Szolnok Megyei Néplap, 1969. február (20. évfolyam, 26-49. szám)

1969-02-28 / 49. szám

XX. évfolyam, 49. szám. Ára: 70 fillér 1969. február 28., péntek. Nyolcvanezer belépő em mehetünk el szó nélkül az első hallásra sem hétköznapi hir mellett: az elmúlt esztendőben nyolc­vanezer taggal — közel 10 százalékkal — gyarapodott az országban a termelőszövetke­zeti tagok száma. Minden diadalérzet nélkül bár, de eszébe jutnak most az embernek azok a min­den járásban található „büsz­ke parasztok”, akik tíz esz­tendővel ezelőtt azt mond­ták, nekem akkor szóljanak majd, ha a parasztok ko­pogtatnak a tsz ajtaján, fel­vételért kilincselve. Hát ez a korszakos változás bekö­vetkezett Mielőtt azonban ennek kö­vetkezményeit elemezget­nénk, az igazsághoz hűen kell megállapítani, hogy az új tünet nem az egész tsz- mozgalomra jellemző. A je­lentős hányadot alkotó, gaz­daságilag gyenge, mostoha viszonyok között gazdálkodó tsz-eket érthetően még ma sem ostromolják a jelentke­zők. Ezekben a gazdaságok­ban még egy előző tennivaló vár a vezetőkre: megerősí­teni a szövetkezetei Ez ma mór nem lehetetlen, hiszen az eleve biztosított állami tá­mogatások felhasználásával, a gazdálkodási szerkezet okos megváltoztatásával, szükség esetén szellemi be­ruházással — azaz jó szak­emberek alkalmazásával — vagy melléküzemágak indítá­sával ezek a tsz-ek is talpra állíthatók, vonzóvá tehetők. A nagyobb részt alkotó kö­zepes és jó szövetkezetekben azonban a fordulat már be­következett. Nem egy helyen tucatjával sorakoznak a be­lépési nyilatkozatok a veze­tőség asztalán. Sőt, sok he­lyen szinte válogatnak a ké­relmező papírok között. Tag­jelöltséget kötnek ki, vagy a belépést vagyoni hozzájáru­láshoz kötik, hogy az „ost­romot” fékezzék. Ezt bizo­nyítja egyébként hogy már tavaly százezer kérelmező volt, de csak nyolcvanezer igényt teljesítettek. A ta­pasztalatok szerint azonban az elutasítottak között szá­mosán vannak, akikkel a szövetkezet — ma vagy hol­nap — erősödhetne. Napja­inkban ugyanis két to­vábbi olyan körülmény alakítja ki ezt a helyzetet ami néhány évig még párhuzamos lesz, de az­után nem bizonyos, hogy ál­landósul. Ebben az esztendőben kez­dődik ugyanis a tömeges nyugdíjbavonulás. Most te­lik le először a tíz esztende­jük azoknak, akik már el­múltak 65, i'letve 60 évesek, de eddig nem volt meg a jogcímük a nyugdíjra. Az idén és még egy-két évig a tagok ezrei és tízezrei vál­nak ki az aktiv munkából. Vagyis fiatalítani kell. Ezt könnyíti, hogy az úgyneve­zett demográfiai hullám csú­csán vagyunk, éppen ezek­ben az években ugyancsak tömegesen keresnek munkát élethivatást az általános is­kolákból kilépő gyerekek. Igaz, még kevesen a tsz-ben. Néha csak azért jelentkeznek a tsz-be, mert az iparban nem jut számukra hely. De ez a helyzet is változhat. Miközben tehát itt ál­lunk a nagy tagfelvételi kon­junktúra előtt, a tsz-ek meg­kapták e tekintetben a teljes önállóságot is. Korábban többé-kevésbé jogszabályok is megkövetelték, hogy a közös gazdaság gondoskodjék az egész falu foglalkoztatásáról, vegye fel a jelentkezőket ak­kor is, ha nincs munkahely. Erre a tanácsok gyakorlati­lag kötelezni is tudták a közgyűlést. Most viszont, amikor a gazdaságok több­sége konszolidálódik, az ot­tani lehetőség vonzó; felvé­teli kötelezettség közvetetten sincs. Pontosabban jogilag nincs. Erkölcsileg azért van. 7VT em dicséretes dolog 1 ’ ugyan, ha valaki — mondjuk — tíz esztendővel ezelőtt sértegette a szövetke­zeti mozgalmat, de ez nem lehet ok arra, hogy eluta­sítsák, ha ma kopogtat a szö­vetkezet ajtaján. Az pedig, ha olyan fiatalok felvételi kérelmét utasítják el, akik­nek a szülei megbecsült szö­vetkezeti gazdák, és akik most nőttek munkaképes ko­rúvá, már olyan „újgazdag” dolog, ami aligha találkozik a falu egyetértő ítéletével. Tfla: Névtelen panaszkodott * Jövő heti rádió és tv műsor Fejlődik a mezőgazdaság gépj avítóhálózaia Csütörtökön a MEDOSZ- ban a mezőgazdaság szövet­kezeti és állami gépjavító­hálózatának fejlesztéséről ta­nácskoztak a gépjavító vál­lalatok vezetői. Dr. Gergely István mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszterhe­lyettes megnyitó előadásá­ban rámutatott: az eddigi háromszintes javítás helyett a kétszintes javítás kerül egyre inkább előtérbe. Jakus Vendel, a MÉM me­zőgazdasági műszakj fejlesz­tési főosztályának vezetője elmondotta, hogy a tsz-ek megkezdték karbantartó-ja­vító műhelyeik kiépítését, il­letve korszerűsítését. A kö­zös gazdaságok mühelytere az elmúlt hat évben csak­nem 400 ezer négyzetméter­rel növekedett Jelenleg 2860 tsz 3440 műhellyel rendelke­zik, egy-egy termelőszövet­kezetre országosan átlagban mintegy száz négyzetméter szerelőtér jut. A közös gaz­daságok 206 gépészmérnököt és 780 gépésztechnikust fog­lalkoztatnak. A mezőgazdasági gépjavító tröszt 23 vállalata tavaly 2,1 milliárd forint értékű gépja­vítást végzett, egy milliárd forint értékű ipari szolgálta­tást nyújtott és nagymennyi­ségű alkatrészt gyártott. — Fejlődésüket azonban meg­nehezíti az épületek és a felszerelések nem kielégítő műszaki színvonala. A munkás-paraszt szövetség kiállta a történelmi próbát Kádár Janos a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának elsó titkára csütörtökön — győri tartózkodá­sának 1 tárni ad ik napján — a délelőtti órákban látogatást tett a Győr-Sopron megyei pártbizottság székhazában. A találkozót követően együttes ülést tartott az MSZMP Győr-Sopron megyei bizottsága és a megyei tanács abból az alkalomból, hogy a megyében tíz esztendővel ezelőtt feje­ződött be a mezőgazdaság Szocialista átszervezése. Kádár Jáuo§ beszéde Kedves Elvtársak! — Szívből üdvözlöm a Győr-Sopron megyei pártbi­zottság, a megyei tanács tag­jait, az együttes ülés min­den résztvevőjét. Külön is köszöntőm a termelőszövet­kezeti mozgalom úttörőit. — Történelmi évfordulóra emlékezünk olyan esemény­re, amely sorsforduló volt a megye, országunk parasztsá­ga és egész népünk életében. Nem túlzás, ha azt mond­juk, hogy a mezőgazdaság szocialista átszervezése, az a tény, hogy parasztságunk szo­cialista útra lépett. törté­nelmi jelentőségű esemény. A mezőgazdaság szocialista átszervezése a munkás-pa­raszt szövetség nagy győzel­me. Ez a szövetség nem új keletű, a nép szabadságáért, a teljes társadalmi, politikai gazdasági felszabadulásért ví­vott sok évtizedes harcban kovácsolódott ki, és szoro­san összefonódott történel­münk előző sorsfordulóival. A Horthy-fasizmús negyed- százados korszakában a fa­sizmus elleni harc jelentette egyik legfőbb tartalmát, és célját ennek a szövetségnek. — A fasiszta terror és el­nyomás alatt sínylődő ma­gyar nép ugyan nem tudott hatékonyan fellépni a fa- siszta törekvésekkel szemben, de gondolkodásában, és ér­zelmeiben szemben állt a fasizmussal. Ellenezte azokat a bűnös cselekedeteket, ame­lyeket a nép elnyomói, a fa­siszta diktatúra vezetői az ország és a nép nevében kö­vettek eL — Ebben a súlyos időszak- ban a magyar hazafiak, a legkülönbözőbb világnézetű emberek felismerték, hogy a nemzet pusztulásának végső veszélye fenyeget. Ezért az akkor már negyed százada il­legalitásban harcoló kommu­nisták — dacolva minden­féle üldözéssel, elsőként in­dították meg a harcot, hogy tömörítsék, ellenállásra kész­tessék és vezessék népün­ket a fasizmussal szemben. A harcnak osztályalapja volt. Élére a munkásosztály állt, amely hű szövetségesre talált a legöntudatosabb pa­raszti tömegekben. Népünknek — mint sok más népnek — a Szovjet­unió, a világ első munkás­paraszt állama, saját honvé­dő háborúját folytatva nyúj­tott segítséget, hogy megsza­baduljon a fasiszta „közép­kortól”. A Szovjet hadsereg nagy áldozatok árán kiverte Magyarországról a német fa­siszta megszállókat, s így el­hárult nemzetünk végpusztu­lásának veszélye, szabad lett a magyar nép, új lehetőség, új élet reménye tűnt fel « láthatáron. A felszabadulást követően — amikor az ország a szó szoros értelmében romokban hevert. — azonnal munká­hoz láttak a kommunisták; népünk demokrata. haladó emberei, a hazafiak, akik megértették, hogy a történe­lem új lehetőségeket adott számunkra, hogy új és sza­bad országot teremthessünk magunknak. Ennek a tömö­rülésnek is a munkásosztály és a parasztság szoros össze­fogása és szövetsége volt az alapja. A kibontakozott for­radalmi, demokratikus moz­galom fő jelszava — s er­re is érdemes emlékezni — a nép kívánságát fejezte ki: „Föld, kenyér, szabadság’. Népünk a földreformmal nagy csapást mért a régi vi­lágra, a tőkések és földbir­tokosok hatalmának alap­ját, a földet húzta ki a ki­zsákmányolok lába alól. A szocializmus alapjainak' le­rakásához a gyárakat, a ban­kokat is el kellett venni a tőkésektől, vagyis meg kel­lett fosztani őket a gazdasá­gi élet fölötti hatalmuktól. E harc élén is a munkásosz­tály haladt, s az ipar, a ban­kok, a .nagykereskedelem államosítását, egyszóval az anyagi élet hatalmi és kulcs- pozícióinak megszerzését hű Szövetségesként és nagy erő­ként támogatta a parasztság. (Folytatás a 3. oldalon.) . Érdemes rizst termeszteni TANÁCSKOZÁS KARCAGON (Tudósítónktól.) A megyei tanács vb mezőgazdasági és clelmezésUgyi osztálya és a Nagykunsági Mezőgazdasági Termelőszö­vetkezetek Területi Szövetsége tegnap megyei rlzstermc- lési tanácskozást rendezett a karcagi Dimitrov Tsz kul­túr házában. — HÍREK — TUDÓSÍTÁSOK — HÍREK — TUDÓSÍTÁSOK — HÍREK — Tizenháromezer katona termelő munkában A Honvédelmi Miniszté­riumban elkészült az össze­sítés arról, hogy a néphad­sereg katonái múlt esztendő­ben milyen segítséget nyúj­tottak a népgazdaság külön­böző feladatainak megoldá­sához. Az adatokból kitűnik, hogy 13 000 katona vett részt különféle akciókban, s épít­kezéseken, állami gazdasá­gokban, termelőszövetkeze­tekben, összesen egymillió munkanapot dolgoztak. Dr. Tímár Mátyás Berlinbe utazott Dr. Tímár Mátyás minisz­terelnökhelyettes a Magyar— NDK Gazdasági és Műszaki Tudományos Együttműködési Bizottság magyar tagozatá­nak elnöke csütörtökön Ber­linbe utazott, hogy tárgyalá­sokat folytasson a bizottság német tagozatának elnökével a két ország gazdasági kap­csolatainak további elmélyí­téséről. Tímár Mátyás Ber­linből Lipcsébe utazik, ahol átveszi a március 1-én meg­nyíló tavaszi lipcsei vásáron résztvevő magyar kormány- delegáció vezetését Az elutazásnál a Ferihegyi repülőtéren jelen volt Bon- dor József építési és város- fejlesztési miniszter, Böjti János külügyminiszterhelyet- tes, valamint dr. Herbert Plaschae, az NDK budapesti nagykövete. Magyar—norvég együttműködési szerződés Thore Műnek, a norvégjai Munck-Hamiem Részvény- társaság elnöke és Kiss Ist­ván, a KOMPLEX vezérigaz­gatója, valamint Széki Fe­renc, a Vörös Csillag Trak­torgyár kereskedelmi igazga­tója csütörtökön a KOMP­LEX Külkereskedelmi Válla­lat székházában együttműkö­dési szerződést írt alá. A megállapodás gyártási és ke* reskedelmi együttműködésre vonatkozik és az első ilyen szerződés, amelyet magyar vállalatok norvég céggel kö­töttek. A szerződés tárgya, hogy egybeszerelik a norvég gyártmányú hidraulikus munkaeszközöket és a Dutra traktorokat, s ilymódon kü­lönböző földmunkavégző és rakodó exkavátorokat állíta­nak elő. % Egyszer használható szifon-patronok Megkezdték az egyszer használható szifon-patronok próbagyártását a veszprémi Bakony művekben. A patron két milliméter vastagságú fala biztonságosan tárolja a szénsavat. Az egyszer hasz­nálható patronok iránt külö­nösen külföldön nagy az ér­deklődés. a Bakony művek a mostani próbagyártással ké­szül fel az első 20 millió da­rabos megrendelés teljesíté­sére. Az egyszer használható alumínium patron iránt a belkereskedelem is érdeklő­dik. Új bélyegek A posta nyolc értékből ál­ló bélyegsorozatot és egy bélyegblokkot hoz forgalom­ba március 5-én. A negyven és a hatvan filléres, valamint az egy, &7 1,20, a 2, a 3, a 4 és öt forintos bélyegen a női gerelyhajítás, a kenu, a lab­darúgás, a kalapácsvetés, a vívás, a birkózás, a kajako­zás és az öttusázás magyar olimpiai bajnokságát örökí­tik meg. A tíz forintos bé­lyegblokkon az 1968. évi mexikói, valamint az 1972. évi müncheni olimpiára em­lékező, illetve utaló ábrák láthatók. A tanácskozást Suba Ist­ván, a területi szövetség tit­kára nyitotta meg, majd Cso­rna János megyei osztályver aetőhelyettes tartott beveze­tő előadást Elmondotta, hogy megyénkben van az ország rizstermesztésének egyharmada. Így igen fontos népgazdasági érdek, hogy mennyit és milyen költség­gel termelünk. A bevezető előadás után dr. Petrasovics Imre egyete­mi tanár tartott vitaindító előadást „A legújabb agro­technikai eljárások együt­tes alkalmazásának hatása a rizstermesztés eredményeire” címmel, öt-tíz évvel ezelőtt — mondotta — még vita volt azon, hogy érdemes-e Magyarországon rizst ter­meszteni. Sokan azt állítot­ták, hogy inkább importál­juk a rizst, mint termel­jük. Ezek álláspontja ma már megdőlt. Ez érthető is, hiszen sok millió dollárt kel­lett volna ezért fizetni, más­részt hazai talajadottságaink és természeti viszonyaink al­kalmasak a jövedelmező rizstermesztésre. Ezt egyébként nagyon ;ol bizonyítják a ' Szolnok me­gyei * rizstermelő gazdaságok példái, nagy területeken vi­szonylag jó átlagterméseket érnek el Az ország lakossá­gának évenkénti rizsfogy aaz- tása személyenként 5 kilo- giamm. Ennek csak a felét termeljük meg a többit im­portálnunk keli. Ahhoz, hogy a szükségletet kielégíthessük, feltétlenül növelnünk kell a területet és a hozamokat. Az előadást követően dr. É. Kiss Imre, az Országos Fajtaklsérleti Intézet mun­katársa ismertette a külön­böző hazai és külföldi fajták termesztése során szerzett tapasztalatokat. Gál Lajos, a kenderesi Ha­ladás Tsz főagronóinusa elmondotta, hogy tavaly 360 holdon, 21,9 mázsa át­lagtermést értek el, mely duplája a megyei, illetve országos átlagnak. A mázsánkénti önköltség évek óta 350—390 forint kö­zött van. Polgár Mihály, a tsz fő­könyvelője kifejtette, hogy náluk igen fontos a rizs, mert az összes árbevétel har­minc százalékát adja. Az elmúlt három év során a holdanként! nettó jövedelem jóval meghaladja a három­ezer forintot. VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! SZOLNOK MEOYB I A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA

Next

/
Thumbnails
Contents