Szolnok Megyei Néplap, 1969. január (20. évfolyam, 1-25. szám)

1969-01-19 / 15. szám

UH. Január 19.

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP

9

Fésületlen

gondolatok

Még csak három hét telt el az újévből, de máris kiderült, ez sem sokkal különb a réginél.

*

Megkomolyodott ember: Fiatal korában egy új világért indult harcba. Ma már beéri egy új kocsival.

fc

Nagyvonalú főnök; A hivatali problémákat mindig általában érinti. A titkárnőjét annál konkrétabban.

fi

Igazi közéleti személyiség: Felszólalásaiban kemény, kritikus, megalkuvást nem tűrő, de még soha sem sértett meg senkit

fi

Sokra vitte; Es ezt azoknak a jótanácsoknak köszönheti, amelyeket nem fogadott eL

*

Ne hidd egy szavát sem. Társaságban Bartókról cseveg, otthon meg a Snajder Fangt énekli

Színész alkat; Csak mások gondolatainak a ragyog- tatására képes.

A szolgalelkűség titka: Könnyű eltűrni azt a hatalmat a fejünk felett, amelyet egykor mi is gyakorolni remélünk.

fr

Es aki még a szolgalelkű- ségig sem képes vinni: Szeretne úgy táncolni, ahogyan mások fütyülnek, de a mások őrá fütyülnek, nem neki.

$

Intelem a gépkocsivezetőknek: Csak a temetői gyászmenet az, ahol már nem kell ügyelni a Kresz előírásaira.

fi

Nem mersz szembenézni magaddal? Tedd meg nyugodtan, úgy sem látsz semmit

fi

Ne igyál oly sokat mások egészségére, mert a magadét veszíted ét

BOKROS LÁSZLÓ: TANYA

Színészek, bohémek

A régi színészvilág emlékeiből

1

A fiatalok közül csak kevesen tudják, " hogy a Fővárosi Operettszínházzal szemben működött az ARIZONA mulató, ahol a legfantasztikusabb gépi mutatványokat alkalmazták a revükhöz. Drótkötélen táncoltak, a páholyok elektromos gombnyomásra eltűntek és számos más technikai trükk segítette a produkciót. Az egyik előadás végén az igazgató nagy izgalommal fordult Csortos- hoz:

— Ha szabadna megkérdeznem művész úrtól, hogy tetszett a műsor?

Csortos dermesztő komolysággal válaszolt:

— Itt műsor volt? En azt hittem, hogy a Ganz-gyárban vagyok...

2

Bródy István, a te- hetséges rendező má- " niákusan alapított színházakat, amikbe — az akkori nehéz időkben — rendszerint belebukott. Az egyik ilyen bukás után felkereste Sebestyén Gézát, a Budai Színkörben. Géza látta Bródy feltűnő szomorúságát, megkérdezte:

— Mi bajod van, Pista?

— Szeretnék megvacso- ráznL

— És mi akadálya van ennek? — kérdezte Sebestyén.

— Egy tizes kellene;

— Parancsolj! — s átadta a tízest.

Bródy megköszönte és elindult, mire Géza utána szólt:

— Te Pista, nehogy vacsorázás helyett, megint színházat alapíts.

3 Nemrég az örökifjú m Honthy Hannával találkoztam. Nagy örömmel üdvözölt, s ragyogó arccal mondta:

— De jól nézel ki, Misi! Hány éves vagy?

— Ne viccelj, — szóltam — hiszen évekig együtt ünnepeltük a születésnapunkat. Egyidősek, vagyunk;

Végtelen sajnálkozással mondta Honthy:

— Te már olyan öreg

vagy?!

4 Hevesi Sándor és a m Budai Színkör igazgatója között nagy és őszinte barátság alakult ki. Kár, hogy gyakori telefon- beszélgetéseiket nem lehetett magnetofonra felvenni. Egy ilyen beszélgetés során egyszer Hevesinek panasz- « kodott az igazgató: gyengén megy a Budai Színkör.

— Mit játszanak ma? —- kérdezte Hevesi.

— Ármány és szerelem Beregivel — mondta az igazgató. Hevesi csodálkozott:

— Ármány és szerelem Beregivel, s nincs közönség? Aznap este'váratlanul beállított az előadásra Hevesi, beült az igazgatósági páholyba, körülnézett, s azt mondta:

— Mit akarsz, hisz tele van a színház?!

— De mit tudod te, — mondta az igazgató —, ebből mennyi az ármány, és mennyi a szerelem?!

5

Heltai Jenőt meg- B hívták a Budai Színkörbe, hogy nézze meg a „Carmen”-t. Mikor az énekesek megtudták, hogy milyen illusztris vendég ül a nézőtéren, a szokottnál is jobban igyekeztek. Ez vonatkozott különösen a baritonistára, aki „túlteljesítve a tervet”, valósággal bömbölt A szünetben megkérdezték Heltai Jenőt mi a véleménye az előadásról.

— Minden nagyon rendben van, — mondta Heltai — csak egy kis rendezési hiba történt Ugyanis a tor- reádor helyett a bika jött be!

A huszas években egy néger revütársulat “ lépett fel a Városi Színházban. Ezért az igazgatót élesen megtámadta egy városi bizottsági tag. — Az igazgató újságnyilatkozatában így szólt a támadás hátteréről: |

— összefüggésbe kell hoznom a támadást azzal, hogy a bizottsági tag úr benyújtotta hozzánk egy darabját, amit nem adtunk elő. Ezek után megérdemelné, hogy a produkciót műsorra tűzzük.

Sebestyén Mihály

FEBRUÁR:

a mezőgazdasági- szakirodalom hónapa

A falvakban a tél az erőgyűjtés, a felkészülés időszaka; a szellemi erők gyarapítására is szolgál. A termelőszövetkezeti tagok, a mezőgazdaság dolgozói és irányítói a viszonylag több szabad idő jelentős részét önképzésre, továbbképzésre fordítják. Több kézbe jutnak el ilyenkor a szaklapok és szakkönyvek, mint az egymásra torlódó mezei munkák idején.

A mezőgazdasági szakirodalom hónapja 1969-ben is február. Az előkészületek már országszerte megkezdődtek. A könyvek az érdeklődőknek és a tanulnivá- gyóknak számos lehetőséget kínálnak, hogy tudásukat, ismereteiket bővítsék: 37 új mezőgazdasági szakkönyv jelenik meg.

Akit például a mezőgazdaság műszaki fejlesztésének üzemgazdasági problémái foglalkoztatnak, bizonyára szívesen veszi kézbe Almási Gábor hasonló című most megjelentetett tanulmányát. Űjabb kiadásra kerül Mo- hácsy—Maliga—Gyúró szerzői hármas már-már klasz- szikusnak számító kézikönyve, a gyümölcsfák metszéséről. a világhírű magyar paprika termesztés nélkülözhetetlen tudnivalóit Angeli Lambert könyve foglalja össze. A háztáji vagy kisegítő gazdaságok új módszereket kutató- gazdáinak ad sok praktikus tanácsot Oláh Istvánnak a nyúltenyésztésröl, Szentirmay Lászlónak a lúd- tartásról és hizlalásról, örö- si Pál Zoltánnak pedig a méhészkedésről írt munkája.

A mezőgazdasági szak- irodalom hónapjára készülve a termelőszövetkezetek, az állami gazdaságok, a művelődési otthonok országszerte szervzik már a szakelőadásokat, az író—olvasó találkozókat. Ezeken az ország neves szakemberei foglalkoznak majd a mezőgazdasági termelés időszerű problémáival, előadások, megbeszélések, viták, helyi tanácsadások keretében. A rendezvényeket az elmúlt években is nagy szakmai és kulturális érdeklődés kísérte. A tervbe vett mintegy 7—8000 előadás, író—olvasó találkozó minden érdeklődőnek jó lehetőséget ad tudása gyarapításához.

A könyvhónap egyik legfőbb célja a mezőgazdasági üzemek szakirodalmi ellátásának javítása. A termelő- szövetkezetek és állami gazdaságok számára a könyvhónap olvan alkalom, amikor kevés fáradsággal kiegészíthetik üzemi könyvtáraikat mindazokkal a művekkel, amelyek ismereteit, tapasztalatait, napjaink törekvő embere nem nélkülözheti.

(KS)

Rádió és Televízió Évkönyv 1968-1969

Hazánkban a televízió rohamos terjedésének időszakát éljük: ma már minden harmadik család otthonában működik tévékészülék. A közönség azonban mégsem fordít hátat a rádiónak. Miként alkalmazkodik a Rádió a versenytárs, a Televízió teremtette új helyzethez, műsorszolgáltatásaival hogyan igyekszik megtartani, sőt gyarapítani hallgatóságát? Ezekre a kérdésekre is keresi a választ a Rádió és a Televízió idei évkönyvének bevezető írása.

A kötetnek, — amely anyagában legalább olyan mértékben gondol a rádióhallgatókra, mint a tévénézőkre,— más írásai ugyancsak szólnak a gondokról és a fejlesztés terveiről. Milyen lesz az „űrújság”, s hogyan igyekszik ezzel versenyben

maradni a Rádió hírszolgálata. Mi is az a képrögzítés, vagy a sztereofőnia? És melyik sportkedvelőt ne érdekelné: hogyan fest majd a televíziós sportkörkapcsolás.

A gazdag tartalmú és szép kiállítású évkönyv szerkesztői gondoltak azókra a rádióhallgatókra és tévénézőkre is, akik olvasni is szeretik az elhangzott műveket. Közrebocsátották „Lenin a Szmolnijba megy...” című dokumentumriportot, a „De- tektívjátszma” című rádiókomédiát, a Rádió Kabarészínpada néhány emlékezetes darabját, valamint az „Ütőn” című televíziófilm forgatókönyvét, amely az 1968-as szófiai tévéfesztivál forgatókönyvdíját nyerte el. Számos kép, karikatúra és az év krónikája egészíti ki a kötetet. (Minerva, 1968.)

P*

meg, nehezen nyílik a zár. Gatya, ing, a nylon ing is piszkos és összegyűrve lapul a bőrönd mélyén kenyérrel, zöldpapikával elegyedve.

A vámos mosolyog. A férfi tovább túrkál a bőröndjében. Már majdnem azt

Aki bátor, a vámos szemébe néz. A mai anyagot a differenciálszámítást, nevetséges, már tavaly is tudtam! Nyugodtan próbáljon ki a tanár úr, hívjon ki a táblához... (Nyugodtan kutathat a bőröndömben, nálam nem talál semmit.)

II

HUSITO

II

Az egyszeri rendezőről mondják: Az általa rendezett komédia a közönség drámája, a rendező tragédiája lett

A művészet a művész és a közönség közös műve. Ha az egyik dilettáns, a másik sínyli meg.

fi

Karinthy írta: Ha egyedül vagyok egy szobában, akkor ember vagyok. Ha bejön egy nő, akkor férfi lettem. És annyira férfi, ameny- nyire nő az, aki bejött

fi

Egy görög bölcs után: Nem szeretem sem a ledér,. sem az álszent nőt. Az első túl lassan, a másik túl hamar adja meg magát.

fr

A szerkesztő; Annyit hallottam az irodai munka gépesítéséről, míg vettem én t> egy új szemétkosarat.

/I z emberek pedánsan

ülnek az összehajtott bőrkabátokon. Tehetik, a kabátok finom, vékony bőrből készültek, könnyen eltűnnek a terebélyes fenekek alatt

A busz néma, pedig egy perccel ezelőtt a busz énekelt Magyar nótákat, külhoni földön. A vámnál a busz megállt és elnémult Följött egy fiatal vámőr, aki szemlátomást élvezi a helyzetet. Szó se róla, kedvesen köszön, kedvesen kérdez, csupán a szemében van egy csipetnyi gúny: „No lám, gyerekek, már megint rossz fát tettetek a tűzre? Vajon mivel tömtétek degeszre ezeket a nagy bőröndöket? Tudom én, ne is mondjátok Bőrkabát nylon ing, női cipő és csoki...”

Ha felnéz, szó szerint ez olvasható ki derűs, barna szeméből. Egyébként a kezében tartott listákat bámulja kitartóan. Csodálatos szerény listák ezek. Egyiken sem jön ki ezer forintnál több érték.

— Legyen szíves kinyitni a bőröndjét — szól oda egy kövér emberhez. A férfi megrezzen, a bőröndöt térdére teszi, de feneke mozdulatlan marad. Keze rec

mondja: „No lám, semmi; Az égvilágon semmi tiltott áru az én bőröndömben nincs. Kár volt pont engem

kiszúrni!”

— Köszönöm — szól a fiatalember, s azután barátságosan szétnéz az embereken. Matematikaóra a suliban, mindenki ezt érzi. Csak itt meglett, életük delén túl járó emberek játszanak egy fiatallal. Felelés előtti drukk, halálos néma csend, az „osztályban” egy pisszenés sem hallatszik;

A jópofa társához fordul és viccet mesél. Belekeveri a vámőröket is, pedig a vicc eredetileg katonákról szól. Öt nem érdekli a téma, a differenciálszámítás, ő már a kör pégyszögösítésénél tart, majd pont ennél a kis általános iskolai tételnél fog izgulni. Nevetséges, ezt a tanár is tudhatná rólam. (Tavaly Párizsban jártam, onnét arany nyakláncot hoztam Icunak. Azt sem találták meg az okosak. Hát akkor most nem fogok egy

ócska bőrkabáton elcsúszni?)

A blazírt „óra” alatt eszik. Hanyagul, lezserül és csámcsog. Ebből is láthatja a tanár úr, hogy tiszta a lelkiismerete. (Valóban, mit hülyéskedik itt ez a kis öcsi velem? Az egész pénzem elvertem egy hét alatt Belg- rádban. Semmit sem hozok, majd otthon kapok a pofámba az asszonytól. Még szerencse, hogy a gyereknek a tengerparton szedtem néhány szép kagylót.)

A stréber összenevet a tanárral. Ugye, ők ketten értik egymást? Szemük egybekapcsolódik, aztán a stréber jelentőségteljesen a mellette ülő nőre néz. Ez a lány nem készült, tanár úr. Ezt ön is láthatja. Tessék csak nézni, zavarában a földre néz. Öt kell kihívni: állati szekundát fog kapni. (A szomszédom táskája tele van szajréval, itt próbálkozzon a vámos elvtárs, valószínűleg jó fogása lesz.)

És a gyá»a lesüti a szemét, aztán bátortalanul kinéz az ablakon a bizonytalan nagy semmibe. Holott a

lelkiismerete tiszta, sőt,, talán csak egyedül neki tiszta. De nem szereti a tanárokat, s azok mintha éreznék, tudnák ezt, mennek felé, mindig csak feléje mennek, mert gyávasága vonzza őket. Az egyenruhás férfi megáll előtte, kérdezi a nevét megkeresi a papírját, azután azt mondja:

— Kérem, mindent fel tetszett írni ?

— Igen, illetve... — rebe- gi elhaló hangon és felemel a lába mellől egy narancs- szörpös üveget.

— Ezt nem írtam fel. Viszem Lajoskának Lajoska a kisfiam. Tízéves. Nagyon szereti a narancsszörpöt. Apja fia. Én sem iszom szeszt. Tetszik tudni, az apám. Hát, ő igen. Ö ivott. És elég rossz volt szegénynek. a családi élete. Én éppen ezért nem. Nem, én, egy nyel etet sem. Nálunk a narancsszörp...

A vámőr szalutál és elköszön Szemével, mintha ezt mondaná: „Tavaszig ne lássalak benneteket, húsvétig a szavatokat se halljam, gyerekek”.

Kicsengettek! A buzz zsong, fütyül, énekel,

(sab^