Szolnok Megyei Néplap, 1969. január (20. évfolyam, 1-25. szám)
1969-01-07 / 4. szám
UW9. január 7., kedd SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Vállalatok, Szövetkezetek, Tanácsok, figyelem! Ütépítéshez, útkarbantartáshoz hideg aszfalt és impregnált zúzalék megrendeléseket fogadunk el. Vállalatunk az Észak-Magyarországi Kőbánya Vállalattal közös vállalkozásban Tárcáiról 1969. évre fenti anyagok szállítását vállalja. Igényeiket a beérkezés sorrendjében elégítjük ki, íigyelembevéve az önök kéréseit; Egységár: kötőzúzaléknál 230,— Ft/tonna vagonba- rakva, impregnált anyagoknál megrendelés mennyiségétől és szemszerkezeti összetételétől függően, megegyezés szerint. Megrendeléseiket kérjük vállalatunk címére megküldeni. Mindennemű felvilágosítással szolgál Vállalatunk Anyag és Szállítási Osztálya. Debrecen, Barna u. 3. — Telefon: 26—63. DEBERECENI KÖZÚTI ÉPÍTŐ VALLALAT Nem küldjük el, a címzett mégis megkapja! Virág ajándékot küldhet az ország bármely városába! i Befizethető Budapesten a VIRÁGÉRT .üzletekben és a vidéki kertészeti vállalatok virágüzleteiben. Köszönetnyilvánítás Hálás köszönetünket fejezzük ki azoknak, akik szeretett férjem, édesapánk temetésén megjelentek és részvétükkel fájdulni un kát enyhítették. özv. Deák Lászlónk és gyermekei, Szolnok Értesítjük T. ügyfeleinket, hogy 1969. január 1-től ♦ csökkentett munkaidőben dolgozunk, minden pá- j ros hét szombatja munkaszüneti nap. A hét többi | napján 15 h-ig, szombaton 11 h-ig tart az ügyfél- t fogadás. SZOLNOKI NYOMDAIPARI VÄLLALAT i Hirdessen a NÉPLAP-ban! Köszönetnyilvánítás Köszönetemet fejezem ki mindazon rokonoknak, munkatársaknak, jóbarátoknak, szomszédoknak és ismerősöknek* akik drága jó férjem temetésén megjelenésükkel fájdalmamat enyhítették. özv. Kádas Mihályné Mezőtúr Az Első Szolnoki Hulladék és Helyianyagfel- dolgozó Javító Ktsz Szolnok, Szabadság út 8.) elnevezését 1969. január 1- től kezdődően Szolnoki Textil és Bőr- feldolgozó Kisipari Termelő Szövetkezet elnevezésre változtatta. Felveszünk háromműszakos üzemünkbe női segédmunkásokat Szolnoki Tejüzem 2 és 3 mm-es síküveg korlátlan mennyiségben kapható a csongrádi ÁFÉSZ üveg- és porcelán szaküzletében; Csongrád, Felszabadulás u. 10. sz. alatt. Tel.: 222. monológja Az opera divatjamúlt műfaj állítja Maria Callas Maria Callas nemrég ünnepelte negyvenötödik születésnapját, A hanglemez- boltok kirakataiban megjelent egy album „Maria Callas művészete” címmel, — amely négy lemezen 17 operarészletet tartalmaz. Az antológiát Jacques Bourgeois zenekritikus állította össze, aki Maria Callas művészetének első méltatója volt Franciaországban. A lemezeken megtalálható az énekesnő minden jelentősebb szerepe. A felvételek 1952 és 1959 között készültek, ebben az időben érte el a művésznő legnagyobb művészi eredményeit. Az album tartalmazza Jacques Bourgeois-nak Maria Callassal készített interjúját is, amelyben az ismert énekesnő megmutatja azt az énjét is, amelyet csak a barátai ismernek. Itt őszinte, közvetlen, szeretetre méltó, egyáltalán nem hasonlít az ismert csillagra. — Harmincéves pályafutásom során — mondja — beláttam, hogy bármennyit tud is az ember, az voltaképpen nagyon kevés. Részletesen beszélt arról, hogyan készül fel egy-egy fellépésére, majd így folytatta: — Ezerszer énekelünk a színpadon az igazi szerelemről, áldozatról, én azonban nem hiszem, hogy ilyesmi az életben is létezik. Még egy meglepő megállapítása van a neves énekesnőnek: az opera már divatjamúlt műfaj. — Az ember nem énekéi- heti azt, hogy „szeretlek”, anélkül, hogy nevetségessé ne váljon. — Miért? — Próbálja meg elénekelni, majd meglátja. Utoljára 1965-ben . Párizs-, ban lépett fel. Az operá- igazgatók Chicagótól Londonig, Daliástól Milánóig mind rábízzák a választást: hol, mikor és mit akar énekelni. Most Párizsban tárgyal a Traviatában való fellépéséről. Azt akarja, hogy a karmester Carl Maria Giulinni, a rendező pedig Luciano Visconti legyen. Pier Paolo Pasolini vele akarja filmre vinni a Mé- deiát. (Tempo) motor A Moszkvics 403 és 408-as indítása hidegben Ä taxisofőr — Halló, Taxi! — Igen, parancsoljon. — Remete utca 3. Ránézett a „lámpásokra” és bólintott. — Szilveszteri anyagbeszerzés, ha nem tévedek. — Valóban az. Sóhajtott. — Miért van úgy elke- nödve? Talán kimaradt a szilveszteri szolgálatból? Úgy gondolom, ez a taxisok nagy napja. — Szolgálatban leszek, de ne higyje, hogy nagyon odavagyok érte. A tavalyi például nem volt jobb, mint egy amolyan hétköznapi jó széria. — Itt álljon meg legyen szíves. — Boldog újévet uram. — Magának is. * Ügy adódott, hogy január 2-án délután azt mondta á barátom: , .kutyaharapást szőrivel..Sört ittunk. Négy üveggel ketten. Azt mondta ennyi „szőr” kell. Ahogy szopogattuk a sört, bejött az ón szilveszter délutáni taxisofőröm egy másikkal. Mindketten szolgálatban voltak. Valakit keEste leálláskor a hűtőzsalukat zárjuk el, ezzel is a motortér melegét védjük. Reggel négyszer-ötször erőteljesen lépjünk a gázpedálra, ekkor üzemanyagot fecskendezünk a porlasztóba, biztosítjuk az indításhoz szükséges benzinben dúsabb keveréket. Ezután húzzuk ki • a szívatógombót,' nagy hidegben teljesen, enyhébb időben csak félig. (A szívató használatának mértékét a tulajdonosnak saját kocsiján kell kitapasztalnia.) A motor indítása előtt a kuplungpedált nyomjuk ki és gázadás nélkül indítsunk. Ha „egyből” nem indul a motor, 10—15 másodpercnyi indítás után tartsunk kis szünetet, majd újra próbálkozzunk. A motor megindulása után a szívatót toljuk visz- sza alapállásba és a gázpedállal szabályozzuk, biztosítsuk az alapjáratot, a motor egyenletes működését. — Közben a kuplungot is felengedhetjük. A gépkocsival csak akkor induljunk, amikor a vízhőmérő mutatója elérte az első jelzőpontot, de a Moszkvicsnál is szabály, hogy az első 3—400 méter megtétele közben a harmadik sebességnél feljebb ne kapcsoljunk. Eközben szükségszerűen használhatjuk a szívatót, de csak akkor, ha a motor le akar fulladni és ebben az esetben is csak néhány pillanatig. Ha a motor eléri üzemi hőmérsékletét a műszer mutatója a 80-as számot jelzi. Ekkor a hűtőzsalut megfelelő mértékig nyissuk. Általában menetközben ügyeljünk arra, hogy a motor hőmérséklete mindig 80—85 Celsius fok legyen. ☆ A Merkur autószalon tegnapi jelentése a gépkocsisorszámok állásáról: Trabant Limousine 21 642 Trabant Kombi 1 621 Wartburg Limousine 8 331 Wartburg De Luxe 5 376 Moszkvics 16 460 Skoda 1000 MB 10 244 Skoda Kombi 795 Skoda 1202-es 254 Fiat 850-es l 973 Fiat Ciupe 288 Renault 1442 Volga 710 restek. Intettem neki, hogy jöjjön az asztalunkhoz. A fejét rázta, hogy nem lehet, láthatom, hogy... — Nem inni, tudom, hogy szolgálatban van... Odajött. — Na, hogy sikerült az idei szilveszteri éjszaka? — Jobban uram, mint reméltem. Igaz, volt nagy fuvarom is közben. Jászfelső- szentgyörgyre vittem egy utast. Akárhogyan is nézzük Szolnok—Jászfelsőszent- györgy szép kis út. öt százast hozott. Látom csodálkozik. Csak azért, hogy valaki eljusson hetven kilométerre képes kifizetni félezer forintot?! — Tudom mit akar mondani. Nem nővel volt az illető... Egyedül. Azt sem mondhatom, hogy nagyon részeg lett volna. Igaz, egész úton egy szót sem szólt, így hát én sem próbálkoztam beszédbe elegyedni vele. Azt sem tudtam meg, hogy kicsoda-micsoda. Visszafelé elég nagy köd volt, lassan jöhettem. Fél négy volt, mire visszaértem. — Ugye nem megy a fejébe, hogy miért fizetett ez a pasas ötszázat? Biztosan megérte neki. Vagy legalábbis akkor úgy gondolta, hogy megéri. Á. voltak en- nél könnyelműbb, vagy mondjuk úgy, hogy nagyobb pénzű? — utasaim-is. Az egyik este leállít egy férfi. — Mondja, van itt valami jó éjszakai mulató?. — kérdezte. — Az Árkád, presz- szó, — mondom én. Oh, az nem felel meg az én egyéniségemnek, — így ő, de nagyon flegmán. — Akkor... akkor... Ceglédet ajánlhatom uram. — Ceglédet? — kérdezte ő méla undorral — még Szolnoknál is sokkal szürkébb. Budapest, Kakukk bár — adta ki. az utasítást. Borravalóval együtt ezer forint volt az út. — Ez még nem minden. Az ember el sem hiszi, hogy egyeseknek honnan van eny- nyi pénzük. Csak utazgatásra. Ha az én különös egyéniségű utasom akkor este nem taxizik fel a fővárosba, hanem felül egy gyorsvonatra, ötven forintból megúsz- sza az egészet. De ez még hagyján, hogyan járt az egyik kollegám...?! — Beült a kocsijába egy hölgy. Udvariasan megkérdezi a barátom, hogy hova parancsolja hölgyem? — Záhonyba. - — Hova kérem? Záhonyba — ismételte meg teljesen közömbösen a nő. — Kérem Záhony nagyon messze van, körülbelül kétezer forintba fog kerülni az út. Viszont nagyszerű vonatközlekedés van, sokkal jobban jár asszonyom. — A világért sem utazom vonattal — szólt felháborodva a nő. — Olyan rosszul fűtik a vonatokat. Végül elindult a barátom. Az utas kétezeregyszáz forintot fizetett. — Ugye, hogy mik vannak? Múltkor a kisfiam nagyon rosszul lett éjszaka. Szászberekén voltunk az anyóséknál, be kellett hozni Szolnokra. taxit hívtam. Nem volt nehéz kiszámolni, hogy mennyibe fog kerülni az út, hiszen ez a szakmám. Százötven forintot fizettem. Hiába, nem volt más választásom, a gyermekemről volt szó. De ne haragudjon, a barátom türelmetlen, mennem kell. A viszontlátásra. — bognár — Amikor pohárral dobáltuk a macskát... Szilveszterkor, amikor pohárral dobáltuk a macskát, akkor mondta Lajos: — Na, komám, törhetjük a fejünket, mire megint ilyen dolgot kitalálunk. Önmagával elégedett hangon dicsérte akcióját, mint aki jó heccekkel, szórakoztató sztorikkal bővelkedő év- 're stílszerű koronát tett fel. No, de elkezdődött az új év, s az olvasó számára is meg kell találni az érdekes eseteket. S ne gondolják, kérem, hogy ez olyan könnyű. Ezért számítunk tudósítóink, levelezőink mesz- szemenő támogatására, a sarki újságárus már nem győz méltatlankodni: — Nem fogy a Néplap, nincs benne gyilkosság. Mit csinálnak az újságírók? Pedig ennek az újságárusnak eladási buzgalma lankadatlan. Mesélik, hogy a múltkor elébe áll egy rendőr: — Kérek egy Tükröt. Az újságárus az orra alá nyom egy köteg újságot: — Néplapot, Népszabadságot! A rendőr rendületlen. — Tükröt kérek. Az újságárus is hajthatatlan: — Néplapot, Népszabadságot. — Tükröt kérek — kezd toporogni a rendőr — Tükröt! Nem érti? Tükröt! Tükröt! Tükröt! — Értem. Tehát csak képet, csak képet, csak képet! Olvasni nem tud? Hát igen, olvasni tudni kell! De írni is! Főleg- azt, hogy miről. A varsói ifjúsági sportláp szerkesztője is arról panaszkodott a múltkor, hogy egyre nehezebb az újságírók dolga. Például: kint volt Mexikóban az olimpián. Ott állt ugyan a célszalagnál, de a tv jóvoltából a varsóiak vele egyidőben látták, hogy ki lett a győztes. — Nos, mire vonalat kapok, otthon meg kinyomják a lapot, akkor már nem az foglalkoztatja az olvasót, hogy kik lettek a helyezettek, hanem egész más dolgok. Elsősorban azok, amiket nem lát a tévében. Szerencsére észrevettem, hogy az első helyezett célba- érés után elájult. Odarohantam. Az edzője nagynehezen észhez térítette. Első kérdése az volt: „— Hányadik lettem?’’ Amikor megtudta, hogy ' övé az aranyérem, akkor ájult el igazán. Meg volt végre a sztorim. Hát így van ez. Az újságíró' vagy talál, vagy kitalál egy jó sztorit. Ha idősebb, tapasztaltabb, akkor azt is tudja: nemcsak a rókáról lehet két bőrt lehúzni, hanem másról is. így például a macskáról. Ügy bizony, a macskáról. Törökországban a hűtlen asszonyokat egy macskával varrták zsákba, s úgy dobták a tengerbe. Minden ilyen alkalom jó sztorinak bír zonyult. Sajnos, ma már nem csinálnak ott sem ilyet. A régi szokás megszűnését (a Néplap december 22-1 száma szerint) így indokolta az illetékes: kifogytak a macskák. Ilyen pechet! Mert az még csak érthető, hogy nincs kéznél egy macska, amikor éppen szükség volna rá. de hogy a krónikus macskahiány társadalmi méreteket öltsön, az fantasztikus! S ráadásul egy olyan nagy országban, mint Törökország, amelyik szövetségesként az egész NATO mesz- szemenő segítségére számíthat! Van persze olyan eset is, hogy második bőr ürügyén kicsontoznak valamit a riporterek. Például azt, hogy hány diák fér el egy négyszemélyes kocsiban? Az ilyen hírek olvasásakor csak legyint az ember. Ügy van vele. mint a tv szilveszteri Tamás bácsijával, nem ül a poén. Pedig ülnie keli. Olvasóink ugyanis megszokták, hogy a Néplap érdekes, olvasmányos. S amit az olvasó megszokott, attól nem lehet eltérni. Ehhez tartotta magát az egyik német lap is, amikor az ötödik oldalon közölte a második világháború kitörését, mert olvasói hozzá voltak szokva ahhoz: az első oldalakon csak érdekes anyagok lehetnek. Akárcsak nálunk! S. R.
