Szolnok Megyei Néplap, 1968. december (19. évfolyam, 282-306. szám)
1968-12-30 / 305. szám
1008. december 30. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 „Beteges" a megye járóbeteg ellátása A Szolnok megyei NEB vizsgálata 1969. terveiből Kőbányai hőerőmű, lágymányosi bútorüzem, budafoki karton-papírüzcm Miskolc LKM hengermű, f pniviuor» múbírgyár, hűtőház'-• Győr Smh«tomb«tU I sörgyár /Tisapilkony* Dunaújváros / ggp Budapest S Tiszavidéki Vegyi Kombinát nitrogénmútrágyagyár Kőolajfinomitó 3 mill t/év Dunamenti Hőerőmű f folyamatos öntőmű Két nagy egészségügyi szervezet. a körzeti orvosi hálózat és a megyei, városi, azaz a nagyobb községek — járási székhelyek — rendelőintézetei bonyolítják le a megye felnőtt járóbetegeinek orvosi ellátását, a NEB vizsgálata egyértelműen és határozottan megállapítja: a betegek gyógyítása érdekében kifejtett munka sem a körzeti orvosi hálózatban, sem pedig a rendelőintézetekben nem kifogástalan. Például Mezőtúron a körzeti rendelők többségében — öt közül négyben — szakrendelés is működik, ami egy új rendelőintézet építését teszi szükségessé. Jászberényben egy rendelőben több körzetnek felváltva rendelnek. Ez gyakran torlódást és felesleges várakozást okoz. Karcag hét orvosi körzetében — éveken át — négy körzeti orvos látta el a járóbefceg ellátási feladatokat. A szolnoki rendelőintézet a megye lakosságának körülbelül a felét hivatott ellátni, mégis a laboratóriumnál a betegforgalomnak 74,3, röntgennél 73,4 százaléka a megyeszékhelyre esik. A megyében urológiai szakrendelés csak Szolnokon van. melyét három kórházi orvos napi két-két óra részfoglalkozásban lát el. A járóbetegellátás erősen - kifogásolható helyzetét — hiszen mindenki tapasztalhatja — a maga realitásában kell feltárni, még akkor is, ha a kívánatos állapotok, csak hosszabb idő után következnek be. A fogyatékosságok szépítgetése nem használ a váróhelyiségekben üldögélő betegeiknek és az egészségügy munkásainak. A körzeti orvosi ellátás, — ba az egy orvosi körzetre jutó lakosság országos vidéki átlagát nézzük _ nem r osszabb, mint más megyékben, ám az átlagtól helyenként az eltérés nagy, 1400 és 3500 lakos között van. Négyezren felüli lakos csak 1—2 orvosi körzetben található. A vizsgálat során 48 körzeti orvosi rendelőt kerestek fel a népi ellenőrök. Harminc körzeti orvos naponta 4 órán át rendel és tizenkettő fordít négy óránál kevesebbet betegfogadásra. Az orvosi körzetek átlagos napi betegforgalma — a felmérés idején — negyvennégy volt. (A sokévi átlag 30 és 60 között ingadozik.) Általános tapasztalat, hogy azokban a községekben, ahol a lélekszám nem haladja meg a háromezret, nincs csatolt község, az orvos nem helyettesít a körzeti ápolónk és az orvosirnok gyakorlott, a napi 4 órás rendelési idő (járványmentes időszakban) elegendő a betegek szakszerű ellátásához és a jelenlegi szinten álló gondozásához is. Az ennél kevesebb rendelési idő — különösen ha azt megosztják délelőtt és délután — általában nem elegendő és legtöbbször csak csoportos betegfogadást tesz lehetővé. Márpedig a csoportos betegfogadás eleve lehetetlenné teszi q beteg és az orvosok között. a szükséges bizalmas kapcsolat kialakulását. Ilyen esetek általában ott fordulnak elő. ahol egy orvoshoz két község tartozik, vagy a körzeti orvos más körzetben helyettesít. Országosan nagy gondot okoz a gyógyszerköltségek jelentős emelkedése is. Az egy évre eső költség az 1950. évi 7,12 forintról 1967. évben 17,91 forintra emelkedett. Nem kétséges, hogy a gyógyszerfogyasztás ilyen mérvű emelkedését az is elősegítette. hogy a beteg nem rendelkezik olyan — maradandó — feljegyzési kartonnal, amelyből megállapítható lenne, hogy mikor hol és mi- Ijrw gyógyszert kapott. Ab«- I tegek sokszor olyan drága gyógyszereket követelnek az orvostól, amely gyógyulásukhoz nem is szükséges. Szolnok megyében a megyei tanács szolnoki rendelő- intézetén kívül még három, a jászberényi, a mezőtúri és a karcagi rendelőintezet látja el a járóibetegek szakrendelését. A szolnokit az 1950-es évek elején 21 munkahelyre és kb. kétezer főnyi napi betegforgalomra tervezték. Jelenleg az intézet központi épületében már 38 munkahely van. Ezenkívül itt helyezték ej a TBC és a Bőrés Nemibeteg Gondozó Intézetet, három felnőtt és hat gyermek körzetet. A laboratórium és a röntgen az a két műszeres szakma a gyógyításban, amelyeken a többi szakrendelés munkája nyugszik. Ezért feltétlenül szükséges lenne a három vidéki intézetben ezek sürgős fejlesztése, a vidéki rendelők korszerű fizikoterápiás egységekkel sem rendelkeznek és ezért a betegforgalom 32,5 százaléka a szolnoki rendelőben jelentkezik, ugyanúgy, mint, az EKG-nál, ahol a szakrendelésen a megye összes betegeinek 72,6 százaléka jelenik meg. Probléma, hogy egyes szakmákban (pl. szemészet, röntgen, laboratórium, urológia, stb. kevés q rendelőintézeti főfoglalkozású szakorvosok száma, de ez egyben az országos helyzetet is tükrözi. A szolA gazdaság igazgatóját — miután az udvaron szokása szerint végignézte a reggeli munkaké- szülődést, a napi jelentések alapján adott egy-két tanácsot az agronómusoknak, majd a terepjárón végiglátogatta a fontosabb munkahelyeket — az íróasztalán a márvány tintatartóhoz támasztva egy kékszínű boríték várta, Meglepődve forgatta a borítékot: „Hogy kerül ez ide, hisz este tizenegy után mentem haza, akkor még nem volt itt, a postát pedig csak dél felé szokták meghozni a faluból ?”• A borítékon nem volt postabélyegző. A halastavak felől zivatar készülődött. Az iroda előtt a bukszusok közt időnként meg-megbillentek a kerti díszgömbök, az épület ereszén egy meglazult bádoglemezt makacsul zörgetett a szél. „Még ma szólok, hogy szögelje meg valaki”, — határozott az igazgató, aztán a világossághoz lépett, és felbontotta a borítékot. A vonalas füzetlapon rendetlenül kanyarogtak a tintabetűk. „Én, Becze Gáspár ta- karmányos, a mai napon felmondom a munkahelyemet. A felmondási idő után más munkára szeretnék menni. Kérem az Igazgató Elvtársat, hogy távozásomat engedélyezze. Elvtársi tisztelettel. Becze Gáspár állattenyésztő.” Az igazgató a papírt visz- szatette a borítékba. A kis rézlóra pillantott, mely ^ az öreg irodaszekrény polcáról kényeskedve nyújtotta ki a nyakát. Mi üthetett ebbe a Becze Gáspárba? — tűnődött az igazgató az arcát babrálva, s maga előtt látta Becze Gáspár tagbaszakadt nehéz alakját, amelvhez mérten a szerszámok játékszerű semmiségek voltak, zordul villanó sötét pillantását. s a fontoskodó mozdulatot. amellvel ki szokott lenni az istállóból, ha vendégeket vitt hozzá. Becze Gáspár székely telepes volt. A háború utolsó hónapiai- ban egy végeláthatatlan szekérkaraván nal vetődött foglalkozású orvosok száma 56. a részfoglalkozásúaké pedig 60. Ennél rosszabb helyzet csak 'Mezőtúron van, ahol a 23 orvosból csak 7 főfoglalkozású. ☆ A Szolnok megyei NEB vizsgálata nem csupán a felnőtt járóbetegellátásban lévő hiányosságokat tárta fel, hanem a népi ellenőrzés feladatához híven, a lehetőségekhez mérten, a munka megjavításához is hozzájárult; határozati javaslatai sok hasznos útmutatást tar-, talmaznák Például azokban a körzetekben, ahol az átlagosnál rosszabb a táppénzes helyzet, a felülvizsgálatok számát növelni kell. Így az átlagosnál jobb körzetekben csökkenteni lehetne az ellenőrzést. Javasolta a NEB, hogy helyes lenne a körzeti orvosoknak nagyobb hatáskört biztosítani abban, hogy kit rendeljenek be felülvizsgálatra. Felhívta az Egészségügyi Minisztérium figyelmét, vizsgálja felül a rendelőintézeti szakorvos utánpótlás helyzetét. elemezze az utánpótlást akadályozó okokat és ennek megjavítására — a központi szervekkel egyetértésben — a szükséges intézkedéseket tegye meg. A népi ellenőrzési bizottság javasolta, hogy a jászberényi és mezőtúri rendelőintézeteknél az üres igazgató-főorvosi állásokat sürgősen töltsék be. Észrevételezte. hogy a jászberényi, szolnoki és mezőtúri rendelő- intézetekben, a dolgozók szociális és munkakörülményeit fokozatosan javítani kell, erre a környékre. A karavánból néhányan itt maradtak, a többiek továbbmentek. Az igazgató emlékezett egy-két éjszakára a nehéz időkből, amikor heteken át el sem mozdult a pestissel fertőzött sertéstelepről. Az emberek kétségbeesve jár- tak-keltek a gazdaságban, s az arcukra volt írva, hogy TUIERY ÁRPÁDt semmiben se bíznak már. Akkor egy éjszaka a csüggedt, virrasztó csendből megszólalt mellette Becze Gáspár cigarettától összemart hangja. — Az újért meg kell fizetni a tandíjat, igazgató elvtárs — mondta. — Csak az a fontos, hogy ha már belefogott, mindhalálig higy- gyen benne. Még egyszer elolvasta a felmondólevelet. Nem talált magyarázatot. A keresetére nem lehet panasza, töprengett, a brigád vezető je pedig a földije, soha egy hangos szó nem volt közöttük. Vajon mi bánthatja ezt az embert? Csaknem haragos betűkkel ráírta a levélre: „Nem engedélyezem!” Rögtön ki akarta adni az adminisztrátor lánynak, de meggondolta magát. A levelet zsebretette. M ásnap az irodaépület hosszú, ablaktalan folyosóján, amelynek csak a két végén világított be a fény, megpillantotta Becze Gáspár feleségét. A fehérarcú, lapos asszony, amikor észrevette az igazgatót, gyorsan be akart lépni a könyvelésbe, de az Igazgató utánaszólt. — Jöjjön csak be hozzám egy percre! Az asszony zavartan lépegetett az igazgató után. Ügy sejtette: valami szörnyű perc vár most rá, ami tulajdonképpen nem is az övé, az ura helyett igazságtalanul neki jutott, „Amit A tervek szerint 1969-ben ismét jelentősen változni fog hazánk gazdasági és kulturális térképe. A beruházások a jövő évi terv szerint az ideihez képest 6—7 százalékkal növekednek és várhatóan elérik a 73 milliárd forint értéket. Többek között sor kerül a Tiszavidéki Vegyi Kombinát nitrogénműtrágya-gyárának intenzifikálására; — üzembe lép Százhalombattán a 3 millió tonna/év kapacitású kőolajfinomító; a lágymányosi beépített bútorokat gyártó üzem; a győri hűtőház stb. A további fejlődést szolgálja többek között a Dunamenti én a Kőbányai Hőerőmű; a Lenin Kohászati Művekben új nemesacél hengersor; Dunaújvárosban a folyamatos öntőmű; Budafokon karton-papírgyártó gépsor; a borsodi új sör- és malátagyár s a győri Mű- bőrgyár építésének, illetve bővítésének megkezdése. 1969-ben legalább 60—62 ezer lakás épül, ebből 21 600 állami erőből; A lakásépítési nem mondhatok meg, azt nem fogom megmondani” — bíztatta magát s a száját makacsul összeszorította, — mintha ezzel is növelni akarta volna magában az elhatározás súlyát. Az öreg rugók megnyikkantak alatta, amikor az irodában leereszkedett a kerevetre. — Az ura felmondott — mondta az igazgató. Az asszony felemelte a kezét, s kissé előre is tartotta. — Tudok róla, de én semmit se tehetek. — Dehát, mi történt maguknál? — Kérdezze meg tőle az igazgató elvtárs— Pedig én nem engedem el az urát; — Nem engedi el? — Szükség van rá a gazdaságban; — Az biztos — helyeselt az asszony. — Nem tetszik neki a tehenészet? — kérdezte az igazgató. — Nem a munkával van baja. — Hanem? Az asszony az igazgatóra pillantott. Hirtelen elvörösödött, mintha tettenérték volna. — Ő jobban el tudná ezt mondani. — Mondja el maga! — Én? — bizonytalanodott el az asszony. — Mondja csak! — Megmondhatom. A vasárnapok nem tetszenek neki. — A vasárnapok? — csodálkozott az igazgató. — Mi baja van a vasárnapokkal? — Az, hogyha az uram vasárnap nem öltözhet fel —, nem mehet le a vendéglőbe, és nem több, de legalább egy pohár sört meg nem ihat, akkor vége. Ha ez nincs, akprogramnak megfelelően — 1969-ben megkezdi termelését a III. számú budapesti, a miskolci és a győri házépítő kombinát, teljesítméSándor Kálmán, a Csorbái Állami Gazdaság igazgatója december 31-ével nyugalomba vonul. Sándor Kálmán Szolnok megye pártéletének és szocialista mezőgazdaságának köztiszteletben álló egyénisége. A felszabadulás utáni esztendőkben Kisújszállás — szülővárosa — városi párttitkára volt, dolgozott a Szolnok megyei párt- bizottságon, elnöke volt a túrkevei Vörös Csillag Tsz- nek, öt évig a Surjáni, tíz évig a Csorbái Állami Gazdaság igazgatója. Az ellenkor egész héten ideges, nem találja a helyét. A brigádvezető ugyanis hónapok óta minden vasárnap munkára rendeli. Azt mondja neki: Gáspár, te már nem vagy fiatal! Neked úgyis mindegy ;. Nem fiatal? Valóban, de egy ötvenéves embernek is vasárnap a vasárnap. — Szóval a vasárnapok miatt akar elmenni a gazdaságból? — Látni kellene öt vasárnap pirkadatkor, igazgató elvtárs! — mondta az asz- szony. — Az én uram életunt még nem volt soha, de rossz ránézni, amikor készülődik; És még rosszabb, amikor este megjön. Egyébként nagyon szereti a gazdaságot. — Szereti... — bólintott az igazgató. Fürkészve nézett az asszonyra, mintha azt szerette volna tudni, mennyi volt ebből az asszo- nyi túlzás. — Elengedi? — Nem én, Becze Gás- párné. Az asszony felállt. A szája furcsán elmozdult, mintha mondani akart volna valamit, de nem szólt. A z igazgató kedvenc tája a völgy hosszában elterülő halastó-rendszer volt Ha bántotta valami, vagy szeretett volna jól kigondolni valamit — körüljárta a vizet Aznap estefelé kigyalogolt a tóhoz; Egy ideig a halőrrel beszélgetett mindenféle dolgokról, aztán beszállt a ladikba, és még sötétedéskor is a vízen evezeetett. Azt gondolta: „Mondhatnám most. hogy én pedig két éve nem voltam szabadságon. Negyvenöt éves vagyok, és a vasárnap is csak egy olyan munkanap nekem, mint a többi; De ezt nem nyük egyenként évi 4200 lakás. Folytatódik az idén megkezdett debreceni és jövőre megkezdődik a szegedi házépítő kombinát építése. Mindkét házgyár évi kapacitása 2500 lakás. A lakásépítés közműigényeinek kielégítésére az előző éveknél nagyobb ütemben bővül a vízellátás, folytatódik a csatornázás. Az egészségügyi, szociális és kulturális ellátás javítását célozza a gyógyintézeti ágyak számának 1500-zal történő növelése. A szociális otthonok ágyainak számát 670-nel, a bölcsödéi helyekét 1300-zal növelik. Mintegy 5000-rel több hely lesz az óvodákban is. Tovább bővül a tantermek száma is. A diákotthonok hálózata csaknem 300 hellyel gyarapszik. forradalom után a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának is tagja lett. 1962-ig. Munkássága elismeréséül nyugalombavonu- lására a Munka Érdemrend ezüst fokozatát kapta meg. Munkatársai, a Szolnok megyei állami gazdaságok igazgatói Sári Mihálynak, a megyei pártbizottság osztály- vezetőjének jelenlétében szombaton ünnepélyesen kívántak jó pihenést Sándor Kálmánnak és a vele ugyancsak nyugalomba vonuló Kaschatszky Elemér gazdasági főkönyvelőnek. mondhatom nekik. Sokszor féltem, hogy elfáradnak az emberek, hisz nagy dolgokba kezdtünk. Esetleg lesz, aki nem látja a célt, csak a napi fáradtságot érzi...” Vasárnap délelőtt egy darabig az újtelepítésű gyümölcsösben nézelődött, aztán legyalogolt a faluba. A fehér kőtemplom körül nézelődött, köszöntgetett, mintha keresett volna valakit. Végül benyitott szemben. a vendéglőbe. A befüstözött sömtésben Bencze Gáspár könyökölt a pult bádogján, Zavartan köszönt, s elhúzta korsóját az útból. Fekete ruhája, kissé feszült rajta, mintha kinőtte volna Az igazgató is kért egy korsó sört. Becze Gáspárra pillantott, és megemelte az italt. Becze Gáspár nyaka izzadni kezdett, és úgy gondolta: lehet, hogy vörösödik is. Megitták a sört. Egy felperdült szélű biztosítási plakát alatt többen kártyáztak; Közülük valaki megcsörgette a pénzét. — Egy rundó rumot! — szólt át a vendéglősnek. A misének is vége volt, néhányan áttörtettek a templomból. A söntéspult előtt jókedvűen dobogtak lábukkal, mintha egy hosz- szú téli útról érkeztek volna meg a kályhameleg szobába. — Jön felfelé a telepre? — kérdezte az igazgató. — Mehetek — mondta Becze Gáspár, és megint izzadni kezdett. Fent jártak már a dombon, ahol hajdan a rosszemlékű cselédlakások sorakoztak. amikor Becze Gáspár megszólalt. — Milyen embernek tart most engem? — kérdezte. Az igazgató nem szólt. Mentek egy darabig. — Mondja meg. hogy milyen embernek tart engem? — makacskodott Becze Gáspár — Megírtam azt a felmondást. B'ztos. megvan a véleménye. Nem? Az igazgató megállt. Néhány szál szőke haia vidáman hajladozott a feién. — Láthatja! — mondta derűsen, S elindult tovúob. neki rendelődntézetbem a *öB. J. LEVÉL VONALAS FÜZETLAPON Sándor Kálmán kormánykitüntetése
