Szolnok Megyei Néplap, 1968. december (19. évfolyam, 282-306. szám)

1968-12-05 / 285. szám

W68. december 5. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP Az alapítók érdekeinek megfelelően A Nagykunsági Mezőgaz­dasági Termelőszövetkezetek Területi Szövetsége 63 közös gazdaságot tömörít. A tag- szövetkezetek 327 ezer hol­don gazdálkodnak, s a hal­mozott bruttó termelési ét- tékük tavaly elérte az 1,6 milliárd forintot. A szövet­ség a tagszövetkezetek, b csaknem 3o ezer szövetkezeti tag érdekképviseleti szerve. E néhány számadat önmagá­ban is érzékelteti a területi szövetség működésének fon­tosságát. A nagykunsági tsz szövet­ség fiatal intézmény, alig 15 hónappal ezelőtt alapították a szövetkezetek küldöttei. Működésének rövid ideje alatt azonban bebizonyította, hogy méltóan képviseli az alapítók érdekeit. A szövetség legfőbb fóru­ma a küldöttgyűlés, mely ed­dig ötször ülésezett (jóval többször, mint azt az alap­szabály előírja.) A küldött- gyűlés szabja meg a szövet­ségi munka főirányát és tar­talmát. Operatív szerv a ti­zenegy tagú elnökség, mely kéthavonként tartja üléseit. Az ehiökség 21 napirendi pontot tárgyalt; a szövetség belső ügyeivel, részben a tagszövetkezetek gazdálko­dásával, informálásával fog­lalkozott. S megszabta a füg­getlenített apparátus mun­káját. Megbízás a tagszövetkezetektől A területi szövetség nem felettes szerv, nem adhat utasítást az önálló tagszövet­kezeteknek. Az alapszabály­ból eredően ajánlásokat dol­goz ki, megbízatásokat tel­jesít a tagszövetkezetek ré­szére, s képviseli azok ér­dekeit. E munka főként a kis létszámú apparátusra há­rul. A tagszövetkezetek igény­lik a szövetség segítségét. Igen sok megbízatást adtak részére a jobb áruforgalma­zás, a szerződéskötések ér­dekében. A szövetség 15 fé­le áru szerződéses termelésé­re, értékesítésére dolgozott ki ajánlást. A termeltető trösz­tök, vállalatok hatásköre több megyére is kiterjed, ezért a karcagi tsz szövetség egyeztette álláspontját a szolnoki, Heves, Békés és Hajdú megyei tsz szövetsé­gekkel is. A tagszövetkezetek élén* | ken érdeklődnek a tevékeny­ségi kör bővítésének lehető­ségei iránt. Fejleszteni akar­ják a mellék-üzemágaikat. Kunhegyesen, Kenderesen kooperációban húsfeldolgozó üzemet létesítenek. A kar­cagi tsz-ek a rizsszalmát és más mezőgazdasági mellék- terméket akarnak hasznosí­tani, feldolgozni. Másutt gyümölcstársulás, illetve kö­zös gépjavító üzem létesí­tése van napirenden. Tisza- püspökiben a Tisza árteré­ben fűztelepítésről és feldol­gozásról tárgyalnak, s ezek­hez a tsz szövetség szakem­bereinek segítségét kérik. Önálló jogtanácsosok a tsz-ekben A tsz-ek egyre jobban ér­zik, tapasztalják, hogy az ön­állóság gyakorlati érvényesí­téséhez a különböző jogsza­bályok, rendeletek ismerete is szükséges. Nyilvánvaló, hogy ezeket a szakképzett jogászok jobban ismerik, így következetesebben képvisel­hetik a tsz-ek érdekeit. A nagykunsági szövetségtől számos tagszövetkezet kérte: segítsen az önálló jogta­nácsosi hálózat létrehozásá­ban. Tizenhárom tsz-ben már önálló jogtanácsos mű­ködik. Több gazdaság közö­sen, mások egyénileg foglal­koztatnak jogászt Hasonló az igény az üzemi állatorvosi hálózat megszer­vezésére is. Jelenleg hat kö­zös gazdaságnak van saját állatorvosa. Fő feladatuk a betegségek megelőzése, az állomány kezelése. A termelés és műszaki fej­lesztés szinte minden tagszö­vetkezetben napirendi kér­dés. A nagyobb beruházások eldöntése előtt a gazdaságok a szövetség szakembereinek véleményét is meghallgat­ják. Három tsz a meleglevegős szénaszárító építéséhez, mások rizs­hántoló malom léte­sítéséhez kértek gazdaságos- sági számítást. A szövetség elősegíti az intenzív növé­nyek vetőmagjainak beszer­zését. Terjed a nagyhozamú takarmánybúza — Eloile de Shoy — vetésterülete. Szakmunkás-képzés és tapasztalatcserék A szocialista verseny gaz­dái maguk a termelőüze­mek vezetőségei. Ám a ver­seny összefogását, értékelé­sét a szövetség végzi. Ebben a verseny- és propaganda bizottság is közreműködik. A nyáron tapasztalatcserét szerveztek a szocialista bri­gádok részére, nemrég a legjobb kombájnosok mun­káját értékelték A szövetség jó kapcsolatot tart fenn a felsőfokú mező- gazdasági technikumokkal. Karcagon megszervezték a brigádvezetők képzését, Me­zőtúron az ív- és lánghegesz­tők tanfolyamát, a napok­ban tartják a gépcsoportve­zetők továbbképzését. Az üzemek mindegyike igényli a tapasztalatcserék szervezését. A szakem­bereket érdekli a tu­domány eredménye, kíván­csiak a korszerű állatte­nyésztő telepekre, a legújabb termelési eljárásokra. A szö­vetség“ sokat tett a tovább­képzés érdekében, ám az igé­nyeket teljesen nem sikerült kielégíteni. Az új gazdasági mechaniz- ffcOS széles ,, körű tájékozott­ságot követel az üzemektől. Ismerni kell a piac igényeit, az értékesítés lehetőségeit. A szövetség segíti az informá­ció iránti igények kielégíté­sét. írásos tájékoztatókat ad ki, felhasználja erre a kü­lönböző rendezvényeket és a tagszövetkezetekkel való ta­lálkozásokat is. Hogyan tovább ? A szövetség korántsem ol­dott meg minden feladatot. Erre ideje sem volt rövid fennállása óta, másrészt a gazdasági fejlődés újabb ten­nivalókat szab. Ilyen példá­ul az épülő Kiskörei Vízlép­cső és öntözőrendszer. Ez megváltoztatja e terület ar­culatát. A tervek kidolgozása a kutató intézetek feladata, a felkészülés az üzemeké. Ebben sok segítséget várnak a szövetségtől. Mint Suba István, a szövetség titkára mondotta: Ki kell képezni az embereket az öntözővíz fogadására. Ebbe bevonják a különböző oktatási intézmé­nyeket is. Az elnökség 1969 első fél­évi programjában szerepel a tsz-ek belső helyzetének elemzése. Mindenütt elké­szült az új alapszabály, az új munkarend és ügyrend. Ám a gyakorlati végrehajtás során akad még bizonytalan­ság. Egyeztetni kell például a tsz demokrácia és a válla­latszerű gazdálkodás köve­telményeit. Tévedés lenne azt hinni, hogy már megva­lósult az új szövetkezeti tör­vény. A szövetség elemezni akar­ja a tagszövetkezetek szociá­lis, kulturális helyzetét, s a tagok munkakörülményeinek alakulását A szociális ellá­tásban aránytalanságok van­nak. Helyenként az anyagi lehetőségeket meghaladó ter­heket vállalnak magukra, másutt a minimálist sem akarják biztosítani. Sok a tennivaló a munkakörülmé­nyek javításában is. A szo­ciális teher túl nagy a tsz- ekben, a kulturális igények rovására. Ezt is összhangba kell hozni. A jövő év második felében a szövetség felméri: a tevé­kenységi kör bővítésében milyen az előrehaladás. Ez­zel összefüggésben vizsgálják a társulások helyzetét. Elő akarják segíteni a közős be­ruházásokat, a korszerűbb technika terjedését E téren még csak a kezdeti lépések­nél tartanak a gazdaságok­ban. Változatlanul nagy a tsz-ek információs igénye. A szö­vetség gyorsítani szeretné az értesülések továbbadását. Megoldatlan az üzemekben a belső ellenőrzés. Az elnök­ség szeretné, ha a tagszövet­kezetektől több megbízást kapna a közgazdasági fel­mérő, elemző munkára, a belső ellenőrzés vizsgálatára, az ellenőrző bizottságok se­gítésére. Csak vázlatosan és nem teljességgel írtunk a nagy­kunsági tsz szövetség jövő évi programjáról. A közeljö­vőben tartandó küldött gyű­lés feladata lesz, hogy érté­kelje 'az eddigi munkát és megszabja a jövő évi felada­tokat. A szövetség a tagszö­vetkezetek érdekvédelmi szerve. Nyilvánvaló, hogy a jövőben is ennek érdekében kell tevékenykednie. Máthé László Közlemény az MSZMP KB üléséről (Folytatás az 1. oldalról) A Központi Bizottság a következő időszak gazdasá­gi építőmunkájávai kap­csolatban hangsúlyozza: 1. A IX. kongresszus ha­tározatainak megfelelően to­vább kell dolgozni a gazda­sági reform elveinek érvé­nyesítésével a harmadik öt­éves terv teljesítéséért. 2. A gazdaság-növekedés megfelelő ütemének fenntar­tásával, az életszínvonal tervszerű növelésével egyide­jűleg tovább kell javítani a népgazdaság általános egyen­súlyát, mind a fogyasztás, mind a beruházás szférájá­ban, úgyszintén a külkeres­kedelemben. 3. Szükséges, hogy foko­zottabban éljünk a szocia­lista gazdasági együttműkö­désben, a műszaki-tudomá­nyos kooperáció fejlesztésé­ben rejlő lehetőségekkel, a gazdaság versenyképességé­nek növelése, a műszaki fej­lesztés gyorsítása, a fogyasz­tói igények jobb kielégíté­se céljából. 4. A gazdasági szabályozó rendszer alkalmazásának to­vábbfejlesztésénél fontos, hogy a vállalatokkal szem­ben magasabb követelmé­nyeket támasszunk az álta­lános szabályozók alóli kivé­teleket csökkentsük. A gaz­dálkodásban meglévő és nél­külözhető adminisztratív kö­töttségeket feloldjuk, a népgazdaság tervszerű irá­nyítását az áru- és pénzvi­szonyok nagyobb mértékű ér­vényesítésével biztosítsuk. 5. Következetesebben kell fejleszteni a gazdasági élet­ben a demokratikus ellenőr­zést, érvényesíteni a szocia­lista elosztás elvét, elutasít­va az egyenlősdit Az 1969. évi gazdasági munka célját, a fő gazda­sági és politikai feladato­kat a Központi Bizottság a következőkben határozza meg: 1. A kormányzati szervek az évi terv részletes kidol­gozását és végrehajtásának megszervezését úgy irányoz­zák elő, hogy a nemzeti jö­vedelem 5—6 százalékos nö­vekedést érjen el, a reálbé­rek mintegy 2 százalékkal emelkedjenek. A felhalmo­zás a nemzeti jövedelem­nél kisebb mértékben nö­vekedjen. Törekedni kell a beruházási egyensúlyra, kis számban kell új, nagyberu­házást kezdeni, s az eszkö­zöket a folyamatban lévő be­ruházások tervszerű befeje­zésére kell összpontosítani. Az állami lakásépítésre for­dított eszközöket 1968-hoz képest növelni kell. A költségvetési kiadások­nál ésszerűen takarékoskod­ni kell s indokolt esetekben a vállalatoknak nyújtott kedvezményeket és támoga­tásokat csökkenteni szüksé­ges, A hitelpolitikával ösz­tönözni kell a pénzeszkö­zök hatékonyabb felhaszná­lását, a beruházási befek­tetések gyorsabb megtérülé­sét, a forgóeszközök forgási sebességének meggyorsítását A lakosság áruellátását és a szolgáltatásokat 1969-ben tovább kell javítani. A fo­gyasztói árak alakításában és szabályozásában további lépéseket kell tenni a ráfor­dítási arányok megközelíté­sére és a szabad árak köré­nek bizonyos mértékű kiter­jesztésére. A fogyasztói ár­színvonal emelkedése ne ha­ladja meg az 1—2 százalé­kot A rövidített munkaidőre való átállást a IX. kongresz- szuson elhatározott ütemben kell tovább folytatni. Ennek során következetesebben kell érvényt szerezni annak az elvnek, hogy az átállás fel­tételeit a vállalatok a terme­lékenység emelésével te­remtsék meg, biztosítva an­nak műszaki feltételeit, és gondoskodjanak a folyama­tos áruszállításról. 2. A Központi Bizottság szükségesnek látja felhívni a figyelmet a következőkre: a) az állami irányító szer­vek tevékenységük közép­pontjába helyezzék a gazda­sági hatékonyság növelését, szorgalmazzák nagyobb erő­vel a műszaki fejlesztést, a munka termelékenységének emelését, és a vállalati esz­közök jobb kihasználását. b) A funkcionális és az ágazati gazadságirányító szervek munkájában tovább kell erősíteni . az egységes népgazdasági szemléletet, a részkérdéseknek a népgazda­sági összefüggések alapján való megítélését, a döntések tudományos módon megala­pozott előkészítését. c) A minisztériumok az ágazatuk egészében minden vállalatra és szövetkezetre kiterjedően őrködjenek a népgazdasági tervben meg­határozott gazdaságpolitikai célok teljesítése felett és rendszeresen vizsgálják és értékeljék a fő gazdasági tendencák alakulását. d) A minisztériumok a vállalati kezdeményezéseket figyelembe véve, készítsenek átfogó tervet, a nem meg­felelően működő vállalatok­nál a jövedelmező működés feltételeinek megteremtésé­re. A társadalom anyagi esz­közeit ne engedjék olyan tevékenység finanszírozására fordítani, amely a társada­lom számára nem hasznos. e) a minisztériumok te­gyenek intézkedéseket a vál­lalati belső mechanizmus, a vállalaton belüli szervezet és hatáskör olyan átalakításá­ra, amely jobban alkalmassá teszi a gazdálkodó egysége­ket a változó gazdasági fel­adatok ellátására, a piaci ha­tások érvényesítésére. f) a szövekezetek tevé­kenysége nagyfontosságú a mezőgazdasági és az ipari termelés, a szolgáltatások, a kereskedelem és az ellátás bővítésében. Az állami vál­lalatok és szövetkezetek szer­ződéseiben és együttműkö­désében tovább kell erősíte­ni az egyenjogúság elvét A szövetkezetek gazdálkodását az állam közgazdasági eszkö­zökkel befolyásolja, saját ér­dekképviseleti szerveik pedig segítsék őket a termelési és a piaci kapcsolatok kialakí­tásában, működésük fejlesz-, tésében. g) a tanácsok önállóságát és felelősségét erősíteni szük­séges. Nagyobb szerepet kell kapniok a tanácsoknak a gazdaságfejlesztésben, a gaz­daságfejlesztés területi társa­dalmi-gazdasági összefüggé­seinek koordinálásában, a kommunális ellátás és a szol­gáltatások anyagi feltételei­nek létrehozásában. A pártbizottságok, a párt- szervezetek feladatai az 1969. évi gazdasági fejlesz­téssel és a reform kibon­takoztatásával összefüggés* ben: 1. A pártszervezetek aktív politikai tevékenységgel se­gítsék elő, hogy a vállalati tervek összhangban legyenek gazdaságpolitikai céljaink­kal és annak megfelelően valósuljanak meg. A politikai munkában is számoljanak azzal, hogy a vállalati önálló döntés fele­lősséggel és kockázattal jár, de a gazdasági haladás nem nélkülözheti a cselekvésnek utat nyitó, megalapozott el­határozásokat. 2. A pártszervezetek va­lamennyi üzemben sokolda­lúak értékeljék a gazdasági munka hatékonyságát és lép­jenek fel az állami támoga­tások indokolatlan növelé­sére irányuló törekvésekkel szemben. Szorgalmazzák a vállalati tervezés fejlesztését, ösztönözzék a hosszabb távú célkitűzések kidolgozását és azok megvalósítását. 3. A pártszervezetekben és a szakszervezetekben dolgozó kommunisták támo­gassák és erősítsék a vállalati és a szövetkezeti vezetőket a jó munka fokozott anyagi és erkölcsi elismerésében, a munkadíjazásban kívánatos egészséges differenciálás ki­alakításában. 4. A kommunisták a párt és a tömegek közötti kölcsö­nös bizalomra építve igényel­jék és ösztönözzék az állam­polgárok aktivitását a gazda­sági élet egész területén; ☆ __ A Központi Bizottság ez­úton is hangsúlyozza, hogy a párt munkájában, harcában a szocialista építés jelenlegi szakaszában döntő a gazda­sági munka. Felhívja a párt- szervezeteket. a kommunistá­kat a Központi Bizot*ság határozatának vé'o-ehat tájá­ra. Kér minden párttagot és pártonkívüli dolgozót, hogy odaadó munkával seeítse gaz­dasági céljaink megvalósítá­sát. néngazdasági terveink teljesítését. Csak forintért 1 Gondterhelten róttam a nagy nyugat- európai főváros utcáit. Azon töpreng­tem, hogyan kelthetném el pénzemet a legelőnyösebben. Hirtelen álmélkodva torpantam meg egy fényes üzlet előtt. A cégtáblán ez állt: „MAGYARTURISZT”. A kirakatban elhelyezett feliratokból kitudódott, hogy az üzletben csak fo­rintért árusítanak, sőt, a helybeliek oda még a lábukat sem tehetik be. A cso­dálkozást büszkeség váltotta fel honfiúi keblemben. Benyitottam a boltba. Bűbájos és udvarias elárusítók se­reglettek körém. ízekre tört magyar­sággal, diszkréten érdeklődtek: nem tévedés-e? Igazán naagyar forintom van? Fölényesen igent intettem és körül­néztem a boltban. Elvégre jól meg kell nézni, hová teszi az ember a valutát. Az egyik pulton palackok sorakoz­tak. Olvastam a cimkét: „Galgamácsai pecsenyebor”. Az egyik mosolygós el­árusítónőhöz fordultam: „Bitte sehr, megmondaná Mademoiselle — kérdez­tem kifogástalan „angolsággal” —, mi a ■ vicc abban, hogy én a, forintomért Galgamácsai pecsenyebort vegyek ma­guktól? _ Nézze, Memsahib, erre rá van ír­va:__,,MAGYARTURISZT”. Mindössze h áromannyiba kerül, min' otthon ma­— És ezek? Bambi, Naranycsital, Birslé... — Pompás üdítő italok, Mister, be­hozhatatlan előnyben vannak Például a Coca-colával, a Pepsi-colával vagy az Afri-colával szemben. Ez utóbbiak ugyanis csak jégbehűtve fogyaszthatok, míg a magyar üdítő italokat akár lan­gyosan is ihatja. —'■ Jé, maguk sertéshúst is árusí­tanak? — Voila. signor, ha ebből vásárol, mondhatom, nem akármire költi a va­lutáját! Ezek ugyanis abszolúte ma­gyaros sertések: nincs májuk. — Aha. — Májnélküli sertés, szenyor, gondol­ja meg, ilyen nincs másutt a világon! Valamit keres, uram? — Igen, cigarettát... de elfogyott Ad­hatna egy doboz Marlborot? — Marlborot? Hová gondol uram? Ne szórja a pénzét! Nálunk a valódi forintjáért Fecskét is kaphat. Paran­csoljon. Ez különlegesség: hogy szelei­ben, rendkívüli szívóhatást kell rá gya­korolni, miáltal az ön drága tüdeje olyan erős lesz, akár egy kovácsfújtató. Mindössze húsz forint egy doboz. — Na de Fräulein, ez nálunk otthon csak 4,40! — Persze, vámmentesen. — Hát ezek? Ezek magyar zsilett­pengék. — Ügy van. Sir, ugyancsak magyar különlegességek. Emlékezzék, a mi hazai pengéink éleit megszámozzák, 1- től 8-ig, vagyis előírják a vevőnek, hdgy melyik élét használja. A magyar zsiletten egy fia számozás sincs, azt használja a kedves vevő. amelyiket óhajtja. — Ni csak. még cipőpasztát is... — Rámutatnék, Mylord, a magyar cipőpaszta előnyeire. A mi hazai cipő- pasztás dobozaink csak e§y kallantyú elfordításával nyithatók, viszont a ki­váló magyar cipőpaszta dobozát akár szekercével is felnyithatja, ha óhajtja. — Várjon estik, kedvesem, ezek az apró ajándéktárgyak nagyon érdekel­nek. — Ezek remek dolgok, mein Herr, ajánlhatom például ezt a magyar bics­kát. Tessék. A gyerek még kicsi és elvágja vele a kezét? Ezzel ugyan nem, uram, ez, mint mondottam, magyar bicska, pengéje olvasztott lavórból ké­szül. De tessék talán egy nagyszerű gyermekjátékot. Csak forintért! Külön­leges minőség sokszoros öröm. — Hogyan érti ezt, szenyorita? — Kérem, bármelyiket választja, egyik sem tart másfél óránál tovább, ezért Ön kénytelen újabb játékkal meg­lepni szeretett kisdedeit. Hát van na­gyobb öröm egy új játékszernél? H. * »

Next

/
Thumbnails
Contents