Szolnok Megyei Néplap, 1969. február (20. évfolyam, 26-49. szám)
1969-02-08 / 32. szám
1 1969. február 8. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A VÖRÖSŐR Fehér Imre emléke Tisxasxőllősön és Tisxasxentimrén Lehet, hogy valaha sokan ilyennek képzelték az ördögmotollát, de a képen látható berendezés tudomásunk szerint nem vállal rokonságot a fantázia-szülte szerkentyűvel. Ehelyett szerényen megelégszik azzal, hogy a Szentendrei Papírgyárban napról napra fáradhatatlanul végezze a különleges, nagyméretű borítékok ragasztását. Szomorú jubileum A tiszaszőllÓsi tanácsháza kertjében szerény emlékmű áll. Hideg márványba négy nevet mélyített a véső: Dö- gej Benedek, Fehér Imre, Péntek Ferenc, Szarvas Sándor. Minden ősszel eljön oda egy asszony. Megáll előtte, friss virágot tesz talapzatára. Virítanak a virágok pár napig, aztán elhervadnak. Az asszony elutazik. Hivatalsegéd Pesten egy gyárban. Pár napig még emlegetik a faluban: — Itthon volt a Roza, a Fehér Imre lánya. ☆ Utólagos anyakönyvi bejegyzés 1920 május 26-án a főszolgabíró 1275/920 sz. rendeletére. „Elhalálozott neve: Fehér Imre. Elhalálozott: 1919. májú, 8. Foglalkozása:földmíves, napszámos. Tiszaszől- lősi lakos, református, 33 éves. Házastársa: Eszenyi Zsuzsanna. Szülei: Fehér Sándor, Nagy Júlia. Hálál oka: agyonlövés. Elhalálozás helye: Tiszaszőllős; Páncélos tanya.” A Páncélos tanyánál a rozsban. Ott hajtott el mellettük a négy asszony. Reggel Péntek Ferencné sírva befogta a lovakat Három asszony ült még fel a szekérre. Dögéi Benedekné, Szarvas Sándomé, Fehér Im- réné. Éjszaka hurcolták el a direktórium, a vörös őrség, a párt vezetőit. Fehér Imrét már tegnap délután elfogták. Oda volt őrletni a ti szászén timrei malomban. Sólyom főjegyző még délután küldte érte a kisbírót. — Ha hazajön az urad — adta át a fiatalasszonynak — mondd meg néki, menjen azonnal a főjegyzőhöz, beszélni akar véle. Meg, is jött Fehér Imre. Várta, nagyon várta felesége. — He menj oda Imre. — Felad ez a Sólyom a románoknak téged, — Miért ne mennék? Hát nem csináltam én semmi rosszat. Nem jött vissza Fehér Imre, hiába állt a kapuban Zsuzsanna. — Már nem tudtam, mire vélni, vittem néki vacsorát. Az Elek kastélyba vitte. Ott szállásoltak a román tisztek, ott mulatoztak a falu uraival, a jegyzővel, bíróval, pappal. Mondták neki: — Jól lakatták a székelyek a te vörösőr uradat, nem tud az már enni. — Majd reggelit hozzál. Hajnalban vitte Fehér Imréné a reggelit- Akkor hallotta már, nagy dáridó volt az éjjel, a vörös vezetőket összeszedette a fehér elöljáróság, elvitték Igarra őket. Ment a négy asszony kocsival Igarra május 8-án. A -román komandón’' mondták. menjenek vissza, majd a főjegyző megmondja, hol vannak az emberek. Jött vissza a négy asz- szony. A négy özvegy asz- szony. De ők nem tudták még. Ott mentek el a Páncélos tanyánál a rozs mellett Május volt, szép volt a rozs, hajtotta magát, eltakarta embereiket. Otthon a jegyző még mindig azt hazudta, majd holnapra kiderül, hol vannak.- De a csősz délután rájuk talált. Ott volt mind egymásra lőve, mezítláb, a csizmát lehúzták róluk. Gőz András a bíró gyors temetést akart, még tanács Magyarország volt, Tiszafüred körül még harcolt a 39-es dandár. Csendé? temetés volt, szegény temetés. Az asszonyok maguk énekeltek. A pap megtagadta a végtisztességet. Sose derült ki, a románok, vagy az itteni fehér urak gyilkolták meg a négy szegény embert ☆ Fehér Imréről Tiszaszől- lősön azt mondják, napszámos cselédember volt. Ti- szaszentimrén meg azt, gazdaember volt. Mindkettő igaz Gazdalegény volt míg a napszámoslány Eszenyi Zsuzsannát oda nem vitte a Fehér házhoz. Perlekedés lett belőle. Ott hagyták a családot, elmentek Tisza- szőllősre napszámosnak, ta- nyásbéresenek. Aztán elvitték a háborúba. Onnan jött haza vörös szívvel, vörös hittel Fehér Imre. Tiszaszent- imrén a front tövében nem tudott megalakulni se a párt, se a direktórium, itt nem volt Tanácsköztársaság, így mondja Juhász Zsuzsa történelem szakos tanárnő, így lett Tiszaszentimrén a Tanácsköztársaság egyetlen áldozata Fehér Imre. A mai falubeliek már keveset tudnak róla. Vida András tanácselnök bólint. — Elindultunk egyszer a párttitkárral, hogy kiderítsük a történetét, de aztán elakadtunk. Még egy emléktábla sincs róla a faluban. Egy utca viseli a nevét. Meg huszonegy esztendővel ezelőtt az első, a megyében is az elsők közötti tiszaszentimrei ‘tsz-t nevezték Fehér Imréről. — Dehát hol van már az akkori tsz-alapítók legtöbbje is? A Fehér Imre Tsz jogutódja a mostani Aranykalász * Tiszaszőllős, Damjanich utca 5. Faluvégi szegényes, tiszta kis ház. Megfáradt, öregasszony csoszog ki az udvarra. Elnézem a kis öregasszonyt. Mi mindenen ment keresztül. öt esztendeig egyedül nevelte Fehér Imre lányát, keresett magára, meg még az édesanyjára is. — Napszámba járt, aratni ment, markot szedett, mindent. Aztán 1925-ben egy másik szegényember, másik napszámos ember, Remenyik Imre odaállt elé. — Zsuzsika. Látom, nem bírod te ezt egyedül. Én apja helyett apja lennék a kis árvának. Dolgoztak tovább. Mindig másnak. Napszámba, summába, ami jött A felszaKönnyűiparunk legdinamikusabban fejlődő és legnagyobb jövő előtt álló ágazata a papíripar. Hazánkban az egy főre jutó -évi papír- fogyasztó, körülbelül 40 kilogramm, vagyis több, mint négyszerese a háború előttinek. Különösen az elmúlt 6 —8 esztendő hozott nagy változásokat az iparágban. Jellemző adat: 1938-ban 55 ezer tonna papírt és kartont állítottak elő hazánkban, 1958-ban 109 ezer tonnát, 1968-ban pedig több mint 260 ezer tonnát. A szakemberek már behatóan foglalkoznak a papíripar negyedik ötéves tervének és távlati tervének kidolgozásával. Az előzetes számítások szerint 1975-ben mintegy 600 ezer tonna papír- és kartonterméket állítanak elő, vagyis körülbelül kétszer annyit. mint az 1970. évi előirányzat. A már működő gyárak bővítésén, korszerűsítésén túl több, teljesen új, modern üzem építésére kerül sor. — Már épül az ország első mikron-papírgyára Lábatlanon, ahol az első papírgyártó egység jövőre kezdi meg badulás után Remenyik Imre már feljárt Pestre segédmunkásnak. örököltek kis krumpliföldet, 500 négy- szögölecskét. Egy idős embert gondoztak érte öreg napjaiban. Remenyik Imre nyugdijat kap, 500 forintot Utána még 100 forintot Eszenyi Zsuzsanna. Van egy rossz kecskéjük. — Meghát az a kis krumpliföld, — mondom. Nincs. Volt itt egy tanácselnök, nagyon sok törvény- sértés maradt utána. Átadta a tsz-nek az ő krumpliföldjüket is. Minden esztendőben jártak utána. Még nem kapták vissza- Visszafordulok a tanácsházára. — Igen — mondja a mostani tanácselnök — az elődöm csinálta Beszélgettünk már róla a tsz elnökkel, Nagy Benedekkel, hogy most a tavaszon kimérjük a kertből. A párttitkárt találom a tsz irodában. — Igaz, — mondja — erre nekünk is fel kellett volna figyelni. Holnap megbeszélem az elnök elvtárssal, pár nap múlva írok a szerkesztőségnek. Hetek teltek már el. Még nem kaptunk választ. * Tiszaszentimrén az Aranykalász Tsz elnöke, Seres Géza sokkal megértőbben fogad. — Vezetőség elé viszem. Azt hiszem nem lesz akadálya, hogy a termelőszövetkezet havi 200 forintos örökjáradékot szavazzon meg első névadónk özvegyének. Tessék mondani a címet, magam megyek át Tiszaszől- iősre. Megkeresem őket, miben segíthetünk. A Fehér Imre név visszaváltoztatása már nemigen megy, tagjaink már megszokták az Aranykalászt. Borzák Lajos a termelést, majd további három gép munkábaállításá- val elérik az évi 35 ezer tonnás kapacitást- Itt a többi között selyempapírt, légiposta-papírt, szalvétát, bib- lianyomó-papírt, valamint többféle famentes, finom csomagolóanyagot gyártanak majd. A négy papírgyártó gépet mintegy kilencmillió dollárért finn cégtől vásárolták. E gyár felépítése után Lábatlanban újabb papírüzemet létesítenek, ahol elsősorban egészségügyi papírokat állítanak majd elő. Az évi 15 ezer tonna kapacitású új üzem építkezése az előzetes program szerint 1973-ban kezdődik és 1975- ben fejeződik be. Nagy rekonstrukciót hajtanak végre a budafoki papírgyárban is. A régi, 8—9 ezer tonna kapacitású kar- tonlemezgyártó gépsort újjal cserélik fel, ennek teljesítménye 30 ezer tonna lesz. Nyíregyházán évi mintegy 50 ezer tonna teljesítményű hullámpapír és zsáküzemet létesítenek. Az építkezés hamarosan megkezdődik. Számottevő a dunaújvárosi új cellulóz gyár építése is. Itt a jelenlegi évi 22 ezer tonnás kapacitást megduplázzák és a cellulóz üzem melNéhány nap múlva — a zárszámadó közgyűlésen — fennállásának huszadik évfordulóját ünnepli a szajoli Vörös Csepel Tsz. A húsz év során váltakozó sikert és kudarcot megért közös gazdaság tagjai most súlyos bajokkal kénytelenek szembenézni. Csütörtökön délután a taggyűlésen erről tárgyalt a szövetkezet több mint harminc tagú kommunista kollektívája- A pártszervezet .1968. évi politikai intézkedési tervének teljesítéséről u párttitkár, a zárszámadás főbb mutatóiról a főkönyvelő adott tájékoztatást. íme néhány számadat a múlt évi termelésről: búzából 68,5. kukoricából 63,5, őszi árpából 25 vagonnal kevesebb termett a tervezettnél. Csupán a búza árbevétele 2,2 millió forinttal lett kevesebb. A tehenészetben alacsony a tejhozam, a sertéshizlaldában nagy költséggel termelnek, a daraértékesítés csak 17 százalék. Az utóbbi talán legrosszabb a megyében. Megdöbbentő, hogy a szöletti papírgyárban is bővítik az író-nyomópapír termelést. A döntő, az alapvető változást a tervezett déldunai hatalmas papirkombinát építésétől várhatjuk. Az első négy építési szakasz a tervek szerint 1977-ig valósul meg, ekkor a kombinát körülbelül 330 ezer tonna papírgyártó, 300 ezer tonna cellulózt előállító és mintegy 90 ezer tonna papírfeldolgozó kapacitással rendelkezik majd. A tervek pedig eleve úgy készülnek, hogy később még tovább bővíthessék a papírgyártó üzemeket. Szakembereink jelenleg a tanulmánytervek kidolgozásánál tartanak, de várhatóan 1970-ben megkezdődik a beruházás. A hazai termelés nagyarányú növelésével és a jelentős importtal 1980-ig várhatóan sikerül elérnünk az egy főre jutó 85—90 kg-os évi fogyasztást, s ezzel Magyarország a papírral közepesen ellátott nemzetek sorába léphet. vetkezeti alapok túlnyomó többsége csökkent az előző évihez viszonyítva. Magyarán szólva; a szövetkezet egyik évről a másikra elszegényedett- A szövetkezeti bruttó jövedelem 5,9 millió forinttal csökkent. A költségszint 99,04 százalékra ugrott fel, ami csaknem veszteséget jelent. A forgóalap 10,7 millióról 8,4 millió forintra esett vissza, kevesebb a készlet, csökkent a tartalékolt takarmány mennyisége. Kevesebb a szövetkezet közös vagyona (csak a beruházott yagyon emelkedett a tavalyi istállóépítéssel). Egyetlen fillérjük nem maradt felhalmozásra, a szociális és kulturális alapra. Miből fizetnek munkaegységelőleget, táppénzt, a lebetegedett tagoknak? Bankhitelből! Egyébként a tagok részesedése, a tervezett 50 forintos munkaegység 44 forintra, s az egy dolgozó tagra jutó évi jövedelem 20 665 forintra csökkent. Nemcsak ax időjárás Vajon mi okozta a nagyarányú visszaesést Szajolban. Az aszály kétségkívül súlyos károkat okozott. Normális esztendőkben a Vörös Csepel Tsz magas hozamokat produkált a növénytermesztésben, s a tagjövedelmet évről évre emelte- De lehet-e mindent az időjárásra fogni? Erre határozott nem-mel válaszoltak a szövetkezet szakemberei, a felszólalt párttagok, valamint a járási pártbizottság és a járási tanács képviselői. A Vörös Csepel gazdálkodását hosszú idő óta az egyoldalúság jellemzi. Kizárólag a növénytermesztésre alapoztak, állattenyésztésük nincs (csak állattartás van), de ez is alacsony színvonalú. Így az aszály okozta károkat sem tudták ellensúlyozni. Az állattenyésztés fejlesztése beruházással, eszközlekötéssel jár. Nyilvánvaló, hogy új telepeket kellett volna létrehozni. (Erre az állam jelentős segítséget nyújt). Ám a szövetkezetnek is zsebbe kell nyúlnia, anyagi áldozatot hozni a holnapért, épp a szövetkezeti tagok érdekébenMáról holnapra De a szajoli szövetkezet máról holnapra élt. Amit csak lehetett — az alapok terhére — mindent kiosztott. A gyengébb adottságú tsz-eket is sújtotta az aszály, de ebben az évben is egy-másfél milliót tartalékoltak. A szajoliak szomszédai is. A Vörös Csepel Tsz 1966-ban 3,8 millió forintot tett fejlesztési alapra, a következő évben ennek felét sem, ugyanakkor a tag részesedés növekedett A taggyűlésen felszólalt egyik párttag is szóvátette: Túlzottan fizettünk, a tanyában pedig még ott az uradalmi örökség. A tsz-nek kiváló öntözési lehetőségei vannak. Mégsem használta ki tavaly az aszály ellensúlyozására A főagronó- mus is elismerte ezt- Akkor szaladgáltak berendezések után, amikor már használni kellett volna. Kevesebb lett tavaly a termés, a költségek mégis magasabbak voltak az előző évinél. Nem takarékoskodtak, nem fogták a forintot A kialakult helyzetért felelős a gazdaság vezetősége. A pártszervezet is mulasztást követett el, mert nem nézett szembe következetesen a tényekkel, nem sürgette az egyoldalú gazdálkodás megszüntetését, az állattenyésztés fejlesztését. Ax egység is hiányxik A vezetők nem szeretik, ha a hibákat szóváteszi valaki. Az egyik párttag így mondta: Nem meri az ember étszintén kifejezni magát, mert utána „rászállnak”. Tehát baj van a szövetkezeti demokráciával, s a taggyűlésen hiányzik az őszinteség légköre. Sajnos, a beszámolókban sem elemezték kellően a gazdálkodás visszaesésének okait, következtetéseket is csak a felszólalók vontak le- Az is tisztázatlan: miért léptek ki tömegesen az emberek a szövetkezetből. A hogyan továbbal többen foglalkoztak és hasznos tanácsokat adtak a fejlesztéshez. Például; dolgozzák ki a tsz középtávú — legalább ötéves — tervét, szüntessék meg a gazdálkodás egyoldalúsását. „Ha nem fogunk sürgősen hozzá, lemaradunk, s a rentabilitással még nagyobb bajok lehetnek”. A Vörös Csepel Tsz gazdaságvezetésének, pártszervezetének alaposan mérlegelni elemeznie kell a szövetkezet helyzetét, tervet kell kidolgozni a továbbfejlesztéshez, hogy megszűnjön a máról holnapra való élés. Ám ezt csak nyugodt, őszinte légkörben lehet, ahol mindenki szabadon kifejtheti a véleményét. Ehhez megfelelő feltételeket kel] biztosítani. Nehéz hetek, hónapok várnak a szajoli közös gazdaságra. Rendet, perspektívát csak önmaguk teremthetnek- S ehhez bátran kell szembenézni a kialakult helyzettel. Készül a papíripar fejlesztési programja Új gyár Nyíregyházán és Lábatlanon — Tervezik a déldunai kombinátot — Fejenként 85 kg papírfogyasztás N. L. Mathc László
