Szolnok Megyei Néplap, 1969. január (20. évfolyam, 1-25. szám)

1969-01-07 / 4. szám

/ \ 19W. Január 7., kedd SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP < 9 99Ó9 ha milliomos lennék..“ Tisztes ipar és még tisztesebb „A csépai téglagyár munká­sai nevében kérdezzük: jár-e vattaruha nekünk, vagy sem, és ha igen, miért nem kapjuk meg? Kisbabáiban dolgozunk ebben a hagy hidegben. Más vállalatnál megadják a védő­ruhát a dolgozóknak... A tégla árát emelték, s a mi bérünket is- Nemsokkal később azonban újra a régire csökkentették a pénzünket”. Ez a lényege annak a levél­nek, amely a minap „Ö, ha milliomos lennék...” jeligevei érkezett szerkesztőségünk . cí­mére. Annak ellenére, hogy írója nem nevezte meg magát, utána jártunk a dolognak. Arra gon­doltunk ugyanis, hogy a csépai téglagyár dolgozóinak jogos sé­relmére keres orvoslást isme­retlen olvasónk. Felkerestük a Szolnok me­gyei Tégla- és Cserépipari Vál­lalat illetékes vezetőit. Beszél­tünk Katies Péter igazgatóval, Hegyi Mihállyal, a szakszerve­zeti bizottság titkárával, a munkaügyi osztály vezetőjével és másokkal. Megtudtuk, hogy a levélben jelzett vattaruha-problémával a csépai téglagyár legutóbbi szakszervezeti taggyűlésén már többen előhozakodtak- — Az üzem vezetője is felszólalt akkor, támogatva a munkások kérését- Hegyi Mi­hály ott nyomban elmondta ne­kik, hogy a kemencei dolgozók­nak a vállalati kollektív szer­ződés értelmében nem jár a védőruha. Bérkérdésekről vi­szont nem volt szó a taggyűlé­sen. Az újságíró meggyőződött arról, hogy a szabadban foglal­koztatott munkások megkapták a védőruhát. Egyébiránt a kö­zelmúltban nyolc új vattaöl­tönyt küldtek Csépára azért, hogy tartalék is legyen a rak­tárban Ami a bérügyet illeti: Minthogy a nyerstégla-termelés szünetel, jelenleg szinte kizá­rólag kemencemunkások dol­goznak a gyárban. Így pana­szosunk csak közülük kerül­hetett ki. A kemencénél dolgozók ta­valy semmiféle béremelést nem kaptak, így nem is volt miből elvennie a vállalatnak. A te­lepi munkások béréhez szintén nem nyúltak hozzá. Megjegy­zendő, hogy a kemencénél fog­lalkoztatottak darabbérben dol­goznak, tehát egyéni teljesít­ményük szerint keresnek, A normák változatlanok marad­tak. Az újságíró átnézte a csé­pai gyár utóbbi öt havi bérjegy­zékét. Azok is bizonyítják, hogy levélírónk állítása — enyhén szólva — nem fedi az igaz­ságot­Olvasónk a téglagyári mun­kások nevében lépett fel — ki tudja megbízásukra-e — a köz­ügy látszatát keltve. Mégpedig azok után, hogy a szakszerve­zeti taggyűlésen (ezt állította Hegyi Mihály) világosan, egy­értelműen feleltek a dolgozók kérdéseire. Ilyen előzmények és tények ismeretében már megértjük, miért kívánt a névtelenség ho­mályában maradni a panaszle­vél írója­— f — p A „tisztes ipar”, (melyet állítólag az isten is áldott) meglehetősen eltorzult mos­tanára. Különösen faluhe­lyen, távol a városoktól és megyeszékhelytől. Van négy­öt tisztes mester, aki adót fizet, tanulót képez, jövedel­méhez mérten kiveszi részét a közterhekből. Azután sok­Mindez, azonban nem za­varja őket, a ktsz részleg mellett, — ha egyáltalán van a szakmájukban — és a véznácska mestertársada­lom mellett ők is megélnek. Nem is rosszul. Legtöbbjük a két-háromszáz forint adót sem sajnálná havonta, de... De, eddig meglehetősen nehéz volt „kiváltani az ipart”, azaz iparjogosít­Nem ment könnyen, nem volt elég ösztönzés sem. Az­után az egyik jászsági köz­ségben pl. láttunk valóságos zárt kapus kontár kombi­nátot. „Anyuka” a tisztá szobában ismerősöknek varrt, apuka a hátsó színben a szomszédoknak tragacsot gyártott, a nagyfiú a kony­hában rádiót javított ugyan­csak az ismerősöknek, míg a nagylány falvédő kézi­munkát nyomott elő az egyik vásáros számára; Cég szór ennyi, aki zárt kapu, elfüggönyözött ablak mö­gött dolgozik, bizalmatlan minden idegenhez. Ök a kontárok, fuserálók, akiket a tisztes ipar kívül- rekeszt, az igazgatási ható­ság pénzbírsággal sújt (...és nem tudni, hogy az isten, hogy van velük). ványt vagy működési enge­délyt szerezni. Ezeket az el­sőfokú iparhatóság adja, miután megvizsgálja az adott terület ellátottságát, a ké­relmező képesítését, szak- bavágó gyakorlatát, anyagi és társadalmi helyzetét stb. Az elsőfokú iparhatóság a járási tanács — másodfokú a megyei tanács illetékes szakigazgatási szerve. vagy névtábla viszont egy sem volt a kapun. Az igazság az, hogy a leg­több kontárnak nincs mega mesterlevele, pedig az ipar­jogosítványhoz 65 szakmá­ban ez kell. Azután van 23 szakma, ahol bizonyos lé­lekszámú községekben nem kell mesterlevél, hanem elég a szakmunkásbizonyít­vány, segédlevél vagy iga­zolt szakbavágó gyakorlat, és a tanács végrehajtó bi­zottsága, illetve az elsőfokú iparhatóság megadhatja a működési engedélyt; községben „új” férfi és női szabók, másodállású lakatos „mesterek”, sőt lesz egy tv szerelő és rádiós is if j- Var­ga Emánuel személyében. Ez a fiatalember egyéb­ként nem mester, mégcsak segédlevele vagy szakmun­kásbizonyítványa sincs. Vi­szont elismert amatőr a hír­adástechnikában. Az elisme­rést a faluban vívta ki s a vizsgált „szakmai gyakorla­tot” is itt szerezte meg mint illegális rádiós. Szükség van rá, hiszen a községben egy­re gyarapodik a tv tulajdo­nosok száma, s nagyon ba­jos Hatvanba vagy Jászbe­rénybe bevinni a behemót készüléket vagy kivárni, míg az isten hátamögé kiér a szerelökocsi; Pingáló asszony — ipar Szobafestő sajnos nem akadt. így aztán ezt az ipart csakúgy, mint eddig a pingáló asszonyok űzik a jászsági községekben. Azt mondják nagyon szépen dol­goznak ... Csakhogy ilyen címen nem lehet ipart ki­adni. Az ipar tisztessége ügyé­ben tehát komoly javulás várható ott ahol helyi ke­zelésbe kerül a hatósági teendő... Amit mostmár nem az isten, hanem a la­kosság áld. — palatínus — Milyen hatásfokkal gyógyít a jósvafői Békebarlang? Két miskolci orvos, dr. Kirchknopf Márton és dr. Bíró Zsigmond a közel­múltban beszámolt a szak­embereknek a jósvafői Béke barlangban tíz éven át foly­tatott gyógyítási kísérletek eredményeiről. Az orvosok 1959-től mostanáig összesen 791 beteget kezeltek. A be­tegek a kezelés alatt sem­miféle gyógyszert nem kap­tak. Hogy biztosabban lehes­sen értékelni a barlangterá­pia hatását. Az elbocsátott betegeknek később kérdő­íveket küldtek, amelyeken a kezelés hatásának tartóssá­gáról érdeklődtek. Asztmával 301, krónikus bronchitisszel 490 beteget kezeltek a tíz év alatt. A beérkezett válaszok szerint az asztmások 65, a bronchi- tisesek 68 százaléka tartós, vagy legajább néhány hóna­pos javulást észlelt. Az ese­tek 18, illetőleg 20 százalé­kában a javulás a kezelés tartamára szorítkozott, míg 17, illetve 12 százalékuknál a barlangterápia hatástalan­nak bizonyult. Megvizsgálták a barlangi klíma hatását a köhögésre; a légszomjra és a légzés­funkciókra is. A köhögés az esetek 80, a légszomj 85 százalékában megszűnt, 13 százalékban változatlan ma­radt. A légzésfunkciók szin­tén javultak. Nem az adó miatt Kontár kombinát A Damjanich Múzeum legújabb képzőművészeti szerzeményei Nagyobb terjedelemben jelenik meg a Figyelő Az 1968-as év utolsó nap- jaibaní s az új esztendő első hónapjában reprezentatív kiállításon ismerkedhet meg a múzeumlátogató közönség múzeumunk 1966—67-ben szerzett képzőművészeti és legújabb régészeti anyagá­val. Nézzük meg közelebbről, milyen művek gyarapították az utóbbi években a múze­um művészeti gyűjtemé­nyét. A közelmúltban már említést tettünk erről a ki­állításról, s arról, hogy az anyagban szereplő képző- művészeti alkotásokat a mú­zeum állami szervektől kap­ta. Az állami vásárlás anya­gából, a Művelődésügyi Mi­nisztérium által, s a megyei tanács művelődésügyi osztá­lyától juttatott festmények, szobrok, grafikák alapul szol­gálnak egy olyan gyűjtemény létrehozásához, amely nem­csak a Szolnoki Művésztelep, tágabban az Alföld művészeté­vel ismertet meg, hanem nagy vonalakban illusztrálja egész mai művészeti életün­két. a múzeum földszinti ki­állítótermeiben bemutatott tárlat az első lépéseket mu­tatja affelé a gazdag mű­gyűjtemény felé, amellyel élő művészetünk főbb irányza­tait, iskoláit, kiemelkedő mestereit tudjuk majd rep­rezentálni. A múzeum anyaggyűjtési munkájának azonban nem­csak a tudományos feldolgo­zás a célja, hanem az is, hogy kiállításon bemutatva a munkákat, megismertesse a közönséget a műalkotásokkal. Ezek a következőkben éven­te megrendezésre kerülő új- szerzeménvi kiállítások egye­lőre valamelyest pótolják a Szolnokon hiányzó országos kiállításokat. A rendezés arra törekedett, hogy ne csak a műveket mu­tassa be, hanem az alkotó­kat is. A munkák mellé he­lyezett életrajzi adatok kö­zelebb hozzák a látogatókhoz a műalkotásokat is. A mai magyar képzőművészet rend­kívül színes és tágterű, mű­vészeink között mind a szá­zad eleji művészeti irányza­tok, művészeti iskolák, mind a legújabb művészeti stílusirányok képviselői megtalálhatók. Mai művé­szeti életünkre is éppúgy jellemzők a művészeti cso­portosulások, közös eszméket, célokat valló iskolák, mint a két világháború közötti idő­szakra. Ezeknek az irányok­nak, alkotó módszereknek a bemutatása még a legna­gyobb országos kiállításnak, a XI. Képzőművészeti Tár­latnak sem sikerült teljes mértékben. Nem is lehet kí­vánni tehát, hogy a Damja­nich Múzeum jelen kiállí­tása teljes igényű legyen. Annál is inkább, mert nem­csak helyproblémáink van­nak, de az sem függ a mú­zeum munkatársaitól teljes mértékben, hogy milyen mű­veket ajándékoznak gyűjte­ménye számára állami szer­veink. Mindezen túl, az új- szerzeményi kiállítás bemu­tat néhány kiváló művészt, és jelentős műalkotást ha­zánk képzőművészetéből. A tárlat bemutatja a szá­zad első felében kialakult, Olaszországból átszármazott újklasszicista irányzat egyik hazai képviselőjét, Medve- czki Jenőt, akinek Szopta­tó anya című munkája jel­lemzően újklasszicista mű. Sajnos Bernáth Aurélnak, egyik iskolateremtő meste­rünknek birtokunkban levő munkáját nem tudtuk kiállí­tani, mivel pillanatnyilag külföldi kiállításon szerepel Szőnyi István tanítványa volt Üjváry Lajos, akinek Há­rom öreg című temperaképe mestere stílusát, lírai hang­vételét közvetíti. Béres Jenő két különböző kompozíció­val lep meg, egy konstruktív szemléletű, nagyvonalú tájképpel és a jellemzően pesti hangvé­telű, dekoratív, bistrót áb­rázoló Reggelizők munkájá­val. A konstruktív, szerkeze­tesen felépített kompozíciót többen kedvelik jelen kiállí­tásunkon. íresik József, Vé- csési Sándor, Bazsonyi Arany munkái ezt a tendenciát tükrözik. Az 1967-ben ala­kult „Kilencek” művészcso­port két képviselőjével ta­lálkozunk, Szabó Zoltánnal, aki egy mély tónusú, súlyo­san festett Csendélettel je­lentkezik, és Konfár Gyufe» val, aki egy sajátos, izgal­mas felületű tájképpel mu­tatkozik be. Tamás Ervin nagyméretű Halárusok munkája sokak előtt ismert, hiszen nem elő­ször szerepel kiállításon. Merész nézetű komponálás, egységes, dekoratív színha­tás jellemzi. Az újrealista irányzatot Mácsay István, már kiállításokról szintén is­mert műve, Judit című fest­ménye képviseli. Scholz Erik Nádas munkája a szimboli­kus — szürrealisztikus irány­zatok felé mutat, Berki Vio­la Őskora viszont megkapó- an kedves, naív szemléleté­vel a neoprimitív iskolát kö­veti. Metafizikus szemlélet­ben fogant Aczél Ilona Ré­gészet című munkája. A vásárhelyi iskolát egyik legkiválóbb mestere, Németh József reprezentálja, Kapu előtt művével. Meg kell még említeni Szurcsik János nagyméretű Utazók- ját. a pasztelltechnikával készült, sajátos szerkezetű, monumentális alkotás a ki­állítás egyik legdöbbenete­sebb darabja. Ki kell még emelni a fiatal, salgótarjáni művész, Lóránt János Pa­rasztszoba munkáját, A kiállítás külön mutatja be a Szolnoki Művésztelep alkotóit, mint a magyar mű­vészet egyik legrégibb isko­lájának mai művelőit. A Művésztelep tizenkét alko­tójának kétségtelenül az utóbbi évek tárlatain bemu­tatott legjobb munkáit lát­hatja a látogató. Az ő mun­kásságukat felesleges részle­tezni, hiszen az alkotókat, s kiállított munkáikat is jól is­meri múzeumlátogató közön­ségünk. Ugyanezt lehet el­mondani a Bács-Kiskun me­gyeiek munkáiról is, hiszen az ő alkotásaikkal az 1966— 67-es Tavaszi és Téli Tárla­tainkon már megismerked-> hetett közönségünk. A kiállítás bizonyítja sok­rétű és színes művészeti éle­tünket, ízelítőt ad abhöi a forrongó világból, amellyel a mai magyar festők, szobrá­szok, grafikusok próbálják kifejezni változó jelenünket, mai lüktető életünket. Egri Mária Hatóság helyben Január 1-től sok tekintet­ben könnyítettek a dolgom A hatáskörök leadásáról szó­ló rendelkezések nyomán a Jászság tíz községe vette át a járási tanácstól az elsőfo­kú iparhatóság jogkörét és teendőjét. Többek között olyan népes községek, mint Jászjákóhalma, Jászapáti, Jászkisér, Jászfényszaru stb. Ez utóbbi helységben pl. az elmúlt év végéig 14 ké­relem érkezett máris. Zöm­mel olyanoktól, akik csak legalizálni akarják egyéb­ként régóta űzött mestersé­güket. A tanács végrehajtó bi­zottsága gyorsan és rugal­masan döntött, lényegében csak azoktól tagadta meg a működési engedélyt, akik tsz-tag léven, másodállás­ban akartak ipart váltani az építéshez és szereléshez tar­tozó szakmák valamelyiké­ben. Erre ugyanis egy ren­delet nem ad lehetőséget. Új mesterek? Egyébként nemsokára ki­akaszthatja a cégtábláját Márkus Pali bácsi, nyugdí­jas, aki „kútcsinálói” enge­délyt kért, lévén a háztáji csőkutaknak nagy mestere és e ténykedés régi műve­lője. (Tavaly állítólag 36 kutat készített.) Lesznek a 1969. januártól a Figyelő gazdaságpolitikai hetilap ed­digi 12 oldal-terjedelme négy oldallal bővül, s a jövőben 16 oldalon jelenik meg. — A bővítést — az olvasók kívánságával egyezően — azért határozta el a szerkesz­tőség, hogy a lap eddigi alap­vető jellegének fenntartása mellett ki tudja elégíteni azo­kat a megnövekedett igénye­ket, amelyek a közgazdászok, a gazdasági élet különféle te­rületein dolgozó gyakorlati szakemberek részéről különö­sen az információs jellegű anyagok közlésének növelése iránt felmerültek. A nagyobb terjedelemben a Figyelő — az eddigiek meg­tartása mellett — fokozato­san több új rovattal igyekszik a gazdaságirányítási reform következtében elsősorban a vállalatoknál megnőtt infor­mációigényt kielégíteni­így például a ,,Figyelő je­lenti” című rovatban a lap hétről hétre összefoglaló tá­jékoztatást ad az időszerű gazdasági eseményekről; a ,.Gazdasági joggyakorlat” cí­mű rovat keretében rendsze­resen közöl a vállalati gazdál­kodást érintő bírósági, dön­tőbizottsági és egyéb határo­zatokat, s a jövőben rendsze­resen hoz munkaügyi állás- foglalásokat. Továbbra is is­merteti a hét rendeletéit, s a gazdasági élet személyi és vállalati híreit. Helyet kapnak a lapban a vállalati ármunkával kapcso­latos tájékoztató anyagok, továbbá a pénzügyi jellegű információk, beleértve a bank-kapcsolatok gyakorlati kérdéseit. A jövőben minden számban egy teljes oldalon foglalkozik a Figyelő nemzet­közi gazdasági kapcsolataink időszerű kérdéseivel, Elsősorban nagyszámú vi­déki olvasói kívánságának tesz eleget a szerkesztőség, amikor növeli a mezőgazda- sági rovat terjedelmét, bele­értve ebbe a világ mezőgaz­daságára vonatkozó tájékoz­tató cikkek, statisztikai ada­tok közlését. A nagyobb terjedelem el­lenére a Figyelő előfizetési díja, illetve példányonkénti eladási ára változatlan ma­rad. Uj séf kerestetik... Jolánka, üzemi éttermünk üdvöskéje terítékem mellé egy kis zöld kartont tett. A kartonon rubrikák, mellettük kérdé­sek: kora, neme, munkaköre, családi ál­lapota stb. Nagyon elgondolkó — ma­gyarán szólva: bamba — képet vághat­tam, mert Jolánka sürgősen felvilágosí­tott. Az új séf az adatok alapján fogja megállapítani lényem újratermelésének szénhidrát-, kalória- és egyéb tápanyag- szükségletét, igényli és utalványozza a nyersanyagot. Minket pedig — ugyan­csak ennek alapján — kategóriákba osz­tanak aszerint, ki mit kap enni. Az ebéd­lőben kijelölik a helyünket — kategórián­ként —, hogy valóban mindenki az elő­írt táplálékhoz jusson. Nagyokat nyeltem, Jolánka gyorsan a tányérba öntötte a levest, hogy mondani­valómat víz helyett azzal nyeljem le. Ügy könnyebb. Egyben legyek szíves alá­írni a mellékelt rózsiszín cédulkát: Iga­zolom, hogy a 120 kalória tápértékű, 60 gr szénhidrátot tartalmazó 2 dl forralt vizet — azaz: levest — némi sóval Kiss Péternétöl (mármint Jolánkától) fogyasz­tásra átvettem. Ugyanis a konyhán az új séf tételes elszámolást vezetett be. Nyel- deklőm rendkívül gyorsan dolgozott. Szerencsére Jolánka éppen térült a má­sodik fogásért, így nem hallotta a nyel- deklésem ellenére feltörő mondókámat. A második fogás — az új séf jóvoltá­ból — vízben ázott krumpli, félig nyers, félig szénné égett bifsztek — mellé egy kék cédulát kaptam, 800 kai... 280 gr szénhidrát... 2 gr só... Nyeldeklőm nem bírta tovább. Visszafelé dolgozott: fel­tört belőle a jó, kaporszakállas dicsére­te. Felugrottam — és bevertem a fejem egy táblába, amit eddig nem vettem ész­re. Ugyanis éppen felettem lógott. Mad­zagon. Felírása: „II. kategória, 1150 kai...’’ Az asztalról lesövörtem a teríté­ket. Csörömpölt... — felébredtem. . Le­löktem az éjjeliszekrényről a hamutartót. Csikkestől. Félrebillent fejem telem-’tem kedvenc lapom decemberi számának ap­róhirdetési oldaláról, ahol munkavállaló­kat keresnek. Szemem az egyik apróhir­detésen révedezett: .,Nagyüzemi konyha felvesz adminisztrációban és anyagkisza­básban jártas főszakácsot. Főzésről cgff fia szó sincs. as

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents