Szolnok Megyei Néplap, 1969. február (20. évfolyam, 26-49. szám)

1969-02-12 / 35. szám

1969. február 12, SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 || f| KÉPERNYŐJE Végre, val Gyermekszínház Szolnokon A HÉT KRÓNIKÁJÁT nem nehéz összeállítani, — UB'-nnis az elmúlt hét műsorrendjének tekintélyes részét a Műkorcsolya Euró- pa-bajnokságról adott köz­vetítések foglalták le. A néző figyelmét azonban már korántsem kötötték le olyan mértékben, ahogyan azt az előző években megszoktuk. A műkorcsolya-divat kissé alábbhagyott. A többnyire „érdektelen” versengés, a feltűnő színvonalbeli eltéré­sek miatt nem hozhatták iz­galomba még a jégsport sze­relmeseit sem. Tűzbe még kevésbé! Igazán szemrevaló dolog nem sok akadt száraz­földünk mostani bajnoksá­gán. Jellemző, hogy az ot­tani nézőközönség hangja is csak akkor jött meg igazán, amikor egy-egy elfogult bí­rói döntés kihozta az egyéb­ként békés sodrából. No per­sze erről az érdektelenség­ről a televízió mit sem tehet De arról már igen, hogy miért nem csak a gálaest valóban impozáns bemuta­tóját közvetítette. S ezzel át­engedte volna a drága időt hasznosabb mulatságok szá­mára. Vagy talán éppen a műsorgondokat enyhítendő került sor a mindennapos közvetítésekre ? HA A HÉT EGYÉB prog­ramjait is nézzük, bizony erre is gondolhatunk, hiszen ennél szürkébb, eseményte­lenebb hetet keveset értünk meg mióta tévé a tévé. Ked­den operaközvetítés olasz kivitelben. Szerdán lengyel rövidfilm egy Lermontov-no- vellából, arról, hogy a sors mennyire beleszól, sőt meg­határozza az emher életét. Csütörtökön egy kis vidám­ság: Stan és Pan kissé megkopott humora, megko­pott kópián. És akkor jött a kék fény. Három olyan, társadalmi tu­lajdon ellen elkövetett bűn­tény részleteit tárta fel a felháborodás finom felhang­jaival, amelyet egyszerű ha­landó még elképzelni is alig­ha merészelne. Cukrot lopni *-- pardon csak „kiszállítani” —- 100 mázsa számra, húst 5,elemelni” tonnaszámra, és a közös WC-pénzekből is maszektőkét kovácsolni — joggal vethette fel a néző­ben: és az ellenőrök, meg az ellenőrzés hol voltak? A bűnügyi riportműsor tehát nem hagyta cserben nézőit. Volt mit tálalnia. A péntek esti Negyven perc a Fővárosi Operettszínházban viszont alul maradt a várakozáson. Elemeiben semmi újat nem vonultatott fel az eddigi jól, vagy kevésbé jól sikerült operettházi látogatások címén készült műsorokhoz mérve. Lehoczky Zsuzsa egy nézőtéri páholyban látta ven­dégül néhány szóra a műfaj magyar ápolóit, az operett- zeneszerzők legjavát, de a színház primadonnája, a há­zigazda szerepet betöltő Le­hoczky még inkább érzi ott­hon magát, megszokott sze­repében, mint a sokkal több közvetlenséget követelő és semmiféle megiátszást nem tűrő beszélgető partner szerepkörében. — Merev kimértsége, „csinált” szö­vege mindenáron poénre he­gyezve nem hozta közelebb a többnyire ízléssel összevá­logatott operettrészleteket. A „vendégnáholy” előtt még ugyanezen estén egy Vendég­asztal műsorára is sor ke­rült A téma: Hol tart ma a magyar mezőgazdaság? A forma: oldott, kötetlen be­szélgetés. Provinciális kere­teiből kilépő agrárpolitikai műsor szemtanúi lehettünk. A beszélgetés azonban he­lyenként asztalközi csevegés jellegét öltötte, s ez talán jobban megfért volna Le­hoczky páholyában, mint fe­lelős agrárszakemberek tu­dományos véleménycseréié­nek asztalánál. Ettől elte­kintve a Major Sándor szer­kesztette Vendégasztal fel­nőhet az élvonalbeli tévé­programok sarába. ELŐTT A FOKOZOTTABB szür­keség magyarázza azt is, hogy a tudatos néző főfigyelme egy kísérlet felé fordult, amelyben fiatal művészek fogták össze, hogy mint Gil­games a halhatatlanság tit­kát, úgy ők a televízió-köl­temény műfaji titkait ku­tassák, keressék. Művük: látványossá tett Gilgames- dramatizáció. Igazi látvány- nyá nem sikerült átkölte- niök az ősi eposz mitikus szépségeit, a Ki mit +pd sz - valógárdájának ajkáról is kissé kamaszosan hangzott az eposzi szó. A kísérlet azonban még erőtlenebb vol­tában is rokonszenves. Sztárparádé, vagy valami más, ezzel a titokzatos cím­mel hirdette magát a szom­bat esti vidám műsor. A va­lami más, nem esett messze az eredetileg is parádénak készülő műsortól, csakhogy ezúttal a paródia jelenlegi sztárjainak felvonulására ke­rült sor. Régi ismerőseink a Ki mit tud-ból, és jólismert művészek a pódium világá­ból. Valamennyien a műfaj jeles képviselői. Szombat esti parádéjuk, a több mint egy órás „valami más” is­mét bizonyította a műfaj lehetőségeit és népszerűsé­gét. Ha pontozni kellene, ahogyan a műkorcsolyázók bírái tették, bizonyára ez a műsor kapná az egyik leg­magasabb pontszámot. Jog­gal, hisz többségében szelle­mes karikatúrákat kaptunk. Gálvölgyi János vidéki és városi sportéletről szóló pa­ródiája pedig a mexikói sportközvetítések riporteri turpisságait vette célba. Ez­úttal Varga József is dere­kasan állta a falat, ha kel­lett. Konferansziéja szerves része volt a mulatságos rész­letekben bővelkedő parádé­nak. VASARNAP ESTE egyet­len sztár, de világsztár szó­rakoztatta a nézőket. Zizi Jeanmaire dalolt, táncolt és játszót egy pazar kiállítású show keretei között, és mint már máskor is, most is meg­csodálhattuk hangjának, moz­gásának kifejező erejét. Felbomlott a Fehér Imre Tsz 1956-ban. Pedig az ala­pítótagok, a kommunisták utolsó percig védelmezték a közös vagyonát. Történt, hogy 1955-ben egyre másra léptek be az emberek a szö­vetkezetbe, s legtöbbjük nemcsak azért, mert meg volt győződve a közös gaz­dálkodás előnyéről. Akkorra pedig felvergődött a Fehér Imre Tsz, volt már tisztes­séges keresetük is az em­bereknek. Amikor az ellenforradalom hírét meghozta egy tanító Budapestről, s megalakítot­ták a „Forradalmi Ta- nács”-ot első dolguk volt, hogy föloszlassák a tsz-t, Segítettek nekik ebben a közös iránt bizalmatlanok. Október 26-ig dolgoztak az emberek a szövetkezetben. Aznap a központban megje­lent egy gazda a fiával. — Odamentek az istállóhoz, az­tán elkötöttek egy lovat, mondván: — Ez az én lovam volt, vi­szem innen! — Viszed ám az anyád ... — öntöt+e el a vér az em­berek fejét Bálint András megkapta a gazdát, aztán már penderítette is a kapu felé... Aznap délután fegyveresek kerésték a tsz elnököt: „Ha még holnap is itt találunk, felakasztunk...” A „Forra­dalmi Tanács” elnökének ki­nevezett tanító másnap ösz­Az utóbbi öt év sajtójában már irodalma van a „kér­désnek”. Pszichológusok, pe­dagógusok, szülők, esztéták fejtették ki véleményüket, hogy mennyire rossz az if­jabb korosztályok, a kisis­kolások színházi nevelése. „Gyermekszínház kell!” A sok. jót akaró, bölcs tanács, segítőszándék meghozta eredményét, — Budapesten és néhány vidéki városban, ahol a színházak felismerték; ha nem hoznak anyagi ál­dozatot á mai kisiskoláso­dért, ha nem fordítanak kel­lő gondot színházi nevelé­sükre, saiát későbbi, igénves közönségükről mondanak le. A gyermeklélektan bebizo­nyította. hogy a színház — összetettsége miatt — mi­lyen erős hatással van a fejlődő képzeletvilágra, íz­lésre stb. Az élőkém, színha­tásokkal is kifejeződő kom­pozíció, zenei akcióval erő­sítve, olyan erős következ­ményű, amelyet sem a mo­zi. sem a televízió nem tud pótolni. Hosszabb göndólat- menetet igényelni mindezek részletes bizonyítása, de higgyünk a hozzáértő peda­gógusok tömör megfogalma­zásának; „Gyermekszínház kell!” Kell, mert nem mond­hatunk le az esztétikai ne­velés olyan hatásos eszközé­ről, mint a színház. Ennyit még sosem jártak a gyerekek színházba, mint manapság, halljuk az ellen- véleményt. Ez nem igaz, mert a kisiskolások sajnos nem járnak színházba, más­részt az a vita magja, hogy milyen színházba járnak, pontosabban; milyen előadá­sokat néznek meg. Többnyi­re az életkori saiátosságaik- hoz nem megfelelő színda­rabokat, operetteket és min­den egyéb divatos műfajú előadásokat... Szolnokon több mint tíz­ezer kisiskolás él, az oktatási szakemberek tudják, hogy a megyében hány tízezer. Mit adunk ennek a korosztály­nak? Megfelelő színházi él­ményt jóformán semmit! S amit adunk, — ez maid hogy általánosítható, — bár ne adnánk, mert ártalmas. Sajnos vidéki színházaink szehívatta az embereket a kastélyhoz, ott programolt! „Vége a szövetkezetesdi- nek!” Veres Jóska bácsi — egy veterán harcos — a tömeg előtt vitába szállt vele, de a többség lehurrogta. Fel­bomlott a tsz, széthordták jóformán mindent az embe­rek... 0 November 5-e után rövi­desen helyre állt a rend! Egy hét múlva pedig ismét a régi alapítók összehívták az MSZMP községi alakuló gyűlését: újra együtt tizen­négyen, mint 1945-ben,.. Az emberek már maguk­tól kezdtek gondolkodni: „megszoktuk már a tsz-t, újra kéne próbálni, hátha jobban menne”. Egyszerre három szövetkezet alakult: Az Aranykalász, az Októ­ber 6., meg az Üj Barázda, Nehezek voltak a kezdeti esztendők. Próbálkozások kö­vették egymást. Két szövet­kezet egyesült, s ma két tsz van a faluban: az Aranyka­lász és az EziMkalász. Az Aranykalász elnöke az egy­kori brigád vezető: Seres Gé­za. Novemberben a 20. év­fordulóra koccintottak a ta­gok az ünnepi banketten. — Húsz év elszállt, mint a füst — mondják a kom­munisták. ötvenegy párttag a feszített műsorterv és a tájelőadások miatt csak ne­hezen vállalkoznak egy-egy meseiá*ék, ifjúsági da »-ab be­mutatására. Nem utolsósor­ban persze az anyagi szem­pontok miatt idegenkednek a kisiskolás korosztályhoz szó­ló darabok műsorra tűréséiül. Ezelőtt három évvel so- katísérő megbeszélés történt a kecskeméti, a békésrsabai és a szolnoki színház köpött. A „szomszéd várak” vállal­ták. hogv bemuta+nak — ha nagy erőfeszítések árán is — egv-egv gverm.ekdara.bot, és műsor-serét alkalmaznak. Jó gondolat volt, sajnos nem valósult meg. A békéscsa­baiak szívlelték meg legin­kább. hogy szükség van kis­iskolás korú színházi Elő­adásokra. Országszerte zajlanak Ady Endre halálának 50. évfor­dulójára rendezett emlékmű­sorok. Szolnok is részt kért, részt vállalt ebből az ün­nepségsorozatból és ha egy kicsit megkésve is, de sike­resen zajlott le az Ady meg­emlékezés hétfőn este a Ság- vári Endre művelődési ház­ban. Érdekes és merőben új volt már maga a cím is, és nyugodtan elmondhatjuk ezt a két jelzőt a műsorra is. Az előadást Ady két legvita­tottabb, legviharosabb verse, a Fekete zongora, és a Hun új legenda fogta keretként össze. Ami közte szerepelt: „az ismeretlen Ady”. Ez az „ismeretlen” rész igen sajá­tos és egyéni rendezői elvet követett, minden eddigi Ady műsorral ellentétben, ez nem nagy és hatásos versekre, hanem Ady három, külön­böző karakterű novellájára — Mihályi Rozália csókja, (Ady kedvenc novellája), Bimbura halála, és Mózesné, a múzsa — épült Érdemes megvizs- gálni ezeket a novellákat kö­zelebbről. Ady szerint tulaj­van ebben a szövetkezetben, s a vezetőség legfőbb gond­ja, hogy segítsen a gazda­sági vezetőknek. Közös erő­feszítésük eredménye, hogy tavaly 32 százalékkal nőtt az emberek jövedelme, 3 millióval a közös vagyon. S, hogy míg korábban takar­mánygondokkal küzdött a közös, most 14 vagon tarta­lékuk van. 0 Még egy jeles dátum Ti- szaszentimre életében 1958. június 28. Harminchat kom­munista ekkor alakította meg a munkásőr szakaszt. Ma huszonhatan vannak, s csak négy közülük az az ember, aki nem tagja a pártnak „Van jó fegyve­rünk ...” — éneklik ha gyakorlatra mennek. 0 Gonddal küzdött a tanács: van pénz út szélesítésre, a sportpályán öltözőépítésre, de nem elég. Segítség kel­lene Mondja a párttitkár: szervezzünk társadalmi mun­kát! Tanácstagok, aktivisták is­mét sorra járták a falu há­zait ... és elkészült az öltö­ző, két kilométeren az út­szélesítés. Százhatvan va­gon követ hordtak ki, terí­tettek szét az emberek. kérdése tehát Szolnokon is­mét nyugvópontra jutott, megfeneklett. Meddig még?” Idéztük 1967 novemberé­ben megjelent cikkünket, s most másfél évvel később, örömmel számolunk be arról az előzetes tervről, amely legalább a megyeszékhelyen mutatkozó hiányt segít majd pótolni. A városi tanács vb mű­velődésügyi osztálya ugyan­is hat előadásból álló, kisis­kolásokhoz szóló bérleti elő­adássorozatot kíván szervez­ni. Az olcsót!) bérletsorozat keretében a budapesti Bar­tók Gyermekszínház négy alkalommal vendégszerepei majd Szolnokon. A másik két bérleti előadást — az előzetes elgondolások szerint — a szolnoki és a békéscsa­bai színház adná. donképpen ezek is versek, olyan versek, amelyek ki­kívánkoztak a líra börtöhé- ből. A lírával való kapcso­lat, a lírai rokonság tehát mindvégig megmarad. A há­lom novellát, néhány aránv- lag ismeretlen Ady vers egé­szítette ki, mintegy megraj­zolva a mell ékvonásokat. Külön kell szólni a Bartók által megzenésített Ady da­lokról. amelyek nagyszerű­en illeszkedtek a műsorba. Ilyenkor jut eszünkbe, meny­nyire feledésbe merültek ezek a komoly zene- és iro­dalomtörténeti értékű mű­vek. A műsor közreműködői a szolnoki Szigligeti Színház művészei: Czibulás Péter. Gyöngyössv Katalin, Hegedűs Ágnes, Káldy Nóra. Kránitz Lajos. Szombathv Gyula és Vajda László voltak, akik mindent megtettek, a műsor- szerkesztés által megrajzolt Adv világ maradéktalan tol­mácsolásáért és méltán arat­tak sikert. A Bartók dalok előadójaként Sziklai Erika szerepelt. S ha már a társadalmi munka került szóba: húsz éve alakította meg Sipos Fe­renc tanár a faluban a pa­rasztkórust. Először csak a maguk kedvére énekeltek, később már a mások gyö­nyörködtetésére. Hetenként kétszer, este munka után megtartják a próbákat a kórustagok, akik valameny- nyien termelőszövetkezetben kétkezi munkások. És újab­ban, amióta megszaporod­tak a faluban a társadalmi temetések, esküvők, névadá­sok rendszeresen énekelnek ott is, meg a különböző díszünnepségeken. Csak egy hiba van: hivatalosan nincs gazdájuk!1 Nem lehetne találni ne­kik egy jó gazdát Tisza- szentimrén? 0 Bizony gyakran megtöröl­te a szemét Csatári néni a tiszteletére rendezett ünnep­ségen, amikor leköszönt a Vöröskereszt titkári funkció­ról, amelyet pártmegbíza­tásként végzett. Tizenöt évig járta a falu házalt, agitálta az asszonyokat véradásra, tisztasági mozgalomra, vagy hívogatott egészségügyi elő­adásra. — Látjátok, sajnos én már kiöregedtem! — mon­dogatta. — No, de nincs baj, itt vannak a fiatalasszo­nyok majd ők csinálják to­vább ... F’ázhatvan Vöröskeresztes tag van a faluban 0 Ülünk a községi pártszék­ház termében azokkal, akik hősei, szereplői voltak a A sivatagi tizenhetek Köllö Miklós megtartotta pantomim-estjét Jásxberényben Hó esett kint Szép, fehér hó. Benn a Lehel nagytermé­ben hét fehérre festett arcú idegen — pantomimesek. És hideg. És a cím megszemé­lyesítői. Ez a hó — úgy lát­szik — merőben szokatlan a sivatagban, ezért a megszo­kott, szinte családias néző­szám: a tizenhét. Ebből öt a művelődés ügyének helybeli apostola. Kettő meg a mű­vészek kísérője. A szomszéd szobában — ezt is megszámoltam — hét asztal, huszonnyolc ember, tizenöt borosüveg. Békés kártyázás, kocsmai idill. A nagyteremben Köllő a „Fa­lak” című darabját játssza. Tíz fok meleg. Valahonnan a tv tánczenei műsorát hal­lani. Valaki erős léptekkel kimegy. Ajtócsapkodás, perle­kedés zaja kintről: „...ne men­jen be jegy nélkül... külön­ben is be van rúgva”. — Három hete ragasztot­tuk ki városszerte a kifeje­ző, modem plakátokat, szól­tunk az iskoláknak, beszél­tünk az üzemek, intézmé­nyek közönségszervezőivel, jeleztük a Művelődési Köz­pont havonta megjelenő mű­sorfüzetében... és tizenhét néző — sorolja elkeseredet­ten az igazgató. Köllő Mik­lós, a másfél órás előadás után kimerültén, összefa- gyottan: „Kevés pantomim együttes van Magyarorszá­gon ... Jászberényben most jártunk először”. A Művelő­dési Központ a tiszteletdíja­kat természetesen kifizette. történeteknek, akik formál­ták eredményekkel és ku­darcokkal Tiszaszentimre életét. Veres József, Orosz János, Farkas Zsombor nyug­díjasok, ifjú Orosz János, Gacsal Gyula, Árvaj József, Fekete Lajos és az iskola igazgató: Szálkái Sándor, aki mint érdeklődő vett részt a beszélgetésen. Napjainkról esik már szó: a napi gondokról. Kellene fogorvosi rendelő, 3000 fo­lyóméter villanyhálózat. S az öregek már szóba hoz­zák: valamit tenni kell a fiatalokkal is. Segíthetne a járás, hogy rendbehozzák a KISZ szervezet szénáját. És már megoszlanak a vélemé­nyek: az apák, akik törté­nelmet formáltak a község­ben, ne tudnák eligazítani gyerekeik sorsát? Megfá­radtak volna? Nem! Hisz olyan hévvel beszélnek ar­ról. mit lehetne tenni, hogy milyennek kellene lenni sze­rintük a mai fiataloknak. 0 Az iskola igazgató ajánl­ja: „minden évben harminc olyan gyerek marad a fa­luban, aki nem tanul to­vább. Ugyanakkor a szövet­kezetek panaszkodnak, hogy nincs elegendő szakmunká­suk Ha a gyerekek nem mennek el iskolára, hozzuk el ide az iskolát. Például mint kihelyezett osztályt. — Van hely. még kolléeiumot is tehetne csinálni az üresen álló kastélvokból Fogjon össze az állami gazdaság a termelőszövetkezetekkel”. Ma még csak beszélget­nek minderről Lehet, hogy holnapután mindez megva­lósul. Varga Viktória V. M. Húsz év elszállt, mint a füst ti. „A gyermek és ifiűsági darabok műsorra tűzésének Az ismeretlen ltlv H. D. Az ismétlés kizárva?! Cs. A.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents