Szolnok Megyei Néplap, 1969. február (20. évfolyam, 26-49. szám)
1969-02-15 / 38. szám
1969. február KL SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 ÖTLETPÁLYÁZAT A tizediken ... Aki egy kis öreg vályogviskóban lakik, vágyakozva néz a magasabb, téglából való házra, s aki abban él, az modem emeletes épületbe kívánkozik. Szolnok egyre több emeletes épülete közül is legmagasabb a színház melletti 10 emeletes. Olvasóink közül sokan kíváncsiak, hogyan élnek ott legielső emeleten Az érdeklődőknek először bemutatom, mit jelent a tizediken lakóknak, ha elromlik a lift. Gyalog vágtam hát neki a lépcsőnek. Csak a jégyzetfüzetem húzta a kezemet, mégis lihegtem. Szegény háziasszony, aki bevásárlás után mássza meg ezt a „Himaláját”. A nyolcadiknál fogytán volt a szufla, pihenni kellett. A gyalogost némileg kárpótolja a fáradságért a kilátás. A tizedeken, ha lenéz a városra, azt mondja, a lakók? „Himalája" házon belül Helyreállítják a súlyosan megsérült répcelaki kazánházat. Speciális brigád ultrahanggal átvizsgálja a gyár valamennyi műszaki berendezését. (MTI foto — Kovács Sándor felvétele) víz es kenyer... A magasság szerelmese Cs. M.-ék. A férj hivatásos katona, — mint a házban minden férj. a felesége fogadott. Néhány időjárást elmarasztaló jelző, s már a meleg szobában vagyok. — Meleg szoba. Mondja többe kerül itt a fűtés, mint az első emeleten? — Nem hiszem, az egész épület elég huzatos, ugyanis az előszoba ajtó és a szoba ablak egy vonalban van. Ha erős szél fúj, nyitás közben erősen kell tartani a kilincset. A leghidegebb hónapban 270 forint volt a gázszámlánk. — A magasság előnye? „El innen, mielőbb. Tizedik emelet 3. S. K.-ék. A feleség nyitott ajtót itt *s. Ebédet készített éppen. — Megfőzök, azután rohanok a gyárba. A bútorgyárban dolgozom, s a héten délutános vagyok. — Mondja, ha elromlik a Uft... — Már nem is emlékszem, hogy mikor nem működött utoljára. Az egyik őrnagy elvtárs vizsgázott liftszerelő, ezért jó mindig a felvonónk. i — De a viz... Tlyen magasságban és nyáron... — Higgye el, semmi baj nem volt a vízzel. A pincébe hidrofort építettek be, s az felnyomja ide a „felhők” alá is. Nyáron sem volt baj. Jó-e, szeretnek-e ott lakni? Kíváncsiságuk érthető, hiszen az idén már nem a 10, hanem a Ságvári körút végében készülő 18 emeletes lesz a házak „királya”. Sokáig azonban az sem fog uralkodni a város felett, mert jön a 22 emeletes trón- követelő. Ha egyelőre még csak képzeletben, de szokni kell a magassághoz. Vágjunk neki. érdemes volt felmászni. Tessék, akinek jó a szíve és a lába, próbálja meg. (Egyszer- kétszer majd a tizennyolcadikra is fel kell kapaszkodni. Tessék megtanulni a lépcsőjárás technikáját.) Becsengettem az első ajtón. Bent semmi sem mozdult. Gondolhattam volna, hiszen az ajtó előtt vastagon állt a hó. a szél akadálytalanul fütyült a függőfolyosón. A második ajtóhoz mentem. Az kinyílott. — A kilátás. Csodálatos... Most is, de nyáron százszor szebb. Már nagyon megbarátkoztunk a lakással. •— A magasság hátránya? — A Tisza Szálló füstje és a tető rossz szigetelése. A szálloda kéménye majdnem egy magasságban van a tizedikkel, és ha felénk fúj a szél, a kormot a szobáinkba hozza. Miért nem lehet ott is gázfűtésre áttérni? És a tető... a fürdőszoba meny- nyezete nagy darabon beázott. A szomszédban az előszoba mennyezete fenyeget leszakadással. a » — Szeretnek itt lakni? — Nem. Annyira nem, hogy el sem hiszi. Tudja azt nem szeretem, hogy semmi, de semmi nem zavarja az ember kilátását. Dunántúliak vagyunk a férjemmel, Dobogókő mellett, Pilisszent- kereszten laknak a szüleim. Nem tudok megszokni az Alföldön. — De a Tisza, meg a Tisza-liget... Napos időben ellátni a reptérig... — Éppen ez az. Sehol egy domb, sehol egy hegy. Mire nyugdíjba megyünk, talán sikerül otthon, a hegyek között felépíteni egy kis házat. Ez a leghőbb vágyunk. „ — bognár — „Munkanélküli" autoszifonok Egynegyedével nőtt a szikvíz és a bambi fogyasztás Az ősz nyomdász négy évtizede szüntelen szerelmes. A betűkbe. Olyan igaz ez, mint ahogy Sildósi András a neve. Gyerekkora óta tart a szerelem, hiszen ta- noncként került a karcagi nyomdába. — Főként tudományos műveket nyomtattunk akkoriban. Állandó megrendelő volt a tudományos akadémia, a bécsi hadtörténeti múzeum, hat-hét nyelven szedtünk. Latin, görög, német és török szövegeket is. Nálunk adták ki Győrtty István munkáit, a híres törökkor kutató, Németh Gyula tanulmányait. Tagadhatatlan, Kertésznek, a tulajdonosnak jól csengett a neve a szakmában. A fia is velünk együtt szívta az ólmos levegőt. Nagyon rendes overek volt. Hogy, hogy nem, a munkások bérköveteléseinek egyik fő szószólója volt. Az apja ellen sztrájkot szervezett, nyomdásztársaival közösséget vállalva nem állt munkába. Így őrzi őt Siklósi András az emlékezetében. Jóllehet, csak valamiféle raffinált burzsoá trükkről volt szó. Talán így fogta ki a szelet a szakszervezet vitorlájából. Siklósi Andrást 1949-ben, az államosításkor igazgatónak nevezték ki a karcagi nyomdába. Érmen húsz esztendeié áll az élén. — Sose felettem el azt a navot. amikor felhívattak bennünket Pestre. A kezünkbe adták a menbiznlevelet. Mi meg csak vártuk. vártuk, arra is kioktatnak, hogy mit kell majd csinálni. — És? Az autószifon tulajdonosokat nem derítették kedvre a televízióban — csütörtökön, 13-án este elhangzottak. Az illetékesek nyilatkoztak, — hogy a Szénsavtermelö Vállalat répcelaki gyáregységében január 2-án történt robbanás miatt a szifonpatronok cseréjére csak körülbelül két hónap múlva számíthatnak. Megnyugtatásként azonban megtudtuk, hogy import szénsavval próbálják enyhíteni a hiányt. Az autószifonok tehát két hónapig kényszerpihenőre kárhoztattak. Öröm, de nem káröröm A Szolnok megyei Szesz-, Üdítőital és Műjéggyártó Vállalat szolnoki üzemének vezetője a megnövekedett szikvíz és bambi fogyasztásról beszélt örömmel, ugyanakkor aggódik, vajon a jövőben nem akadozik-e majd a szénsav ellátás. Szikvízből és üdítőitalból — a szifonpatron eltűnése, s az autószifonok „sztárkja” következtében — egy negyedével nőtt a fogyasztás. A megnövekedett igényeket azonban csak úgy tudják kielégíteni, hogy azoknak a vendéglőknek, amelyek az üzem ellátási körzetébe tartoznak, a hordós sörhöz nem szállítanak szénsavas palackokat. A csapolt sör kedvelői ezért előreláthatatlan ideig kénytelenek palackos sört fogyasztani. A kisiparos nem „tapsol" Szolnok város egyetlen szikvízkészítő magánkisipaTértép a pincékről Az egri városi tanács érdekes megállapodást kötött a központi földtani hivatallal és több más vállalattal a város alatti hatalmas kiterjedésű pincerendszer föltárására. A hozzávetőleges felmérések szerint ugyanis a város alatti terület háromnegyed részét foglalják el a pincék. A híres egri borok tárolására — egy hivatalos okmány szerint — már a XV. században építettek pincéket, és félezer év alatt a város minden irányába szerte ágazó pince-hálózat alakult ki. A tervek szerint most föltérképezik a város alatti pincerendszert, és azután döntenek az egyes pinceágak hasznosításáról, vagy megszüntetéséről. A több évre tervezett egri „pince-expedíció” költségeire több mint ötmillió forintot irányoznak elő. — Bármit kérdeztünk, azt a választ kaptuk: „Ne féljetek, beletanultok.” a nagy nyomdák új igazgatóinak könnyebb dolguk volt, hiszen a régi tisztviselők csak értették a dolgukat. A ma- gamfélék még csak nem is szagoltak a könyveléshez, kalkulációk ozt gazdasági ügyekhez. Velem együtt öt ember kereste a kenyerét a mi üzemünkben. Munka végeztével kitakarítottunk, aztán bekészítettük a tűzre- valót a káliihákba. Reanel egy fél órával korábban főttem be, hogy mire a többiek megérkeznek, már jó meleg legyen. — Mit szeret a mesterségében? Ügy nézett rám, mint akire váratlanul rátörték az ajtót. rosa Török Ernő. Havonta körülbelül 20—25 ezer liter szódavizet készít és szállít házhoz. — Nőtt-e a forgalma, — amióta nem lehest szifonpatront kapni? — Igen, de nem örülök neki. Nekem meg vannak a rendes kuntsaftjaim. Most előkerülnek azok a szódásüvegek, amelyek az autószifon térhódításával „nyugdíjba” vonultak. Nagyrészük rossz, javításukra azonban nincs időm, tehát gyakorlatilag az új fogyasztók számának arányában csökkent az üvegkészletem. Nem te— Nem is tudom — mondta nagynehezen. — De mégis. — Rejtély. Negyven éve az. Ugye igaz, az ember mindent nélkülözhet, csak a vizet és a kenyeret nem? Nekem a betű, a vizem és a kenyerem. Az életem. Nemsokára nyugdíjas lehetek. Nemsokára? Még két év van addig. És mégis előre félek attól a naptól... Igen, attól tartok, amint nem dolgozhatom, azután csak leszek, de nem élek. Higgye el, komolyan így gondolom. Csak addig jó, amíg az ember hasznosnak tudhatja magát. Aztán már nem jó. Azt hiszem nem lehet jó. — Már régen nem dolgozik betűkkel. — Ez igaz. De közöttük és velük élek. Jövök-meayek a szedőszekrények. gév°k kö-' zött. Aztán a gyerekek is Olvkor-olykor kérik. segítsek. Itt voltam tanonc. itt öregedtem meg. És még kérdi, mit szeretek á mesterségemben? Siklósi András keze alatt hetem meg azonban, hogy ne szolgáljam ki őket ☆ Mi pedig, akik évek óta a kényelmes szódavízkészítéshez szoktunk, rákényszerültünk a szódásüvegek naponkénti cseréjére. Reméljük, valóban csak két hónapig, mert a répcelaki szénsavüzem helyreállítása jó ütemben halad. Az újjáépítésben 12 vállalat vesz részt A romokat már eltakarították, az építők a megsérült kazánházon és laboratóriumon dolgoznak. sokan tanulták ki a szakmát. A nyomdában mindenki ismeri az öreg szokásos intelmeit: „Közelebb menj a munkaszekrényhez kisfiam! Ha megöleled, a barátod lesz a betű ... Erezd meg a szerszámot... Add bele magad egészen, csak úgy leszel igazi nyomdász”. Persze ma már nem tudományos műveket, könyveket szednek. Ügyviteli nyomtatványokat gyártanak, és meghívókat. moziDiakátokat. Való igaz, ennél szebb munka is akadna a szakmában. Jól tudja ezt Siklósi András, de mégis úgy van vele. mint a megboldogult Szeder Jenő bácsi volt. Élete1 utolsó napjáig bejárt ide, ahogyan ő mond+a: „Egy kis festéket szagolni”. Az ősz nyomdász négy évtizede szüntelen szerelmes. A betűkbe. A betűkbe, amelyek számára éppoly nélkülözhetetlenek, mint a kenyér és a víz az embereknek. Fábián Péter Regulativ adó a termelőszövetkezetekben Ez év január elsejétől új adónem lépett életbe a mezőgazdasági termelőszövetkezetekben. A tsz-ek jövedelmének felhasználását szabályozó adó — ismert nevén regulativ adó — kivetéséről a 19/1968. (VII. 20.) PM számú rendelet intézkedik. Az új adónem célja a mezőgazdasági termelőszövetkezetek jövedelem-felhasználásának, a fejlesztési és részesedési alap arányainak befolyásolása. Lapunk zárszámadásokról szóló tudósításaiban, cikkeiben beszámoltunk arról, hogy néhány szövetkezetben mennyi bajt, keserűséget okozott a máról holnapra való élés. Egyes szövetkezeti vezetők a korábbi években a tetszetős, olcsó népszerűséget keresve, amit csak lehetett mindent kiosztottak. Elhanyagolták a fejlesztési-biztonsági alapok képzését, mely a tavalyi súlyos aszály után megbosszulta magát. ' Egy-két szövetkezetei a csőd szélére juttatott az ilyen „gazdaságpolitika” A regulativ adó a váratlan események követekez- ményeitől igyekszik óvni a közös gazdaságokat. Arra ösztönöz, hogy képezzenek megfelelő alapokat és teljes biztonsággal gazdálkodjanak. Az adózás nyílt, őszinte szándékához nem fér kétség. A regulativ adó a személyes jövedelem összegét, emelkedését az előző évi jövedelemhez viszonyítja. Figyelembe veszi a dolgozók átlagos létszámát, a tényleges teljesítményt 10 órás munkanapokra kell átszámítani, s ezt 180-al kell elosztani. A személyi jövedelem adómentes, ha az éves átlagban nem több 12 ezer forintnál, illetve a 14 ezer forintot nem haladja meg, és a növekedés nyolc százaléknál nem több. Az adókulcs progresszívan emelkedik. Ha az évi jövedelem 25 ezer forintot meghaladja, s a jövedelem az előző évihez képest 10 százalék felett emelkedik, az adókulcs szorzószáma 70. A regulativ adó befolyt összegét nem népgazdasági célokra használják fel. A PM rendelete intézkedik arról, hogy 80 százalékból, központi fejlesztési alapot kell képezni. Az összeget a PM, MÉM és a TOT együttes döntése alapján, a kedvezőtlen adottságú tsz-ek fejlesztésére fordítják. Az adó összegének húsz százalékát a megyei tanács e célra nyitott betétszámlájára kell átutalni. Felhasználásáról — szintén kedvezőtlen adottságú tsz-eket fejlesztik belőle — a megyei tanács vb, a tsz területi szövetségek egyetértésével dönt. Szolnok megye közös gazdaságai az előzetes mérlegekben 1,2 millió regulativ adó befizetését tervezték. 1 Tudunk róla, hogy néhány szövetkezetben fizettek be regulativ adót. Megengedhették maguknak, hogy a megfelelő fejlesztési és biztonsági alapok képzése után a tagjövedelmet az átlagosnál magasabbra emeljék Ez azonban nem általános jelenség, a regulativ adó ösz- szege kevesebb lesz a tervezettnél. A tapasztalatok szerint az adó célját meeértették megyénk termelőszövetkezeteiben. Mint fontos közgazdasági szabályzó, kedvezően érezteti hatását. A szövetkezetek gondolnak a holnapra, alapokat képeznek és törekednek a biztonságosabb gazdálkodásra, s ez minden képpen bíztató jelenség. M. L,
