Szolnok Megyei Néplap, 1969. február (20. évfolyam, 26-49. szám)

1969-02-02 / 27. szám

t#©9. február 2. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 Az év filmje, színésze, operatőre Átadták a Kritikusok Díjait A Magyar Újságírók Or­szágos Szövetsége székhazá­ban tegnap átadták az el­múlt esztendő legjobb film- n íűvészeti telj esítményéért c>daítélt dijakat, a f'ilxnkri- tikusok Díjaik A filmkritikus szervezet ülésén meglehetősen ellen­tétes vélemények csaptak össze, majd a vitában kiala­kult az egységes nézőpont. Megállapították — többek között —, hogy az elmúlt évben született ugyan né­hány kimagasló filmalkotás, de károsan sok’, semmitmon­dó kommersz-filmet gyártót- tak ezek mellett, amelyek az igénytelen szórakozás kö­vetelményeit is rosszul elé­gítik ki. Az újságíró szövetség film- kritikus szekciója hosszas, alapos megfontolás után dön­tött a díjak sorsáról. A Filmkritikusok Díját, megosztva, a Falak című film rendezője, Kovács And­rás, és a Csend és kiáltás című film kapta, amelyet Jancsó Miklós rendezett. A zsűri ezt a két filmet tartja az elmúlt évben készültek köziül a legkimagaslóbb al­kotásnak. A legjobb operatőri mun­káért járó díjat Zsombo­lyai Jánosnak és Kende Já­nosnak ítélték oda, a Fejlő­vés, a Bohóc a falon, illetve a Csend és kiáltás és a Hold­udvar című filmek operatőri munkájáért. A legjobb filmszínésznöi teljesítmény díját Törőcsik Marinak juttatta a filmkri­tikusok zsűrije, a Csend és kiáltásban és a Holdudvar­ban nyújtott kiváló művészi teljesítményéért. A legjobb színészi alakítás díját Kállai Ferenc kapta, vígjátéki alakításaiért (Elsie­tett házasság, Mi lesz veled, Eszterke.) FARSANG A FARSANG A LEXIKON SZERINT A FASELN SZÖBÖL SZÁRMÁZIK, EREDETI JELENTÉSE: MESÉL­NI, PAJKOSSÄGOT ÜZNL VALÓBAN A FEBRUAR A PAJKOSSÄG HONAPJA, S ZERTE AZ ORSZÁGBAN ÉS KÜLFÖLDÖN IS ILYENKOR TARTJÄK A FAR­SANGI MULATSÁGOKAT. A SZAMOS FARSANGI népszokás közül bem utatunk kettőt. Mohács farsangi látvány oss ága a már hagyományos bu­sójárás. Délszláv eredetű vid ám népi játékokkal búcsúz­tatják a farsangot A palóc falvak lakói még nu is farsangi fánkkal ked- ssskednek a vendégekn*^ Á magyar Csapajev Megjelent a Jászsági honismereti adattár első füzete A Hazafias Népfront járá­si bizottsága és a járási ta­nács művelődésügyi osztálya adja ki Jászberényben a Jászsági honismereti adattár című sorozatot Első füzete, az „Adatok a Jászság mun­kásmozgalmi hagyományai­ból” részleteket ad közre az egykori két jászsági járás munkásmozgalmának, a ko­rabeli helyi lapokból és egyéb forrásokból idézett dokumentumaibóL A kéziratos kiadvány cél­járól Kövér József, a Haza­fias Népfront járási bizott­ságának titkára a követke­zőket írja a bevezetőben: „...most induló kéziratos ki­adványainknak azt a szere­pet szánjuk, hogy a külön­böző helyeken és témakö­rökben folyó adatfeltáró munka egyes részeredmé-y nyeiből mindenki számára hozzáférhető nyersanyagot szolgáltasson.. .* A kiadvány szerzői kísér­letet tettek arra, hogy átte­kintést adjanak az 1780. és 1919. márciusa között eltelt évtizedek munkásmozgalmi anyagából. Ez a kísérlet az adott húsz oldalas terjede­lemben nem lehetett igazán sikeres. A két járás mun­kásmozgalmi dokumentu­maiból csak egy töredéket adhattak közre, azokat is különösebb elemzés nélkül. Ilyen módon forrásanyag­nak, legalábbis komoly ku­tatómunka forrásának alig használható a kötet, de elem­zéseket, általánosítható meg­állapításokat sem tartalmaz. Helyesebb lett volna egy lap anyagát x-észletesebben megvizsgálni, vagy egy-egy község, vagy Jászberény, vá­rosa haladó mozgalmainak dokumentumait felkutatni. — Ezáltal kisebb területen ugyan, de részletesebb vizs­gálódásra nyílott volna al­kalom. Az előszó a továbbiakban újabb szemelvénygyűjtemé­nyeket, a munkásmozgalom alakjainak és a vidéken élt, vagy onnan indult más jeles személyiségek (Pethes Imre, Székely Mihály, Rácz Ala­dár) életrajzi dokumentu­mait, — működésük feltárt adalékait ígéri. B. A, A kövek nem vallanak, de az emberek emlékeznek. Mi minden történt a régi, jászberényi falak között, ahol most a Jászsági Állami Gaz­daság Igazdgatósága mű­ködik. Az emberek beszélnek a falak helyett * Világháborús veteránhoz indultam, de fiatalember fo­gad: Hintalan Ede, a Jász­sági Állami Gazdaság igaz­gatóhelyettese, a Magyar De­mokratikus Hadsereg volt ka­tonája. Kétnyelvű katonai igazolványt mutat,... tize­des, az 1. honvéd gyalogez­red ni. zászlóaljában. Alá­írás: Szalvay Mihály őr­nagy. — Milyen érdekes. Ami­kor idestova 35 évvel ezelőtt itt voltam ebben az épület­ben, dehogyis gondoltam ar­ra, hogy egy negyedszázad múlva majd itt dolgozom, és az akkori napokról, hetekről beszélünk. Hol is kezdjem? Újpesten, igen ott... 1945 januárjában kiragasztották a még Debrecenben működő Nemzeti Kormány felhívását: „Fiatalok jelentkezzetek az új, nemzeti hadseregbe!” A MA DISZ vette kézbe a szer­vezést. Egyszer, január vé­gén, Major Tamás jött hoz­zánk, két jugoszláv partizán tiszttel. Major József Attilát szavalta, a partizánok meg arról beszéltek, hogy Euró­pát meg kell szabadítani szenvedéseitől, le kell verni a fasizmust. Gyűlöltük a né­met katonacsizmát, de mégis felhúztuk. Pontosabban: azért húztuk fel, hogy mi is te­gyünk valamit a fasizmus el­len. Megalakult a budapesti őrzászlóalj: csepeli, angyal­földi, újpesti fiatalok vol­tak a tagjai és a Budai ön­kéntes Ezred katonái. Vari- házy Oszkár volt a parancs­nokunk. Kemény, nagytudá­sú katona volt. — A budai harcokról be­szélgettek... ? — Elmondták, hogy na­gyon nagy véráldozatot szen­vedtek, — s ha nincs a szov­jetek segítsége és Variházy nem olyan kitűnő harcászati szakember, még többen el­pusztultalt volna. Együtt jöt­tem velük a menetszázaddal. Pestről Jászberénybe Itt. az akkori méntelepen, hadifo­golytábor volt A magyar ha­difoglyokat elengedték a szovjetek, amikor idejöttünk. 5 közülük sokan beálltak az antifasiszta hadseregbe, az ezredünkbe. — Szalvay Mihályt itt is­merte meg? — Márciustájt, 1945 már­ciusában egyszer egy tiszti- ruhás, de rangjelzés nélküli magas, markánsarcú ember érkezett hozzánk, ide a lak­tanyába. Bemutatkozott'hogy 6 lesz a zászlóaljparancsno­kunk. Szalvay volt Állandó­an együtt volt velünk. Es­ténként nótázgattunk. „Embe­rek, köszönöm, hogy ilyen szépen eldalolgatják nekem ezeket a csodálatos magyar népdalokat Ismerem mind, de régen hallottam őket Megtanítanám én is magukat egy-kót másfajta dalra... Azt is elmondom, ezek hogy születtek. Van egy szabadság­szerető nép, tőlünk messze, ahol beérik a narancs, és—” — Spanyolország? — Estremadura, Lerida, Ebro, Casa de Campo. „Mad­rid határán, állunk a vár­tán ...” Megtanultuk tőle ezt is, mást is. A szovjet tisztektől halottuk, hogy „Csapajev, magyar Csapajev” Kedveskedve így szólították. Akkor ez még nem mondott nekünk semmit, önmagáról nem beszélt, csak a brigád­ról. Később hallottam, hogy hol ragadt rá a név. Ő volt az első magyar, aki Spanyol- országba érkezett, hogy har­coljon a fasizmus ellen. A XI. Nemzetközi Brigádhoz tartozott A II- század gép­puskás szakaszának parancs­noka volt Addig mindenki Michelnek szólította. Egyszer aztán ott állt derékig vízben a Manzanares folyó sziklái között kaszabolta géppuská­jával a fasisztákat. A spa­nyolok felkiáltottak; „Csapa­jev! A magyar Csapajev!” Akkor mutatták ugyanis be Spanyolországban a Csapa­jev című szovjet filmet így keresztelték el. — A bátor katonát ismer­jük, de... — Ne is folytassa! Állan­dóan a békéről, a szabad, nyugodt életről beszélt Még akkor nem tudtam, hogy az egész addigi élete szinte a börtönben és a frontokon telt el. A fasisztákkal szemben kíméletlennek kell lenni, harcolni kell — mondta, az­tán ... Megállt elmélázott, mosolygott .........Tudják em­be rek, milyen jó egy-két forró feketét iszogatva bri­dzs ezni!” Imádta a bridzset. Egyszer, akkor rmár nyugati határszélen voltunk, nagy ti­tokzatosan hivatott „Ide fi­gyelj, gyerek, beszálláso­lunk, maradunk néhány na­pig. Tudod mennyire szeret­nék végre, végre játszani ... De régen volt-.. Nem keres­nél nekem egy családot aho­vá elmennék, bemutatkoz­nék, tudod már no, akik tud­nak bridzsezni... Akik már tudnak játszani. *• Kerestem neki, nagyon boldog volt másnap. Nevetgélt „jó volt, gyerek, nagyon. Kávét is it­tunk." Közben újra harcba készült — ez ügy 1945 ápri­lisának végén lehetett — A bevetésre már nem került sor.„ — Előbb elmondanék vele kapcsolatban még valamit— Egy kis dunántúli falu hatá­rában döcögött vonatunk, amikor a kocsi tetejére fel­mászott az egyik bajtársunk A puskájával integetett a falu feléi, hogy hazajöttem, hazajöttem. Abba a faluba való volt Akkor már négy éve nem volt otthon. Kia­bált, sírt örömében, — és be­esett a vonatkerekek alá. Szörnyethalt Szalvayt akkor könnyezni láttam. Többet megértett annak a szeren­csétlen embernek az örömé­ből, mint mi. Mentünk to­vább, Bécsújhelyre értünk. Ide küldte utána a Nemzeti Kormány a kinevező ok­mányt Emlékszem, fgy volt címezve: Szalvay Mihály bri- gadéros úrnak. Őrnaggyá ne­vezték ki. Elismerték a spa­nyolországi rendfokozatát A harcokba mi már nem avat­koztunk be, csak tisztogató erők voltunk, összeszedtük a bűjkáló SS-katonákat és az áruló Vlaszovistákat Aztán 1945 nyarán visszavezényel­tek bennünket Magyaror­szágra. Szalvay előléptetett tisztté, fontos megbízatást akart adni a honvédségen be­lül, de én kértem a leszere­lésemet mezőgazdász akar­tam lenni, ahogy az is va­gyok. — Többé nem is találkoz­tak? — Dehogynem. Sokszor meglátogattam Kecskeméten is, ott volt hadtestparancs­nok, majd Pesten a tisztiis­kolán. Ekkor már altábor­nagy volt. Mindig így foga­dott; „Te gyerek, te mező­gazda .. Tiszai Lajos Felajánlott osztályzatok Részletes jegyzetet találtak Lenin egyik beszédétől A tanult anyag számon­kérésének, a kollokviumok lebonyolításának ötletes új módszerét vezette be az ELTE állam- és jogtudomá­nyi karának polgári eljárás­jogi tanszéke a harmadéves hallgatóknál. A félév során három zárthelyi dolgozatot írattak a diákokkal. Akik­nek összesen mintegy ötven kérdésre kellett válaszolniuk. Minden dolgozat felölelte az addig előadott teljes anya­got. A dolgozatokat ponto­zással értékelték és megál­lapították az egyes osztály­zatoknak megfelelő pont-ér­tékhatárokat Egy-egy dol­gozat elkészülte után közöl­ték a hallgatókkal az ered­ményedet. Ugyanakkor az értékelésnél figyelembe vet­ték a gyakorlati órákon el­ért eredményeket is. Ezek ismeretében „megajánlották” a hallgatónak a kollokviumi osztályzatot azzal, hogy aki a kapott jegyet kevesli, szó­beli kollokviumot tehet —■ Akik a minimális pontszá- met sem érték el — beteg­ség, vagy egyéb okok miatt — szóbeli kollokviumot tet­tek. Ez új módszer eredmé­nyeként az évfolyam 182 hallgatója közül mindössze 42-t kellett szóbeli kollok­viumra utasítani. A további 140 hallgató közül 26-nak ajánlották meg a jelest, 56- nak a jót, 34-nek a köze­pest és 24-nek az Elégsé­gest. A felajánlott osztályza­tot két elégségesre minősí­tett hallgató nem fogadta el, ők szóbeli vizsgán javítottak is közepesre. Az évfolyam át­lageredménye 3,6, jobb mint a korábbi esztendők átlaga. Az új vizsgamódszer egyik legfontosabb előnye azonban az, hogy a diákokat nagyobb szorgalomra, folyamatos ta­nulásra ösztönzi. Az Országos Pedagógiai Intézet munkatársai több fontos tudományos feladat megoldását tervezik az idén. Az oktatási és módszertani kérdésekkel foglalkozó tan­szék befejezte a tanulók tel­jesítményének mérésére, ér­tékelésére, osztályzására vo­natkozó — mintegy két éves — vizsgálódás-sorozatot. Az e témakörben összegyűlt anyagot az év első felében dolgozzák fel és a tapaszta­latok ismeretében oktatás­ügyi ajánlásokat tesznek majd Illetékeseknek Az in­tézet kísérletét kezdett az alsó tagozatban alkalmazott oktatási módszerek korsze­rűsítésére. Március végéig összeállítják az intézetben azt az útmutatót, amely a különféle okokuól hátrányos helyzetben levő diákokkal való foglalkozáshoz ad ta­nácsokat a pedagógusoknak. Hamarosan elkészül az. új óvoda nevelési program. Csemyij százados, a ka­tona-politikai akadémia hall­gatója részletes jegyzetet ta­lált Leninnek arról a be­szédéről, amely 1918. no­vember 24-én „A vörös tiszt napja” alkalmából megtar­tott nagygyűlésen hangzott el. A jegyzetet a százados a „Vörös tiszt” című akkori­ban megjelenő folyóirat mellékleteként 1919 január­jában kiadott „A vörös tiszt lapjának albuma” melléklet­ben találta. Lenin akkor tűzte ki azt a feladatot, hogy hadsere­get kell szervezni a fehér­gárdisták és az intervenció- sok visszaverésére. Ezzel kapcsolatban 100 ezer vörös parancsnokot kellett kiké­Moszkvában 1969. Június 11-e és 23-a között rendezik meg a balettművészek első nemzetköri • versenyét. A szervező bizottság már meg­alakult a Lenln-díjas Igor Mojszejev vezetésével. Köz­zétették a verseny feltételeit és programját. A versenyen bármely nemzetiségű balett­művész résztvehet, aki a verseny évében a 18, életévét betölti. peznj 1918. november 24-én tartották meg „A vörös tiszt napját”, abból a célból, hogy felhívják a dolgozók figyel­mét a parancsnoki állomány kiképzésére. Ezt a napot sok városban és Moszkvában kü­lönösen ünnepélyes keretek között tartották meg. Felvo­nulásra és nagygyűlésre ke­rült sor, amelyen beszédet mondott Lenin. Vlagyimir Iljics egyebek közt kijelentette, hogy a vörös tiszt tekintélyének a tömegek körében feltétlenül megingathatatlannak és rend­kívül nagynak kell lennie. „Az ilyen tisztek által veze­tett hadsereg legyőzhetetlen lesz. Ilyen hadsereg a mj Vörös Hadseregünk.” A verseny három forduló­ból fog állni. A szólótánco- sok számára két darab 2500 rubeles elsődíjat és aranyér­met, két darab kétezer rube­les második díjat és ezüst érmet, két darab 1500 rube­les harmadik díjat és bronz­érmet tűztek ki. Ezenkívül a szólótáncosok kategóriájú­ban két 250 rubeles vígaszdij is szerepelj A baleffművészek első nemzetközi versenye

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents