Szolnok Megyei Néplap, 1968. december (19. évfolyam, 282-306. szám)

1968-12-13 / 292. szám

1968. december 13. SZOLNOK MEGYEI NEFLAP 3 Már a jövő évi exporthoz gyártják a gyümölcsöslá­dákat és rekeszeket a száj öli üzemben. Ebben a ne­gyedévben 300 ezer rekeszt és 100 ezer gyümölcsös­ládát exportálnak. Képünk: Kenyeres Ilo na Speckbötel tűzőgéppel „varrja” össze a rekeszt. 9 Államsegély az egyháznak M indenekelőtt nem is az anyagi oldala a légfi­gyelemre méltóbb annak a határozatnak, amelyet leg­utóbbi ülésén hozott a Mi­nisztertanács az Állami Egy­házügyi Hivatal elnökének előterjesztése alapján. A ha­tározat lényege, hogy a for­radalmi munkás-paraszt kor­mány további hat évig, 1971: december 31-ig biztosítja a magyarországi egyházaknak ég vallásfelekezeteknek azt a személyi és dologi államse­gélyt, amelyet a húsz esz­tendővel ezelőtt megkötött egyezményben két évtizedre magára vállalt. Valójában még annál is többet, mert 1948-ban azt vállalta a kor­mányzat. hogy ötévenként, 25 százalékkal csökkenő összeg­gel nyújt pénzügyi támoga­tást az egyházaknak. Erre a csökkentésre azonban egyet­len egyszer sem került sor. Nem lebecsülendő termé­szetesen maga az összeg sem. Évi 68 millió forint ez. vagyis 1974 végéig összesen 408 mil­liós támogatás jut az egyhá­zaiknak. Ebből jut a papok és más egyházi személyek, alkalmazottak fizetésének ki­egészítésére, jut hozzájárulás­ra a különféle egyházi tulaj­donban lévő intézmények, is­kolák. szociális létesítmények fenntartásához. templomok, egyházi műemlékek gondozá­sához. tatarozásához. Az egy­házak zavartalan működésé­vel összefüggő igén vek szük­ségletek kielégítéséhez igen jelentős hozzájárulásról van tehát szó. Nyilvánvalóan senki nem gondolhat arra. hogy ez a tá­mogatás a legcsekélyebb mér­tékben is valamiféle ideoló­giai megalkuvásból fakad. Változatlanul a materialista világnézet hívei vagyunk és hazánk kormányzata csakis ezt a korszerű, haladó világ­nézetet érvényesíti és alkal­mazza az iskolai nevelésben és a felnőtt felvilágosításban egyaránt. Más a világnézeti, az elvi különbözőség, vagy akár a harc az idealista, a vallásos felfogással szemben a meggyőzés, a felvilágosítás eszközeivel — és megint más az együttműködés az egyhá- ■fckal, valamint a hívő, ugyanakkor velünk materia­listákkal.' marxistákkal közös ügyön, a szocialista haza erő­sítésén fáradozó magyar ál­lampolgárokkal. Sem az egyikről, sem a másikról nem mondhatunk le. Nem torpanhatunk meg ké­tes meggondolásokból a világ­nézeti küzdelem pástján, de nem is utasíthatjuk vissza a vallásos meggyőződésű em­bereknek nemcsak kézfogás­ra, de együttes munkára ki­nyújtott segítőkész kezét. Al­kotó eleme ez is a mindjob­ban formálódó, tömörülő nemzeti egységünknek. Sok­szor leírt igazság, hogy a szocializmus nemcsak a mar­xistáknak jelent előnyösebb, jobb életet, hanem minden­kinek — vallásra, világnézet­re. fajra, nemre való különb­ség nélkül —. aki ebben a hazában tudásához mérten dolgozik is érte. Ezért várja el joggal a szocialista állam a hivő emberek cselekvő együttműködését is. Megnyugtató, hogy a magyar- országi egyházak vezetőinek és a hívőknek többsége ma már ezt ugyanígy gondolja és tudja. Megmutatkozott ez azokból a megnyilatkozások­ból is, amelyek a magyar ka­tolikus püspöki kar, vagy a protestáns egyházak vezetői­től elhangzottak a napokban, az állam és az egyház kö­zötti egyezmény huszadik évfordulója alkalmából. JH két évtizeddel ezelő+ti “• egyezmény megújításá­ban, megerősítésében és a kormány méltányos anyagi döntésében így tehát jóleső tapasztalatokon alapuló köl­csönös bizalom nyilvánul meg. Az egyházak tagjai meg­győződhettek róla, hogy a szocialista társadalmi rend biztosítja a legteljesebb lelki- ismereti és vallásszabadságot, amelyet törvénybe iktatott alkotmányunk is magában foglal. Biztosítja még anyagi támogatással is az egyházak működését, hogy őszinte érzé­sektől vezettetve dolgozzunk együtt a békéért, a jólétért, a kormány programjában meghatározott feladatok si­keréért. L. Z. Tanulmány a munkásfiatalokról * Társadalmunk veze­tő osztályának ifjú nemzedé­ke a holnapi munkásság de­rékhada. A Magyar Szocia­lista Munkáspárt Központi Bizottságának Társadalomtu­dományi Intézete éppen ezért , tanulmányt jelentetett meg most, mely a munkásif­júság helyzetét és szerepét elemzi. A munkásifjúság az ifjú­ságnak is különös figyelmet és gondoskodást érdemlő alapvető rétege. A munkás­fiatalok társadalmi aktivita - sát mutatja az ifjúságnak a Kommunista ifjúsági Szövet­ségben, a szakszervezetekben való részvétele. Viszonylag magas körükben a párttagok aránya. (Több mint nyolc százalék.) A különböző ifjú­sági mozgalmak, politikai akciók eredményessége pe­dig döntően attól függ ha­zánkban, milyen mértékben vesznek részt benne a mun­kásfiatalok. így volt ez a vi­etnami műszakok, a nagy társadalmi megmozdulások s a különböző szolidaritási ak­ciók alkalmával is. Hazánkban a munkásifjú­ság létszáma hatszázezer. Az utóbbi évgk során mérséklő­dött, s tovább fog még csök­kenni a jövőben a felnőtt la­kosság beáramlása a mun­kásosztályba. Mindinkább az válik általánossá, hogy fia­talok önálló keresővé válá­suk alkalmával kerülnek be ennek az osztálynak soraiba Az ifjúmunkásság egyre nagyobb hányadában a mun­kásosztályból származik. Ez részint örvendetes, de sajá­tos ellentmondás is tükröző­dik ebben. Az utóbbi évek során ugyanis, — mutatja ki a tanulmány — a munkás­szülők gyermekeinek esélye csökkent arra vonatkozóan, hogy más típusú foglalkozá­si ágakban helyezkedhesse­nek el, s bekerülhessenek más társadalmi rétegekbe. A származás szerinti kategori­zálás eltörlésével párhuza­mosan nem volt megfelelő annak a támogatási rend­szernek a kiépítése, mely egyenlő vagy megközelítően egyenlő esélyeket teremthe­tett volna a társadalom alap­vető s legfontosabb osztályai, rétegei gyermekeinek számá­ra. A tanulmány foglalkozik azzal, hogy alaposabban, tu­dományosabban kell elemez­ni annak okait, hogy „a munkásosztályba tartozók, s ezen belül a fizikai dolgozók gyermekei közül most keve­sebben vállalkoznak tovább­tanulásra”. Néhány év óta — fej­tegeti a szerző — a fiatal szakmunkások egyre na­gyobb része érettségi után tanul szakmát. E folyamatot azonban, ellentétben a ko­rábbi , felfogásokkal, nem le­het egyértelműen örvendetes, egészséges jelenségnek tar­tani. a műszaki-technikai haladás több szakmában megkívánja ugyan, hogy érettségizett fiatalok kerül­jenek a szakmába. De a fia­talok egy része nem azért érettségizik, hogy művelt, ]ól képzett szakmunkássá legyen élete folyamán. Gyakran olyan szakmákban is megje­lennek az érettségizett szak­munkások, ahol az ipar mű­szaki-technikai színvonala következtében a szakmunká­sokat. de sokszor még a technikusokat is betanított munkásnak megfelelő mun­kakörben foglalkoztatják. A múnkásfiatalok szak­mai-politikai és kulturált? előképzettsége, — mutat rá a tanulmány — ma már ma­gasabb, mint a munkásosz­tály egészének jelenlegi át­laga. Azokban a szakmák­ban pedig, ahol a műszaki- technikai fejlődés gyors, ott a fiatalok aránva maga«abb. mint iparunk egészében. Könnyebben, gyorsabban sa­* Balogh István: A mun­kásifjúság helyzetéről és tár­sadalmi szerenéröl. Kossuth Könyvkiadó, Bp., 1968. játítják el az új szakmákat. Ugyanakkor nem képzelhető el, hogy a nehezebb, a ké­nyelmetlenebb munkakörö­ket hazánkban csak felnőt­tek töltsék be. A tanulmány szerzője fel­figyel arra a társadalmi je­lenségre is, hogy a 22—25 éves korú munkásfiatalok a Kommunista Ifjúsági Szö­vetség szervezeti, mozgalmi életében ritkán vesznek részt A társadalmi, politikai tevé­kenység folyamatosságát biz­tosító formák pedig még nem alakultak ki sem az ifjú­sági szövetségben, sem a szakszervezetek körében. S erre feltétlenül „oda kell fi­gyelni”. A munkásifjúság nevelése szempontjából — mutatja ki a szerző — nagy jelentőse- gűek az olyan termelési mozgalmak, amelyek kifeje­zetten „a munkásfiatalokra méretezettek”. De e terme­lési mozgalmakban nincs meg még mindenkor a ter­melési, technikai, technoló­giai és közgazdasági igények, valamint a nevelési követel­mények szerves összhangja és rendszere. A tanulmány meg­kísérel arra a gyakorta fel­merülő kérdésre is választ adni; csökkent-e a munkás­ifjúság aktivitása az utóbbi évek, évtizedek során? Az ifjú nemzedékben valóban kisebb az igény a pátoszra. Elvetik a fiatalok az érze­lem fitogtatását. s a reali­tás érzékével mérik; a lel­kesedés arányban áll-e való­jában az adott, a konkrétan megoldandó feladatok nagy­ságával sa végzett munkával.­1967. október 24-én for­dult be az első gépkocsi a XVII-es Autójavító Vállalat újonnan épült szolnoki tele­pére. — Ezt a Jászapá­tiból érkezett gépkocsit a következő hetekben követte még sok, bár közel sem annyi, amennyire számítottak. A szép, mo­dem telepen végzett rossz munkának gyorsan terjedt a híre az autósok között. — „Piszkosabb a kocsim, mint mikor behoztam.:. — Itt is csak borravalóért vé­geznek tisztességes mun­kát ... Azt sem tudják mit számláznak ...” Így és ehhez hasonlóan vélekedtek a szol­noki szervizben járt gépko­csitulajdonosok és kocsijai­kat Szolnokról Pestre, Túr- kevére vitték javítani. Pedig előzőleg a kocsitu­lajdonosok és a szervizben dolgozók egyaránt sokat vártak az új, sok millió fo­rintból épült, korszerűen felszerelt szerviztől. — A megrendelők azt, hogy a közismerten rossz szolnoki autókarbantartás rendbejön, Hogyan kezdték? Első lé­pésként megalakították a pártszervezetet, a szakszerve­zeti műhelybizottságot — és tekintve, hogy az üzem átlagéletkora huszonhét év — a KISZ szervezetet. Meg­állapodtak abban, hogy fel­felé a lejtőn csak egy út vezet: a szigorú fegyelemé. Rövid idő alatt három tá­borra osztódott a munkás- párdn. Az első csoportba tar­toztak azok, akik megértet­ték. hogy a saját és a válla­lati érdek azonos. A máso­dik csoportba a „figyelők” tartoztak. Várták, hogyan alakulnak a dolgok. A har­madik csoporttal nem volt sokáig baj. Tapasztalhatták, Némely területen — éppen társadalom-politikai szem­pontból — nagyobb erőfeszí­tésekre van szükség. A se­gédmunkások alacsony isko­lázottsága például a fiata­labb korosztályokon belül is megfigyelhető. „Nemcsak az általános műveltség emelé­sét sürgető országos érdek, hanem a fiataloknak is köz­vetlen érdekük”, hogy min­den fiatal elvégezze a nélkü­lözhetetlen és minimális nyolc osztályt. Az általános iskola nyolc osztályát el nem végzett fiatalok tanulási fel­tételeinek megteremtése, tá­mogatása ösztönzése halaszt­hatatlanul szükséges és meg­oldandó. Ma már e kérdé­sekkel is a politikai munka körén belül kell foglalkozni. Nagyon fontos — mutat rá a tanulmány — hogy az üzemekben dolgozó fiatalok érezzék, munkahelyükön munkájuk anyagilag és er­kölcsileg is elismerésben ré­szesül. így válik életcéljuk­ká, életük tényleges tartal­mává a munka, a munkás­élet. A most közreadott ta­nulmány hasznos kézikönyv a kutatók számára, akik tár­sadalmunk kérdéseivel fog­lalkoznak. De elengedhetet­lenül szükséges „munkaesz­köz” az ifjúsági szövetség­ben, a szakszervezeti mozga­lomban, a szakmunkáskép­zésben s a népművelés te­rén dolgozók számára is na­pi munkájuk tudatossá téte­léhez; . Ezért is dicséretes, hogy a tanulmány tízezer példány­ban jelent meg. (Cs.) a munkások pedig azt, hogy megszűnik a Vasipari Vál­lalatnál évek óta tartó lét­bizonytalanság és végre megfelelő körülmények kö­zött dolgozhatnak. Hogy a remények nem váltak va­lóra, annak sok oka volt. Elsősorban az, hogy voltak olyan munkások, csoportve­zetők, akik az új helyen is régi módon akartak dolgoz­ni. Akiknek a munkafegye­lem ismeretlen fogalom volt, akik a fizetést csak mellé­kesnek tekintették a borra­való mellett. Ez volt a mélypont. Elé­gedetlen munkások, vezetők, — egyre kevesebb javításra váró kocsi. A munkások be­csületére szolgáljon, hogy ők tették rendbe a széná­jukat, ők szereztek valóban megérdemelt jó hírt a szolnoki szerviznek. Nem volt könnyű Az elégedettsé­get gyorsan semmivé teszi néhány jogos panasz, a rossz véleményt viszont nagyon sok jó és kifogástalan mun­kával lehet csak megvál­toztatni. hogy számukra itt mérnem nagyon terem babér, — pon­tosabban; borravaló — és ezért rövidesen elbúcsúztak. Ahol megvan az egyetér­tés, a segítőkészség, ott a nehéz munkát is könnyeb­ben végzik. így volt ez itt is. A villanyszerelők pél­dául maguk készítettek mo­tortekercselőt és munkát is szereztek hozzá a környék­beli tsz-ekből. Amikor kide­rült, hogy nagyteljesítmé­nyű lemezollót nem lehet beszerezni a lakatosok maguk készítettek egyet. — Most készül egy lemezhaj to- gatójuk. Az esztergagépre is a munkások kerestek mun­kát. Decemberi fo yóiratokban o.vastuk A NAGYVILÁG szépirodalmi anyagában ebben a hónapban a próza a legérdekesebb, öe Kenzaburó japán író „Birka- emberek” című novellája finom lélekrajzzal hitelesített megdöb­bentő tiltakozás a megszállók önkénye ellen. Jurij Nagibin szovjet és Enver Colakovic hor- vát író egy-egy elbeszélését is közli a folyóirat „Idegen szív” és „A félbenmaradt játszma” címmel. Irodalomtörténeti érde­kesség Franz Kafka elbeszélése „Az odú”, amelyet sokan kulcs­nak tekintenek az író különös világának megértéséhez. Alfonsó Sastre spanyol író drámája „A szájkosár” a pol­gárháború utáni években ját­szódik. Hősén és családján olyan pusztítóan uralkodik az elkövetett borzalmak emléke, mint az átok, a görög tragé­diák hősein. Ez határozza meg életüket, szabadságuk, embersé­gük azon múlik, ki hogyan tud leszámolni ezzel. A versek közül Erich Arendt három verse emelkedik ki, az „Ősz a partokon”, „Karib éj’* „IV. elégia”. A folyóirat többi rovata közül a Tájékozódás tartalmazza a legtöbbet. Kéry László „Utak Shakespearehez”, E. Fehér Pál „Közélet és irodalom” címmel írt tanulmányt. Az utóbbiban a cseh és szlovák irodalom je­lenlegi helyzetéről kapunk ké­pet. T. Erdélyi Hona az olasz n Verri című folyóiratot mu­tatja be. A KORTÁRS-ban mintegy ve- vércikként olvashatjuk Mód Aladár „Forradalom a válasz-* úton” című tanulmányát. Déry Tibor életrajzi jegyze­teinek 25—28. részét közli, őr- dögh Szilveszter és Kamondy László egy-egy elbeszélése je­lent meg „Nagyapám” és „Fel­tételes vallomás” címmel. Len­gyel József regényrészletet bo­csátott közre, címe: „A Várt...” Hidas Antal, Kónya Lajos, Da­rázs Endre, Kuczka Péter ver­seit és vietnami népdalokat kö­zöl többek között a Kortárs. Király István tanulmánya: „A költő szülőföldje”, „Ady és Ér- mindszent” alcímmel jelent meg. — A Jegyzet rovatban Márkus Mária és Hegedűs And­rás írt cikket, amelynek címe: „A marxista szociológia kifej­lődésének főbb tendenciái a szocialista országokban”. * B, A. „Betörtek" a iiatalok Sokat, nagyon sokat segí­tettek az első perctől kezd­ve a fiatalok. És közben szinte minden felelős poszt­ra „betörtek”. Nagy Ernő, Tigyi István és Fodor End­re például az ügyfélforgal­mat irányítják nagy hozzá­értéssel, a vevők és a válla­lat vezetőinek megelégedé­sére. A vállalat vezetői nagy gondot fordítanak a szak­ismeretek gyarapítására. — Már a tizenötödik szakem­berük érkezett haza külföl­di tanulmányúiról. Megjár­ták a Skoda, a Trabant, a Wartburg, a Warszawa, a Moszkvics, a ZIL gyárat és most tndásban gazdagabban dolgoznak itthon. i» Ügyfelek távon tájakról Egy év nem sok idő egy üzem életében. Sok azonban ott, ahol ez az év a járás tanulását szolgálta. Annyit elértek, hogy ma már töb­ben dicsérik a szerviz mun­káját, mint ahányan szid­ják. Most már nyereséges az üzem, bőven van mun­kájuk — két műszakra is futja. Egy évvel ezelőtt az első gépkocsi Jászapátiból érkezett javításra. Most Za­laegerszegtől Nyíregyházáig találkozhatunk azokkal a kocsikkal, amelyeket a szol­noki szerviz tart karban. — Gyöngyös, Hatvan, Szentes, Budapest, Pécs, Kecskemét, Cegléd. Jászberény sok ko­csitulajdonosa, vállalata ma már törzsvendég Szolnokon. Sőt, nem egy — sok kocsi­val rendelkező — cég beje­lentette már, hogy 1969-ben is a szolnoki szervizben ja­víttatja gépkocsijait. Erdélyi GvSr*r Az első lépések Felfelé a lejtőn Vándorút a borravaló után — Az öntevékenység haszna — Törzsvendégek a szervizben

Next

/
Thumbnails
Contents