Szolnok Megyei Néplap, 1969. február (20. évfolyam, 26-49. szám)
1969-02-27 / 48. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! SZOLNOK MEGYEI i A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XX. évfolyam. 48. szám. Ára: 70 fillér 1969. február 27., csütörtök. Dönteni akar a kedves vevő A nagyhorderejű gazdasági döntések köztudottan a kormányzati tárgyalótermekben, az igazgatói szobák párnázott ajtajai mögött, vagy a szövetkezetek sűrű levegőjű közgyűlésein születnek. Az sem titok, hogy e fórumok elhatározásait néha évekig tartó vizsgálódások, temérdek adat- és információ összegyűjtése, mérlegelése előzi meg. A fogyasztási cikkek millió és millió esetben történő vásárlásakor, a szolgáltatások Igénybevételekor az emberek látszólag szinte gépiesen határoznak arról, mire költsék pénzüket. A valóságban ezeknek a mini-döntéseknek is éppúgy előzményük van, mint a nagy hatósugarú népgazdasági, vagy vállalati elhatározásoknak. Minden fogyasztói döntést megelőz valamilyen tájékozódás, a kedves vevő bizonyos információkat gyűjt. Enélkül a leggyakrabban ismétlődő vásárlásaikról sem tudnának helyesen dönteni az emberek. A fogyasztó, mielőtt határoz jövedelmének felhasználásáról, rendszerint arra kiváncsi, hogy mit, hol, menynyiért, milyen minőségben, milyen előnyökkel vásárolhat. Eközben szeretne meggyőződni arról, hogy amire éppen szüksége van, megvásárolható-e, illetve ami kapható, megfelel-e céljainak? Érdekli az is, hogy elérhető-e számára a keresett cjkk ára, vagy ez az ár arányban áll-e a termék, illetve a szolgáltatás nyújtotta előnyökkel. Hiány, vagy más kedvezőtlen feltétel esetén megkísérli kideríteni, mivel helyettesíthetné a keresett cikket, mi mással érhetné el a kívánt célt. Erősen érdeklik az újdonságok, hasonló rendeltetésű, de minőségben és árban eltérő cikkeknél a különbségek Egyáltalán, tudni szeretné, — még ha azonnal nem is vásárol — hogy mindaz, ami kaoható, mire jó, mire használható? A fogyasztók tájékozódásának és tájékoztatásának kialakultak korunkban a hagyományos formái, módszerei Ezeket lehet olykor elmaradottnak, nehézkesnek, olykor bosszantóan szűkszavúnak tartani, ámde a fogyasztók számára, még ebben a formában sem nélkülözhetők. Gondoljunk itt mindenekelőtt a járműveken, az utcákon, a mozikban, a sajtóban, a rádióban és a televízióban állandóan szereplő hirdetésekre, a jól, vagy kevésbé jól rendezett kirakatokra, az alkalomszerűen terjesztett és nem mindig sikeres gyártmány ismertetőkre. a hébe-hóba megrendezett árubemutatókra. Ezek hatásfoka, az általunk közölt használható Információ értéke persze együttesen sem tesz ki any- nyit, mint amennyit az emberek a vásárlás színhelyén személyesen szerezhetnek meg maguknak. Amikor sürgetjük a fogyasztók tájékoztatásának fejlesztését, nemcsak a hagyományos formák, ötletesebb. tartalmasabb alkalmazására gondolunk. A konvencionális módszerek tökéletesített változataikkal sem képesek ma már mindazt az információt nyújtani, amit a fogyasztók — a termékek és szolgáltatások növekvő bősége, gazdagodó választéka miatt — egyre türelmetlenebbül igényelnek. Mégha előbb vagy utóbb megegyeznek is a termelők és a kereskedők egymással, hogy ki tájékoztasson, — pillanatnyilag ezen még erősen vitatkoznak — a vevő akkor sem lehet teljesen nyugodt .Tói tudja, hogy az őt tájékoztatók érdeke, az eladáshoz fűződik. Ezért nem mindig képesek legyőzni a kísértést, hogy többet, szebbet és mást mondjanak a vevőnek portékájukról, mintamit az „tud”. Kitől kaphatnak hát, minden tekintetben tárgyilagos, megbízható információt a fogyasztók? Nyilván olyan szervektől, intézményektől, akik érdekeiket tekintve függetlenek a gazdasági szervektől. A szakszervezetek felbecsülhetetlen szolgálatokat tehetnének ezen a területen is. Tekintéllyel, jártassággal, helyzetismerettel, tehát minden lehetőséggel rendelkeznek, hogy a fogyasztók segítségére siessenek. A szakszervezetek önállóan, vagy más társadalmi szervekkel együttműködve, rendszeresen megjelentethetnék a fogyasztók lapját, amelynek — szakértők és tapasztalt fogyasztók megállapításaira alapozott — közleményeiből, az egyes termékek értékéről, tulajdonságairól elfogulatlan, megbízható tájékoztatást kaphatna a döntésen töprengő fogyasztó. Az eddiginél sokkal szélesebb körben, és rendszeresebben lehetne termék- bemutatókat is tartani. Az ipar és a kereskedelem egymás közötti kapcsolatában, valamint a termelőeszköz piacon már régtől kezdve nélkülözhetetlen segédeszközként használják a gyártmány-katalógusokat Ennek valamilyen egyszerű formáját, ki lehetne alakítani a fogyasztók használatára is. Ebből az ipar és a kereskedelem által közösen készített és esetleg szerény díjért árusított képpel, rajzzal illusztrált tájékoztatókból nemcsak azt tudhatnák meg a vevők, hogy mi van, hanem azt is, hogy hol van. Ne járják le a lábukat sokszor az emberek azért, hogy megtudják: gyártják-e, árusítják-e egyáltalán a keresett holmit Magyarországon. A lehetőségek szinte kimeríthetetlenek. A jelenlegi helyzet egyelőre mégsem fenyeget túlzásokkal. Ellenkezőleg; szervezett vállalati, társadalmi erőfeszítések szükségesek, hogy a kedves vevők mind gyakoribbá váló döntéseihez egyre bővebben buzogjon a jó és igaz információ tiszta forrása. Gyertyános Zoltán Kádár János Győrben Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára szerdán délelőtt a Magyar Vagon- és Gépgyárba látogatott Társaságában volt Pullai Árpád, a Központi Bizottság titkára, Tóth Mátyás, a KB osztályvezetője és Katona István, a KB osztályvezető helyettese. A vendégeket elkísérte Pataki László, a KB tagja, a Györ- Sopron megyei pártbizottság első titkára, Jankovits István, a győri városi pártbizottság első titkára, továbbá a megye és a város több más vezetője. Az üzemlátogatás után nagygyűlést tartottak, melyen Kádár elvtárs beszédet mondott Szívélyes fogadtatás a győri pályaudvaron Bevált a munkahelyek teljesítése Újabb téli technológiák kísérleteit kezdte meg az építőipar — Az 1968-as télre a korábbi évek gyakorlatának megfelelően készítettük fel munkahelyeinket. A régi és elavult gőzgépek közé most már gázolajtüzeiésű, gyorsgőzfejlesztő apparátokat is szereztünk — mondotta el Patay Árpád főmérnök, amikor az idei tél felöl érdeklődtünk, • — A Mátyás király úti habarcs üzem és a teherpályaudvar melletti betonelőállító üzem meghozta a várt eredményt, mert a belső munkákhoz előkészített építkezéseinken anyagprobléma a munkát nem zavarta. A jól szervezett téliesités legjobb példájául a szolnoki 18 emeletes lakóházat lehet megemlíteni, ahol zavartalan volt a belső fedem gyártása a téli időszakban is. Jelenleg 11 szint készen van. — Nem volt ez egy kissé merész lépés? — A bevezetett űj meleg- legevős temperálássál nem kimondottan. A nyilászáró szerkezeteket mindenütt műanyagfóliával borítva, sikerült olyan hőmérsékletviszonyokat létrehozni és fenntartani, ami a jó betonkészí- téshez megfelelő. A nagypaneles építkezésekhez Jövőre már újdonságként az elektromos ellenállás melegítést fogjuk alkalmazni^ a friss’ beton védelmére. Jelenleg az ilyen irányú kísérleteink kedvezően haladnak. Ez sok- • kai biztonságosabb tehcnoló- gia lesz, mint a kötésgyorsító alkalmazása, mert a kötésgyorsító anyag, a trikozál megfagy. Az elektromos betonérlelésnél ilyen veszély nem lesz. — Hogyan zárult az 1969. év? — Az 1968. évi előirt ütemet teljesítettük. Generál termelési értékünk 560 millió volt. Átadtunk 984 lakást, ebből terven felül 183-at. A várható nyereségrészesedésünk 28 nap körül lesz, A termelékenység 1,6 százalékkal nőtt az év folyamán. — Ez nagyon szép eredmény! És az 1969. év? — A 600 milliós generál- termelésen belül 1000 lakás átadását tervezzük. A saját építésű 400 lakás/év kapacitású pahelüzem termékeiből mái" szeretnénk 3, egyenként *128, lakásos házat is összeszerelni. Az 1969. évre már 3 százalékos termelékenység emelést terveztünk. Ez az előző évihez képest talán > túlzottnak látszik, de ki akarjuk az idén használni a nagy paneles építési technológia minden előnyét Az új technológiát egyébként is az idén szélesítjük ki. Ebben az évben fogja kedvező hatását éreztetni a korábbi években megkezdett gépesítés is. Ezek összhatásaként jó munkahelyi szervezéssel és a szocialista brigádok versenyszellemét is jól kihasználva a termelékenység 3 százalékkal emelhető. — Fehér — Tíz megye tájéztekezlete (Tudósítónktól) Tegnap Szolnokon, a megyei tanács épületében a Mezőgazdasági ég Élelmezés- ügyi Minisztérium termelés- fejlesztési főosztálya első ízben rendezett tájértekezletet. A tanácskozáson 10 inegye mezőgazdasági osztályvezetője, szakfelügyeleti csoportvezetője, Kertészeti felügyelője és az állattenyésztési felügyelőség vezetője vett részt.- A házigazdák nevében G6 0iHa Jáíios. a mégylei tanács vb mezőgazdasági és élelmezésügyi osztály helyettes vezetője üdvözölte a vendégeket.- Dr. Lőrincz József, a MÉM termelés- fejlesztési főosztályának vezetője megnyitójában elmondotta: a tájértekezlet feladata megvitatni a termelés fejlesztés legfontosabb kérdéseit. A jövőben évenként legalább két alkalommal rendez ilyen találkozót a minisztérium. Megnyitója után a főbb szakágazatok közvetlen irányítói tartottak tájékoztatást. A szövetkezet kapta 3ó\ ment az üzlet A csúcsszezon mérlege — Szabad szombat variációk Tollválogatással biztos kereset A baromfifeldolgozás fő szezonja három hónapig tart: októberben kezdődik és decemberrel ér véget. A törökszentmiklósi üzem is túljuKölföldi Tavaly 639 vagon baromfit vásároltak fel Szolnok és Heves megyében, ebből 254- et a negyedik negyedévben. Természetesen a beszerzett mennyiséget teljes egészében feldolgozták, amelyből 218 vagon készterméket állítottak elő. Áruik zömét exportálták, összesen 181 vagon baromfit adtak el külföldi piacon, amiből 53.4 millió forint árbevételre tettek szert. A darabolt kövér libát Nyugat- Németországba, mig a pulykát az NDK-ba. a Szovjet, unióba és Csehszlovákiába szállították. Egyszóval jól ment az üzlet külföldön is. Érdekességként megemlítjük, hogy 1968 ítolsó három tott már a csúcsidőszakon. Hogyan fest annak mérlege? Erről kaptunk tájékoztatást a gyár termelési és terv osztályán; vevők hónapjában 4 vagon vágott nyulat exportált a törökszentmiklósi baromfifeldolgozó. A külföldi vevők magas színvonalú csomagolástechnikát vöveteltek meg. Az üzem, megrendelőinek legnagyobb megelégedésére, az úgynevezett zsugorodó fóliás technológiát alkalmazta. Ä csúcsszezon egyik piaci tüneteként tartják számon azt. hogy árufelvásárlá'uk- nak csak töredéke esik az fmsz-ekre. Vagyis a nyersanyagot nagvii7emiW állították elő. Fő szállítóik a termelőszövetkezetek és az állami gazdaságok. A negyedik negyedévben mindössze 87 vagon baromfit vettek át az fmsz-ektől. Erről az esztendőről is néhány szót. Január elsejével bevezették a heti 44 órás munkaidőt. Mégpedig sajátos megoldást választottak, alkalmazkodtak.az üzemi körülményekhez. Az első negyedévben. tehát a holtszezonban 5 napos a munkahét. A második és harmadik negyedévben minden második szombat szabad. A csúcsszezonban viszont heti 48 óra a munkaidő. Az üzemben most a húshibrid csirke és a tojás feldolgozása van soron. Annak érdekében, hogy a szezon- munkások közül minél többet megtarthassanak a holtidényre is: melléktevékenységként bevezették a dísztoll alapanyag válogatást. Így csaknem száz asszonnyal többet foglalkoztatnak, mint a korábbi években. F. P. a nagyi vám nádast Sok éves vita után végre eldőlt a nagyi váni nádas sorsa. A Hortobágy menti Sarkad-éri 120 holdas nádas valamikor az itteni egyéni gazdák tulajdonában volt. Később az Erdei Tennék Értékesítő és Feldolgozó Vállalat kezelésébe ment át. A nagyiváni Űj Élet Tsz sérelmezte ezt, mert a szikes, gyengehozamú földek szerény jövedelmét a nádas kiegészíti, az embereknek télen is munkát ad. Másrészt a patak menti földekre levágott, ott hagyott nád nem gátolja a szántóföldi munkát sem.A megyei tanács vb közbenjárására a MÉM rendezte a vitát, a nádast visszaadták — 1969. január 1-i hatállyal — a tsz-nek. A nád aratása befeleződött. Harmincötezer kévét értékesítettek, ezért 210 ezer forintot kaptak. A többit a gazdasági épületek tetőjavítására és ,a tagok háztáji gazdaságaiban használják fel.
