Szolnok Megyei Néplap, 1969. január (20. évfolyam, 1-25. szám)
1969-01-19 / 15. szám
♦ fM». Január 1t. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP g Megtorpanás vagy erőgyűjtés? A „piros alma" belülről őszinte és felelősségteljes volt az a beszámoló, amely a napokban a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat Szolnok megyei elnökségének ülésén elhangzott. A társulat megyei vezető testületé előtt számot adó szaktitkár. Cseppentő Miklós elmondotta; jóllehet gyarapodott az ismeretterjesztő szakosztályoknak a száma, a megtartott előadások témaköre Is bővült, mindez mégsem tudta ellensúlyozni azt a folyamatot, melynek során az elmúlt esztendőben csökkent az ismeretterjesztő előadásoknak a száma és kevesebb hallgató jelent meg az előadásokon, mint 1967-ben. A megyei elnökség gondosan elemezte az előállott helyzetet. Mig 1967-ben 4231 előadás hangzott el megyénkben, 1968-ban már csak 3361. A hallgatóság létszáma pedig 241319-ről 172 686-ra csökkent. Ezen belül a társadalomtudományi előadásoknak a száma 2909-ről 2232-re, az előadást meghallgatók köre pedig 155 274-ről 123 922-re csappant A társadalomtudományi ismeretterjesztés helyzetét elemző elnökségi ülés . nem verte félre a vészharangot. Valójában 1968 őszétől kezdve nyolcvannégyezer hallgatónak képzése folyik a pártós a tömegszervezeti oktatásnak keretei között. Meghonosodott megyénkben a marxista—leninista középiskola, továbbra is népszerű az esti egyetemi oktatás s annak szakosított tagozata. A speciális kollégiumok rendszere is kiépülőben. A párt. s a tömegszervezeti oktatásban széleskörű és differenciált skálája alakult ki az ismeretek nyújtásának; vannak alap-, közép- * felsőfokú oktatási formák. Kirajzolódnak lassanként a propagandisták képzésének és továbbképzésének is a keretei. Ilyen viszonyok között felmerül tehát annak szükségessége hogy megvizsgáljuk, vajon a tudományos ismeretek terjesztésében, a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat munkájában a formák elég változatosak, s szintenként eléggé differenciáltak-e megyénkben. Egy-egy forma „divattá" válik Ügy tűnik, hogy az alap-, a közép-, a felsőfokú tudományos ismeretterjesztés nem különül el egymástól olymódon, ahogyan arra szükség volna ma már. Nyilvánvaló, hogy a népművelés keretei, formái nem is mutathatnak olyan éles határvonalakat, mint például a pártoktatás szervezett formái. A népművelés keretében folyó tudományos ismeretterjesztés sokkal kötetlenebb, szervezeti formái pedig lazábbak. A differenciáltság sajátos problémái azonban így is felvetődnek. Sokszor azt tapasztaljuk, ma még, hogy egy-egy szinten kialakuló ismeretterjesztési forma „divattá” válik. Ilyenkor hajlamosak vagyunk arra, hogy ennek a formának jelentőségét túlbecsüljük. Egyidőben a szabadegyetemi formának jelentőségét nem ismertük fel, utána pedig, felismerve azt, egy-két esztendőn át minden eredményt ettől vártunk. Megteremtettük az akadémiai előadások figyelemreméltó megyei hagyományait, majd néhány év múltával több helyen arról vitáznak ma, van- e erre a formára egyáltalán szükség. A klubfoglalkozások is hasznosak, de ez nem lehet az ismeretterjesztésnek egyetlen formája. Hat még a „nagytermes szemlélet” is nem egyszer. (Egy egyetemi tanár felsőfokú s kifejezetten speciális tárgyú. témát tárgyaló ismeretterjesztő előadására például mozgósítanak a 20—25 érdeklődőn kívül 40—50 tizenöt-tizenhat- évee-fiatalt ipari tanulókat is, mondván: „hadd legyenek csak minél többen jelen.”) Minden réteg érdeklődésével számolni Nem egyszer metafizikus kérdésekkel lehet találkozni. „Nagy tömegeket mozgósító, s többszáz főnek szóló előadásokra van-e szükség, vagy a sajtót, a folyóiratokat, a Kossuth s a Gondolat Kiadónak kiadványait rendszeresen olvasók számára továbbképző konzultációkra, inkátokra, vitákra?” — kérdik néhány helyen olykor. Valójában pedig mindkettőre, sőt mindháromra: az alap-, a közép-, s a felsőfokú ismeret- terjesztés egyaránt szükséges. Egyetlen rétegnek érdeklődési szintjét sem adhatjuk ki „albérletbe” tudó. mánytálán ismeretek terjedése vagy éppen terjesztése számára. Mert a «tudománytalan nézetek babonák s irracionális filozófiák formájában egyaránt terjedhetnek. Ezért egyetlen érdeklődési szinten sem lehet üresen hagyandó hely szocialista ismeretterjesztésünk rendszerében. Egyre pontosabban keli tehát ismernünk rétegenként és érdeklődési körönként, hogy hol, mikor, kinek, milyen célzattal, miről s ki tartson ismeretterjesztő előadást. Ez pedig már az ismeretterjesztés igazi, sok hang- , szeren szóló szimfóniája- Ehhez már kotta, kell, ezt már nem lehet „füllhallásból” muzsikálni sem falun, sem városon. » Az élet új követelményeket A dinamikus fejlődés, — amely 1968-ben is jellemző vcrtt Kisújszálláson még jobb munkára serkent bennünket vb tagokat — vélekedett Guba Mihály. — Értelmét látjuk munkánknak. Utólag azt is megállapíthatjuk: helyes volt, hogy nem apróztuk el erőnket, hanem olyan feladatokkal foglalkoztunk, — amelyek az egész lakosságot érintették. Véleményem szerint a vb ülések döntő többségén nagyon fontos napirendeket tárgyaltunk. Az idővel azonban nem mindenkor gazdálkodtunk helvesen. Nem szükséges az, — különösen egy napirendnél — hogy mindig délutánba nyúljon a tanácskozásunk. Azt is érdemes talán mérlegelni, hogy több alkalommal tartsunk vb ülést egy adott üzemben, tsz-ben. Az ilyen tanácskozás haszna a állít a tudományos ismeret- terjesztés elé a, népművelés egész hálózatában, rendszerében. Az egyes rétegek érdeklődésének, s ízlésének szintjével tudatosabban s tervszerűbben számolni tudó munka tervezésére, szervezésére, a való helyzet alaposabb elem- zésére van és lesz a jövőben méginkább szükség. Valamint szakmai ismereteikben s a leghaladóbb világnézet tudományos diszciplínáiban jól képzett s tervszerűen továbbképzett ismeretterjesztőikre. Hiszen az ismeretterjesztésben a legkülönbözőbb, a tőlünk eltérő világnézetű ismeretterjesztőkkel is együttműködünk, — mondotta el Aczél György elvtárs, a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat küldöttgyűlésén, „kivéve azokat a társadalomtudományi témákat, ahol a tartalom közvetlen osztályjellegű.” E témákban ugyanis különösképpen jelentkezik az ismeretterjesztő korszerű képzettségének szükségessége. Félreérthetetlen jel A Tudományos Ismeretterjesztő Társulat megyei elnöksége ülésének s az ülés tanulságainak tükrében úgy tűnik, mindennek szükségességét ismerte fel és fogalmazta meg a társulat választott megyei vezető testületé. Éppen ezért a pillanatnyi visszaesés nem valamiféle megtorpanásnak, hanem az , új feladatok számbavételének s e feladatok maradéktalan teljesítéséhez az újabb erők gyűjtésének félreérthetetlen jele minden bizonnyal. Császtvai István termelőegységek jobb megismerése. a kapcsolat további erősítése a vezetőkkel- dolgozókkal. — Most, amikor saját munkánkról beszélgetünk elmondom, jó érzés, hogy a vb függetlenített vezetői mindenkor számítanak segítségünkre, igénylik véleményünket, javaslatainkat- — Egyénenként és kollektíván érezzük a felelősséget munkánkért, városunk életéért. Sokszor vitatkoztunk, mit hogyan valósítsunk meg, miként lenne jobb. Gondolom így lesz ez az idén is, hiszen közös céliaink, tennivalóink sokrétűek, s nem lenne jó ha véleménynyilvánítás vagy vita helyett csak bólogatnánk — mondta Kovács Ferenc. — Nem jellemző ez a végrehajtó bizottságra — kapcsolódott a beszélgetésbe GaIdegenforgalmi Szabadegyetem Szolnokon A TIT Szolnok megyei szervezete és a Szolnok megyéi Idegenforgalmi Hivatal Idegenforgalmi Szabadegyetemet rendez Szolnokon. Cél: megismertetni az érdeklődőkkel a megye jelentős kulturális,- művészeti, földrajzi j§s történelmi nevezetésségeit. Az első előadás január 20-án 17 órakor lesz, amikor is a TIT előadótermében dr. Nagy László, az Országos. Idegenforgalmi Tanács osztályvezetője az idegenforgalom nemzetközi vanatkozá- sairól tart előadást. A későbbiek során' neves szakemberek előadásában szó lesz arról, milyen szerepet tölt be az idegenforgalom a népgazdaságban, Magyarország idegenforgalmi földrajzáról, Szolnok megye népművészetéről, népi építészetéről, a szolnoki művésztelep jelentőségéről, megyénk idegenforgalmi értékeiről. Megalakult a megyei autóklub A Magyar Autóklub megváltoztatta szervezeti felépítését, amely ezután a közigazgatási területekhez igazodik. Ennek megfelelően országszerte megyei autóklubokat hoztak létre. Gyakorlatilag ez a változás Szolnok megyében a következőket jelenti: A volt két helyi Önálló csoport közül a szolnoki — amelyhez négy alcsoport tartozott — megyei szintre emelkedett, a jászberényi viszont megszűnt, illetve a mezőtúri, túrke- vei, törökszentmiklósi és kunszentmártoni — alcsoportokkal együtt ezentúl a megyei autóklub alá tortozik. A Szolnok megyei Autóklub alakuló ülése január 17-én, pénteken volt. Elnöksége tizenkilenc tagból áll. Az elnök: Dr. Zsmurin Lajos, a két elnökhelyettesi: Kalmár Gábor és Máté Jáno6, a titkár: Polónyi János lambos Tamás. — A kritikus hangnem megnyilvánul a napirendek tárgyalásakor, határozathozatalkor is. Csak emlékeztetek arra, ami nem egyszer megtörtént, hogy nem fogadta el a vb az előterjesztett anyagot. Ezzel körültekintőbb, — gondosabb munkára ösztönözte a napirend előadóit, s nem utolsósorban a tanácsi apparátus dolgozóit is. A tavalyi év tanulsága többek között az is, hogy még van tennivaló a határozatok számának csökkentése, a határidők helyes megállapítása, a hozott döntések végrehajtásának ellenőrzése érdekében. Sőt a vb ülések színvonala, a tanácsi munka egészének további javításán is munkálkodnunk kell — folytatta a témát Horváth István. — A tavalyi esztendő előrelépést jelentett a vb, a tanács és a lakosság kapcsolatának erősítésében. S ehhez az eredmények mellett a tanácsi apparátus javuló munkája, az emberek ügyes-bajos dolgainak emberséges elbírálása, intézése is hozzájárult. Szerényen, célratörően — Tetszik a lakosságnak a következetesség, a felelősségérzet és a többre törekvés, amely a tanács munkájában megnyilvánul. Ezért azt javaslom a jövőben is legyünk szerények, de célra- törőek, s mindenkor igényeljük a lakosság segítségét, a feladatok elvégzéséhez. — Demeter Imréné fogalmazta meg így gondolatait- Mintegy pontot téve a tartalmas beszélgetés végére, amely híven tükrözte, hogy a kisújszállási tanács végrehajtó bizottsága a korábban megteremtett alapra sikeresen épít és eredményesen dolgozik a város fejlődéséért. N. K. A törökszentmiklósi járási tanács szapárfalui csecsemőotthona Szolnoktól több mint harminc, Török- szentmiklóstól mintegy tíz kilométernyire, a 4-es számú főútvonal mellett fekszik. Falai között játszódott le — és még ma sem fejeződött be — az a másfél éve kezdődött kíméletlen „háború”, amelynek két „fővezére” az intézet igazgatónője és az egyik vezető főnővér. A tizennyolc hónapja tartó és nap mint nap ismétlődő „ütközetek”, amelyek az idő folyamán azután álló harccá alakultak, mindkét tábor idegeit lassan, de biztosan őrlik, a gyűlölködés és intrika közben kevés idő marad a száz állami gondozott csecsemő megfelelő gondozására, ápolására. Mi robbantotta ki. e külsőre kifogástalanul dolgozó egészségügyi kollektívában az egymás elleni haragot, bosszút? Az indító okok ma már nem fedezhetők fel. Ez azonban már senkit sem érdekel a csatározó felek közül. Fő az, hogy éberen figyeljenek és kihasználjanak mindent, ami az ellenfélnek ideggörcsöt, megrázkódtatást, emberi önérzetének megsértését jelenti. Ebben a frontális állapotban elszabadultak a szenvedélyek és a becsületes és őszinte embereket is valamelyik „vezérhez” lökte a véletlen. Ezért nincs ma nyugalom a szapárfalui csecsemőotthonban, s nem lesz mindaddig, amíg az intézet vezetése nem kerül megfelelő kezekbe. Szabó József né, a csecsemőotthon jelenlegi igazgatónője 1958-ban került az intézet élére.' Abban az időben áldatlan állapotok uralkodtak ott A minimális munkafegyelmen kívül, sem a szakmai, sem a gazdasági feltételei nem voltak meg a jő gyermekgondozási munkának. A válságos időben Szabó- nénak nagy szigorral és jó szervezőképességgel sikerült rendet teremteni. Az intézet, irányítása alatt vitathatatlanul fejlődött s négy év eltelte után a korábbival szemben már száz gyermekágy állott az alapterületében is megnövekedőit épületben. A munka minőségének javulása mellett szemlátomást szépült csinosodott az otthon is. Ment minden, mint a karikacsapás, az intézet vezetőnője az egyik elismerést és dicséretet a másik után kapta. A megye egészségügyének vezetői örültek, hogy a nagy gondot jelentő csecsemőotthon, az egymást váltogató igazgatók után Szabóné személyében végre megfelelő irányítóra talált. Öt évvel később került oda dr. Kovács Hubáné intézet- vezető főnővérnek. Egy ideig jó összhangban dolgozott a két vezető. A következő évben azonban — nem tudni miért — annyira megromlott a viszony az igazgatónő és dr. Kovács Hubáné között, hogy az utóbbi felmondott. Szabó József né kérésére, — aki ígéretet tett, hogy a jövőben nem lesz oka panaszra — mégiscsak maradt. Ennek ellenére tovább romlott a helyzet a vezetők között. Az igazgatónő és Korpás Tiborné — az időközben kinevezett másik főnővér — az egyik, dr. Kovács Hubáné a másik oldalon állt. Az intézet együttese a kívülállók számára azonban jól „muzsikált”, egyetlen disz- szonáns hang sem szűrődött ki a falak közül. Ha kiszűrődött is. a felettes szervek nem hallották, vagy nem akarták meghallani. Mindaddig nem. amíg a torzsalkodásból bírósági ügy lett. Dr. Kovács Hubáné 1967- ben egy júliusi napon kijelentette a gondozónők előtt, hogv: „betelt a pohár”. Július 20-án a törökszentmiklósi járási pártbizottságnál, a járási ügyészségnél és a me- . gyei tanács egészségügyi ősz- j tályánál feljelentette Szabó I Józsefnét. Megindult a viz»- I gálát, a kihallgatások és a tárgyalások egymást követték. Másfél év után a Szolnok megyei bíróság megállapította, hogy Szabó Józsefné nem követett el törvényeinkbe ütköző cselekményeket. A fegyverneki községi párt-végrehajtóbizottság a bírósági tárgyalásokkal egyidőben vizsgálatot folytatott. Nagyon helyesen csak azt vizsgálták, hogy Szabó Jó- zsefnének, mint a párt egyik tagjának, kifogásolható-e a viselkedése. Meghallgatták a csecsemőotthon dolgozóit, főleg a párttagokat. Megállapították, hogy kommunista vezetőhöz nem illően, beosztottjaival külföldi holmikkal „seftelt”, sőt a csecsemőket szoptató kismamákra is rátukmált drága ruhákat. Az árát a tejpénzükből vonta le. A dolgozókkal nagyon sokszor durván, önérzetüket sértő hangnemben beszélt. A jog« észrevételeket sem tűrte ei. Egyhangú az a vélemény, hogy Szabóné, mint fiz intézet igazgatója mindenképpen felelős azért, hogy az említett állapot kialakulhatott Szapárfalun, végülis pártbüntetéssel zárult le a vizsgálat A Szabóné-féle bírósági ügy tavaly november végén befejeződött de a korábbi állapotok ma is fennállnak, sőt időközben még súlyosbodtak. A munkafegyelem szinte egyenlő a nullával, a két vezető azon igyekszik, hogy a másik utasítását megváltoztassa, annak ellenkezőjét rendelje el. ' Időközben biztossá vált, hogy a szapárfalui csecsemő- otthon új vezetőt, orvos-igazgatót fog kapni, Szabóné elhagyja Szapárfalut. a gondok megoldódnak, az ellenségeskedés reméljük, megszűnik. A többéves „harcban” szerzett sebek — ha újra jó lesz a légkör — reméljük, gyorsan begyógyulnak. Valószínű, hogy nem jutott volna idáig Szabó Józsefné, de dr. Kovács Hubá- , né sem, ha az intézet felügyeleti szervei a szép külsőségek nyugtázásán túlmenően a falakon belüli állapotok megismerésére is szántak volna egy kis időt és fáradságot. Az intézet legrégebbi dolgozói — akik a kezdet kezdetén, 1955-ben kerültek oda — elmondták, hogy az ő véleményüket még soha senki nem kérdezte. A különböző ellenőrzéseket, vizsgálatokat végzők egyszer sem jutottak el a beosztottakig. Rendszerint ilyenkor fordul elő. hogy a vezető meg- ittasodik az őt elhalmozó dicséretektől, kitüntetésektől, úgy érzi, csalhatatlan, a kisujjában van minden tudomány és a világ legmegátal- kodottabb embere, aki utasításaiban kifogásolnivalót talál. A szóvátevőket. s azokat. akik bírálni merik, vagy rnollÖTf. vnirv kitártéin nisZkálja, életüket megkeseríti. Az ilven légkörben halálraítélt lesz az az építő, seeítő- szándékú kritika, ismeretlenné válik a demokratizmus fogalma ér gvakorlata, a szép „piros almán” belül megindul a rothadási folyamat. Bognár János KÖZLEMÉNY Szolnok megye Tanácsa legközelebbi ülését január 20-án, hétfőn délelőtt 9 órai kezdettel tartja a megyei tanács nagytermében. A megyei tanács ezen ülésén meghallgatja Szolnok megye politikai, gazdasági helyzetéről és az 1969. évi főbb feladatokról szóló jelentést; megállapítja az 'OSO'TO évi középtávú pénzügyi tervet, az 1969. évi költségvetést, valamint a fejlesztési tervet A megyei tanács végrehajtó bizottsága az érdeklődőket ezúton hívja meg a tanács ülésére. Szolnok Megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága lett. Nem bólogatójánosok A szokásos módon kezdődött a minap a városi tanács végrehajtó bizottságának ülése Kisújszálláson. — Mégis más volt ez mint bármelyik volt az évek során, mivel ez- alkalommal a kilenc tagú testület saját munkáját értékelte. Az őszinte beszélgetés során a vb 1968. évi tevékenységéről alkothattunk képet. Arról az önzetlen, sok energiát igénylő munkáról, amelyet a tizenháromezer lakosú város fejlődéséért végzett ez a kis testület, valamint a tanács és a hivatali apparátus. Érdemes közre adni a tanulságos beszélgetés főbb gondolatait: — Dicsekvés nélkül elmondhatjuk, hogy bár 1968- ban sok feladatunk volt, mégis sikerült teljesíteni azokat Ez annak eredménye, hogy a pártbizottsággal, a különböző szervekkel, vállalatokkal, termelőszövetkezetekkel jó a kapcsolatunk és egy nyelven beszélünk. Ismerjük a lakosság véleményét, igényét s ezt szemelőtt tartva döntöttünk a beruházásokról, a városfejlesztési programról. A több mint 16 millió forintos fejlesztési alapból 10 miliót felhasználtunk- a többit az áthúzódó beruházásokra fordítottuk. A városfejlesztési versenyben elért első helyért kapott 200 ezer forintot is a lakosság kérelmeinek teljesítésére használtuk. Ebből épült 1270 négyzetméter betonjárda, 1350 folyóméter bel- és csapadékvíz leveze- tőcsatorna és 250 folyóméter vízhálózat — sorolta Oláh1 Lajos vb elnök, majd így folytatta: • —■ Nagyra értékelem a kollektíva segítségét, a vb tagok felelősségérzetét, — amely nélkül nem foghattunk volna olyan magabiztosan a város iparosításához, a 10 milliós csatornázási terv, a gázprogram valóra váltásához, a lakásépítéshez. A különböző szervek — a koordináció eredményeként — tavaly mintegy 5 millió forint anyagi támogatással, a lakosság pedig 300 ezer forint összeggel és sok társadalmi munkával járult hozzá városunk fejlődéséhez. Elnyúltak a tanácskozások
