Szolnok Megyei Néplap, 1968. december (19. évfolyam, 282-306. szám)

1968-12-15 / 294. szám

1968. december 15.

SZOLNOK MEGYEI NÉP * AP

•)

Munkásnők

özvegy Palocsai Mihályné bútorgyári munkásnő. Arca sápadt-fehér. Keze nagy, agyandolgozott. Nyugdíj előtt áll. Emlékezetem magneto- íanszalagján őrzöm a szavait.

— Ne várjon őszinteséget itt az asszonyoktól. Mindegyik félti a kenyerét. Talán csak gyávák, mert...

— Mert?

— Mert kevés megbecsülésben van részük. Kár szólnom nekem is. Azt mondom, az öntudatossággal van a baj. A gyárban sokkal több nő dolgozik, mint férfi, mégis az ő kezükben „ kormány. Nekünk a saját sorsunk alakításába nincs sok beleszólásunk

fit. Fizikai munikás huszonöt (!). ebből hat asszony, illetve leány. A pártvezetőségbe legutóbb egy nőt beválasztottak. A pártszervezetben tehát a nők vannak kevesebben. Á pártcsoportok- ban is ez a helyzet. Aligha véletlen tehát, hogy a bizalmi tisztségét mind a férfiak kapták meg.

Ügy tűnik, a bútorgyárban a nők (az irodaházat kivéve) a termelés irányításában és a társadalmi szervezetekben nem juthatnak vezető pozícióba.

0

□

A szolnoki bútorgyár dolgozóinak (összlétszámúk 497) 57,1 százaléka nő. Palocsainé gondolatai nyomán utána néztem, hozy az üzem társadalmi életében játszott szerepük arányos-e a „tömegükkel”. A tények egyértelmű választ adnak erre a kérdésre.

A szakszervezeti bizottságnak nincs nő tagja. Miért?

Tolnai Gábor szb-titkár:

— A Minisztertanácsban is csak egy asszony van. Éppen a bútorgyárban jutnának többen pozícióhoz, tisztséghez? A bizalmiak közül viszont tizennyolc nő. Nehéz velük boldogulni.

Az üzemi nőbizottság vezetője, Molnár Istvánné:

— Szerintem miránk nincsen semmi szükség. Legfeljebb évente egyszer, amikor május 1-ére ki kell mosatni az asszonyokkal a zászlókat. A szakszervezeti bizottság ülésére az utóbbi két évben meg sem hívtak. Bizottságunkat soha sem számoltatták be munkájáról, s a nőket érintő ügyekben nem számít n véleményünk.

Az- üzemi- pártszervezet hatvankét tagot számlál. Tizenöt nőt és negyvenhét férA bútorgyár korszerűsítése azt is eredményezte, hogy a TMK-t és az asztalos szakmát kivéve, nincs szükség a termelésben szakmunkásokra. A nők — Dávidnétól eltekintve — valamennyien betanított, illetve segédmunkások. Ez szabja meg kiemelkedési lehetőségeiket is. — Ugyanis ahhoz, hogy bármelyiké j ük csoport-, vagy művezető lehessen, minimum, a szakmunkás bizonyítvány kellene. Minthogy szakmunkásokra nincs szükség. a gyár szakmunkásképző tanfolyamot nem indít.

Százhatvan nő rendelkezik általános iskolai végzettséggel. közülük • fizikai munkás százharminckettő. Ha a gyár gazdasági és politikai vezetői szorgalmaznák, hogy a fiatal és tehetséges asszonyok, leányok vállalják a tanulás fáradalmait, terheit, bizonyára akadna jelentkező a szolnoki faipari technikumba. És ők minden támogatást megérdemelnének. Ettől függetlenül elgondolkodtató, hogy a bútorgyári munkásnők 37 százalékának nincs általános iskolai végzettsége. Kihelyezett általános iskola szervezésével sokakat lehetne tanulásra serkenteni.

Brezvai Istvánné, személyzeti vezető: r.

— A mi asszonyaink nem

szívesen vesznek reszt auami, szakmai oktatásban. Két műszakban dolgoznak és sokan bejárók. Otthon is meg kell állniuk a helyüket. Ebből a harapófogóból nehéz kitörniük.

— Hányán kaptak eddig kiváló dolgozó jelvényt az üzemben?

— Megnézem a nyilvántartást.

■ Néhány perc múlva pontos választ ad.

— 1958-tól napjainkig ösz- szesen nyolcvanan érdemelték ki ezt a kitüntetést. Hatvan férfi és húsz nő.

Ami pedig a nőknek az üzem társadalmi életében játszott szerepét illeti, bizony igaza lehet Palocsai néninek abban, hogy az „öntudatos- sággal” van a baj. Némi túlzással azt mondhatnék, ia nők, ha akarnák, férfi be sem kerülhetne a szakszervezeti bizottságba, bármelyik tömegszervezet vezetésébe. A nőbizottság tekintélye pedig nem máson múlik, mint azon, hogy tagjai mennyi felelősséggel. határozottsággal képviselik társaik ügyét. Ez pedig politikai érettség dolga.

Molnár István, a pártvezetőség titkára:

— A vezetőségválasztó taggyűléstől jogos bírálatot kaptunk a tömegszervezetek a'a- csony színvonalú munkája miatt. Vitán felül áll az is, hogy a munkásnők az üzem társadalmi életének irányításában tulajdonképpen részt sem vesznek. Ennek megváltoztatásáért mindent el kell követnie pártszervezetünknek.

0

APRÓHIRDETÉSEK

Az októberi vezetöségvá- iasztó taggyűlésen, a beszámolóban szóvá tették, hogy az üzemben durván bánnak a nőkkel, megengedhetetlen hangot használnak velük szemben. Molnár István titkár szerint ma már más a helyzet. Lehet, de a »»régi ügyek emléke úgy látszik még mindig kísért.”

Apágyi Sándor üzemvezető: — A bérezést mindegyik csoport önállóan intézi. Mi az elosztásba nem szólunk bele.

Szilágyi Ferenc főművezető:

ÁLLAS:

GÉPKOCSI szerelő és villanyszerelő — szakmunkásokat keres felvételre az ÉRDÉRT Vállalat telepe. Szolnok, Körösi út.

A SZOLNOK Megyei Főügyészség — napi 4 (négy) órás munkára gépírónőt alkalmaz, fizetés a 6763. kulcsszám szerint. Érdeklődni lehet: Szolnok, Kossuth Lajos út 1. sz. II. em. 15. ajtó.

AFOR Szajoli Gk. Kirendeltsége azonnali belépéssel legalább 5 éves gépkocsivezetői gyakorlattal gépkocsivezetőt felvesz. Szajoli lakosok előnyben. _

A KONFEKCIÓ üzemünkbe gyakorlattal rendelkező varrónőket felveszünk. Szakmunkások és nagyüzemi gyakorlattal rendelkezők előnyben. Szolnoki ruházati V. Rékasi úti II. sz. Irodaház. Jelentkezés a személyzeti osztályon.

GYORS- és gépírókat azonnali belépéssel felveszünk. Fizetés megegyezés szerint. — Továbbá utókalkulátort keresünk egy éves helyettesítési időre. — Jelentkezés: Mezőgazdasági Gépjavító Vállalat Szolnok, Vöröshadsereg u. 33.

Áruforgalmi előadói munkakör betöltésére törökszentmiklósi munkahelyre kercskclelmi gyakorlattal, technikumi képesítéssel rendelkező szakembert felveszünk. Jelentkezés írásban vagy személyesen. Cím: Szolnok megyei Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat — Szolnok, Belő?'*'-”' i e* 6. — Személyze.i a tesető.

A SZOLNOKI Sütőipari Vállalat gépkocsiszerelő, lakatos és segédmunkás dolgozókat vesz fel. Jelentkezés: Szolnok,

Pólya Tibor u. 5. szám.

BUDAPESTI Fűrészek Szolnoki Üzeme Szolnok, Vöröshadsereg útja 15. — felvételre keres felírót, villanyszerelőt és csökkent munkaképességűeket éjjeliőrnek.

A SZOLNOKI Vas- és Faipari Ktsz felvételt hirdet TMK lakatos és segédmunkára. 44 órás munkahét. Jelentkezni lehet a ktsz Ostor u. 1. sz. telepén, a munkaügyi előadónál.

INGATLAN:

TÁPIÓSZELÉN dr. Jelsoviczky ügyvéd lakóháza — szemben az épülő tanácsházával — eladó.

AZONNAL beköltözhető 2 szoba mellékhelyiségekből álló családi ház eladó. Szolnok, Berzsenyi Dániel u. 40. ‘ Szeberényi.

ELADÓ Cserkeszöllő belterületén a fürdő mellett Beton u. 7. sz. alatt 124 m2 alapú lakóház, azonnal beköltözhető 1074 n- öl 'termőszőlővel. — Érdeklődni: Cserkeszöllő, Kuna dűlő 2.

NAGY családi ház külön 170 n-öl telek eladó. Érdeklődni lehet Jászberény. Hatvani u. 17. Telefon: 502.

ELCSERÉLNÉM Cegléd központjában lévő kétszobás lakásomat hasonló szolnokiért. Érdeklődni • ehet: Szolnok, Patyolat, Tánczos. — Telefon; 30—67.

FELSÖSZENTGYÖR- GYI határban, Takácshegyen 800 n-öl szőlő eladó. Érdeklődni: Jászberény«

Dózsa György út 38.

KÉTSZOBÁS családi ház azonnal beköltözhetően sürgősen eladó. Rákóczl- falva, Hunyadi út 48.

Beköltözhető családi ház sürgősen el- aló. Szolnok, Keskeny János u. 21.

GÉPJÁRMŰ:

JÓ állapotban lévő Warsawa eladó. — Szolnok, Jászkürt u. 4. szám.

OPEL Cadett műszaki vizsgával — 12 000-ért eladó. ÜJ- szász, Erkel Ferenc u. ío/b. Veres.

GARÁZSBAN tartott CU rendszámú Skoda 1000-es MB személygépkocsi családi okok miatt eladó. Cím: Szabó, Karcag, Lőwy S. u. ?.

K AR AMBOLOZOTT 1000 cm3 Wartburg De Luxé sürgősen eladó. Tiszakécske, Széchenyi u. 4.

VEGYES:

A KARCAGI Állami Gazdaság elad 1000 q I. osztályú hideglevegős kazalban szárított lucernaszénát. Ár: megállapodás szerint.

ÉRTESÍTJÜK kedves vendégeinket, hogy fedett uszodánkat december 17- kezdődően — ismét üzembe helyezzük. 7-től 18 óráig terjedő nyitvatartással. — Szolnok Megyei Vizes Csatornamű Vállalat.

GAZÖNGYÜJTÓ töltése Fehérné Szolnok, Május 1. út — Hősök tere.

— Az egyéni teljesítmény- elszámolással jobban differenciálódnának a bérek

Hat hónapja alkalmazzák a csoportbérezést. Ideje lenne tüzetesen megvizsgálni, menynyire vált be.

' H

Dr. Szilassy József igazgató előtt kendőzetlenül feltártam tapasztalataimat. Ezeket mondta: „A bérezési

problémákban nem osztom az asszonyok véleményét. Munkájukhoz fizikai erő és szaktudás tulajdonképpen nem kell. a bérjegyzék szerint 1200—1700 forint között alakul a jövedelmük. Ami a .,közérzetüket” illeti, nehéz ' látatlanban vitatkozni. Kon- j krét eseteket lehet csak meg. vizsgálni.

Ebben igaza van. Csakhát azok az „esetek” nem mindig jutnak el az üzemvezetői, az igazgatói szobái p.

Néhány kérdés maradt csupán hátra. Mikor méri fel a szakszervezeti bizottság, vagy a pártszervezet a gyárban dolgozó munkásnők helyzetét. munka- és életkörülményeit? Mikor elemzik, hogy milyen hatékony a nők körében végzett politikai munka? Milyen a nők politikai aktivitása? Hogy állnak a pártépítéssel, a káderneveléssel?

Időszerű választ keresniük ezekre a kérdésekre. És aztán cselekedni!

Fábián Péter

AZ EGYIK OLDAL ÉS A MÁSIK

Dani-tanya igazgatásilag Túrkeve városhoz tartóz’ k. Ám a tanyán úgy mondják, hogy nem tartoznak sehová sem. A túrkevei és a kun- csorbai határon lakó 25—30 család szétszórt tanyákon él, akkora területen, amelyen elférne egy kis város is.

A központ a téesz majorja. Ott villany is ég. Ott épült az öreg iskola is. Ma már csak alsótagozatos gyerekek járnak ide. A felsősök Túrkevén tanulnak, kollégiumban laknak. Az összevont egy-nyolc osztály helyett azóta csak négy osztály jár egy pedagógus elé.

A megyei könyvtár művelődési autója havonként egyszer felkeresi a tanyát. Ilyenkor filmet vetítenek, TIT előadást tartanak és könyveket kölcsönöznek. A szétszórt tanyák lakói összegyűlnek az iskolában. S nemcsak a film a mulatság. A találkozás is.

Erre a havi egyszeri ünnepre érkeztem Dani-tanyára. A filmvetítés előtti beszélgetésünk adja ennek az írásnak az egyik oldalát. A panaszokat kérdeztem.

— Nincsen itt semmi hiba — mondta L. Nagy Lajos, de a többiek is beleszóltak a be- szélgestésbe. Kovács Sándor, Kiss Ferenc, Nagy István, Kovács Sándorné. S többen olyanok is, akik nem mondták meg a nevüket, mert „nem akarnak semmi bajt maguknak”.

Valamennyien a kisvasút dolgát mondták először.

— Ügy van, hogy januártól megszüntetik, mert nem gazdaságos. Azt senki se kérdezi, hogy mi mit fogunk csinálni.

— Másra is fizet az állam. Pontosan miránk nem tud költeni ennyit? Hiába adnak ide buszt. Azon nem hozhatjuk haza, hogy ha de.i- rállatunk.

— Azon még a kenyeret se nagyon. Meg aztán drágább is a busz. Kétszer is meggondolja az ember, hogy bemenjen a városba...

A második közös panasz az, hogy nincs telefon a tanyán;

— A múltkor is meghalt egy asszony, mert későn ért ki a mentő. Mire biciklin beértünk a telefonig, már későn volt.

— Lehet, hogy másképpen is meghalt volna...

— De az embertelenség, hogy itt még egy telefon se: legyen.

A harmadik panaszt Kovács Sándorné fogalmazza:

— Annyi orvos, meg annyi autó van a városon. Mi meg egy injekcióért is huszonöt kilométert megyünk. Ha a gyerek beteg, a hátunkra kötjük. Miért nem tud hetenként egyszer kijönni valamelyik?

S innen kezdve már a szenvedély diktál vádat és szemrehányást:

— Három kút volt a tanyában. Mind rossz. Most tanya tanya ellen hord vizet, így könnyű aztán a betegség...

— Mozgóboltot miért nem csinálnak? Csak lenne itt egy olyan asszony, aki vállalná. Egy kiló sóért is Kevére megyünk. Minden drágább így...

— Annyit gondolnak csak miránk, hogy ez az autó néha kijön, meg annyit, hogy a városfejlesztési hozzájárulást tőlünk is kikövetelik.

— Pedig nekünk csak any- nyi jut a városból, amennyit a járdából elkoptatunk.

Nem mindenki panaszkodik. Elismerik, hogy a gyerekek kollégiuma jó dolog, de mindjárt olyan is akad, aki hozzáfűzi, hogy 125 forintot fizetni kell érte. S ez drága. A művelődési autó is jó, de jöhetne többször, akár hetenként.

Szívszorító, ahogyan elmesélik, hogy Kelemen Pál- né tanítónő vett egy televíziót. Azóta van, hogy harmincán gyűlnek össze a konyhájában. És ahogyan aggódnak, hogy a „tanító- néni” is megunja ezt egyszer.

Kovács Sándorné azt sérelmezi, hogy ezen a tanyán évek óta nem volt tanácstagi beszámoló. A fiatalabbak azt tervezgetik, hogy ha a szövetkezet üres brigádszállását „berendeznék” néhány paddal és egy televízióval...

Egy nappal később a feljegyzett panaszokkal megkerestem a tanya „gazdáját”, a Vörös Csillag Termelőszövetkezet elnökét.

— Mit tesz a jövőben a szövetkezet a tanyáért?

Szurcsik István a szövetkezet elnöke meg sem várja, hogy felsoroljam mindazt, amit a tanyán hallottam. Sorolja ő:

— A kút. Mi fúrattuk. Két évig volt jó. Megcsináltattuk. Két hónapig volt jó. A víz nekünk is fontos, de különben is: valamit tennünk kell. Még nem tudom, hogy mii.

Ez jogos panasz. Ugyancsak az a telefon is. Már kértük. Emberek élnek kint, betegség, baleset, minden előfordulhat. 1970-re ígérték. Ezt szeretnénk meggyorsítani Felajánlottuk, hogy az ősz- ■ lopokat mi biztosítjuk. A tervezgetés a brigádszállásról? Mi azt szeretnénk, és ez is a jövő, hogy ezek a tanyák megszűnjenek. Hét ilyen helyet tudnék felsorolni. Ami pénzünk erre van, azt a központi tanyák kapják, ahol többen élnek. Abban, hogy a gyerekek a benti iskolába járhassanak, mi is segítettünk. És segítünk is. Nem arról van tehát szó, hogy nem törődünk az ottaniakkal. Es végül a kisvasút, amire válaszolhatok. A gazdaságnak már felesleges. Csak nagyon nagy anyagi áldozattal lenne fenntartható. És azt is tudni kell, hogy ha mi a kint élő tagoknak adunk valamit, azzal akaratlan is a többieket károsítjuk.

A tanya másik gazdája a városi tanács.

Sz. Kovács József, a városi tanács elnökhelyettese két rövid történettel kezdi a beszélgetésünket:

— Egy szabálysértési tárgyaláson megbüntettük a tilosban legeltetöt. Kifizettettük vele a kárt Hatósági áron. Mosolyogva fizetett. .4 piacon ennek kétszeresébe, került a tengeri. A másik történet nem is történet. Tény. Kifogytak a határból a libák és megjelentek a pulykák. Az ok: a pulyka elfut a mezőőr elől, s ráadásul a. pulyka nem is fehérük ki a vetés közül.

A két történet után kívánkozik néhány adat: a tanyák valóban keveset (szinte semmit sem) kapnak vissza a városfejlesztési befizetéseikből. Ugyanakkor becslések szerint egy-egy tanya tízezer forint kárt jelent a szövetkezetnek. a Dani-tanyán van olyan, aki autót vett, s majd minden családban van motorkerékpár. Van olyan gazda. aki 55 sertést tart, s van olyan, akinek az istállójában hat tehén áll.

Egy-egy megürült tanyáért valósággal vereksaenek a városból kiköltözni kívánók'. Két-három éven belül a legtöbb tanyán élő család ösz- szegyűjt annyit, hogy házat épít, vagy házat vesz a városban.

— Tudnunk kell. hogy e panaszok reális fedezete e? az anyagi jólét — mondfa Sz. Kovács József. — .4 tanyák jövője viszont a felszámolódás. Igaz, hogy mi nem költünk a tanyákra, a lakbérből is alig valamit adunk vissza, s mégis: a romos lo- nifákért is marakodjak az emberek. Az. hogy Kelemen Pálék konyhájában harmincán néznek televíziót megható, de nem is vehetnénk minden tanyának tx-t. Nincs annyi pénzünk. A Dani-ta- nyasi iskola is előreláthatóan megszűnik. És akkor már az az egy tanító sem lesz ott, akire népművelési feladatokat bízhatnánk. Mire tervezzünk akkor? Az orvosellátásunk belterületen sem jó. Az ottani családok közül egvről tudom, hogy nem bírnák anyagilag a beköltözéssel: járó terheket. 4 többiek előbb vagy utóbb a várost választják. Az azonban, hogy a tanács nem törődik ezekkel a tanyákkal, nem igaz. .4 kisvasút megszüntetését például ahhoz a feltételhez kötöttük, hogy napi három oá* autóbusz járatot biztosítson az aKÖV. a szállítás nehezebb lesz, de a közlekedés

I gyorsabb és jobb s a jobb közlekedéssel közelebb kerül hozzánk a tanya. De hát ennél sokkal többet nem tehetünk.

így festenek hát a panaszok a másik oldalról.

A válaszokban van megnyugtató ígéret is. bár nem annyi, amennyit a tanva Vér. ne, hiszen annvi már sohasem lehet.

„A 144. napon"

Ezt a címet kapta az a tv-játék, amely Latinka Sándor — a magyar munkásmozgalom legendás hírű harcosa és vértanúja — életéről szól. Horváth Ádám rendező irányításával a tv-játék felvételeit megkezdték, — Képünkön: A Latinka Sándor szerepét alakító Nagy Attila. — (MTI foto — Tormai Andor felvétele) ^