Szolnok Megyei Néplap, 1969. március (20. évfolyam, 50-74. szám)
1969-03-20 / 66. szám
1969. március 20. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Szólj! — s megmondom hol laksz ¥/ askos polémia, meg " igencsak szokatlan is. Abban az értelemben, hogy az olcsó lakbért és az ingyenes állami lakásjuttatást vívmánynak tekintettük, ami felett ugyebár nem lehetett vita. Ami felett viszont lehetett, annak nem sok foganatja volt, mégsem, tekintve, hogy a célra rendelkezésre álló állami erőforrásokat a leghatásosabb érv, a legmegrázóbban ecsetelt lakáshiány sem gyarapíthatja önmagában. Esetleg csak okot adhat ennek növelésére, a jövedelmek átcsoportosítására. Erről, egy körvonalaiban ismertté vált közgazdasági konstrukcióról gyűrűzik a vita, február 9-e óta, amikor a párt központi lapja beszámolt ennek legfontosabb vonásairól. Bő témát, gondolatot adott ez ügyben az ország csaknem minden felnőtt korú lakójának, mert- hiszen mindenki lakik valahol. Sőt e pillanatban, mikor még csak a dolgok felszínét látjuk, — egyben álláspontot, állásfoglalást is jelent, hogy ki hol, esetleg milyen körülmények között lakik. Ugyanis „jelenleg a lakásépítésre fordított kiadások valamint azok fenntartása nem a lakások használati ér- n a lakáshoz juttatás módja szerint terhelik a családokat”. — A Központi Statisztikai Hivatal megyei igazgatóságának legutóbbi ellemzésében olvashatjuk ezt a tömör megállapítást. A valóság az, hogy a megyében tavaly felépült 3240 lakás túlnyomó többsége, 65 százaléka OTP kölcsönből vagy anélkül készült. Következésképpen az új lakásba költözötteknek alig több, mint egyharmada mentesült részben vagy egészben az építési költségek alól • s. ugyanennyien élvezik csak azt az előnyt, hogy évek hosszú során vagy évtizedeken át, az állam, azaz az egész társadalom viseli majd lakásuk fenntartás, renoválás terheinek kétharmadát... Jobban mondva viselné, ha a szó- banforgó lakáskonstrukció vitájában az ő igazukat fogadnánk el és társadalmi szinten vállalnánk, hogy fizetünk helyettük úgy, mint eddig. Az alacsony lakbér, ingyenes lakásjuttatás, mint „vívmány” tehát alapos felülvizsgálatra szorul. Már- csak azért is, mert társadalmi méretű igazságtalanság rejlik mögötte, ha azt vesz- szük, hogy 3500 . forintos családi kereseteit számolva (a munkás átlagbér 1705,— Ft) az állami lakás 4—5, a szövetkezeti lakás 10—15, a társasház 12—17, a kölcsönből törlesztett lakóház 15—20 százalékos terhet jelent — a kezdő befektetést nem számolva. — A váltakozó költség indokolatlanul differenciálja a dolgozók életszínvonalát s azt sem mondhatjuk, hogy minden esetben az igyekvők, takarékosabb, nagyobb eredménynyel dolgozók javára. Ez a dolog szubjektív tű- dala, mely indulatokat kavar s érthetően mindenki igyekszik a már elért életnívóját, előnyös helyzetét védelmezni. Nem lehet kétséges, hogy humánus társadalmunk ezt a lehetőséget minden indokolt esetben megadja. A terheket nem hárítja át azokra, akik koruknál vagy egészségi állapotuknál fogva nem bírják viselni. Ám a munkaképes nemzedéknek erejéhez mérten előre kell vinni a lakásügyet, mely meglehetősen egyhelyben topog. Hogy miért?.... Igaz építünk, többet, mint eddig bármikor. A megyében pL tavaly csaknem 24 százalékkal több lakás készült el, mint egy esztendővel korábban. Ennek ellenére az ossz lakásszám kerekítve 144 000, csupán kétezerrel több, mint 1967-ben volt, s négyezer a növekedés, ha 1966-hoz viszonyítjuk. Évente ugyanis átlag 1200 lakás szűnik meg megyei viszonylatban. A régi házak állaga rohamosan romlik, az új építkezés miatt szanált lakások jó része is olyan, — amire már nem volna érdemes költeni. Mindezekre az ellentmondásokra kell megoldást találni majd a most születő lakásrekonstrukciónak. És ez nem lesz könnyű: szembe kell szállni a „szerzett jogokkal”, olyan ösztönzőket kell találni, melyek révén felszabadulnak a rejtett lakástartalékok. a jövedelmek átcsoportosításával igazságossá kell tenni a lakáster- heket s ugyanebből a forrásból alapokat teremteni a szükséges rekonstrukciókhoz, a jelenleginél nagyobb ütemű építkezésekhez. Hazánkban 1956 óta a nemzeti jövedelem 2 százalékának megfelelő összeget fordítanak új lakások építésére.— Más, — hozzánk hasonló fejlettségű országban — ez az arány 3—5 százalék körül mozog. A célra fordított esz- közöket mi is gyarapítani fogjuk. Ez esetben alaposan átgondolt gazdasági intézkedésekkel s talán kevesebb magyarázkodással, meddő vitával, — de feltétlenül rövidesen látható, hasznos eredménnyel. P. L TESTVÉREK KÖNYVESPOLC: Mezőgazdasági szakkönyvek Haladó iskola Két osztályban Szolnokon a Kassai úti általános iskolában hétfőn és pénteken este tizenöt-tizenA bizonyítványnak Az iskola tíz éve kezdte meg működését. Tanulóit kötelezik az órák látogatására, éppen úgy, mint az általános iskolásokat. Azok járnak ide, akik a nyolcadik elvégzése után nem tanulnak tovább, és legalább napi hatórás munkát sem vállalnak. A tanulók szinte kivétel nélkül lányok. A tantárgyak: számtan, irodalom, háztartástan, női kézimunka, áru- és anyagismeret. Az oktatás időtartama két év, 16 éves koráig mindenkinek kötelező a tanulás, ha kilencen maradtak hatéves fiúk-lányok foglalják el a padokat. A továbbképző iskola tanulói. nincs értéke közben nem vállal munkát. A két év után bizonyítványt kapnak, amely semmire sem jó. Sokan nem is jönnek be érte. Van, akiét 1964 óta őrizgetik. A tananyag jórészt a hetedik és nyolcadik osztály anyagának ismétlése. A tanulók unják, fölösleges időtöltésnek érzik. Ha a bizonyítványnak értéke lenne, például tulajdonosa előnyben részesülne az ugyanolyan tanulmányi eredményt elért nyolcadikossal szemben, bizonyára szívesebben és nagyobb ambícióval dolgoznának a megszerzéséért Sok függ a pedagógusoktól Az iskola tanárai sokat tehetnek azért, hogy az anyag színesebb, érdekesebb legyen, a kevésbé kötött tan- terv módot ad általánosabb témák megbeszélésére, a szorosan vett tananyag színesítésére. Gyakran szerepel programban múzeum- és tárlatlátogatás, közösen elmennek moziba és megbeszélik a látottakat. Legutóbb az Egri csillagokat nézték meg csoportosan. Régebben évente egyszer, egynapos autóbusz kirándulásra vitték a tanulókat. Az utóbbi években Dunaújvárosban, Szegeden, Debrecenben, Egerben jártak. Tavaly nem kapott rá pénzt az iskola, pedig a kirándulás hasznos volt, sok érdekes és tanulságos élményt nyújtott a résztvevőknek. Vezetéslélektan — a mezőgazdasági szakembereknek Egy helyi kezdeményezés A Mezőgazdasági Kiadó a napokban magyar fordításban megjelentette Haire kézikönyvét „Pszichológia” címmel. A kötethez dr. Kardos László professzor írt előszót „A vezető azért vezető, mert több munkáért felelős, mint amennyit egy emberei jud végezni... Teljesítménye beosztottjai jó munkáján mérhető” — olvashatjuk a mű előszavában a kézikönyv alapgondolatát. A vezetés fő feladata, — fejti ki a szerző — olyan közhangulat, szervezettség és tudatos megértés légkörének kialakítása, amely biztosítja a beosztottak leghatékonyabb munkatevékenységét A vezető akkor jó vezető, ha beosztottjai maximálisan segítik munkája elvégzésében. A vezetés ezért mindig jól szervezett belső tájékoztatás, munka- szervezés és ösztönzés, értékelés, (elismerés-elmarasztalás) is egyben. A beosztottaknak a vezető minél több ismeretet adjon át, a jóakarat és megértés légköre csak így alakulhat ki körülötte. Csak ebből eredhet igazi, hatékony munkafegyelem. — Nem egyszerű, mechanikus függősségi viszonyteremtés tehát a vezetés. A beosztottaknak, mint emberi egyéniségeknek „önérvényesítő” és „önkifejlesztő” igénye, lehetősége hassa át a munkatársak munkáját. A bizonyossága annak, hogy aki munkáját elvégzi, emberi értékben, önmegbecsülésben is gyarapszik és szociális szükségletei — garantáltan — ennek megfelelően kielégítést nyernek. „A beosztott így oly módon azonosul munkájával, mint személyiség és nem mint egy begyakorlott robot, aki csak pénzért dolgozik” — írja a szerző. A lúd „Ha lúd, legyen kövér!” — mondja a közmondás. A kövér lúdnak sok a zsírja, nagy a mája. A libazsír pedig a májjal együtt fontos exportcikk, jó piaca van külföldön, s itthon is. De hogyan legyen a lúd kövér? Ehhez tudni kell a lúdtar- tás, nevelés — és hizlalás sok csínját-bínját. Hiszen eddig még nem dolgozták ki sehol a világon a nagyüzemi lúdtartás módszertanait. Ezt pótolja most Szentirmay László könyve. A szerző főleg a tenyésztojástermelő, a májliba előállító és a pecsenyelibanevelő üzemek szempontjaiból tárgyalja a nevelést és a tartást Ugyanakkor a háztáji lúdtartásra, annak kérdéseire is választ ad. Az idei tanév elején a városi tanács művelődésügyi osztályának támogatásával lehetővé tették, hogy a tanulók eljárjanak a Minőségi Ruházati KTSZ műhelyébe szabás-varrágt tanulni. A tanfolyamot a kötelező óraszámon kívül tudták csak beiktatni, ezért nem lehetett kötelezővé tenni. A tanulók nem szívesen vállalták a különórát, panaszkodtak, hogy lassan haladnak a tanulásban egyre kevesebben maradtak, végül a tanfolyamot meg is kellett szüntetni. A sikertelenség ellenére is figyelemre méltó ez a helyi kezdeményezés, és úgy véljük, hogy jobb szervezéssel, a tanulók igényeihez való foTakarékosak A jövő héten tető alá kerül a tiszakürti takarékszövetkezet félmillió forintos beruházással épülő új székháza. Az épület átadását május 31-re tervezték, de a munkálatok olyan jó ütemben haladnak, hogy ezt a határidőt május elejére előrehozták. A nagy forgalom és a megnövekedett betétállomány miatt két újabb pénztárral bővítették a takarékszövetkezetet; az egyiket Cserkeszőllőn január 1-én nyitották meg, a másik átkozottabb alkalmazkodással ilymódon lehet még életet lehelni ebbe a halódó iskolatípusba. ' Igaz, nem sok tanulóról van szó. Az év elején rendszerint ötvenen-hatvanan iratkoznak be. Akik közben elhelyezkednek, azok kimaradnak az iskolából. A jelenlegi létszám huszonöt körül mozog, bár igen gyakran változik. Tavaly az év végén kilencen maradtak. Nem sok tanulóról van szó, mégsem lehet közömbös, hogy tartalmasán töltik-e el az időt az iskolában, vagy muszájból, kelletlenül járnak el, csak azért, mert kötelező. Bistey András a tiszakürtiek adására május 1-én kerül sOr Tiszaugon. Tiszakürtön az I. negyedévben ugrásszerűen emleke- dett a betétek és a betéttulajdonosok száma. Jelenlegi betétállományuk 3 millió fotont A múlt héten kis ünnepség keretében ajándékkosárral jutalmazták meg az ezredik betéttulajdonost. Eddig az évi 1 millió 400 ezer forintos hitelállományból 300 ezer forintot építési, 500 ezer forintot termelési, 150 ezer forintot tatarozásra adtak kölcsönként. MOLNÁR KÁROLY: A LÁTHATÓ LÉGIÓ 3. 4000 katona eladó Eleinte Bonabam és Órámban állomásozott a légió két zászlóalja. A fehér falú, erőd- szerű laktanyából indultak el ■ gyre délebbre, a Szahara felé. A franciák előrenyomulását azonban megakadályozta Abd el Kader emir, aki Mascarából irányította az el- 'enállást- Az emir székhelye mindössze száz kilométerre volt a légiósok Orani laktanyájától, kisebb összetűzésekre került sor itt. A franciák nem érezték elérkezettnek a pillanatot a döntő ösz- szeesapásra, mert az 1830-as esztendők elején még nem rendelkeztek az általános támadáshoz kellő túlerővel. Tízezer katona tartózkodott ebben az időkben az észak- afrikai partvidékeken, közülük 5538 volt a légiós. 1835-ben váratlan fordulat történt Lajos Fülöp segítséget Ígért Izabella spanyol királynőnek, aki heves harcot vívott a trónra pályázó Don Carlos-sal. A francia uralkodó 500 000 aranyfrankért felajánlotta az egész idegen légiót Spanyolországnak. Lajos Fülöpöt a pénzarisztokraták segítették a trónra, tőlük kapott azután ilyen tanácsokat Az üzletet Párizs és Madrid megkötötte, de a légió tisztjei tiltakoztak ellene. — Meg sem kérdeztek bennünket. mondták, de a francia hadügyminisztérium semmibe vette a tisztek véleményét. Így válaszolt: — Majd az altisztek ellátják azokat a feladatokat, amelyeket néhány töprengő tiszt, bár ez lenne a hivatása. nem óhajt ellátni. 1835 augusztus 18-án a légió 125 tisztje, több. mint 4000 altisztje és katonája szállt partra a spanyolországi Tarragonában. Nehéz harcok vártak az alakulatra. Gyakran nagy túlerővel találták magukat szembe- Így történt ez nem messze a spanyol—francia határtól. Ti- rapegui-nál is. 1836 április 26-án. Don Carlos tízezer emberével kellett megküzdeni- ök a légiósoknak. Ügy har- cóltak, mint akik nem sokra becsülik az életüket. Cordova spanyol tábornok napiparancsba foglalta vakmerőségüket: — Katonáim, a francia ide. gén légió tagjai megmutatták nektek, spanyoloknak, hogyan kell győzni vagy meghalni! Drága árat fizettek a légiósok ezért a dicséretért, számuk alaposan megfogyatkozott. ugyanúgy mint 1836 augusztus elsején a Zubiri mellett vívott csatában. Ahogy csökkent az alakulat létszáma, úgy sorakozott egyre több kitüntetés Bernelle parancsnok mellén. Fontos szerepet játszott a spanyolországi harcokban a német Conrad ezredes, akit a katonák „öreg Fritz”-nek neveztek. Ö fehér lován minden csata előtt végigjárta az alakulatot, ellenőrizte, hogy minden egység végrehajtotta-e a parancsát és lelekesítő beszédet intézett a katonákhoz. A harciszellem ugyanis állandóan romlott, a légiósokat a spanyol tábornokok a Pireneusokba vezényelték, több mint kétezer méteres magasságba, ahol az egykorú leírások szerint a hideg és az éhség legalább olyan veszélyes ellenfele volt a légiónak, mint Don Carlos hadserege. Az alakulat kitartása a végéhez közeledett. 1837 nyarán a légiósok felszerelése már teljesen elhasználódott. egyenruhájuk szét- rongyolódott, sokan pedig mezítláb meneteltek a rossz spanyol utakon. Június elején Don Carlos csapatai támadásra lendültek Huesca környékén. Ekkor a légió mindössze csak két zászlóaljból állt. A katonák formálisan éheztek. Az ellenfél első lovasrohamait még úgy-ahogy nagy áldozatok árán feltartóztatták. Azután lélekzetvételnyi szünet következett. Conrad ezredes kivont karddal száguldott a légiósok megingó arcvonalának teljes hosszában. Ellen- támadásra akarta vezetni katonáit. — Előre! — kiáltotta az ezredes. Arca azonban hirtelen eltorzult. Eltalálták az ellenség golyói. Az utolsó szavai ezek voltak: — Megsebesültem. Mondják meg a tábornoknak. Vegye át valaki a parancsnokságot. .. Kocsit hoztak. A sebesült ezredes ekkor már haldoklóit. A küzdelem folytatódott. A légió egyre fogyatkozott. Conrad halála jelképezte az alakulat végét is. Amikor Huesca környékén a csata befejeződött a légió mindösz- sze egyetlen zászlóaljból állt. Otszáztizennégyen maradtak a négyezerből, ök is fáradtan, sebesülten, rongyosan, meggyötörve várták további sorsukat. Cordova tábornok akkoriban már így vélekedett róluk: — Szánalmasak. Nem hiszem, hogy kibimak még egy telet a Pireneusokban. Engedjük haza őket, ha egyáltalán van még annyi erejük, hogy átkeljenek a nagy spanyol hegyvonulat hágóin. II. Izabella kegyes volt a légiósokhoz, H- az egykorú leírások szerint — elbocsájtó levelet és néhány kitüntetést kaptak a katonák. Megindultak a francia határ felé. Élelmezésükről senki sem gondoskodott. Kisebb csoportokra bomlott a légió maradványa. A spanyol tábornoknak igaza lett. Néhány katona a kimerültségtől összeesett és meghalt a Pireneusok hágóiban. A határon fegyvereiket elvették tőlük. A zászlóalj megmenekült töredéke 1838 decemberében érkezett meg a dél-franciaországi Pau városába. Mezítláb, éhesen, rongyosan, fegyvertelenül. (Folytatjuk)
