Szolnok Megyei Néplap, 1969. március (20. évfolyam, 50-74. szám)
1969-03-04 / 52. szám
1969. március 4. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 9 Gyendai jó esztendők L — A lélektani 44 fillér « • A HÉTVÉGE ESEMÉNYEI KÉPEKBEN NAGY SIKER A tíszagyendai földek nem rosszak. Kilenc aranykoronásak ugyan, ám Papp Sándor főállattenyésztő ehhez mindjárt hozzáteszi: — De uradalmi földek voltak ... ' Ami annyit jelent, az urasági birtokok aranykorona jövedelmét a valóságosnál alacsonyabban állapították meg annak idején, hogy kevesebb legyen a7 adója. Ez a gyendai föld is mindent megterem, mindent megad. Tizenötmázsás rizsát is, mint az őszön és olyan rengeteg dinnyét is, mint tavalyelőtt. Pedig a gyendai földekkel nagyon mostohán bántak esztendőkön át. Az emberekkel is, akik felszántották, bevetették ezt a földet. Huszonegy esztendeje alakult meg az ottani Lenin Termelőszövetkezet. A mostani zárszámadó közgyűlésen meg is emlékeztek erről, de semmiféle ünnepséget nem csaptak. Sok mutogatnivaló nincs ennek a szövetkezetnek a múltjában, inkább takargatni kell — azt mondogatják az emberek. Még a kívülállónak is rossz belegondolni, milyen keserves sorsú tsz volt ez hosszú ideig. Mennyi semmirekelő ember posztolt már a szövetkezet élén, herdálva e föld erejét, az itteni emberek hitét Volt helybeli, volt távolból jött vezető, elég sok hitvány alak. Volt felelőtlenül gazdálkodó, volt közvagyonhoz nyúló, de a legtöbb a részegessége miatt lett méltatlanná tisztére. A faluba vivő utca lakói ma is emlegetik még; — Itt hordták haza a régi elnököt Az utca végén van ugyanis a kocsma. A régebbi elnökök egyikét úgy vitték onnan el, nem is tudott már magáról, így aztán az 1961-et majd négy és félmilliós mérleghiánnyal zárták. 1966 zárásán is azzal állt oda az akkori elnök a közösség elé, majd két és félmillió forint a mérleghiány. Nem tudtak fizetni. A tagok járandósága, évi keresetének egy része, háromszázhúszezer forint is hiányzott. Előre felvettek hitelt a következő évre. Nem volt takarmány. Három hónapig nem kaptak pénzt az emberek. Zűrzavar* gazdátlanság uralta a szövetkezetét. Az emberek becsapottnak érezték magukat. Egész éven át hitegették őket, csak év végén tudták meg az igazat Elkeseredettségükben úgy akartak visszavágni, hátat fordítanak a közösnek. A tehenészetben Balogh István, Szabó Sándor és Sipos Lukács hét ember munkáját látta el naponta. A többiek ki sem mentek az istállóba. Ök hárman etettek, itattak, takarmányoztak, trágyáztak, fejtek. Annyi tejet, amennyire erejük futotta. A fiaztató- ban a szopós malacok — harminc is egy éjjel — úgy pusztultak el, ahogy megszülettek. Arra nem akadt ember, hogy elvegye a malacokat az anyjuk alól, ne nyomja agyon őket Húsz év alatt háromszor történt még meg, hogy a szövetkezet kifizette, amit ígért. A vezetők persze mindig mások voltak, a szövetkezeti tagok mindig ugyanazok. Valahányszor új vezető jött, az mindig ígért, majd így lesz, majd úgy lesz. Valami elpusztíthatatlan hittel mindig elhitték a7 emberek. Aztán betelt a pohár. Mikor az új vezetők megjöttek, rögtön a munka szervezéséhez láttak. Hívták a dohányosokat is. — Előbb ide a tavalyi kilencvenezer forintunkat — üzente a brigád —■, addig nem tárgyalunk. Igaz, árt nekik. De a nagy gond az volt, honnan szerezzenek pénzt Február vége, március eleje járta, nincs bevétel ilyenkor a közösben. Az évi hitelt előre felvették a régi vezetők, aztán egyré- szük lemondott, másik részüket elzavarták a szövetkezetiek. Végül kaptak egymillió forintot a banktól ötesztendős törlesztésre. Ebből tudták az elmaradt kereseteket is fizetni. Meg is mondták az embereknek, sok jóra nem is számíthatnak, olyan a szövetkezet pénzügyi, gazdasági állapota. Erre mi történt? Áz őszinteség jólesett a7 embereknek. Az is, hogy az új vezetők nem szépítenek, nem ígérnek semmit. Lassan jö- vögetni kezdtek. Először az alapítók, a régi szövetkezeti tagok, a kommunisták, mások, akik látták, dolgozni kell, mert csak úgy lehet valami belőlük. Annyian már kijártak dolgozni, hogy a legszükségesebb helyekre jutott ember. Igaz, az első esztendőben — 1967 elején jöttek ide az új vezetők, három-négy gépjármű még a környékbeli falvakból fuvarozta a munkásokat. Olyan is volt, elmaradt a vezetőségi ülés, mert a vezetőségi tagok nem hagyhatták félbe munkájukat, nem volt, aki beálljon helyettük. Az elnök, a főagronómus, a főkönyvelő Kunhegyesről jött. A párttitkár asszony idevalósi, gyendai. ö mondogatta — sokat betegeskedett akkoriban — az embereknek: Ügylátszik az új elnökéknek érdemes segíteni. Évközben már lehetett látni, kezd kialakulni a rend a gazdálkodásban. Kihordták az évek óta felgyülemlett — négyszáz vagon — istállótrágyát. Hozzákezdtek lucerna telepítéséhez. Tetszett az embereknek az is, munkaközben nincs alku, mint azelőtt Természetes, ami jogos, azt kiigazították. De azzal hiába állt elő akárki. — Ha én ezt meg nem kapom, már reggel nem is dolgozok. Azt megtehette. Egymás között sem alkudoztak a vezetők. Azelőtt sokszor megtörtént — Engem nem érdekel, hogy a főagronómus mit mondott, azt csinálja, amit én mondok rendelkezett az elnök. Akkoriban a párttitkár is sokat gazdálkodott a határban. ‘ Igaz, ez úgy volt — mondja Kiss Józsefné, a párttit- kámő —, a kényszerűség vitt rá. Olyan nagy volt itt a fejetlenség. Az új vezetők elsőnek abban egyeztek meg, mindenkinek megvan a maga munkaköre, senki a másikét ne helyettesítse. Ha azt veszik észre, hogy a másik nem jól csinálja, szóljanak neki, de ne intézkedjenek helyette. A rendet egy év alatt is észre lehet venni. A hatását i& Akkor esztendőben alacsony, 16 forint 56 filléres munkaegység értékeket tervez tele, és 7 forint előleget adtak havonta. Megmondták, nem futja többre. De minden hónapban fizettek Ez is feltűnt az embereknek. Ennek az év végén Balogh György elnök azzal állt a közgyűlés elé: kigazdálkodták a mérleghiányt, kifizették a bértartozást, megszűnt a takarmányhiány és a munkaegység 44 fillérrel több a tervezettnél. Nevetségesen kicsi összeg ez, sokan le sem hajolnának érte. Itt, Tiszagyendán mégis úgy emlegetik, ez volt a lélektani 44 fillér. Ekkor kezdtek ismét hinni az emberek a földben, önmagukban, a szövetkezetben. Abban, hogy jöhetnek még rájuk is jobb esztendők, (Folytatjuk) Borzák Lajos A vendég is madár Előfizetéses menüről van szó a Múzeumban. A gyengébbek kedvéért: ez olyan étkezési forma, mely bizonyos mértékig hasonlít az ebédhez, távoli rokonságban áll a táplálkozással és sok azonosságot mutat a madáretetővelMármost a madár, illetve a vendégnek nevezett vállalati hozzájárulásos egyén ezt a következőképpen viseli el. Mindenekelőtt könnyed ruganyos léptekkel halad el „á la carte” feliratú fehér dbroszos asztalok mellett. Ismerősei előtt azt a látszatot keltve, hogy csak véletlenül vetődött az étterembe, egyébként is megveti az ilyen kispolgári kényelmet. Azután a háttérbe érve — mikor az asztaltakarók foltjaiból és a középre helyezett vizesüvegekből — kétségtelenül megállapítja, hogy az előfizetéses zónába jutott, egy óvatlan pillanatban mégiscsak leül. Esetleg úgy, hogy előbb a derekához kap és felszisszen, a lába megbicsaklik stb. Attól függően, hogy oszlop mögé, ablak élé vagy félhomályos részbe került. Tanácsos még e színlelt révületben kivárni a levest s belekanalazni, ha már ott van. Lévén a megkülönböztetés legkitw- sabb, egyben leglátványosabb szituációja a nagyfülű kínai-ezüst levesestül és az előfizetéses alumínium löttyentőcsésze közötti párhuzam. Az úgynevezett második fogás ilyen módon már kidolgozott körülmények között megy végbe a fogás az üzemi étkezés viszonyai között kifejezetten szóvégződésen alapuló összefüggő tovidUést jelent és semmi kapcsolatban nincs az & la carte fogásaival. Leggyakoribb formái a kifogás, ráfogás, melléfogás, nyafogás. (Ez utóbbi főleg a szájra vonatkozik-) tgy a menü elköltése fogások szerinti bontásban a következőképpen zajlik le. 1. Kifogás. A babcsuszpeiz felületén forintos nagyságú hártyavékony fehér folt látható, mely alapos összefüggésbe hozható a karbantartó piktorok jelenlétével. Errefel megkérdezi az ember a pincért: — Mondja szakikám, hogy kerülhetett ez az izé a főzelékemre? 2. Melléfogás. — Mi, kérem tisztelettel? — Hát az a fehér festékfojt vagy micsoda. — Ugyan, az nem festék, hanem tejföl. 3. Ráfogás, — Mondja, mi ez, amit eszek tulajdonképpen? — Ez kérem az étlap szerint tejfeles zöldbab főzelék párolt felsálszelettel. 4- Nyafogás. — Szóval ez a tejföl. Nem nagyon erőltették meg magukat. Az étlaposra is eny- nyit tesznek vajon? 5. Befogás. — Persze nem panaszképpen mondom. Elnézést, csak éppen úgy megjegyeztem. Egyébként üdvözlöm a séfet, kitűnően ízlik az ebéd... Ugye holnap is maga lesz ennél az asztalnál? Kérem, hozzon egy málnát is. Hatodik fogás nincs. De legyünk őszinték, mit lehet azért az öt-hat forintért fefcáimig L L V. -„ - • * . P ■ Az első havi nyertes felvette az ezer forintos jutalmat Az ötletpályázat tovább folytatódik Szinte megszámlálhaitaftlanul sok levél érkezett ötletpályázatunkra. Mint olvasóink láthatják, alig győzünk a sok javaslatnak, kérésnek, a jobbnál jobb ötleteknek helyt adni. De szívesen csináljuk, hisz éppen az volt a célunk, hogy szerkesszük együtt a Néplapot Janoár 26-i számunkban hirdettük meg az ezer forintos ötletpályázatot. Azóta mintegy harminc cikk jelent meg olvasóink ötletei alapján. És még nagyon sok téma feldolgozás alatt áll. Eltelt az első hónap, s a szerkesztő bizottság kellemes kötelezettségének tett eleget. Elbírálta, hogy melyik olvasói ötlet érdemli meg a február havi ezer forintos pályadijat. Biztosak vagyunk abban, hogy olvasóink teljes egyetértésével találkozik a döntésünk: a februári első díj nyertese a szolnoki Kelemen István, akinek javaslatára kerekasztal konferenciát tartottunk a vasúti szerencsétlenségek okairól, a MÁV dolgozók munka- és életkörülményeiről. A kerekasztal konferenciáról írt cikkünk lapunk február 20-i számában jelent meg. Szerkesztő bizottságunk megköszönte Kelemen Istvánnak a kitűnő ötletet és átnyújtotta neki az első havi ezer forintot Hasonlóképpen köszönjük minden kedves olvasónk beküldött ötletét Azokel, akiknek már cikkben is válaszoltunk, s azokét is, akiknek az ötletét ezúttal nem dolgoztuk fel. Amikor örömmel adunk hírt pályázatunk nagy sikeréről, újból felhívjuk olvasóink figyelmét: az ötletpályázat tovább folyik. Várjuk kedves olvasóink további ötleteit, javaslatait. Várjuk, írják meg, miről szeretnének olvasni a Néplapban. Bármilyen közérdekű témát kivizsgálunk, s azt megírjuk. Olvasóink kívánságára interjút készítünk közéleti személyiségekkel, a megyénket, vagy a városokat, községeket érintő kérdésekről. Várjuk javaslataikat márciusban is. Reméljük, még többen kapcsolódnak be ötletpályázatunkba, s az eddiginél is nagyobb versengés indul az újabb ezer forintos pályadíjért. Vegyenek részt az ötletpályázaton! Szerkesszük együtt a Néplapot! Varga József lapunk főszerkesztője és he lyettese- L/azányf-József««, valamint Vt~ rágh Iván, a megyei lapkiadó vállalat igazgatója Kelemen Istvánnal beszélget az első díj átadásakor. Közönség—színész találkozót rendeztek s zombaton este a Tisza szállóban, melyen résztvettek a törökszentmiklósi Alkotmány Tsz vezetői és dolgozói is. A labdarúgó NB I. B-ben is megkezdődött a bajnoki szezon KépiinUi» Himer II. (Szolnoki MIÉ) csatázik az oroszlányi védőkkel. Jobbra tőle liikker.
