Szolnok Megyei Néplap, 1969. március (20. évfolyam, 50-74. szám)
1969-03-21 / 67. szám
XX. évfolyam, 91. szánt. Ara 1,20 formt 1969, március ü., véstek. burzsoáziájával. így rali erről a nemes küldetés tudatról a már idézett egykori krónikás: „Az ércestorkú ágyúk szócsövén át dörögjük proletártestvéreink für lébe a feltámadt Eszme diadalát, fényszórók sugárkévéjével lopjuk a szívekbe az Igazság fényét, hogy elűzze a Sötétség ködét, mely évezredek óta, mint fojtogató lidérc öl szívük ütőerén; Az Ige súlyos igazsága csapjon gránát súlyával közéjük, s repeszdarabjai nyissanak utat egy eszményi világfelfogásnak, A proletár piros lobogó hadd lengjen diadallal a ,Hadak útján’, melyet csodálattal bá-' múl meg Európa minden nemzete, midőn a zsarnokság Sötétség és Rabszolgát-' ság múlásán győzelmi tort ül a diadalmas Ige.” Mindenkihez, a világ proletariátusánál# valamennyi harci seregéhez szóló tanulságokkal szolgált a Magyar Tanácsköztársaság Fennállásának csodálatosan szép eredményeivel, máig is lelkesítő forradalmi öntudatával és nemes pátoszával — de vereségével is. z első magyar munkáshatalom üt maitól gyökeresen eltérő helyzetben győzött és dolgozott. A kommunis^ ták mai nemzedéke természetesen sok kérdést másképpen lát, mint 1919-es elődeink. Ez azonban mitsem változtat, azon,’ hogy az alapvető kérdéseket, magát a történelmi missziót tekintve szocializmust építő népköztársaságunk egyenes leszármazottja, büszke örököse a Magyar Ta nácsköztársaságnak. A történelmi helyzet radikális váltó«' zásai következtében ma szó sem lehet aa 1919-es megoldási módszerek egyszerű átvételéről. De annál inkább kötelességünk hasznosítani 1919 tapasztalatait. A! Magyar Tanácsköztársaságnak az igazi nemzeti érdekeket kifejező és mégis mélységesen internacionalista politikája máig is érvényes példa arra. hogy « nemzeti érdekek érvényre juttatásának éppen a proletár internacionalizmus az égjük legfontosabb biztosítéka. Az 1919-es forradalom szocializmust építő munkája nagyszerű bizonyítéka a munkásosztály; és a munkásosztály ' köré tömörülő hala.« dó, a szocializmust igenlő társadalmi erők alkotó lendületének. Ma már világosan látjuk az 191'9-es proletárdiktatúra naivitásból. tapasztalatlanságból fakadó gyengéit, hibáit, tévedéseit is, de ezek sem ejthetnek parányi foltot sem történelmi jelentőségén. Tudjuk, mit jelentett létezése az oroszországi forradalmárok számára, majd, az egész — abban az időben frissen szerveződő — nemzetközi kommunista mozgalom számára. Az első magyar proletárdiktatúra veresége fájdalmas volt. A poklok minden rémségével vetekedő ellenforradalmi megtorlás követte — máig szolgáló tanulságául annak, hogy a munkásosztály hatalma után minden esetben, törvényszerűen csak a burzsoázia nyílt terrorista diktatúrája következhet. A bosszú jegyében indult meg az ellenforradalmi rendszer példátlan rágalomáradata, amely a huszonöt esztendő alatt egy pillanatra sem apadva próbálta bűnné hamisítani, hazudni a proletariátus szent forradalmának ragyogó napjait. Mindhiába: a magyar proletárok szívéből, emlékezetéből már nem lehetett a munkáshatalom szabadságvágyát kiölni; Kun Béla, Szamuely Tibor, Stromfeld Aurél és a többi hős kommunista vezető nevét, emlékét meggyalázni. A szabadság látomását nem fojthatta el többé sem a bitófa, sem a börtön, sem maga az egész huszonöt éves ellenforradalmi rendszer az egész hatalmi és propaganda gépezetével. A forradalom emlékét nem lehetett a rágalmak szemfedőjével letakarni. A tragikus szépségű napok emlékének fénye itt is, ott is, újból és újból felcsillant. Bujdosó legendák szálltak szembe a perverzül koholt ellenforradalmi vádak rémségeivel, a népi reménykedés szívós ábrándjai a fasizmus dölyfös forradalom tagadásával, gyalázatával. 1945 tavaszán a szov jet hadak előnyomulása valóssá izmosítot- ta a bujdosó legendákat, a reménykedés ábrándjait. A szovjet hadsereg zászlói alatt előnyomuló történelmi igazságosztás újra kaput nyitott hazánkban a független szabad életnek, a magyar proletáriátus új- -a elindult 1919 hősi útján. Szívünkben hajdani proletárforradalom szent em- ékével. erősebben. magabiztosabban kezdtünk hozzá a szocializmus 1919-ben megálmodott szép világának felépítéséhez. O tven esztendővel ezelőtt, 1919. március 21-ről 22-re virradó éjszaka «Mindenkihez!” címzéssel felhívás jelent meg a budapesti újságok első oldalán. A i felhívás a Magyarországi Szocialista Párt és a Forradalmi Kormányzótanács nevében bejelentette, hogy „Magyarország proletársága a mai nappal kezébe vesz minden hatalmat”. Egy nappal később a Szolnoki Munkás vezércikkben üdvözölte az első magyar proletárdiktatúra győzelmét: „Proletár szívek ünnepe a mai nap. A messzi cél megsokallta a küzdelmünket, harcainkat, vér-verejtékes nehéz munkánkat és egy hatalmas lépéssel elénk jött Az eszme testet öltött, az ideál valósággá lett, s nii, akik azt hittük, hogy csak elültetjük a fát, íme szedhetjük annak gyümölcsét is-..’? Győzött (diát a szocialista forradalom, népünk történetében először, s elsőként, követve az oroszországi proletáriátust világtörténelmet formáló útján. Nem csoda, hogy a világ figyelme felénk fordult, hiszen egy évszázad során immár másodszor emeltük Európa népeinek feje fölé a szabadság zászlaját. Negyvennyolcas forradalmár elődjeink útját jártuk, amikor Pétervár után másodiknak — ha szerényebben világítva is — a mi Budapestünkön lobbant fel a szabadság szent szocialista lángja. A világ proletá- riátusa szeretettel és busáién tekintett ránk. A szovjet nép mellénk állt, természetes szövetségesének tekintett, a szlovákok a mi példánkra, és segítségünkkel teremtették meg a maguk tanácsköztársaságát. Az rfjű proíetárállamo* gyűrűbe záró ellenséges világ, az Antant imperialistái három és fél hét után megindultak, hogy eltiporják az ifjú munkáshatalom senge hajtásait. Ijesztő ée felháborító volt számukra, hogy Oroszország utón Európa szívében is gyökeret vert a munkáshatalom eszméje, hogy egy nép maga döntött arról, hogyan akar élni a jövőben — szolgaságtól, kizsákmánjolás- tól mentesen. íme, a március 21-i kiáltvány fogalmazói talán még nem is sejtették, hogy szavuk valóban Mindenkihez szól. Minden magyarhoz, de mindenkihez a határainkon túl is, minden munkás—paraszt testvérhez, de mindazokhoz is, akik a földkerekségen az elnyomás, a tőkés, földesúri rendszer történelem által megtépázott kalózlobogója alatt szolgálnak. §zázharminchárom csodálatosan új és fájdalmasan szép nap következett a magyar nép életében. Idézzük a Szolnoki Munkás szavaival azt az érzést, amitől ilyen széppé varázsolodtak e napok: „A proletárszív nem ismert eddig örömet. Keserűség, megalázás, szenny, piszok fogadta bölcsőjénél. A robotmunka és a betegségek voltak barátai életében, s a gyalázat és megvetés dobott utolsó göröngyöket koporsójára. Ahol vigadtak, onnan ki volt zárva, ahol határoztak a sorsáról, nem lehetett jelen, ahol a kultúrát és szellemi műveltséget tanították, oda nem volt belépőjegye, s ahol a boldogságot árulták, oda bemenni nem volt elég pénze. Az életét másoknak élte. Izmaiban az erő másoknak feszült, tudása, munkája és szorgalma másoknak termetté a gyümölcsöket, neki csak a keserűség, a lemondás, a remény s egy kitalált másvilág boldogsága jutott...” Íme, mindez a múlt. Ettől a boldog tudattól voltak elsősorban oly csodálatosak azok a napok, s attól, hogy szinte huszonnégy óránként valósultak meg a legmerészebb álmok, s elragadó ritmusban bontakozott ki egy romantikusan bátor, ugyanakkor szigorúan reális és józan szocialista építés terve. A 133 napos proletárhatalom, szép szimbólumként, egyéletű volt a tavasz és a nyár virágaival. 133 nap egy ember életében nem nagy idő — egy nép történelmében pedig csupán múló pillanat. De a magyar nép bebizonyította, hogy ha egy ner*»_-t képes egy emberként, egységbe fnrí-v» cselekedni, ilyen rövid idő alatt i- UV-ténelmi mértékkel mérhető csodák képes. Nem túlzás, hiszen e«nca «nfcsznr megméretett: az a néhány ta nyári hónap hatalmasat fordí-”tt mk addigi rendjén. Az államor.vct* gyár»k és bankok, a kisajátított földbirtokok jelelték a nagy változást, az emberi méltóságra emelt proletárok, a teljes értékű honpolgár joga nak örvendő nemzetiségiek a megmondhatói, mennyire megtelt emberséggel és Mindenkihez1 friss levegővel ez az addig csak úrnak, hatalmasnak szolgáló ország. A tanácshatalom a fenyegető intervenció, a háborús blokád a szorongató- an súlyos helyzet ellenére is döntő és azonnal, kézzelfoghatóan érzékelhető változást hozott a magyar nép életében. A reálbérek a háborútól sújtott és szétzilált gazdasági helyzet ellenére 25 százalékkal emelkedtek. Magyarország történetében először, törvénybe iktattak a nyolc órás munkaidőt, s olyan társadalombiztosítási rendszert léptettek érvénybe, amely a munkások és alkalmazottak összességére kiterjedt. A szocialista termelőszövetkezetekben dolgozó, volt béresek, cselédek, napszámost* politikai. gazdasági és szociális helyzete alapvetően megváltozott; gabonajárandóságuk és aratórészük a korábbi évekhez mérve mintegy 30 százalékkal növekedett. kormányzat keze tele vott ugyan munkával, a legégetőbb politikai, gazdasági, katonai feladatokat kellett megoldani, de nem tévesztette szem elől azt sem, hogy a kultúrában is meg kell indítani a forradalmi fejlődést, fel kell építeni a gondolkodás szocializmusát is. Megkezdte az egységes oktatási rendszer kiépítését, elrendelte a 14 éven aluli gyermekek kötelező oktatását. Egyetemi reforinot léptetett életbe, s ennek során katedrát adott a magyar kultúra és tudomány legkiemelkedőbb egyéniségeinek A szocialista humanizmustól áthatott nagyszabású művelődéspolitikai program és gyakorta: -nagy hatást tett az egész alkotó értelmiségre óa jelentős mértékben hozzájárult ahhoz, hogy nagy íróink, művészeink, tudósaink zöme hitet tett a munkáshatalom mellett. íme — a Mindenkihez! kezdetű felhP vassal útjára indult munkáshatalom valóban mindenkié lett, mindenkinek bebizonyította rövid fennállása idején, hogy a jövő szocialista társadalmának felépítése egyetemes nemzeti érdek. így történt mindez, pedig a békés alkotó munkára mindössze 26 nap jutott, a többi kemény harcokban telt el. A honvédő harcok is a magyar történelem legszebb pillanataira emlékeztetnek. A csodával volt határos, amit a hazáját, Ifjú szocialista társadalmi rendjét védő nép az orvtámadás nehéz napjaiban produkált. Az átélt háború borzalmai után éhesen és rongyosan, munkások tízezrei, parasztok és _ haladó értelmiségiek követeltek fegyvert. A harcosok minden por- eilcája a békét kívánta, s mégis elindultak az igazságos háborúba, megvédeni, a proletórhazát. Idézzük újra a Szolnoki Munkás névtelen publicistáját: .Agyúkerék alatt dübörög ismét a föld, píhegő vastüdejfi gép robog a zöldellő rónán át, a katonanótók ismert melódiája vegyül a kerekek kattogása közé. A proletárállam lelkes hadserege sorakozik fel a demarkációs vonalakon, melyeket a burzsoá kapzsiság szántott egy sokat szenvedett ország vérző testébe. Nem gépfegyver és kancsuka hajtja előre a rajvonalat, hanem ezernyi szenvedések tüzében eggvéolvadt akarat és szabadság- vágy acélfalázatáról pattognak vissza a zsarnokság mérgezett nyilai.. * A proletórhaza védelme sem egyszerűen nemzett ügy volt. Mindenki ügye volt. minden proletáré. Itt harcoltak velünk az orctez. a lengyel, a német testvérek, akik hitték, vallották, amit mi: a proletárok nagy nemzetközi seregének egy hős kis csapata ütközik meg itt a világ VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! i S " SZOLNOK MEGYEI IA MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI TANÄCS LAKA MSEs^SsSSB*
