Szolnok Megyei Néplap, 1969. január (20. évfolyam, 1-25. szám)
1969-01-15 / 11. szám
1969. január 15. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 LVASÖINK „Kinőtték“ a könyvtárat Besenyőszögön Örömmel közlöm, hogy a besenyszögi könyvtárban az utóbbi hetekben olyan pagy volt a forgalom, amilyenre eddig még nem volt példa. December 3-án például 151, 4-én 164, 20-án 168, 29-én 257 könyvet kölcsönöztek ki fanaponként. A könyvtárnak egyébként 8933 kötete van. A 3263 belterületi lakos 25,4 százaléka, vagyis 829 könyvtári tag. Közülük 265 tizennégy éven aluli, 187 tizennégy—tizennyolc év közötti, 377 tizennyolc éven felüli. A nagy forgalom miatt sok olvasónak a folyosón kell várakoznia, amíg bejöhet a kicsiny könyvtárhelyiségbe. Nagyon sok felnőtt, gimnáziumi és ipari tanuló bejönne pedig újságok, folyóiratok, lexikonok, szakkönyvek tanulmányozása, jegyzetelése végett, de legfeljebb csak két-három személynek jut hely. Tervezték egy kétszintes irodaház építését községünkben. Abban kapna he- ,lyet a könyvtár is. Reméljük, ezen az elképzelésen nem változtatnak közben az illetékesek. Id. Wesniczky Antal Bescnyszög Megjegyzés a sorsjegy árusításához Kisfiam a Zagyva-parti iskolába jár. A napokban négy Ifjúsági Táborozási Sorsjeggyel tért haza. Azt mondta, 16 forintot kell vinnie ezért, s már sorolta is, mi mindent lehet nyerni a sorsjegyekkel. Mindez nagyon szép — mondtam én — de kevesebb *s elég lett volna .. Minden gyereknek négyet-négyet adt ik az osztályban — védekezett — hiába tiltakozott némelyik, hogy nem kell neki ennyi• Helytelennek tartom a sorsjegyárusitás e formáját, még ha oly szép, nemes célt szolgál is. Korábban egyébként ugyanezt a módszert alkalmazták a Szerencse Sorsjegynél is. Miért nem engedik, hogy ki-ki pénztárcája, saját elgondolása szerint vegyi n? Egy szolnoki olvasó „Korcsolyapálya“ Tószegen Augusztus óta csőrepedés van az utcánkban. Számtalanszor jelentettük már az illetékeseknek — eredménytelenül. A tanácsnál azt mondják: ők nem tudnak mit csinálni, nincs ember. A vízdíj beszedésére viszont mindig kerül. A felszivárgó víz három ház előtt elöntötte már az úttestet. Lassan a járdát is ellepi. Ha sürgősen nem segítenek, korcsolyapályává változik a Vörösmarty utca. Ennek esetleg a gyermekek örülnek, a 24—25—27. számú házak tulajdonosai meg bosszankodunk, hogy akárhová fordulunk problémánkkal, sehol nem intézkednek. A Néplapban reménykedünk még, - ezért íródtak e sorok. Sassy József Tószeg Hoksári János nevét vette fel rajunk..» Az 5443-as számú úttörőcsapat 8-as rajában bensőséges ünnepségre került sor, rajnévadásra. A Bajcsy-Zsilinszky úti iskolába erre az alkalomra eljött Hoksári Jánosnak, a raj névadójának az özvegye, hogy felkösse a raj zászlajára a vörös szalagot, amelyen ez a felirat olvasható: Hoksári János raj. Hoksári néni elfogódottan beszélt férjéről, aki azért harcolt, hogy nekünk most szebb, jobb életünk legyen. Elbeszélése nyomán szinte magunk előtt láttuk a hős kommunistát, akit elveiért Héjasék meggyilkollak. Az ünnepség után mindannyian körülvettük Hoksári nénit és búcsúzáskor megígértük neki, hogy gyakran meglátogatjuk, s jó „gyerekei”- leszünk. M. L. Szolnok Ötödik éve együtt A Tíszamenti Vegyiművek szállító üzemében 1964. december 20-án összeült egy csoport. Tagjai elhatározták, hogy vállalást tesznek 1965- re és a szocialista brigád cím elnyeréséért küzdenek. A brigád tagjai a környező falvakból, városokból kerültek a TVM-be, főleg mező- gazdaságban dolgoztak addig. Bizony, nehéz volt az összeszokás! Azután minden évben növekedtek a vállalások. A brigádtagok szinte egymásra vigyáztak, hogy teljesítsék is azokat. A negyedik évben. 1968-ban is sikerült! Baleset- mentesen, igazolatlan mulasztás nélkül, a munkafegyelmet és minden vállalási pontot betartva zárták az évet. Elkészült az ötödik évre szóló felajánlás is, amely még nagyobb követelményeket állít a brigád tagjai elé. Az Április 4 szocialista brigád azonban ezt már jóval könnyebben teljesíti, mint az első évit. Ördög Béla Szolnok Ez naér közöny! A lap 1968. december 11-i számában voltak szívesek a. nyilvánosságra hozni „MÁV-—AKÖV kooperáció, de milyen? címmel panaszomat- Utaslársoim és a magam nevében köszönöm segítő szándékukat. Sajnos, az eredmény rövid életű volt. A cikk megjelenésének napján és a következő napon vártak az AKÖV dolgozói néhány percet az éppen beérkező vonatra. Azóta viszont napról napra ismétlődik, hogy néhány perc miatt lemaradunk a buszról. Reggel öt órakor indulunk munkahelyünkre, a kérdéses járattal este hat órára érnénk haza. Nem értjük, hogy néhány AKÖV-dolgozó minősíthetetlen közönye miatt miért kell ezt az időt még megtoldani. Szeretném, ha az AKÖV vezetői egyszer hallanák a lemaradt utasok véleményét. Ügy látszik, csak az a fontos, hogy a dolgozó váltsa meg a bérletét. Miként tud utazni? — az már az ő dolgaIsmétlem, nem arról van sző, hogy minden Itörülmények között várják meg a vonatot, mivel az is előfordul, hogy az 10— 25 percet késik. De nemtörődömségre utal, hogy például január 3-án a vonatról leuporva már csak a 20—25 méterre levő, megállóból kiinduló autóbusz hátsó lámpáiban gyönyörködhettünk. Szamosi Gyula Rákóczid jfaln Napilapra fizettem elő „Mint tiszaigari lakos, előfizetőjük voltam. Október elsején Kecskemétre költöztem, ezért nem fizettem elő, gondolva, hogy itt is lesz napilap. Van is, de a megszokottakat nem pótolja ... Ha lehet, december 15-től küldjék a Néplapot, az első számban várom a csekket ...” — írta december 16-án érkezett levelében Mályi Árpádné. Megírtuk , olvasónknak, hogy a kecskeméti postahivatalnál rendelje meg lapunkat, s január 1-től már ismét megszokott újságját kézbesíti neki az ottani postás. (December 15-től 31-ig megjelenő lapjainkból mi magunk postáztunk címére egyet-egyet.) Néhány napja újabb levelet kaptunk Kecskemétről: „1968. december 22-én befizettem lapjukra negyedévre a kecskeméti 1-es postahivatalnál. Ma január 7-e van és a lapot nem küldik. Én napilapra és nem hetilapra fizettem elő. Ha nem küldik rendesen, a három hónap letelte után nem igénylem, addig pedig elvárom, hogy hiánytalanul elküdjék.. Válaszadásra a posta hír- lapcsoportja illetékes. A Búzakalász vezetői jól számítottak Az évekkel ezelőtt feltárt meleg vizet a város strandjánál hasznosították. A Búzakalász Tsz vezetői pedig tetemes költséggel vezettették el a termálvizet az üvegházakba. A kertészet kezdetben nem tudta jól kihasználni a hat blokkházat és a négy szaporíióházat. A hollandlágyakban virágpalántákat neveltek, ez azonban nem biztosította a folyamatos bevételt. A kerteszet vezetője és a tsz elnöke — karöltve a tsz-tagokkal — új részben már megvalósult terveket szőttek. Ennek egyike volt a virágüzlet. Tavaly a piacon kívül már a tsz virágüzletében is vásárolhattunk cserepes és vágott virágot• Egy másik, sikeres vállalkozás a gombatenyészet. A téli időszakban eddig majdnem üresen tátongtak az üvegházak. Most gomba nő a melegvízzel fűtött üvegházakban. Szívesen is vásárolják a túrkeveiek, de szállítanak nagy tételekben máshová, többek között a fővárosba is. A kertészet dolgozói elsősorban fiatalok, többségükben lányok, akik az általános iskola elvégzése után vállalnak ott munkát- A tsz vezetői lehetőséget adtak arra, hogy a gimnázium tanulói „ügyeskedjenek” az egyik üvegházban. Ki tudja, ők lehetnek a jövő szakemberei, ugyanis készülnek közülük kertészeti technikumba is, akik — a perspektívát látva — szívesen jönnek majd vissza — haza — dolgozni. Örsi Anikó t Túrkeve Két műszakban December 15-i számunkban „Olaj a tűzre, ha nincs olaj” címmel munkatársunk beszámolt arról: december 13-án záróra előtt hogyan, miért méltatlankodtak az emberek a Szolnokon egyedüli, fűtőolajat árusító kút körül (Eötvös tér). Az emberek üres kannákkal távoztak ugyanis, mert elfogyott a fűtőolaj. Utánpótlást csak másnap reggelre vártak. E cikkben javasolta munkatársunk: a fűtőolajat árusítsák a József Attila úti, volt benzinkútnál, ahol 25 ezer literes a tartály... Az ÁFOR Ásványolajforgalmi Vállalattól (Budapest) érkezett válaszból idézünk: „...A József Attila úti töltőállomásunkat korábban a KPM határozata alapján kelfolyamatosan lett megszüntetnünk. A töltőállomás selejtezése megtörtént, a kezelőépületet és a kútoszlopokat már elszállíttattuk és a föld alatti tartályokat is megszüntetjük. Itt háztartási tüzelőolajat kiszolgálni egyébként sem tudnánk, mert az útkorrekció tervezése eleve úgy történt, hogy ott a benzinkút tovább nem üzemeltethető. Jelenleg ugyanis ez a hely. forgalmi csomópont... A fogyasztók megnyugtatására közöljük azonban, hogy a IV. sz. tájegységi telepünk korábban intézkedett: a jelenlegi háztartási tüzelolajat árusító kút egész idényben két műszakban üzemeljen és a kút folyamatos feltöltéséről is gon-- doskodik...” Fejes Lajosné törökszentmiklósi olvasónk panaszos levele lapunk január 8-i számában „A négynapos bakancs” címmel jelent meg. Lényege ez volt: négy napja vásárolt, alig használt férfi bakancs talpa levált, s amikor (igaz, blokk nélkül) visszavitte az üzletbe, méltatlankodva, mérgesen cserélte azt ki a pénztárosnő. A Törökszentmiklósi Városi Tanács V. B. ipari és kereskedelmi csoportjának vezetője szerint: „Fejes Lajosné törökszentmiklósi lakos a szóbanforgó bakancsot a Szolnok megyei Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat 311-es számú törökszentmiklósi boltjában vásárolta. A cserét és az ezzel kapcsolatos jegyzőkönyv felvételét nem a pénztáros, hanem Tolnai Sándomé boltvezető végezte. A végrehajtott csere szabályszerű, helyes volt, annál helytelenebb a boltvezető magatartása. A bolt vezetőjét udvariatlan magatartásáért figyelmeztettem... A cserebakancsról vásárlási blokkot nem kell kiállítani, esetleg újabb reklamáció a boltban megtalálható jegyzőkönyv alapján ismét elfogadható...” Eddig is kitiltották a rendbontókat A Törökszentmiklósi Városi Tanács V. B. Művelődésügyi Osztályától kaptunk választ a január 8-án megjelent „Ki kellene tiltani a rendbontókat!” címmel megjelent panaszos levélre. Ezúttal Szabó Fernec népművelési felügyelő válaszát foglaljuk össap* A művelődési központban minden vasárnap hagyományos bál van. A jelenlegi rendező gárda és a zenekar tíz éve minden rendezvényen együtt dolgozik. Általános tapasztalat, hogy a rendezvényeket zavaró ok mindig az alkohol. Kísérlet- kéopen a művelődési közA munkahelyüktől távol lakó dolgozókat megillető utazási költségről történő munkábajárás esetén. K. 1. olvasónk levelében arról ír, hogy naponta vonattal jár a lakóhelyétől távolabb levő munkahelyére és havi bérletjeggyel utazik. Arra kér felvilágosítást levelében, hogy a munkaadó az útiköltséghez köteles-e hozzájárulni. A gazdasági mechanizmus bevezetésének előkészítése során hozott és jelenleg is hatályos 37/1967. (IX. 29.) GB. sz. határozat rendelkezik a munkábajárást szolgáló távolsági személy- szállítási kedvezmények rendezéséről. A Gazdasági Bizottság határozata l a pontja értelmében 1968. január 1-től kezdve a távolsági személyszállítási ágazatokban a munkábajárás során felmerülő rendszeres és időszakos utazásoknál- nyújtott kedvezményeket úgy kell rendezni, hogy a dolgozókat változatlanul a jelenlegi kedvezményes jegy árának megfelelő összeg, a munkáltatókat pedig a kedvezményes jegyár és a teljesárú menetjegyár 80 százaléka közötti különbözet terhelje. E rendelkezésnek egységes értelmezése és végrehajtása érdekében megjelent állásfoglalás (304./1968. PMV. sz. közi. 2. pontja) szerint a napi mun- kábajárással kapcsolatos új rendszer bevezetése a dolgozók részére nem járhat a korábban élvezett kedvezmények megvonásával, illetve csökkentésével. Amennyiben a munkavállaló 1968. január 1-e előtt első osztályon, vagy gyorsvonaton utazott és ezt hiteltérdemlően igazolja, abban az esetben a munkáltató az első osztályra vagy gyorsvonatra szóló bérletet, illetve az őt terhelő összeget a dolgozó rendelkezésére bocsátja. E rendelkezéseket figye- lembevéve a dolgozókat a munkábaiárással kapcsolatban megilletik mindazok a kedvezmények, amelyeket az új rendszer bevezetése előtt élveztek, és ezt a jelenleg is hatályos rendelkezések és iránymutatások biztosítják. Más a helyzet ha a dolgozó 1968. január 1-e után helyezkedett el munkaadójánál. Ez esetben a beosztástól függetlenül sem gyorsvonat sem pedig első osztályú kocsi igénybevételéhez a munkáltató térítést, illetve bérletet nem adhat Tehát csak személyvonat másodosztályú kocsi igénybevételéhez adható bérlet illetve munkáltatói térítés. Felvetődhet az a kérdés, hogy mi a helyzet a városok közigazgatási határán belül Adhato-e, és milyen közlekedési eszközre érvényes bérlethez térítés, vagy séin. Abban az esetben, ha a dolgozó 1968. január 1-e előtt is távolsági személyszállítóeszköz igénybevételével utazóit munkahelyére, úgy a munkáltató bérletet ad a dolgozó részére, a munkáltató maga határozza meg. mely távolsági közlekedési eszköz (vasút, vagy távolsági autóbusz) igénybevételére, jogosító bérletet bocsát a dolgozó rendelkezésére. Természetesen ebben az esetben .is a munkavállaló köteles az őt terhelő részt a munkáltatónak megtéríteni. Másként alakul ez 1961. január 1-ével. Január 1-től a munkáltató dönti el. hogy a közigazgatási határon belül lakó újonnan belépő munkavállalót utazási kedvezményben rés^.oc,,<5 Ilyen esetben a munkáltató a munkavállalóknak távolsági autóbuszra, vagy vasútra érvényes bérletet adhat, készpénztérítést azonban nem. A fenti kedvezmények megilletik a munkaviszonyban álló nyugdíjast is, és a munkáltató a munkaviszonyban álló nyugdíjas részére is köteles utazási térítést adni. A munkavállalót az utazási költségtérítés az ideiglenes lakóhelyéről munkábajárásra történő utazásnál is megilleti. A saját járművel történő munkábajárás után utazási költség nem adható. K. I. olvasónkkal — figyelemmel féntiekre — azt közöljük, hogy ha- 1968. január 1-e előtt is a jelenlegi lakhelyéről járt be munkahelyére gyorsvonattal, és ezt hiteltérdemlően tudja igazolni, úgy a munkábajárás céljából jelenleg is mégilléti a gyorsvonatra érvényes bérlet. Amennyiben 1968. január l-e után helyezkedett el vállalatánál, úgy ez a kedvezmény nem illeti meg, csak személyvonat másod- osztályára érvényes bérletet adhat a vállalata, illetve csak személyvonat másodosztályára érvényes bérlet váltható, amelyből a munkáltatót terhelő részt köteles a vállalat megfizetni. Ha a vállalat intézkedését sérelmesnek tartja, panaszával a munkaügyi döntőbizottsághoz fordulhat. lír, T. I pontban bezárták már a büfét, s mégis, 23 óra körül ugyanaz volt a helyzet, — mintha szeszes italt mértek volna. A kifogásolt karácsonyi bálon például csak sört lehetett kapni. Nagy ünnepeken a bálozók száma megduplázódik. Ezekkel a körülményekkel a művelődési központ vezetői is számolnak. A rendezvényt bejelentik az illetékes rendőr őrsparancsnoknak és sűrűbb ellenőrzést kémek. Ez — a levél írója szerint is — megtörtént karácsony első napján. Tehát a művelődési központ vezetői mindent megtettek annak érdekében, hogy a táncoló párok zavartalanul szórakozhassanak. — „A báli rend érdekében szükség van minden résztvevő segítségére, hogy a kezdet kezdetén lokalizálód- jék a rendbontás, hiszen mindenki tudja, hogy ki az „olyan”... A vezetőség eddig is 1—3 hónapra kitiltotta a rendbontókat, ezután is ezt fogja tenni... Most is kitiltottak három rendbontót. Jogosan...” — írta többek között a népművelési felügyelő. S ezzel mi is egyetértünk. (A szerk.) Szerkesztői üzenet B. S.-né, Mezőtúr: A szakmunkástanulót korára és képzési idejére való tekintet nélkül tanévenként 30 munkanap fizetett szabadság illeti meg. Ebből 24 munkanapot a nyári és 6 munkanapot a téli tanulási szünet alatt kell kiadni. Az utolsó éves tanulók 24 munkanap nyári szabadságát általában közvetlenül a szakmunkás- vizsga után kell kiadni. A szabadság időtartama alatt a szakmunkásvizsgát tett fiatal továbbra is tanulóállományban marad. A szakmunkásvizsga évében a fiatal szakmunkás munkaviszonya alapján (szabadságban már nem részesülhet. Eozznszm^ ES Figyelmeztették az udvariatlan boltvezetőt
