Szolnok Megyei Néplap, 1968. december (19. évfolyam, 282-306. szám)
1968-12-31 / 306. szám
1996. december 31. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP II SZILVESZTERI KLINIKA Aktuális kérdés Pirospozsgás, tagbaszakadt férfiú nyit be a körzeti SZTK rendelőbe. — Pacuha vagyok — mutatkozik be. — Mi a panasza? — Kérdi az orvos. — Doktor úr, segítsen rajtam, meghálálom — suttogja rekedtesen, szorongva a páciens. — Én előre félek a Szilvesztertől. — Hm... most mi a panasza? — Most semmi, de a Szilveszter! Megmagyarázom, doktor úr. Szilveszterkor én minden esztendőben olyan, de olyan beteg leszek, mint akit a nyavalya tör, mint akinek a háta púpján keresztülment az úthenger. Minden hiába, ez az átkozott kórság lekap a lábamról. — És mi fáj olyankor? — vonja összébb szemöldökét a doktor. — Minden erőm elhágy. Djévkor, úgy déltájban képtelen vagyok feltápászkodni az ágyból. Zúg a fejem, kidülled a szemem, lila karikák táncolnak előttem. Olyan a gyomrom, mintha parazsat gyömöszöltek volna belé. Ordítani tudnék a szenvedéstől, de egy hang nem jön ki a torkomon, mert teljesen berekedek. Még annak sem tudnék örülni, ha a haragosomat akasztanák. — No és maga szerint mi okozza ezt a szilveszteri kórságot? — El sem tudom képzelni, doktor úr. Pedig én mindenre képes volnék, csak hogy elkerüljem. Azért jöttem, hogy előzzük meg a bajt — Lássuk csak. Mondja el nekem, hogyan telik el magánál egy ilyen Szilveszter éjszaka. — Hát... délben végzek a gyárban. Akkor hazamegyek, eszegetek egy kicsit. * Inkább csak csipegetek, amit találok. — És mit szokott ilyenkor csipegetni ? — Egy kis tejfölös székelykáposztát, egy kis füstölt csülköt, egy kis kocsonyát, egy falatnyi libamájat, aztán megkóstolom a hurkát-kolbászt, mert ilyenkor vágják le a hízót az* anyósomék. — És a... csipegetés után nem érzi, mintha elcsapta volna a hasát? — Dehogyis, doktor úr, megiszom közben egy-két liter savanykás rizlinget, az lefogja azt a pár falat ételt. Mikor úgy hét órára megjönnek a rokonok és a cimborák, már igen éhes vagyok. Nem mondom, nálunk istenes a szilveszteri vacsora. Először orjalevest hoz az asszony, a főtt húst tejfölös tormával eszegetjük meg. Akkor jön az a bitang jó székelykáposzta,, negyedszerre melegítve. De abból csak két-három tányérral szoktam fogyasztani, mert kell a hely a disznótorosnak. — De ezzel aztán vége?! — Hogy volna vége, doktor úr? Ezután jön a java! Szilveszterkor hadd vigadjon az a jó magyar gyomor. Jaj, kifut a nyálam, ahogy beszélek róla: az a jó pirosra sült liba, külön a mája, aztán az a finom töltött csirke, miegymás... De egyáltalán nem hinném, doktor úr, hogy ez a kis étel megártana, hiszen az ember közben megiszik öthat liter jó rizlinget, hajnalban még néhány tányér korhelykáposztát is rápakol, hogy a mérgét elvegye, meg aztán az a fél liternyi kisüsti is csak könnyít az emberen a reggeli áldomásnál. — Nézze, Pacuha, az idén elkerülheti a nyavalyatörést. Szilveszterkor ne egyék egyebet, mint egy kis sült szárnyast, és ne igyék többet egy liter bornál. Meglátja, semmi baja sem lesz utána. — Szép kis szilveszteri klinika volna ez — hördült fel Pacuha. — A doktor úr tán lencsefőzeléket eszik Szilveszterkor és Salvus vizet iszik rá? — kérdezte epésen. — Nem én, Pacuha! Én igen rendesen csipegetek Szilveszterkor. De a teremtésit a fejinek,, én még sohasem szaladtam magához, hogy félek a nyavalyatöréstől! H. J. Az összemelegítő hideg Nincs olyan rossz, amiben valami jó ne lenne. Régi szólásmondás; még akkor keletkezett. amikor „ földgázt nem ismertéit, nem használták fűtésre. Mert ha ismerték, ha használták volna... Milyen szerencsések a szolnokiak. Ök ismerik, használják. Bár az utóbbi hetekben egyre ritkábban. No, nem azért, mert edződni akarnak a hideghez, hanem azért, mert a gázszolgáltató felkérte erre a kedves fogyasztókat. De nyomatékosan... Olyannyira, hogy hiába is próbálták volna használni a konvektort, gázboylert és tűzhelyet. Nem ment. A gáz nem ment. A város gázfogyasztóinak a felénél kihűlt „ lakás, didezgett az egész család, főzni sem tudtak. Itt jön a rossznak a jó oldala. Több mint ezer háztartásban vagy hideg élelmet fogyasztottak, vagy vendéglőbe jártak ebédelni, vacsorázni. A .Oázr fogyasztóknak ez költséges, tehát rossz volt. a vendéglátónak azonban jó, mert nőtt az ételből származó bevételük. Jól jött a gáztalanság az italboltoknak •és az élelmiszer kiskereskedelemnek is. A felnőttek, mielőtt a hideg otthonba bevonultak volna esti didergésre, elfogyasztották néhány féldeci tömény italt, vagy vásároltak egy üveg bort, amely legalább egy kis meleget ad éjszakára. Azután itt vannak az elhidegült, vagy az elhidegülés küszöbén álló házastársak. Akik tnár évek' óta külön szobában alszanak. Természetesen jó meleg szobában. De nem volt gáz. nem volt meleg. És itt jött „ rossz, amiben éppen a hideg volt a jó. Megindultak „ demarkációs vonalakon átszivárgó házastársak. Mégis jobb, ha 'ketten alszanak, két paplan alatt... A régi szólásmondás mai értelmezése': a válóperes bírák mélységes megdöbbenéssel állapították meg, hogy Szolnokon a válóperek 90 százalékánál a békítő tárgyalás eredménnyel járt. Na, és „ további 10 százaléknál? Hagyományos fűtési mód. — bognár — — Karolynak új hobbyja van: méheket tenyészt Kíváncsi vagyok, meddig? — (A Wochenpresse karikatúrája) k Kezdő varrónő “ Jaj nekem, kétszer rövidítettem meg ugyanazt a nadrágszárat! — (A Weltwoche karikatúrája) Nem megy az üzlet Mim a divat GYE R E K SZÁJ Jó NEKI Pistit megkérdik egy társaságban: — És mondd kisfiam, tud már a kisöcséd beszélni? — Azt nem,, de nem is kell neki, mert csak elkezd bőgni és máris megkap mindent, amit csak akar. üf PONTOS ÉLETKOR — Hány éves vagy Lacika — kérdezi a kisfiút egy bácsi. — öt vagyok, bácsi kérem. — ötéves vagy és mégis csak akkora vagy, mint az esernyőm? — Miért, hány éves a bácsi esernyője? Üt SPÓROLÓS GYEREK — öcsi, tettél friss vizet az - akváriumba? — kérdezi a mama. — Nem mama, a halak még a régit sem itták ki. & AZ ÓVATOS Szeretnék akkora füleket, mint amekkora a nyúlnak van — mondja Pista a barátjának, — azokkal mindent jól meghallanék. — Dehogy kellenek nekem akkora fülek — felel Jancsi. — Képzeld el, hogy azokat mennyit kellene mosni. NEM ÉRDEMES Marika hazajön az iskolából: Képzeld anyu, ma rettenetesen elestem — mondja — És sírtál? — kérdi az anya. — Ah, nem volt érdemes» mert senkid sem látta; 'Tavaly, amikor sztlvesz* tér éjjelén koccintottunk — emlékezzenek csak! — mit is mondtunk egymásnak? Azt mondtuk, hogy BUM!, vagyis Boldog Üj Mechanizmust.Eltelt egy esztendő, ismét pohár a kezünkben, de mielőtt bármit bárhová kívánnánk, valljuk meg■ igaz lelkünkre: a BUM bevált, az új mechanizmus első esztendeje nem okozott csalódást. Legfeljebb azok csalódtak, akik azt hitték; mimkanél- küliség lesz. Hát, nem lett munkanélküliség! Azt mondták ezek (az aggodalmaskodók), hogy a mechanizmus óhatatlanul munkaerőfölösleget hoz létre, ahol tényleg fölösleg van, s ez nem is baj. És mi történt? Olyas- tormán jártak, mint a bűvész, aki bekonferálja, hogy eltünteti a nyuszit a cilinder mélyén, hókusz-pókvsz, s mikor felemeli a cilindert nem is egy nyuszi van • ott, hanem tizenkettő... Azonban, ha jobban megnézzük ezeket a tapsifüleseket, mit látunk? Azt, hogy csaknem mind icike-picike, beéri egy szál káposztáién éllel. Jól megtermett nagy nyálai alig látni közöttük... Vagyis sok kis nyuszit kell elővarázsolva ahhoz, hogy néhány nagy nyuszi nagyobb káposztát kaphasson.:. Sok-sok kis gépírónőt, takarítónőt, segédmunkást kell felvenni ahhoz, hogy — fiz átlagbér szabályai szerint — a főelőadó, meg az osztályvezető nyálak is jóllakhassanak.^ Hogy ki, mivel és hol kereskedik, miképp akar pénzt szerezni— feltéve, hogy törvényes úton — nem az én gondom, ezért az vesse az első köret az ügyeskedő tsz- ekre, aki maga nem ügyeskedik. Mert azért így is megtermett minden az idén És, míg fiaink 15 ezer kilométerre tőlünk az aranyakért harcoltak, addig mi idehaza ugyanezt tettük az ezüstökért. A különbség csak annyi, hogy mi nem kapni, hanem eladni akartunk. Micsoda nagyszerű sport volt! Bodicsek, kettős járomfogás, ÍQY ÉLTÜNK 68-BAN... Nos, ha a. „nyúltenyésztés" divatba jött az iparban, a mezőgazdaságban az ellenkező folyamat játszódott le. Van nekem egy régi festőművész barátom, aki évtizedek óta festeget falusi életképeket, ilyeneket mint: „A nyáját terelgető pásztor", „Markot szedő menyecske", „Traktorisla éjszakai szántáson”, „Fejőnő a Riskával”... A ' napokban meghívott a műtermébe. nézném meg az idén pingált képeit. Ilyeneket láttam: „A bérmunkában-ab- laktisztító pásztor”. „Az exportcsomagoló fejőnő”, „Tsz- gulyás kefét köt”, *Trak!o- rista tyúkszemvágás közben". Félreértés ne essék, nem a saját tyúkszemét vágja, hanem a vendégekét a fürdőben, amit a nagyobb jövedelem kedvéért a tsz üzemeltet. a földeken, pedig akkora szárazság volt, hogy már azt hittük, semmi sem lesz és mindennek felmegy az ára. És mégis szinte minden volt: zöldség, gyümölcs, paprika, burgonya. Pedig a növények, a fák ugyancsak sor- vadoztdk, fel is ment az ára a levélnek, s vele együtt a levelezőlapnak, a táviratnak, meg a különleges postai szolgáltatásoknak. Ez nem sokkal azután volt, hogy véget ért az olimpia, így aztán kutya se törődött vele, hiszen örömmámorban úsztunk, sportolóink nagyszerűen helytálltak odakint, egy csomó aranyat szereztek, egyedül valami labdarúgó akadt, aki — nem ismervén a valutakrízist — az arany helyett inkább a dollárt választott* balegyenesek, kemény _ de f érfias küzdelem a nyílt utcán! Hiába nyugtatták az illetékesek a közönséget, népünk nem hallgatott a jó szóra, csak törte magát a tört ezüsttel, mert hát mit lehessen tudni, hátha ,leszállítják az árát. Hogy le is . szállították?! No igen, de csak azért, mert leesett az ezüst világpiaci ára. Aki nem hiszi, menjen ki a világpiacra és járjon utána. Azután elmúlt a nyár, el- x múlt az olimpia, beköszöntött a hűvösebb idő. A nagy divatszalonok bemutatták téli kollekciójukat, ugyanezt tették a labdarúgó csapatok is; a* bundabemutatóknak a Népstadionban és a többi pályán nem volt nagy közönségsikere. A közönség ugyanis kezdett eltünedezni és maradtak a bundák. Divatos, alkalmi, két részes kis bunda, közben tiz perc szünet, részletre — tavaszi visszafizetésre. Nagy bunda, két pont díszítéssel, potom néhány ezer forintért. Milyen igaz is a mondás; a győzelmet a sportban sem adják ingyen! , . Nézzük, mi is történt még, 7968-ban. Sok minden... Végre valahára megindult egy kormánylap, a Magyar Hírlap. legfőbb ideje volt, mert eddig csupa ellenzéki lap működött a2 országban. Egv csomó iparvállalat megkapta az önálló exportjogot — erre is szükség volt. legalább több 70 dolláros útlevél jut azoknak, akiknek nincs exportjoguk. A televízióból eltűnt az Angyal, helyette megjelent egy detektivpapa a kisfiával, aki állandóan bebizonyítja, hogy az apukája szenilis, nélküle semmit sem tudna kinyomozni. Felépült a rádió nagy adója, most már kitünően foghatnánk a Kossuth-ot. ha parányi elemet is lehetne kapni az óriásadó mellé. De hiánycikk lett a kispéldányszámú Kor társ című folyóirat is, egyszerűen nem lehetett hozzájutni, mióta egy nagy, kétszázezer példányos újság megírta, hogy mit nem lett volna szabad közölnie. Amerikában megbukott Johnson, Magyarországon győzött a Coca Cola. Teljes sikert aratott a „Napoleon konyakot a dolgozóknak” akció (600 forintért). Szerencsésen lezajlott a Budapesti Nemzetközi Vásár, majd a Budapesti őszi Vásár is, es előbbin mindenki tetszés szerint kiválaszthatta azt, amit nem árulnák az utóbbin. Bevezették az ötnapos munkahetet, egyelőre csak az iparban, a hivatalokban nem, 'mert ott — mint közölték — a helyzet „még nem érett, meg” rá. Túl kevés a hivatalnok. Egy gyorsmérleg még: 1968-ban nem volt elég sör, lastex nadrág, gépkocsi, és — időnként — só, viszont túl sok volt a cukrászati bemutató, a meghibásodott lift, a marketing és az ígymulat- egybitesmagyarúr. hogy szilveszterkor ^ mégse legyünk ünnep- rontók, ismerjük el: egyre több pezsgőféleséget gyártunk. Nincs messze az idő, amikor elegendő pezsgő is lesz. Addig azonban a féleséggel koccintva mondjuk hogy: Boldog új évet! Novobáczky Sándag
