Szolnok Megyei Néplap, 1968. december (19. évfolyam, 282-306. szám)

1968-12-22 / 300. szám

1W8. december 22. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Az első népoktatási törvényről Ünnepi kiállítás a Damjanich Múzeumban záz éve, 1868 decembe­rében született az el­ső magyar népoktatási tör­vény, amely több mint egy évtizeddel Anglia és Fran­ciaország előtt kimondta hat­éves kortól a tankötelezett­séget. Rögzítette az állam iskolafenntartói jogát, s le­hetővé tette, hogy a nemze­tiségek gyermekei saját anyanyelvükön tanulhassa­nak. Igaz, 1348-hoz képes kompromisszumos volt a törvény, 1848 követelése, az oktatás államivá tétele nem történt meg. Sőt, az állami iskolaállítási jog is inkább formális lehetőség marad, hiszen az egyházi iskolák száz évvel ezelőtti 95 szá­zalékos aránya a felszaba­dulásig is csupán 73,2 szá­zalékra mérséklődött. És a nemzetiségek is alig tíz évig élvezhették a törvény elő­nyét, mert az erősödő na­cionalizmus a magyarosítás szolgálatába kényszeritette iskoláikat. S mégis: önmagában a törvényt jó kezdetnek kell tekinteni, hiszen jogilag megteremtette az alapokat egy széleskörű népoktatás megszervezéséhez. És Eöt­vös, bízva a törvényben, nagy igyekezettel látott munkához: megszervezte a tanügyigazgatást, megindí­totta a tanítók továbbképzé­sét, elkészítette a népiskola tantervét, gondoskodott tan­könyvek kiadásáról. A klé­rus a parlamentben megsza­vazta ugyan a törvényt, de a valóságban alig tett vala­mit érte, sőt sokhelyütt a szószékről izgatott a köte­lező népoktatás ellen. — A földbirtokosok is vonakod­tak hozzájárulni az iskola­állítás költségeihez, a köz­ségek meg nem bírták egye­dül a terheket Ami pedig az állami költségvetést il­leti : a törvény elfogadásá­nak évében, 1868-ban az or­szággyűlés háromszor annyit szavazott meg a királyi ud­vartartásra, mint a közok­tatásra. Érthető hát, ha lassan épültek az iskolák, s elmaradt az Eötvös által re­mélt fejlődés. A törvény születését követő 77. esz­tendő — 1919 kivételével __ t ulajdonképpen az időnkénti nekirugaszkodások ellenére is, állandó visszalépések so­rozata volt. A kötelező népoktatás igazi megoldása csak­nem nyolc évtizedet vára­tott magára. A felszabadu­lás után, az egységes és mindenki számára kötelező állami általános iskola meg­teremtésével lett csak való­ság, mégpedig új korszakot nyitó valóság. E hosszú, 1868-tól napjainkig tartó . utat egy most megjelent, képekkel illusztrált tanul­mánykötet foglalja össze. A Tanulmányok a 100 éves kötelező népoktatásról című könyv feltétlenül szakmai hiányt pótol, de egyben em­léket is állít a centenárium alkalmából mindazoknak, akik az utóbbi száz évben oly álhatatosan küzdöttek a demokratikus alapozó iskolá­ért. —t. —ó. Ma 12 órakor nyílik a Damjanich Múzeum idei utolsó kiállítása, melyen be­mutatjuk legújabb képzőmű­vészeti és régészeti anyagun­kat. A képzőművészeti rész megismerteti a látogatókkal azokat a festményeket, grafi­kákat, szobrokat, amelyek 1966/67. évben kerültek a múzeum birtokába. Ezek az alkotások az évi kétmilliós állami vásárlás, a Művelő­désügyi Minisztérium vásár­lási, valamint a Szolnok me­gyei Tanács V. B. művelő­désügyi osztályának vásárlá­si anyagából kerültek a mú­zeum tulajdonába — tehát állami szerveink ajándéka­ként. Ezek a művek ma élő művészek alkotásai, ame­lyeknek megvételével az ál­lam egyrészt a művészeket támogatja, másrészt fővárosi és vidéki közgyűjteményeket kíván gyarapítani. A Damjanich János Mú­zeum képzőművészeti gyűjtő­körébe tartozik az alföldi művészet, szűkebben a szol­noki művésztelep történeti és élő anyagának gyűjtése, de szükséges a jelen magyar képzőművészet egy-egy ki­emelkedő művészének, je­lentősebb iskolájának múze­umunkban való képviselete is. Az elkövetkezendő évek újszerzeményi kiállításain így nemcsak a Szolnok megyei művészettel ismerkedhet meg közönségünk, hanem az or­szág más vidékén élő, dol­gozó művészek műveivel is. Annál is inkább szükséges ez, mivel Szolnokon jelenleg nincs országos jellegű kiállí­tás, s ahhoz, hogy a tárlatlá­togatók megismerkedhesse­nek a jelen magyar képző- művészetével, — vagy a fővá­rosba, vagy nagyobb vidéki városok időszakonkénti bi- ennáléira kell utazniok. A Damjanich Múzeum jelenlegi kiállítása, ha közel sem a teljesség igényével, (ezt sem a helyiség, sem meglevő anyagunk lehetőségei nem biztosítják), de ízelítőt ad néhány jelentősebb magyar művész munkásságából. A rendezés arra törekedett, hogy ne csak a műveket, ha­nem az alkotókat is néhány szóval bemutassa, s így megkönnyítse a látogatók tájékozódását. A kiállított munkák mellett megtalálha­tó a művészek rövid életraj­za, valamint az a város, ahol jelenleg alkotó tevékenységet folytatnak, A kiállítás másik részé­ben megtekinthetők a Dam­janich Múzeum legújabb ré­gészeti szerzeményei. A vit­rinekben, tárlókban az 1965- től múzeumunkba került anyagot láthatják a látoga­tók. Bemutatásra kerül a Szolnok-Tűzkövesen, Jászdó­zsán, Tíszajenőn, Tiszasű- lyön régészeink által feltárt és előkerült leletanyag, amely adalékul szolgál me­gyénk történetéhez a neolit kortól a középkorig, a mú­zeum őskoros régésze, Stan- czik Ilona, 1966 óta ás a megye legjelentősebb bronz­kori lelőhelyén, Jászdózsán. Az itt előkerült anyagból ki­állít kerámia edényeket, agyagtárgyakat, állatcsonto­kat, melyeket a Kápolnahal­mon élt bronzkori közösség­ben vadásztak, vagy tenyész­tettek. A múzeum középkoros ré­gészének, Selmeczi Lászlónak Tiszajenőn és Tiszasülyön le­folytatott ásatása a honfog­laláskorral ismertet meg. Be­mutatásra kerülnek honfog­laláskori síregyüttesek. Emellett kiállítja a Kun- szentmártonból bekerült kun sírlelet anyagát, amely egy harcos felszerelését, kardját, kengyelét stb. mutatja be. Az 1967-ben Törökszentmik- lóson felszínre került ezüst díszítéses moszul tálat is lát­hatják a látogatók, vala­mint a szolnoki vár anyagá­ból származó újabban beke­rült edényeket is. Egri Mária Megnyílt a nem hívatásos alkotók té í tárlata Megyénkben ezúttal első ízben rendezték meg az amatőr művészek megy ej seregszemléjét, a nem hi­vatásos alkotók megyei téli tárlatát. A megyei tanács vb mű­velődésügyi osztálya s a Damjanich Múzeum rende­zésében pénteken este nyílt meg Szolnokon, a Szigli­geti Színház előcsarnoká­ban a kiállítás. Megnyitó beszédet Hor­váth Ferenc, a művelődés- ügyi osztály főelőadója mondott. Méltatta az ama­tőr művészeti tevékenység­nek a tömegikulturális munkában, a népművelés­ben, mint tömegmozgalom­ban játszott szerepét s je­lentőségét. A kiállításit a megnyitás napján már több százan tekintették meg. Jótanácsok a disznóöléshez A Hold—a Föld „ A Nap és a Hold az a két égitest, amelyet őseink soha­sem fedeztek fel, csupán meg­látták az égen. A Nap a bolygórendszer ura. a földi élet forrása — mégis a köl­csönkapott fényben, szeré­nyen világító Hold a népsze­rűbb. Különösen most, az űr­korszak második évtizedének elején, amikor a Föld kísérője az űrhajózás első célpontjá­vá vált. Nem árt, ha röviden összefoglaljuk: mit tudunk a Holdról, s mit derítettek fel az űrkorszak nagyszerű raké­tái. az ember műszeres elő­őrsei? A napfogyatkozások haszna Ä Hold közepes távolsága a Földtől 384 400 kilométer 6 a mérési pontatlanság ma már nem több mint plusz- mínusz 1 kilométernél. Ellip­szis pályáján 27 naponként ke­rüli meg a Földet s peri- geumban (Föld-közeiben) 354 000 kilométerre közeled­het, apogeumhan (Föld-távol­ban) 404 000 kilométerre tá­volodhat tőlünk. Ismert fizikai törvények alapján kiszámíthatjuk: a 3476 kilométer átmérőjű Hold tömege mindössze 1/81-es ré­sze a Földének. Keringése során — éppen újholdkor, amikor sötét olda­lát fordítja felénk — néha a Föld és a Nap közé kerül: ekkor napfogyatkozás törté­nik. Mivel az égbolt jelen­ségei mindig mély benyo­mást gyakoroltak az emberre, a napfogyatkozások időpont­ját általában feljegyezték. Mivel minden nép a maga időszámítása alapján jegyez­te fe] e dátumokat, a csilla­gászati kronológia tudománya „hámozta ki” az igazi abszo­lút — időskálát. Így tehát a Hold mozgásának sokat kö­szönhet az emberiség: a nap- fogyatkozások sorrendisége alapján rendet teremtett a zűrzavaros történelmi háttér­ben. Vulkánkitörések a Holdon Amikor 360 évvel ezelőtt Galilei először fordította táv­csövét az égitestek felé és fedezte fel a Hold hegyeit, krátereit, „tengereit” — nem érte meglepetés. Számított arra. hogy a Hold is olyan, mint a Föld. Ez — első köze­lítésben — ma is igaz. Égi kísérőnk felszínén csipkés gerincű lánchegyeségeket, ki­ugró hegycsúcsokat, krátere­ket. gyűrűshegyeket látunk. Helyenként nagy síkságok, alföldek, mélyföldek, meden­cék látszanak, máshol szag­gatott hegyvidékek. A Luna, Zond és Orbiter rakéták felvételeiből tudjuk, hogy a Hold túloldala Is lé­nyegében olyan, mint az in­nenső. csupán a kráterek és tengerek eloszlása más. A Holdat lénvegében most olyannak láttuk, min+ha a Föl­det látnánk 3—4 milliárd év­vel ezelőtt. A Hold „konzer­válta” számunkra a múltat s ezzel egvütt a Föld múltját is. A Föld hajdani képe ’as- san. évmilliárdok során meg­változott, A Föld kibontotta légkörét. kHeries-7+“tfe óceán­jait. s a la ssan őrlő ’alajfel- jnárti erők (szél, víz. stb.) teljesen átalakították a Föld arculatát. Egy űrexpedíció geológusai a Holdon éppen a Föld múltjának felderíté­sén fognak munkálkodni. Sokáig azt hitték, a Holdon (levegő és víz hiányában) csak elektromos és gravitá­ciós erők működnek. Éppen tíz évvel ezelőtt fedezte fel e sorok írója s az Uránia Csillagvizsgáló többi munka­társai az első vulkánkitörés gyanús jelenséget a Holdon. Azóta több tucat hasonló je­lenséget. esetleg vulkanikus mozgást kifénylést fedezték fel a Hold egyes tájain. Ez intő jel az űrhajósok számá­ra: a Hold. ha szunnyadó is. de mindenesetre élő égitest: vulkánkitörés, lávaömlés, földrengés ott is lehet. Föld, tűz víz, Jevegő A görög filozófusok két évezreddel ezlőtt minden föl­di anyagot négy őselemhől: földből, tuzből. vízből és le­vegőből származtatnak Ha feltámadnának és a Holdra repülnének, filozófiájuk rög­tön bajba kerülne. Nincs ott termőföld, víz csak zárványok (kristályvíz) formájában lé­tezhet. számottevő légkör nincs s tüzet legfeljebb a feltételezett vulkánkitörések mögött gyaníthatunk. A víz ég levegő hiánya alighanem az alacsonyabbrendű élet le­hetőségét is kizárja — bár mikrobák, baktériumok ké­sőbbi felfedezése nem kelte­ne túlzott meglepetést. A légkör sűrűsége és a mágneses tér erőssége mi­nimális a Holdon, gyakorla­tilag nincs is. s ez azzal a következménnyel jár, hogy a Föld mellékbolygójának fel­színére évmilliárdok óta aka­dálytalanul záporozik a koz­mikus sugárzás s nincs ami megfékezze a Nap rövidhul­lámú (gamma-, röntgen-, ultraibolya) sugárzását. Kü­lön veszélyt jelent a sziklá­kon szétfröccsenő atommagok srapnell- és gellerhatása. Ez ellen különös gonddal kell majd védekezni a Holdra ér­kező űrhajósoknak, úgyszin­tén a kíméletlen hőmérsék­let ingadozása ellen is (plusz —mínusz 150 fok). Gauser Károly Nem minden böllér por­zsolj, pirítja és kaparja el olyan vékonyra a sertés bő­rét, hogy ne maradjanak benne tetemes nagyságú szőrtüszők. A szalonnabőr­ben, a sajtban használt, vagy a kocsonyába főzött bőrkében ágaskodó szőrök is gusztus­talanok — gyakran szinte élvezhetetlenné teszik a kü­lönben finom falatokat — és egészségtelenek is. Forrázás­sal a bőr teljesen megtisz­títható a szőrtüszőktől. Ettől a módszertől azonban sokan idegenkednek. Igaz vesződ- séggel járó munka és a for­rázással megtisztított bőr nem is olyan ízletes, mint a porzsolt. A forrázást követő pörzsölés. pirítás azonban ugyanolyan kellemes ízűvé teszi a bőrt, mint a rendes pörzsölés, s egyetlen finom falatnál sem veszi el a gusz­tusunkat a fogunk alá akadt szőrszál. Érdemes tehát a forrázással bajlódni. romlásnak indulhat. Egy kiló húshoz általában 2,5—3 deka sót tegyünk a kolbászba és ízlés szerint ízesítjük piros paprikával, borssal, fokhagy­mával is. A fokhagymának azonban csak a levét tegyük a kolbászba. Daráljuk le, €s annyi forró vízzel öntsük le, hogy pépszerű legyen. Negyed órai állás után szűrőn csur­gassuk le, nyomjuk át a le­vét. A meleg idők beköszön­tésével ugyanis a kolbász avasodásnak, belső penésze­désnek rendszerint az az oka, hogy a darabokban lévő fok­hagyma rothadásnak indul benne. A kolbászhúst jól da­gasszuk ki és hézagmentesen töltsük a belekbe. szalonnát legalább 3—4 hétig, a sonkát pedig 5—6 hétig tartsuk sózó edényben. Egy hét után újra sózzuk át és 2 naponként forgassuk meg, locsoljuk át a sós lében. 3. 2. 1. A sertésvágás egyik legfi­nomabb, hosszabb időre szó­ló tölteléke a kolbász. Fon­tos, hogy a kolbászt meleg helyen és addig készítsük el, amíg a húsok ki nem hültek. Különben a fűszerek nem járják át jól a húst és hide­gen a bélbe töltve a hús hé­zagos marad. Az üreges, le­vegős "őszeken pedig a töl­telék hamar avasodásnak, A húsok eltartásának egyik legfőbb biztosítéka a jó só­zás. A megtisztított sonkákat, húsokat és a szalonnát is, még melegen sózzuk be, hogy a só jól beleivódhasson és annyi sóval dörzsöljük be, hogy ne tudjon mind elolvad­ni rajta. Különösen a cson­toknál fontos a sózás. A son­ka csontja mentén, hegves késsel szúrjuk fel a húst és nyomjunk bele sőt. Annak a gyakori panasznak, hogy nyárra megkukacosodik a sonka vagy a szalonna, rend­szerint az az oka. hogy a só nem iária át eléggé. Rom­lásnak indul, s a hozzáfér­kőző legyeik megfertőzik. A Izletesebb, porhanyósabb és szebb színű lesz a son­kánk. ha pácoljuk is. 10 kilé húshoz kb. 80 deka sót ve­gyünk. Keverjük össze 2 deka salétrommal. 4 deka cukorral és 1 deka borssal- és melegen ezzel dörzsöljük be jól a húsokat. 5—6 napig, közben megforgatva. így hagyjuk a sóban állni. Az üz­letekben mindenütt kapható a Herbária által készített fűszerkeverék a sonkapáco- láshoz. De a következőkép­pen is készíthetünk páclevet A besózásból visszamaradt keveréket 4—5 liter vízzel, egy kanálnyi koriander mag­gal, néhány babérlevéllel, fe­nyőmaggal, egy fej megtisz­tított fokhagymával felforral­juk és hidegen öntjük a hús­ra. Fontos, hogy a páclé tel­jesen ellepje a húsokat. 7— 8 foknál nem hűvösebb he­lyiségben (ez a sózásra is vo­natkozik mert különben a só nem tudja átjárni a húst) minden másnap megforgat­va. a sonkát 4—5 hétig hagy­juk a páclében. A sózóbői, vagy a pácléből kivett son­kát 1—2 napig szikkasztva füstöljük. Tabi László: MEGOLDOTT KÉRDÉS Mi ketten, vagyis Mariska néném és én, már régen megoldottuk a kará­csonyi ajándékozás gondjait. De nem ám akárhogyan! Nagyszerűen! Kezdetben, hosszú esztendőkön át úgy történt a dolog, hogy karácsony délutánján felkerestem Mariska nénit és átadtam neki ajándékomat. Például egy palacsintasütőt, vagy ugyancsak például egy családi kefekészletet, vagy ilyesmit. Ugyanakkor ő is átadta ne­kem az ajándékát: zsebkést, amiben dugóhúzó és körömpiszkáló is van, esetleg sárga nyakkendőt lila pöttyök kel. Egyszer aztán azt mondtam Ma­riska néuémnek: '— Nézd. Mariska néni, sok pénzt adunk ki így fölöslegesen Sokkal oko­sabban tennénk, ha olyasmit vennénk egymásnak, amire szükségünk van A meglepetés talán kisebb lenne, de az öröm nagyobb. Beszéljük meg ezentúl, hogy mit vegyünk egymásnak. Jó? — Okos vagy, édes fiam! — felelte Mariska néni —, de ha már a megle­petésről lemondunk, egyszerűsítsük to­vább a dolgot. Neked is sok a mun­kád, nekem is. Miért üljünk össze egy nappal előbb az ajándék ügyében? Ezentúl minden aranyvasárnap dél­előttjén találkozunk s bemegyünk va­lamelyik áruházba. Ott aztán te meg­veszed nekem azt, amire, szükségem van, én pedig megveszem neked azt, amire neked van szükséged. Jó? Beláttam, hogy igaza van. Sőt, to­vábbmentem egy lépéssel: — Tudod mit, Mariska néni? Nem is kell együtt mennünk. Lehet, hogy te nem érsz rá éppen, lehet, hogy én nem Ilyenkor karácsony előtt le megveszed azt, amire szükséged van, én is meg­veszem. azt. amire szükségem van, az­tán másnap ' telhívlak telefonon és megköszönjük egymásnak a szép ajándékot. Jó? Ebben egyeztünk meg. Ennek már jónéhány éve és a rendszer kitűnően bevált. Csupa hasznos dolgot veszünk- kapunk magunknak-egymástól. Ámbár tavaly... Amikor felhívtam nénémet, hogy megköszönje nekem, amit vett magá­nak, valósággal áradozott az örömtől: — Édes fiam, — lelkendezett — egy pár meleg kesztyűt vettem magamnak tegnap, nagyon köszönöm neked Tu­dod, titokban már hetek óta erre gon­doltam... És te mit kaptál tőlem? Nem szeretek hazudni.. Bevallottam, hogy nem vettem magamnak semmit sem. — Mariska néni, — szabadkoztam —, nagyon sok kiadásom volt az utób­bi időben... Erre mérges lett: — Édes fiam. fel vagyok háborodva! Én egy vár meleg kesztyűi kapok tőled és te tőlem semmit sem kapsz"1 Hát ilyen fukarnak ismersz te engem? Meg kellett ígérnem, hogy veszek magamnak valamit. Azzal fenyegető­zött, hogy különben eldobta a kesz­tyűt, amit vett magának tőlem neleL

Next

/
Thumbnails
Contents