Szolnok Megyei Néplap, 1968. december (19. évfolyam, 282-306. szám)
1968-12-04 / 284. szám
1963. december í SZOLNOK SIEGTE! NEPLAT 3 Ai. á flKÉPERNYSHE ELŐTT Megrázó, felemelő és sorolhatnánk még a dicsérő jelzőket Berek Katalin Legkedvesebb verseim című műsoráról, de akkor sem tudnánk igazán szavakba önteni, milyen csodálatos és magával ragadó, páratlanul szép élményt jelentett vallomása a költői szépről és az előadói művészet tisztaságáról. Valamennyi vers József Attilától való volt, de úgy mondta el őket, a személyes átélés olyan fokán, a meggyőződés olyan lírai erejével, mint legszemélyesebb érzéseit és gondolatait. Költőnek és előadóművésznek ilyen édestestvéri összetalálkozására ritkán kerül sor. Ez a mostani sem csak a képernyőn született meg. Messzire nyúlnak előzményei. Berek Kati szavait idézve; József Attilával nőtt fel, vele felnőtt, s tőle tanult gondolkodni is. Műsora külön felfedezéssel is járt, hiszen az ismertebb József Attika-verseken túl „ráadásul” még a csak nagyon kevesek számára ismert Pszihoanalitikus naplót is elmondta, és a kissé elhanyagolt Töredékeket is felragyogtatta. Arcát látva, tekintetét figyelve azoknak, akik ismerik Dreyer világhírű filmjét, a Jeanne d’Arc szenvedéseit, önkéntelenül is Johanna szenvedéstől megdi- csőült arca villant fel képzeletükben. Zolnai Pál rendezése is mindent erre az arcra épített, erre a kinyíló tekintetű, mozdulatlanságában is szenvedélyekről, belső füzekről valló, klasszikusan kifejező arcra. Az egyetlen premierplánba komponált és csak a fej gyengéd oldalra billentésére „számító” rendezés méltán részes a nem mindennapi televíziós élményben. Amire kevesen számítottak Tudniillik, hogy az egyetlen döntőbe jutott női versenyző, Csáth Magda — kissé bizonytalan kezdés után — maga mögé utasítja a közgazdászok vetélkedőjének valamennyi férfi versenyzőjét. Huszáros hajrával lett az első, s egyben az ország „legkapósabb” fiatal közgazdásza. A szakemberek talán még vitatkoznak rajta, hogy ez a vetélkedő-sorozat mit is hozott a közgazdaságibb szemléletű közgondolkodás konyhájára, vagy hogy menynyit ártott vagy egyáltalán ártott-e a közgazdász szakma tudományos komolyságának. A győztes teljesítményén persze ez már mit sem változtat, s azon sem, hogy Csath Magda már zsebretette az első díjjal járó 15 ezer forintot, továbbá, hogy az intézet kiváló dolgozójává lépett elő, meg hogy havi fizetését áOO forinttal megemelték. Még a karácsonyi könyvvásárlás sem lesz neki gond, hiszen a könyvterjesztő 150o forintos könyvutalvánnyal jutalmazta. S ha ehhez még hozzáadjuk az útközben összszedegetett egyéb jutalmakat is, tárgyjutalmakat, akár egy kisebb Kossuth-díj is kikerekednék belőle. A tévénéző anélkül, hogy elfogná az irigykedés, vagy sajnálná Csath Magdától mindazt, amit megérdemelten kapott, önkéntelenül is elgondolkodik: vajon egy alapjában játékos feladatokra épülő verseny ilyen formájú „jutalmazása” nem lépi-e már túl az anyagi elismerés illendő határait. Várni lehetett, legfeljebb nem ilyen arányban, valamivel szorosabb pont küzdelemben, hogy Kovács Kati csapata megnyeri majd a Slágerkupa második elődöntőjét. Az 52:36-os arány azonban túlzottnak tűnik; hiszen a két csapat csaknem azonos színvonalú zenei programmal rukkolt ki, s összekötőszöveg dolgában sem volt igazán lényeges különbség. (Bárdi György betétszáma hosszadalmas volt) Ami mégis Kovács Katiék továbbjutását indokolja, az elsősorban műsoruk egységesebb hatása. Talán jobban együtt voltak, mint a Korda György vezette másik csapat Arra is számíthattunk — bár egyáltalán nem törvény- szerű —, hogy az erőteljes jó kezdés után, valamelyest visszaesik az A hét slágere. Ez a második adás korántsem bizonyult olyan ötletesnek és szellemesnek, és természetesen szórakoztatónak, mint az előző, a sok, eléggé közepes színvonalon mozgó „sláger” eléggé elszürkítette az elsősorban érdekességekre épülő, vagy épülni szándékozó televíziós programot Ami talán leginkább „megmozgathatta” a nézők képzeletét az a rövid jóga-bemutató. Napirenden a szocialista brigádok A szocialista brigádok közelgő harmadik kongresszusára való tekintettel készítette el a televízió Overáil- ban, ünneplőben című vitával egybekötött és főként lelkiismeret-vizsgálatra szólító riport-műsorát. Baj van a brigádok kulturális vállalásaival, s még több azoknak a teljesítésével, vagy teljesíthetőségével. Hol van a baj gyökere? — Ezt kereste Dolgos János is a Csepeli Autógyárban tett látogatásakor, amikor mikrofonhoz kérte a legilletékesebbeket, a szociaadás erre sem adta meg a választ. Annyi azonban bizonyos, hogy magával a kérdés ilyen őszinte felvetésével is már hozzájárult ahhoz, hogy a szocialista brigádok ügye jelenlegi „holtpontjáról’? el tudjon mozdulni. Röviden A" Cserbenhagyás, az angolok kétrészes krimije alaposan cserbenhagyta a bűnügyi történeteket kedvelő tv- nézőket. Egy mini-krimire való izgalom sem tellett belista brigádok egy-egy tagját A megkérdezettektől kapott válaszok alapján eléggé sötét kép alakult ki, s ha nem is ez a kép az általánosan jellemző, azért efféle bajok máshol is akadnak. A kérdésfelvetés tehát jogos. Mi lehet az orvosság a bajra? Ez lett volna a televízió stúdiójába meghívott vendégek feladata, az hogy javaslatokat tegyenek a kátyúból való kijutásra. Sajnos — s ez a riport gyengéje is egyben — használható tanáccsal jóformán csak a Fővárosi Művelődési Ház igazgatója szolgált. Emberre szabni a kulturális feladatokat, s a kulturálódás társadalmi igényeit hozzájuk mérni, és hozzájuk is igazítani — fogalmazta meg. Igen, de ki tegye? — vető- 4Btt fel az -újabb kérdés. Az lőle. A végén pedig már csaknem pedagógiai játékká vedlett át, hogy erkölcsi leckét adjon a fiaikért felelősséget nem érző apáknak. A Fáklya című irodaim! folyóirat két új rovata jól vizsgázott; az első szó jogán Marsall László költővel ismerkedhettünk meg rokonszenves beszélgetés formájában, a kritikai rovatban Illés Endre mutatkozott be már is okos és hosszú távlatra szóló észrevételekkel. Az anekdotát vette védelmébe, bizonyítva, hogy a jó anekdotába is belefér a kor és a társadalom. Nem kell tehát, hogy féltsük tőle irodalmunkat V. M. vállalatok Harpagon Előfordul, hogy az ember nem tud fizetni. Azért, mert nincs miből: elszámolta magát vagy túlköltekezett. Kellemetlen, de egyszer-egyszer mindenkivel előfordulhat. Merőben más az olyan típus, akinek karakteréből fakad, hogy nem szeret fizetni. Még akkor sem, ha esetleg bankban áll a pénze. Húzza az időt, spekulál, okoskodik, a végén azután mégiscsak törleszt Ilyen örök Harpagonokra gondolok, mikor egyes vállalatok arról panaszkodnak, hogy árujukért nem kapják meg az ellenértéket, illetve csak a fizetési határidő után üggyel-bajjal. Tudniillik nem deficites, gazdasági problémákkal küszködő üzemekről van szó az esetek többségében, hanem ellenkezőleg: kitűnően prosperáló, nagy jövedelemmel dolgozó vállalatokról, melyektől viszont nehéz kivárni a pénzt, illetve az átutalási megbízást. Ez a jelenség meglehetősen új, a gazdasági reformmal vette kezdetét, és ahogy előrehaladunk benne, úgy terjed. Ma már komoly gondot jelent a pénzügyi és gazdasági irányító szerveknek. Behajtás helyett Tavaly még nem lehetett szó ilyen problémáról. — Ugyanis nem az „adós” fizetett, hanem az érvényben lévő inkasszálási rend szerint a szállító, azaz a „hitelező” kezdeményezte a ki- egyenlítést, és az ilyenirányú megbízást a bank nyolc napon belül — ha volt miből — teljesítette is. Az új gazdaságirányítási rendszer megszüntette az ilyen hatósági ízű behajtási lehetőségeket, s most közös megegyezés szabályozza a vállalatok egymás közötti elszámolását, fizetési ügyleteit. Ezt az önkéntességet azután egyesek úgy értelmezik, hogy ha akarok fizetek, ha akarok nem. — S egyre többen vannak, akik nem akarnak, legalább is a rendeletileg szabályozott 30 napos határidőn belül. Akiktől félni kell A illetékes pénzügyeket lebonyolító szervek nem adnak információt a vállalatok fizetőkészségéről, szakkörökben azonban csalhatatlanul tudják, kitől kell félni. Ezekkel a többiek is csíny- ján bánnak. Tudniillik ki vannak téve annak, hogy ha nem, vagy késedelmesen fizet, a kinnlevőség saját pénzügyi egyensúlyukat is megingatja. Azaz ők sem tudnak határidőre fizetni és szállítóik bizalmatlanná válnak. E cikk keretében nincs mód a különböző fizetési késedelmek okát részletesen értékelni. Tény azonban az, hogy Szolnok Városban, de az egész megyében is többen vannak ilyenek. Az egyik gépgyártással foglalkozó ktsz-nek például nyolcszázezer forinttal tartoznak, s ugyanannyival tartozik ő is anyagokért és szolgáltatásokért. Nyilván kis üzem lévén — eszközeiből nem tudja pótolni, a behajthatatlan követelést, s hitelt pedig erre a célra nem kapott. Gazdag, de pénze nincs X hitel-források végesek, s néha nagyvállalatok is kritikus helyzetbe, kerülnek pénzügyileg. Az egyik legnagyobb könnyűipari üzemünk, mely emellett kitűnő gazdasági adottságokkal és nagy nyereséggel rendelkezik, okóber 25-e óta fizetésképtelen. Azért, mert kész termékeiért az illetékes értékesítő szervtől nem kapta meg az ellenértékét. Van olyan nagykereskedelmi vállalatunk — főleg mezőgazdasági partnereket szolgál ki — melynek íh—10 millió .forint között ingadozik a kintlevősége. Az fnzolvens sor tehát fgy alakul: a nagykereskedelem valami oknál fogva nem kap pénzt a közvetlen felhasználótól vagy a kiskereskedelemtől, következésként nem tud ő sem fizetni a gyártó vállalatnak A gyártó vállalat pedig nem tud fizetni annak, akitől az anyagot, alkatrészt stb. vásárolja. Csőd is lehetne A' tények elgondolkoztatóak. A magánvállalatok világában fizetésképtelenség esetén elrendelik az úgynevezett csődön kívüli kényszeregyezséget A kapitalizmus törvényei szerint logikusan, mert a csőd felé közelgő vállalkozó nem tudja a megtermelt értéket realizálni, tevékenységére nincs szükség a piacon. A fenti jelenség azonban nálunk általában nem realizálási problémára utal, a vállalatoknak elenyésző kivételitől eltekintve (cipő, konfekcióipar) nincs értékesítési gondjuk..; Akkor hát Harpagon szellemének feltámasztásáról vállalati méretekben ? Távol áll tőlünk, hogy a gazdasági vezetők, vagy pénzügyi szakemberek személyes jellemvonásait bonAranyérmes bikák Erdőkben szegény, nagyvadakban mégis gazdag ország vagyunk — ezt mutatja a vadászati statisztika. Évente általában 2000—2500 külföldi vadászt láttunk vendégül, elsősorban Nyugat- Németországból, Ausztriából, Svájcból, Franciaországból, sőt Hollandiából, Olaszországból és Svédországból. Mi vonzza őket? Az utóbbi esztendőkben hazánkból három világrekordot jelentő trófeát vihettek haza a vadászok. — A harmadikat éppen ebben az évben Somogybán, a gamási vadásztársaság területén ejtette el, szeptember közepén Ernst Schaussberger osztrák őzbakot, amely 240,34 nemzetközi pontot kapott és ezzel máig is tartja a világrekordot. Ugyancsak a közelmúltban Magyarországon került terítékre a világrekorder dámvad bika, a jelenlegi világrekorder. Mindez hozzájárul ahhoz, hogy Magyarország évről évre több vadászt vonz. A múlt évben 260 darab éremmel díjazott szarvasbikát ejtettek, ebből 37 darab aranyérmes volt. Az idén ezt az eredményt túlszárnyalják a vadászok, mert az aranyérmes bikák száma már elérte az ötvenet. Ez „olimpiai eredménynek” számít. Nagy a kereslet külföldön vadász. Kapitális szarvasbikát lőtt, a 14-es bika agancsa egyedülállóan szép, s az értékelésnél elérte a 251,20 nemzetközi pontot, három ponttal többet tehát, mint amennyire az eddigi .világrekordot tartó Jugoszláviában lőtt szarvasbika agancsát értékelték. 1965 júliusában Martor- vaüican ejtették el azt az az élpvad iránt is, legfőbb átvevője a magyar nyúlnak és fácánnak Franciaország és Olaszország. A múlt év a vadászatban rekord esztendő volt. az idei eredményeket nézve újabb rekordra szá- m' anak a szakemberek, hiszen már tíz hónap alatt annyi Vadat ejtettek, mint tavaly egész évben. colgassufc Sokkal egyszerűbb magyarázat az és nyilvánvalóbb is, hogy valahol az inzolvens sor elején a nagyvonalú gazdasági manipulációkat összetévesztették a kicsinyes spekulációval. Ügy okoskodtak, hogy néhány hétig, egy hónapig használják a más pénzét kamatmentesen. Ez az üzleti életben art jelenti, hogy saját eszközeikből ennyivel kevesebbet kell a termelés napi szükségleteire fordítani vagy az igy megmaradó „pénzt” másra, például gép- beszerzésre, nyersanyag-tartalék beszerzésére, meg nem engedett építkezésre fordítják. Más esetben pedig arról van szó, hogy késztermékekből vagy anyagból túl nagy készletek keletkeztek, s úgy vannak vele, inkább a más pénze álljon benne, mint a miénk. A sorbanállás, a rossz fizetési készség láncreakció- szerűen terjed, ha valahol nem állítják meg, s azért is kellemetlen, mert gyanússá tehet vétlen, jól szervezett és jól gazdálkodó üzemeket is. Az új gazdaságirányítási rendben egyre inkább a vállalat gazdagodása, a rendelkezésére álló eszközök, végső soron folyószámlái egyenlege ad „bizonyítványt” az intézményről, s egyre kevésbé saját jelentései, statisztikái, grafikonjai; No de mindenkinél magánál az értelem. Néhány helyén, ahol az év elején á partnerek jóindulatában bízva átutalási fizetésben állapodtak meg, a másodikharmadik negyedévtől „határidős megbízásos fizetésre” vállalnak csak áruszállítást Ebben az esetben a vevő írásban beleegyezik abba, hogy a számla értékét — amennyiben nyolc napon belül másként nem rendelkezik — a bank minden további nélkül teljesíti egyszámlájáról. A vevő az úr Akkorhát a megoldás az lenne, hogy sorozatosan visz- szatérjenek a kötelező inkasszóra? A dolog korántsem ilyen egyszerű. Az egyre inkább kibontakozó versenyben lassan, lassan illúzióvá válik az „egyenrangú partnerek” fogalma, az egyenjogú vállalatok, szerződők között a ve?m lesz a nagyobb „úr”. Nem biztos, hogy belemegy számára előnytelen, behajtás szerű fizetési feltételekbe. Az égjük jászsági fogyasztási és értékesítő szövetkezet például a közelmúltban éppen azért vonta vissza megrendeléseit a nagykereskedelmi vállalatoknál, mert fizetési nehézségei támadtak és nem vállalta a megszabott kiegyenlítési határidőt. Jellemző, hogy ennek ellenére az igényelt árukat mégiscsak leszállították árudáiba, — mondván, fizet, amikor fizet. A vállalatok pénzügyi döntései, tehát igen sokoldalúak lehetnek és persze kockázatosak is; A vevővel ajánlatos udvariasnak lenni, előnyöket biztosítani számára. Ám a korrektség nem jelenti azt, hogy tűrni kell, ha nem fizet, s azt sem, hogy biztosíték nélkül kaphasson árut, ha félni kell tőle. A harmincnapos kiegyenlítési határidőn belül az adódó lehetőségeket esetenkénti elbírálástól függően lehet kihasználni. De ezen túl már a pénzügyi fegyelem az érvényes, ennél tovább nem várhatnak kinnlevőségekre még a legkedvesebb vevő esetében sem, még akkor sem, ha (fizető) eszköz felhalmozódástól és az ezzel kapcsolatos járuléktól óhajtanak így megmenekülni. Ezt államunk törvényei nem engedik. Palatínus István Hej, halászok, halászok,*. Olvastam a* újságban, hogy a szolnoki Felszabadulás Halászati Termelőszövetkezet Hatvanban elárusító csarnokot nyitott... Ez igen derék, de... (már megint ez a* átkozott de). Most már aztán igazán ideje lenne, hogy a Tisza partján is legyen halcsarnokuk a tiszteletre méltó, híres, tiszai halászoknak. Mert egyelőre nincs! A piacnál lévő szövetkezeti „halcsarnok” legjobb esetben a butik titulust érdemli meg. Szűk, 2x2 méteres, egy árva pultos micsoda... Nem találok rá kifejezőbb szót, butik. Egy pultos? Akkor a halacskákat hol tartják? Jégszekrényben, víztartályban, légkondicionált raktárban, vagy hol? Egy árva hűtőgép sincs az üzletben, be se férne. Az áru a földön(!) van, egymás hegyén-hátán. Pedig biztosan sokszor megcsodálták már a halászati tsz vezetői, tagjai a pesti Toibuchin körúti csarnokban. hogy a különböző testvér-szövetkezetek milyen ízlésesen, étvágygerjesztőén kínálják a Körösök, a Duna vizének kincseit. Mi szemszájnak ingere; pontyszeíe- tek, csukafej levesnek, halikra, máj; süllőfilck, békacomb, hagymáslteszeg, — sorolhatnám még — szépen sorban a pulton, ragyogó tisztaságban. Válasszon a kedves vevő! Igen, ez a korszerű keres- kedplem. Valahogy így kell ezt csinálni. így kellene Szolnokon is... Vagy jobban! Még egy, talán nem is lényegtelen észrevétel a szolnoki szövetkezeti halcsarnokról: a vizek lodrozási is legyen a tanúm; ha a folyók vállalói nem tudnak behozni reggelenként egy-két kosár friss jószágot, biz’ sokszor egy fia halx sincs az állítólagos hal csarnokban.' Pedig a raktárkészletből való áruellátást az okos kereskedők már nagyon régen kitalálták. A nyitvatartási időt jelző táblácskán a „...-tóv ...-ig” dátum krétával vagyon írva. Utó végre az iskolai fekete táblára is krétával írunk, mert ba valami nem stimmel, rögtön letöröljük és kijavíthatjuk. No, hátha Hatvanban kijárja balászszövetkezetünk a kereskedés ABC-jét, és talán 70-ben Szolnokon is lesz halcsarnok. — ti — Hajdani furcsa szokások Régi krónikáink sok olyan ha^ dani magyar krónikást őriztek meg, amelynek emlékét népünk rég elfelejtette. Amikor 898-ban a bajorok és a magyarok meg-nemtámadási szerződést kötöttek s arra köl- csönös esküt tettek, a németeket a bibliára hiteiltették meg. A pogány magyarok azonban. —i jámbor és istenfélő német keresztények nagy megbotránkozás Sára — „szokásuk szerint’* —- a, kettéhasított, kutya és farkas tetemére tettek fogadalmat. Farkas tetemére tette esküt, a pogány bolgárok kívánságára a keresztény örmény Leo bizánci császár is. A magyarországi pogány kunok még IV. Béla király korában is így esküdtek. A magyaroknak középkori — immár keresztényi eskü-módja az volt* hogy mezítláb, kezükbe s fejükre marék földet helyezve mondták el az esküformulát. A stájer Ottokár Rimes Króni* kája jegyzett fel egy XTTT. századi különös magyar esketési szokást. Amikor IV. Béla király ifjabb, Béla nevű fia 1264. október 5-én házasságot kötött az egyik Brandenburgi hercegnővel* a vőlegény aranyos koronát tett a menyasszony fejére, de kíséretéből egy nemes ember „ma-* gyár szokás szerint’* kardot rántott s leütötte a koronát a menyasszony fejéről. (Bizonyára annak jeléül, hogy „ki az úr a házban”). Hans SeyboTd bajor nemes 1476-ban Budán magyar temetési szokásokat Irt le. — Amikor 3476-ban a király rokona. Pong- rácz erdélyi vajda meghalt, a budai főtemplomban — a Mátyás templomban —- úgy ravatalozták. hogy fejére helyezték vajdaságát jelképező hatalom- jelvényét, arannyal, gyönggyel dúsan kivarrt süvegét. (Seybold azért találta különösnek ezt, mert egyébként keresztényt süveggel sohasem temettek). — Ugyanekkor a vajda címeres lobogóját megszagatták g kopof sója elé vetették.
