Szolnok Megyei Néplap, 1969. január (20. évfolyam, 1-25. szám)

1969-01-31 / 25. szám

a SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1969. január 31. Amerikai—saigoni időhúzás Párizsban Bécsben megkezdődött az Olah-per Tegnap esti helyset kép A francia fővárosban ismét összeültek a Vietnammal foglalkozó négyes konferencia résztvevői. A saigoni rezsim delegációjának nevében Pham Dang Lam nagykövet 26 gépelt oldal terjedelmű, tehát rendkívül hosszú, felszólalásban igyekezett tagadni, hogy kormánya megszegte a genfi egyezményeket és a VDK-t vádolta ezzel. Henry Cabot Lodge nagykövet, az Egyesült Államok küldöttségének ve­zetője röviden szólalt fel — de ez volt az egyetlen pozití­vum, amit beszédéről el lehet mondani. Lodge ugyanis változatlanul folytatta azt a vonalvezetését, hogy a konferen­ciát igyekezzék a katonai részletkérdések medrébe terel­ni és megfossza lényegbeli, politikai vonatkozásaitól a ta­nácskozást A taktika célja szemmelláthatólag időhúzás, de milyen cél érdekében követi Lodge ezt a taktikát? Mit nyer Washington azzal, ha időt nyer? A kérdésre egyetlen válasz képzelhető el. A Fehér Házban és a State Departmentben nagyonis jól tudják, milyen ingatag a saigorji rezsim helyzete. Azt remélik, hogy sikerül megerősíteni a Thieu—Ky klikk helyzetét. Pá­rizsi megfigyelők rámutatnak, hogy éppen ebben a re­ményben rejlik az amerikai álláspont legkiáltóbb logikát­lansága. Mennyi időre van szüksége Washingtonnak a sai­goni rezsim stabilizálásához? — teszik fel a kérdést a francia fővárosban — ha erre a csaknem másfél évtizedes intenzív amerikai beavatkozás sem bizonyult elegendőnek? Xuan Thuy miniszter, a Vietnami Demokratikus Köz­társaság küldöttségének vezetője a tanácskozás csütörtöki ülésén elvileg elemezte az amerikai magatartást. A saigoni hatóságok — hangsúlyozta — csak az amerikai dollárok és bajonettek segítségével tudják magukat hatalmon tartani. Ezt az alapvető tényt kendőzi el az az amerikai kísérlet, amely a demilitarizált övezet problémáját akarja előtérbe tolni. Ezzel — mondotta Xuan Thuy — azt akarják elhi­tetni a nemzetközi közvéleménnyel, hogy észak és dél kö­zötti háborúról van szó. A valóságban azonban a háború egyfelől az amerikai agressziós csapatok, a csatlós egységek és az amerikai ügy­nökök, másfelől a lakosság és a DNFF fegyveres erői között folyik — állapította meg a VDK-delegáció vezetője. Botrányos, az egész osztrák közéletet kínosan érintő per kezdődött csütörtökön a bécsi esküdtszék előtt. A vádlott: Franz Oláh volt belügyminiszter, szakszervezeti vezető és a szocialista párt egyik egykori irányítója. A vád. korrupciós ügyletek és sokmilliós nagyságrendű sikkasztások, a perben egy sor ismert politikust hallgatnak ki és a kommentátorok nem tartják lehetetlennek, hogy a tárgyalás kínos helyzet­be hozhat ma is vezető szerepet játszó közéleti személyisé­geket is. Oláh a szakszervezetek vagyonából többek között szélsőjobboldali szervezeteket, sőt — például 1956-ban, a magyar ellenforradalom idején — illegális fegyverszállí­tással foglalkozó cégeket is finanszírozott Amerikai támadás a VDK ellen A VDK külügyminisztéri­uma szerdán nyilatkozatban tiltakozott tíz ellen, hogy az Egyesült Államok, Észak- Vietnam bombázásának megszüntetése óta, a legsú­lyosabb harci cselekménye­ket követte el január végén, 23-án, 24-én és 26-án, ami- koris az amerikai parancs­nokság B—52-es nehézbom­bázókat küldött Bo Trach körzetének bombázására. A barbár bombatámadások kö­vetkeztében 18 asszony és gyerek megsebesült, illetve meghalt. Ugyanakkor a DNFF hír- ügynöksége szerdai jelenté­sében arról számol be, hogy az Egyesült Államok fokoz­za a mérgező vegyszerek al­kalmazását Dél-Vietnamban. Az Egyesült Államok 1968— 69-ben 71 millió dollárt irányzott elő a vegyiháború­ra és naponta öt gépet küld Dél-Vietnam fölé, mérgező anyagok szórására. Amerikai hadijelentések szerint heves harcokra ke­rült sor kedden és szerdán Saigon körzetében. Három­ezer amerikai katona csa­pott össze a szabadsághar­cosok egyik zászlóaljával, mintegy 30 kilométerre dél­re a fővárostól. Az ameri­kaiak négy halottat és 19 sebesültet vesztettek. Egy helikoptert lelőttek a parti­zánok, akik az amerikaiak szerint 42 halottat vesztet­tek. Á volt osztrák belügyminiszter pere A bécsi esküdtszék előtt csütörtökön megkezdődött Franz Oláh volt belügymi­niszter és szakszervezeti el­nök pere. A szocialista párt egyik hajdani vezetőjét milliós sikkasztásokkal és csalással vádolják A per­ben egy sor ismert politikust hallgatnak ki tanúként. — Oláh vezető szakszervezeti funkcionáriusként az 50-es években éles kommunista­ellenes fellépéseivel vált is­mertté. A parlament alelnö- ke, majd a szakszervezeti szövetség elnöke és belügy­miniszter lett. Amint utóbb kiderült, ezekben az években önhatalmúlag használta fel a szakszervezetek vagyonát. Titkos antikommunista szer­vezetet, valamint cégeket alakított, amelyek a többi között illegális fegyverszállí­tásokkal foglalkoztak 1956- ban, o magyarországi ellen­forradalom Idején. Oláh megvásárolt pártja, illetve a saiát nob'tíkai ambíciói szá­mára két bécsi bulvárlapot, az Exoresst és a Kronenzei- tungot. Belügyminiszter korában a vádlott nyilvá­későbbi eltávolítása ellené­re Oláh volt az, aki elindí­totta a szocialista párt jobb­ra tolódásának máig tartó folyamatát. Az általa kez­deményezett politikát hajtja végre Kreisky, a párt jelen­legi elnöke, valamint a szak- szervezeti vezetők. Clay Shaw pere New Orleans Szerdán kiválasztották a 12 tagú esküdtszék 11. tag­ját is a Kennedy merény­let előkészítésével vádolt Clay Shaw perében. A 11. esküdtet 137 jelölt meghall­gatása után szemelték ki. Erdembeli tárgyalásra csak akkor kerülhet sor, ha már megvan a 12. esküdt is és még két pótesküdt. Houstonban nyilatkozott John Connally, volt texasi kormányzó, akit Garrison ügyész tanúnak idézett meg a perre. Connally kijelentet­te, hogy önszántából nem óhajt New Orleansba utaz­ni, de ha egy texasi kerüle­ti bíróság helybenhagyja az idézést, akkor elmegy. A volt kormányzó tanúvallo­mása azért szükséges, mert Kennedy elnök meggyilko­lásakor ugyanabban a gép­kocáiban ült, ahol az áldo­zat. és ő maga is megsebe­sült. Az amerikai igazságügymi­nisztérium engedélye értel­mében tanúvallomásra köte­lezhetik Roy Kellermant (aki az elnöki gépkocsiban tartózkodott). Lyndal Sha- neyfelt-et, aki Abraham Zap- ruder híres amatőrfilmjét elemezte, valamint Robert Frazier fegyverszakértőt. Izraeli légitámadás iraki állások ellen A bagdadi rádió adását megszakítva hivatalos köz­leményben jelentette be, hogy helyi idő szerint csü­törtök délelőtt 11 óra 30 perckor magyar idő: 9 óra 30 perc) hét izraeli repülő­gép bombatámadást hajtott végre a Jordánia északi ré­szén állomásozó iraki had­erők ellen. A védekező ira­ki erők az egyik izraeli bombázót lelőtték, a lángoló gép szabad szemmel jól lát­hatóan az Izrael által meg­szállva tartott szíriai magas­laton zuhant le. A közle­mény hozzáfűzi, hogy iraki részről nem volt veszteség. A Reuter ismerteti azt a Tel Aviv-i közleményt, amely cáfolja a bagdadi hírt a légitámadásról. A bagdadi bejelentéssel csaknem egyidőben Amman- ban a jordániai katonai szó­vivő közölte, hogy a reggeli órákban két izraeli bombá­zó jordániai területre repült be. A jordániai légvédelmi erők tüzelése a Két gépet visszafordulásra kényszerí- tette. EZ TÖRTÉNT SZTÁLINGRÁDNÁL Egy katonai tolmács visszaemlékezései írta: V. Sztyepanov tartalékos százados, a Sztálingrádnál harcolt 7. gárdahadsereg törzskarának tolmácsa Parlamenterek nosságra hozta, hogy a ha­tóságok többszázezer, a náci időkből származó úgyneve­zett spicli-aktát őriznek és gyarapítanak tovább, ame­lyek a legkülönbözőbb párt­állású osztrák közéleti sze­replőkre vonatkozó bizalmas adatokat tartalmaznak. Mint a szocialista pártvezetés tagja, titokban egymillió schillinget bocsátott a szél­sőjobboldali szabadság párt rendelkezésére. Manipulá­cióit megsokalva pártja Olohot 1964-ben visszahívta funkcióiból, majd kizárta. Oláh megalakította saját, de­mokratikus haladó pártját, amely 150 ezer szavazatot kapott az 1966-os választá­sokon Mandátumhoz ugyan nem jutott, de ilvmódnn hoz­zásegítette a nénnártot az abszolút többséghez és a szocialistáknak a kormány­koalícióból való k;smri’l5sá- hoz. Amint a Die Presse löfttörtökön emlékeztet rá: III. 1943. januárja a Volga partján látszólag nem bővel­kedett eseményekben. A do­ni frontszakasz csapatai Ro- kosszovszkij tábornok pa­rancsnoksága alatt (a 6. né­met hadsereg teljes bekeríté­se után a hadműveletben részt vett egységeket egy frontba fogták össze) to­vább harcoltak, hogy a be­kerített hadseregcsoportot felmorzsolják. Az egyre gyen­gülő ellenség, minden veszte­sége ellenére, eszeveszetten ellenállt. Fegyverbe állítot­ták az utolsó tartalékokat — a harcképtelen katonákat, betegeket és sebesülteket is. Január 8-án a szovjet pa­rancsnokság parlamentere­ket küldött Paulus törzskará­hoz. javasolva a bekerítettek­nek. hogy adják meg magu­kat. A hitleristák azonban visszautasították az ultimá­tumot. Január 10-én csapataink parancsot kaptak a bekerített hadseregcsoport likvidálására- Már január 25-én sikerült két részre, egy északi és déli részre osztani a „katlant". Elérkezett január 31-e A hadsereg törzskara a lövész­árkokból már régen átköltö­zött Sztálingrád egyik elővá­rosába, Beketovkába. Ekkor már szinte minden éjszaka alhattunk. Ezen a napon is hajnalban keltünk, mint rendszerint. A tisztek rend­be hozták magukat, én éppen borotválkoztam. Egyszeriben feltárult az ajtó és a hadsereg törzska­rának főnöke. Laszkin tábor­nok lépett be­— Tolmács, hozzám! Azonnal jelentkeztem; — Egy pillanat alatt le­gyen kész, és indulunk — mondotta a tábornok és el­tűnt. Gyorsan letörültem még borostás arcomról a szappan­habot és a tábornok után iramodtam, menet közben gombolgatva bundámat. Laszkin tábornok házánál az utca szokatlan képet muta­tott: ott állt a hadsereg szin­te egész személyautóparkja, hosszú sorban álltak a gép­kocsik. Alig foglaltam helyet az egyik autóban, máris megindult a kocsisor. Mi történt — kérdeztem Laszkin segédtisztjétől — aki a kocsiban maradt. — Sztálingrádba megyünk Paulusért- — E« elmesélte a részleteket. Az elmúlt éjsza­Cui prodest ? Cui prodest? Kinek áll érdekében — így tették fel a kérdést már a régi Rómá­ba” is ha különösen bonyo­lult Úgy szövevényéhez ér­keztek. Helyénvaló ugyanilyen nyíltsággal feltenni a kér­dést: kinek áll érdekében, hogy Csehszlovákia az ál­landósult feszültség légköré­ben éljen? Kinek áll érde­kében, hogy Prágában meg­nehezüljön egy valóban szo­cialista konszolidáció kibon­takozási folyamata? A kérdés annál inkább jo­gos, hiszen az elmúlt hét végén jobboldali erők pro­vokatív megmozdulásairól érkezett hír a csehszlovák fővárosból. Ürügynek hasz­nálva a szerencsétlen diák, Jan Pniach tűzhalálát, ut­cai tüntetéseket és rend­bontásokat szerveztek. Vagy­is a tűznél — amelynek fellángolási körülményei egyelőre több mint rejtélye­sek — saját politikai pecse­nyéjüket akarták megsütni. A nagyobb zűrzavarnak csupán határozott — ne fél­jünk kimondani a bizonyos esetekben okkal, ok nélkül pejoratív értelmet kapott jelzőt — adminisztratív esz­közökkel lehetett elejét ven­ni. A jobbaldali erők, ame­lyek láthatóan tartottak a húr túlfeszítéséből kirobbanó konfliktustól, ennek nyomán a taktikai visszavonulást vá­lasztották Ezt megelőzően ultimátumokkal bombázták a párt és állami vezető szer­veket, olyan követelésekkel, amelyek egyike-másika szé­pen hangozhat, de teljesí­tése nem tartozik a jelen realitásai közé. Ilyen törek­véseik néldául a pártkong­resszus és a válasz*ások szin­te azonnali megtartása. Még a politikai analfabétáknak is látniok kell, hogy ezeknek, az egyébként szükséges, fo­lyamatoknak időelőtti meg­rendezése, a kiélezett lég­körben, megfelelő program nélkül: nem a rendezés, ha­nem a zűrzavar elmélyítését szolgálná. Élnünk kell a gya­núperrel, hogy egyesek saját pozícióikat szeretnék biztosí­tani, mielőtt jobboldali platt- formjuk méginkább leleple­ződnék. Hangsúlyozni kell ugyan­akkor, hogy az elmúlt hét­vége rendbontó akciói lé­nyegükben csupán Prágára összpontosultak, s a lakos­ság túlnyomó többsége tá­voltartotta magát a zavar­góktól. Lassan magukra ta­lálnak azok az egészséges erők, amelyek következete­sen valóra kívánják váltani a párt tavaly januári és no­vemberi plénumainak hatá­rozatait, a közben előadó­dott torzulásokat kiküszö­bölve. A csehszlovák belső hely­zet természetesen nem vá­lasztható el az európai és a nemzetközi politikától. Vé­letlen-e, hogy Nyugat-Né- metország területén, a cseh­szlovák határoktól alig negy­ven kilométernyire, nagy­szabású amerikai hadgya­korlat kezdődött, amelynek során a „feltételezett ellen­séget” támadták. Cuj prodest? Ügy gondol­juk, hogy mind a csehszlo­vák népnek, mind a cseh­szlovák nép igazi barátainak az az érdeke, hogy a vi­szonylag hosszú kritikus idő­szak után megszilárduljanak a szocialista vívmányok és a ko”áMr hibákat mellőzve, lendületes dinamizmussal folytatódjék a szocialista épí­tés. Á csehszlovák szövetségi gyűlés ülése PRAGA (MTI) Csütörtökön délelőtt a prágai vár spanyol termé­ben került sor a csehszlo­vák szövetségi gyűlés két kamarájának első együttes ülésére. Amikor Marie Mi­kova, a népi gyűlés alelnö- ke megnyitotta a föderációs parlament tanácskozását, már az emelvényen ült el­nökségének 40 tagja, akiket a népi és nemzetek gyűlésé­nek szerdai alakuló ülésein választottak meg, köztük: Alexander Dubcek, a CSKP K, B. első titkára, Evzen Erban, a Nemzeti Eront el­nöke, Gustav Husak, az SZLKP K. B. első titkára, Cestmir Cisar, a CSNT és Ondrej Klokoc, az SZNT el­nökei. Jelen vannak Oldrich Cernik vezetésével a szövet­ségi kormány tagjai is. Csütörtökön a déli órák­ban a szövetségi gyűlés két kamarájának együttes ülé­sén Peter Colotka profesz- szort a föderációs parlament elnökévé választották. A föderációs parlament első el­nökhelyettese Josef Smrkov- sky lett. ka a hadseregünkhöz tartozó tengerészgyalogos dandár ka­tonái szorosan körülzárták a 6. hadsereg törzskarát. A né­metek arra kérték parancs­nokságunkat, küldje el képvi­selőit, hogy tárgyaljanak a megadásról. Megadás... Milyen zenéje van ennek a szónak. Paulus törzskara azonban azt a fel­tételt szabta, hogy a szovjet parlamenter rangban leg­alább tábornok legyen és feltétlenül Rokosszovszkijt képviselje. A választás Lasz­kin tábornokra esett- , íme, itt állt előttünk Sztá­lingrád, a sokat szenvedett hős város. Egyszeriben kiderült, hogy nem i„ olyan könnyű feladat felkutatni az ostromlott el­lenséges vezérkart. A térké­pen ugyanis gondosan fel volt tüntetve, de hogyan le­hetett volna megtalálni ezen a terepen, ahoi a halál és a pusztulás uralkodott! A leg­pontosabb vezérkari térképek sem nyújthattak segítséget: semmiféle támpont nem ma­radt. Köröskörül, amerre a szem ellát, mindenütt szét­zúzott kő, megsemmisített acél hevert és a hó végérvé­nyesen felismerhetetlenné tette az utcák arculatát. Sokáig keringtünk, egyre- másra kérdezgetve a szem­bejövő katonákat. Olykor németekkel is találkoztunk, fegyveresek voltak, takarók­ba bugyolálva. otromba mű­anyag csizmákat viseltek Rá se hederítve a szokatlan gép­kocsikaravánra, mint a hold­kórosok, baktattak valahova. Megpróbáltunk szóbaelegyed- ni velük, de apatikus tekinte­tük semmit sem áruit el. A mély hóban kitaposott kes­keny ösvények ho| szétfutot­tak, hol ismét találkoztak: így volt ez mindenütt Szét­rombolt, vagy teljesen ép tankok és ágyúk — egy csepp benzin, egyetlen töltény nél­kül. Chlorodont fogkrémtu- busok, ólomsúlyú, egyáltalán nem habzó szappan darab­kái. Pisztolyok, géppiszto­lyok, puskák, acélsisakok, távcsövek, különféle ruhada­rabok. És még valami... Eleinte azt hittük róla, hogy téglahalmaz. Amikor aztán az egyik megállónál kérdezősködés közben kiszáll­tunk a kocsiból, valaki csiz­májával megrúgta a fagyos havat. Kiderült, hogy nem téglatörmelék van alatta ha­nem holttestek- A hitleristák rengeteg holttestet hagytak maguk után. Holttestek, holt­testek mindenütt. Soha a há­ború végéig egyetlen egvszer sem láttam annyi tetemet. ...Félkörben álltak tank* jaivt ég közöttük 45 milli­méteres ágyúk. Az ágyúk csöve egyetlen pontra irá­nyult — egy hatalmas épület romjaira. Valamikor ezt az épületet áruháziak nevezték. Az ágyúk csövénél szintén félkörben szorosan egymás mellett álltak kigombolt töl­ténytáskákkal és lövésre kész géppisztolyokkal ? hitleristák. Ez volt Paulus törzskara. (Folytatása következik.) 4. „Am Ziel!*

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents