Szolnok Megyei Néplap, 1969. március (20. évfolyam, 50-74. szám)
1969-03-21 / 67. szám
1969. március 21, SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 12 Ériünk éltek — Tiszta szívvel. proletár öntudattal Százhaimincháxom és egy... Télutóra tavasz Két hasznos és szép kiadvány az ünnepi évfordulóra Úttörő feladatra vállalkozott az MSZMP Szolnok megyei bizottságának archívuma, propaganda és művelődési osztálya, valamint oktatási igazgatósága. Két kötetet állítottak össze az ötvenedik évfordulóra. Az egyikben a munkásmozgalom kiemelkedő, elhunyt Szolnok megyei harcosainak állítanak emléket. A másik egy tanulmánykötet, amely történelmi áttekintést nyújt az 1918—19-es eseményektől 1945-ig, a Kommunisták Magyarországi Pártja megalakításáért, a Horthy fasizmus ellen az ország demokratikus átalakításáért vívott Szolnok megyei harcokról. A tanulmányt visszaemlékezések egészítik ki. Zagyi János, az MSZMP Szolnok megyei bizottságának titkára írja, a Tiszta szívvel, proletár öntudattal című kötet előszavában: „A kötet szerzői, a tanulmányokat készítők, az emlékeiket papírra vető veterán elvtársaink nagy és elismerésre méltó munkára vállalkoztak. Eredeti dokumentumok tömegének feldolgozásával, a nagy csatákat vívó harcosok százainak megkeresésével, meghallgatásával, történelmi realitással és hűséggel bizonyítják a kor legkiemelkedőbb megyei eseményeit és mindenek előtt azt, hogy milyen viharos gyorsasággal terjedt itt az Alföld szívében, a Jászságban és Kunságban a szocialista eszme.” Végigolvasva a Tiszta szívvel, proletár öntudattal című kötetben szereplő veteránok vallomásait, az ő élményvilágukon keresztül emberközelbe kerülnek hozzánk mindazon események, amelyeket a fiatalabb nemzedék csak a történelemkönyvből ismerhet Egyszer Marx Kérólytól megkérdezték: mit tart boldogságnak? Marx így felelt: „küzdeni...” A veteránok visszaemlékezéseiből kimondatlanul ugyanezt a választ kapjuk, bár jóllehet talán nem is ismerték Marx Károly e mondását. Ezt a boldog küzdést igazolja a történelem. Ezeknek az embereknek életelemükké vált a harc; a párt fenntartása, erősítése, éhségmenetek, aratósztrájkok szervezése, az éjszakák jótékony leple alatt kezdetleges sokszorosítókon röpcédulák készítése, szórása — ez adta életük értelmét és célját. A Tiszta szívvel, proletár öntudattal c. kötet szerkesztője azt is bevallja: „nagyon sok gazdag anyag vár még feltárásra, közreadásra’’ Ez azt is jelenti, csak megkezdtük adósságunk törlesztését. A most megjelent köteteket újabbaknak kell követniük. Az 50. évfordulóra jelent meg az Értünk éltek című kötet is. Selmeczy László szerkesztésében. Kilenc tagú alkotói kollektíva vállalkozott arra, hogy százhuszonhárom hős életútját, életrajzi adatait felkutassa, feldolgozza. Elismerésre méltó munkát végeztek. A könyvben szereplők közül sokan végezték életüket a fehérterror kegyetlenkedései következtében. Ide sorolhatjuk mindenekelőtt F. Bede Lászlót, a harcos forradalmárt, akit 1920 április havában a Héjjas különítmény hurcolt el a szolnoki törvényszék fogházából, s gyilkolt meg Abonyban. Olvashatunk Ábrahám Istvánról, aki 1919-ben a forradalmi törvényszék elnöke volt Túrkevén és akit a Tanács- köztársaság leverése után nyilvánosan kivégeztek. Folytatja a könyv a mártírhalált haltak sorát Bajkai Gábor, Csík Eszter, Csikós József, Fehér Imre, Pálffy János, és a többiek nevével. Hősöknek állít emléket a kötet, mert hősök voltak ők valamennyien, Solymosi Ignác, Tisza Antal, Tóth Ferenc és a többiek, vállalva az illegális kommunista tevékenységgel járó minden megpróbáltatást. Vagy Úri Szabó József, aki padlásán őrizgette, rejtegette 25 éven át azt a vörös zászlót, amelyet az 1919-es május 1-i felvonuláson vitt. Hősök voltak azok a fiatal katonák is — a jászkiséri Apró József, a karcagi G. Balogh Imre, Böjti Imre meg a többiek — akik 1956-ban az ellenforradalmárokkal szemben életük árán védték szocialista társadalmi rendünket. Harcos életek kis megyei lexikonja az Értünk éltek c. kötet. A dr. Ungor Tibor szerkesztette Tiszta szívvel, proletár öntudattal című könyv értékes tanulmányainak írói — Gál Gyula és Donkó Jolán — miközben arra vállalkoztak, hogy bemutassák milyen szerepet töltött be Szolnok megye a Tanácsköztársaság, s később a Horthy korszak idején, az illegális kommunista mozgalomban, arra törekedtek, hogy bebizonyítsák: Magyarországon, így Szolnok megyében is a forradalmi eszme a magyar valóság talajából nőtt ki. Az objektív politikai, gazdasági viszonyok, a katonai terror, az első világháború eseményei voltak azok az okok, amelyek táplálták a lakosság forradalmi hangulatát. A tanulmány írói nyomon követik a gyors egymásutánban zajló eseményeket, hű képet festenek a 77 napig ostromlott Szolnokról, mindazon erőfeszítésekről, amelyeket a Tanácsköztársaság ideje alatt Szolnok megyében gazdasági, kulturális, egészségügyi, szociális ügyekben tettek. Szolnok megyében különösen nehéz volt a kommunisták helyzete. Amikor az ellenséges túlerő leverte a Magyar Tanácsköztársaságot Horthyék Héjjas Ivánt küldték a megyébe „rendet teremteni”. Héjjas kijelentette „földig leromboltatom a a várost... vörös rabokkal újraépittetem a fehér Szolnokot”. Ha ezt a fenyegetést nem is váltották valóra, vá- logaott kínzást és megtorlást alkalmaztak az életben levőkkel a már úgyis agvan- kínzotakkal szemben. Ám minden terror, kegyetlenkedés nem tudta megakadályozni, hogy az életben maradottak ne folytassák a harcot. A munkások, parasztok mozgalmának élére álltak, s az illegális munkát összekapcsolva a legális lehetőségekkel dolgoztak az Általános Munkásképző Egyesületben, szervezték a sztrájkokat, a munkanélküliek tüntetését Szolnokon, Mezőtúron, Kun- szentmártonban, Törökszent- miklóson. A harcosok közül még többen itt élnek közöttünk, s velünk együtt dolgoznak küzdenek a szocialista társadalom felépítésén. Nekik is tiszteleg ez a rangos, értékes kötet, mely méltó reprezentánsa a nagy ünnepnek, az 50. évfordulónak. A télutó sokáig tartott. A hó már elolvadt, esett néha egy kis lágy eső. A fagyos földön összecsordogált a víz, reggelre megfagyott. Nappal már pipáltak egy keveset a fekete földek, de könnyen elnyomta leheletüket a télről maradt idő ... ☆ A vonat nagy zihálva bepöfögött az állomásra. — Be- rény! — kiabálták a kalauzok. Néhány csupakosár, nagy kötényű kofa kászálódott le a vonatról. Konflis után sipítoztak. A hátsó kocsiból két esőkabátos férfi szállt le. A kofák a váróterem ajtajánál évődtek. Be volt zárva. Egy rendőr sürgetően intett, az asszonyok gyorsan eltűntek a szürkületben. A viharkabátosok a kijárat felé lépkedtek. Rá sem néztek a rendőrre. Kicsapódott hátuk mögött a várótérére ajtaja. Rendőrök, suhángos civilek szaladtak ki. Az alacsony viharkabátos cdalódította táskáját a másiknak: — Menj. fuss! Elárultak ... A nyakigláb ember kettőt sem léphetett, elgáncsolták. A társát leütötték. — Bilincseljétek meg őket! Dobjátok kocsiba... Szászl! — Parancs. Kapitány Űr. írja meg a letartóztatási parancsot: Lónyai Béla és Strabák István kommunista agitátorok felforgató szándékkal érkeztek a városba. A jobb érzelmű polgárok haragjuknak ütlegeléssel adtak kifejezést. A rendőrség a két felforgatót biztonsági őrizetbe vette... A sedégfogalmazó vigyorgott: — Igenis! Almádi. Jóska az ajtófélfának támaszkodva hallgatta a kis fekete pesti embert Zsúfolásig tömve volt a Balaton kávéház. — Azt akarták 48 évvel ezelőtt is a párizsi szegény emberek, a kommünárok. — amit mink most... Arról már hallott, hogy mit akarnak a szegény emberek, a fronton sokat beszéltek róla, de hogy kik voltak azok a kommünárok ... — Kenyeret akarunk, emberséget, szabadságot! Ha kell mi is barrikádra megyünk. Harcolunk ha kell.. 4 Jóskának ez nem tetszett. Elég volt már három év front. Harcolni, megint? — Ezek is csak úgy tudják? A nősülésre gondolt már. i. Ami mást mondott a szónok, az nagyon is igaz. Arról beszélt a kis fekete pesti ember, hogy el kell venni az uraságoktól a földet, amikor kivágódott az ajtó. Rendőrök rohantak be. — Senki el nem mehet! Az emberek felugráltak. — Mit akarnak? Menjenek innen! F. Bede László a rendőrtiszt elé állt. — A Párizsi Kommün évfordulóját ünnepli a munkásság. Ez zárt párthelyiség. Kikérjük ezt a molesztáló önkényeske;.. Nem folytathatta, a tiszt az arcába csapott. — Kiüríteni! — ordította. Jóska meghúzódott a fal mellett. Sógorát, a kis keszeg mávistát, bikacsök érte. Meg se moccant. Egy dulakodás, ordítás volt a terem. A rendőrök ész nélkül ütöttek. Megpróbáli oda jutni a sógorához. A tiszt gyomorszájon vágta. — Összegörnyedt, majd felkapott egy széket Hamar leket dugjam a rívó szájukba? Nézzen rám! Két éve ez o ruha még szűk volt nekem. A padlásról kotortam elő, mert ami jobb göncöm volt, mind elcseréltem. Krumpliért, rozsért. Most meg lötyög rajtam. — Ez az ember meg sánta és öreg — bök a katona az őrre. — Mégis puska van a kezében. Ilyen időket élünk. Menszólal András: — Holnap öt vagon krumpli érkezik. — Ez igaz? — pördül az asszony s az elnökre mered. — Most jött a futár a megyétől. Tőle tudom... — Szétosszák mind? — Az utolsó szemig... — Jól van... de holnap visszajövök... — indul az asszony, s utána biceg az őr. — Köszönöm, katona — mondja egyszerűen András. — A szívemből beszéltél... De miért jöttél vissza? Nem tetted okosan, hogy visz- szajöttél. — Még el se mentem. — Még nem? Az más. — Lehet, hogy nem megyek. — Nem mész? Téged várnak odahaza! — Sok tennivaló van még itt is. Maradok. — Itt veszélybe kerülhetsz! — Nem jobban, mint máshol. — Téged várnak. Nem várhatnak hiába. — Nem. De neked sánta a katonád. Meg a keze is remeg. — Az őrre gondolsz, katona? Bátor ember. — Bátor. De öreg. — Van fiatalabb is. — Én is az vagyok. — Az vagy. — Mégis elküldenél. — Ha egyszer várnak! — Csak a falut szerettem volna látni, ahonnan öt éve eljöttem. Emberfia nem vár ott engem. — Igazat mondsz, katona? — Miért hazudnék, pajtás? Maradhatok? — Amíg kipihened magad. — Amíg kipihenem magam. — Megcsörgeti a kulacsát, Annához fordul: — Poharad van? — Akad... — Én nem kérek —• tilta'•ozik András. — Sohasem iszol? — Nem iszom. — Azért csak koccints velem! Rádfér. Nyúzott vagy. Mikor aludtál utoljára? ▼. V. Nem szólsz? — Annához fordul. — Te tudod? — Ő itt csak irodista. — Te meg csak a direktórium elnöke vagy. Nem igaz? — Nem akartam. — Megválasztottak. — Meg, katona. — Azelőtt meg csak ember voltál. Aki nemcsak dolgozik, eszik meg alszik is. — Ügyvéd vagy te, katona, hogy így kiforgatod a szavam? — Ha kell, ügyvéd vagyok. Meg isten. És ember is, akinek leragad a szeme a fáradtságtól. — Akkor menj és pihenj le éjszakára. Anna megmutatja a helyed. — Ha koccintasz velem. — Veled igen, katona. Aki isten is, meg ember, aszal muszáj! Vedd úgy, csak azért maradtam itt, hogy néha koccinthassak veled. — Egészségedre, katona! — Neked is, pajtás. Mindannyiunknak! — Aztán... ne számíts valami fényes szállásra. — Az árokpartnál azért talán kényelmesebb lesz. — Jóéjt, katona! — Jóéjt] szétment a kezei között, majd egy másik, harmadik ... Megkóválygott előtte a vörös-díszes emelvény. ☆ A József nap hozott valamicske jóidőt. A béres asszonyok délben már kiülhettek a tanya elé, zsétárt mosni. A zsúpon gólyafészek volt. Vén pár tollászkodott benne. Az öreg Almádi mondta a magáét, mindenre tudott valamit. Táltos-féle embernek tartották. . Ha ezen a napon jöttek a gólyák, akitor az jó. Áz azt jelenti, hogy olyan, de olyan jó nyár lesz, amilyen száz évben van egyszer... Nagy nyár lesz. Mondom, meglátjátok. Jó világ lesz... Senki sem akarta megmondani neki, hogy a fiát lepedőben vitték a kórházba. ☆ Az Elnök hellyel kínálta az ezredest. Vix állva maradt. Károlyi sem ült le. — Exelenciás úr, a párizsi békekonferencia határozatát kívánom átadni. Károlyi olvasta. A fejét rázta. Csengetett. Berinkey miniszterelnököt és Bőhm hadügyminisztert kérette. —- Vix térképet terített ki a dohányzó asztalra. Bőhm mereven nézte a mappát. Károlyi szinte önmagának mondta: — Lehetetlenség ... Ezt az ország nem tűrheti! Vix vállat vont: — Attól függ, hogyan informálják a közvéleményt. Minden Önöktől függ. Károlyi ismét önmaga elé beszélt: — Az ország területének nagyrészét elcsatolják... — Pécs, Szeged—Debrecen vonal ... Bőhm megemelte a hangját: — Ez a döntés azt jelenti, kérem, hogy a Kommunista Párt taglétszáma órákon belül több százezerre emelkedik. Ez lesz a következmény. Vix németül mondta Bőhmnek: — Nekem teljesen mindegy. Bőhm vállat vont. — Nekem is. Károlyi az íróasztalán dobolt ujjaival. Az a kormány, amely aláír egy ilyen egyezményt, egy napig sem maradhat a helyén. Nem hiszem, hogy akadna bármely más kormány, amely aláírná ezt az egyezményt. Mit tesznek, Ezredes úr, ha a nép nem nyugszik bele ebbe a döntésbe? Vix arcizma se rándult: — Ahogy jöttem, Exelenciás úr, úgy el is mehetek. Legkésőbb holnap, március 21-én délután 6 óráig kérem a választ. ☆ Este 7 óra. A Munkástanács ülésén Garbai Sándor beszélt: — A kormány a mai napon lemondott. Az antant diktatúráját nem fogadhatja el, de el kell fogadni a diktatúrának egy másik formáját a proletáriátus diktatúráját. Néhány perc múlva dr. Váry főállamügyészhelyettes távmondatát „sürgős, rendkívüli” jelzéssel továbbították. ☆ A jászberényi rendőrkapitány Szászi segédfogalmazót hívatta: — Izé.., Magának van azért valami kapcsolata az alsóbb néprétegekkel. Távirat jött. Azt a múltkori két embert azonnal talpra kell állítani. Menjen ki a kórházba, mindegy, hogy csinálja, injekcióztassa őket tárgyalóképessé. Szóljon utána rögtön a szociknak, hogy keblükre ölelhetik a testvéreiket Csak azt nem tudom miért bántak el úgy velük, ha most meg ilyen nagy a barátság... Értette Szászi ?! A segédfogalmazó vigyorgott: — Igenis! Jön az elvtárs világ... •fr A Fűtőházban már régen letelt a munkaidő. Az emberek megmosakodtak, ültek a mozdonypadokon. — Miért nem mennek már haza? Elhül a lebbencs! — szólt rájuk a műhelyfőnök. Az emberek hallgattak. — Várták vissza Pestről Holt- sári Jánost. A délutáni gyors késett. A jelző megfogta a vonatot Hoksári leugrott a mozdonyról. Szaladt. — Csak percek kérdése, elvtársak! Pesten már mindenki tudja. Mindenki! — Menjünk be a városba, emberek! Pista, Ferenc... gyerekek, szaladjatok be minden gyárba, mondjátok meg, hogy jöjjönek a Kossuth térre, meg a hídhoz, a postához. Amikorra a posta elé értek, már annyian voltak, hogy a sor vége már a Sza- páry utcánál járt A rendőrök szaladgáltak, nem tudták mit csináljanak. A tömeg felnyomult a hídra. A 48-as emlékmű lépcsőjéről egy szociáldemokrata munkás beszélt: — Szociáldemokrata elvtársaim, akik elismeritek Marx Károly hagyatékát... Esteledett, az emberek álltak. A rendőrkapitány helyettese egy papírt lobogtatott. — A kapitány úr engedélyezi a népgyűlést! Kifütyülték, nevettek rajta! — Kit érdekel már a kapitányod! Késő éjszaka a posta ablakán kidugtak egy vörös féjkendőt. Síri csend fogadta, majd összeölelkeztek az emberek. Sokan köny- nyeztek Pálfy János felvett egy vörös művirág koszorút a 48-a*. szoborról, azzal integetett ... — Elvtársak, proletárdiktatúra lesz! Kun Béla és Pogány József ekkor fogalmazták Pesten a Forradalmi Kormánytanács kiáltványát: — Mindenkihez! Magyarország proletársága a mai nappal a maga kezébe vesz minden hatalmat! F. Bede intézkedett: — A 68-as gyalogezredbéli elvtársak fegyveresen jöjjenek ki a laktanyából. Nagyon kell vigyázni a rendre. Pálfy beszédet mondott, de elcsuklott a hangja. Az oroszok vörösre festett muzsikinget lobogtattak. Almádi Jóska felkötött karral állt a megenyhüld tavaszi éjszakában. Éjfel .g hallgatta a beszédeket, majd bicegve elindult. Gyalog vágott neki az útnak, hogy hajnalra kint legyen az uradalomban, megvigye a hírt, hogy mit hozott a tavasz és milyen nagy nyár lesz... Tisza] Lajos
