Szolnok Megyei Néplap, 1969. április (20. évfolyam, 75-97. szám)

1969-04-17 / 86. szám

1989. április 17) SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Középkori amazonok Szereti a verseket? Laki Ida kiállítása a Fényes Adolf teremben J&szjákóhalmán született, szülőfalujával mai napig tart­ja kapcsolatát. Egy évvel ez­előtt kiállítást rendezett mű. veiből, s a kis falu közös­sége rokonként fogadta őt és művészetét is. Megérezték munkáin a legbelsőbb oda- tartozást. Vidéken nőtt fel, s a parasztember szeretete és megértése mindmáig él benne, inspirálja munkássá­gát. A Fényes Adolf teremben másodszor rendezi meg ösz- szefoglaló kiállítását. A fő­iskola utáni években művé­szetét impresszionisztikus fel­fogás jellemezte, a látvány hatásának rögzítése, a köz­vetlen életközelség. Több hó­napot töltött a Gyapjúmosó és Finomposztógyár. majd a csepeli Magyar Posztógyár műhelyeiben, ahol a munka eleven szépségét akarta meg­ragadni, képbe komponálni. Ennek a korszaknak szám­vetése volt az 1962-es kiállítás. Ezt követően új elképzelé­sék érlelődtek a művészben, vásznain új stiláris jegyek keletkeztek. Az a kifogyha­tatlan életöröm, ami Laki Idát jellemzi, új megfogalma­zásra törekedett. Műveit egy­re inkább a dekoratív színéi, ménig fűtötte, munkái a de- korativitás irányában keres­tek új utat. 1964-ben kama­rakiállítást rendezett, ahol összegezte új elképzeléseinek eredményét. Ebben az alkotó stádiumban a dekoratív hang­súlyt a játékosan vezetett kontúrok adták. a fekete ala­pozás szinte grafikus kön­nyedséggel bukkant elő a rá­festett rétegek alól, s fu­totta körbe a testeket. Ezek­nél a műveknél még hang­súlyt kaptak a részletek, a művész még szívesen időzött egy-egg portré apró sajátos­ságainál. Viszont már je­lentkezett a későbbi korszak fő sajátossága, az egy szín­ben összefogott felületek könnyed dekarativitása. A jelen kiállításon néhány, eb. bői a korból szármázó mun­kát is bemutat a művész, miután ezeken a műveken mostani stíluskorszakának közvetlen előzményei mutat­koznak. Ez a kiállítás közel sem végeredmény, inkább e9V megtett útszakasz, állandó fejlődő egyéniségének egy ál­lomása. Most főként pasztell színeket alkalmaz. Ragaszko­dik a figurák súlyához, testi valóságához. Érzékeny tónus, különbséggel, a színek érték­differenciáival érzékelteti a perspektívát, a tömeget. Nem a különös esetek, az élet kirívó, hangos esemé­nyei ragadják meg. A min­dennapok líráját festi meg, azokat az apró, nyugodt örö­möket, amelyek hozzá tar­toznak mindnyájuk életéhez, s Régebben foglalkoztatja az anya-gyermek motívum, több vázlata bizonyítja küzelmét a témával. Legújabb kísérletei­ben a kollázstechnikával pró­bálkozik. Egri Mária Cosmas práeai krónikás, a csehek Anonymusa jegyzi fel azt, hogy az első cseh ural­kodóház ősanyja, Libussza, Prága városának megalapí­tója, mérhetetlenül nagy ere­jű asszony volt. Erejéhez utóbb csak Pomerániai Er­zsébet hercegnőnek, Zsig- mond magyar és cseh király anyjának erejét hasonlítot­ták. A katonák vasdárdáit, a szakácsok vasnyársait úgy tördelte — írják —, mint a répát. Karddal képes volt kettéhasítaná a páncélt is. „Libussza óta — mondja Veitmili Benesius ó-cseh kró­nikája —, nem akadt olyan erős némber cseh földön, mint Erzsébet császárné!” Hasonló — magyar vonatko­zású — legendát jegyeztek fel Nagy Károly császár (élt: 742—814) anyjáról is. A kora- középkorban leírt monda szerint a császár anyja, a magyar származású Berta volt. Hatalmas termetéről Nagylábú Bertának (Berte au grand pied), vagy Lúdláb királynénak (Reine pédauque) nevezték. Feljegyezték, hogy egyízben, amikor szívszerel­me egy téli, havas éjszakán » A Magyar Népköztársaság és a Német Demokratikus Köztársaság megegyezése ér­telmében az előző évekhez hasonlóan idén is lehetőség van arra, hogy magyar fia­talok megismerkedjenek az NDK üzemeivel, azok tech­nikai, termelési módszerei­vel és munkájuk során szakmai gyakorlati tapaszta­latokat szerezzenek. A Szolnok megyei Tanács V. B. Munkaügyi Osztálya tájékoztatása szerint me­gyénkből százhuszonhét 18—26 éves magyar állampolgárságú férfi jelentkezhet, aki Szolnok megyei (állan­dó) lakos, erkölcsi, politikai magatartása alapján java­solható. Nőtlen, vagy eltar­tásra nem kötelezett, a mun­ka ellátására egészségileg alkalmas, vállalja az NDK- ban tqrténő ideiglenes fog­lalkoztatás feltételeit és nem tanul valamely közép- vagy felsőfokú iskolában. A német vállalatok min­den magyar fiatallal magyar és németnyelvű munkaszerződést kötnek, 3, illetve 2 éves időtar­tamra. A szerződést — megfelelő indokkal — következmé­nyek nélkül mindkét szer­ződő félnek jogában áll fel­bontani. A szerződés felbon­tása esetén a szervezési, uta­zási költségeket — 500 fo­rintot — a munkavállaló köteles megfizetni. Ameny- nyiben a jelentkező a kiuta­zás előtt 30 nappal indoko­latlanul visszalép, ugyan­csak köteles megfizetni az utazás költségeit, egyébként beosont hozzá, a zavarbajött lovagot vállára kapva vitte ki a várkapuig, nehogy an­nak lábnyomai e légyott fe­lől tanúságot tehessenek a hóban. Gondolhatjuk, mek­kora lábnyomai lehettek e tenyeres-talpas menyecské­nek! De hazai emlékeink is vannak magyar amazonok­ról! A IX. században élt Saroltról, Kán nembeli Gyu­la leányáról Thietmár mer- seburgi püspök krónikása je­gyezte fel, hogy szerfelett bírta az italt, férfi módra lo­vagolt s mérgében egyszer agyonütött egy férfiembert. „Szilaj természet volt — írja róla Pauler Gyula, régi tör­ténetírónk — mint férje, ki, ha dühbe jött, nem nézeti senkit, hanem ütött-vágott, sok embert megölt. Sarolt is ivott, lovagolt, verekedett; egyszer hirtelen haragjában egy embert agyonütött, de parancsolni is tudott, mint­ha férfi volna.” E virtuózus ősmagyar asz- szonykának, kardos menyecs­kéink elődének férje Géza volt, a magyarok fejedelme; fiuk pedig I. István kirá­lyunk. az utazással kapcsolatban semmiféle költsége nincs a munkavállalónak. Szakmunkás bizonyítvány­nyal rendelkezők géplakatos, villanyszerelő, kőműves, ma­rós, karosszéria-lakatos, fú­rás munkakörökbe; a szak- képzettség nélküli fiatalok marós, esztergályos, fúrás, kőműves betanított munkás­nak jelentkezhetnek. Az átlagos havi kereseti lehetőség a foglalkoztató vállalat jellegétől, a munka- feltételektől, a szakképzett­ségtől és az egyéni teljesít­ménytől függően változik. A betanulás első idősza­kában egyes üzemek be­tanulási (biztosított) bért fizetnek. A munkahét ötnapos és a dolgozóknak évente 15 nap alapszabadság jár. Az évi rendes szabadságra történő hazautazás alkalmával a fiatalok a szabadság időn kí­vül még két nap szabadsá­got kapnak. A magyar dolgozók mind­azokban a társadalombizto­sítási, egészségvédelmi ked­vezményekben részesülnek, amelyek a német munkások részére is biztosítva van­nak. Akik eddig nem tanultak németül ingyenes nyelv- tanfolyamokon kötelesek résztvenni. Azok a fiatalok, akik az említett előfeltételekkel ren­delkeznek és kedvet éreznek a külföldi szakmai gyakor­lathoz, április 20-tól június 20-ig a lakóhely szerinti il­letékes városi, járási tanács vb terv és munkaügyi cso­portjánál jelentkezhetnek, A Költészet Napja elmúlt ugyan, de még sok előadóest, író—olvasó találkozó zajlik a költészet szeretetének és megszerettetésének jegyében. A verseket nem lehet csak egyetlen napon, vagy akár egyetlen héten szeretni. A Költészet Napja inkább csak jelkép. Programja nem zárul le április 11-én. Számvetésre mégis ez a legalkalmasabb idő, hiszen ilyenkor a köz- érdeklődés a szokásosnál na­gyobb figyelemmel fordul a költészet felé. öt különböző korú és fog­lalkozású embernek tettem fel a címnek választott kér­dést: „szereti a verseket?” Hangodi Jánosné, boltve­zető helyettes a Szigligeti könyvesboltban. Munkaidejét könyvek között tölti, de sok­féle könyv van, a kérdés nem hiábavaló. — Inkább a prózát szere­tem, főleg a mai magyar írókat. Verset kevesebbel ol­vasok. Három könyvet emel le a polcokról. — Adyt és József Attilát szeretem, de olvasok mai köl­tőktől is. Itt van ez a há­rom kötet. Az első éneket és Garai Gábor Anyaföld című kötetét már elolvastam, a harmadikhoz most fogok, hozzá. Csanády Jánostól az „Atomkori próbatétel”. Csa- nádytól már sok verset ol­vastam, kíváncsi vagyok a legújabb könyvére. — Az első ének egy új költő-generáció szárnybonto­gatása volt. Sok érdekes, fi­gyelemreméltó költeményt találtam benne. Néhánynak az írójáról még biztosan so­kat fogunk hallani. — Mindig el szoktunk menni a Költészet Napján és a Könyvhéten tartott ren­dezvényekre. A legtöbb he­lyen árusítunk is. de egyéb­ként is szívesen meghallgat­juk az előadásokat. Dobos Terézzel, a Verse­ghy könyvtár kölcsönzőjé­ben találkoztam. A Tisza- parti Gimnázium negyedikes tanulója. — Azt a feladatot kaptuk az iskolában, hogy írjunk egy mai magyar költőről. Váczi Mihályt választottam. Sok versét olvastam, szinte Április a nemzetiségi szövetségek kongresszusa A néigy évenként megren­dezésre kerülő kongresszusok célja, hogy a szövetségek szá­mot vessenek tevékenységük­kel. kijelöljék azokat a ten­nivalókat, amelyeknek meg­valósítása elősegítheti a ha­zánkban élő délszláv, német, román és szlovák ajkú la­kosság még intenzívebb be­kapcsolódását a mindennapi életbe, s hozzájáruljon kul­turális hagyományainak ápo­lásához és fejlesztéséhez. Az idei kongresszusoknak egyik fontos napirendi pontja lesz a nemzetiségi szövetségek új alapszabályainak megvitatá­sa. elfogadása. Elsőként a román nemze­tiségi szövetség tartja kon­gresszusát április 18-án és 19-én Gyulán. mind nagyon tetszett. Most a dolgozathoz viszek pár könyvet, meg néhányat a család többi tagjának. — Szeretem a verseket, régebben az Irodalmi Szín­pad munkájában is részt vettem. Most azonban na­gyon kevés időm van. A sza­bályozástechnikai szakra já­rok, szinte csak szakkönyve­ket tudok olvasni a tan­anyaghoz. Pihenésül, ha van egy kis időm, útleírásokat olvasok. A vers nagyobb szellemi erőfeszítést kíván, azt fáradtan nem lehet ol­vasni. Ha leérettségiztem, so­kat fogok olvasni. Verseket is. Bőven van pótolni valóm. Paraj István, a Szamu­ely Tibor Gépipari Techni­kum matematika tanára. Foglalkozása révén nem ke­rül kapcsolatba az iroda­lommal. — Szereti a verseket? — Nagyon kevés időm van olvasásra. Magas óraszám­ban tanítok, nemcsak a nap­pali, de az esti és a levelező tagozaton is. Az én szakom­ban a dolgozatjavítás még külön nagyon sok időt rabol el. Jó, ha az ember a szak­irodalmat el tudja olvasni, hogy lépést tarthasson a fej­lődéssel. — Mit csinál, ha úgy érzi, hogy kikapcsolódásra van szüksége? — Tévét nézek és elolva­som a napi sajtót. Versekkel legfeljebb ezek közvetítésé­vel kerülök kapcsolatba. Én magam nem keresek verse­ket, csak igy} szinte vélet­lenül hallok, vagy az újsá­gokban olvasok néhányat. Március 14-én láttam példá­ul a Petőfi műsort a televí­zióban. Régebben Jókait, Mikszátot olvastam, a költők közül Adyt, József Attilát. Még régebben pedig kalan­dos ifjúsági regényeket. Van egy tizenhároméves fiam. A múltkor hazahozta a Win- nettout. Valamikor nekem is kedvenc olvasmányom volt. Belelapoztam, azután elol­vastam újra az egészet. Nagy Sándor, a KISZ Szol­nok megyei Bizottságának kutúrfelelőse. Nemcsak is­meri, munkájával befolyá­Ezekben a napokban jutott el, vagy még jut el a párt és a tömegszervezetek terjeszté­sében olvasóihoz e figyelem­reméltó könyv. Szolnok me­gye mezőgazdaságának eddigi fejlődését és következő távla­tait mérte fel a megyei párt- bizottság ülése, amelynek anyagát a kiadvány közre­adja. Rövid korszakot, mégis évszázados változásokat fog­lal magában ez a téma. Kezdődött a földosztással, folytatódott a termelőszövet­kezetek, állami gazdaságok, a gépjavító hálózat, az erdő- gazdaságok megalakulásával és kialakulásával a máig. A ma leegyszerűsítve: megvaló­sulóban a mezőgazdaság iparszerű termelése, a mező- gazdaságban dolgozók élet­módjának közelítése az ipari dolgozókéhoz, a falu és a vá­ros távolságának rövidülése. Küzdelmes, szép, olyan át­alakulás volt az eddigi, amelyre az utókor is tiszte­lettel tekinthet majd vissza. Aki elolvassa a Húsz esz­tendő című könyvet, mind­ezt kiérzi belőle. Kiérzi a Váczi Sándor megyei titkár által előterjesztett vitaindító­ból, a megye mezőgazdasági fejlesztésének irányelveiből, a vitában szót kérők — Dr. Bozsik Tibor, Balogh Lajos, Berecki Lajos, Nyikos Ká­roly, Szász Ferenc, Kazarecz- ki Kálmán, Hollósi Gyula, solni is tudja sok-sok fiatal érdeklődését. • — Szeretem a verseket, pe­dig az iskolában szinte meg- utáltatták velünk a költésze­tet. Emlékszem, volt egy osztálytársam, aki minden versnél ugyanazt az „elem­zést” mondta el és nagyon jól boldogult vele. Ezért az­után irodalmi ismereteim ja­vát önműveléssel szereztem. Budapesten, ipari tanuló ko­romban, két évig jártam He­gedűs Géza verstani tanfo­lyamára. Az időmértékes ver­seléstől a japán tanaka vers­formáig mindent megtanított nekünk. Ugyanebben az idő­szakban „orvhallgatóként” bejártam az Eötvös Loránd Tudományegyetem előadásai­ra is főleg az irodalom és a népművelés szakra. A diá­kok közül sokan nem is tud­ták, hogy nem vagyok egye­temi hallgató. Eljártam az irodalmi estekre, sok költőt személyesen is megismertem. Akkoriban magam is írtam verseket, bár soha nem küldtem el őket lapoknak, folyóiratoknak, később mint olvasó nagy hasznát vettem az egykori versírásnak. — Először rendszertelenül olvastam, ami éppen a ke­zembe került. A feleségem könyvtáros, később ő java­solt valamiféle rendszeressé­get az olvasásban. Jelenleg a francia klasszikus költők antológiáját olvasom, de köz­ben is gyakran előveszem József Attila, Juhász Ferenc, Váczi Mihály egy-egv köte­tét. a verseket inkább ma­gam olvasom, az elmondott költeményben az előadó ér­telmezése már eleve orientál­ja a hallgatót s nem is min­dig jó irányba. Bár a tévé márciusi Petőfi műsora ki­vétel volt. Ügy éreztem, tu­dott újat mondani Petőfiről, pedig ez ma már nem köny- nyű dolog. Az elhangzott öt vélemény nagvon kevés ahhoz, hogy megkíséreljünk valami álta­lános következtetést levonni. Legfeljebb arra elegendő, hogy megerősítse azt, — a már sokszor megfogalmazó­dott — véleménvt. hogy so­kat tehetünk még a szép vers megismertetéséért és megszerettetés aar-t. Bistey András Fekete Tibor, Romány Pál, Marton Tibor, Budai Kál­mán, Kötél Imre, Koszna Mihály és Csányi Istvánná — felszólalásaiból. Csáki István, a megyei pártbizottság első titkára in­dítványozta zárszavában, hogy a megyei pártbizottság ülésének anyaga könyvben jelenjen meg, s az „kerüljön a kommunisták és az érdek* lődők kezébe”. Hatezer pél­dányban hagyta el a debre­ceni nyomdát a Szolnok me­gyei Lapkiadó Vállalat gon­dozásában az ízléses külalak­ban, jól szerkesztett könyv. Majd kétszáz oldalnyi terje­delmét szép fénykép illuszt­rációk díszítik. Ez a Dam­janich Múzeumban megren­dezett dokumentációs kiállí­tás anyaga. Abban , bizonyosak va­gyunk, hogy a kommunisták és az érdeklődők kezébe kerü­lő könyvecske sok örömet szerez azoknak, akiknek szív­ügye a falu, a mezőgazda­ság, a szocializmus. S na­gyon jó dolog, hogy nem kis anyagi áldozat árán is ilyen nagy nyilvánosságot kapott a téma. Bizonyos, hogy megté­rül hatásában. S az is biztos, egyre gazda­godó helytörténeti irodal­munk értékes darabja lesz a Húsz esztendő b. 1. Probléma A probléma a nadrágomra csöppent. De vittem, vittem,, mint rosszerkölcsű nő­személy a hervadt liliomot. Felszálltam a problémával a buszra, odacsöpögtettem a kalauznő asztalára. Csúnyát mondott, hogy aki ilyen ügyetlen, az hová menjen. Az útitársak védtek meg. Egy derék asszonyság elvette tőlem a prob­lémát, magasan az ülő utasok feje fölött balanszírozta. A probléma csöpögött. Egy kopasz úr fejére. Sokért nem adtam volna, ha ő lett volna a probléma fő illetékese, de nem ő volt. t Megkérdeztem viszont a valódi ille­tékest hogy miért probléma a probléma? Vigyorgott, mint Gorcsev Iván a koporsó­ban: „Tudjuk, probléma. Mert mindenki­nek meg van nálunk a maga problémája.” Megnyugodtam, mert tényleg, mert milyen igaz! Barnard professzornak az a szív micsoda, a maga kicsinyke problé­mája, Tupoljev akadémikusnak a hangse­bességű, vagy még arínál is fürgébben szálldogáló határokkal vannak problemács- kái... Pont nekünk ne legyen? Van, ha meg­gondoljuk nem is akármilyen! Nagy gond ez az atomkornak... Rég folynak persze a kísérletek, folynak, hogy megoldják a fo­lyást. De nehéz, nagyon nehéz: két deci sá­vos tejfölt úgy becsomagolni, hogy az ne csöpp, csöpp... De győz az Ember! A problémán — márhogy ne csöpögjön a csomagolt tejföl — mostanság korszakalkotó módon segítet­tek a szolnoki boltokban. Nem csomagoljak a tejfölt. Zutty, bele a papírpohárba, oszt ha nem viszi nem eszi a k... kedves vevő. — ti —* „Húsz esztendő" Figyelemreméltó könyv a megye mezőgazdaságáról Ismét lehet jelentkezni az NDK-ba szakmai gyakorlatra

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents