Szolnok Megyei Néplap, 1968. december (19. évfolyam, 282-306. szám)
1968-12-23 / 301. szám
1968. december 23. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Fiúkra vadászgat Az újságíró igaz történetet ír le, de az abban szereplő személyek nevét — a téma sajátossága miatt — megváltoztatta. a valós helyszínt nem közli. Beszélgettem egy köztiszteletben álló fürdőmesterrel: — Vannak? — Ott üldögélnek a melegvízben. Ügy tűnik, szaporodnak. Ha jaj, kérem! Sok mindent lát az ember... ☆ Telefonbeszélgetés néhány héttel ezelőtt: — Jó napot, tanár úr! Tessék! — Szíveskedjenek meg- móndnai. Tarnaki művész úr hol lakik? — Tarnaki? Valami tévedés lesz tanár úr. Tarnaki? Nincs nálunk,.. Nem, egészen biztos, tanár úr— Nincs! Még csak hasonló nevű sem. — Miért, hátha segíthetnék? — Kiszöktette a kollégiumból' az egyik tanulónkat. — Hogy mennyi baj van ezekkel a csitrikkel. tanár úr! — Fiúról van szó! Tényleg nincs önöknél ez a Tarnaki? Várom Ferit a nevelőtanár szobájában. A napos tanuló már elment érte. Feri szőke, kutató — kékszemű gyerék. Tizenöt éves. A faluvégi libapázsit levegőjét hozta. Mintha Móra -Fer- csije lenne. Tiszta, okos. Reagálásai gyorsak, pontosak. De amikor a művész szóba kerül, hadar, mint vénasz- szony a miatyánkban. — Semmi olyat nem csinált a Művész! Azért mert barátságos volt? Semmit sem csinált! Mit csinált volna...? — Dohányzói? Ránéz a nevelőtanárjára. — Ha máskor is színod, fogadd el. Rágyújt. Három ujjal fogja a cigarettát. Ahogy kubikos apáink. Berögződés lehet, biztos az apjától látta. — Az apámat akikor lássam, amikor a hátam közepét. Otthagyott anyánkkal a bajban, nyomorban. Elment egy nővel. — Te, Feri, — nem kell válaszolnod, h„ nem akarsz — te voltál már...? Megdermed, majd dacosan a képembe vágja: — Nem!!! Azóta is sokat gondolkodtam ezen a nem-en. Büszkeséget éreztem mögötte. De inkább talán az igazság kimondásának keménysége ez... — Hidd el Feri, a Művész becsapott. Én' közel szemhatáron minden művészt ismerek, semmi köze ennek a pulinak egyetlen művészethez sem Egy munkakerülő. Vagy legfeljebb életművész. Hazu- dozott neked össze-mssza. — Azt mondta, művész; — Dehogy az! Beszélgessünk. Segíteni akarok. „Érted haragszom, nem ellened.. !” Ki írta ezt? — József Attila. — Jártam az öcsödi faluszélen. ahol Attila legeltette a libákat... Az órát visszakérte tőled? — Ki? — Hát a Művész. — Amikor az első kimenő volt, elbitagoltunk egy kicsit Feketével. Ö már másodéves. Meg akartunk inni egy sört az Arany Hattyúban. Számoltuk a pénzt. Akkor odajött Muhos. Én addig nem ismertem. Mondta, hogy gyerünk be. majd ő fizet. Fizetett is rendesen. Aztán azt mondta, ha már berúgtatok, bekísérik benneteket a kollégiumba. Be is kísért, bejött a Mióba * — Beszélt neked akkor ez a Muhos „ Művészről? — Csak annyit, hogy majd bemutatja. Az egy klassz pasas... — Ezt mikor mondta? — Amikor már vetkőztünk. Ott kólingyált az ágyak között. aztán elment, azt mondta. majd szombaton jön. — És jött? — A kéglijébe mentünk kártyázni. Aztán elment Szi- lassal moziba. — Szitással? Akkor kapta a fülest...? — Akkor. Fogdosta a moziban Szilast, az meg pofonvágta. — A Művészt mikor ismerted meg? — Bent voltunk a Fehér Ló-ban, akkor jött Muhossal. Mondta, hogy ő művész. Jól berendezett albérlet. — Művész úr, engedje meg, hogy bemutatkozzam... — Mit akar? — Csak gratulálni az új szimfóniájához, nagyszerű alakításához. történelmi tablójához... Ragyásképű figura. Nem Jean Marais arcvonások... Választékosán beszél. A buta emberek tipikus eleganciájával. Az asztalon egy fiú fotója. Nem a Feri, más... Beteljesült elődje talán...? — Olyan nehezen akadtam rá „ Művész úrra. — Mit akar? — Volna egy kis haverom, akinek még nincs órája, divatos ruhája, akinek nem ízlik a kollégiumi kaja, s a Piát is szereti, meg n zsebpénze is kevés. ■— Semmi . köze hozzál Menjen a... —Ejnye Művész úr! Maga a legrosszabb modorú alkalmi munkás, akivel valaha is találkoztam. A „Művész úr” ugyanis alkalmi munkás. Hol éjjeliőr. hol segédmunkás. Már amikor dolgozik. Feri azt mondta: nagyon sok pénze van. Ezt én nem tudom. . fr — Hogy volt, Feri? — Muhos bemutatta a Művészt, aki elvitt a presszóba. Beszélt, hogy milyen rossz lehet nekem a kollégiumban, ha szüleim beleegyeznek, akkor kimehetek hozzá lakni, mert két ágya van, egyformán fizet így is, úgy is. — És? — Aláhamisítottam anyám beleegyezését. Kiköltöztem. — Hol kajáltál? — A Művész hozott mindig kaját. A reggelihez fekete kávét, a vacsorához sört. Sör az mindig volt. — Meddig is laktál nála? — Egy hétig. Aztán jöttek értem. — Kedves ember, ugye? — Az. Amikor reggel felkeltem. már mindig ei volt készítve a reggelim, meg a kávé isj Nem. nem ment sehova sem dolgozni. azt mondta, hogy ő művész... — Fizettél n kajáért valamit? — Nem engedte. — Miről beszélgettetek? — Beszélgettünk... ügy mindenről. Szilas erős, vasizom kölyök. Egy cseppet sem asszonyos. — Meghívott Muhos a moziba. Jó, mondtam, de nekem nincs pénzem. Vigyorgott, hogy van neki. Tudtam, mire megy a játék. Ismerjük Jó, gondoltam. Majd kitolok én veled. Próbálgatott ezt- azt a moziban... Vézna egy pali, meglegyintettem. Dumált össze-vissza a kocsmában. hogy menjek fel vele Pestre. Jó hapsijai vannak ott, teli dohánnyal. — Vitt fel valakit? — Sok srác agyát fűtötte. Nem tudom aztán... Erősen sündörög. — Higgyék már el. hogy nem csinált a Művész semmit velem! — Elhiszem, Ferikém, mondtam már. De neked nem gyanús az „ nagy fene jószívűsége? Ismeretlenül oda vesz' az albérleti szobájába, etet. itat. pénzt ad, neked ajándékozza az óráját nyakkendőt vesz. ruhaneműt. Megvette azt a „flancos nácit”, amit ígért? — Elmentünk a boltba, de nem volt oyam, amilyent én szerettem volna. így nem. — Az órát hogy kérte vissza? — Üzent az egyik haverral, amikor már bent voltam újra a kollégiumban. Nem csinált kint semmit... ☆ A témára vonatkozó irodalomban olvastam, hogy az azonos neműek közti aktust sokszor hónapokig, évekig tartó udvarlás előzi meg. Tiszai Lajos Rendelet a nyereségadózásról A pénzügyminiszter rende-, letet adott ki, amelyben módosította a nyereségadózásról és a vállalati érdekeltségi alapok képzéséről szóló korábbi jogszabályt. Egyik lényeges változás, hogy a részesedési, illetve fejlesztési alap kiszámításánál a jövőben az ideitől eltérően nem a bázis-bérszínvonalat, hanem a tényleges bérszínvonalat kell figyelembe venni. Ez az eddiginél nagyobb részesedési alapot jelent azoknak a vállalatoknak. amelyek a létszám növelése helyett a bért bizonyos mértékig emelik. Ezzel a létszám növelésének mérséklésére kívánják ösztönözni a vállalatokat. A rendelkezés másik része a kisipari és háziipari szövetkezeteknek iehetővé teszi, hogy a részesedési alapból a fejlesztési alapba csoportosítsanak át anyagi eszközöket. Sok helyütt ugyanis annak ellenére, hogy az idén magas a részesedési alap, fejlesztésre pedig nincs megfelelő anyagi eszközük, a jelenleg még érvényes rendelkezések szerint nem növelhették a fejlesztési alapot a részesedési alap rovására. A rendelet további része a tartalékalap növelését célozza. Mivel az idén sokhelyütt a tervezettnél magasabb részesedési és fejlesztési alapok keletkeztek, egyes vállalatok igen hamar elérik az eddigi jogszabályok szerint kötelező tartalékalapot. Az új jogszabály a kötelező tartalékalap felső szintjét felemeli. Ez perspektívában a vállalatok számára nagyobb biztonságot jelent, mert jelentősebb tartalék-alappal rendelkeznek majd. Nem stimmel Történt, hogy Berényi Gábor Jószai-díjas rendezőt, a Szigligeti Színház igazgatóját meghívták a Tiszamenti Vegyiművek művelődési házába, a Marlowe—Brecht dráma közönségankétjára. Berényi Gábor ezúttal is örömmel vette a meghívást és pénteken délután három órakor, a színház egyik vezető művészének társaságában megjelent a „randevú” színhelyén, vagyis a Vegyiművek művelődési házában. A klubterem zárva volt, közönség sehol. Méghógy közönség, de a vendéglátók se.... a rendezők. Senki se tudta megmondani a művészeknek, hogy ki is szervezte a közönség- ankétot. Vártak egy negyedórát, és eljöttek. Mit is tehettek volna. Az esethez nem fűzünk kommentárt, önmgaáért beszél; az udvariasság elemi normáit is sérti. Nem hinnénk, hogy a Vegyiművek színházszferető dolgozóit nem érdekelné a prob. Iematikus Marlowe—Brecht dráma vitája. Valami má» baj történhetett. Ugyan mi...? — ti — „Csak beszélgessen kedves.. ” Semmiben sem különböznek a földi halandóktól. Az egyik fiatal, erőstestű, nagy munkabírású. A másik még fiatalabb, fekete szemű, és fürge. Különös feladatuk így szólt: — Vigyétek el huszonkilenc idős nyugdíjas embernek a szeretetet, gondoskodást, könnyítsetek a vállaltat egy hosszú életen át gör- nyesztő terheken. Az „angyalok” reggelente tehát u?felkapnak kerékpár- iaikra és teljesítik küldetésüket. Azt gondolná az ember, hogy jótékonyságukért mindenütt lelkendezve fogadják őket. — Pedig nem így van — mondta a fiatalabb. — Legnagyobb részük valóban örömmel vár bennünket, de vannak, akik féltik a kis motyójukat tőlünk. Bizalmatlanok, inkább a nehéz munkát, a tüzelő és víz hordását sem engedik át pékünk. Molnár Irénnek ez nagyon roszul esik. Ha már ez a hivatása, szeretné tökéletesen végezni. A fizetését ezért kapja a mezőtúri városi tanácstól, hogy minden öreget egyformán jól gondozzon. Patkós Imréné is ezt fájlalja. Ha hűvösen fogadják, ha „hagyja csak kedves” — mondják neki, úgy érzi, hogy felesleges az ő igyekezete. Nagysikerű a karácsonyi vásár a Képcsarnok szolnoki Aba-Novák termében. Sokan vásároltak már ízléses kerámia kávéskészleteket, padlóvázákat, festményeket, modern kisbútorokat, A bolt több mint egymillió forint értékű árukészlettel készült fel a nagy forgalomra — Mióta csinálják ezt az igazán nemes szolgáltatást, a házi szociális gondozást és milyen forrásból fedezik a kiadásokat? — kérdeztem Fadgvas Istvántól, aki a tanácsnál a szociális ügyeket intézi. — Irénke október végén már dolgozott. — ö Miskolcról jött haza. ahol csecsemő- és gvermekáooló volt. Pat- kósné novemberben kapcsolódott be a munkába, a bölcsödétől jött át. Mezőtúron mindeavik termelőszövetkezet két forint hozzájárulást fizet holdanként.. Több mint 60 ezer forint gvűlt össze ebben az esztendőben. — A termelőszövetkezetek csak akkor fizetik a holdan- kénti két forintot, ha vannak gondozásra szoruló nyugdíiasaík? — Nem. Van olyan tsz, hogv egyetlen nagyon idős nvugdíiasa sincs, mégis hoz- záiárul a gondozási költségekhez. Mindenkiről gondoskodunk. legyen az tsz, MÁV, vagy köznvugdíjas. Az országban nagyon kevés helven törődnek így a rászoruló nyugdíjasokkal, a megyében Bedig Karcag a másik város, ahol a területi szociális gondozást bevezették. Egerben már második éve csinálják a területi szociális gondozást, de ott a tsz-ek anyagilag nem járulnak hozzá. — Vannak-e elképzeléseik, hogy a jövőben mivel lehetne méa bővíteni a segítés listáját? — Gondolunk arra. hogy később az öregek ruháit is kimosatjuk, lakásaikat kifestetjük, renováltatjuk. — Ahogyan a D. nővéreknél csináltuk — mondta Irénke. — Csakhogy velük az volt a baj, hogy a gyönyörűen rendbehozott, kifestett lakásba a világért nem akartak visszaköltözni. — Szegény D. néni, any- nyira meghatódtam, amikor tegnap azt mondta: „Angyalkám, ha nappal nem is, de éjszakára olyan jó lenne, ha itt tudnám. Nagyon egyedül vagyok, félek. — V.-éknek pedig vásárolnom kell karácsonyra — mutatta a százforintost. — Vannak aztán kissé bogaras öregek. Itt van például az idős F. B. bácsi, aki azért nem jár az öregek napközijébe ebédelni, mert attól fél, hogy megmérgezik. K. Néni pedig állandóan leltározik. Azt mondja, mindig lopnak tőle. — Látogassunk meg kettőt i gondozottak közül — kértem Irénkét. Elsőnek Kozák nénihez mentünk. Az előszoba ajtó tárva-nyitva. A szoba mint egy kirakodó vásár. Nagyon hideg volt. — Megfázik Kozák néni, miért nem gyújtott be? — Nem értem rá fiam, a kapukulcsot keresem egész nap. Ellopták. Mindenemet ellopnak. Pedig van szenem, a legdrágább, jó fekete, tizenöt forint volt mázsája. De már azt is lopják. Ősz haja kócosán lógott az arcába Hajlott, szikár, 80 éves asszony. Szemének furcsa a fénye. — Ez egy régi gramafon feje — mutattam az asztalra. — Az, az, de a gramafont már ellopták. El a lelketlenek. — Kozák néni vegye fel a másik papucsát is, mert megfázik. — A másik papucs ... Pedig az előbb még a lábamon volt Azt is ellopták ... — Szeretné-e, ha az Irén- ke naponta szenet vagy vizet hozna be, biztosan nehezére esik már. — Nem, nem kell, bírom én. Különben sincs nekem pénzem, hogy megfizessem. Azt is ellopták. Amikor az utcaajtónál járunk, felzokog. — Egyedül vagyok ... Ne menjenek még .. Ezt nem lehet kibírni, úgyis magamra gyúitom a házat. Z. bácsiék egy kis szobácskábán élnek. A mamának agyvérzése volt. — Nem lehet szegény any- jukomat egyedül haavui, mert valami bajt csinálna. Drága, aranyos kis Irénke a mi őrzőangyalunk. Nem is hiszi, mennyi mindent köszönhetünk neki. Nem is tudom, mi lenne velünk, ha ő nem nézne ránk naponta. Nem gondoltam, hogy ezt megérem, minket szegény öreg nyugdíjasokat gondozzanak, velünk ennyit törődjenek. A kapuból utánunk kiált: — Angyalkám, holnap el ne felejtse a kenyeret...! Megható látni azt a boldogságot, ahogyan az önmagukkal tehetetlen, de szellemileg friss öregek a két gondozónőt fogadják. Elmondták, vannak olyan idős házaspárok, akik azt kérik, hogy a ház körül ne csináljanak semmit, csak üljenek le egy kicsit és beszélgessenek velük. A magány borzasztó, a barátságos szó pedig nagyon hányzik nekik. Nagyszerű, emberséges dolog ez a házi szociális gondozás. Az idős emberek pedig bőkezűen megfizetnek érte. A legdrágábbal, a megfizethe- tetlennel. a rajongó szeretettel váltják meg ezt a „szolgáltatást”. — bognár -*
