Szolnok Megyei Néplap, 1968. december (19. évfolyam, 282-306. szám)

1968-12-29 / 304. szám

lfl*B december 23. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 A piacok és vásárok tartásának új rendje JUTKA ESET, hogy egy rendelet személyes érzelme­kéi érintsen, emlékeket tá­masszon fel az emberben. A belkereskedelmi minisz­ter 14/1968. szánni rendele­tét olvasva azonban a leg­alább középkorú vidéki em­ber egyszerre érezni kezdi a sülő húsok, vadonatúj csizmák, friss vásznak illa­tát, hallja az állatbőgést, kérincsélő gyermekbango- kat és az alkudozások zaját. Az említett jogszabály ugyan­is a vásárokról és piacokról intézkedik. Tartalmaz né­hány új vonást is, £p célja azonban, hogy összefoglalja és korszerűsítse a korábban kiadott intézkedések töme­gét. Az emlékek kóstolgatása közben pontosan megtudhat­ja például az olvasó, hogy mi is hát a különbség a vá­sár és a piac között. Az áruk körében és az időpont­ban található eltérés, jogi­lag pedig nagyon fontos, hogy piacot bármely tanács saját elhatározása alapján létesíthet. Vásárt is rendez­het, azonban ehhez már fel­sőbb fokú jóváhagyás szük­séges. Gyors változásoktól egyébként nem kell tartani, mert a jogszabály érvényes­nek, megismélelhetőnek ítél minden olyan piacot és vá­sárt, amelyet 1968-ban meg­tartottak, tekintet nélkül arra. hogy azt engedélyez­te-e valaki, vagy sem. A lehetséges változatok listája egyébként meglehető­sen gazdag. Rendezhető or­szágos és heti kirakodóvá­sár, ahol a aagy állatok ki­vételével bármely terméket el lehet adni. Az országos és heti állatvásáron a fősze­replők természetesen a nagy állatok, de egyébként ejpbe a körbe tar tozik a bognárok, kocsi-, kötél- és szíjgyártók kivonulása is. (A havi vásár megszűnik, neve országos vásár lesz ezután), önálló jogi megfogalmazást kápott a búcsú, amit búcsúvásár­nak neveznek és ott kegy­tárgyak, könyvek, játékok, emléktárgyak, bazáráruk, — mézeskalács stb. hozható forgalomba. Űj fogalom az autóvásár, ahol használt jár­mű hozható forgalomba. A piac legegyszerűbb for­mája a napi élelmiszerpiac, ahol mezőgazdasági cikke­ket árusíthatnak, beleértve még a tűzifát is. Ezenkívül megkülönbözteti a rendelet a nagybani élelmiszerpiacot, és a nagybani virágpiacot is. Ebbe a körbe tartozik a használtcikk piac, amit va­lamikor ócskapiacnak ne­veztek, de ma is engedé­lyeznek, bár meg kell mon­dani, hogy elég sok fenntar­tással. Itt írják elő legin­kább az elkülönítést és en­nek működése korlátozható a legkönnyebben. Nem mondhatjuk, hogy vásáron, vagy piacon bárki árusíthat. Megjelenhet ter­mészetesen mindenki, aki­nek erre j parigazol ványa vagy másfajta engedélye van, ott lehetnek a vállala­tok és szövetkezetek. Élel­miszert és mezőgazdasági cikket forgalomba hozhat­nak a termelők. A „magán- személy” fogalmat azonban a rendelet csak a használt­cikk piacok vonatkozásában használja és ezek a magán- személyek ott is csak sze­mélyes holmijaikat árusít­hatják. Azok a bizonyos középko­rú vidéki emberek pedig felkészülhetnek arra, hogy néhány szín végleg kikopik a vásárokról és piacokról. A rendelet ugyanis kimondja, hogy kimondottan tilos eze­ken a helyeken forgalomba hozni nemesfémet, látásja­vító szemüveget, valamint tűzveszélyes robbanó és rob­bantószereket. Szabályozza a rendelet a helyfoglalás rendjét is, még­pedig messzemenően udva­rias formában. Akinek már volt állandó helye, az ezt meg is tarthatja. A többiek pedig a következő sorrend­ben foglalhatnak helyet: — először következnek az ál­lami vállalatok, valamint szövetkezetek vásározó, áru­sító és szolgáltató részlegei. Azután jönnek a magánke­reskedők, majd a magankis- íparosok, végül a magánsze­mélyek. Az egyes csoporto­kon belül azonban elsőbbség jár a helybelieknek, azután az előny a távolsággá! egye­nes arányban csókken, a sor végén a más megyéből érkezők állnak. Aki azonban kezdés előtt legalább egy órával nem jelentkezik helyfoglalásra, az ott rakod­hat ki, ahol éppen hely ma­rad, tekintet nélkül arra, hogy a rangsorban milyen helyet foglalna el. AMENNYIBEN a piacok és vásárok kialakult rendjét a tanácsok meg akarják vál­toztatni, akkor ki kell kér­niük valamennyi szóba jö­hető érdekképviseleti szer­vezet, többek között a tsz területi szövetség vélemé­nyét is. Egyébként pedig a még felmerülő rengeteg részletkérdés szabályozására a tanácsok fél éven belül adnak majd ki saját ren­deletet. F. B. Kis lexikon nagy emberekről ABRAHAM — ősatya, aki csaknem feláldozta a fiát. AMTJNDSEN — Élt-halt a sark utazásért; ANONYMUS — Ismert krónikás. ARISZTOPHANÉSZ — Tragikusan eltúlozta a dolgokat, csaknem a humo­rig. AUCilASZ — Egy nagy istálló tette őt híressé, amelyhez ő leg­feljebb csak a trágyát szol­gáltatta. BELL — Milliók dicsérik és szid­ják a nevét. BISMARCK — Nemcsak Németorszá­got, hanem vele szemben a világot is egyesítette, AL CAPONE —- Amerikai bandita, aki elbukott, mert úgy vélte, hogy a gyilkosságért nem lehet adót kivetni; CHAMBERLAIN —- Esernyője nem védte meg a világot a viharoktól. DANTE «-*■ A túlvilág kiemelkedő Irodalmi képviselője. DON JUAN — Legendás férfi, akivel rengeteg nő randevúzott EINSTEIN — Megtanított bennünket arra, hogy ismereteink a világról igen relatívek. EISEN H OW ER — A golfhoz sem volt semmiféle tehetsége. FLEMING — Nagyszerűen tudta a mikroorganizmusokat feliz­gatok FRANKLIN ■— Politikai tapasztalatai elvezették őt a villámhárí­tó felfedezéséhez. GANDHI Ellenségét nem tudta meggyőzni az erőszak hely­telenségéről. GUTENBERG — Nem téliét mindarról, amit találmánya révén ki­nyomtattak. HAMMARSKJÜLD — Drágán fizetett azért, hogy könyve bestseller lett. HEINE — Ép lélek — nem ép testben. HEKÓDES Uralkodása idején nagy volt a csecsemők halálozási arányszátu*» Megjelent a Béke és Szocializmus decemberi száma A dalszerző Szigeti bácsi Szinte törvényszerű, hogy vendéglőkben és minden olyan helyen, ahol jó bort mérnek, nem táncdalok, ha­nem magyar nóták szórakoz­tatják az embereket- Időseb­beket és fiatalokat, egyaránt. Többnyire régi, a köztudatba átment, az idők próbáját ki­állt dalokon vigadunk. Am még ma, a táncdalfesztiválok és a beat-muzsika korában is akadnak olyanok (ha nem is nagy számmal), akik apáik dalait nemcsak elébe helyezik a modern muzsikának, de maguk is újabbakkal gazda­gítják ezt á dallamkincset. Öcsödön is él ilyen ember: Szigeti Sándor. Évtizedek óta foglalkozik dalszerzéssel. — Hogyan került kapcso­latba a zenével? — Már gyermekkoromban jó hangom volt- A reformá­tus kántor volt az énektanító mesterünk, ő biztatott ének­lésre. Később, mikor a szabó mesterséget kitanultam, ő vitt be az öcsödi dalegyletbe. Apám dalegyleti alapító tag volt, a bátyám is tagja volt a dalegyletnek. Volt egy nő­vérem, annak is nagyon szép hangja volt, és így ilyen da­los család voltunk. Esténként, munka végeztével, ha nem égettük a világbelit, össze­ültünk és dalolgattunk. Az arra járók hallgatták. — A dalszerzéssel mikor próbálkozott először Szigeti bácsi? — Már a dalegyletben kezdtem, hogy nem tudnék-e én i® kíséretet énekelni. Volt ott egy nyolc tagból álló ze­nekar, annak volt egy klari­nétosa, akinek jo zenei hallá­sa volt. Az a nótákhoz nagyon szép kíséretet játszott. Azt fi­gyeltem, hogy csinálja- Pró­bálgattam, hogy hátha én is tudnék? Addig-addig próbál­gattam, már belépve a dalár­dába, kifejlődött nalam is ez a kis zenei hallás. Amikór meg a rádió bejött, azt kezd­tem hallgatni. Azelőtt olvas­tam étkezésnél, most meg rádiót hallgatok. — Hát a dalokat hogyan szerzi? — Ha kerékpáron mentem ide-oda, vagy nyáron cséplés idő alatt a határba, vagy Kunszentre, vagy Szarvasra jártam, az úton, hogy ne le­gyen unalmas, amikor nem hallották, én bizony dalolgat- tam mindig a kerékpáron. Sokszor volt, hogy úgy ma­gamtól tanultam, illetve sze­reztem ilyen dalokat. Mon­dom, milyen jó nóta volna ez! Dehát, hogy nem. bírtam lerögzíteni, hát bizony elvitte a szél. Ahogy születtek, úgy meghaltak a dallamok. — Csak családi körben is­merik a dalait Szigeti bácsi­nak? — Többnyire igen. De mi­kor a gyermekeimnek együtt volt az esküvője, hat lead­tam, eldaloltam a násznépnek is ezeket a dalokat- Magam szereztem a szövegeit is, dallamát is. Tetszett is ne­kik. — Manapság rengeteg ve­télkedőt, ki mit tud-ot ren­deznek. Külön öregek vetél­kedője is volt. Sohasem pró­bálkozott Szigeti bácsi a nyi'vános szerepléssel? Hi­szen hangja öreg korát meg- hazudtolóan erős, tiszta? — Próbálkoztam már több­ször is. Voltam fenn országos versenyen is. Harmincót kö­zül én kaptam a legviharo­sabb tapsot. A szolnoki rá­dió is közvetített már da­laimból. Nemcsak saját verseire szerez dallamokat- Több Pe­tőfi, Ady, József Attila ver­set is megzenésített már. — Mikor a fiam elkerült Vásárhelyre katonának, on­nan hozott egy Ady és egy József Attila kötetet. Azután hogy reggelizgettem, vagy ebédeltem, magam elé tet­tem és úgy belső hangon azo­kat daUamosítottam. Szigeti Sándornak többszáz dala van. Jónéhány tekercs a szolnoki múzeum adattá­rában kapott helyet. A fülbe­mászó dallamok nemcsak kellemes szórakozást nyújta­nak, de rendkívül érdekesek népdalszociológiai szempont­ból. Egy közösség dallamvilá­gába nyerünk bepillantást dalain keresztül. Az általa szerzett dallamok környeze­tének, a közösségnek igénveit elégítik ki. Dalai kicsit nép­dalok, kicsit magyar nóták, de érezhető rajtuk a század elején működő dalegyletek, dalárdák által terjesztett ze­nedarabok hatása is Elsősor­ban ebből a szempontból ér­tékelhetőek dalai, s megkü­lönböztetett figyelmet azért kell szentelni szerzeményei­nek, mert vizsgálatuk során a néndal születésének is ta­núi lehetünk. Szaby István A folyóirat most megjelent szamában olvashatjuk Biszku Bélának, a Magyar Szociá­lisig Munkáspárt Központi Bizottsága titkárának „Otvcn éves a magyar kommunisták pártja” című cikkét. Figyelemre méltó írás a lapban az a tanulmány, ame­lyet a Német Demokratikus Köztársaság Külkereskedelmi Minisztériumának Tudomá­nyos Kutatóintézete és 8 Szovjetunió Tudományos Akadémiájának keretében működő Szocialista Világ- rendszer Gazdaságkutató In­tézetének munkatársai, Ru­dolf Brauer és IIja Dugyin- szkij adtak közre. A szocia­lista országok gazdasági fej­lődésének eredményeit, táv­latait és megoldandó felada­tait vizsgálják. Megállapít­ják: „A hatalmas termelő­erők és a fejlett szocialista társadalmi viszonyok a KGST-országok többsége szá­mára lehetővé tették, hogy fejlődésük új szakaszába lép­jenek: a fejlett szocialista társadalom létrehozásának szakaszába. Ebben a szakasz­ban sokkal teljesebben tárul­nak fel n szocializmus társa­dalmi rendjének előnyei, még nagyobb vonzóerőt gyakorol ez a. rendszer a világ né­peire.” Közli a folyóirat Frantisek Kttmouz-nak, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság kor­mánya elnökhelyettesének és V. N. Novikovnak, a Szovjet­unió minisztertanácsa elnök- helyettesének nyilatkozatát. Mindketten a két ország gazdasági együttműködésé­nek jelenlegi helyzetéről s az együttműködés fejlődésé­nek távlatairól mondják el véleményüket, A folyóiratban Monika Warne nska lengyel írónő vietnami útinaplójából olvas­hatunk. Ismerteti a lap a legújabb közel-keleti fejle­ményeket. Külön cikk idézi az Indonéz Kommunista Párt három tekintélyes veze­tőjének, s mártírjának Njono. Sudisman és Virjomartonó elvtársaknak emlékét. Ez év októberében érkezett a hír arról hogy az indonéz kato­nai rezsim kivégeztette őket. „A haladó gcmdolkodású em­berek éllen rendezett kegyet­len hajsza afféle váltó, ame­lyet Indonézia katonai-bürok­ratikus vezetősége átnyújt imperialista hitelezőinek” — írja a cikk. Folytatódik a folyóirat ha­sábjain az az eszmecsere, amely az értelmiségnek és az ifjúságnak a mai társa­dalmakban játszott szerepét elemzi. Irrt« Nivens pedig „A tudományos világnézet enciklovédiája” című írásá­ban Engels Anti-Dühring- jéntík kilencven esztendővel ezelőtti megjelenéséről em­lékezik. (OS) Szövetkezeti nyelvőr A szövetkezetek családjá­ban a legfiatalabb. talán ezért is nem jutott számára rendes név. „Lakásszövetke­zet” így írják az egyre sza­porodó fekete aranybetűs cégtáblák a szóbanforgó szö­vetkezeti házak falán. Mi több, így említik a rendele­tekben. az 1968. évi 9. ss. Építésügyi Értesítőben is, mint az a Néplap december 23-i számából kiderül. Pedig nem lakásszövetke­zet. A szövetkezés meglehe­tősen elvont, magasszintű emberi ténykedés, melyre élettelen tárgyak, — pL la­kások —- aligha lennének kaphatók, bíztassa őket erre bár h legékesebb szavú agi­tátor is... Ellenben a la­kók!, az már más. ők szö­vetkezhetnek. Akkor viszont nem lakas. hanem lakászö- vetkeaet. Minthogy a cip<> készítésre sem a cipők, ha­nem a cipészek fognak ösz>- sze a cipészszövtkezetben s a termékek sem önelőáüítá- sukra. hanem a termelők, al­kotván a termelőszövetkezet tét. Persze az átkeresztelés ne­héz ügy manapság. h-> már a hivatali zsargon megfogant s rend életszerűen is lejegyez­tetett. Akkor hát nincs más hátra, mint a többieket ido­mítani hozzá. Legyen tehát cipőszövetkezet. termékszö­vetkezet és fodorszövetkezet (a fodrász helyett). Nyelv­szövetkezet. illetve nyelvész­szövetkezet még nincs, miért is ezeket kifejezetten maszek alapon jegyeztem meg. kislányt látok üldögélni a ki­rakati fronton, tízéves for­mát. egyedül az asztalnál. Csalt a piros esizmácska azonos. Mintha nem is az a kislány volna: a bunda nélkül még több benne a fel- nőttes vonás. Lehet, csak komolyabb, így az ezüstszínű bunda nélkül, bár ha emlé­FEKETE GYULA: VASÁRNAPI EBÉD később az anyukája az üres székre, rá is parancsol, de a kisöreg nem bírja elviselni a széken a magányt, lemá- szik és visszaküszködi magát a mama ölébe. Három ada­got esznek négyen, a napi menüt; mostanában épült a szálloda, luxus kivitelben, viszont a konyhája kitűnő \/ ámom kell az ebédre, " pontosan tizenkét óra­kor nyitják a szálloda ét­termét. A több százezres költ­séggel. fényűzően berende­zett hallban a pálmák alatt néhány olvashatatlan lap az asztalon — a belbecsre ke­veset adunk. Szállingózik a hő, a városka főtere szánté üres már; úgy látszik, e helyt a legfontosabb közügyek rangsorába tartósuk, hogy el ne hűljön a vasárnapi ebéd. A szálloda főbejárata előtt egy csinc&illabundás kislány ácsorog. Itt andalgott már az előbb is, most nézem meg jobban. Elegáns, mintha egy gyer­mekruhaszalon kirakatából lépett volna le az utcára: ezüstös prémkucsma, ezüstös bunda, rövid szárú piros esizmácska, valódi bőrből — a esizmácska orrocskája ép­pen szeszélyes ábrákat rajzol a lépcsőt befátyolozó vékony hórétegre; unatkozik a kis­lány. Karórája is van. félper­cenként megnézi, amióta fi­gyelem. Minden alkalommal összehasonlítja a szállodai villanyórával, amelyre a nagy üvegajtón át éppen oda­lát. Aztán a hóesésbe felejt­kezik megint vagy turkálja a esizmácska orrával a havgt. Tízéves lehet. Vagy nem sok hí ián tíz. „Randevú a mamával” — gondolom, s elmerülök a lé­gitársaság prospektusában. Jó negyedóráig nincs eszemben » kislány, és még akkor sem ő jut az eszembe, amikor, már az étteremben, az étlapról felpillantva, egy fcezetem nem csal, az előbb sem láttam mosolyogni. Most önti ki a tányérjára a pincér a levest. Épp olyan gyakorlott udvariassággal szolgálja ki. mintha felnőtt vendég volna, szótlanul viszi el az üres csészét a tálcán. Nyilván nem most találkoz­tak először. Szemmel tartom most már a kislányt. Ilyen sokat késne a mama? A lengőajtó tük­rében súlytalan neon fények cikáznak, egy pillanatra sem nyugszik meg a tükör, bené­pesül lassan az étterem. Mel­lém egy család telepszik, né­gyen három székre, mert a kisebbik gyerek — talán kis­fiú. ha annyiból jól ítélek, amennyi a paplanvarrásos zöld mackóból kilátszik — még csak az anyukája öléből érj fel az aszfalt. Leülteti és olcsó; a köznapi előfize­tésesek vasárnap is sokan ebédelnek itt. A kislány errefelé tekint- get. Várja a következő fo­gást, harangozik a csizmács- káival, s azt figyeli, sikerül-e a zöld mackónak a mama térdére felkapaszkodni. Nem különösebb érdeklődéssel fi­gyel. inkább csak szetolélő- dik. mint ahogyan a bejá­ratnál az előbb a hópelyhefc szállongását bámulta. Tűnő­dőn komoly arckifejezése ak­kor sem változik, amikor a pincér eléje tálalja a követ­kező fogást. Kézzel-villával kezdi, azután csak villával folytatja, étvágy nélkül tur­kál a tányéron. Megint erre­felé nézeget. Megáll a kezé­ben a villa, s észrevehetően elmosolyodik a mackós kisfiú marékkal nyúlt bele apja tányérjába. A pincér le takarít ja a2 asztalomat. — Az a kislány — kérdem — törzsvendég? — Igen, hogyne. Minden­nap itt ebédel, vasárnap is. — Késik a mama? — Á... egyedül. Előre egy hónapra befizetik az ebédjét, mindig egyedül jön. Valami zűr... Előttem notesz és golyós­toll. Oda pillant a pincér, niás hangon folytatja: — ...Nem, ez nagyon rótt des kislány, nagyon rende sen gondját viselík. Rá kell csak nézni, milyen szépen járatják, kérem, ennek min­dene megvan. És egészen önálló. És nagyon rendes. Most halad el mellettünk a kislány. Komolyan, csino­san. divatos formájú piros csázmácskáiban. A lengő üvegajtó túloldalán megáll egy hosszú pillanatra, míg a tekintete az izgő-mozgó zöld mackóra az új szemszögből is rátalál. Kiváltja a ruhatárban az ezüsthamvas osinesillabun- dát Ráérősen öltözik. Andalogva megy ót az ut­cán, szemben a sarkon meg­áll -r- háttal a játéküzlet ka­rácsonyi kirakatának. — s fölfelé, a libegő hópelyhek felé tartja az arcát. Csak menetközben, futólag Pillant oda a játékokkal zsú­folt kirakatra, amikor to­vább indul. Sokszor láthatta már. Vagy csakugyan megvan mindene, amit megkíván. mindene megvan, mindene, ami csak megvásárolható.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents