Szolnok Megyei Néplap, 1969. február (20. évfolyam, 26-49. szám)

1969-02-28 / 49. szám

m 1569. február 28. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP Kádár János beszéde (Folytatás az 1. oldalról.) Ez immár a második nagy történelmi küzdelem volt néhány esztendőn belül, ami­kor a munkásosztály, szövet­ségben a dolgozó parasztság­gal, kölcsönösen egyeztette és összehangolta, és teljes mér­tékben megvalósította a két nagy osztály követeléseit Bár komoly hibák is je­lentkeztek az ország vezeté­sében, a döntő és a nép szá­mára legfontosabb mégis az a hatalmas alkotómunka, erő­feszítés volt, amely hazánk­ból ipari országot, az iparo­sodás útján haladó szocia­lista országot teremtett. Ezek a hibák súlyosak voltak, s a legkülönbözőbb területeken — így a parasztsággal kap­csolatban is — jelentkeztek. Az agrárpolitikában azokban az években elkövetett hibák aláásták, meggyengítették a munkás-paraszt szövetséget. Ez kedvező lehetőséget te­remtett a magyar népi de­mokrácia, népi demokratikus államunk minden ellenségé­nek — a hazai és a nemzet­közi ellenségnek egyaránt, — hogy támadást szervezzenek és rohamot indítson a nép- köztársaság megsemmisítésé­ért és a történelem kereké­nek visszafordításáért. 1956-ban, amikor a törté­nelem feltette a magyar pa­rasztságnak a kérdést, hogy most hóm, merre és kivel tartson, amikor arról volt szó, hogy a népköztársaságot kell megmenteni és a szocia- ; lista fejlődés útját kell biz­tosítani népünk számára, a magyar parasztság a történe­lem előtt nagy vizsgát tett. Nem az ellenforradalom, ha­nem a munkásosztály mellett lépett a küzdőporondra és támogatta a Magyar Népköz- társaság belső rendjének ' helyreállítását, megszilárdí­tását, a szabadság, a szuveré- ■ nitás biztosítását. Nagyon bölcsen, okosan gondolko­dott és döntött: a népi hata­lomra, a szocializmus ügyé­re szavazott Ez megint olyan időszak voik amikor a mun­kás-paraszt szövetség ismét kiállta a történelmi próbát. A Magyar Szocialista Mun­káspárt 1956 után marxista— leninista párt módjára, elvi alapon járt el, dolgozta ki politikáját és határozta meg munkamódszerét. Ugyanilyen elvi alapon vizsgálta a mun­kás-paraszt szövetség, a fa­lu, az agrárpolitika kérdéseit is. Teljesen világos volt, hogy a hibákkal gyökeresen szakítani kell. Ez volt az el­ső, amit a párt elhatározott. Ezt olyan viszonyok között hajtottuk végre, amikor az anarchia és az ellenséges erők ellen egyidejűleg kel­lett harcolni. Pártunk és kor­mányunk minden kérdésre a dolog lényegének megfele­lő, érthető, kommunista vá­laszt adott. Pártunk politiká­ja egyszersmind a munkás- osztály. a parasztság, a nép politikája, amit köznapian szólva népfront-politikának nevezünk. Amint a munkásosztály iránti teljes és fenntartás nélküli bizalom lehet kizáró­lag a párt és a kommunisták munkájának alapja, ugyan­így csak a parasztság iránti teljes bizalom alapján lehet helyes elvi po­litikát folytatni. A pa­rasztság a munkásság osz­tálytestvére és a munkás-pa­raszt szövetség, a hatalom, az államiság fenntartó ereje. Természetes az is, hogy mun­kánk alapja a nép iránti bi­zalom lehet. Pártunk és kor­mányunk ennek megfelelően járt el. Ehhez a politikához kért megértést és nyerte el a nép támogatását. A politikai harcot a munkás-paraszt szö­vetség helyreállítása döntöt­te el. így érte el, hogy az ország ismét nyugodt, a munka jó feltételeit biztosító hazája lett a dolgozó népnek. Amikor hazánkban napi­rendre került a mezőgazda­ság szocialista átszervezése, a tapasztalatokon okulva ar­ra gondoltunk, hogy a pa­rasztságnak éreznie és tud­nia kell, hogy osztálytestvé­rünk, akivel végül is egyet­értésre jutunk. Szilárd elha­tározásunk volt, hogy az ön­kéntességet, a demokráciát betartjuk, a termelőszövet­kezeti mozgalom szervezésé­nek időszakában is. A párt elvi politikájának gyakorlati megvalósítása szükségessé tett különféle állami és hatósági rendelke­zéseket. — Ezek közé tarto­zott például a beszolgáltatás eltörlése, a kuláklista hatá­lyon kívül helyezése, az árvi­szonyok szabályozása. Elmondhatjuk, — s talán megengedhető — hangsú­lyozta Kádár elvtárs a továb­biakban, hogy ez alkalom­mal megemlékezzünk erről — hogy a munkásosztály és azon belül az egyes munkás­embereknek a szocialista mezőgazdaság megteremté­séért és fejlődéséért hozott áldozata nem volt hiábavaló. Megfelelő időben nyújtottak segítséget a testvéri osztály­nak, s ezzel végső fokon —- ahogy minden jó ügynél lenni szokott — a közös ügyet, az ország, a nép javát és jövő­jét szolgálták. Parasztságunk nagy törté­nelmi érdeme, hogy megér­tette a párt, az idők szavát és a mezőgazdaság szocilais- ta útjára lépett. A parasztság is azzal a meggyőződéssel gondolhat vissza a tíz esztendővel ez­előtti időkre, hogy helyesen, jól döntött, pozitív cselek­véssel válaszolt a hívó szó­ra; A mezőgazdaság szocia­lista átszervezésében részt vett százezrek alkotása a történelemé, amely a ma nemzedékének jobb életét, s a nép, a nemzet jövőjét szol­gálja. A mezőgazdaság szocialis­ta átszervezésével a szocia­lizmus alapjainak lerakása befejeződött és napirendre kerülhetett a szocialista társadalom teljes felépítése. Pártunk azóta is elvi poli­tikát folytat a mezőgazdaság és a munkás-paraszt szövet­ség kérdéseiben. — A Központi Bizottság, a kormány az eddigiekhez ha­sonlóim ezután is kellő fi­gyelemmel és odaadással foglalkozik az agrárpolitika időszerű kérdéseivel, pa­rasztságunk problémáival, az immár szocialista tartalmú munkás-paraszt szövetség to­vábbi erősítésének kérdései­vel, — hangoztatta a továb­biakban Kádár elvtárs. — A szocialista útra lépett pa­rasztságunk ilyen értelem­ben és e vonatkozásban is számíthat a párt Központi Bizottságára, egész pártunk­ra, a kormányra, tanácsaink­ra. Ugyanakkor azt is sze­retném hangsúlyozni: a Köz­ponti Bizottság, a kormány, a tanácsok is számítanak, építenek parasztságunkra. Hosszan tartó, nagy taps fogadta Kádár János beszé­dét. A Győr-Sopron megyei pártbizottság és a megyei ta­nács együttes ülése Pataki László zárszavával ért vé­get; Az ünnepi üléssel befeje­ződött Kádár János három­napos győri programja, s a párt Központi Bizottságának első titkára a délutáni órák­ban visszautazott Budapestre. Jubileumi vetélkedő A mezőtúri fmsz kezde­ményezésére a Magyar Ta­nácsköztársaság 50. évfordu­lójának tiszteletére jubileu­mi emlékversenyt rendez­nek Szolnok és Békés me­gye szövetkezeti cukrászai­nak, szakácsainak és felszol­gálóinak részvételével. A versenyt Békésen tart­ják, március 12—13-án. A vetélkedő előkészítésébe a két megye szövetségei is be­kapcsolódtak. Szolnok me­gyéből 10 szövetkezet 18 versenyzője indul. A legjob­bak jubileumi oklevelet és értékes tárgyjutalmakat kap­nak. A kétnapos verseny a meg­hívott szakemberek tanács­kozásával zárul. Névtelen panaszkodók Négy különböző termelőszövetkezetből kapott szer­kesztőségünk panaszos levelet. Közös vonásuk, bogy egyiket sem írták alá, tehát névtelenek, továbbá, a pa­naszok anyagi természetűek. Nem szoktunk névtelen le­velekkel foglalkozni, mert joggal elvárjuk levéríróink- től, hogy közöljék nevüket. Annál is inkább, mert a bejelentőket törvény védi nálunk, s ha igazuk van, őszin­tén, bátran kifejthetik véleményüket, minden következ­mény nélkül. Most mégis szükségesnek láttuk, hogy a nyilvánosság előtt foglalkozzunk az említett levelek tar­talmával. Kilépett medréből a Tisza A Zagyva tegnap Szászbereknél tetőzött A Középtiszavidéki Víz­ügyi Igazgatóság legfrissebb jelentése szerint a Tisza fel­ső szakasza Tiszalökig apad. Tegnap Tiszafüred térségé­ben tetőzött a folyó 581 cen­timéterrel. Tiszafüred—Szol­nok—Csongrád között tovább tart a lassú ütemű vízszint emelkedés. A szolnoki víz­mércén tegnap reggel 642 centimétert mértek. Az igazgatóság területén a tiszai vízszint elérte, illetve rész­ben meghaladta a partéit, így folyamatban van a hul­lámtér lassú fel tol tőd ése. a Tisza mellékfolyói közül a Szamos és a Kraszna lassan apad, a többi árad. A Hármas-Körös még las­san árad, tegnap Szarvasnál 66o centiméter volt a Se­bes, Fekete és a Fehér-Kö­rös már lassan apad. a Hor- tobágy-Berettyó vízállása to­vábbra is emelkedő jellegű. Az ecsegfalvi vízmércén teg­nap 306, a torkolati árvízka­pu melletti vízmércén 594 centimétert mértek. A Zagyván és Tárnán le­vonulóban van az árhullám. Tegnap Szászbereknél tető­zött a folyó 922 centiméter­rel, Az árvédelmi helyzetnek megfelelően tovább tart a védekezés. A panaszok a gyenge ka­tegóriába tartozó szövetke­zetekből érkeztek. Az egyik, a szanálásra kerülő, tehát veszteséges közös gazdaság­ból. Ez a levélírónk közli velünk: a munkadíjalapnak csak 80 százalékát fizették ki s most semmit sem kap­nak a szövetkezetből. Vajon miből? A rendelkezések sze­rint a tagok munkadíjának 80 százalékát garantálhatják, s fizethetik ki év közben a szövetkezetekben. Ezt levél­írónk is megkapta. Neki is tudnia kell: szövetkezetük csak költségvetési óvadék, garancia mellett kaphat úgy­nevezett szanálási hitelt a legszükségesebb kiadásainak fedezésére. Ezt saját ma­guknak kell ki gazdálkod­nak. Szövetkezetük tehát nehéz helyzetbe került. A másik panaszos bizo­nyos munka elvégzéséért, az előírtnál több munkaegység jóváírását követeli a szövet­kezet vezetőségétől. Bennün­ket is arra kér, segítsük eb­ben. Sajnáljuk: de nem tesz- szük ezt Jogtalan követelé­seket nem támogathatunk. A normákat — a munkaegy­ség könyv alapján — a tsz vezetősége a helyi viszonyok­nak megfelelően dolgozza ki, s azt a közgyűlés hagyja jóvá. Jól tudjuk, hogy mi­lyen káoszt, munkaegység­hígítást idéz elő, ha az en­gedékeny vezetők meghatá­rozott munkáért kétszeres, háromszoros egységet írnak jóvá. Ettől a közösség jö­vedelme még nem emelke­dik, jogtalan előnyökhöz pe­dig senki sem juthat Ezt a levélírónknak is be kell lát­nia. A harmadik levél írója — egy növénytermesztő — amiatt panaszkodik, hogy a tsz-ben elutasították táp­pénz iránti kérelmét. Mond­ván: a növénytermesztőknek december 1-től—március 1-ig nem jár. A tsz tagok be­tegségük esetén a tsz-től kap­nak táppénzt A rendelkezés kimondja: a növénytermesz­tés dolgozóinak, a téli idő­szakban csak akkor jár táp­pénz, ha a szakvezető iga­zolja: sikkor is tudott volna munkát biztosítani. Tehát ebben sem segíthetünk. A negyedik panaszos egy gyengén gazdálkodó, de most már egyre jobban erősödő közös gazdaságból írt. So­kallja a gazdasági vezetők­nek, szakembereknek kifize­tett prémiumot. Ebben a szövetkezetben egy dolgozó tag átlagosan 14 213 forint jövedelemhez jutott. Nem sok. De mennyit kaptak a korábbi években? Sokkal kevesebbet. A közösből szár­mazó jövedelem, ha lassan is, de emelkedik, ami fi­gyelemre méltó a múlt évi aszály után. a pár arany ko­ronás földeken. A tsz vezetők, szakembe­rek alapjövedelmére, pré­miumára egyébként a TOT— MÉM együttes ajánlása tesz javaslatot. Az utóbbiról az éves terv tárgyalásakor a tsz közgyűlése döntött Ha levélírónk ott volt a köz­gyűlésen, szintén megsza­vazta azt. A négy panaszos levélből — a vélt sérelmen kívül — a tájékozatlanság is tükröző­dik. A szövetkezetek tagjai nem ismerik eléggé saját jogaikat és kötelezettségei­ket. Nem ismerik saját dön­téseiket. Ezek ismertetésére, magyarázatára jóvá] több gondot kellene fordítani. Ez a feladat a tsz-ek gazdasági vezetőire és pártszervezetei­re vár. — m. I. — A hamelni patkányfogó szabadon Legrégibb rovásírásos emlékünk Dr. Csallány Dezső, a tör­ténelemtudományok kandi­dátusa a Szabolcs-Szatmár megyei múzeumok igazgatója —, aki nemrég fejtette meg a nagyszentmiklósi arany- kincs-lelet türk nyelvű ro­vásfeliratait — ismét szenzá­ciós felfedezésre jutott: si­kerrel fejtette meg a buda­pesti Margit-szigeti Margit romtemplom területén hosszú időn át pusztulásnak kitett sírkő rovásfeliratait is. Vé­leménye szerint a sírkövet Kun Erzsébet királyné ál­líttatta fia, Endre herceg számára 1278-ban. S a kő­táblát rovásírásos szöveggel látták el. Ez a rovásírásos szöveg magyar nyelvű, a leg­régibb ilyen emlékünk, s az eddig ismertektől eltérő ro­vásírás-rendszert képvisel. Nemcsak irtás, — mentesítés — A TEMPÓ ajánlata a legjobb garancia négy évre — Ilyen még nem volt Magyarországon A világon mindenütt azzal számol a tudomány, hogy minden városi lakosra egy patkány jut A patkányt ezt az undorító és betegségter­jesztő férget mindenki utál­ja. Mindenütt ahol feltűnik, szeretnének tőle a leggyor­sabban megszabadulni. Csak­hogy ez nem megy köny- nyen. Nemcsak a legundorí­tóbb, hanem a legszaporább állat a patkány. Sajnos az ember—patkány harc, hiába fejlődött akko­rát a tudomány és technika, a hamelni patkányfogó — német mondabeli alak, aki 1284-ben 130 gyermeket elra­bolt Hameln városából, mert nem kapta meg a bérét mi­kor sípjával kicsalta a pat­kányokat a városból, — módszerének hatékonyságát sem éri el. Az a mondabeli varos vére Kétszázharmincnégy liter vért adott Jászberény lakos­sága tavaly a térítésmentes véradó akció keretében. — Ez bizony vajmi kevés, — jelentette ki beszámoló­jában Sebők Józsefné, a Vö­röskereszt városi titkára. Az elmúlt héten megtartott egészségügyi állandó bizott­sági ülés hozzászólásai ada­tokkal is megtámasztották az idézett kijelentést. Január 21-én a városnak mind az öt termelőszövetkezetében véradó-napot tartottak. Az eredmény: egy tsz-ben tizen­nyolcán, kettőben ketten és a negyedikben senki sem je­lentkezett véradásra. Jóleső kivétel csupán a porteleki Március 15 Tsz volt, ahol negyvennyolcán adtak vért. Itt az elnök is besegített. A bizottsági tagok többsé­gének hozzászólása éppen a rossz szervezést, a nem meg­felelő propagandát okolta az elmaradt eredményekért Nem kaptak elegendő segít­séget az akcióhoz a vöröske­resztesek. Pedig csak úgy le­hetne sikert remélni, ha a segítség sokágú lenne. Na­gyon bizakodnak hát a május 6-án sorrakerülő véradó ak­cióban. Akkor talán bizo­nyítani tudják, véletlen volt a múlt évi kudarc... A további napirendi pon­tok közül meg kell említeni az alkoholizmus elleni küz­delemről szólót. Túl sok jót itt sem jelenthetett be Jan- kovich Zoltán, az állandó bi­zottság elnöke. Bár két ital­boltot bezárattak és egyet kisvendéglővé alakítottak, nagyon sok még az alkohol­kedvelő a Zagyva partján. Számos 18 éven alulit szol­gálnak ki a „taloon-billegők- ben”! Tenni kell ez ellen, nemcsak kisvendéglővé ala­kítással, inkább fokozott el­lenőrzéssel és preventív fel­világosítással. Az ülés utolsó napirendi pontjaként a vá­rosi tanács szociális előadó­jának beszámolója hang­zott el. Cs. A. alak messzire elcsalta a vá­ros összes patkányát sípjá­val, de egy-egy nagyarányú patkányirtó hadjárat sem je­lenti százalékos pusztulásu­kat. Magyarországon már ren­deztek néhány költséges és jól megszervezett patkányir­tást, többek között Kalocsán, Debrecenben és Budapest III. kerületében, de az eredmény mindössze 95 százalékos volt. A megmaradt 5 százalék pat­kány azután vígan szapo­rodni kezdett és rövid idő alatt — mintha mi sem tör­tént volna — új élet kezdő­dött a szennycsatomákban. a malmokban és a nagy élel­miszer raktárakban, vagy a régi házak pincéjében. A hatásos patkányirtás új módszereit kell megtalálni, a patkánymentesítést. Dr. Hajdú Imre Szolnok város közegészségügyi fel­ügyelője, apparátusának se­gítségével két év alatt ki­dolgozta Szolnok város teljes patkánymentesitését. Ez a nagy munka öt évig tartana a megyeszékhely 6 millió négyzetméternyi területén. Az első évben körülbelül 3 hónap alatt végrehajtanák a patkányirtást, amely körül­belül 95 százalékos bizton­sággal járna. A további négy év alatt a vállalkozó garan­ciát vállal, hogy minden egyes bejelentésre a hely­színre megy és így kiirtja az invázió során megmenekült férgeket is. Maga a patkánymentesíté­si terv elkészítése is óriási munkát igényelt. A várost szekciókra osztották és a szekciókról többszörösen fel­nagyított térképet készítet­tek. Nyolcvan vállalattól kér­tek adatokat, mibe kerül nekik évente a patkányirtás. A városban megkérdezett 80 vállalat 3,3 millió négy­zetméter területe, tehát Szolnok összes területének a felén fekszik és 1967-ben 422 ezer, tavaly pedig 412 ezer forintot költött patkányir­tásra, — nem sok eredmény­nyel. Négy vállalkozó, — a Fő­városi Takarító Vállalat, a Budapesti Takarító Ksz, a kecskeméti Városgazdálko­dási Vállalat és a szolnoki TEMPÓ Ksz — küldte be pályázatát a városi köz­egészségügyi felügyelőség­nek. Dr. Hajdú Imre tervei­nek legjobban a szolnoki TEMPÓ pályamunkája felel meg. E szerint az egész vá­rosra kiterjedő háromhóna­pos patkányirtó kampány 614 ezer, az ezt követő első évben a további irtás — a lakosság és a vállalatok be­jelentése alapján — 185 ezer és a hátralevő 3 évben az esetenkénti irtás 87 ezer fo­rintba kerülne, öt évig te­hát körülbelül 900 ezer fo­rintért patkánymentesítené Szolnokot a TEMPÓ. Ehhez az óriási munkához csalétekként 80 mázsa halat, 10 mázsa kolbászt, io mázsa nápolyit és 2o mázsa egyéb takarmányt használnak fel a patkányirtók. a vegyszerek mennyisége és ára sem min­dennapi. Az étkeket 30 má­zsa Delichia R-rel. 1 mázsa zinkfoszfiddal, 1 kiló shoxin- nal és 5 gramm gázporral „ízesítik”. A shoxin kilo­grammonkénti ára 17 ezer, a gázporé pedig 8o ezer Ft. A tervek elkészültek, a végrehajtás módja is ismert már. Az elképzelések kivi­telezését csupán egy, a város patkánymentesítéséhez szük­séges pénzösszeg előteremtése s a városi tanácshoz való át­utalás problémái nehezítik. A tervek szerint a nagy munkát áprilisban kellene megkezdeni, s ennek a pénz­ügyi feltételek megteremté­sén kívül már semmi akadá­lya nem lenne. Szolnokon megközelítően 8600 magánház van, ezenkí­vül 725 ezer négyzetméter városi közterület és 62 kilo­méter hosszúságú csatorna- rendszer. A magánházaknak egységesen 30 forinttal kell majd hnzzáiárulni ahhoz, hogy öt évig biztonságban erezhessük magunkat a pat­kányokkal és egyéb rágcsá­lókkal szemben. — bodnár —

Next

/
Thumbnails
Contents