Szolnok Megyei Néplap, 1968. december (19. évfolyam, 282-306. szám)

1968-12-31 / 306. szám

1W. december 31: SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 9 Csak a férfiak hoznak szerencsét... Ismert újévi szokás volt falun, hogy szalmabábut ás­tak el az utcán így temették jelképesen az óévet. Az óév száműzését meg is jelenítet­ték, görnyedt hátú öregem­bert korbácsoltak végig „ fa­lun a fiatalok, másutt pedig kiharangozták az óesztendőt és vidám énekkel üdvözölték az újat. Manapság falun-városon jót jelent Szilveszterkor kémény­seprővel találkozni, a néphit szerint azért, mert olyanok, mint &z ördögök és az újév éjszakáján Jó az ördöggel parolázni". Szilveszter utolsó perceiben székre. asztalra állnak, kezükben pénzt szo­rítanak és az újévi éjféli óra. ütés utolsó kongásánál a földre ugranak és így kezük­ben pénzzel ugrottak át az újesztendőbe. Ezután ügyelni kell arra, hogy az első jókívánság férfi­től származzék, ez „ szokás elterjedt a városokban is és Szilveszter éjszakán a háziak Mm bosszankodnak, inkább örömmel fogadják az éjszakai férfi telefonálókat. De nem­csak az éjszakának, az új­esztendő első nappalának is különös jelentősége van. A „kezdetjóslás” szerint. ami ezen a napon történik, az megismétlődik gyakran egész évben, a szerencsét vagy a balsorsot döntheti el az a nap. Ezért aztán a háziasszony ki­tesz magáért, töltött káposzta, sült malac. egyes vidékeken bab kerül az ünnepi asztalra. A malac kincset túr ki gazdá­jának, a leveles káposzta bankó pénzre emlékeztet, a bab az aranypénzt szimboli­zálja. Az újév ünneplése sokhe­lyütt egészen vízkeresztig tar­tott. A három keleti bölcs utazásának emlékére libasor­ban egymás gubájának csücs­két fogva legények táncolták végig az utcákat. Pest kör­nyékén pedig az a szokás alakult ki, hogy megfüröd- tek a Rákos patakban vagy vizét hazavitték és lemosa­kodtak benne. BOKROS LÁSZLÓ: A GÖLÖNCSÉR LATOMASAI — A* első „ember’* elvi­szi a nyarat, a második meghozza a deret, a harma­dik... — Az öreg János- nem folytatta a felsorolást Egy szekér zörgött el a porta előtt, a vége úgy bil­legett, mintha sántítana. Az egyik kerék okozta. A roz­zant szekér észrevétlenül sántákéit bele az öregem­ber hangulatába. Szája szög­letében ráncok verődtek össze. Otthagyta a feleségét és sebes léptekkel kiment a kapuba. Hosszan nézett a távolodó szekér után. — Mit néztél azon a sze­kéren? — kérdezte tőle a felesége. — Hagyjál békén — mo­rogta az öregember. — Ki­megyek a kertbe, Menj, csi­náld a dolgod; Erzsi nem firtatta to­vább embere gondját, rán­tott egyet a vállán és be­ment a konyhába. Alig múlt el két-három perc, már a tornácon sepregetett. Nem azt nézte, amit csinál, te­kintete aggodalmaskodva emberét vizsgálgatta. Sokért nem adta volna, ha megtud­hatná, miben töri a fejét. Elég hamar kiderült, — ebédig se kellett vele vár­ni. János sebbel-lobbal jött be a kertből. — Gyere — intett az asszonynak — leszedjük a szekeret. Erzsi nagy szemet me­resztett. — Mi ketten? — kérdezte meglenetten — Nem, majd idecsődítjük az egész falut — mordult János. — Borunk vele? — aggo­dalmaskodott Erzsi. — Felrakni birtuk?! —■ recsegte János a szavakat. — Hát az nem most volt. *— Az asszony hangjában ijedtség remegett. Az öregember tekintete el­borult, fejét lehajtva mondta: — Hát bizony, elment az idő. Nyolc év! — Több annál, már majd­nem kilenc. Tudod, akkor még jobban bírtunk .:. — Ne okoskodj annyit — szólt határozottan az öreg­ember. — Látod, milyen szekerük van. — Hát amilyent összead­tak. Mondtam én neked, már akkor mondtam ... János ingerülten közbevá­gott: — Nem érdekel, vedd tu­domásul. Erzsi abbahagyta az okve- tetlenkedést. Bezárta a kony­haajtót. János beriglizte a kiskaput, majd leoldotta a kutyát a láncról. Ne zavar­ja őket senki, amíg leerege­tik a szekér alkatrészeit a padlásról a fészerbe. Kötélre erősítették a da­rabokat. Az első és a hátsó rész megizzasztotta őket, amíg a lejáratig vonszolták, sokat nyomtak az acél ten­gelyek, meg a regiment vas­szerelék. Annyira belemelegedtek a munkába, még az ebédről is megfeledkeztek. Mire össze­állították a szekeret, öreg délután volt. Estefelé kiment az öreg­ember a főutcára — a tsz- irodához — az elnökre va­dászni. Csak rájuk, kette­jükre tartozik az ügy, senki másra. Szegről-végről rokon az elnök, megkéri ne verje dobra. — Ugye — mondta az el­nök — nem döglött be a téeszcsé? — Hagyjuk most ezt, Pis­ta fiam — szólt rá az öreg morózusan. Megveszitek, vagy aprítsam fel tűzre. Az elnök megértette, nincs értelme az elkésett agitáció- nak, az idő elvégzett min­dent. János bácsi túl van a hetvenen, már a két fiába se tudja beleképzelni a re­mények folytatását, városiak­ká lettek, a föld már ál­maikban se kísérti meg őket. — Holnap elküldöm a ko­vácsunkat, alkudjon meg vele. — Veled szívesebben ten­ném — szomorodott meg az öreg hangja. — Sajnos, ez nem rám tartozik. — Sietek, János bácsi. — Heggel elmegy a kovácsunk — mondta újra az elnök. Meg is érkezett. Az öreg­ember csalogatta volna be a házba egy kis pálinkára, de a kovács azt hajtogatta: „Majd ha megkötöttük a vásárt...” Az asszony elment szom- szédolni, amíg embere átesik ezen a fájdalmas üzletköté­sen. A kovács körüljárta a szekeret. Leguggolt, egy vas­darabbal megpiszkálta a va­salásokat- Dünnyögött, hogy miért nem kenték be zsír­ral, egészen megette a rozs­da. Aztán megrázta a sze­kéroldalt, teljes erőből. — Ezért még nem szólt az öregember, de amikor a ko­vács belerúgott a hátsó ke­rékbe és az apró lyukakból peregni kezdett a szúcsi­nálta morzsalék, felhördült: — Ne rugdosd, te, ne hozz ki a béketűrésből. — Csak megnézem, miért fizetünk, mi fogunk vele dolgozni, nem maga. Nem sokat ér. Adok érte ezret, maximum ezret. — ötben van ez nekem — mondta az öregember. — Nyolc évvel ezelőtt még megérte. No, adja ezerért? — Inkább összeapritom a tűzre — mondult fel János bácsi. A kovács szó nélkül bal- fegott végig az udvaron; A kapuban visszafordult: — Ha meggondolta ma­gát, húzássá be a műhely elé! Az öregember halántéká­ban pattanásig feszültek az erek. A sarokban volt a fej­sze, felkapta, és magasra lendítve, lecsapott a hátsó kerékre. A szekér megvo- naglott, az olajozottan vas felsírt rajta, mintha fájna neki a gazda haragja; Ez a hang megállította az öreg elszabaduló indulatát. Sarokba vetette a fejszét, majd leült egy tuskóra és hosszan, semmibe révedezőn bámult, túl a szekéren. „Hogy megy az idő” — mo­tyogta magában. Aztán kiment a háza elé, pipázott, nézelődött Várt arra a rozzant szekérre, ar­ra a sántán bicegőre. Ami­kor meglátta, hangjában furcsa örvendezéssel kiál­totta a fogatosnak: — Gyere csak, Józsikám! Adok neked valamit... A fogatos végigtapogatta a szekeret. — Hát igen, ez még meg­járja. Belefoghatok, János bácsi? — Bele, fiam, neked adom. Csak vigyázz rá. — Kend meg jól. régen ka­pott kenőcsöt. Józsi szaladt a lovakért, befogott a szekérbe. Amikor elhajtott a régi mellett, meg­rántotta a gyeplőt, és kér­dőn meredt az öregemberre: — Ezzel meg mi legyen? — Akaszd utána, fiam, és vidd el a kovácsnak. Mondd meg hogy mérje össze a kettőt. Csak ezt üzenem neki. — Jó, átadom — nevetett a fogatos. A régi szekér zörögve trappolt az új után. Az öregember nézte, s lelké­ben megnyugvást érzett, hogy csak ezt és nem vala­mi cifrát üzent a kovácsnak, olyat, ami haragjában eszé­be jutott Gulyás Mihály Szekerek » az úton KÜLFÖLDI FILMHÍREK A tűzön nincs átkelés című — hazánkban is hamarosan bemutatandó — szovjet film alkotói. Jevgenyij Gabrilovics és Gleb Panfilov ismét együtt írnak forgatókönyvet. Ezút­tal mai témájú vígjátékon dolgoznak, amely azt példáz- , za. hogy a művészetben le­hetetlen a pártatlanság Hős­nője egy színésznő, a film a múltban, a jelenben és a színésznő szerepének síkjá­ban játszódik. * Szatirikus film — a szerv- átültetésekről. A neves olasz rendező, Luigi Zampa Az Át­ültötök címmel készít filmet, nem a napjainkban oly nagy feltűnést keltő szív — hanem agyátültetésekről. A film hő­se egy dúsgazdag iparbáró, aki céljai elérése érdekében kicserélteti az emberek agyát. «■ Andrzej Wajda új filmje. A rendező nyilatkozata sze­rint szatirikus vígjáték Va­dászat a legyekre című készülő filmje, amelynek hő­sét, egy intelligens, de nem túlságosan magas munkakör­ben dolgozó fiatalembert ambiciózus felesége minden­áron rá akarja venni, hogy „karriert” csináljon. E célból elsősorban a bohémvilág tag­jai közé cipeli. A téma al­kalmat ad Wajdának, hogy a könnyű életet hajszolokat, a varsói bohémvilágot görbe tükörben mutassa be. A két főszerepet Zygmunt Malano- wicz és Malgorzata Braunek alakítja. $ 4 Néhány olasz és francia filmterv. Michel Drach Bor­deaux környékén készül for­gatni Elise avagy az igazi élet című filmjét, Clane Etcherelli 67-es Fémina-díj- jal kitüntetett regénye alap­ján. Marie-José Nattal 3 cím­szerepben. Pier Paolo Paso­lini filmre viszi Szofoklész Médea című tragédiáját. Ma­ria Callas címszereplésével. Claudo Chabrol készülő film­jének címe: Legenda vagyok, alapja Richard Matheson re­génye. Claude Berri írja és rendezi a Vannak kétségeim című vígjátékot, főszereplői Jeamne Moreau, Raymond Devos és Mouloudji. •Ar Megszületett a népszerű angol vígjáték sorozat új da­rabja Folytassa... Fel a Khy- beren címmel, ismét Peter Roberts rendezésében, a jól ismert szereplőgárdával. A film ezúttal egy afrikai or­szág angol kolóniájának ana­kronisztikus, sznob életét fi­gurázza hí. A kritikus sze­rint ez a film jobb a sorozat átlag-színvona Iánál. ☆ „A világ filmjei a világ bé­kéjéért”. Lipcsében lezajlott a rövid- és dokumentumfil­mek 11. hete, amelyen 40 or­szág összesen 246 filmje vett részt. A fesztivál mottó­ja ez évben: „a világ film­jei a világ békéjéért”. A fesztivál keretében az NDK hivatalos szerveinek részvé­telével megünnepelték a vi­lághírű dokumentumfilm al­kotó. Joris Ivans 70. szüle­tésnapját is. * Akira Kurosawa filmje Angliában. Londonban be­mutatták a világhírű japán rendező 1964-ben készült A vörös szakállú című filmjét, amelynek hőse egy látszatra mogorva, de valójában a be­tegeiért mindenre kész. a ve­szedelmes maradisággal szem- beszálló orvos története. A múlt században játszódó film címszerepét Toshiro Mifune alakítja. A kritikus jelentős, megrázóan szép alkotásnak tartja a filmet. ☆ Az afrikai filmművészet jelentős állomása — így jel­lemzi a kritikus Sembene Ousmane szenegáli rendező A pénzesutalvány című film­jét, amely költőien ábrázolja egy szegény afrikai család nagy illúziójának összeomlá­sát * Eript-ando Visconti rended A monzai apáca című fil­met, amely az 1600-as évek­ben, Lombardiában, a spa­nyol uralom idején játszó­dik. A szerelmes apácafőnök­nőt a szép angol színésznő, Anne Heywood alakítja, partnerei Antonio Sabato, Carla Gravina, Hardy Krüger.

Next

/
Thumbnails
Contents