Szolnok Megyei Néplap, 1968. december (19. évfolyam, 282-306. szám)
1968-12-03 / 283. szám
1968. december 1, SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 9 NYOMOZÁS Egy barátom, mesélte: — Néhány hónappal ezelőtt felfedeztem a vállalatunknál egy sikkasztást. Arra is rájöttem, hogy kik a sikkasztok. Saját szakállamra azonnal elkezdtem a nyomozást. — A sikkasztok után? — kérdeztem sajnálkozva. — Dehogy a sikkasztok után. Saját magam után. Követtem nyomaimat egészen hazáig, aztán körülnéztem otthonomban: nem folytatok-e fényűző életet, nem rendeztem-e orgiát saját lakásomban, nem tartok-e háremet, ésatöbbi. A nyomozás megnyugtatott, ezekkel a vádakkal nem illethetnek engem; szolidan lakom, a vacsorára kikészített egytál spenóttükörtojással mégsem nevezhető orgiának, háremet sem találtam, csak a feleségem stoppolta szomorkodva a gyerekek zokniját... — Egy szót sem értek! Miért nem a tettesek után nyomoztál? — Megőrültél?! Azok után már nem kellett nyomozni. A sikkasztok már megvoltak, a bizonyítékok is megvoltak, bármelyik pillanatban leleplezhettem volna őket, de még nem voltak bizonyítékaim az én becsületességemről. A sik- kasztók leleplezésére ott voltak a hamis számlák, de arról nem volt írás n kezemben, hogy én nem állítottam ki hamis számlákat. Érted már? — Nem értem — feleltem csüggedten —. de azért csak mesélj tovább. — A nyomozást nagy buzgalommal folytattam magam után. Átnéztem az életrajzaimat ás egy talpig becsületes ember képe bontakozott ki előttem. Aztán keresztkérdéseket tettem fel a feleségemnek: vajon mi rendezett családi életet élünk-e? A feleségem azt vallotta, ha nem szórnám el állandóan a cigaretta hamuját, akkor rendezettnek lehetne nevezni... > — Mi lett a sikkasztókkal? — türelmetlenkedtem. — Nem tudom, miért érdekelnek téged annyira a sik- kasztók... Ez a nyomozásnak csak egy felderített mellékága. A felderítetlen főág én vagyok: „ leleplező. Tudd meg, hogy nem a leleplezett alibije fontos, hanem a lelepleződ. S itt jön a bökkenő: nem tudtam igazolni, hogy a hamis számlák kiállításakor hol tartózkodtam. Képzeld magad az én helyemben! Az ügy egyre izgalmasabbá vált, különösen akkor, amikor „ tikkasztók rájöttek, hogy én mindent tudok róluk. Rögtön fegyelmit kértem magam ellen. — Magad ellen? — döbbentem meg. » — Noná! A fegyelmi bizottság kiderítette rőlam. hogy becsületes ember vagyok, kitűnő munkaerő, végezetül kezet csókoltak nekem ás megajándékoztak egy álomkristály vázával... Ez megnyugtatott... A következő sakkhúzásom az volt, hogy egy ködös, őszi délelőttön áthelyeztettem magam egy másik vállalathoz, alacsonyabb munkakörbe, kisebb fizetéssel. Ezzel kiszedtem ellenfeleim pisztolyából a töltényeket és amikor befolyásukat felhasználva át akartak helyeztetni engem. — csütörtököt mondtak Én akkor már rég az új helyemen voltam. Meg kellett szakadnom a röhögéstől... A tikkasztóknak látniok kellett, hogy kemény ellenfélre akadtak bennem. Ezek után tíz darab névtelen levelet írtam új vállalatom igazgatójának, mindenfélével megrágalmaztam magam, többek között azzal is. hogy a nagyanyám választófejedelem volt. Az igazgató behívatott magához és tudtomra nóta, hogy tizenegy darab névtelen levél érkezett be ellenem, de ő gyűlöli a névtelen leveleket és a szemem előtt összetépte mind. Remélem, figyeltél: tizenegy darab névtelen levelet tépett össze, tehát a tikkasztóké is köztük volt. Ezt az ütést is szerencsésen kivédtem — Könyörgöm, azt áruld el már végre, mi lett a sík- kasztokkal? Leleplezted őket? — Az utolsó pillanatban — válaszolta a barátom — Már fel akartak jelenteni közérdekű bejelentés elmulasztása miatt.„ Mikes György A Villa Amasia egyik diszkül,ja. A vízmedencébe a vizet ólomcső hozta, a medence két szélén pillérek tartották a kút feletti áthajtó ívet. A kutat felül díszes párkány zárta le, s a kút falát freskók díszítették GORSIUM Már római kori útikönyv is jeleste A Magyarországon ismertebb római kori települések az óbudai Aquincum, a szombathelyi Isis szentély, Sophianae, azaz Pécs római kori emlékeit nem tudja az ember a maga igazi valójában élvezni, mert az Isis szentély házak között bújik meg, az aquincumi látogatót is rendkívül befolyásolja a modern környezet. Nem így azonban Gorsium, amely a maga eredeti hangulatában tárul a látogató elé, épületeivel, templomaival, kútjaival és tereivel. Tác határában. Ez a Sárvíz partján csupán egy négyzetkilométernyi területen, ha lassan is, • teljes pompájában kibontakozó városka sokkal eredetibb, mint a többi római kori emlékünk, mert a hajdani Föve- nyesi puszta az évszázadok során is puszta maradt. A múlt század 60-as éveiben, a magyar régészet európai hírű úttörője Rómer Flóris, már rámutatott a Fövenyesi pusztán, a Nyakas-tábla és a táci országút beszögellésében talált római kori relikviák alapján, hogy itt jelentős lelőhelynek kell lennie. Eddig e hangulatos római kori kisváros mintegy 5 százalékát tárták fel, de még 20—25 év kutató és feltáró munkája szükséges ahhoz, hogy teljes egészében napvilágra kerüljön ez a maga nemében nagyszerű település. Az itinerarium Antonini, a legfontosabb római utakat ismertető antik útikönyv őrizte meg számunkra nevét: Gorsium. A név arra az ókori városkára vonatkozik, amely északkelet Dunántúl 1egfontosabb közlekedési csomópontja volt a római korban. A Sárvizet átszelő híd építésekor elő is került a 'ómai út kövezete. Az út, mielőtt Tác határát elérte volna, dél felé kanyarodott Sophianae felé. Gorsiumtól Sophianaeig 85, Aquincumig pedig 5o római mérföld volt a távolság. Ezeken a megfeketedett évezredes köveken római légiók meneteltek nagy csatákba, vagy a birodalom katonai állomáshelyeire. A római hódítás időszakában Gorsium éppen kedvező földrajzi viszonyai következtében lett az I. század közepén római állomás. Az I. és a II. század fordulóján kőből épült katonai táborok létesültek, és a határokon túlról hozott megbízható, római műveltséggel rendelkező lakosság letelepítésével megkezdődtek az építkezések, meghonosodott a római életforma, és termelési viszonyok. A Villa Amasiahoz vezető út két oldalát nagyszerű kőemlékek díszítik, részint sírtöredékek, oltárkövek, épületelemek és szobrok. A Villa Amasia méretei viszonylag nhgyok, szélessége 49, hossza 65 méter, nagyon sok szép, kisebb-na- gyobb teremmel. A római kori építkezés kulturáltságának számos bizonyítéka közül itt is szemtanúi lehetünk a padozat alatti légfűtésnek. Nagyon jól kivehetők a nagyobb termeken kívüli helyiségek, ahonnan fűtötték a termeket De a feltárt romok e kedves római kori kisváros fürdőkultúrájáról is tanúskodnak. Szinte maga előtt látja az ember, hogy az átvonuló légiók tisztjei, s a látogatóba érkező magasrangú vendégek a fürdőben politikáról tárgyalnak, művészetről vitatkoznak. A fürdő négy helyiségből áll, az első az apodyterium, a vetkőző, ezt kőveti a frigida- rium, a hideg fürdő, a tepi- darium, a langyos fürdő, majd a caldarium, a meleg fürdő. Nagy bazalt lapokból összerakott padló csupán egy helyiségben volt, alattuk bazalt oszlopokkal, ahova tű- tőtérből a forró levegőt áramoltatták. A többi helyiségben viszont csupán téglaoszlopok tartották a padlót. A caldariumhoz vízlevezető csatorna is tartozott. Az egyik terem alatt még ma is igen jó állapotban levő ólomcsövet láthatunk, amelv végeredményben nemcsak a fürdők, hanem mint az ismertetőben olvashatjuk, az egész épület vízellátását biz • tosította. A bazilika az északi oldalon található, és két helyiségből álL Évezredek során a pusztítások rengeteg kárt okoztak az épületben, a padlózatának alapozása is csak nagyon kis foltokban maradt meg. Gorsiumnak bár nem nagy. mégis jelentős településnek kellett lennie a maga korában, mert több nevezetes temploma is volt. Ezek közül az egeiket Severus és Caracalla császárok építették, egy másikat Marcus császár szentelt fel. A Septimus által helyreállított templomot, amint azt egy kőemlék bizonyítja, 202- ben akkor avatták fel, amikor Severus Septimus családjával együtt Pannóniában járt. Gorsium déli részén félkilométerre a Villa Amasia- tól, egy emelkedőn fekszik a Villa Leporis, a villa, középpontjában két nagyobb méretű helyiséggel. A többi helyiség csak gyér nyomokban fedezhető fel, a Villa Leporis, vagy az Amasia kőanyagának egy részét ugyanis I. István korában a székesfehérvári bazilika építkezéséhez szállították. A Villa korát a feltárt érmék alapján tudják csak időzíteni, s ebből arra következtetnek, hogy 330 és 337 között épülhetett Nagy Konstantin ura'kodásának idején. Az egész feltárás egyik legérdekesebb, legérintetlenebb részét — s ha nem tévedünk — egyedülálló voltát, a temetők képezik. A települést több temető vette körül. Ezek közül azonban a legismertebb a Villa Leporis szomszédságában elterülő úgynevezett Margit-telepi temető. Az Itinerarium Antonini antik római útikönyv évezredek távlatában már jelezte Gorsiumot. Ügy vélem, azonban, hogy ez a Budapesttől, illetve Székesfehérvártól nem messze levő nagyszerű római kori kisváros érdekességénél, eredetiségénél fogva sokkal gondosabb propagandát igényelne, hogy minél többen gyönyörködhessünk e maga nemében nagyszerű feltárás ezeréves kincseiben. (boros) S ohasem tagadtam, nagyon rossz tanuló voltam. Gimnáziumi pályafutásomból alig emlékszem másra, mint hármasra. Lusta diák voltam, nem voltak nagy ambícióim. Csak 6emmi feltűnés! — ez volt az elvem — maradjunk meg a szolid elégségeseknél. Azt viszónt nagyon is tudtam, hogy mennyit kell tanulnom a hármashoz. Csodálatos ösztönöm volt e tekintetben, csak két ízben tévedtem nyolc év alatt. — Egyszer megbuktam latinból, egyszer kettest kaptam fizikából. Az év végére azonban mindkettőt kijavítottam hármasra. De miként lett hetedikben majdnem jelesem történelemből, és nem sokkal utóbb, hogy álltam bukásra belőle? . ■. Abban az évben új történelemtanárt avattunk. A régit nyugdíjazták. Az új tanár tiszteletére az első leckét bevágtam, különben is az volt a tervem, hogy megjavulok, és színjelesen vég2»k. Hát szóval bevágtam a pun háborúkat, és mit tesz isten, az új tanár kiszólított. Óriásit produkáltam. Az osztály meg volt döbbenve és Lánóczy — így hívták az új tanárt — elismerően bólintott: ez igen! Akkora jelest írt be. hogy még a Czira is látta az utolsó pádból. Ettől a naptól fogva nagy ember voltam Lápóczy szemében. Amikor megtudta, hogy egyébként igen közepes tanuló vagyok, még jobban megkedvelt. Nyilvánvalóvá lett előtte, hogy a történelem életem célja s nem tartozom a minden tárgyat egyformán magoló eminensek közé. Nem a jeles bizonyítvány lebeg a szemem előtt, hanem a történelemtudás. Ki sem hívott többé felelni. Bizonyára úgy érezte, hogy a pun háborúkról tartott beszámolóm után sértés lenne, ha feleltetne. Ha magyarázott, időnként bizalmasan felém bólintott, mint aki azt mondja: „Persze, Szvoboda, maga ezt nagyon jól tudja, de hát a többiek, ugye..Nyugodtan ültem a jelesémen szeptembertől májusig, A pun háborúkkal nagyobb sikerem volt, mint magának Hannibálnak. Évközben pedig megtanultam alkalmazkodni a jelesemhez. Lápóczy magyarázatai közben szorgalmasan és fölényesen bólint- gattam, olykor-olykor fontoskodó kérdéseket tettem fel, amelyek senkit sem érdekeltek, legkevésbé éppen engem. Az év végére már magam is elhittem, hogy tudor vagyok Máig is rejtély előttem, hogyan jutott eszébe Lá- póczvnak hat nappal a bi- zonyítvánvkiosztás előtt újra kiszólítani engem, a kiváló historikust. Talán megtudott valamit a múltamról, talán élvezni akarta legjobb diákjának tudását — mindegy. Kiszólított. Egy betűt sem tudtam. Meg sem szólaltam. Feszengtem, egyik lábamról a másikra álltam és hallgattam. Lesújtó percek voltak, Lápóczy hol letette a evikke- rét, hol felvette. Alaposan megnézett, én vagyok-e az csakugyan Fájdalom, én voltam. Nem értette a dol— Most már mindegy, tanár úr kérem... Majd jövőre kijavítom, van még egy évem. Hagyjuk ezt a csorbát, tanár úr, amúgy ki- köszörületlenül... De hát ezt mégsem mondhattam. Úgy mentem ki a amiért nem tudok többet szerezni. Szép meleg május volt, kit érdekelt a történelem? Lápóczyt. A legközelebbi órán ugyanis megint lapozgatott a noteszában s egyszerre csak azt mondta: — Itt van ez a Szvoboda... Rejtélyes, hogy mi van magával, Szvoboda ... Álljon fel, ha magával beszélek! Felemelkedtem és sajnálkozó mozdulatot tettem: — Tanár úr kérem, ugyanis a múlt héten meg voltam hűlve és nem tudtam készülni rendesen ... Lázam is volt, de azért nem akartam hiányozni az iskolából ... Látszott Lápóczyn, hogy szívesen elhiszi, amit mondok. így szólt: — Egészen tanácstalan vagyok* magával... Jöjjön ki. Szvoboda... Nem akartam hinni a fülemnek. Hát lehetséges az a huszadik században, hogy harmadszor feleltetnek egy diákot egymásután? Úgy látszik, lehetséges. Kivánszorogtam és vártam a kérdést, amelyről már eleve tudtam, hogy nehéz lesz. — Beszéljen valamit Mária Terézia reformjairól. Ugyan kérem. Mit beszélhetnek komolv férfiak ilyen női ügyekről? Nem beszéltem Mária Terézia reformjául. Tudtam, voh egv Mária Teréziánk. hallottam, hogy különböző reformokat csinált, de hogy mit. hol és mikor, azt nem tudtam. Az osztály beleröhögött a padokba. Szegény Lápóczy most már látta, hogy kígyót melengetett a keblén. Kinézett az ablakon, s úgy éreztem, hogy belül sír. Nagyon, nagyon csalódott bennem. — Nemrég még nem tudta, hogy jelest adjon-e vagy kettest, majd később nem tudta, hogy kettest adjon-e vagy hármast, most már ott tartott, hogy a hármas és a négyes között habozott. És ez most már az utolsó óránk volt, döntenie kellett. Felém fordult: — Mondja, mit csináljak magával, Szvoboda ? Megbuktassam? Ez volt az elsó kérdés, amire felelni tudtam volna. De pirulva hallgattam. Talán még sem fog megbuktatni... — erre gondoltam. És akkor Lápóczy feltette a evikkerét és újra felém fordult: — Hát még egy utolsó kérdés. s. Beszéljen nekünk valamit a pun háborúkról... Óriásit produkáltam to- mét. Lápóczy megkönnyebbülten küldött helyemre és csak annyit mondott: — No látja, Szvoboda... Abban az évben kettest kaptam történelemből. Szegény Lápóczy nem hagyta veszni az illúzióit. És azóta tudom, hogy az ember ne legyen polihisztor. Egy valamit tudjon, de azt tökéletesen. Fájdalom, azóta sem kérdezték tőlem a pun háborA» kát. i TABI LÁSZLÓ: Majdnem got és jobban megviselte az ügy, mint engem. — Leülhet, Szvoboda ... magával igazán nem tudom, hogy mit csináljak... Jelesre állt a legutóbbi óráig... Fej lehajtva álltam a helyemen. ö szomorúan folytatta: — Nézze, Szvoboda, én nem merek ítélni a legutóbbi felelete alapján ..; Talán indiszponált volt... Vagy valami családi ügy ... Kettest kellene adnom, de szeretnék magának jelest adni. Szeretném, ha kiköszörülné a csorbát... Jöjjön ki, Szvoboda! Síri csend az osztályban. Nem akartam hinni a füleimnek. Erre a tragikus fordulatra nem számítottam. A legszívesebben odaálltam volna Lápóczy elé, és azt mondtam volna: katedra elé, mint egy temetési ló. És úgy is feleltem. — A fiági örökösödésről kérdezett s én, szerencsétlen, még azt sem tudtam, hogy mi az a fiág. Azt mondják, olyan vörös voU a fejem, mint egy paradicsom, ahogyan ott álltam. El is hiszem. Roppant kínos volt Lápóczy most már dühös lett, mert becsapottnak érezte magát. — Leülhet — mondta keményen. És megcsóválta a fejét Én nem törődtem az egésszel. Adjon kettest vagy hármast, bánom is én. Sőt, jobb, ha hármast ad. Éppen az az egy kettesem legyen? Elcsúfítja a színhármasomat. Ha színhármast viszek haza. atyám mukkot sem szól. Ellenben, ha van egy kettesem, felpofoz,
