Szolnok Megyei Néplap, 1968. december (19. évfolyam, 282-306. szám)

1968-12-11 / 290. szám

2 SZOLNOK MEGVET NÉPLAP 1968. december ti. Ky arcátlan kijelentése — Huza-vona az asztal körül — Nixon náthás — Kommentár rujevról Brit belpolitikai va&ságjeiek legnap esti helyzetkép Amióta csak Ky tábornok megérkezett Párizsba, sűrűn szerepelhet, fotograiáltatja magát és csakugyan csinos, ifjú feleségét —, igyekszik „jó sajtót” szervezni magának. Kár, hogy beszéd is és ezzel nagymértékben ront helyzetén. A többi között azt az arcátlan kijelentést tette, hogy „nem kívánja a tárgyalóasztal túlsó felén ülő emberek megadását.” De hiszen, bárhogy húzzák-halasztják is a párizsi tárgya­lások újrafelvételét, mégis ók, a saigoni rezsim képviselői kényszerültek tárgyalni jönni a francia fővárosba, ök, a saigoni rezsim képviselői szenvednek újra meg újra vere­ségeket a „tárgyalóasztal túlsó felén ülő emberektől”, azaz a nép többségét képviselő DNFF-től! Hiszen a saigoni ka­tonai főparancsnokság éppen most jelentett be rendkívüli Intézkedéseket, mert fél a DNFF új katonai és politikai akcióitól, s kilátásba helyez egy esetleges ostromállapotot is. Ami pedig a párizsi tárgyalásokat érdemben illeti: még mindig folynak az alkudozások a látszólag technikai, való­jában politikai kérdésekről. A VDK négyzet alakú tárgyaló- asztalt javasolt, az USA hosszú téglalap alakút, majd kom­promisszumként felmerült a kerek, vagy ovális asztal lehe­tősége. Am ezt elvetették s most mindinkább előtérbe kerül a ronjbusz alakú asztal eszméje, egy ilyen alakú asz+al ugyanis lehetővé tenné, hogy a tárgyalófelek, az amerikai és a saigoni álláspontnak megfelelően, mint két tábor he­lyezkedjenek el egymással szemben. Ugyanakkor hangsúlyt kapna az a tagadhatatlan tény is. hogy a konferencián négy önálló és független tárgyaló fél vesz részt, miként ezt a VDK és a DNFF küldöttségei — az amerikaiakkal még a bombázások megszüntetése előtt létrejött megállapodás alapján — ismételten leszögezték. Nixon megválasztott elnök szerdára ígérte kormány- listája teljes névsorának bejelentését Két újabb különleges tanácsadó kinevezését máris közölte. Az egyik a 38 éves William Safire író-újságíró, aki a belpolitikai tervezés Kér­déseivel, a másik a 33 éves néger Robert Brown, aki a néger lakosság problémáival foglalkozik majd elsősorban. Nixon egyelőre náthás, szerdára hirdetett televíziós bejelentése az esetleg elhatalmasodó influenzája miatt elmarad. A nemzetközi érdeklődés középpontjában áll az az őszinte elvtársi és baráti légkörben, Kijevben lezajlott ta­lálkozó, amelyen a Szovjetunió és Csehszlovákia vezetői vet­tek részt. A Rudé Právó kommentárjában hasznosnak minő­síti a kijevi összejövetelt, hangsúlyozva, hogy az ilyen jel­legű személyes tanácskozások igen jelentősek, mert lehetővé teszik, hogy felesleges huza-vonák és különböző közvetítő láncszemek nélkül megoldják a közös érdekű problémákat. Kijevben mindkét fél egyetértett abban, hogy a CSKP no­vemberi plénumának határozata jó feltételeket teremtett Csehszlovákia belső helyzetének és külpolitikai kapcsola­tainak konszolidálásához. Egy bonni hivatalos közlés szerint Wilson brit minisz­terelnök februárban hivatalos látogatásra az NSZK főváro­sába utazik. Kérdés azonban, csakugyan miniszterelnök lesz-e még akkor Wilson? A brit sajtó ugyanis napok óta koalíciós új kormány lehetőségéről cikkezik, amely állítólag képes lenne helyreállítani a bel- és külföldi bizalmat a brit politika iránt és megvédeni a font sterlinget. Ezzel kapcsolatban több lap Wilson helyett Sir Alec Douglas-Home konzervatív párti volt miniszterelnököt kívánná ismét a kormány elnö­kének székében látni. A Köze’-Ke’et újabb eseményei Találgatások Nixon kormányáról Scranton volt pennsylva­niai kormányzó, aki Nixon amerikai megválasztott elnök megbízásából — közel-keleti ténymegállapító körúton van, hétfőn Jeruzsálemben Abba Eban külügyminiszterrel folytatott kétórás megbeszé­lést, majd Eskol miniszter­elnökkel tárgyalt. Az izraeli szóvivő nem volt hajlandó megjegyzést fűzni Serantonnak Izraelbe érekzésekor tett azon megál­lapításához, hogy az Egyesült Államok közel-keleti politi­kája a jövőben „jobban fi­gyelembe veszi majd vala­mennyi közel-keleti nemzet érzéseit”. Izraeli katonai körök sze­rint a tavaly júniusi háború óta az arab gerillákkal és sorkatonasággal lefolyt 1002 összecsapás során 259 izraeli katona vesztette életét és 1005 sebesült meg. — Arab részről 600 halott és 1300 fo­goly a veszteség e körök szerint. A kairói A1 Ahram am- mani lapjelentésekre hivat­kozva kedden közölte, hogy Husszein jordániai király Jordániái, iraki és szíriai tisztek előtt mondott beszé­dében figyelmeztetett egy nagyméretű izraeli támadás veszélyére. Egy meg nem nevezett nyugati hatalom nagykövete ugyanis az ural­kodóhoz továbbította az iz­raeli kormány üzenetét, — amely szerint „Izrael nem hallgathat tovább a Palesz­tinái ellenállók hadművele­teinek folytatódásáról és ki- terjesztéséről, valamint iraki csapatok jordániai folytató­lagos jelenlétéről”. Az üze­net szerint Husszein felelős a következményekért, mint­hogy „Izrael már nem tűr­het sokáig”. Még mindig nem ismere­tes, hogy ki lesz a január­ban hivatalba lépő Nixon kor­mány külügyminisztere. — Dean Rusk, a jelenlegi kül­ügyminiszter előreláthatólag január 20-ig hivatalában marad. Utódjára vonatko­zóan számos találgatás lá­tott napvilágot az amerikai sajtóban. A sajtó legújabb jelöltje Robert Anderson, aki az Eisenhower-kormány- bam volt pézügyminiszter, illetve hadügyminiszterhe­lyettes. Bár hivatalos megerősítés mirtdezideig nem történt, bi­zonyosra vehető, hogy Ni­xon a kabinet másik kulcs- fontosságú posztját, a had­ügyminiszter! tisztét Melvin Laird republikánus képvise­lőre szándékozik bízni. A 46 éves Laird bizonyos érte­lemben a párt fő hadügyi szóvivője volt a katonai köPsArvetések parlamenti vitaiban. Nixon egyébként közölte» hogy kormánylistáját szer­dán este, magyar idő szerint csütörtökön a kora hajnali órákban hozza nyilvánosság­ra Washingtonban. Az új kormány első tanácskozását már csütörtökön reggel meg­tartják, s ekkor előrelátha­tólag azt beszélik meg. ho­gyan vegyék át az ügyinté­zést a jelenlegi kormány tagajitól. A hadiipar befolyása az USA-ban Koaliciót követelnek Londonban Az angol sajtó hasábjait hétfő óta széleskörű vita tölti be egy „nagykoalíció­ról”, amely állítólag képes lenne helyreállítani a bél­és külföldi bizalmat és meg­védeni a font sterlinget. A vita résztvevői közül keve­sen állítják, hogy Wilson alkalmas lenne egy koalí­ciós miniszterelnök szerepé­re, többen Sir Alec Doug­las-Home volt konzervatív miniszterelnök jelölése mel­lett törnek lándzsát. A találgatás! hullámot a Times feltűnést keltő hétfői vezércikke Indította el, — amely egy tekintélyuralom­ra képes „nemzeti kormány” felállítását javasolta. — A cikk szerint csakis egy ilyen kormány lenne képes „megfékezni az egyetemeken és az üzemekben eluralkodó anarchiát”, csökkenteni a kormányzat költekezését — (értsd: a szociális és oktatá­si kiadásokat), továbbá „szembenézni a munkanél­küliséggel”, ami annyit je­lent, hegy a parlamenti bí­rálat és választási vereség veszélyétől megszabadulva bátran duzzaszthatná tovább a munkanélküliek seregét. E tekintélyuralmi recept szerzői a Guardian szerint ugyanazok a becsvágyó em­berek. akik már tavasszal is koalíciós kormányt követel­tek: Cecil King, a Daily Mirror májusban elbocsátott vezérigazgatója, akit azóta Lord Thomson, a Times tu­lajdonosa tanácsadóként al­kalmazott, valamint Lord Robens. az Állami Szénbá­nyászati Társaság elnöke és Lord Shaweross, mindket­ten a Times részvénytársa­ság igazgatótanácsának tagjai. Az eszme támogatásra ta­lált néhány jobboldali politi­kusnál. így Duncan Sandys tory képviselőnél, de a kon­zervatív pártvezetőség halla­ni sem akar koalícióról, mert biztos abban, hogy a követ­kező választáson, amikor a munkáspártra katasztrófális vereség vár, érett almaként hullik ölébe a kizárólagos ha­talom. A keddi Guardian szerint egy koalíció csak akkor lehet sikeres, ha közös politikára épül, márpedig a munkáspárt és a konzervatívok között túl csekély a közös alap. A Daily Mirror nagy cikkben ta- máskodik, rámutatva, hogy a parlament tájékán semmi jel sem mutat egy koalíciós kor­mány kialakulására. A jobboldali Daily Teleg­raph óva inti a tory pártot attól, hogy „bepiszkítsa ma­gát”. A Szovjetunió külpolitiká­ja következetesen küzd az emberiséget érintő legfonto­sabb kérdések megoldásáért, a konfliktusok tárgyalások útján való rendezéséért. En­nek megfelelően sohasem uta­sította el a magasszintű pár­beszédet. Ilyen párbeszéd le­folytatásában a Szovjetunió partnere szükségszerűen az imperialista tábor vezető ha­talma, az Amerikai Egyesült Államok, a párbeszéd maga — mégha a legmagasabb szinten megtartott csúcsta­lálkozóról is van szó — ter­mészetesen semmilyen for­mában nem jelenti az impe­rializmus politikai akcióival szembeni küzdelem lanyhu­lását. Ezt a közelmúlt évek­ben megtartott szovjet—ame­rikai csúcs-megbeszélések (legutóbb a Koszigin és John­son között Glassboroban lét­rejött találkozó) világosan bi­zonyították. A szovjet külpolitika a csúcstalálkozók megítélésében George McGovem demok­ratapárti szenátor, aki töb- bedmagával pályázott a párt elnökjelöltségére, — hétfőn New Yorkban beszédet mon­dott. Kijelentette, hogy az Egyesült Államok nemzet- gazdasága mindinkább a katonai-ipari érdekeltségek uralma alá kerül. Ezt tükrö­zi az állami költségvetés is: a közvetlen katonai, illetve ezzel kapcsolatos kiadások összege 107 milliárd dollár, .— az egész költségvetés 72 százaléka. Ezzel szemben, McGovern adatai szerint egészségügyi, oktatási és népjóléti célokra csupán az abból indul ki, hogy — mi­közben a leghatározottabban visszautasítja az imperializ­mus minden agresszív kísér­letét vagy behatolási akció­ját — készen áll azoknak a reális problémáknak a meg­vitatására, amelyek a nem­zetközi enyhülést szolgálhat­ják. Ennek az általános elv­nek megfelelően a szovjet kormány vezetői az elmúlt hónapokban mind hivatalos nyilatkozataikban, mind pe­dig nem-hivatalos állásfogla­lásaik során leszögezték tár­gyalási készségüket A magasszintű párbeszéd fonalának felvételéhez, vagy éppen a csúcstalálkozó meg­tartásához ezért nem a Szov­jetuniónak, hanem az Egye­sült Államoknak kell „poli­tikai értékelést” végrehaj­tania! A legutóbbi néhány hét jelzései arra utalnak, hogy amerikai részről ez az átér­tékelés megkezdődött Természetesen rendkívül állami kiadások 11 százalé­kát: 17.2 milliárd dollárt for­dítanak. A hadiipar ural, — akiknek a vietnami háború igen jó üzlet volt, igyekez­nek felkészülni a „Vietnam utáni” korszakra is: — Már most azt követelik, hogy a Nixon-kormány sokmilliár­dos összegért rendeljen új fegyvereket, köztük új repü­lőgépeket, rakétákat. McGovern hangsúlyozta, Hogy a hadiipar növekvő be­folyása „a Nixon-kormány hivatalbaléptének küszöbén, a legsúlyosabb belső fenye­getés az Egyesült Államok számára”. veszélyes lenne illúziókat táp­lálni. Az őszi hónapokban Európa és a N4.TO viszony­latában az amerikai külpoli­tika agresszivitása még foko­zódott. A Távol-Keleten pe­dig nem a washingtoni ma­gatartás valamiféle békés for­dulata, hanem a katonai helyzet fokozódó kilátásta- lansága és az elnökválasztási taktika kénvszerítette John- sont a VDK bombázásának beszüntetésére. Míg tehát az amerikai po­litika agresszivitása sok te­rületen változatlan vagy ép­pen élesedik, — más ténye­zők a tárgyalóasztal felé hajtják Washingtont. Jelen­leg két ilyen kérdéscsoport van. Az egvik személyi-tak­tikai kérdés: Johnson és a demokrata nárt számára nem közömbös, hogy az esetleges csúcstalálkozó már január 20. előtt, tehát a távozó de- mokratanárti elnök hivafali időszakában létre jön-e. vagy csak a republikánus utód, Á csúcstalálkozó esélyei MINDENFELŐL BONN Kedd délben megkezdőd­tek a bonni közlekedésügyi minisztériumban a szovjet— nyugatnémet tárgyalások, amelyeknek témája egy Moszkva—Frankfurt-i légijá­rat megindítása. TOKIO Tokióban kedden összeült a japán parlament 60. soron kívüli ülésszaka, amelyen a kommunista és a szocialista párt felszólítja a kormányt, foglaljon egyértelműen állást a B—52-esek eltávolításának követelése és Okinawa vissza­csatolása kérdésében. BERLIN Kedden hivatalos látoga­tásra Berlinbe érkezett Cor- neliu Manescu, a Román Népköztársaság külügyminisz­tere. Érkezésekor a pályaud­varon Otto Winzer külügy­miniszter fogadta. LAGOS Lord Shepherd brit kül­ügyi államminiszter kedden Lagosba érkezett. A minisz­ternek idén ez a harmadik nigériai látogatása, amely­nek célja, hogy elősegítse a nigériai és a biafrai vezetőik vitájának megoldását. WASHINGTON Az amerikai igazságügymi­nisztérium közölte. hogy Adam Clayton Powel néger képviselő ügyében — azzal vádolták, hogy közpénzekkel visszaélést követett el — a vizsgálat során nem talál­tak elegendő bizonyítékot a per befogáshoz. BECS Az osztrák fővárosban vé­get ért az a tanácskozás, amelyen Európa 19 országá­nak közéleti személyiségei és több nemzetközi szervezet képviselői az európai bizton­ság és együttműködés kérdé­seiben összehívandó konfe­rencia előkészületeit vitatták meg. Az elfogadott döntés értelmében 1969 októberéBen összehívják ugyancsak a Becsben tervezett értekezle­tet. LONDON Luciano Sotgiu tengernagy, a NATO dél-európai tenge­részeti erőinek olasz főpa­rancsnoka hétfőn beszédet mondott Londonban az At­lanti Szövetség baráti társa­ságának értekezletén. A ten­gernagy elsősorban azzal fog­lalkozott beszédében, hogy a Szovjetunió katonailag jelen van a Földközi-tengeren. A Földközi-tenger többé nem számít nyugati víznek — je­lentette ki a tengernagy. Jelentéktelen ezentúl a világ e részére vonatkozó minden olyan tárgyalás, megállapo­dás. vagy vita, amelyben a Szovjetunió nem vesz részt — fűzte hozzá. Azt is megálla­pította, hogy a szovjet flotta Földközi-tengeri jelenlétének — amit ő „a vörös flotta hideg- háborús küldetésének” neve­zett — nem lehet katonai beavatkozással véget vetni. MOSZKVA A Szovjetunióban kedden földkörüli pályára bocsátot­ták a Kozmosz—258 elneve­zésű mesterséges holdat. Fel­adata az űrkutatás folytatása a korábban bejelentett prog­ramnak megfelelően. A műhold kezdeti kerin­gési ideje 89,6 perc; a Föld felszínétől való legnagyobb eltávolodása 325 kilométer: legkisebb eltávolodása 210 kilométer; pályájának hajlás­szöge hatvanöt fok. A szputnyikon elhelyezett berendezések kifogástalanul működnek. PÁRIZS Az IFOP, a francia köz­véleménykutató intézet vizs­gálata szerint a franciák többsége (56 százalék) elé­gedetlen a francia televízió műsorával. Harmincnégy szá­zalék elégedett és 10 százalék nem mondott véleményt. A bajok okát legtöbben abban látják, hogy a május júniusi események után a televízió sok kiemelkedő munkatársát elbocsátották. Arra a kérdés­re, hogy akarják-e az elbo­csátott munkatársak vissza­vételét. A megkérdezett tv- tulajdonosok 78 százaléka igennel válaszolt. SAIGON Az amerikai katonai szóvi­vő tájékoztatása szerint a keddre virradó hajnalban B—52-es nehézbombázók — összesen 1000 tonna bombát szórtak le több bevetésben. Ugyancsak az amerikai ka­tonai szóvivő közölte kedden reggel, hogy hétfőn két he­ves csatát vívtak Dél-Víet- namban a szabadságharco­sokkal. A Saigontól 105 ki­lométerre északra lefolyt csatában az amerikaiak 14 halottat vesztettek és Binh Long tartományban egy má­sik összecsapásban 17 ame­rikai katona megsebesült. A keddre virradólag a DNFF egységei a kambodzsai határ köze!* ien amerikai katonai berendezéseket támadtak. Mint az AFP jelenti Sai­gonból, Thieu elnökletével a kormányzat „biztonsági ta­nácsa” hétfőn egész napon át ülésezett, megtárgyalták a párizsi kibővített értekez­let kérdéseit, valamint a DNFF „várható” offemzívá- játj PÁRIZS Pham Dang Lám, a- saigo- ni küldöttség hivatalos ve­zetője hétfőn este. miután több mint két órán át tárgyalt az amerikai küldöttség tag­jaival, sajtóértekezletet tar­tott. Közölte, hogy Saigon nem változtatta meg eddigi álláspontját, vagyis nem egyezik bele abba, hogy a DNFF küldöttsége a párizsi kibővített értekezleten „bár­miféle független” szerepet játsszék. Nixon hatalomátvétele után. Ez a magyarázata annak, hogy a legutóbbi hetekben Clifford hadügyminiszter. Rusk külügyminiszter, Sten- nis szenátor, a szenátus ka­tonai készenléti albizottságá­nak vezetője és más befolyá­sos politikusok a szovjet— amerikai csúcstalálkozó megtartását sürgették. Lényegében Nixonnak is érdeke a csúcstalálkozó lét­rejötte. Az új republikánus elnök nagyon jól tudja, hogy csak akkor szilárdíthatja meg befolyását a demokrata több­ségű kongresszussal szemben — és négy év múlva csak akkor számíthat újramegva- lasztásra —, ha eredményt tud felmutatni a nemzetközi enyhülés irányában. Nixon személyes politikai érdekei persze azt követelnék, hogv a párbeszéd csak január 20. után kezdődjék meg. Ame­rikai források szerint ebben a kérdésben a hivatalbalépő elnök különmegbízottiának. Robert Murphynek a közve­títésével állandó tárgyalások folynak a Fehér Ház és Ni­xon között A másik és természetesen sokkal jelentősebb kérdés a két szuperhatalom számára az atompolitika bizonvos problémáinak megoldása. Ilyen lenne például az atom­fegyverek terjedését meg­akadályozó egyezmény. Ebbe a kérdéscsoportba tartozik a nukleáris rakéta-rendszerek, illetve a rakétaelhárító rend­szerek kérdése, amelyek gaz­daságilag is óriási terheket jelentenek. Ehhez a problé­ma-csoporthoz sorolható az atomcsend egyezmény esetle­ges kiterjesztése a földalatti atomrabbantásokra. Az amerikai politikának a közeljövőben el kell dönte­nie: továbbra is megmarad-e a legutóbbi hónapokban, ta­pasztalt terméketlen és ag­resszív akcióknál — vagy pe­dig hajlandó figyelmét • nemzetközi légkört kedvező­en befolyásoló nagy kérdé­sek felé fordítani. Ennek az amerikai átértékelésnek az eredményétől függ, hogy a legközelebbi jövőben megte­remtődnek-e a feltételek ■ szovjet—amerikai csúcstalál­kozó létrejöttéhez. — te —• J

Next

/
Thumbnails
Contents