Szolnok Megyei Néplap, 1969. február (20. évfolyam, 26-49. szám)

1969-02-09 / 33. szám

TW9. február 8L SZOLNOK MEGYEI NEFLAE 7 NE SZÓL/ATOK BELE Bemutató a Szigligeti Színházban A LENINI GONDOLATOK NYOMÁBAN A szédelgők receptjei nem segítenek az ideológiai harcban Lenin: „...akinek eszébe jutna, hogy olyan receptet agyaljon ki a munkások számára, amely az életben elő­forduló minden esetre előre elkészített megoldásokat tartalmaz, vagy aki azt ígérné, hogy a forradalmi pro­letariátus politikájában nem lesz semmiféle bonyolult helyzet, az egyszerűen szédelgő volna...” A szolnoki társulat pénte­ken este mutatta be Majláth Júlia—Abai Pál—Ifjú Kal­már Tibor—Ftilöp Kálmán Ne szóljatok bele című, két részes, musical műfajjal je­lölt darabját Kellemes, szabvány-operett szerkezetű zenés komédiát láttunk, sőt Bor József ren­dező jóvoltából és a szerep­lők jókedvéből a komédia komédiáját; megtűzdelve Majláth Júlia fesztivál nyer­tes slágereivel, sok-sok ba­nális közhellyel, némi „meg- ideológi zál ássál”, még több jó rendezői ötlettel. A zenés komédia arról szól, hogy a sudár karcsú Simái professzor feleségül veszi a fia sógornőiét a nászúra lá­nyát, így sógora lesz a fiá­nak stb---- Ennyit a darab ta rtalmáról, a mondanivaló­ról még ennyit sem kell ír­nunk. Ahol nincs, ott ne keress, mondja a magyar. S miért is keresnénk? A virág­nak is az illata és a színe fontos; sosem kérjük szá­mon a májusi orgonától, hogy mondja el a Pythago- rasz tételét... A jó humorú szerzők, idéz­zük a darab műsorfüzetében is idéző jelbe tett beaján- lást, ígv nyilatkoznak zenés komédiájukról- „Zseniálisan szórakoztató, kolosszálisán mulatságos. fenomenálisan érdekfeszítő”. \ szerzőknek ténvleg jó humoruk van. Da­rabjuk mulatságos, szórakoz­tató. Bor József rendezőé az el­sődleges érdem, hogy az alaojelzőket mi minden tré­fálkozás nélkül fokozzuk. A darab értelmezése, a helyze­tek beállítása, a figurák fer-> geteees mozgatása révén az előadás Igen szórakoztató, igen mulatságos. A szereplők láthatóan jól érzik magukat a habkönnyű komédiában, avagy mesteri­en mutatják, hogy ez meny­nyire így van. Egv kiestt a Simái professzort játszó Hu­szár László a kivétel ez alól, akiről viszont azt láttuk, hogy még a komédia szabta követelmények szerint sem hitt figurájában. íev mi sem fogadtuk maradéktalanul. Rokonszenves megjelenése ennek ellenére igen jól ha­tott. Gézát, a fiát, későbbi sógorát Szombathy Gyula játszotta. Az első szolnoki fellépésekor azt írtuk, hogy kirobbanó tehetség. Tovább erősítette véleményünket. Táncos bácsi, a hivatalsegéd Halász László Jászai-díjas volt. Kisöregie remek, igazán mulatságos, őszinte figura Ilcsi, KraszwH Klári, ból- csen-bohó elvált asszonyka- ha még több tánc jutott vol­na részére, sikere tovább nö­vekedett volna. Böbe, a húg. a csudamód mai fiatal, Ba­ranyai Ibolya, a teenager hajlamú fiatalasszony, aki a komédia végére olyan erős akaratú, bátor felnőtté vá­lik, — egy poén az előadás­ból —, hogy Szolnokra jön dolgozni. Remek mozgáskul­túráját jól érvényesítette, szolidan, szépen énekel, meghagyja Toldi Máriá­nak a „nagy szám”, a Rö­vid az élet... sikerlehetősé­gét Sasházi Ottiliát, Thália reg leáldozott papnőjét, a jelenkori harcos liftkezelőt, Sebestyén Éva formálta; el­lenállhatatlan temperamen­Nagy tételben kínálunk AKACFAT eladásra. Ár rnegegyzés szerint. Károlyi Mihály Mg. Tsz Kál, T. 46. tűm, találó hangvétel jel­lemzi játékát Vendrey, az örökszerelmes, intrikus ta­nársegéd ifjú Djlaki László. Gazdag komikusi kelléktárá­ból egyre-másra szedi elő szellemes poénjait A díszlettervező Török Ivánt nem áhította nehéz fel­adat elé ez a darab, jól se­gítette az előadást János- kúti Márta jelmezei igen szé­pek, modernek, bizonyságot adnak, hogy akinek jól áll a mini, az csak viselje, sike­re lesz... Somos Zsuzsa ko­reográfiája mutatós, a mi­nikhez és a tizenéves kö­zönséghez igazodik. Hiába, A Mezógazdasagi Techni­ka januári száma közölte Sári Mihálynak, a. Szolnok megyei pártbizottság osz­tályvezetőjének cikkét a megyénkben működő mező- gazdasági gépjavító állomá­sok munkájáról: „Hűen a múlt hagyományaihoz” cím­mel. Griff Sándor a Szabad Földben január 19-én a ti- szaugj Tiszagyöngye Tsz párttitkárával folytatott be­szélgetését közli le. — A cikk címe; „önállóság és demokrácia — ahogy az em­berek látják”. Ugyancsak a Szabad Földben 26-án idős Bencsik Lajost, a kungyalui Zöld Mező Tsz alapító tag­ját mutatják be. A Magyar Mezőgazdaság 22-én a jász- fényszarui Béke Tsz gazda­ságfejlesztési eredményeiről számolt be, részletesen is­mertetve a zárszámadó köz­gyűlésen elhangzott referá­tumokat. Január végén Túrkeve három termelőszö­vetkezetének tíz legjobb is­merője kerekasztal-beszélge- tésen mondta el véleményét a város mezőgazdaságának mai helyzetéről, holnapjá­nak alakulásáról. Erről írt részletesen Gulyás Pál a Népszabadság február 1-i számában A Képes Cjság január 18-án a törökszent­miklósi Aranykalász Tsz gazdálkodási színvonalával kapcsolatban a tsz egyik cs-’ládiát Bnlof’h Pált és gyermekeit mutatja be mun­ka közben. A Magyar Hír­lap 2-án a MAVAD szolno­ki terveivel foglalkozva ír­ja: ..Hogy mivel lehet pénzt keresni' Békacombüzem Szolnokon. A Népszabad­ság és a Magyar Nemzet 17-én ismerteti azt az elő­nyös szerződést, melyet a nemcsak harmincasoknak áll a világ! Dobos Ferenc maszkmesternek viszont job­ban bele kellett volna szól­nia simái professzor úr élet­korába. A zenekar, Pázmány Tibor vezetésével igen kellemesen játszotta a népszerű slágere­ket, jó hangulatot árasztott Gondolatébresztő, nemes aszút senki se várjon a Ne szóljatok bele előadásátóL Csak könnyű kis flip... Elnézést, hogy beles zól­Mezőtúri-, a Kuncsorbai- és a Nagykunsági Állami Gaz­daság kötött pulykatenyész­tésre francia cégekkel. A Magyar Nemzet 9-én a Szol­nok megyei hőforrások hasznosításával foglalkozó tervekről írt. A Magyar If­júság 10-én a szolnoki Ti- sza-liget fejlesztéséről szá­molt be. Január 1-én a Szövetkezet fényképes ri­portot hozott a Törökszent- miklóson berendezett új szövetkezeti áruházról. A Délmagyarország 9-én a szolnoki épületelemgyárról írt fénykép kíséretében. A Magyar Hírlap 20-án a szol­noki cukorgyár rekordter­meléséről számolt be. A szomszédos megyék lapjai 7-én, a Népszava 8-án adott hírt a szolnoki személypá­lyaudvar építéséről. — Az Esti Hírlap 22-én. a Népsza­badság, a Népszava és a Magyar Hírlap 23-an adott részlett« ismertetést a szolnoki új rendezőpáiyaud- var átadásáról A Magvar If adagban 24-én „A megbe­csülés fejezetei” címmel a jászberényi Hűtőgépevárről olvastunk e<*ész oldalas, fénvké^eg tudósítást. A Magyar Nemzet ll-én ismertette a Hazafias Nép­front Szolnok mesvei Bi- zo+t-á»án»k és •> mesvei nő­tanácsnak kezdernén vezérét: a tanvai lakosságot folv’lá- onsfM tái^bortctó ..Tanvai Nannk” esernénvs oro-»+»t_ K'<í*»Kv, ttffpVKart erről az »Veiéről tndőcftnnak ?i-én a s’..,,vz* K-., A e, ]Vf írvfir 17-^n Vrv7ie­rn«£tw+ puli«« Arcáéi i£c7,h«:*r£rivi Pácáról. Jóváhagyták Szolnok me­Az ellenfél ideoló­gusai — hacsak nem leled ze­nek szellemi vakságban — látják, hogy a szocializmus és a kapitalizmus, a haladó es a reakciós eszmék világ­méretű harca az utóbbi év­tizedekben mind kedvezőtle­nebbül alakul számukra. „A marxizmus eszméi meghódí­tották a világot és oly mér­tékben változtatták meg azt, hogy ezt előre látni nem is lehetett*’ — ismeri be 1966- ban egy bonni ideológiai fo­lyóiratban J. Barion nyugat­német egyházi férfiú. Egy amerikai ideológus D. Wil­helm szerint „az emberi el­mékért folytatott küzdelem kedvezőtlenül alakul Ameri­ka számára.” Természetes dolog, hogy az ilyen keserűen beismerő vallo­mások, a való helyzet felis­meréséből fakadó reális vé­lemények sem vezethetik el a nyílt kapitulációhoz őket Hisz a burzsoázia is jól is­meri az eszmék erejét és ha­tékonyságát Arra megtanította őket az elmúlt félévszázad, hogy a szocializmust megsemmisíte­ni, előrehaladását meggátol­ni nem lehet — de azért jól tudják, hogy van még — le­het még — keresnivalójuk. Ez készteti és ösztökéli arra a burzsoáziát hogy taktikát változtasson, jobban alkal­mazkodjék a nemzetközi erőviszonyok realitásához; az ideológiai harcban saját hasznára próbálja fordítani a szocialista világban tapasz­talható, a növekedéssel együttjáró belső nehézsége­ket Keresi és felhasználja azo­kat a sebezhető pontokat, gye fejlesztési tervét az 1969/70. esztendőre — írja 21-én a Magyar Hírlap. Ja­nuárban sok érdekes kultu­rális cikket és hírt közöltek megyénkről az országos la­pok és szakfolyóiratok. A Népművelés januári számában Varga Gábor írt a karcagi ipari tanulók kul­turális érdeklődéséről. A Köznevelés 10-én azzal a vitacikk-sorozattal foglalko­zott, mely a Szolnok me­gyei Néplap hasábjain je­lent meg a hátrányos ta­nulmányi helyzetben lévő tanulókról. Az Ethnographia közölte Szilágyi Miklós mu­zeológus tanulmányát a Nagy-Kunság juhászatáról a XVIII. században. A Könyv­tárosban cikk jelent meg arról, hogyan ünnepük a Szolnok megyei tanácsi közművelődési könyvtá­rak a forradalmi év­fordulókat. A Magyar Nem­zet és a Magyar Hírlap 18- án közölte: „Az utolsó híd­fő” címmel színes dokumen­tumfilmet készíttet Szolnok Város Tanácsa az 1919. má­jus 3-iki csata emlékére. A Képes Újság riportere, Ari Kálmán ellátogatott a szolnoki művésztelepre. — Zagyvaparti művészek cí­mű színes, képes riportja a Kénes Üjság január 18-i számában jelent meg. A Népszava 21-én kisebb köz­leményben tájékoztatott a TIT Szolnok mesvei szerve­zetének ideeenforgalmi sza­badegyeteméről Végezetül olvasóink figyelmébe ajánl­juk a Ludas Matyi január 30-i számából az „Anziksz Szolnok megyéből” oldalit. iDr Kardos József né amelyek egy olyan nagy és bonyolult történelmi válto­zás során, mint a kapitaliz­musból a szocializmusba va­ló átmenet elkerülhetetlenül jelentkeznek. Erthetó a taktika változás, hisz már rég tova tűntek áz i idők, amikor az imperializi- mus teljes ideológiai fegy­vertárát egyszerűen a kom­munizmus nyílt tagadása, a gyaiázkodás jelentette. Tudományos igény­nyel fellépő „új” elméleteik békeszerető és liberális fra­zeológiával leplezik az impe­rializmus embertelen, ag­resszív arculatát vllágcsend- ór szerepét. Nem szidják már útszéli hangon a szocializ­must, „csupán” eredményeit vitatják el, mondván, hogy az az általános tudományos és technikai forradalom ter­méke. Mind több ideológiai igazolást keresnek a szocia­lizmus és a kapitalizmus el­kerülhetetlen jövőbeni egye­süléséhez, állítva, hogy egy­re inkább csak teoretikus különbségek vannak; a lé­nyeges dolgokban (termelés, elosztás, fogyasztás) mindin­kább elmosódik a határ — a jólét egy magas fokán — a két rendszer között Akárhogy is nézzük, ez a* elrnélet nem más, mint a kapitalizmus restaurációjá­nak megfogalmazása olyan történelmi időszakban, ami­kor a katonai intervenció, a gazdasági blokád, a politikai zsarolás' eszközei már hatás­talanná váltak, lelepleződ­tek. Amikor a szocialista vi­lág a békés egymás mellett élés politikájának talaján áll, azt mindinkább érvényesíte­ni képes az atomháborúra spekuláló ultraradikális im- periaüsta körökkel szemben. Nem utolsó sorban akkor, amikor a szocialista világon belül a gazdasági és kultu­rális fejlettség adott színvo­nala. valamint 3 történelmi adottságok és más obiektív tényezők miatt, markánsab­ban körvonalazódnak azok a különbségek, amelyek kiala­kítják a szocializmus építé­sének sajátos — az általá­nos törvényszerűségeken ala­puló — nemzeti útját Ez a helyzet határozza meg az imperializmus mai ideo­lógiai fegyvertárát. Ami a nemzetközi politikát illeti, úgy vélik, minden lehetsér ges módon erősíteni kell azokat a tendenciákat, ame­lyek centrifugális irányban hatnak. John Campbell, az amerikai külüwminisztéri- um volt munkatársa, a kor­mány külpolitikai tanácsá­nak tagja szerint az ameri­kai külnolitika egyik főcél- kitűzésének kell tekinteni a Szovjetunió és a kelet-euró- vai országok elkülönítését, kavcsolataik gyengítését, a velük való gazdasági és kul­turális kancs<~>latok erősíté­sét. Kurt London, a nemzet­közi kérdések professzora, a fisplet-Kurina a változások folyamatában” című könw szerkesztőié, ezt írta: ..Ami­re a nuvnati nolitikáunk Ke­let- és Közén-Fnróvábnn a ielevleai srakas^Unti szüksi- ne van, nem egyéb, mint a békés bevonás' politikája, amely a kulturális csere, a rtévhUelek és a.zon erők ösztönzésére irányuló dinlo- „.- j ,nnnnnerek összehan­golt kiaknázását célozza, amelyek már az erózió irá- nuáhan hatnak ebben a tér­ségben.” A legvilágosabban lalán Sulzberger, az egvik lecrfeUntélvesebb amerikai D’iWiciste fogalmaz; „Leg­főbb célunk a tömb meg­bontása. Mindenekelőtt arra törekszünk, hogy * Szovjet unió európai birodalmát ré­szeire bontsuk.” Nemzetközi síkon a nacionalizmus eszményének legkülönbözőbb változatait igyekeznek elhinteni, támo­gatni. Belpolitikai vonatko­zásban ugyanakkor az egy - mással harcoló, versengő po­litikai pártok, csoportok rendszerét ajánlják, • bízva abban, hogy így alakulhat ki a burzsoázia céljainak meg­felelő, a kommunista pártok­kal szemben álló csoportosu­lás. Amolyan belső ellenzék — lásd Csehszlovákia közel­múlt példája — amely a szocializmus útjáról való ler térés, végső soron a bur- zsoá restauráció valamilyen fajtájának belső bázisa lehet Első és legfontosabb dolog szerintük az, hogy a kom­munista pártot megfosszák vezető szerepétől a társadal­mi, gazdasági, politikai és kulturális élet minden terü­letén. a még fellelhető régi, vagy új szocialista ellenes elemeket mint egészséges szellemű, demokratikus, a nemzeti hagyományokat hor­dozó, a szellemi életbe friss vérkeringést hozó erőként tüntetik fel, ajánlják és pro­pagálják. A kommunista pár­tot ezzel szemben reakciós­nak, konzervatívnak mond­ják, vagy mint Brezinski, * Columbia egyetem kommu­nista kérdéseket tanulmányo­zó intézetének igazgatója, az egyik legismertebb ilyen nyugati szaktekintély fogal­mazza: „A párt a társadal­mi haladás fékje lett.” Es igaza is van. Ugyanis ők » társadalmi haladás alatt a kapitalizmus restaurációját értik, s valóban e pártoknak a szocialista államokban: be­töltött vezető szerepe leküzd­hetetlen akadályt jelent a kapitalizmust visszaállítani szándékozók útjába. Minderre együtt mond­juk, hogy az Imperializmus ideológiai diverziójával szemben rendkívül bonyolult körülmények között folyik a harc. Ezért hasznos idézni Lenint, aki fél évszázaddal ezelőtt is szédelgőnek ne­vezte azokat, akik esetleg tagadják e harc bonyolultsá­gát Nem kell tehát tagadni, de lekicsinyíteni sem, el­túlozni, vagy szemérmesen elhallgatni — hanem szem­be kell nézni vele. Lenini módon. Az egész filozófiai tevékenység, illetve ennek alapján az eszmei, világné­zeti, politikai harc, a propa­ganda és agitáció gyakorla­tában a legfőbb feladat meghúzni a határvonalakat” (lenini kifejezés!) a valódi és hamis valóság-tükröződés, az igazi előre haladást szolgáló szocialista és a burzsoó res­tauráció útját egyengető eL lenforradalmi eszmék, vala­mint „édes gyermekeik” a revizionizmus és dogmatiz- mus között. Ha mégoly bonyo­lult is a helyzet — vagy fogalmazzuk pon tosabban 5 még bonyolultabbá is pró­bálják tenni az imperialista ideológusok és propagandis­ták ködösítő nézeteikkel és jelszavaikkal — számunkra egyik legfőbb: adjuk meg a pontos értelmet a szavaknak. Hogy a „feilődes”, az „igazi demokrácia”, a „politikai pluralizmus”, a „nemzeti autonómia”, a „gazdasági, kulturális kancsolatok”, a „közbeeső Európa” a „szocia­lizmus ú1 modellje”. az „ipa­ri társadalom” a „neokapita- lizmus”. az „új munkásosz­tály” és más hasonló fogal­mak alatt mindenki azt ért­se, amit azok a valóságban jelentenek. Ehhez nem szédelgők ál­tal kiagvalt csalhatatlan re­ceptek, hanem a marxiz­mus—leninizmus elmélyült tanulmányozása és.alkotó al­kalmazása szükséges. Vacgt József tunk... — ti —i Az ifjú párok. Bőbe és Géza, Simái professzor és H­esi. (Baranyai Ibolya, Szombathy Gyula, Huszár László és Krasznói Itlári.) Hírünk az országban \

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents