Szolnok Megyei Néplap, 1969. január (20. évfolyam, 1-25. szám)
1969-01-24 / 19. szám
186?. január 24. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 .REKLÁM 69' A kereskedelemben és a gazdasági életben növekvő szerephez jnt a reklámtevékenység. Ennek jegyében rendezi meg a Magyar Hirdető Vállalat kiállítását a fővárosban, a Technika Házában. A bemutatón a reklám gráf ikák mellett bemutatják a hatáskeltést szolgáló kirakati eszközöket, különféle hirdetési és reklámkellékeket. Az érdekes és első ízben megrendezett kiállítás január 27-én zárul. A kiállítás egy részlete (MTI Foto—Szebellédy felv.) KÖNYVEK A KIRAKATBAN A könyv az ember jó barátja, tanítója, szórakoztatója. Magyar Benőn ével, az Állami Könyvterjesztő szolnoki 458. számú boltjának vezetőjével arról beszélgettünk, múlt évben milyen könyvek arattak nagy sikert — az eladó szemével nézve. — Úgynevezett szenzációs sikert két könyv ért el; Palotai Boris Zöld dió című kisregénye, és a Jóga. Mindkettőt két-három nap alatt kapkodták el. Valószínűleg közrejátszott ebben az ' is, hogy előzőleg a tv-ben beszéltek róluk. Népszerű volt még az olcsó Kislexikon is. Ebből ötszáz példányt1 kaptunk, s csak bemutatóba maradt pár darab. — A sorozatokat, vagy az egyedi példányokat keresték inkább? — Mindkettőnek megvan a maga olvasótábora, nagyjából egyforma lehet az arány. A sorozatok közül az Albatroszt kedvelik leginkább: ebben jelent meg többek között Chandlertől a Kicsi nővér és a Rejtő könyvek. Tavaly több ezer kötetet adtunk el belőlük. Hasonlóan biztos sikert jelentettek a Kozmosz, az Európa és a Modem Könyvtár kötetei is. Év végén indult meg a Világirodalom Remekeinek 30 kötetre tervezett harmadik sorozata; százan rendelték meg. A Jókai könyvek, — mint minden évben — tavaly is népszerűek voltak: egy-egy regény 150—200 példányban fogyott el. — Kerestek olyan könyveket, amelyeket nem lehetett megkapni? — Természetesen. Leginkább a régebben megjelent, úgynevezett bestseller Ber- kesi, Passuth könyvek iránt érdeklődtek. Egész évben, szinte minden nap keresték Dallos Sándor Munkácsi életrajzregényét, az Aranyecsetet és a Nap szerelmesét is. Idén ezekből a könyvekből nem lesz hiány, több száz példányt fog kapni a boltunk. — A részletfizetést sokan vették igénybe? — Ezt a kedvezményt tulajdonképpen tavaly vezettük be. Eleinte csak nagyobb értékű könyveket, sorozatokat, lexikonokat adtunk részletre, ma már mindent. Jelenleg 300 folyószámlás vásárlónk van, csupán múlt évben 100—120-szal növekedett a számuk. — Az új év első könyvsikere? — A Matematikai Kis Enciklopédia. Eddig 35 kötet kelt el. A kulya!á'át! A hálószobára „esküsznek64 Hét nap alatt félszáz garnitúra Valósággal veszély-zóna lett Szolnokon a Meder utca. Egy nagy, fekete kutya tartja sakkban a járókelőket, sőt a kerékpárosokat is. Ez utóbbiakat különösen „kedveli”; feldönti őket, szaggatta a ruhájukat, mindaddig, amíg valaki el nem kergeti onnan. S-romtanúk szerint a na- nnkban három kerékpárost lökött fel egymás után a „szelíd” állat. A kutva a Közlekedési Énítő Vállalat Meder utmi telepén tanyázik, s az éije- liőr tudomása szerint az igazgató a gazdáin, aki nem engedi megkötni. Szén dolog, ha valaki szereti az állatokat, de akkor szén igazán, ha abból senkinek sem származik kára. Mellesleg; Ha valaki „kutsával való vészéi veztetéct” követ el — az ez°r forint pénzbírsággal sújtható. A megyeszékhely lakberendezési boltja január 10-től 31-ig 20 százalékos árengedménnyel árusítja a hálószoba garnitúrákat. A boltvezető szerint hasonló kedvezményes vásár — fényezett hálószoba bútorból — még nem volt Az elmúlt hét végéig január 18-ig — hét nap alatt — 26 hálószobát vásároltak a vevők. Az eladott berendezések közül mindössze kettő került Szolnokra. Miért ilyen nagy a kereslet a fényezett hálószoba garnitúrák iránt? Azért, mert az utóbbi időben jelentősen emelkedett az áruk. A leg- jobbaké 12—13 ezer forint körül mozog. Ennyiért modern „lakószobákat” lehetett kapni. A fényezett hálókból nagy készletek keletkeztek. Így az árengedmény következtében körülbelül 8 ezer forint körül van a legszebb garnitúrák ára, s a kereslet egyből óriási lett. Eddig leginkább a festett, „Erzsébet” elnevezésű hálószoba bútort vásárolták. Ennek az ára 5560 forint, s ezzel az árral tartani tudta magát a piacon, a hagyományos bútorok kedvelői körében. Zárszámadás Cibakházán Fekete András a termelő- szövetkezet gépkocsivezetője röpített ki engem a Bánomba Kovács Ferencnéhez, a közös gazdaság dinnyéséhez. Végighallgatta beszélgetésünket, amiből kiderült, Julika, a dinnyés fiatalasszony jobban keresett, mint a vízügynél dolgozó férje. Mikor visz- szafelé jöttünk, azt mondta Fekete: — Hát tudja, ilyen az élet. Én itt kezdtem a Vörös Csillagban zetorosként. Legényember voltam, egy haverom motorkerékpárján sokszor átruccantunk Tisza- földvárra, Martfűre táncolni, udvarolgatni. Sose mertük megmondani a lányoknak, hogy mi tsz-tagok vagyunk. Akkor még lenéztek bennünket. Most meg hányán megállítanak engem, te a főnökökkel jársz mondják, hogy lehetne oda hozzátok bejutni a tsz-be. A zárszámadó közgyűlésen is tárgyaltak felvételekről. Ezúttal harminchatan szerettek volna a Vörös Csillag Tsz tagjai lenni. Csak huszonegyet vettek fel. De közülük tizenhét özvegyasz- szonyt. pintér Sándor elnök- helyettes külön elmagyarázta a közgyűlésen nehogy elutasítsák a kérelmet, hogy az asszonyok jogutódok, elhalt tsz-tagok feleségei, hozzá- tartozói, akiknek jövőjére nézve életbevágó, hogy beléphessenek. Enélkül egyéves próbaidő leteltével jöhet csak szóba valakinek a felvétele, örömmel megszavaztak viszont hat kilépést, s kizártak egy tagot („A Vörös Csillag Termelőszövetkezet tagjához nem méltó magatartásért” — vagyis lopásért), s töröltek harminchat embert a tagok sorából. Nincs ebben semmi meglepő. A zárszámadó közgyűlésen azt hallottuk, Hovodzák István elnöktől, 1968-ra 105 forintos átlagkereset jutott minden munkanapra náluk. Ez mindent megmagyaráz. De azért nem értettem, miért van egyszázkilencvennyi szerződéses munkaviszonyban álló és családtag dolgozója a gazdaságnak. Többségükben fiatal. Miért nem engedik belépni őket? — Nagyon egyszerű — mondták. — Ennek a kis 6300 holdas gazdaságnak már 1115 tagja van. (S belőlük 418 nő.) Egyrészt minden új belépőnek háztáji föld jár, s véaül mi maradna a közös művelésre? Másrészt nem fe- lelőtlenkedhetünk. hogy egyre másra vesszük fel az embereket, de munkát és jövedelmet nem tudnánk biztosítani. Az ipari üzemben is úgy van, csak annyi munkást vehetnek fel, amennyire szükségük van. •a A cibakház! zárszámadás igazán ünnepélyes hangulatú volt A szövetkezeti fúvós zenekar szórakoztatta a gyülekezőket, de az igazi jókedvet azt hiszem, nem ez csinálta. Hanem a szövetkezet sikerei a nagy aszály ellenére. Az elnök szólt arról, hogy nyolcmillió forintot vitt el tőlük a nagy szárazság. Ez csak a csapadéknélkül meg nem termett termékek értéke. Feltűnt viszont, hogy a legtöbb növény termésátlagán nem érződik mindez. Hiszen búzából is 17,5, kukoricából pedig 24,5 mázsával fizetett a föld. — Ez igaz, mondta Hovodzák István, de 1967-ben 60o holdat öntöztünk. Tavaly meg 1700-at, s ha a többszöri öntözést is számítjuk 2500 holdat. Mi pénzünkbe került ez nekünk? A közgyűlés felé fordulva azt mondta: — Ügy hiszem minden tagtársunk egyetért abban, egy ilyen esztendő tragédia lett volna a kisparaszti gazdaságokban. Bizony egyetértettek. De a legnagyobb ’ •'lyesl* moraj — szinte az egész nagyterem megkönnyebbült felsóhajtása — akkor hangzott el, mikor az elnök úgy folytatta beszá- molójá.: — örömmel jelenthetem a tisztelt közgyűlésnek, a január 1-én nyugdíjba menő Varga Sándor bácsi alapítótagunk az új szövetkezeti nyugdíjtételek alapján 2102 forintot kap havonta. S mikor elcsendesült a helyeslés, még hozzátette: — Ügy érzem, ez már a parasztemberek legmerészebb álmát is meghaladja. Borzák Lajos I Irány: az integráció IV. Megbízható szállító, biztos piac A világon ma már legalább egymillió féle árut gyárt a gépipar, s a vegyipar is több százezer termékfajtát állít elő. Elképzelhetetlen- hogy egy tízmillió lakosú kis ország ennyi fajta termék gyártására berendezkedjék. Erre még egy közepes vagy annál nagyobb állam sem vállalkozhat. A technikai fejlettség mai színvonalán a legtöbb termelési és tudományágat önállóan a Szovjetunió és az Egyesült Államok fejleszti. Nagy lélekszámúk, hatalmas felvevőpiacuk, nagy területük és sokoldalúan fejlett gazdaságuk teszi ezt lehetővé. Az árucikkekre azonban a kis országoknak is szükségük van. Mit tehetnek? Ha az adott ország kapitalista társadalmi és gazdasági rendszerben él, akkor beépül valamely tőkés nagyhatalom érdekszférájába, s a nagy monopóliumok profitját növelve, vállalva a „kis halra” vadászó „nagy hal” állandó fenyegetését, igyekszik fedezni szükségleteit. Ha szocialista ország és va- Ife nemzeti, nemzetközi érdekek vezérlik, akkor a legszélesebb együttműködésre törekszik a testvérországokkal. s olyan gazdasági kapcsolatokat alakít ki. amelyek módot adnak az igények fokozott kielégítésére. S e kapcsolatok révén olyan gazdasági potenciálra tesz szert, hogy a szocialista világon kívül is megfelelő forrásra talál szükségleteinek ' kielégítéséhez. Az együttműködés eredményei Az utóbbiak leírásához nem elméleti ismeretek, hanem gyakorlati tapasztalatok, sokszorosan beigazolódott módszerek és formák álltak rendelkezésünkre. Magyarország elmúlt húsz esztendős tapasztalatai, KGST tagságunk két évtizede egyértelműen amellett szól, hogy hazánk egyedül a szocialista együttműködés útján juthatott el mai fejlettségi színvonalára. — Jórészt magunk mögé utasítottuk azokat az országokat, amelyekkel a felszabadulás előtt egy szinten álltunk, Magyar; ország számára a KGST- ben kialakult együttműködés mindennapi szükséglet. Elsősorban azért, mert nyfers- anyagban szegény ország vagyunk, feldolgozó kapacitásunk viszont nagy. Ahhoz, hogy kapacitásunkat kihasználhassuk, a nyersanyagot külföldről kell biztosítanunk. Ebben a KGST játsz- sza a legfontosabb szerepet, hazánk legmegbízhatóbb szállítója. A tagállamok közötti együttműködés révén a Szovjetunió, Csehszlovákia és Lengyelország kőszénből fedezi szükségletünket, vasércbehozatalunk 95 százalékát a Szovjetunióból vásároljuk. Kohókokszot és hengereltárut is importálunk, a legfontosabb 12 nyersanyagból csupán a bauxit fedezi az ország teljes szükségletét. Támaszunk a KGST Közismert, hogy hazánk gazdasági növekedése — sok más országtól ekércen — viszonylag nagymértékben függ a külkereskedelemtől, mind a forgalom mennyiségétől, mind jövedelmezőségétől. — Éppen az említett okok miatt állandóan növekvő importra szorulunk. De csak az az ország tud rendszeresen importálni, amely évről évre bővíteni tudja exportr t. A magyar iparban már dolgozóknak csaknem egynegyede exportra termel. Mindez azonban csak akkor ér valamit, ha a megtermelt árut értékesíteni tudiuk. — (Nemzeti jövedelmünk közel 40 százalékát a külkereskedelmen keresztül realizáljuk.) E tekintetben is a KGST a támaszunk, ezúttal nem a megbízható szállító, hanem a biztos piac minőségében. A tagállamokkal kötött szerződéseink biztosítják, hogy külkereskedelmi forgalmunk 68 százalékát a szocialista piacon bonyolítsuk le, ezen belül 34.7 százalékát a minden tekintetben legnagyobb gazdasági partnerünkkel, a Szovjetunióval, 10.3 százalékát az NDK-val, majd Csehszlovákia és Lengyelország következik a részesedés arányában. (A tőkés országok közül 1967-ben a legnagyobb forgalmat az NS7K-val bonyolítottuk le- egész áruforgalmunk 5.1 százalékát.) Sok a hasznunk a közös létesítményekből is. A „Barátság” olajvezetéken keresztül Magyarország eddig több mint 11 millió tonna olajat kapott. A „Béke” nemzetközi villamos távvezetéken a Szovjetunió tavaly 1,9 milliárd kilowatt, 1969— 1970-ben évente 2,8 milliárd kilowatt villamosenergiát szállít Magyarországra. Tudományos és műszaki segítség A magyar gazdaság valamennyi ágában naponta tíz- és százezer forintos megtakarítást jelent a KGST országok tudományos, műszaki segítsége. A Dunai Vasmű, a Borsodi és a Tisza- menti Vegyiművek tervezésénél, a 150 megawattos százhalombattai turbogene- rátor gyártásánál — hogy csak néhány példát említsünk — döntő fontosságú volt a baráti együttműködés. A magyar technikai, tudományos vívmányok, szabadalmak. dokumentációk viszont a többi szocialista országban jelentenek hathatós segítséget. A sok jó tapasztalat alapján teljesen érthető, hogy a magyar képviselők a szocialista országok összefogásának fejlesztése mellett szállnak síkra a KGST-ben. Abból indulnak ki, amit az MSZMP Központi Bizottsága éppen a múlt év végén« december 4-i ülésén megállapított: „Szükséges, hogy fokozottabban éljünk a szocialista országok gazdasági együttműködésében, a műszaki-tudományos kooperáció fejlesztésében rejlő lehetőségekkel...” Az együttműködés hatékonyságának növelésére — mert most már nem az extenzív, hanem az intenzív fejlődés van soron — a magyar kormány javaslatot is dolgozott ki. Lényege: egyfelől a népgazdasági terveket kell jobban összehangolni, az alapvető problémákra — nyersanyag ellátás, vegyipar, gépgyártási kooperáció, stb. — összpontosítani, másfelől a nemzeti piacokat kell fokozatosan és tervszerűbben megnyitni egymás előtt, szorgalmazni a vállalatok közötti közvetlen együttműködést. A magyar dolgozók or- szágépítö munkájukban jó segítőtársra találnak a KGST-ben. Erre 20 év és az ország fejlődése a tanú. A következő évtizedekben ezeket a hasznos kapcsolatokat még inkább az igények és a lehetőségek szintjére kell emelni. Pálos Tamás (Következik: A modern kov szintjén)
