Szolnok Megyei Néplap, 1968. december (19. évfolyam, 282-306. szám)
1968-12-24 / 302. szám
1908. december 34. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 8 A Jászárokszállási Hímző és Szőnyegszövő Htsz-ben az idén perzsaszőnyeget 2 millió 400 ezer forint, torontálit pedig 1 millió 900 ezer forint értekben készítettek. A torontáli részlegben a Dobó Katica szocialista brigád dolgozik. Ez a brigád éves tervét december 15-ig befejezte, s most már a kiváló részleg címért küzd Karácsonyi ének (1944) „Meülézuh antam, átfordult a teste Tarkóldvés, — Hát így végzed te is, —n (Radnóti) Szürke köd borított mindent Az utakat vastagon takarta a sár. Az emberek hidegnek, kilátástalannak, semmitmondónak, vigasztalannak vélték jövőjüket — Csak a gyerekek! Azok mások voltak! Naphosszat kó- dorogtak a lankás dombokon, néha átmerészkedtek pannonhalmára, hogy ismét £ egnézzék, ki tudja már inyadszor szemügyre vegyék az apátság falu fölé magasodó épületét. És számolták a napokat: karácsonytájt járt az idő. — Ugyan mi lesz majd az angyalhozta fa alatt? A házakban sóhajtoztak az asz- szonyok: „Jegyre adják a petróleumot, a sót Sorban kell állni a cukorért!” Kincset őrzött az, aki egyetlen sovány tehenéért aggódhatott, akinek volt fája, szene .4 . „Uram teremtőm, de szomorú lesz ez a karácsony!” Későn nősült a kántor. A nagydarab szelíd ember élete álma teljesedett az egyszem lánygyerekkel, öt éves volt a gyerek. Énekelt esténként az apjával a har- mónium mellett és hallgatta nagy, csodálkozó szemekkel a felnőttek beszédét: „Frontra vitték az orvost, meg a tanítót is.” „Baloghék Pistája meghalt! Most kapta anyja a hírt!” Front és halál' Front és halál? Ugyan mi lehet? Biztosan nagyon rossz, ha sírnak miatta — Csodálatos titok a gyermek. Élte, amit látott.. j Az első nap Reggel idegen emberek járkáltak az udvaron. Foltosruhás, fáradt emberek voltak. Furcsa csúcsos sapkájukat homlokukba húzták és szégyellték elnyűtt bakancsaikat. Bátortalanul állt meg a kislány a veranda ajtajában, amikor az egyik ember megszólította: — Te itt laksz? Bizalmatlanul nézett a gyerek. —- Itt. És a bácsi? — ... az istállóban; A gyerek szeme felcsillant. Az istállóban azelőtt gyakran játszottak ők is Az istálló csodálatos világ, de az anyja újabban megtiltotta, hogy oda menjen. — Jó neked. Most te játszol az istállóban. A férfi nézte, merően és egy kicsit gyámoltalanul. — A mi játékunk már eltörött. — És te nem sírtál miatta? — De — bólintott a férfi. — Sírtam! — Nagyon sírtál? — Nagyon! — Ne búsulj, még lesz neked is játékod. Az én babám feje is betörött a múltkor, de apukám megragasztotta. — Az én játékomat már nem lehet összeragasztani* Tudod az nagyon eltörött; A gyerek kicsit gondolkodott, majd a zsebébe nyúlt és elővett két pici almát. Fonnyadtak voltak, hidegcsípettek. — Akarod? Neked adom az egyiket. A második nap — Már vártalak bácsi. —_Nem jöhettem, nem engedtek. Most is titokban szöktem ide a verandához. — Az apukád nem engedett? — Nem, nem az apukám ... mondd, hogy hívnak téged? — Anikónak, de anyu úgy mondja Mókuska. — Tudod Mókuska, nekem is van ... volt egy kislányom. Idősebb, mint te és ő szőke volt, nem fekete, meg őt Máriának neveztük. — És ő hol van? — Nagyon messzi. Túl a hegyeken. — Az apátságon is túl? A férfi bólintott és hallgattak mind a ketten. — A gyerek ösztönösen nem akarta megzavarni a csendet. A férfi átadta magát annak az édes érzésnek, amely pillanatok alatt visszarönítette őt a múltba, a kényelmes pesti lakásba, a nagv fekete zongorája mellé. Hallotta a gyerekei hangját, felesége énekét... — Mondd Mókus, ki játszik nálatok esténként a harmóniumon? — Az apukárm — És ha megkérlek hozzál nekem tőle kottapapírt, tudod olyat, amire azokat a kis pontokat írják. — Tudor'— Hozol nekem? — Hozok! A harmadik nap — Mondd Mókus, minek neked ez a kottapapír? — Egy bácsinak viszem, aki az istállóban lakik. Tudod olyan sokan vannak, és olyan foltos a ruhájuk. Neki is van egy kislánya, csak az idősebb, mint én, meg azt Máriának hívják. — És neki kell az a kottapapír? — Igen. — ... Te Mókus, ha beszélsz vele, mondd, hogyha tud jöjjön be hozzánk. Napok egymásután ... Pislákoló lámpafénynél az ócska harmóniumon Bach Toccatáját játssza a vendég és közben teát isznak melasszal, citrom nélkül. ... Pislákoló lámpafénynél dalt tanul a gyermek, rövid, buta gyerekdalt A bácsi írta neki. s együtt éneklik: „Ez a cica fekete, csak a szeme barna, jaj de édes cica volna, hogyha nem karmolna.. *” ... Pislákoló lámpafénynél a vendég mesél: „ ... és akkor engem behívtak munkaszolgálatosnak. Később megtudtam, hogy őket elvitték. Hová? Nem tudom. Talán már nem is élnek ... Konzervatóriumot végeztem, zeneszerzést tanultam .; .” ... Pislákoló lámpafénynél a háziasszony mondta: ..holnap karácsony. Este jöjjön be hozzánk vacsorakor, szívesen látjuk”. A gyermek már úgy simult az idegenhez, mintha mindig közöttük élt volna. A karácsony Reggelre fehérbe öltözött a falu. A gyermek alig várta. hogy kimehessen szánkózni. De a verandán megtorpant! Az udvaron sorakoztak a foltosruhás emberek. A bácsi... a bácsi... a Bácsi is ott állt közöttük. Kiáltott neki. de az nem válaszolt. Csak a felét fordította arra, s nézett. Még akkor is nézett, amikor kimentek hosszú 'orban az udvarról, s letaposták a fehér havat. Kíevózott az a letaposott út messzire, a végtelenbe. Hát honnét tudta volna az a gverek — a megsemmisülésbe. Varga Viktória Zárszámadások előtt Zárszámadásra készülnek megyénk termelőszövetkezetei. Ahogy ilyenkor szokás, most is összegezik az év tanulságait, felmérik az álló- és forgóeszközeik értékét, azok forrásait és kimutatják a gazdaság eredményét. Az idén különösen nagy jelentősége van a gazdasági elemző munkának. Megyénk mezőgazdaságának helyzete eltér az országos átlagtól. Az utóbbi években belvíz sanyargatta gazdaságainkat, az idén súlyos aszály pusztított. Az ideihez hasonló csapás kol- dúsbotra juttatta volna a kisáru termelő gazdaságok tulajdonosait. A nagyüzem azonban eredményesebben ellenáll a természeti csapásoknak, gyorsabban kiheveri az elemi erők okozta károkat. A nyáron sokan hihetetlenül nézték, hogy az arasznyira nőtt búza ontja a szemet Most sem szorulunk import gabonára, megyénk gazdaságai is túlteljesítették a felvásárlási tervet A cukorrépa 200 mázsa körüli átlagot hozott holdanként. Igaz, jóval kevesebbet termett a borsó és kukorica. A háromnegyedéves mérleg előzetes adatai szerint megyénk 125 közös gazdasága 3,8 milliárd forint halmozott termelési értéket produkált az idén. Ez több a tavalyinál. Az árbevétel is magasabb lesz a múlt évinél. A bruttó jövedelem azonban alacsonyabb lesz a költségek egy része, a pótlólagos befektetések bizonyos hányada — az aszály miatt — nem térült meg. Mégis túlzás nélkül állíthatjuk, hogy az ideihez hasonló eredményt az 50-es évek végén, a 60-as évek elején, csak a jobb években értek el szövetkezeteink. A gazdasági siker a termelés fejlesztésének, a nagyobb szaktudásnak, az emberek szorgalmának tulajdonítható. Űj termelési eljárások. új nagyhozamú növényfajták honosodtak meg, — több a gép. Kezdenek kialakulni a korszerű, szakosított állattenyésztő telepek. A megyei tanács végrehajtó bizottsága 17 tsz-t sorolt be a kedvezőtlen adottságú gazdaságok sorába. Ezek több évre szóló — egyes ipari üzemekhez hasonló — állami támogatást kaptak. (Népgazdaságunk ugyanis nem nélkülözheti a rossz minőségű földek termékeit sem.) Az intézkedések hatására — egy kivételével — e gazdaságok megerősödtek, vezet'sük szilárdult. A rendszeres előlegfizetés javította a munkafegyelmet, a családtagok is bekapcsolódtak a közös munkába, örvendetes az is, hogy az úgynevezett gyenge tsz-ekben a felhalmozás aránya magasabb lesz a megyei átlagnál. Ám a hosszantartó aszály hét közepesen gazdálkodó tsz-ben, az átlagosnál is nagyobb terméskiesést okozott, s átmenetileg fizetés- képtelenné tette őket. Az ilyen tsz-ek problémáit a MÉM—PM rendeletnek megfelelően rendezik. Több évre szóló hitelt kapnak a legszükségesebb kiadások fedezésére. de csak költs.égveté- si óvadék mellett. Az állam nem vállalja magára az ilyen szövetkezetek terheit, maguknak kell azt kigazdál- kodniolc Tavaly már nem volt mérleghiányos tsz Szolnok megyében Az idén 9—10 közös gazdaságban várható mérleghiány, a súlyos elemi csapás következtében. Az év végi zárszámadási munka minden termelőszövetkezetben megkezdődött. A leltározó bizottságok munkához láttak, s 1969. január 5-ig felmérik a gazdaság álló- és forgó eszközeit. A pontos leltár képet ad a tsz helyzetéről. Nem szabad szépítge+ni. mert a gyakorlat is bizonyítja, hogy ez évek múlva is megbosszúl- ja magát. A tanácsok mezőgazdasági és élelmezésügyi, valamint pénzügyi osztályai — a tsz területi szövetségek bevonásával — segítséget adnak a zárszámadásokra való felkészüléshez. A tsz főkönyvelők és azok helyettesei részére Szolnokon, Jászberényben, Törökszentmíklóson és Karcagon 6x6 órás tanfolyamot rendeztek. Megvitatták a zárszámadással, s az új számviteli rendszerrel öszszefüggő feladatokat. A szövetkezetek elnökei, párttitkárai, valamint az érdekelt apparátus dolgozói részére is tanácskozást tartottak a zárszámadásról. A mezőgazdasági termelő- szövetkezetekről szóló, 1967. évi III. törvény, s annak végrehajtási utasítása szabályozza a jövedelem fel- használás és a szövetkezeti alapok képzésének arányait A 19/1968. (VIII. 20.) P. M. sz. rendelet a regulativ adóval kapcsolatos kötelezettségeket szabályozza. A jogszabály célja: befolyásolni a jövedelem felosztást és a felhalmozott arányait; szabályozni a nagymérvű jövedelem hullámzást a jövedelempolitikai elveknek megfelelően. Ha a szövetkezet a meghatározott arányúnál magasabb személyi jövedelmet őszt, regulativ adót kell fizetnie. Az ilyen címen befizetett ösz- szegeket a szövetkezetek megyei, illetve országosan megjelölt fejlesztésére fordítják. E rendelkezés igazságos, mert a szövetkezetek közös, s a tagok személyes érdekeit szolgálja. Lehetővé teszi, hogy az emberek jövedelme — az alapképzés révén — évről évre emelkedjen. Számos közös gazdaságunk példája bizonyítja: a tartalékolás a biztonsági alapképzés nyomán, az aszály ellenére az idén sem csökkent a tagok jövedelme. A jó gazda nemcsak a mára, a holnapra is gondol. A legtöbb helyen ezt megértették. A szövetkezeti pártszervezetek fontos feladata, hogy mindenütt eloszlassák a kételyeket, meggyőzzék az embereket es segítsék betartani a jövedelem- politikai elveket. Termel nssővetke- xeteiak nem csupán gazdasági egységek, hanem emberi közösségek is. Az egymást segítő gondolat, az együvé tartozás egyie jobban erősödik bennük. S ez hatalmas erőt jelent, átsegíti a gazdasági nehézségekkel küzdő szövetkezeteket is. Máthé László Vállalati etikett Az új gazdaságirányítási rend kísérleti éve lezárul — s annak rendje, módja szerint minden vállalat elkészíti a saját zárlatát is. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a könyvviteli nyilvántartásokból eredménykimutatást készítenek, majd az aktívákat szembeállítják a passzívákkal s meghatározzák a kettő különbségét, mely egyben a gazdálkodás eredményét a vállalat anyagi helyztét jelenti. Ennek az egymással szembenálló számsornak és egyenlegének klasszikus formája és elnevezése van: mérleg. A vállalat vagy intézmény legfőbb számvetése dokumentuma. Eddig sok helyen nemcsak a legfőbb, hanem a legbizalmasabb iratnak is tekintették, melyből legföljebb adatokat szolgáltattak s tételesen legföljebb a felügyeleti szerv tekinthette át A napokban megjelent Elnöki Tanács 33-as számú rendelete azonban fellebbenti a leplet erről a dokumentumról, melyen lényegében semmi takargatni való nincs. Sőt kimondja, hegy a vállalat illetékeseinek nemcsak joga, hanem kötelessége a mérlegről dolgozóit tájékoztatni és lehetővé tenni megtekintését mindenki számára, akinek jogos érdeke fűződik ehhez. Így többek között szabadon böngészhetik a társadalmi szervek is. És most mi lesz? Aki valamit megnéz, annak véleménye is lehet, ezt meg is mondhatja, esetleg nyílt fórumokon szóvá is teheti... Azért mégis ez a vállalati belső ügy nem tartozhat mindenkire? — Nyilván az érintettekben felvetődik ez a kérdés. • Igen! A pénzügyminiszter elrendelheti bizonyos mérlegadatok kiadásának korlátozását, ha államtitokról van szó. De ha nem, miért kellene titkolódzni a vállalat dolgozói előtt, akiknek ez a dokumentum bizonyítvány is saját munkájukról. Tóyább- menve, miért ne tudhatnák meg a kapcsolatban álló ügyfelek — szállítók és vevők — kivel állnak szemben: erős, jól prosperáló céggel, mellyel bátran köthetnek megállapodásokat, szerződéseket, vagy ingatag, anyagi problémákkal küzdő üzemmel. a partner megválasztása az új gazdaságirányítási rendszer előrehaladásával egyre inkább az információ függvénye lesz. Az említett rendelet szerint a pénzügyminiszter elrendelheti meghatározott adatok nyilvánosságrahozata- lát A vállalatok többségénél erre természetesen nem kerül sor. Am nem véletlen, hogy a vezető közgazdasági világlapok a zárlat után leközlik a nagy vállalatok. — főleg pénzintézetek — mérlegadatait. Egvrészt a részvényesek tájékoztatására, az értéktőzsde befolyásolására, másrészt propaganda jelleggel. Mondván, a „mi vállalatunk minden információt kibír”. A mi megyénk vállalatainak többsége is kibír minden információt. A jó mérlegadat kitűnő gazdasági reklám, elősegíti a vállalatok egymás közötti kapcsolatát, lehetővé teszi, hogy egyre inkább bizalomra, mintsem papírformára menő szállítási és elszámolási megállapodásokat kössenek, közös üzleti vállalkozásra, bizományosi megállapodásra szövetkezzenek, kihasználják azt a tág lehetőséget, amit a változatos üzletformákban az új gazdaságirányítási rend leletévé tesz. A mérleg nyilvánosságának elrendelése jelentős kooperációs távlatokat jelent és ezeket könnyíti meg a kölcsönös bizalom alapján, fsa« élni kel! ezzel a lehetőséggel. A modem vállalati etikett azt kívánja, hogy az egymással kapcsolatban levő vállalatok ne csak az áruprospektusukat cseréljék ki egymás között (sajnos még ezt sem teszik), hanem a gazdasági működésükre vonatkozó tájékoztatót is. P. L
