Szolnok Megyei Néplap, 1968. december (19. évfolyam, 282-306. szám)

1968-12-24 / 302. szám

1908. december 34. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 8 A Jászárokszállási Hímző és Szőnyegszövő Htsz-ben az idén perzsaszőnyeget 2 mil­lió 400 ezer forint, torontálit pedig 1 millió 900 ezer forint értekben készítettek. A torontáli részlegben a Dobó Katica szocialista brigád dolgozik. Ez a brigád éves tervét december 15-ig befejezte, s most már a kiváló részleg címért küzd Karácsonyi ének (1944) „Meülézuh antam, átfordult a teste Tarkóldvés, — Hát így végzed te is, —n (Radnóti) Szürke köd borított min­dent Az utakat vastagon ta­karta a sár. Az emberek hi­degnek, kilátástalannak, semmitmondónak, vigaszta­lannak vélték jövőjüket — Csak a gyerekek! Azok má­sok voltak! Naphosszat kó- dorogtak a lankás dombo­kon, néha átmerészkedtek pannonhalmára, hogy ismét £ egnézzék, ki tudja már inyadszor szemügyre ve­gyék az apátság falu fölé magasodó épületét. És szá­molták a napokat: kará­csonytájt járt az idő. — Ugyan mi lesz majd az an­gyalhozta fa alatt? A há­zakban sóhajtoztak az asz- szonyok: „Jegyre adják a petróleumot, a sót Sorban kell állni a cukorért!” Kin­cset őrzött az, aki egyetlen sovány tehenéért aggódha­tott, akinek volt fája, sze­ne .4 . „Uram teremtőm, de szo­morú lesz ez a karácsony!” Későn nősült a kántor. A nagydarab szelíd ember éle­te álma teljesedett az egyszem lánygyerekkel, öt éves volt a gyerek. Énekelt esténként az apjával a har- mónium mellett és hallgatta nagy, csodálkozó szemekkel a felnőttek beszédét: „Front­ra vitték az orvost, meg a tanítót is.” „Baloghék Pis­tája meghalt! Most kapta anyja a hírt!” Front és ha­lál' Front és halál? Ugyan mi lehet? Biztosan nagyon rossz, ha sírnak miatta — Csodálatos titok a gyermek. Élte, amit látott.. j Az első nap Reggel idegen emberek járkáltak az udvaron. Foltos­ruhás, fáradt emberek vol­tak. Furcsa csúcsos sapká­jukat homlokukba húzták és szégyellték elnyűtt bakan­csaikat. Bátortalanul állt meg a kislány a veranda aj­tajában, amikor az egyik ember megszólította: — Te itt laksz? Bizalmatlanul nézett a gyerek. —- Itt. És a bácsi? — ... az istállóban; A gyerek szeme felcsil­lant. Az istállóban azelőtt gyakran játszottak ők is Az istálló csodálatos világ, de az anyja újabban megtiltot­ta, hogy oda menjen. — Jó neked. Most te ját­szol az istállóban. A férfi nézte, merően és egy kicsit gyámoltalanul. — A mi játékunk már el­törött. — És te nem sírtál miatta? — De — bólintott a férfi. — Sírtam! — Nagyon sírtál? — Nagyon! — Ne búsulj, még lesz neked is játékod. Az én ba­bám feje is betörött a múltkor, de apukám megra­gasztotta. — Az én játékomat már nem lehet összeragasztani* Tudod az nagyon eltörött; A gyerek kicsit gondolko­dott, majd a zsebébe nyúlt és elővett két pici almát. Fonnyadtak voltak, hideg­csípettek. — Akarod? Neked adom az egyiket. A második nap — Már vártalak bácsi. —_Nem jöhettem, nem engedtek. Most is titokban szöktem ide a verandához. — Az apukád nem enge­dett? — Nem, nem az apu­kám ... mondd, hogy hív­nak téged? — Anikónak, de anyu úgy mondja Mókuska. — Tudod Mókuska, nekem is van ... volt egy kislá­nyom. Idősebb, mint te és ő szőke volt, nem fekete, meg őt Máriának nevez­tük. — És ő hol van? — Nagyon messzi. Túl a hegyeken. — Az apátságon is túl? A férfi bólintott és hall­gattak mind a ketten. — A gyerek ösztönösen nem akar­ta megzavarni a csendet. A férfi átadta magát annak az édes érzésnek, amely pilla­natok alatt visszarönítette őt a múltba, a kényelmes pes­ti lakásba, a nagv fekete zongorája mellé. Hallotta a gyerekei hangját, felesége énekét... — Mondd Mókus, ki ját­szik nálatok esténként a harmóniumon? — Az apukárm — És ha megkérlek hoz­zál nekem tőle kottapapírt, tudod olyat, amire azokat a kis pontokat írják. — Tudor'­— Hozol nekem? — Hozok! A harmadik nap — Mondd Mókus, minek neked ez a kottapapír? — Egy bácsinak viszem, aki az istállóban lakik. Tu­dod olyan sokan vannak, és olyan foltos a ruhájuk. Ne­ki is van egy kislánya, csak az idősebb, mint én, meg azt Máriának hívják. — És neki kell az a kottapapír? — Igen. — ... Te Mókus, ha be­szélsz vele, mondd, hogyha tud jöjjön be hozzánk. Napok egymásután ... Pislákoló lámpafény­nél az ócska harmóniumon Bach Toccatáját játssza a vendég és közben teát isz­nak melasszal, citrom nél­kül. ... Pislákoló lámpafény­nél dalt tanul a gyermek, rövid, buta gyerekdalt A bácsi írta neki. s együtt éneklik: „Ez a cica fekete, csak a szeme barna, jaj de édes cica volna, hogyha nem karmolna.. *” ... Pislákoló lámpafény­nél a vendég mesél: „ ... és akkor engem behívtak munkaszolgálatosnak. Ké­sőbb megtudtam, hogy őket elvitték. Hová? Nem tu­dom. Talán már nem is él­nek ... Konzervatóriumot végeztem, zeneszerzést ta­nultam .; .” ... Pislákoló lámpafény­nél a háziasszony mondta: ..holnap karácsony. Este jöj­jön be hozzánk vacsorakor, szívesen látjuk”. A gyer­mek már úgy simult az idegenhez, mintha mindig közöttük élt volna. A karácsony Reggelre fehérbe öltözött a falu. A gyermek alig vár­ta. hogy kimehessen szán­kózni. De a verandán meg­torpant! Az udvaron sora­koztak a foltosruhás embe­rek. A bácsi... a bácsi... a Bácsi is ott állt közöt­tük. Kiáltott neki. de az nem válaszolt. Csak a felét fordította arra, s nézett. Még akkor is nézett, ami­kor kimentek hosszú 'orban az udvarról, s letaposták a fehér havat. Kíevózott az a letaposott út messzire, a végtelenbe. Hát honnét tudta volna az a gverek — a megsemmisü­lésbe. Varga Viktória Zárszámadások előtt Zárszámadásra készülnek megyénk terme­lőszövetkezetei. Ahogy ilyen­kor szokás, most is összege­zik az év tanulságait, fel­mérik az álló- és forgóesz­közeik értékét, azok forrá­sait és kimutatják a gaz­daság eredményét. Az idén különösen nagy jelentősége van a gazdasági elemző munkának. Megyénk mezőgazdaságá­nak helyzete eltér az or­szágos átlagtól. Az utóbbi években belvíz sanyargatta gazdaságainkat, az idén sú­lyos aszály pusztított. Az ideihez hasonló csapás kol- dúsbotra juttatta volna a kisáru termelő gazdaságok tulajdonosait. A nagyüzem azonban eredményesebben ellenáll a természeti csapá­soknak, gyorsabban kiheveri az elemi erők okozta káro­kat. A nyáron sokan hihetet­lenül nézték, hogy az arasz­nyira nőtt búza ontja a sze­met Most sem szorulunk import gabonára, megyénk gazdaságai is túlteljesítették a felvásárlási tervet A cu­korrépa 200 mázsa körüli átlagot hozott holdanként. Igaz, jóval kevesebbet ter­mett a borsó és kukorica. A háromnegyedéves mér­leg előzetes adatai szerint megyénk 125 közös gazdasá­ga 3,8 milliárd forint hal­mozott termelési értéket pro­dukált az idén. Ez több a tavalyinál. Az árbevétel is magasabb lesz a múlt évinél. A bruttó jövedelem azon­ban alacsonyabb lesz a költ­ségek egy része, a pótlóla­gos befektetések bizonyos hányada — az aszály miatt — nem térült meg. Mégis túlzás nélkül állíthatjuk, hogy az ideihez hasonló eredményt az 50-es évek vé­gén, a 60-as évek elején, csak a jobb években értek el szövetkezeteink. A gazdasági siker a ter­melés fejlesztésének, a na­gyobb szaktudásnak, az em­berek szorgalmának tulajdo­nítható. Űj termelési eljárá­sok. új nagyhozamú növény­fajták honosodtak meg, — több a gép. Kezdenek ki­alakulni a korszerű, szako­sított állattenyésztő telepek. A megyei tanács végrehaj­tó bizottsága 17 tsz-t sorolt be a kedvezőtlen adottságú gazdaságok sorába. Ezek több évre szóló — egyes ipari üzemekhez hasonló — állami támogatást kaptak. (Népgazdaságunk ugyanis nem nélkülözheti a rossz minőségű földek termékeit sem.) Az intézkedések hatá­sára — egy kivételével — e gazdaságok megerősödtek, vezet'sük szilárdult. A rend­szeres előlegfizetés javította a munkafegyelmet, a család­tagok is bekapcsolódtak a közös munkába, örvendetes az is, hogy az úgynevezett gyenge tsz-ekben a felhal­mozás aránya magasabb lesz a megyei átlagnál. Ám a hosszantartó aszály hét közepesen gazdálkodó tsz-ben, az átlagosnál is na­gyobb terméskiesést oko­zott, s átmenetileg fizetés- képtelenné tette őket. Az ilyen tsz-ek problémáit a MÉM—PM rendeletnek meg­felelően rendezik. Több évre szóló hitelt kapnak a leg­szükségesebb kiadások fede­zésére. de csak költs.égveté- si óvadék mellett. Az ál­lam nem vállalja magára az ilyen szövetkezetek terheit, maguknak kell azt kigazdál- kodniolc Tavaly már nem volt mérleghiányos tsz Szolnok megyében Az idén 9—10 közös gazdaságban várható mérleghiány, a súlyos elemi csapás következtében. Az év végi zárszámadási munka minden termelőszö­vetkezetben megkezdődött. A leltározó bizottságok munkához láttak, s 1969. január 5-ig felmérik a gaz­daság álló- és forgó eszközeit. A pontos leltár képet ad a tsz helyzetéről. Nem szabad szépítge+ni. mert a gyakor­lat is bizonyítja, hogy ez évek múlva is megbosszúl- ja magát. A tanácsok mezőgazdasági és élelmezésügyi, valamint pénzügyi osztályai — a tsz területi szövetségek bevoná­sával — segítséget adnak a zárszámadásokra való felké­szüléshez. A tsz főkönyvelők és azok helyettesei részére Szolnokon, Jászberényben, Törökszentmíklóson és Kar­cagon 6x6 órás tanfolyamot rendeztek. Megvitatták a zárszámadással, s az új számviteli rendszerrel ösz­szefüggő feladatokat. A szö­vetkezetek elnökei, párttit­kárai, valamint az érdekelt apparátus dolgozói részére is tanácskozást tartottak a zárszámadásról. A mezőgazdasági termelő- szövetkezetekről szóló, 1967. évi III. törvény, s annak végrehajtási utasítása sza­bályozza a jövedelem fel- használás és a szövetkezeti alapok képzésének arányait A 19/1968. (VIII. 20.) P. M. sz. rendelet a regulativ adó­val kapcsolatos kötelezett­ségeket szabályozza. A jog­szabály célja: befolyásolni a jövedelem felosztást és a felhalmozott arányait; sza­bályozni a nagymérvű jö­vedelem hullámzást a jöve­delempolitikai elveknek megfelelően. Ha a szövet­kezet a meghatározott arányúnál magasabb szemé­lyi jövedelmet őszt, regula­tiv adót kell fizetnie. Az ilyen címen befizetett ösz- szegeket a szövetkezetek megyei, illetve országosan megjelölt fejlesztésére fordít­ják. E rendelkezés igazságos, mert a szövetkezetek közös, s a tagok személyes érde­keit szolgálja. Lehetővé te­szi, hogy az emberek jöve­delme — az alapképzés révén — évről évre emel­kedjen. Számos közös gaz­daságunk példája bizonyít­ja: a tartalékolás a bizton­sági alapképzés nyomán, az aszály ellenére az idén sem csökkent a tagok jövedel­me. A jó gazda nemcsak a mára, a holnapra is gondol. A legtöbb helyen ezt meg­értették. A szövetkezeti pártszervezetek fontos fel­adata, hogy mindenütt el­oszlassák a kételyeket, meg­győzzék az embereket es se­gítsék betartani a jövedelem- politikai elveket. Termel nssővetke- xeteiak nem csupán gaz­dasági egységek, hanem em­beri közösségek is. Az egy­mást segítő gondolat, az együvé tartozás egyie job­ban erősödik bennük. S ez hatalmas erőt jelent, átsegí­ti a gazdasági nehézségek­kel küzdő szövetkezete­ket is. Máthé László Vállalati etikett Az új gazdaságirányítási rend kísérleti éve lezárul — s annak rendje, módja sze­rint minden vállalat elkészí­ti a saját zárlatát is. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a könyvviteli nyilván­tartásokból eredménykimuta­tást készítenek, majd az ak­tívákat szembeállítják a passzívákkal s meghatároz­zák a kettő különbségét, mely egyben a gazdálkodás ered­ményét a vállalat anyagi helyztét jelenti. Ennek az egymással szem­benálló számsornak és egyenlegének klasszikus for­mája és elnevezése van: mérleg. A vállalat vagy intézmény legfőbb számve­tése dokumentuma. Eddig sok helyen nemcsak a legfőbb, hanem a legbizal­masabb iratnak is tekintet­ték, melyből legföljebb ada­tokat szolgáltattak s tétele­sen legföljebb a felügyeleti szerv tekinthette át A napokban megjelent El­nöki Tanács 33-as számú rendelete azonban fellebbenti a leplet erről a dokumen­tumról, melyen lényegében semmi takargatni való nincs. Sőt kimondja, hegy a válla­lat illetékeseinek nemcsak joga, hanem kötelessége a mérlegről dolgozóit tájé­koztatni és lehetővé tenni megtekintését mindenki szá­mára, akinek jogos érdeke fűződik ehhez. Így többek között szabadon böngészhetik a társadalmi szervek is. És most mi lesz? Aki va­lamit megnéz, annak véle­ménye is lehet, ezt meg is mondhatja, esetleg nyílt fó­rumokon szóvá is teheti... Azért mégis ez a vállalati belső ügy nem tartozhat min­denkire? — Nyilván az érin­tettekben felvetődik ez a kérdés. • Igen! A pénzügyminiszter elrendelheti bizonyos mér­legadatok kiadásának korlá­tozását, ha államtitokról van szó. De ha nem, miért kel­lene titkolódzni a vállalat dolgozói előtt, akiknek ez a dokumentum bizonyítvány is saját munkájukról. Tóyább- menve, miért ne tudhatnák meg a kapcsolatban álló ügy­felek — szállítók és vevők — kivel állnak szemben: erős, jól prosperáló céggel, mellyel bátran köthetnek megállapodásokat, szerződé­seket, vagy ingatag, anyagi problémákkal küzdő üzem­mel. a partner megválasztá­sa az új gazdaságirányítási rendszer előrehaladásával egyre inkább az információ függvénye lesz. Az említett rendelet sze­rint a pénzügyminiszter el­rendelheti meghatározott adatok nyilvánosságrahozata- lát A vállalatok többségé­nél erre természetesen nem kerül sor. Am nem véletlen, hogy a vezető közgazdasági világlapok a zárlat után le­közlik a nagy vállalatok. — főleg pénzintézetek — mér­legadatait. Egvrészt a rész­vényesek tájékoztatására, az értéktőzsde befolyásolására, másrészt propaganda jelleg­gel. Mondván, a „mi vállala­tunk minden információt ki­bír”. A mi megyénk vállalatai­nak többsége is kibír min­den információt. A jó mér­legadat kitűnő gazdasági rek­lám, elősegíti a vállalatok egymás közötti kapcsolatát, lehetővé teszi, hogy egyre inkább bizalomra, mint­sem papírformára menő szál­lítási és elszámolási megálla­podásokat kössenek, közös üzleti vállalkozásra, bizomá­nyosi megállapodásra szövet­kezzenek, kihasználják azt a tág lehetőséget, amit a vál­tozatos üzletformákban az új gazdaságirányítási rend le­letévé tesz. A mérleg nyilvánosságá­nak elrendelése jelentős koo­perációs távlatokat jelent és ezeket könnyíti meg a köl­csönös bizalom alapján, fsa« élni kel! ezzel a lehetőséggel. A modem vállalati etikett azt kívánja, hogy az egy­mással kapcsolatban levő vállalatok ne csak az áru­prospektusukat cseréljék ki egymás között (sajnos még ezt sem teszik), hanem a gazdasági működésükre vo­natkozó tájékoztatót is. P. L

Next

/
Thumbnails
Contents