Szolnok Megyei Néplap, 1968. december (19. évfolyam, 282-306. szám)

1968-12-10 / 289. szám

VILÁG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK! t A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁÜS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XIX évfolyam, 289. szám. Ara: 70 fillér IMS. december H, kedd. Terv és koncepció Jóslat-e vagy precíz számítással összegezett, ki­munkált előirányzat? Van, akit még mindig emészt a kétely a jövő évi népgazda­sági terv vasárnap közre­adott publikációit olvasva. Ügy tűnik, eddig világosabb volt az év vége felé nyilvá­nosságra hozott tervszámok születése. Ügy készült, hogy a tárcák egyszerűen össze­adták az irányításuk alá tartozó vállalatok, intézmé­nyek tervjavaslatait, ezt egyeztették az Országos Tervhivatallal • megfelelő korrekciók után már kész is volt a „tervtörvény”, amely­nek kötelező teljesítményé­ről a vállalatokat újból ér­tesítették. Amit viszont olvashattunk a vasárnapi lapokban, az nem ilyenfajta terv. Kitéte­lei is valahogy másak: pl. „A termelés viszonylag mér­sékelt bővítése feltehetően ető fogja segíteni az Ipar belső arányainak javítását”. Azután: „A terv a mezőgaz­dasági termelésnek az idei­hez viszonyított 2—3 száza­lékos emelésével számol”. ■.. Mintha eltűnt volna a határozott biztonság, mely csaknem két évtizedig jelle­mezte a hasonló tárgyú köz­leményeket. Eltűnt! Ugyanis valójában nem egy összesített kötelező követelménysorral állunk szemben mostmár, mely tör­vényhozás tárgyát képezte s ennek megfejelő szankciókat jelentett A közzéadott Jövő évi népgazdasági terv végered­ményben egy magass2intű közgazdasági konstrukció, — mint ilyen tudományos szá­mításokra alapozott a meg­valósulásban tűr és megen­ged bizonyos változtatásokat, eltéréseket.. Ha úgy tet­szik nem törvényszerű, ha­nem prognózis jellegű, mely számol minden alkotó kezde­ményezéssel, rejtett erőtarta­lékok felbukkanásával, de váratlan nehézségekkel — export-import vonatkozásá­ban a kifürkészhetetlen piaci ráhatásokkal is. Az új gazdaságirányítási rendszerben a vállalatok nem készítenek kötelező tervjavaslatokat és nem korrigálják ezeket a „vissza­igazolt” számokkal. Követ­kezésképpen a népgazdasá­gi terv kimunkálásánál — bár a szakminisztériumok adtak tájékoztatást vállala­taik elképzeléseiről — nem is lehetett összegezni ezeket most Akkor hát mi a garancia arra, hogy ez a bizonyos prognózis szerű terv valóra is válik? Mégis csak jóslat lenne? Szó sincs erről. Már az el­telt egy év tapasztalatai is bizonyították, hogy a nagy összefüggésben végzett szá­mítások legalább olyan pon­tossággal beválnak, mint a ceruzabél felhasználás pon­tosságé összegezett keretszá­mok. S ami ennél fontosabb, biztosítják a bővített újra­termelést. a népgazdaság tervszerű arányos fejlődésé­nek törvényét diktátumok és szankciók nélkül is. Az előzetes számítások szerint pl. megyénkben az első három negyedévben a minisztériumi ipar 11,9, a tanácsi ipar 9,7, a szövetke­zeti ipar 8,5 százalékkal termelt többet, mint 1967 hasonló időszakában. Az építőanyagipar egyes termé­kei és vasöntvény kivételé­vel minden jelentősebb áru­ból többet állítottak elő üzemeink, mint egy évvel előbb. És mindez természetesen nem véletlen és pláne meg nem azt jelenti, hogy az új gazdasági mechanizmusban mos tímár „megjövendöljük”, miként fejlődnek spontán a termelő erők, hogyan alakul ipari struktúránk, milyenek lesznek a belső arányok, ki­elégíti-e a kereslet a kíná­latot s végső soron a ter­melés volumene hogyan fej­lődik, Ezt tényleg nem ne­vezhetnénk tervnek mégcsak prognózisnak sem. A kétkedők legyenek nyu­godtak, a népgazdasági ösz- szefüggéseket most még na­gyobb gonddal tervezik, mint valaha. Így pl. a szakmi­nisztériumok és az Országos Tervhivatal szakapparátusa továbbra is precíz mérleget készít pL az energiahordo­zókról, a legfontosabb alap­anyagok termeléséről és fel- használásáról, az árualapról és a forgalomban lévő fize­tési eszközökről s egyebek­ről. És hogy valósulnak meg, ezek a mérlegek, ha aktív és passzív oldalaik nem rea­lizálódnak vállalati tervszá­mokban, felhasználási keret­számokban, kötelező pénz­ügyi tervekben?... A té-. nyék azt mutatják, hogy megvalósulnak. Ha nem is diktált tervek útján, fino­mabban és talán jobban is ennél gazdasági ösztön­zőkben. A napokban látott pL napvilágot a hitelszabályo­zás új rendje, mely a ka­matlábak módosításával épp a „vitatott” jövő év célki­tűzéseinek megfelelően ala­kítja majd a beruházásokat és méginkább eltéríti a vál­lalatokat attól a rossz szo­kástól, hogy késztermékből és gyártási anyagokból kész­leteket halmozzanak fel. — Maga a már érvényben lévő és jól bevált részesedési rendszer, a személyes érde­keltség okszerűen elősegíti majd azt. hogy a 2 százalék reálbéremelkedéshez mért, az eddigieknél jobb minő­ségű és szélesebb választé­kú árukészlet álljon a vá­sárlók rendelkezésére. A vállalatnál maradó fejlesztési és különféle alapok és ezek szabályozása ha kell beruhá­zásra ösztönöz, vagy éppen a beruházástól eltérít ott, ahol a belső vagy külső piac nem igényli a fejlesz­tést. Hosszan sorolhatnánk még azokat a példákat, me­lyek azt mutatják, hogy nép­gazdaságunk egy átgondolt közgazdasági koncepcióhoz igazodik. Ennek elveiről és szolid számairól olvashat­tunk vasárnap. Érdemes elgondolkozni ezeken. — Palatinos — Megál’aoodást írtak alá Tal'innhan Tallinn és Szolnok testvérvárosok között együttmű­ködési megállapodást írtak vasárnap alá az 1969-es évre Tallinnban. A megállapodás értelmében Szolnokon megrendezik az észt művészek kiállítását és „Tallinn— Szolnok” címmel könyvet adnak ki. Megnyílt Szolnokon a Téli Tárlat A Damjanich Múzeum négy termében vasárnap délben nyílt meg a megyei tanács vb művelődésügyi osztálya és a megyei múzeum által rendezett, ez évi Téli Tárlat. A kiállítás megnyitását élénk érdeklődés kisérte. A meg­nyitó ünnepségen jelen volt Majaros Károly, a Magyar Szocialista Munkáspárt me­gyed bizottságának osztály- vezetője és Sándor László, a párt városi bizottságának titkára. A rendezőszervek nevében Tabák Lajos, a Szakszerve­zetek Szolnok Megyei Taná­csának elnöke méltatta meg­nyitójában annak jelentősé­gét, hogy a megye művészei ismét a nyilvánosság elé lép­nek Szolnokon. A szolnoki művésztelep immár 66 esztendő« múltra tekint vissza, — hangsúlyoz­ta Tabák Lajos. Tradíciói mind a figurális, mind a táj­képi ábrázolás területéi je­lentős értékei haladó képző- művészeti hagyományaink­nak. A most kiállított mű­vek alkotói — fortnajegyei- ket, s mondanivalóikat te­kintve — az újra s a meg­újulásra való egyidejű törek­vés mellett hűségesen őrzik azt a sajátos atmoszférát, amit a művészettörténet s a közvélemény egyaránt „szol­noki” 'e'zővel illet A megnyitást követően a nagyszámú látogató közönség még sokáig elidőzött a — bizony elég hűvös tempera- tű rá jú — kiállításteremben, s kisebb-nagyobb csoportok­ba verődve beszélgettek, vi­tatkoztak egy-egy kiállított festmény, grafika, vagy szob­rászati alkotás előtt Nívós áruház, nagy forgalom Karácsonyi raktárkészlet — Amin barátion Jól szolgálja Mezőtúr lakóit Mezőtúron, a földműves­szövetkezet iparcikkáruhárát 1967. január 29-én nyitották meg. A város és a környék lakossága hamarosan beszo­kott az új, korszerű üzletbe, amelynek bő árukészletéből kedve és igénye szerint vá­logathatott A forgalom egy­re növekedett és tizenegy ha­vi jó üzletmenet mellett el­érte a 49 millió forintot És ezt a jelentéktelennek egyáltalán nem mondható forgalmat mindössze har­minckét eladó bonyolította le Változatlan létszámmal, a tavalyinál 6 millió forinttal nagyobb árutömeg értékesí­tését tervezték 1968-ra. Az áruház kereskedői szerint ez meglehetősen „feszített” for­galomemelésnek számít Az év első kilenc hónapjá­ban 40 millió forint értékű árut adtak el, ami az idő­arányosan tervezett forga lomhoz viszonyítva két szá­zalékos elmaradásnak fele) meg. A karácsony előtti he­tekben az üzlet fellendülés várható. Reménykednek hogy a csúcsforgalomha- „ledolgozza” a hátrányukat és legalább 54 millió forin tos értékesítést számolhat­nak el december utolsó nap­ján. Milyen a karácsonyi rak­tárkészlet? A beszerzés jól sikerűit — mondta az áru­ház igazgató-helyettese. A választék minden cikkféle­ségből nagyobb a szokásos­nál. Természetesen elsősor­ban azoknak az osztályoknak a készletét növelték, amelyek kifejezetten karácsonyi áru­kat forgalmaznak. így női és férfi fehérneműkből, divat­cikkekből, cipőkből, játékok­ból stb. mintegy félmillió fo­rinttal nagyobb mennyiséget tartanak az átlagosnál. Az újságíró — mielőtt még az igazgató helyettessel be­szélt volna — vevőként Is körülnézett az áruházban. Feltűnt, hogy gyermekruhá­zati cikkekből, kötött hol­mikból, konfekció termékek­ből, lábbelikből talán még jobb, bővebb a választék, mint más városainkban. Igaz viszont, hogy például színes, vastagszálú, mintás női nylon harisnyát hiába keresett „Volt valamikor, de most nincs” — mondta az eladó. A cipőosztályon valameny- ayi hazai és néhány külföl- ’t gyár termékét láttuk. A •álaszték skálája tág, a mo- lern és konzervatív ízlésű emberek, idősek és fiatalok egyaránt megtalálhatják, ami kell nekik. Árban Is. ör­vendetes, hogy a helyi Dó­zsa szövetkezet férfi cipőt megosztoztak (amelyeket egyébként kizá­rólag exportra gyártanak) nemcsak Szolnokon az Ele­gancia divatüzletben, hanem a mezőtúri áruházban is kaphatók. Jő öttet, hogy a város háziipari szövetkezetei­nek cikkeit is árusítják. Az áruház vezetősége — élve az új gazdasági mecha­nizmus adta lehetőségekkel — közvetlenül a gyártó cé­gektől is vásárok így a me­zőtúri és a törökszentmik­lósi ruházati szövetkezettől munkaruhákat, mikádó-ka- bátokat és kordbársony öltö­nyöket, a békéscsabai szőr­meipari vállalattól női bun­dákat szereztek be. A nagy- ker árrésen barátién meg­osztoztak. A Tisza Cipőgyár­ral arról tárgyalnak, hogy bizományos alapon nyisson „mintaboltot” az áruházban. Amit ma még joggal hiá­nyolnak a vevők az, hogy illatszer osztálya nincs az áruháznak, továbbá autóal­katrészeket nem forgalmaz­nak, holott műszaki osztá­lyuk van. Az igazgató-helyettes úgy tájékoztatott bennünket, 1969. január elsejétől meg­nyitják az illatszerosztályt. 9 a jövőben valószínűleg autóalkatrészeket is tarta­nak majd. Fegyverneki és rákÓGzifalvai sikerek Erfurtban' A Német Demokratikus Köztársaság az idén augusz­tus 24—szeptember 29-e kö­zött rendezte a hagyományos Nemzetközi Kertészeti Kiál­lítást Erfurtban. Hazánk ker­tészei a nemzetközi vetélke­dőn most harmadszor szere­peltek, méghozzá Igen nagy sikkerreL Kiállításunk alapterülete 600 négyzetméter volt, s 31 magyar állami gazdaság, 30 termelőszövetkezet. 9 vállalat és 5 intézmény küldte el ter­mékeit. Kertészeti terméke­ink 60 százalékát, feldolgo­zott és tartósított áruink 24 százalékát díjazták. A ma­gyar kiállítók 239 helyezé­sükkel a legeredményesebb kiállítóknak bizonyultak. Me­zőgazdaságunk tehát kivá­lóan vizsgázott Erfurtban. A sikeren megyénk három termelőszövetkezete Is oszto­zott. A fegyverneki Kossuth Tsz két arany és két ezüst­érmet, a fegyverneki Vörös Csillag Tsz egy arany, egy ezüst és egy bronzérmet, a rákóczifalvai Rákóczi Tsz egy bronzérmet nyert. Aranyérmes a Kossuth Tsz Starking almája és a Vörös Csillag Tsz Red Delicious al­mája. Ezüstérmes a Kossuth Tsz Elberta fajtájú ősziba­rackja és a besztercei szilvá­ja, továbbá a Vörös Csillag Tsz Téli espress fajtájú kör­téje. Bronzérmes a Vörös Csillag Tsz Jonathán almá­ja és a Rákóczi Tsz Magyar legjobb fajtájú kajszibarack csemetefája.

Next

/
Thumbnails
Contents