Szolnok Megyei Néplap, 1969. január (20. évfolyam, 1-25. szám)

1969-01-07 / 4. szám

UW9. január 7., kedd SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Vállalatok, Szövetkezetek, Tanácsok, figyelem! Ütépítéshez, útkarbantartáshoz hideg aszfalt és im­pregnált zúzalék megrendeléseket fogadunk el. Vállalatunk az Észak-Magyarországi Kőbánya Vál­lalattal közös vállalkozásban Tárcáiról 1969. évre fenti anyagok szállítását vállalja. Igényeiket a be­érkezés sorrendjében elégítjük ki, íigyelembevéve az önök kéréseit; Egységár: kötőzúzaléknál 230,— Ft/tonna vagonba- rakva, impregnált anyagoknál megrendelés mennyi­ségétől és szemszerkezeti összetételétől függően, megegyezés szerint. Megrendeléseiket kérjük vállalatunk címére megkül­deni. Mindennemű felvilágosítással szolgál Vállala­tunk Anyag és Szállítási Osztálya. Debrecen, Barna u. 3. — Telefon: 26—63. DEBERECENI KÖZÚTI ÉPÍTŐ VALLALAT Nem küldjük el, a címzett mégis megkapja! Virág ajándékot küldhet az ország bármely városába! i Befizethető Budapesten a VIRÁGÉRT .üzletekben és a vidéki kertészeti vállalatok virágüzleteiben. Köszönetnyilvánítás Hálás köszönetünket fejezzük ki azoknak, akik szeretett fér­jem, édesapánk temetésén meg­jelentek és részvétükkel fájdul­ni un kát enyhítették. özv. Deák Lászlónk és gyermekei, Szolnok Értesítjük T. ügyfeleinket, hogy 1969. január 1-től ♦ csökkentett munkaidőben dolgozunk, minden pá- j ros hét szombatja munkaszüneti nap. A hét többi | napján 15 h-ig, szombaton 11 h-ig tart az ügyfél- t fogadás. SZOLNOKI NYOMDAIPARI VÄLLALAT i Hirdessen a NÉPLAP-ban! Köszönetnyilvánítás Köszönetemet fejezem ki mindazon rokonoknak, munkatársaknak, jóbará­toknak, szomszédoknak és ismerősöknek* akik drága jó férjem temetésén meg­jelenésükkel fájdalmamat enyhítették. özv. Kádas Mihályné Mezőtúr Az Első Szolnoki Hulla­dék és Helyianyagfel- dolgozó Javító Ktsz Szol­nok, Szabadság út 8.) el­nevezését 1969. január 1- től kezdődően Szolnoki Textil és Bőr- feldolgozó Kisipari Termelő Szövetkezet elnevezésre változtatta. Felveszünk háromműszakos üzemünkbe női segéd­munkásokat Szolnoki Tejüzem 2 és 3 mm-es síküveg korlátlan mennyiségben kapható a csongrádi ÁFÉSZ üveg- és porce­lán szaküzletében; Csongrád, Felszabadulás u. 10. sz. alatt. Tel.: 222. monológja Az opera divatjamúlt műfaj állítja Maria Callas Maria Callas nemrég ün­nepelte negyvenötödik szü­letésnapját, A hanglemez- boltok kirakataiban megje­lent egy album „Maria Cal­las művészete” címmel, — amely négy lemezen 17 operarészletet tartalmaz. Az antológiát Jacques Bour­geois zenekritikus állította össze, aki Maria Callas mű­vészetének első méltatója volt Franciaországban. A le­mezeken megtalálható az énekesnő minden jelentő­sebb szerepe. A felvételek 1952 és 1959 között készül­tek, ebben az időben érte el a művésznő legnagyobb művészi eredményeit. Az album tartalmazza Jac­ques Bourgeois-nak Maria Callassal készített interjúját is, amelyben az ismert éne­kesnő megmutatja azt az énjét is, amelyet csak a barátai ismernek. Itt őszin­te, közvetlen, szeretetre mél­tó, egyáltalán nem hason­lít az ismert csillagra. — Harmincéves pályafutá­som során — mondja — beláttam, hogy bármennyit tud is az ember, az volta­képpen nagyon kevés. Részletesen beszélt arról, hogyan készül fel egy-egy fellépésére, majd így foly­tatta: — Ezerszer énekelünk a színpadon az igazi szerelem­ről, áldozatról, én azonban nem hiszem, hogy ilyesmi az életben is létezik. Még egy meglepő megál­lapítása van a neves énekes­nőnek: az opera már divat­jamúlt műfaj. — Az ember nem énekéi- heti azt, hogy „szeretlek”, anélkül, hogy nevetségessé ne váljon. — Miért? — Próbálja meg elénekel­ni, majd meglátja. Utoljára 1965-ben . Párizs-, ban lépett fel. Az operá- igazgatók Chicagótól Lon­donig, Daliástól Milánóig mind rábízzák a választást: hol, mikor és mit akar éne­kelni. Most Párizsban tárgyal a Traviatában való fellépésé­ről. Azt akarja, hogy a kar­mester Carl Maria Giulinni, a rendező pedig Luciano Visconti legyen. Pier Paolo Pasolini vele akarja filmre vinni a Mé- deiát. (Tempo) motor A Moszkvics 403 és 408-as indítása hidegben Ä taxisofőr — Halló, Taxi! — Igen, parancsoljon. — Remete utca 3. Ránézett a „lámpásokra” és bólintott. — Szilveszteri anyagbe­szerzés, ha nem tévedek. — Valóban az. Sóhajtott. — Miért van úgy elke- nödve? Talán kimaradt a szilveszteri szolgálatból? Úgy gondolom, ez a taxisok nagy napja. — Szolgálatban leszek, de ne higyje, hogy nagyon oda­vagyok érte. A tavalyi pél­dául nem volt jobb, mint egy amolyan hétköznapi jó széria. — Itt álljon meg legyen szíves. — Boldog újévet uram. — Magának is. * Ügy adódott, hogy január 2-án délután azt mondta á barátom: , .kutyaharapást szőrivel..Sört ittunk. Négy üveggel ketten. Azt mondta ennyi „szőr” kell. Ahogy szopogattuk a sört, bejött az ón szilveszter dél­utáni taxisofőröm egy má­sikkal. Mindketten szolgá­latban voltak. Valakit ke­Este leálláskor a hűtő­zsalukat zárjuk el, ezzel is a motortér melegét védjük. Reggel négyszer-ötször erő­teljesen lépjünk a gázpedál­ra, ekkor üzemanyagot fecs­kendezünk a porlasztóba, biztosítjuk az indításhoz szükséges benzinben dúsabb keveréket. Ezután húzzuk ki • a szívatógombót,' nagy hi­degben teljesen, enyhébb időben csak félig. (A szí­vató használatának mérté­két a tulajdonosnak saját kocsiján kell kitapasztalnia.) A motor indítása előtt a kuplungpedált nyomjuk ki és gázadás nélkül indítsunk. Ha „egyből” nem indul a motor, 10—15 másodpercnyi indítás után tartsunk kis szünetet, majd újra próbál­kozzunk. A motor megindulása után a szívatót toljuk visz- sza alapállásba és a gázpe­dállal szabályozzuk, bizto­sítsuk az alapjáratot, a mo­tor egyenletes működését. — Közben a kuplungot is fel­engedhetjük. A gépkocsival csak akkor induljunk, ami­kor a vízhőmérő mutatója elérte az első jelzőpontot, de a Moszkvicsnál is szabály, hogy az első 3—400 méter megtétele közben a harma­dik sebességnél feljebb ne kapcsoljunk. Eközben szük­ségszerűen használhatjuk a szívatót, de csak akkor, ha a motor le akar fulladni és ebben az esetben is csak néhány pillanatig. Ha a motor eléri üzemi hőmérsékletét a műszer mu­tatója a 80-as számot jelzi. Ekkor a hűtőzsalut megfele­lő mértékig nyissuk. Általá­ban menetközben ügyeljünk arra, hogy a motor hőmér­séklete mindig 80—85 Cel­sius fok legyen. ☆ A Merkur autószalon teg­napi jelentése a gépkocsi­sorszámok állásáról: Trabant Limousine 21 642 Trabant Kombi 1 621 Wartburg Limousine 8 331 Wartburg De Luxe 5 376 Moszkvics 16 460 Skoda 1000 MB 10 244 Skoda Kombi 795 Skoda 1202-es 254 Fiat 850-es l 973 Fiat Ciupe 288 Renault 1442 Volga 710 restek. Intettem neki, hogy jöjjön az asztalunkhoz. A fejét rázta, hogy nem lehet, láthatom, hogy... — Nem inni, tudom, hogy szolgálatban van... Odajött. — Na, hogy sikerült az idei szilveszteri éjszaka? — Jobban uram, mint re­méltem. Igaz, volt nagy fu­varom is közben. Jászfelső- szentgyörgyre vittem egy utast. Akárhogyan is nézzük Szolnok—Jászfelsőszent- györgy szép kis út. öt szá­zast hozott. Látom csodál­kozik. Csak azért, hogy va­laki eljusson hetven kilo­méterre képes kifizetni fél­ezer forintot?! — Tudom mit akar mon­dani. Nem nővel volt az il­lető... Egyedül. Azt sem mondhatom, hogy nagyon részeg lett volna. Igaz, egész úton egy szót sem szólt, így hát én sem pró­bálkoztam beszédbe elegyed­ni vele. Azt sem tudtam meg, hogy kicsoda-micsoda. Visszafelé elég nagy köd volt, lassan jöhettem. Fél négy volt, mire visszaértem. — Ugye nem megy a fe­jébe, hogy miért fizetett ez a pasas ötszázat? Biztosan megérte neki. Vagy leg­alábbis akkor úgy gondolta, hogy megéri. Á. voltak en- nél könnyelműbb, vagy mondjuk úgy, hogy nagyobb pénzű? — utasaim-is. Az egyik este leállít egy férfi. — Mondja, van itt valami jó éjszakai mulató?. — kér­dezte. — Az Árkád, presz- szó, — mondom én. Oh, az nem felel meg az én egyé­niségemnek, — így ő, de na­gyon flegmán. — Akkor... akkor... Ceglédet ajánlha­tom uram. — Ceglédet? — kérdezte ő méla undorral — még Szolnoknál is sokkal szürkébb. Budapest, Kakukk bár — adta ki. az utasítást. Borravalóval együtt ezer fo­rint volt az út. — Ez még nem minden. Az ember el sem hiszi, hogy egyeseknek honnan van eny- nyi pénzük. Csak utazgatás­ra. Ha az én különös egyé­niségű utasom akkor este nem taxizik fel a fővárosba, hanem felül egy gyorsvonat­ra, ötven forintból megúsz- sza az egészet. De ez még hagyján, hogyan járt az egyik kollegám...?! — Beült a kocsijába egy hölgy. Udvariasan megkér­dezi a barátom, hogy hova parancsolja hölgyem? — Zá­honyba. - — Hova kérem? Záhonyba — ismételte meg teljesen közömbösen a nő. — Kérem Záhony nagyon messze van, körülbelül két­ezer forintba fog kerülni az út. Viszont nagyszerű vonat­közlekedés van, sokkal job­ban jár asszonyom. — A vi­lágért sem utazom vonattal — szólt felháborodva a nő. — Olyan rosszul fűtik a vonatokat. Végül elindult a barátom. Az utas kétezer­egyszáz forintot fizetett. — Ugye, hogy mik van­nak? Múltkor a kisfiam na­gyon rosszul lett éjszaka. Szászberekén voltunk az anyóséknál, be kellett hozni Szolnokra. taxit hívtam. Nem volt nehéz kiszámolni, hogy mennyibe fog kerülni az út, hiszen ez a szakmám. Százötven forintot fizettem. Hiába, nem volt más válasz­tásom, a gyermekemről volt szó. De ne haragudjon, a barátom türelmetlen, men­nem kell. A viszontlátásra. — bognár — Amikor pohárral dobáltuk a macskát... Szilveszterkor, amikor pohárral do­báltuk a macskát, akkor mondta Lajos: — Na, komám, törhetjük a fejün­ket, mire megint ilyen dolgot kita­lálunk. Önmagával elégedett hangon dicsér­te akcióját, mint aki jó heccekkel, szórakoztató sztorikkal bővelkedő év- 're stílszerű koronát tett fel. No, de elkezdődött az új év, s az olvasó számára is meg kell találni az érdekes eseteket. S ne gondolják, ké­rem, hogy ez olyan könnyű. Ezért szá­mítunk tudósítóink, levelezőink mesz- szemenő támogatására, a sarki új­ságárus már nem győz méltatlankodni: — Nem fogy a Néplap, nincs benne gyilkosság. Mit csinálnak az újság­írók? Pedig ennek az újságárusnak eladási buzgalma lankadatlan. Mesélik, hogy a múltkor elébe áll egy rendőr: — Kérek egy Tükröt. Az újságárus az orra alá nyom egy köteg újságot: — Néplapot, Népszabadságot! A rendőr rendületlen. — Tükröt kérek. Az újságárus is hajthatatlan: — Néplapot, Népszabadságot. — Tükröt kérek — kezd toporogni a rendőr — Tükröt! Nem érti? Tük­röt! Tükröt! Tükröt! — Értem. Tehát csak képet, csak ké­pet, csak képet! Olvasni nem tud? Hát igen, olvasni tudni kell! De ír­ni is! Főleg- azt, hogy miről. A varsói ifjúsági sportláp szerkesztője is arról panaszkodott a múltkor, hogy egyre nehezebb az újságírók dolga. Például: kint volt Mexikóban az olimpián. Ott állt ugyan a célszalagnál, de a tv jó­voltából a varsóiak vele egyidőben látták, hogy ki lett a győztes. — Nos, mire vonalat kapok, otthon meg kinyomják a lapot, akkor már nem az foglalkoztatja az olvasót, hogy kik lettek a helyezettek, hanem egész más dolgok. Elsősorban azok, amiket nem lát a tévében. Szerencsére észre­vettem, hogy az első helyezett célba- érés után elájult. Odarohantam. Az edzője nagynehezen észhez térí­tette. Első kérdése az volt: „— Hányadik lettem?’’ Amikor meg­tudta, hogy ' övé az aranyérem, ak­kor ájult el igazán. Meg volt végre a sztorim. Hát így van ez. Az újságíró' vagy talál, vagy kitalál egy jó sztorit. Ha idősebb, tapasztaltabb, akkor azt is tudja: nemcsak a rókáról lehet két bőrt lehúzni, hanem másról is. így például a macskáról. Ügy bizony, a macskáról. Törökországban a hűt­len asszonyokat egy macskával varr­ták zsákba, s úgy dobták a tengerbe. Minden ilyen alkalom jó sztorinak bír zonyult. Sajnos, ma már nem csinálnak ott sem ilyet. A régi szokás megszűnését (a Néplap december 22-1 száma szerint) így indokolta az illetékes: kifogytak a macskák. Ilyen pechet! Mert az még csak érthető, hogy nincs kéznél egy macs­ka, amikor éppen szükség volna rá. de hogy a krónikus macskahiány tár­sadalmi méreteket öltsön, az fantasz­tikus! S ráadásul egy olyan nagy or­szágban, mint Törökország, amelyik szövetségesként az egész NATO mesz- szemenő segítségére számíthat! Van persze olyan eset is, hogy má­sodik bőr ürügyén kicsontoznak vala­mit a riporterek. Például azt, hogy hány diák fér el egy négyszemélyes kocsiban? Az ilyen hírek olvasásakor csak legyint az ember. Ügy van vele. mint a tv szilveszteri Tamás bácsijá­val, nem ül a poén. Pedig ülnie keli. Olvasóink ugyanis megszokták, hogy a Néplap érdekes, olvasmányos. S amit az olvasó megszokott, attól nem lehet eltérni. Ehhez tartotta magát az egyik német lap is, amikor az ötödik olda­lon közölte a második világháború ki­törését, mert olvasói hozzá voltak szokva ahhoz: az első oldalakon csak érdekes anyagok lehetnek. Akárcsak nálunk! S. R.

Next

/
Thumbnails
Contents