Szolnok Megyei Néplap, 1969. január (20. évfolyam, 1-25. szám)

1969-01-09 / 6. szám

1969. Január 9L SZOLNOK MEGYEI NftPLAP s Kiváncsi fotokamera Ezek a fövegek kevésbé eredetiek: a párizsi Monique Mablre páncél-költeményeit már a középkorban is vi­selték — igaz, akkor erény öv is illett hozzá. Meggyógyultak a csertői gyerekek A pécsi gyermekklinika és a megyei gyermekkórház szerdáin közölte: a csertői gyermekotthonban történt ételmérgezés következtében megbetegedett harminc kis­fiú és leány meggyógyult és valamennyien visszatértek a gyermekotthonba. Dr. Szűcs Endre, a KÖJÁL megyed igazgató-főorvosa az MTI munkatársának a kö­vetkező tájékoztatást adta a vizsgálatok eredményeiről: a megbetegedést colifertőzés okozta, amelyet a csertői gyermekotthonban szaksze­rűtlenül végzett élelmiszer­feldolgozás, tartósítás idézett elő. Az intézetben házi ser­tésvágás alkalmával különfé­le töltelékárut készítettek. — Mivel a tartósítást helytele­nül — meleg füstiben végez­ték, a baktériumok ahelyett hogy elpusztultak volna, in­kább kifejlődtek. Az volt a szerencse, hogy az egysze­rűbb, kevésbé veszélyes coli okozta a bajt. A KÖJÁL az ügyet átadta a Baranya me­gyei Tanács művelődésügyi osztályának a mulasztók fe­gyelmi felelősségre vonására. f r Althusser tanulmánykötete magyar nyelvenP Eleget téve a Kossuth Könyvkiadó felkérésének, amely oly szíves volt, hogy szabad kezet adott nekem a gyűjteményes kötet össze­állításában, a magyar olva­só figyelmébe ajánlom e né­hány tanulmányt” — írja a szerző, a kiváló francia kom­munista filozófus most meg­jelent tanulmánykötetének előszavában. Louis Althusser ötven esz­tendős. A párizsi École Nor­male Supérieure profesz- szora, az intézetnek húsz esztendeje titkára. S hu- szonegynéhány év óta tagja a Francia Kommunista Párt­nak, vógigküzdötte a 40-es és 50-es évek politikai küz­delmeit. Fáradhatatlan a pártmun­kában, de filozófiai műve­ket sokáig nem publikált. Elméleti cikkei jobbára 1960-tól jelennek meg. Ma már a marxista filozófia je­lenkori szakaszának egyik' jelentős egyénisége. Főleg Roger Garaudyval való vitái révén vált neve nálunk is­mertté. (Vitája a marxizmus­nak Hegel filozófiájához va­ló viszonyáról, a szocialista humanizmusról.) Althusser munkássága ah­hoz a harchoz kapcsolódik, amit az egész francia mun­kásmozgalom Blanqui óta állandóan vívott. „Az akció, a gyakorlat mindenekelőtt” jelszónak hívei, így Blanqui is, és a II. Intemacionálé követői, kik „a mozgalom minden, a cél semmi” elvét vallották, mindig lebecsülték az ideológiai harcnak szere­pét. S a francia kommunis­ták is. miként annak idején Marx Károly is, mindig küz­döttek az ouvrierizmus el­len. Althusser is e frontszaka­szon harcol ma. Tanulmányaiban a francia filozófus újra és újra hang­súlyozza; Marx Károly filo­zófiája minőségileg maga- sabbrendű, mintsem hogy azt Hegelből valaki is ki tudná olvasni, következtetni. Szerinte a hegeli filozófia „talpára állítása” csak jel­képes kifejezés. Marx filozó­fiája nem csupán „megfor­dított hegelianizmus”, ha­nem annál sokkal több. — Olyan elemeket, értékeket tartalmaz, ami Hegel művei­ben „fordítva” sincsenek meg. Valójában Marx óriási elméleti alkotó munkát, újat alkotó tevékenységet végzett. A másik gyakorta kifej­tett gondolata Althussernek az, hogy megkülönböztetett szerepe van a marxizmus fejlődésében a pontos, logi­kus terminológiai rendszer­nek. Ezért szüntelen tökéle­tesítenünk kell fogalomrend­szerünket — hangoztatja írásaiban. A Francia Kommunista Párt Központi Bizottságának 1966 márciusi, az ideológiai élet kérdéseivel foglalkozó ülése nagyra értékelte Althusser munkásságát. Kiemelték gondolatgazdagsá­gát, elméleti igényességét, precízségét, a marxizmus fejlesztéséért s az opportu­nista nézetek leküzdéséért folytatott harcát De bírál­ták is nem egyszer nehezén érthető nyelvezeté egyfajta' elméleti doktrinerség, el­vontság s a gyakorlatnak olykor már lebecsüléséhez közeledő nézeteiért. Míg Ro­ger Garaudy nem egyszer elmossa a Marx előtti s a marxi filozófiá közti „parto­kat”, addig Altusser, — mu­tatott rá néhány felszólalás — túlságosan élesen, meta­fizikusán húzza meg a ha­tárvonalat a Marx előtti s a marxista filozófia között. A kilenc tanulmányt, (köz­te két hosszabb munkát) tar­talmazó, 320 oldalas kötetet a kiadó négyezer példány­ban jelenttette meg az óév utolsó napjaiban. A tanul­mányokat Gerő Ernő fordí­totta magyarra. E válogatott tanulmányo­kat közreadó kötet érdekes, új színt jelent a magyar nyelven hozzáférhető jelen­kori marxista filozófiai mű­vek sorában. ________ (Cs.) *) Louis Althusser: Marx — az elmélet forradalma. Bp. 1968. Nagy László est Szolnokon Ma este 19 órai kezdettel rendezik a Pódium Színpa­don Nagy László Kossuth- díjas költő önálló estjét. A műsorban a költőin kívül fel­lép és közreműködik Berek Katalin, a budapesti Nem­zeti Színház művésze is. A kiadott bérletek érvé­nyesek. MŰVÉSZÉT ÉS KÖZÖNSÉQ Beszélgetés Kóbor An­tallal a táncról, a kon­cert-muzsikáról és a magyar tánczenéről. A szolnoki zeneiskola igazgatói irodájában, mely zenéi „oktató műhely” is egyben, nagy fekete August Förster zongora, empire stí­lusú sötét, többfiókos sublót A falról Liszt Ferenc port­réja néz le ránk. — A közfelfogásban még ma is él valami sematizmus. Sokan megkérdezték; miért vettem részt a Slágerkupa szolnoki zsűrijének munká­jában? — fogad mosolyog­va Kóbor Antal, mint aki már sejti, miről akarok ér­deklődni. Azután hellyel kínál. S ha nem látnám, hogy ó is itt ül velem szemben, azt hin­ném, a szobában fel s le sé­tálva magyaráz, vitázik, érvel. — Mennyire nem tudnak még, főleg művészeti kérdé­sekben dialektikusán gondol­kozni, s ítélkezni! Mindig ez járt eszemben, valahány­szor megkérdezték tőlem... — Sokan...? Legyint, kicsit dühösen, kicsit mosolyogva. — El sem képzeled! Pedig olyan egyszerű. A tánc ősi öröksége az emberiségnek. A mozgás nagyszerű élménye. Él kultusza. Sokáig nem is kötődött hozzá beszéd, csak érzelmeket kifejező hangok. (Sírás, nevetés, rémült ki­áltás.) A legősibb zenei em­lékek tánccal összenőve fej­lődtek. Az ősi naphívogató, a tavaszt ünneplő, s serdü- lót ifjúvá avató s a halotti táncok... — És később? — Később is, sokáig. Még XIV. Lajos udvarában is. A pódium-zene műfaja a menüett. (A mai keringő, angolkeringő ős$.) A szvit is táncszámok szériája, tudato­san szerkesztett tánczenei „műsorblokk”, mondanánk ma. Ezért érdekel engem a tánc s a tánczene. Csak bólintani van időm, s egy félmondattal kérdezni: — Mikor vált külön a kon­cert és a táncmuzsika? — Ebben is valami egé­szen sajátos, dialektikus el­lentmondás ... Beethoven, a teljes ember, aki nemcsak nagy muzsikus, de Nagv Em­ber is, kiteljesült, felvilágo­sult elme és egyéniség. Ö bontja meg tudatosan a ket­tőnek egységét, öt már nem a tánczene, az emberi moz­gást kísérő muzsika inspirál­ja. A IH- szimfónia a hősi­esség, a helytállás, az V. az ember és a sors, a VI. az ember és természet viszo­nyának, a IX. az emberi élet céljának s örömének filozó- fikus mélységű kutatása. S a válasz minderre zenében ... Letisztult, hatalmas zene. De száműzi szimfóniájának té­teleiből a táncmuzsikát. A romantikus programzenében pedig ez a kettéválás már hagyományos ... — Korunk zenéjére is ez jellemző? — kérdem. De be sem fejezem, magam is el­mosolyodom ... Hiszen éppen a tánczenéről beszélgetünk. — A tánczenében a kettő újra egyesülőben van. Pon­tosabban: az igényes táncze­nében. Mert szörnyűséges hallgatni ilyen „szakkifejezés seket”, hogy „komoly” zene, meg „könnyű” zene. Van jó zene és van rossz zene. Min­den műfajban — sajnos. — Tehát, úgy tűnik, újra egyesülőben? — Igen, de ennél sokkal bonyolultabb ez a folyamat Az opera paródiájaként jött létre az operett Offenbach operettjében énekelnek, tán­colnak. Olyan táncokat, ami divatos, vagy azzá válhat. Az ének, a zene, s a társastánc egysége újra megjelenik mint lehetőség... — így az operett zenéjé­ből sarjadt ki a mai társas­tánc muzsikája? — A hagyományoknak ez az egyik ága. Legalább is nálunk ennek az operettze­nének, s az operettzene bé­csi, pesti változatának na­gyon erős hagyományai él­nek. Igen erősen rányomja bélyegét tánczenénkre ez a tradíció. Fényes Szabolcs ze­néjében, Dobos Attila mu­zsikájában ez a hagyomány él elevenen. A „Kislány a zongoránál...” dallamában pedig régi kommersz operet­tek tradíciói... De Offenbach operettjét követően néhány évtizeddel megszületik New Orleansban a másik zene is, mely a mai tánczene ősének tekinthető. A dzsessz. Alapul vesznek egy néger spirituálét, népdalt, s ezt variálják. Improvizációk születnek. Városi módon „folklorizálódik” fülünk hal­latára a dallam. S a melódia, a mozgás (a tánc) és az ének sajátos, együttes hatása jön létre. Erős népzenei ihletett- ség jellemzi. — De a dzsesszben is kü­lönválik a hangversenyzene, például Gershwin Kék rap­szódiája, a társastánc Zené­jétől — vetem közbe. — Persze. Tőkés viszonyok között újra és újra tömeg- fogyasztási árucikké válik a tánczene, s pódiumra mene­kül az igényes dzsessz. De éppen az az érdekes, hogy ma már tömegigény akarja egyesíteni újra a kettőt. A beatzenében van egy ilyen öntudatlan zenei tömeg­igény a fiatalok körében. S ez a dzsessz és a beat-ihleté- sű zene a másik genezis-vo­nala a mai tánczenének. Ná­lunk erről a tőről fakad Szö­rényi Lementének, az Ome- gá-soknak több száma... De látom, valamit kérdezni akarsz... — Igen. Mi most itt egy Bartók Béláról elnevezett ze­neiskolában vagyunk. Meg­kérdezhetném éppen ezért: a modern tánczenének mi a viszonya a népzenéhez? — Látod, ez megint újabb kérdések kulcsa. Az ameri­kai dzsessz, ahogy Európá­ban tért hódított, saját nép­zenei alapot keresett magá­nak mindenütt. Az angolok­nál is, az olaszoknál is. Ná­lunk is feltűnt egy kísérlet, hogy a „magyar nótát"’ te­gyék meg a magyar beat­zene alapjává. („A csongrádi kisbíró unokájáéról van szó.) De ez a zenei alap nem alkalmas erre. Beat-ze- ne, ha folklorizálódik, a nép­zene kincsét olvasztja be. Vagy e köré kristályoso­dik ... Csak lassan, nem tu­dom miért, de nagyon las­san megy nálunk végbe ez a folyamat... Amit a beat­zenének felrónak; a rendkí­vüli hangerő s a különös rit­mikai törvények. De ez nem­csak a beat-muzsikának, ha­nem minden modern zené­nek sajátja... Bartók Béla például a zongorát ütőhang­szerként kezelte... a bartóki ritmus pedig...?! S ő zenei világóriás. A beat-zene min­denütt saját folklóranyaggal gazdagodott, nálunk is meg­indult ez, de lassan ... Én például az Omega együttest szeretem a legjobban, az ő útkeresésüket figyelem ... — S mint a Slágerkupa egyik zsűrijének tagja, mi­lyen vélemények summa - zódták a kupaküzdelmekröl? — Nem sok jó. Alig szü­letett jó, új magyar tánc­zenei szám. Pedig ez is cél lett volna. Azután a show-t sem tudjuk még mindig meg­tanulni. Nemcsak, hogy ope- rettesítettük, de eklekticizál- tuk. Először is figyeld meg, ha Udo Jürgens, Sandie Shaw vagy Tom Jones éne­kel, kiforrott, nagyszerű mozgáskultúra, atmoszféra­teremtő képesség járul az énekhez. Sokszor csak any- nyit tesznek, hogy körültán­colnak egy nagybőgőt, más­kor fel s le sétálnak, néhány mozdulat, nem is rafinált szcenikai megoldások, s máris hangulata van az egésznek, látványos. Nálunk nem egy csapat műsorában kabaré-számok, kupié, bábo­zás, színpadias szavalat, va­rieté s cirkuszi attrakció. Az énekest s az éneket nem egyszer „felfalja’’ mindez. Egy igazi énekes egyéniség meg sem tűrné maga mellett az olyan „kísérőt”, aki rá­telepszik, eltakarja... Ott az énekre figyelünk, abban van a poén, a mi műsorainkban a kísérőműsorban, az össze­kötő anyagban... Császtvai István Kérem a panaszkönyvet! Az Űjszász és Vidéke Általános Fogyasztási és Ér­tékesítő Szövetkezet felaj ánl: TÜZÉP telepén: nagyobb mennyiségű nádpallót, gázszilikátot, nádszövetet. Vasboltjából: horganyzott képfonatot, 22-es és 2i>-ös vastagságban. A divatszalon vezetője becsukta a pa­naszkönyvet és felsóhajtott. Ugyanis teg­nap így szóltak hozzá az igazgatóságon: — Ha csak egyetlenegy újabb panaszt beírnak ebbe a könyvbe, rögtön visszakül­dik a varrodába!... — Nem a panaszköny­vet, hanem a vezetőnőt. A megrendelések pontatlan teljesítése, a határidők folytonos tologatása, s egye­bek miatt panaszkodtak a megrendelők. Igaz, akadt egy dicsérő beírás is: „Sza­lonjukban kitűnő bársonynadrágokat varr­tak számomra. Viselem is mindet, amíg el nem nyövöm. Hálás köszönettel: Pjalrasz", — Ez az elismerő nyilatkozat azonban nem sokat számított, mivel. a szalon vezetőnő­jének egyik távoli rokonától származott­„Ó, csak jönne már egyszer egy igazi hálás kliens!” — sóhajtott keservesen a vezetőnő­Nem sokáig sóhajtozhatott, mert a sza­lonba egy szemrevaló fiatal lány lépett be. Az üzletvezetőnő eldugta a panaszkönyvet, s a lány elé sietett. Ugyanazt a lányt is­merte fel a belépőben, aki egy héttel ez­előtt megtagadta a menyasszonyi ruha át­vételét. Zokogva kiabálta, hogy a ruhát „ellőtték”, s az esküvőt emiatt egy teljes héttel el kell halasztaniuk, — Jó napot, jó napot! —i turbékölta az üzletvezetőnő. — Kérem, foglaljon helyet- Átalakítottuk a menyasszonyi ruháját. Fel lehet próbálni, azonnal hívom a var­rónőt. — Nem kell! — szakította félbe hatá­rozottan a lány. — Nem fogom felpróbálni Az üzletvezetőnö azonban már hozta is a leheletfinom ruhát, — Nézze, milyen álomszépen átalakítot­tuk... Próbálja csak fel, legyen olyan ked­ves.^ — Nem próbálok fel semmit- Csomagol­ják be és azonnal adják ide a panasz­könyvet! — Aranyoskám! Ne tegyen már teljesen tönkre bennünket! Hiszen a jóval nagyol:- üzemekben is akadnak hibák... Még a négylábú is meg-megbotlik néha... — Kérem a panaszkönyvet! — ismételte határozottan á lány. Az üzletvezetőnő átnyújtotta a panasz- könyvet és reszkető kezekkel csomagolta be a ruhát­A lány fogta a csomagot, köszönt, és el­távozott. 4 A panaszkönyv utolsó oldalán pedig a következőket olvashatta a divatszalon ve­zetőnője: „...ha Önök nem rontották volna el « múltkor a menyasszonyi ruhámat, akkol már férjhez mentem volna. Viszont az egy hét alatt, amig a ruhát úiravarriák, sikerült alaposabban kiismerni az! a tér­tit, aki feleségül akart venni. Hálás kö­szönettel tartozom a divatszalon dolgozói­nak: késedelmükkel megakadályoztak ab­ban, hogy elrontsam az életemet”. Fordította: KRECSMÁRY LÁSZLÓ

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents