Szolnok Megyei Néplap, 1969. február (20. évfolyam, 26-49. szám)

1969-02-13 / 36. szám

1969. február 19. I SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP Ö Farsangi jelmezek A bemutatott jelmezeket otthon található régi hol­mikból készíthetjük. Ha mégis egy-egy jelmezhez anya­got kell venni, azt teljes egészében felhasználhatjuk nyári ruha készítésére, nem kell elvagdosni a bemuta­tott ruhákhoz. I. HIPPIE Megunt nyári ruhából ké­szül; a ruha elejét felhasít­juk és elütő színű betétet varrunk a hasítékba. Művi­rágokból nyakba akasztható koszorút állítunk össze, a hajba ugyancsak egy-két vi­rágot tűzünk. Az egyik cipőt fekete keresztpántokkal erő­dítjük a lábszárra. fl. TÖRÖK JELMEZ ( Fekete melltartót sűrűn ki­gyöngyözünk. A török bu­gyogó egy kb. két és fél mé­teres karton vagy flokon da­rab. amelvet derékrészen ap­ró öltésekkel behúzunk. A buggyos rész úgy készül, mint a mellékelt rajz mu­tatja. A szoknya teljes bőségének megfelelő nagysá­gú bélésdarabbal alsó lapot varrunk a bugyogóra; a láb­nak szabadon hagyott helyet gumival behúzzuk. (Az ere­deti török bugyogó is így ké­szül.) ni. ŰRHAJÓS Szoros pulóver, és szoros nadrág összedolgozása után kis fémkarikákat varrunk a nadrág külső oldalára, a karikákat fekete vagy vörös keskeny zsinórral összefűz­zük. A sapka horgolt, vagy posztóból szabott Sz. M. A Hacki-Farkas kamaraegyüttes Szolnokon A közelmúltban tért visz- sza a nagy nemzetközi vissz­hangot kiváltó nyugat] kör­útjáról Hackj Tamás és Far­kas Gabi, s máris újabb tur­né előtt állnak, a Szovjet­unióba készülnek. E két külföldi szereplés között ked­den Szolnokra látogattak. — Négytagú együttesükkel nagyszerűen kiegészülve, igen komoly felkészültségről és zenetudásról adtak tanúbi­zonyságot. Hack] Tamás fütty, Farkas Gabi ének- és gitár művészete, valamint a kísérőegyüttesük összhangja érdekes zenei élménv része­sévé tette a szép számú kö­zönséget. A múltból, a múlt zenei anyagából merítenek. Mégsem pusztán zenetörténe­ti illusztráció ez a műsor, hanem rendkívül egyénien, sajátosan megvalósított és ér­telmezett tolmácsolás. A színvolalas és tartalmas estére az Árkád presszóban, a Pódium közkedvelt soro­zatában került sor. Kecskeméti Konzervgyár tiszakürti telepére felvételre keres: hegesztő vizsgával rendelkező lakatost, ma­gasnyomású kazánfűtőt és asztalost Jelentkezni lehet a konzervgyár tiszakürti telepén. P1NCELAKÓK A kisújszállási képzőművészeti szakkör életéről Hangok a föld alól (Tudósítónktól.) Sötét hideg este. Amolyan „módos középosztálybeli” sokablakos ház sötétlik előt­tem. A hang, az éles, az erős, a „bites” a talpam alatt bizsereg. Megindultam — sötét kapualj, folyosó — és lenn vagyok egy kazamatá­ban. Terméskő, beton (tár­sadalmi munkában, mint később kiderült), kályha, asztalok, hangulatvilágítás, mágnósrádió és „tinidzse- rek” — úgy tízen. Teljes a leltár. — Az elmúlt év decembe­rére készült el ez a „birinyi újdonság”, a pinceklub — mondja Czakó Viktor, a jászberényi „Kókai László” úttörőház vezetője. — 2700 forintot kaptunk a KISZ megyei bizottságától anyag­ra és ötezret hozzátoldot- tunk, elsősorban az Aprító- népgvár fiataljaival, társa­dalmi munkában. Közben mellesleg rendbe hoztuk a „felsőház” négy szobáját is. Festettük, berendeztük ter­mészetesen, társadalmi mun­kával. — Nagyon természetesén hangzik az a „természe- tes”-en! — Sőt, hagyományosan. Az Aprító- és a Hűtőgép­gyár, valamint a Városgaz­dálkodási Vállalat mintegy 50 ezer forint értékű társa­dalmi munkával gazdagítot­ta az úttörőházat. Tíztől hu­szonhét évesek a ház gaz­dái. Hetente hétszer. Há­rom „úttörő”, négy KISZ- nap. Kilencven—száz fiatal naponta és klub, klub hátán. Rádiós-, báb-, vezetőképző, képzőművész, riporter, tu­rista, foto-, pedagógus, sak­kozó, zenekari — ki győzi ezt? —. ifi, továbbá honvé­delmi klub. Minden helyiség foglalt délelőtt, délután. A KISZ megyei bizottságától kanott évi 6p ezerrel bűvész­kedtünk. Fizetjük a szak­körvezetőket, szervezzük az őrs- és rajgyűléseket, össze­jöveteleket, zenés klubdél­utánokat. Nálunk gyakorol a Hütő- és az Apritögépgvár irodalmi színpada. És győz­zük! Sőt, szerződést kötöt­tünk a művelődési központ­tal: . mobilizálunk, cserébe kedvezményes belépőt ka­punk rendezvényeikre. Köz­ben még álmodozni is jut időnk. Arról, hogy kétszáz személyes előadótermet épít­tetünk 300 ezerért az udva­ron. Álmodunk még: terve­zőről, kivitelezőről, no meg jószándékú segítségről. • Cs. A. A rajztábla fölé hajló fe­jek némelyike bizony dere- sedik már, A szép szeretete, az alkotás gyönyöre fűzi egyben a kisújszállási képzőművész kör tagjait, az általános iskolás korúaktól a nyugdíja­sokig. 1959-tői működik ez a szakkör Papi Lajos szob­rászművész vezetésével. (Már az előző években is volt rajzszakkör, részben abból alakult a mostani képzőmű­vészeti kör.) Ez az esztendő tehát jubileumi évnek is te­kinthető. Felkerestük Papi Lajos szobrászművészt, hogy elbeszélgessünk a szakkör tíz esztendejéről, eredmé­nyeikről, céljaikról. — A szakkör 1959-ben in­dult a művelődési ház gon­dozásában. Akkor alakult ki —- Kik azok. akik a tíz éven keresztül kitartóan dolgoztak? — Az első tagok között említhetem Z. Tóth Kálmán sorompóőrt, aki jó érzékkel és igen nagy szeretettel min­tázik, fafaragásai több szak­köri kiállításon szerepeltek. Ugyancsak hosszú ideig ta­gunk volt Bene Miklós, aki Kenderesről járt be foglal­kozásainkra, jelenleg kato­na. A kenderesi művelődési ház a közelmúltban rende­zett kiállítást szobraiból Tíz év óta dolgozik velünk Vatai Valéria, Papi Ágnes, mindketten elvégezték már a középiskolát, s jelenleg tiszt­viselők. Február 24-én Jászberény­ben, a Lehel klubban dr. Guoth János kandidátus és Biszkup Ferenc tudományos kutató, mindketten a Gö­döllői Kisállattenyésztési Kutató Intézet munkatársai, előadását hallhatják az ér­deklődők. Téma: a baromfi-, illetve a galambtenyésztés. Jászboldogházára meghívták Bögre Jánost, a Baromfi- tenyésztés című folyóirat egyik szerkesztőjét. a szakkör magja, akik közül többen még ma is rendsze­resen eljárnak foglalkozá­sainkra. — Tíz esztendő nagy idő, gondolom több kisdiákból azóta már felnőtt dolgozó lett. Mégis mi az a vonzerő, ami a szakkörhöz fűzj őket? — Tulajdonképpen a szép szeretete, a művészet megér­tése, élvezete az, amely leg­főbb célunk. Nemcsak dolgo­zunk, , hanem olvasunk, rep­rodukciókat nézünk, vitat­kozunk is. Meggyőződésem, hogy a művészet szeretete segít a napi feladatok el­végzésében. Kiegyensúlyo­zottabbá, nyugodtabbá tesz. Emellett az alkotás élveze­te az, ami hozzánk köti mindazokat, akik már egy­szer hatása alá kerültek. — Segít a szakkör a pá­lyaválasztásban ? — Nem szándékunk, hogy művészeket neveljünk, vagy előkészítsük a főiskolai fel­vételre. Természetesen aki különösen tehetséges és ez az ambíciója, a szakköri munka csak hasznára válik. Jelenleg is több érettségi előtt álló fiatallal dolgozunk, akik közül többen például kira­katrendezői pályára készül­nek. Egyik tagunkat, Bartu- csek Istvánt már fel is vet­ték. — Több ízben rendeztek az elmúlt időszakban szak­köri kiállításokat. Milyen eredménnnyel szerepeltek a kisújiak? Jászszentandráson érdek­lődéssel várják Sz. Nagy László, a Kertészeti és Sző­lészeti Egyetem adjunktusá­nak előadását a szőlő- és gyümölcstermesztés időszerű kérdéseiről. A találkozókra a járási könyvtár ajánló bib­liográfiával kiegészített meg­hívót készít. A könyvtári rendezvényeket könyvkiállí­tás és vásár teszi még telje­sebbé. — 7960-ban volt az első kiállítás, amelyen szerepel­tünk ;i Kelet-Magyarországi Területi Szervezet legjobb szakkörvezetőinek megyei ér­tekezlete alkalmával rende­zett bemutatón. — Ezután majdnem minden esztendő­ben részt vettünk megyei, vagy országos kiállításokon. Természetesen itthon egy- egy időszak végeztével is megrendezzük há!zi kiállítá­sunkat. A kedvenc témák — Milyen technikájú és milyen témájú munkákat készítenek? — Sajnos anyagi alapunk igen csekély, s örülünk, ha szenet és vízfestéket tudunk szerezni. Legfontosabb, hogy a tagok megtanulják a helyes képszerkesztés ele­meit, a megfestendő való­ságból kj tudják „vágni” a valóban érdemes részletet. — Milyen témát kedvel­nek leginkább a fiatal raj­zolók ? — A csendélet, az in- terieur, a táj — ezek a leg­kedveltebb témák. Sajnos modell után alig tudunk dolgozni, pedig az előmene­tel szempontjából igen fon­tos lenne. Volna egy java­solt megoldás, hogy a hely­beli szociális otthonból kel­lene felkérni néhány bácsit, akik biztosan vállalkoznának némj ellenszolgáltatásért. — Dehát ezt a művelődési ház­nak kellene elintéznie... Anyagi gondok — Milyen kiállításra ké­szülnek jelenleg? — Beneveztünk a jubi­leumi szakköri pályázatra, erre készülünk. Reméljük, hogy a területi, megyei zsű­rik után eljutunk az or­szágos kiállításig. A kisújszállási képzőmű­vészeti szakkör egyike leg­jobb megyei szakköreinknek. Teljes mértékig megfelel an­nak a feladatnak, amit cél­jául vállalt. Kultúrált, mű­értő, esztétikailag képzett embereket nevel. . Egri Mária A leghűségesebbek Előzetes a Mezőgazdasági Könyvhöz ao jászsági eseményeiből ÚJ POR, RÉGI MÓDSZER A Porhintő Művek veze­tőiről elöljáróban el kell mondani, hogy tökéletesen értik az új mechanizmust s a korszerűbb gazdaságirá­nyítási rendszer felszentelt „papjaivá” váltak. Egy, csupán egyetlen kis hibát követnek el időközönként, Zsörtől Ödön fiatal közgaz­dász szerint azonban ez a hiba erősen befolyásolja őket abban, hogy minden intézkedésük után makulát­lan tiszta maradjon a „re­verendájuk”. Kén Salamon igazgató. Ostor Oszkár főmérnök és Sáfár Kornél főkönyvelő — ha nem is nyíltan — azt vallja, hogy a régi mecha­nizmus jó módszereit is át kell menteni az újba s mintegy ötvözni, tompítani kell azokkal az „új gépe­zet” szokatlanul erős csillo­gását. Csodálatos téziseik bizonyítására — a termelé- kenuftánn.ek műszaki fejlesz­tés által történt emelése, ér­őnkében _ a világ lenmo­de rnebb porhintő gépsorát vásárolták meg ervi hatal­mas bermudai cégtől. Amikor a gépezet műsza- t-i peromáigren tar*"1/mazó prospektust a szvkknrű megbeszélésen kézbevettek — mindössze hárman vol­tak — a vállalat vezetői eav- más tenyerét dörzsölték nagy elégedettségükben. Hogyne, hiszen az eddigi legjobb hazainál 40 száza­lékkal jobbat hint a bermu­dai gépsor. Lelki szemeik előtt először is egy hatal­mas sróf jelent meg, amely- lyel majd négy éven át min­den év első napján tíz szá­zalékkal feljebb srófolják a minőséget. Értékes egy sróf lesz az, mert a minőséggel együtt a prémiumot és a nye- resénrészesedést is feljebb ' srófolja. Kén Salamon, a Porhintő Művek igazaatója öntötte szavakba mindhármaik nagy reményét. — Mancika — szólt ki a titkárnőnek. — Jöjjön ké­rem és írja: „A Porhintő Művek vállalatvezetősége tu­datja az elvtársakkal, hogy az eddininél is jobb műszaki szervező munkával és a technológiái fegyelem továb­bi szilárdításával ebben az évben 10 százalékkal emel­jük a szemekbe hintendő por minősénét". — Továbbá a szokásos szöveg, elvtársi üdvözlettel sth.. stb... Mancika mind­ezt négiiszer négy véldánv- ban kérem legóoelni, termé-. szét „fen dátum nélkül. Egy példámi meat/ a miniszté­riumnak. eav-egy a megyei vezetésnek és egv a sajtónak. Eltelt három hónap és a bermudai porhintő gépsor félgőzzel gyártotta az eddig ismert legjobb hazai minő­ségű pornál 10 százalékkal jobb port. Egy szép napon azonban távirat érkezett a bermudai porhintő gépgyár tulajdonosától: „Három nap múlva érke­zem stop. Razwazdi RohókaP A nagy tárgyalóterem hosszú asztala roskadozott a sok jótól. Legalább negyve­nen ülték körül a bermudai gyáros érkezésének tisztele­tére. Nyílott az ajtó és meoielent egy alacsony gör­belábú, kopasz emberke, szürke utazó ruhában, nagy aktatáskával. Az állak tom­pa puffanással leestek. Mi­után ez a zaj elült. Razwaz­di Rohóka megszólalt: — Monsieurs! Tériünk a tárgyra. Kevés az időm s az a kevés is rendkívül sokba kerül. Bocsássanak meg. azt kérem, azonnal menjünk a péphez, mert kiváncsi va­gyok. hogyan állították be. A népes foga dóbizottság naavokat nyelve hagyta el a dúsan terített asztalt. A kis bermudai gyáros tél óra múlva a legélénkebb színű porhoz hasonló bíbor színű fejtei egyenesedett fel az asz­taltól, ahol sajátkezűleg szitálta, minősítette a port. — Uraim ez a por 30 szá­zalékkal gyengébb minősé­gű, mint amilyent a gépem gyártani tud. Vésztjósló hangon; — Uraim önök biztosan hallottak már az üzletron­tásról, és annak súlyos kö­vetkezményeiről. Mosolyogva, nyugodt han­gon.­— Ügy gondolom, Uraim, megértettük egymást. A Porhintő Művek vezetői még jóformán fél sem ocsúdtak, amikor Razwazdi Rohóka már útban volt a Hebridák felé. Az igazgatói irodában Kén Salamon sárga arccal dik­tált Mancikának: „A Porhintő Művek vál­lalatvezetősége tudatja az elvtársakkal, hogy jobb mű­szaki stb... Ebben az évben még további 30 százalékkal emeljük a szemekbe hinten­dő por minőségét. Ezt a minőséget a jövőben egyen­letesen tartani fogjuk.’’ — Továbbá a szokásos szöveg, elvtársi üdvözlettel stb., stb... Egyszer négy példányban és mai dátum­mal. Két nap múlva az egész ország közvéleményében óriási port vert fel a Por­hintő Művekről a sajtóban megjelent tudósítás. — Ez igen — jegyezte meg Ember József magyar állampolgár. — Az ember nem is sejti, hogy milyen óriási munka állhat a minőségnek ilyen nagy arányú javítása mö­gött ...! >— baján —

Next

/
Thumbnails
Contents