Szolnok Megyei Néplap, 1968. december (19. évfolyam, 282-306. szám)

1968-12-10 / 289. szám

1968. december 10. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP s Családi és társadalmi ünnepségek műsorainak bemutatója Vasárnap rendezték meg Szolnokon a Ságvári Endre megyei Művelődési Ház színháztermében a családi és társadalmi ünnepek műsorai­nak megyei bemutatóját. A bemutatón tizennégy amatőr művészeti csoport; irodalmi színpadok, kamara- kórus, szavalókar vett részt. Elek Lajos, a megyei ta­nács vb művelődési osztá­lyának vezetőhelyettese, megnyitó beszédében elmon­dotta, a családi, társadalmi ünnepek kísérő műsorait mindenütt széppé, emléke­zetessé tenni olyan feladat, aminek időszerűsége vitatha­tatlan. A társadalomnak igénye szülte ezeket a fel­adatokat. Mindinkább nö­vekszik hazánkban is, mi­ként egész Európában, a hitközöny. Az embereknek mind kevesebb hányada ve­szi igénybe ma már falun is az egyházi szertartásokat Uj szokások szerint És a születés, a felnőtté válás, a házasságkötés az emberi életnek, a családnak olyan eseménye, amit új szokások szerint kíván meg­ülni a mai kor embere. — Ilyenkor a társadalom nagy közössége s az embert köz­vetlenül körülvevő kisebb kollektíva, a barátok, roko­nok, s a munkatársak szól­nak az emberhez, osztoznak az egyes ember örömében. S a közösség szavát ilyenkor a művészet; a vers, a zene, az emberi énekhang tolmá­csolja rendszerint. Az embe­ri jókívánságoknak, s érzel­meknek ilyenkor valóban szép, emberi formában kell kifejeződniök. Ennek lehe­tőségei ma még sokszor kor­látozottak. Kevés azoknak a kórusoknak, irodalmi színpa­doknak a száma, amelyek ki tudnák elégíteni e gyorsan növekvő társadalmi igényt Máskor műsorválasztásnak nehézségeivel küzdenek. Míg 1960-ban csak 732 családi ünnep megrendezését kérték, igényelték a megyében ál­lampolgáraink, 1967-ben már 3675 ilyen rendezvényre ke­rült sor. Nő tehát ez a ter­mészetes társadalmi igény, jóllehet nem is biztosítanak mindenhol a rendezőszervek megfelelő hangulatú ünnepsé­geket. Amikor a most sorra- kerülő bemutató meghirde­tésre került, — fejtegette Elek Lajos, — az vezette a rendező szerveket, hogy az egyre inkább tömeges szo­kássá váló családi, társadal­mi ünnepségek széppé s em­lékezetessé tételéhez az ifjú­sági mozgalom, a pedagógu­sok, a népművelők, tanácsi és tömegszervezeti vezetők segítőkészségét megnyerjük, vagy e készséget állandósít­suk. S keressük a módját annak, hogy az emberi élet fordulópontjain hogyan szól­janak a művészetek az egyén­hez, a családhoz. A pálma a kunszent­mártoniaké A bemutatott műsorokat öttagú zsűri bírálta el, s az esti Órákban került sor ki­hirdetésére, mely együttesek részesültek nívó-díjban. A pálmát a kunszentmártoniak vitték el. Mind a névadó, mind az eskvVői műsorok kategóriájában elsők lettek, s 2—2 ezer forintos nívódé­ban részesültek. Műsoruk in­tim, mégis ünnepélyes. Sajá­tos atmoszférát teremtő volt, jól szerkesztett produkció. — Szerves stílusegységben van az ének, a mozgás, a sze­rény eszközökkel is kivite­lezhető világítástechnikai megoldás s a hangszerelés. Igen kedves, az ifjúsági mozgalomban is szokást ho­nosító kísérletük, hogy a névadó ünnepségen a név­adó-szülőknek, kik végig ta­nácsadó nevelőként állnak a gyermek mellett, kisdobos nyakkendőt nyújtanak át úttörők. A névadó-szülők majd ezt adják oda kisdo­bos avatáskor a kisgyermek­nek, ha elérkezik az ideje... Az esküvői ünnepségek kísé­rőműsorainak kategóriájában a jászberényi Lehel vezér gimnázium s a mezőtúri fel­sőfokú technikum csoportja, a névadó ünnepségek műso­rai közül a martfűi általános iskola, a martfűi szakiskola, s a jászberényi fiúiskola műsora érdemelt még díja­zást. Külön jutalmat kapott a szolnoki Kassai úti isftola egyik csoportja és az újszá- sziak forgatókönyv-tervezete. (Cs.) Elkészültek a jövő évi naptárak Alapításának 100 éves jubileumához közeledő szek­szárdi nyomda kezdettől fogva naptárakat készít. — Ké­pünkön: egy asztalnyi kollekció a nyomda által készített jövő évi naptárakból. — (MTI foto — Tormai Andor felvétele) j Lehetne húsfeldolgozó üzem Kenderesen, ha... Az fmsz húsboltja elégítet­te ki Kenderesein a lakosság igényét, sőt esetenként Szol­nokra is szálított hentesárut. Sokfelé ismerték az ízletes kenderesi húskészítményeket. A „nyersanyag” zömét az fmsz saját hizlaldája adta. — Évenként 800 sertést-hiz­laltunk itt — mondja Ta­pasztó István, az fmsz igaz­gatóságának elnöke. — Igaz, csaknem ráfizetéssel, mert egy kiló húst hat kiló abrak­ból állítottunk elő. Az etetni- valót drágán, a szabadpiacon vásároltuk. De a húsfeldol­gozás mindenképpen gazda­ságos volt. Január elsején azonban megszűnik a község szélén lévő hizlaldánk. a KÖJÁL közegészségügyi okokból bezáratja. Éppen ezért a községi párt­ós tanács vb kötelezte a he­lyi gazdaságvezetőket, tegye­nek intézkedéseket a zavar­talan ellátásért. Jó megoldásnak látszott az fmsz és a Haladás Tsz koo­perációja. A tsz-nek - most készült el az'úá, korszerű, 600 férőhelyes hizlaldája, melyből elegendő alapanya­got szállíthat a húsfeldolgo­zónak. A két szövetkezet igazgatósága meg is állapo­dott ebben, sőt a kooperációs •zerződésl is megfogalmazták. Eszerint megalakul a Ken- wresí Húsfeldolgozó és Érté­kesítő Egyesülés; Tevékeny­ségi köre a szarvasmarha, sertéshizlalás, a tőkehús, a különböző hentesáruk feldol­gozása és értékesítése; A tsz vállalja, hogy ha­vonta 100 hízott sertést. 4 hízott mar-hát és birkát ad azon az áron, melyért az fmsz korábban az állatforgalmi vállalattól beszerezte. (A tsz ezenkívül az állatforgalmi vállalatnak is szállít 600 hí-. zott sertést évente.) Az alap­anyag-előállítás forgóeszköz igényét a tsz biztosítja. A húsfeldolgozást az fmsz vállalja, ennek eszközigényét a két szövetkezet közösen fe­dezi. Abban is megállapod­tak, hogy a termelőszövetke­zet egy hűtőkamrát építtet kb. 40 ezer forintos költség­gel. — Ezért 15 évig hiába kö­nyörögtem az fmsz-nek, — mondja Trenka János, a hús­üzem vezetője. A két szövetkezet 250 000— 250 000 forintot ad a vállal­kozás indulásához. Mivel a húsüzem épülete, a bolt és a felszerelés zöme magántulaj­don (Trenka Jánosé), a bér­leti díjat közösen fizetik. Úgy­szintén a munkadíjat és az üzemelés költségét is. Megállapodtak abban is, hogy az egyesülés tervezetét a Mezőgazdasági és Élelme­zésügyi Minisztériumba, il­letve a Pénzügyminiszté­riumba terjesztik fel jóvá­hagyásra. Az egyesülés 1969. január 1-én kezdené működését. De erről csak feltételes módban lehet beszélni, mert egy do­logban, a tiszta jövedelem elosztásában nem sikerült még megállapodni. — Mi azt javasoltuk, hogy a tiszta jövedelem 60 száza­léka az fmsz-é, 40 százaléka a tsz-é legyen, — így Ta­pasztó István, az fmsz elnöke. — Milyen jogon? — kér­dezi Fehér Péter a tsz párt- titkára és Fülöp Ferencné főkönyvelő. — A költségek fele-fele arányban oszlanak meg. Beruházást is vállal­tunk. A 4-es főútvonal men­tén tervezett új húsüzlet fel­szerelésének költségeit is a tsz fedezi. A tsz kockázata nagyobb, mert eddig az állat- forgalmi vállalatnak átadott hízók után darabonként há­rom mázsa takarmányt kap­tunk állami áron. Ez most nem jár. Logikus, hogy a tiszta jövedelmet is egyenlő arányban osszuk S3ét. A vita még nem dőlt el. Félő, hogy nem tudnak meg­egyezni. s ennek Kenderes lakossága látná kárát. \z fmsz vezetői vajon miért ra­gaszkodnak ilyen mereven tarthatatlan álláspontjukhoz? — ml — A szo’nokí járás he!yze!éről tárgyaltak megyénk országgyűlési képviselői — Meglepett, hogy a me­gyei képviselőcsoport tagjai, milyen jól ismerik' járásunk gondjait. Tudjuk, hogy önök nem hozhatnak hatá­rozatot a problémák megol­dására. Viszont sok tanácsot kaptunk most munkánkhoz megyénk országgyűlési kép­viselőitől, és tudjuk milyen sokat jelent, ha Önök, akik népünket képviselik a parla­mentben hallatják szavukat az ország színe előtt. — E szavakkal fejezte be össze­foglaló beszédét Bereczki László, a szolnoki járási ta­nács vb elnöke, amikor pén­teken a megyei képviselő- csoport a szolnoki járás gaz­dasági, kulturális^ szociális helyzetéről, a fejlesztési ten­nivalókról tárgyalt Koséi van a megyeszékhely öröm volt hallani, hogy a szolnoki járásban lévő ter­melőszövetkezetek sikeresen teljesítik feladataikat ame­lyeket a harmadik ötéves tervben meghatároztak a maguk számára. Növekedtek a terméshozamok, nőtt a kö­zös gazdaságok árutermelése, áruértékesítése. A szövetke­zetek egyre inkább olyan árutermelő gazdaságokká válnak, amelyekre a nép­gazdaság igényeinek kielégí­tésekor számítani lehet. Amit viszont fontolóra kellene venniök a szolnoki járás termelőszövetkezetei­nek is; nem használják ki sok tekintetben azt a lehe­tőséget, amit a megyeszék­hely közelsége jelent szá­mukra, például kereskedel­mi vonatkozásban. Továbbá, többféle melléküzemági te­vékenységet kellene folytatni ott, ahol arra lehetőség van; E tekintetben más megyék — például Komárom, Tol­na, Baranya — előbb jár­nak. Pedig nálunk is meg vannak ehhez a megfelelő gazdasági alapok. Hatsxás millió Tissavárkonynak örvendetesen nőtt a har­madik ötéves tervben a já­rás ipari munkahelyeinek száma. Így Szajolban gáz-és olajtelep létesült 33 millió forintos költséggel, Szászbe­rekén akkumulátor javító és lemezgyártó üzem, Üj szá­szon 620 ezer forintos költ­séggel vasipari szerelőmű­hely létesült Tiszavárkony- ban a budapesti Magnezit­ipari Művek 60 milliós be­ruházással épített kísérleti üzemet, amely még ez év­ben megkezdi a termelést. Jövőre ugyanebben a község­ben ez a vállalat hozzáfog nagyüzemének építéséhez. A mintegy 600 millió forint értékű beruházás 1973-ban lesz kész, akkor 200 mun­kást — köztük körülbelül hetven nőt — foglalkoztat majd. A járás legjelentősebb ipa­ri üzeme a martfűi Tisza Cipőgyár, amely évről évre nagyobb volumenben ter­mel. Napjainkban tehát e Já­rásban a minisztériumi ipar adott helyzetén már nagyobb változások nem várhatók. Ugyanakkor a felmérések szerint még mindig jelentős munkaerőtartalék vem, fog­lalkoztatásukat csak a ktsz-ek tudják megoldani, ha fokoz­zák termelésüket. Egyébként is figyelemre méltó, hogy megyénkben az ipari üzemek, ktsz-ek által előállított ter­melési értékből — az I mil­liárd 25 millió forintból — a ktsz-ek mindössze 50 mil­liót mondhatnak magukénak. Beruházási tevékenységük fo­kozásával — s erre nagy le­hetőség van ha társulnak, ha közös erővel építkeznek — nagyobb termelési értéket tudnának produkálni, s a munkaerő helyzet gondjain is segíthetnének. — Minden esetre bíztató jelenség hogy az újszászi ktsz üzemcsar­nokot akar építeni. Segítséget kap Tisxaföldvár A szolnoki járásban a legfőbb gond a kommunális ellátásban van. Így például megoldatlan Tiszaföldvár ivóvíz ellátása. A vízellátás megoldására 30—35 millió fo­rint szükséges. Ez az összeg viszont négy-öt évre teljesen leköti a község anyagi ere­jét. Bíztató azonban, hogy a megyei tanács a negyedik ötéves tervben 5 millió fo­rinttal segíti a tiszaföldvá­riak vízellátási programjá­nak megvalósítását. Tisza- földváron a lakosságnak ré­gi igénye az is, hogy megfe­lelő kultúrházuk legyen. A község két termelőszövetke­zete eddig 4 millió forintot ajánlott fel erre a célra, de ez még kevés. Ezt a gondot egyelőre a községnek saját erejéből kell megoldani. A másik község, ahol a legtöbb probléma van a kommunális és a kereskedel­mi ellátásban: Martfű. Ott feltétlenül szükséges meg­építeni — és a képviselő cso­portülésen résztvevők is így foglaltak állást — minél előbb a 8 tantermes általá­nos iskolát. Ha pedig az üzem vezetői tartják régi ígéretüket — vagyis anyagi­lag hozzájárulnak — a me­gyei kiskereskedelmi válla­lat megépítteti az ABC áru­házát is. Bár ennek az üzem­nek nagyon sok más kom­munális feladat megoldásá­ban is kell segíteni (például jelentős anyagi támogatással a KISZ lakásépítési akciót) ez most az egyik legsürge­tőbb feladat. Lakásépítés Martfűn Lehet még folytatni a martfűiek gondjait a la­káshiánnyal. A megye veze­tőinek előzetes elképzelése szerint a negyedik ótéves tervben Martfűn mintegy 100 —150 állami és szövetkezeti lakás épülne, ehhez jönne még a KISZ lakásépítési ak­cióban felépülő lakóházak, valamint a kislakásépítés A községben most dolgoznak több száz házhely kialakí­tásán, amelyeken nemcsak kislakásokat, hanem társas­házakat is lehet majd létesí­teni. Őszinte, nyílt beszélgetés, munkaértekezlet volt ez a képviselőcsoport-ülés. Vége­zetül idézzük a járás vezetői által készített jelentés befe­jező mondatait, amellyel sok mindent bizonyítanak: „prob­lémáink úgy érezzük megha­ladják a mi erőnket, túllé­pik hatáskörünket, ezért fordultunk a legilletékeseb­bekhez a megye országgyű­lési képviselőihez segítségért, támogatásért. Tettük ezt azért, mert a segítségükben eddig sem volt hiány”. / Varga Viktória Nem mindig a véletlenen múlik Vállalatunk munkavédelmi helyzete — szakmánk hason­ló vállalatait figyelembevéve _ kedvezőtlenül alakult az u tóbbi években. Sajnálatos módon két egymásután kö­vetkező esztendőben julladá- sos haláleset történt ná­lunk. örményesi és török­szentmiklósi üzemünkben egy fiatalkorú, illetve egy több- gyermekes családapa vesztet­te életét a játék, a munkavé­delmi előírások megsértésé­nek következményeként. Évente 500—600 munkanap esett ki s 30—40 ember ke­rült táppénzes állományba hasonló okok miatt. Elsősor­ban őket családjukat saj­náljuk, akiknek emiatt szü- kösködniök kell, mert a táp­pénz kevesebb, mint a meg­szokott kereset... Ezenkívül teher a népgazdaságnak mert olyan bérjellegű kiadást je­lent a munkaképtelen dolgo- z4 táppénze, ami mögött nincs termelési érték. Nem utolsósorban rontja a válla­lat gazdasági eredményét, megnehezíti feladatai ellátá­sát., többek között a Szocia­lista munka vállalata cím el­nyerését is kétségessé teheti. Szerencsétlen véletlenek folytán még ez év első felé­ben sem javultak a baleseti mutatók az elmúlt hasonló időszakhoz képest. Olyan vé­lemény alakult ki, és ez nem egyszer hangot is kapott, hogy a sérülés a véletlen kö­vetkezménye és felesleges időtöltés a mindennapos munkavédelmi oktatás, kido­bott pénz, amit ilyen címen propagandára és jutalmakra költünk. Természetesen nem hittünk a véletleneknek és nem nyu­godtunk bele a változtatha- tatlanba. Még nagyobb gond­dal végeztük a balesetvédel­mi szemléket és megkövetel­tük a szükséges intézkedése­ket, a hiányok pótlását, még- inkább előtérbe kerültek azok a módszerek, melyeket haté­konynak véltünk a munka- védelemben. Az eredmény nem maradt el. Míg 1967-ben 36 baleset 562 munkanap kiesést jelen­tett, addig ez év november 30-ig lg baleset 365 nap ki­eséssel járt... Még ennyinek sem szabad előfordulni, gon­dolni kell a jövőre. így vi­tattunk olyan megállapítás­ra, hogy érdekes, vonzó for­mában játékkal, szórakozás­sal egybekötve oktassuk dol­gozóinkat a munkavédelmi szabályokra, gyara.pítsuk bal­esetvédelmi ismereteiket. „Ki mit tud” vetélkedőt indítot­tunk, melynek négy elődön­tőjén 153 dolgozó vett részt. A tizenkét győztes között dől el december 12-én, hogy ki a szakmában a legjobb munka- védelmi szakember. Egyéb­ként mindannyian, akik « megyei döntőbe jutottak ju­talmat kapnak teljesítmé­nyüktől, illetve tudásuktól függően 400-tól 1500 forintig terjedő összegben. A szak- szervezet a vetélkedőn részt vett legjobb munkavédelmi őröket jutalmazza ingyenes üdüléssel, illetve tárgyjuta­lommal. A megyei győztes részt vesz majd az országos szakmai balesetvédelmi ve­télkedőn. Ügy vélem, hogy ilyen ér­dekes formában könnyebben megy a nagyon is komoly tanulás és elősegíti céljain­kat. Cselleng János, a Szolnok megyei Cjabonafelvásárló és Feldolgozó igazgatóin

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents