Szolnok Megyei Néplap, 1969. február (20. évfolyam, 26-49. szám)
1969-02-07 / 31. szám
1989. február 7. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 100 éves a Szegedi Szalámigyár A világhírű Szegedi Szalámigyár az idén ünnepli fennállásának 100 éves jubileumát. A felszabadulás után korszerű, új gépeket, szalagokat állítottak üzembe, a régi berendezéseket, helyiségeket felújították. Az elmúlt év mind termelési, mind export vonatkozásban rekordnak számít a gyár történetében. Évi termelésük S00 vagon kitűnő minőségű szalámi volt. Képünkön: A klimatizált érlelő-szárítóban Mákul ki véglegesen a szeged] szalámi utánozhatatlan finom íze. (MTI foto — Mező Sándor felvétele) Hat ország ▼ette meg az Egri csillagokat Több mint 20 órát töltöttek a Hungarofilm vetítőtermében a szocialista országok filmátvételi bizottságai, amíg kiválogatták a MAFILM stúdiók legutóbbi terméséből a hazájukban bemutatásra szánt alkotásokat A külföldi filmszakemberek 12 játékfilmünket vásárolták meg, köztük több olyat, amelyet még Magyarországon sem vetítettek A legnagyobb sikert a Várkonyi Zoltán rendezte Egri csillagok aratta: átvette a Szovjetunió, Bulgária, Lengyel- ország, az NDK, Románia és Jugoszlávia. Kisfilmek közül 18-at vásároltak meg a szocialista országok filmszakemberei. Itt a „Gusztáv örökzöld” című film a listavezető hat vásárlóval. A legjobb kis- fílm-vásárló a Szovjetunió — hét alkotást vett át, ebből ötöt tv-forgalmazásra. Hat kisfilmse kötött üzletet a lengyel televízió, ötre a bolgár -televízió és Románia, négyre az NDK, s háromra Bulgária. Bizalom minden mennyiségben Ügyek, panaszok, bejelentések intézése a NEB-eknél Megyénk népi ellenőrzési bizottságai a tőlük megszokott lelkiismeretességgel intézték a közérdekű bejelentéseket, a magánjellegű panaszokat 1968-ban is. Nem tettek különbséget kis és nagy ügy között. Valameny- njrit kivizsgálták, s ha szükség volt; intézkedtek, megfelelő javaslatokat tettek. Ezek után érthető, hogy az emberek bátran, bizalommal fordulnak a NÉB-hez ügyesbajos dolgaikkal, panaszaikkal, jelzik, ha az élet bármely területén szabálytalanságot észlelnek. Igazolja ezt a megállapítást az egyre növekvő bejelentések száma is. 1967-ben 152, tavaly 229 bejelentés érkezett a NEB- ekhez. A magánjellegű panaszok száma 110-ről 124-re emelkedett Arra is adódott példa, hogy gazdálkodó szervek kérték a NEB segítségét egy- egy gazdasági probléma megoldásához. Kellemes feladat erről beszélni Annál kevésbé viszont 3 bejelentések, panaszok tartalmáról. Többségük az áruellátás hiányosságaival, árdrágítással, a cipők minőségével, a GELKA szolgáltatásaival, a gázpalack, valamint az építő- és tüzelőanyag-ellátás problémáival foglalkozik Növekedett a föld kisajátítása, a kártalanítás, a háztáji földek megvásárlása elleni panasz is. Sajnálatos, hogy a megyei NEB-nek, vagy a bizottságoknak számos olyan esetben kellett „hatalmi” szóval orvosolni a panasztevők jogos kérését, amelyekben a boltok, a tsz-ek a vállalatok és intézmények, azaz a helyi vezetők saját hatáskörükben azonnal intézkedhettek volna. Megvárták míg a NEB szól, de akkor aztán nyomban intézkedtek. Ezek az ügyek tulajdonképpeni elintézésükkel lezárultak. A népi ellenőrzési bizottságok azonban ennél többet is tettek. Felhívták az intézkedésre jogosult szervek figyelmét arra. hogy többet és elsősorban érdemben foglalkozzanak a lakosság észrevételeivel. A példák egész sorát említhetnénk ennek bizonyításáéra; hogy a helyi szervek kényelmességből, esetenként nemtörődömségből figyelmen kívül hagyták a lakosság kérését, vagy pedig azok teljesítése elé mesterséges akadályt gördítettek. A tószegi Dózsa Termelőszövetkezet például jogtalanul megvonta Karmazsin László háztáji földjét, aki hiába próbálta igazát bizonyítani, a tsz vezetői meg sem hallgatták. A NEB-nek, illetve a járási tanács vb elnökének kellett beavatkozni. Az építőipari vállalat sem volt hajlandó a lakók kérésére a martfűi szövetkezet] lakások garanciális javításait elvégezni. — Ezúttal is a NEB és a megyei tanács vb érdekelt osztályának közbenjárására volt szükség, hogy a jogos kérésnek, sőt kötelességének eleget tegyen a vállalat. Vannak vállalatok, intézmények, szövetkezetek, — amelyek nemcsak megszegik a panaszok intézésére vonatkozó rendelkezést, — nem tartják be az előírt határidőt, — de mint a bejelentések és panaszok száma is mutatja, meg sem próbálkoznak azok orvoslásával. A bejelentések jelentős része a társadalmi tulajdon védelme érdekében születik A levelek tartalmából érezni lehet társadalmi rendünk vívmányainak féltését, a jószándékot. Ilyen volt többek között az is, amelyben a Szolnok] Építők Vadász- társaságnál tapasztalható hiányosságra, vagy a kisújszállási mezőgazdasági gépjavító állomás néhány felelős beosztású dolgozójának visszaéléseire hívták fel a figyelmet. A NEB a bejelentés alapján Vizsgálatot tartott a két szervnél és súlyos szabálytalanságokat tárt fel Ezért mindkét ügyben bűnvádi feljelentést tett. Ha a bejelentések között nem szerepel az említett két szerv, meglehet, a feltárt szabálytalanságok még évekig fennmaradnak és felelőtlen személyek súlyos ezresekkel károsítiák meg a társadalmi tulajdont. Mindebből kiderül, értékesek a lakossági bejelentések. Nem utolsó sorban figyelemre méltó, hogy egyre kevesebb a névtelen bejelentés. Nem mondanak felelőtlenül véleményt azok az emberek, akik tollat fognak a visszásságok, szabálytalanságok láttán. Vállalják a felelősséget a leírtakért. Tudják, hiszik, hogy a NEB-ek- hez beküldött levelükkel olyan ajtón kopogtatnak, amely mindenkor nyitva áll az igaz szó előtt, s ahol nem zárják be az asztalfiókba a panaszt, a bejelentést, legyen az közérdekű, vagy magánjellegűi m. 1 Műszaki intézkedések a cipők minőségének meg javítására Az elmúlt napokban több alkalommal is foglalkoztunk a lábbelik minőségével. Január 30-i számunkhan a vevők és a kereskedők véleményének adtunk hangot, február I-én pedig Ilyen cipőben járunk cím alatt — e téma kapcsán — a megyei lapokban tallóztunk. A megállapítás csaknem egyöntetű, alátámasztja a hivatalos statisztikai felmérést: évről évre gyengébb a cipők minőségé, a fogyasztói reklamáció az elmúlt négy év alatt több, mint nyolszo- rosára emelkedett. Ebbén természetesen — ha nem is az első helyen — része van megyénk nagy cipőipari vállalatának, a Tisza Cipőgyárnak is. A kereskedelem a reklamációk mennyisége alapján ezt a sorrendet állítja fel: Duna, Szombathelyi, Tisza. Tisza, Martfű... Több mint hat és fél ezer ember dolgozik itt. A hatalmas munkaszervezetben mechanikai úton állítják elő a cipőt, ami azt jelenti, hogy a hagyományos s általában a vásárlók által elképzelt cipész mesterségnek nem sok köze van a gyártáshoz. Modell és formatervezők, gyártmánytechnológusok, mérnökök és közgazdászok vezérlik a termelést s az egy-egy részműveletet végző dolgozó —' szigorú időhatárok közé szorítva — aligha érdekelt a gyártmány további sorsában. Ez a nagyüzemi futószalagrendszer sajátossága. A kontrollra nem ösztönöz, ennek lehetőségét leszűkíti, miértis ennek külön szervezete van; Felmerül a kérdés, talán ezért is romlik a minőség? Á" tömeggyártás technikai fejlődésével párhuzamosán csökken a cipő élettartama? Lukács Béla, a vállalati minőségellenőrzés, azaz a MEO vezetője ezt mondja erre: — Valóban, a ragasztott eljárással készülő, vékony talpú cipőkkel szemben nem lehet olyan igényt támasztani, mint a régi rámánvar- rott vagy varrott és szögezett talpú lábbelikkel szemben a tartósság tekintetében. Azok kemény, nehéz cipők voltak. Ma viszont az igény a könnyű, hajlékony, puha cipő, esetleg egy szezonra való. — De van olyan, ami még egy idényt se húz ki! ,— Van. Ezeket visszaviszik. Egy női csizmát mutat. Egyszer lehúzza a tolózárt, egyszer fel és a hitvány műanyag fogak másodszorra már nem zárnak — Ez a legjobb zipp-zár, amit szerezni tudtunk — mondja. A bolyhos bélésből beleakad egy szál, megrángatják, kiugrik a kocsi és kész. — Nemcsak a zipp-zárral van azért baj. Talp leválás, a felsőbőr megszakadása, bélésgyűrődés, ilyesmi is kifogás. — Tudom, — „adja meg magát” — ide is jönnek levelek bőven. Egyik másik minősíthetetlen hangnemű. Azután persze ilyen is van; özv. Varga Sándomé, budapesti lakos levelét keresteti elő. Az idős néni keresetlen szavakkal mond köszönetét a gyárnak, amiért termékeik között egy pesti üzletben olyan lábbelit talált, amiben szinte „újjászületik”, annyira könnyűnek, kényelmesnek érzi. Persze nem ez a jellemző. A gyárból kiadott ezer párból átlag nyolc párat visznek vissza a vevők, a kimutatás szerint 0,75 százalék a bebizonyosodott selejt — Súlyban csekély, de nem elhanyagolható. A gyár termékeinek^ 92,7 százalékát első osztályú árunak minősíti a vállalati ellenőrzés. A Cipőnagykereskedelmi Vállalat helyszíni bevizsgálói száz párból átlag harmincnyolcat nem ismernek el hibátlan terméknek s ezeket javításra visszaadják Az exportellenőrök átlag 3,4 százalékát vetik vissza a felkínált termékeknek. Ezek alapján érthető, hogy a vállalat vezetői nem tétlenek s nem utolsósorban a közhangulat nyomására is — megalapozott intézkedéseket szándékoznak tenni a minőség megjavítására Már elkészült egy 39 pontból álló úgynevezett minőségjavítási intézkedési terv. Különösen sokat várnak ennek néhány pontjától. tgy pl. gyártásba sem veszik azokat a modelleket, melyek nem gyárthatók biztonsággal, előre feltételezhető, hogy a vékony díszpántok elszakadnak vagy a csa- tocskák, mütyürök nem szerezhetők be megfelelő minőségben. A vulkanizált cipők felsőrészének tapadófelületét eddig csökkentették a cvikkö- léshez használt szögek a legkritikusabb orr-részen. Az új eljárás szerint egy Mo^ neus gépen nem szöggel, hanem ragasztással szorítják rá a felsőrészt a kaptára. A gyártókörre iktatnak egy olyan mesterséges gőzölő ea szárító berendezést, mely fára spauolja a bőrt s ezáltal a cipők formatartóssága eléri a kisipari minőséget, ahol mód volt, hogy 24 óráig szárítsák összeszerelés előtt a kaptafára húzott félterméket, Sok probléma van a ragasztással is, bár e tekintetben a Tisza reklamációi viszonylag a legkisebbek. A gyári laboratóriumban ezer páronként egy ragasztott talpú cipőt mechanikai próbának vetnek alá. Az. egyik polócipő talpbélésénél pl, 20 —23 kilót mutatott a gép a szabványszerinti 13 kilóval szemben. Ez azt jelenti, hogy a gyári .vegyészek által készített ragasztók és a vásároltak megfelelő rögzítést biztosítanak. Remélhetőleg a műszaki intézkedések nyomán fokozatosan sikerül majd megszüntetni a most még gyakori kifogásokat. P. I. HÓVIHARBAN 0 Didergő ujjakkal írtam fel a nevét, de most már igazán melegen gondolok rá. Kiss Istvánnak hívják és traktoros a Surjáni Állami Gazdaságban. A tomboló hóviharban egyszerűen nem láthattam az arcát, semmi jeleset nem vehettem ki róla. A történetet sem tudom pontosan. Pedig beszélték ott a fegyverneki kanyarban megrekedt utazók százai. Azt mesélték, hogy a traktoros tulajdonképpen ugyancsak az időjárás foglyulejtette felesége kiszabadítására indult gépével. De... Nem volt képes elmenni a dugulás mellett, hogy ne segítsen amit tud. Nekivágott a szántóföldnek, törte mutatta az utat. Húzgálta ki az árokba csúszott, a szántáson elült gépkocsikat. Kiszállt fülkéjéből az ezer tűvel szúrkáló för- e°*“ghen. vállát sárháovók- nak vetette. Nem tudom meddig. Este 8 órakor még otthagytuk a 4-es főúton, — ahol ezekben a nehéz percekben Kiss István traktoros volt a hős. li) Ha száz Kiss István lett volna ott talán minden más; képpen történik. Talán a három autóbusz is tovább jut. Egyről, a Szolnok—Abád- szalók közti járatról azt beszélték azon a kedd estén, már a déli órákban elült. Tömve utasokkal, — főként asszonyokkal. — A buszvezető mást nem tehetvén este fél kilenckor leoltotta a belső világítást: aki tud pihenjen. Rászánta-e valaki magát, nem tudom. De azt igen, hogy a Törökszent- miklósig eljutó pesti, debreceni, nyíregyházi s tán az ország minden részéből ittrekedt utasok azzal kezdték: szálloda, vendégszoba? Az újjáalakított Rózsa eszpresz- szóban pedig már felkészülten válaszolt a személyzet: — A szálloda megtelt, a vendégszobák szintén. Tessék a kultúrházba menni, itt a tér sarkán ott helyezik el önöket. Ügy az éjfélkörüli percekben már nevetni is tudtak az emberek. Akarva akaratlanul az fmsz pincére csinálta a jókedvet. Vacsora után érdeklődő szolnoki csoportnak válaszolván: — Sajnos alig tudunk már valamit adni. Tetszik tudni nálunk 4—5 vacsora, ha elfogy esténként. Most meg már vagy negyven ilyen átszeli ember itt vacsorázott. A kényszervendégeknek nem is annyira az útszéli jelző tetszett. Hanem, hogy lám ahol öt emberre főznek, ott már észre sem venni, ha negyvenen ülnek az asztalnál. 0 Aligha lehetnénk magyarok, ha jókedvünk éppen ilyen kritikus esetekben hagyna cserben bennünket. A Mezőtúrt Törökszentmik- lóssal összekötő útszakaszon történt. Ott is gépjárművek sokasága vesztegelt. — Egy szemüveges férfi ijedten szaladgált a hosszú konvoj mellett bekukkantva minden kocsiablakon. — Hát maga mit keres? — szóltak rá mérgesen a lapátolok. — A kocsimat... Uraim eltűnt a kocsim. Rossz nyelvek szerint ez Trabant lehetett s valamelyik Volga alá csúszott a nagy kavarodásban. történt, hogy az 5—6 órája didergő, lapátoló, kalap után futkosó emberek a rádióból hallottak saját kilátásaikról. Meg is enyhültek egy pillanatra. — Tanyák... Meleg kemencék, disznótoros vacsorák... De a közelben se látszott tanya. Csak az árokba fordult járművek sokasága, s a piros stoplámpák hosszú sora az úttesten. — Olyannak tűnt az országút, mint a csillagos égbolt. A rádiónál is frissebb hír- szolgálatot a visszaforduló, bolyongó gépjárművezetők és utasok alkották. Ök hordták hírét: Szajol alatt, a Pettyesnél szolnoki mentők nekivágtak a szántóföldnek, hogy mindenképpen célt érjenek, de elakadtak. Az országúton pontos nyilvántartás volt. — Eszerint Szajolnál legalább nyolcvan, — a fegyverneki kanyarban száz. Kenderes alatt százöt- vennyi gépjármű esett az időjárás rabságába. FI 0 A tájékoztatás ezúttal gyorsnak bizonyult. Az Esti Krónika 7 órás híreiben már közölte, nagy erővel megkezdődött a mentés, s a Fegyvernek—Kenderes között viharba került utasokat a környékbeli tanyákon igyekeznek elhelyezni. Az a csoda A fegyvernekiek közül többen szíves szóval felajánlották otthonaikat. De az utasok legtöbbje hazaigyekezett. Nagyon sokan 8—9 kilométereket gyalogoltak az éjszakában, a dúló viharban, hogy közeli vasútállomást érjenek; Borzák Lajos
