Szolnok Megyei Néplap, 1969. január (20. évfolyam, 1-25. szám)
1969-01-17 / 13. szám
1999. január 17. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Áz élet igazolt bennünket (Folytatás az 1. oldalról) Az elhangzott tájékoztatásokat Pullai elvtárs végighallgatva az iránt érdeklődött, hogy milyen tapasztalatok összegeződtek eddig az üzemben: mint alakul, formálódik a szakszervezetnek s a Kommunista Ifjúsági Szövetség munkájának sajátos, önálló arculata? Hogyan növekedett az elmúlt év során a tömegszervezetekben dolgozó kommunisták és vezetők felelőssége? Amikor kérdéseire választ kapott, tovább érdeklődött az üzem munkájáról, s az üzemben dolgozók életéről. Milyen kérdések érdeklik napjainkban a dolgozókat? Miről szoktak olvasni, mely kérdésekben várnak a dolgozók több tájékoztatást? Az üzem dolgozói között hogyan alakul a nők aránya? Van-e elég bölcsődei és óvodai férőhely? Mennyiéit termel az üzem egy rubelt és egy dollárt? A tájékoztatást és a beszélgetést követően az üzemrészeket látogatták meg a vendégek. Megtekintették a kompresszoros hűtőgépüzemet, a műanyagüzemet, a szerszám- és a hűtőelem- üzembe is ellátogattak. Figyelemmel végignézték a hűtőbútorgyártás folyamatát, majd a munkásőrök bázisát szemlélte meg Pullai elvtárs. A munkásőrök megkérték az objektumot meglátogató vendéget, írjon néhány sort vendégkönyvükbe. Pullai elvtárs készséggel tett eleget e kérésnek, s a következő sorokat jegyezte be a díszes albumba: ,.Minden jót kívánok a. kiképzéshez, és a munkásőr elvtársaknak magánéletükben is sok boldogságot kívánok. Az a feladat, amit önök vállaltak és teljesítenek munkásbecsülettel, nagy és fontos hozzájárulás pártunk egész tevékenységéhez.” Pártncrp az üzemben Délután 15 órakor kezdődött a politikai pártnap a Hűtőgépgyár kultúrtermében. Az előadó Pullai Árpád elvtárs volt. A Hűtőgépgyár dolgozói zsúfolásig meetöltötték a termet. A kétszázhetven befogadókéoessésű kultúrteremben sokan álltak, mások a folyosón hallgatták végig a politikai tájékoztatást. Fehér Imrének, a Hűtőgépgyár pártbizottsága titkárának megnyitó s üdvözlő szavai után Pullai elvtárs előbb a dolgozókat foglalkoztató belpolitikai kérdésekről szólt. Elmondotta: 1988 rendkívül jelentős volt hazánk, társadalmunk életében. Hozzáfogtunk egy olyan reformhoz, amely valójában csak látszatra gazdasági irányítási reform csupán. Ez a reform Központi Bizottságunk véleménye alapján mutatott rá Pullai elvtárs —,. az egész társadalmat átfogó kezdeményezés és változás. Nagvon leegyszerűsítik., mindazok a kérdéseket, akik gazdasági irányítási rendszerének reformjában csak a termelési, elosztási, tehát általában csak gazdasági reformot látnak. Valójában társadalmunk gazdasági és társadalmi átalakulásának következtében ma már közvetlenül vagy közvetve minden magyar állampolgárt személyesen érintő kérdés a gazdaságirányítás reformja. Egy esztendő áll mögöttünk eddig, de már egy esztendő alatt is választ adott rá az élet; helyes volt-e, hogy e reform útjára léptünk? Nyilvánvaló, hogy teljes pontossággal és részletességgel nem lehet kiszámítani egy esztendőre előre, egyik vagy másik adott területen és konkrét körülmények között mi fog történni. Nincs az a zseniális agy és nincsenek olyan korszerű számológépek, amelyek pontosan s teljes részletességgel ki tudnának minden eseményt és esélyt számolni, ami egy éven belül be fog következni a gazdasági s a társadalmi életben. De azt ebire meg lehet szabni, hoev fő vonalaiban merre s milyen ütemben haladjunk előre. Pullai elvtárs beszédébe? hangsúlyozta: az 1968-as év során sok úi, biztató jelenségnek, * folyamatnak lehettünk szemtanúi. ..Hoztuk a tervet” — újságolják soksok üzemben, amerre járunk. S ez. is és sok más tényező is jelzi: ami egy esztendővel ezelőtt hipotézis, feltételezés volt gazdasági irányítási rendszerünk reformjára vonatkozóan, az ma már alapjaiban és lényegében az élet által beigazolt ténu. tapasztalat. Nem látnánk tényleges megoldandó feladatainkat, — mondotta Pullai elvtárs, — ha nem ismernénk fel; hatékonyabban kell növelnünk hazánkban a termelékenységet, a munkaerőnek pedig célszerűbb és célirányosabb elosztására, felhasználására Pan szükség. De más kérdésekről is őszintén beszélnünk kell — folytatta tájékoztatóját Pullai elvtárs. Annak mi alapjában véve csak örülhetünk, hogy 1968 végén átlagosan 20 százalékkal nagyobb ösz- szeg kerül nyereségként szétosztásra, mint azt eredetileg terveztük. De ha azt is megvizsgáljuk, hogy több helyen hogyan jött létre ez a nyereség, akkor már nem ilyen egyértelműen megnyugtató ez a jelenség. Sok helyen nem volt pontos a tervezés, óvatosan és „visszafogottan” terveztek. Máshol a termelői árakat a vállalatok nem a valóságos helyzetnek megfelelően alakították ki. S most, bár jelentős összegek kerülnek nyereségként szétosztásra, ne áltassuk magunkat azzal, hogy ezek az ősz- szegek valóban mind, az utolsó fillérig nyereségként jöttek létre; Amennyiben ez a korszerűbb c s a hatékonyabb termetesnek és gazdálkodásnak eredménye, akkor válóban megérdemelt a nyereségből váló részesedés. De mit tesz majd 1969 végén némely üzem, vállalat, hiszen a mi kormányunk is elemzi a gazdasági élet tanulságait, tapasztalatait s az olyan törekvéseknek, melyek nem szolgálják céljainkat, útját fogjuk állni. (Taps) Beszédének további részében hullai elvtárs arról ’beszélt, hogy egyértelműen kedvező közéletünkben az úgynevezett munkás-demokrácia erősödése, e demokrácia formáinak fejlődése, gazdagodása. Gazdasági életünkben egyre több az olyan vezető, aki számára a demokratikus vezetés nem nyűg, nem is „szükséges rossz”, hanem a vezetés elengedhetetlen és szükséges módja, módszere. E demokratizmust tovább fogjuk fejleszteni. Semmi szükség sincs e téren a látszateredményekre s látszatmegoldásokra. Az nem demokratikus vezetés egy üzemben, ha a vezető minden javaslatra bólint, mindennel egyet is ért, de semmi nem valósul meg belőle. A demokratizmus fejlődésének fokmérője a javaslatoknak, a jó ötleteknek, észrevételeknek megvalósulása. E megvalósulásnak lehetősége és mértéke. Beszédének befejező részében Pullai eívtárs a nemzetközi helyzet időszerű kérdéseit tekintette át. Elemezte a csehszlovákiai helyzet alakulását. Sokan megkérdezik napjainkban — mondotta — hogy ha 1968. augusztus 21-én katonai lépésekre s intézkedésekre is sor került, miért nem rendeződik mégsem megnyugtatóan a csehszlovákiai belpolitikai helyzet. Valójában arról van szó, s ezt látnunk kell; a katonai intézkedésk megtételére azért volt szükség, hogy jobb feltételei jöjjenek létre az ottani belnoli- tikai kérdések megoldásának. E kérdéseket azonban a belső, csehszlovákiai haladó erőknek kell megolda- niok mindenképpen, csehszlovákiai elvtársainknak, úgy látjuk, a kibontakozást segítő, támogató forradalmi erők még mindig nem rendelkeznek elég világos és határozott programmal s elképzelésekkel arra vonatkozón, hogy miként lehetne meggyorsítani a kibonatko- zás útját. Ügy látszik, hogy további politikai harcokra fog még sor kerülni, hiszen számtalan olyan visszahúzó erő hat ma még, mely zavarja az egészséges légkör kialakulását. Beszédének további részében Pullai elvtárs a szocialista országok katonai, politikai, gazdasági együttműködésének s ez együttműködés fejlesztésének időszerű kérdéseivel foglalkozott. Találkozás a népfront elnökség tagjaival A nagy érdeklődést és tetszést kiváltó politikai pártnapot követően Pullai Árpád elvtárs elbúcsúzott az üzem dolgozóitól és vezetőitől. S még a városba érkezésekor, a délelőtt folyamán kérte, tegyék lehetővé számára, hogy látogatásának programja bővüljön, s az esti órákban a Hazafias Népfront jászberényi városi bizottságának elnökségével találkozhasson, s beszélgethessen a népfront városi elnökségének tagjaival. így az üzemből eltávozva Pullai Árpád és kíséretében Váczi Sándor, Fodor Mihály, Bacsa Ferenc, valamint Gor- jánc Ignác az egybegyűlt elnökségi tagokkal találkoztak, s hosszasan elbeszélgettek a népfront-munka időszerű kérdéséiről és feladatairól. Akik naggyá tették I. a tiszaíöldváii tsz-t Részletek Balázs Árpád díjnyertes pályamunkájából Olvasóinknak többször beszámoltunk már arról, — mennyire megbecsülik a ti- szaföldvári Lenin, Termelő- szövetkezetben az alapítók érdemeit A húsz esztendős közös gazdaság történetének megörökítésére pályázatot hirdetett a termelőszövetkezet vezetősége. A beérkezett pályamunkák közül Balázs Árpád író nyerte könyvével az első díjat a vele a termelőszövetkezet tízezer forintos jutalmát A díjnyertes munkát a közeljövőben jelenteti meg könyvalakban a szövetkezet — Lapunk ebből közöl részleteket A könyv a részéből válogattunk, ahol az emberekről ír a szerző. Emberek, akik naggyá tették kétkezi munkájukkal a Lenin Termelőszövetkezetet A csordás Tenyérnyi szállás. Lugassal, virággal. Csínnal épült házikó. Fodor Gerzson lakik benne. Gerzson 76 éves. Csupasz az arca, meleg a hangja; — Csordás voltam. Esztendőket terel maga elé. — Bajinál szolgáltam. 16 mázsa gabonáért, 12 kiló sóért, petrolért, meg egy hold tengeri földért. A törtfényű asszonya lebbencslevest főz. Nézem a zsugorodó asszonyt s XL öreg érti a néma beszédet — 19-ben esküdtünk. Zivataros időben. Villámlott. Nyögött a föld. Valahol — tán Szajol tájékán — vörös katonát fogtak a román bóján katonák. Meztelenre Vezetőképző tanfolyam a Jászsági Állami Gazdaságban Vezetőképző tanfolyam kezdődött Jászberényben, a Jászsági Állami Gazdaságban. A téli időszakban kéthetente fél napra összejönnek a különböző vezető munkakörben dolgozók, s két-három órás előadást hallgatnak meg egy-egy alkalommal, majd pedig vita, megbeszélés követi az előadást. Brigádvezetőkig bezáróan minden vezető, szám szerint negyvenhetén vesznek részt e képzésben. Eddig előadás hangzott el „Korunk tudományos-technikai forradalma és a mezőgazdaság” címmel, valamint a vezetés- elmélet s a vezetés lélektanának alapkérdéseivel ismerkedtek a hallgatók. Az ezután következő előadások pedig a mezőgazdaság fejlesztésének időszerű kérdéseivel, a dolgozók erkölcsi tudata fejlesztésének problémáival, az üzemszervezés és az üzemegységek gazdasági tevékenységének koordinálásával, a bérgazdálkodás elvi és gyakorlati kérdéseivel foglalkoznak. Előadás hangzik el majd mezőgazdasági exportunk fejlesztésének előttünk álló feladatairól, valamint más időszerű politikai, szakmai s vezetéselméleti kérdésekről. A tanfolyam hallgatóit ezen kívül rendszeresen ellátják szakirodalomjegyzékkel s szakkönyvekkel is, hogy egy-egy témára vonatkozóan önképzés formájában is gyarapíthassák ismereteiket, s ezáltal is fejlődjön minden szinten a gazdasági vezetés színvonala. vetkóztették, veres minium, festékkel öntötték le a szerencsétlen testét, mondván: legyen hát kívül is vörös. „ A szerencsétlent Szolnokra kergették. Így mondták a pásztorok. Én meg a faluba költöztem. Egy ággyal, egy sublóval, a két párnával kezdtük. — Mentei» vele — inert én tudom az írást — vagyis nemcsak az anyakönyvvezető, sóhajtja az öregasz- szony, de az által irt járandóságot is. Házanként és disznónként és esztendőnként 5 liter búza, 6 liter árpa, egy negyed kiló só, egy negyed kiló szalonna, egy liter főzelék, meg három, kiló kenyér járt a csordásnak. —< Ezerkilencszáztizenkilencben 642 sertés legelt a földvári legelőn... — Most jobb dolga vagyon a pásztornak — fordítja Gerzson az idő kerékét — ?. — A fiam a Lenint szolgálja. Hat hónapig őrzi a jószágot. Harmincezerre rúg a keresete. Két disznót hizlal Ruhája elég. Rádiózhat a legelőn... A mezei munkás Hetven három éves. Sipka fedi a deres haját Eperfát gallyaz. Az őszi nap a kerek arcát simítja. — Kilenc éves koromban a mezei sokadalomba kerültem. Idősebb Bérezi Sándor a vágott bajuszát simogatja. — Családfenntartó voltam. Cseléd, napszámos, summás. 33 nyarán 4,80 mázsa ocsut kerestem az aratásban. Mélybe zuhan az emlék. A zsímélkül főtt öreg paszuly, a máié, a pattogatott kukorica... — A boronát magam húztam — forgatja a a földre- formos föld emlékkockáját. Bemegyünk a szobába, lapozgatom a családi albumot. — Ez? — István, iskolás. — Ez? — László, ózemegységvth zetö, két gyermekkel, hatvanezer forint jövedelemmel, — Ez? — Eszti. A Magyar Rádió munkatársa. Három gyerekkel. A férje gyári munkát, Negyvenezret keresnek. — Ez? — Margit, egy gyerekkel; A férje cipógyári munkát. Harmincezret keresnek, — Ez? — Emília, két gyerekké Térje sportszakember. Négy-, venezret keresnek. — Ez? Mária. Az óvodában dolgozik. Két gyereke, férje a cipőgyárban. Harmincezret keresnek... Idősebb Bérezi San do» mosolyogva bökdösi a sapkáját l A kertész 1967 január havában 999 hatvanévtől idősebb tagot számlált a tiszaflödvári Lenin Tsz. 395 családhoz taped a múlt. 395 ember szenvedi az öregséget a testi, vagy a szellemi rokkantságot Van, aki türelmesen viseli a sorsát. — Maga bandagazda volt. — Ki mondta? — Buzi László. — Az voltam: 1932 nyarán. A Kövér tanyán. Éjfél után már rugdostam az emberek talpát, hogy elsők legyünk az aratásban, a kenyérkeresetben, — sóhajt Papp ülés, aki 72 éves, a virágkertész a Lenin Tsz- ben. Tömzsi, nyüzsgő emberi Rózsát, tulipánt kék violát, szalma-virágot, ..káját. ...száz színű virágágyást teremtett a tsz-központ udvarán. Virág, — szépség fogadja * téeszbe érkező vendégeket. — Tudja — hajol köze^ lebb az öreg — úgy vagyok én a kertészettel, mint az egyszeri tanító a soros disznótorokkal. Jó dolog a kolbász, mondta amikor frissen sültet vittek az iskolába, dehát az élet nemcsak az evésből áll. Tanuljatok. Éljetek tehát szebb, s emberibb életet. A cseléd nem éhezett, de baromi sorban élt. Vénségére sajnálta is a semmibe csúszott életet. Én is azt kívánom a jól élő mai fiataloknak, hogy szebben s emberibb életet éljenek. — Szeressék a virágot, a betűt, a munkát... Papp Illés hegedűt emel ki a szekrényből. Hegedül rajt' szfvmelegítő, tájbéli. nótát ...hejha én azt tudnám thelyik úton mégy el be is aranyoznám, aranyos gyöngy ekémmel..) (Folytatjuk) Megszakított dráma Éktelen ricsaj verte fel a kültelki bérház csendjét. A lakók kitódultak a gangra. éa érdeklődve bámultak le az udvarra. A földszinti öröklakó, bizonyos Urbanics János, húsüzemi csoportvezető, kergette a nejét a vo- roló-állvány körül, mindenre elszánt harci kiáltások közepette. A harmadik kör után az asszonyka kimerültén, piheg- ve támaszkodott neki a kazánajtónak. — Kegyelem, Urbanics! — nyöszörögte. — Kegyelem! Mindent megmagyarázok. A férj fenyegető tartásban állt meg előtte. — Halljuk! Ki volt az az alak, akivel összebújva feke- téztél a Cirmos Cica presz- szóban? A szeretőd? Ha töredelmesen bevallasz mindent, nem bántalak, de ha hazudsz! Ha mellébeszélsz! Látod ezt?! Közepes méretű konyhakést húzott elő az egyik zsebéből, a másikból fenőkövet, és pillantását le nem véve a feleségéről, szaporán fenni kezdte a kést. — Mit akar, az ég szerelmére?! — kiáltott le az első emeleti folyosóról Szűcs Karola, a mimózalelkü vénkisasszony. — Börtönbe akar kerülni? Urbanics abbahagyta a fe- nést, elgondolkozva nézett fel Karolára, s a többi szurkolóra, aztán zsebreváota a kést, a fenőkövet, majd néhány lépést tett előre, meghajolt: — Tisztelt hölgyeim és uraim! Kedves lakótársak! Itt most megszakítom a cselekményt, mert furdal a kíváncsiság, hogy az én helyemben önök honnan iámának el ehben a lélekdrámai szituációban. — Olyan lesz ez — érdeklődött Medvegy bácsi a másodikról —, mint a tévében a Példázat, meg a Curd Jürgens sorozat? — Stimmt — bólintott megnyerő mosollyal Urbanics. — ivos,. lei szól hozzá elsőnek? — Elöljáróban azt kellene tisztáznunk — jelentkezett egy férfi a harmadik emelet kettőből —, hogy saját szemével látta-e a nagyságos- asszonyt a Cirmosban, vagy csak kósza mende-mondákra alapítja a gyanúját? — Ezzel a két szememmel — mutatott Urbanics arra a két szemére —, ezzel láttam! — És ha látta?! — hajolt át a korláton Kálper Fe- rencné. engedélyes piaci árus. — Azért nem kell mindjárt a vérét venni szegénykének! Én is megiszok néha egy-egy kuvica kevertet a kollégákkal. Mi van abban? Ma már nem olyan időket élünk! — Maga is jobban ügyelhetne! — avatkozott a vitába Kelemen néni, a házfelügyelő, és abbahagyva a sepregetést, előjött a kapualjból. — A konfliktus nem ott van, hogy Rózsika együtt fekeié- zett egy palival, hanem az a pláne, hogy összebújva feke- tézett vele. Érti? összebújva! Nagy difi! Ez Urbanics úr monológjában világosan benne volt. Ismét más vette át a szót• — Urbanics lakótárs helyében én mindenképpen tartózkodnék a brutalitásoktól. Különösen azok után, hogy félbeszakítva a cselekményt, morális vitát nyitott, és ezzel elvesztette a reményét arra, hogy tettét a bíróság mint hirtelen felindulásban, pillanatnyi elmezavarban elkövetett korpusz de- liktit vegye tekintetbe. — Hű, a keservit! — vakarta meg a kobakját olt alant Urbanics. — Tetszik látni, erre nem is gondoltam! No, akkor, gyere. Rózsi. most az pauszé- meg- úsztad. Adj érte hálát a televíziónak. — Felnézett a karzatra. meghajolt — Köszönöm szives közreműködésüket, a viszontlátásra, a viszonthallásra. Kürti András
