Szolnok Megyei Néplap, 1968. december (19. évfolyam, 282-306. szám)
1968-12-19 / 297. szám
1968 december 19. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP Nagysikerű a karácsonyi vásár a szolnoki könyvesboltban Az állomástól a Kossuth térig Topogunk a busznál. Végre: megostromolhatjuk az ajtót. Akkor jön ö. Rosszul írtam: nem jön. Hozza magát. Valahogyan olyan az egész, mintha derékon alul és derékon felül külön mozogna. A balettben is ez a csodálatos: a mozgás, —mint ez is — kifejezhet utálatot. Utálkozva furakszik közénk. Viszont furakszik. Pillanatok alatt elém kerül. A titka: mormol. Azt mondja, „gyerekkel vagyok”. S aki nem néz hátra, az előre engedi. Felférünk szépen valamennyien. ö ott áll meg a leszálló ajtónál, s nézi a semmit. Kicsit szomorúan belém döbben, hogy ilyen hanyagul én sálat sohasem viselhetek, s ilyen fodrászremek rakott férfi frizurám sohasem lehet. Ez van. Egy csinoska kislány is felszáll. Hősöm grimasza a következőket meséli el pillanatok alatt. „Ez jó... Nahát... ki hitte volna. Nézni fogom. Rászállok. Kis ostobák. Más is nézi, hát nem röhej? Más is nézi, amikor én is nézem. Annyira nem jó a csaj, de egye penész...” Hősöm néz. Ügy néz, hogy mi is akaratlan nézzük. A száját egy kicsit elferdíti. A sálat még hanyagabbra igazítja. A homlokára pedig egy ráncot gyűr, nyilván, hogy intellektuel- nek tessék. A kislány szegény nem mer sehova se nézni. Kibámul az ablakon, pedig az ablak párás. Nem lehet kilátni rajta. Közben megállóhoz érünk, ö éppen elállja az utat... Ügy kell elfurakodni mellette, mert nem mozdul, ö most néz. Álljon arrább! — Leszállnék? — Ne állja el az utat! Hallja? Nem hallja? Nem tudom. Aztán tudom. Hallja. Sőt: figyeli. Mert most a kislány is odanéz. Egy pillanatra. De aztán újra pára, újra ablak. Es újra megálló. Lásd mint fentebb. Csak dühösebben. Egy kisgyerekes anya majdnem a buszon marad. A fiú viszont egyre nyomatékosabban, a teljes ajtót elállva néz. Ráadásul lemálik róla az unalom. Érzi, hogy az egész busz őt utálja. Nyilván van két szellemes mondata, amivel ilyenkor visszavágni szokott. Hát lesi, hogy megtámadják. Hadd lássa az a kis rátarti csaj, hogy milyen fiú ő! Harmadik megálló. Nagydarab mackó férfi kászálódik az ajtó felé. Majdnem könyörög: — Szabad?... Bocsánat szabad? Uram szabad? — Tőlem —mondja a fiú és nem mozdul. Á11 tovább és néz. Most végre visszanéz a kislány. Nem tudni mi van a szemében, de a fiú szája szélén elégedetté lesz az a „fittyenés”. — Köszönöm uram — mondja csendesen a nagydarab ember. És megindul. Egyenesen. A kis csomagját maga elé tartva. Szemmel láthatóan azzal a céUal, hogy lesepri azt a srácot onnan. Átvillan rajtam, hogy ebből verekedés lesz, de akkor feláll egy kofa asz- szony. Legalább százhúsz kilós a lelkem. S mégis milyen fürge. Az ember elé vág. És elkezd leszállni a fiún keresztül. Az már félre se léphet. Neki szorul a korlátnak. És a néni még mindig megy. Sodorja, viszi lefelé a srácot. Az meg is botlik, a lentállók úgy kapják el. A busz közönsége figyel. A fiú lent áll és most onnan néz. Várja, hogy visz- sza szálljon. És akkor az első ajtóban feltűnik a kofa néni. Fújtat. — Csukja be már azt az ajtót — mordul a pilótára. — Fizessek még egyszer? — Ugyan már... — És az ajtó becsapódik. A busz nevet. A fiú tanácstalanul ugrik az első ajtóhoz. Zárva van. Indulunk. A nevetések a nénit hí- zelgik körül. És ő mentegetőzik: — Hagyják csak — sóhajtja. — Pontosan ekkora az én fiam is... Bartha Gábor Az „Ezüst istennő" lánya Tíz perc Gyöngyössy Katival Fürdőruhában hűsöl a Pálmafák árnyékában. Pajkosan szalad a tűző homokon... Együtt nézzük a fényképeket. — és a hóesést. Arcán még látszik a forró acapulcói nyár. Néhány nappal ezelőtt még plusz 30 fokos melegben sütkérezett. — Most egy kicsit fázik az idei első hóesésben. — Acapulco gyönyörű, egy öbölben van az amerikai kontinens nyugati partján. Csodálatos repülőút után érkeztünk meg a fesztivál színhelyére. a filmszemlét egy hatalmas várban bonyolították le, minden este bemutattak egy filmet. Azt hiszem, kilenc vagy tíz film vett részt a versenyben, a többit informatív jelleggel vetítették. Mi, a Nyár a hegyen című Bacsó filmmel indultunk. — Mondjuk el olvasóinknak. hogy a film a nyáron „ spanyolországi San Sebas- tianban második díjat nyert, megkapta a Kritikusok Nagydíját és az Ifjúsági díjat. — Igen, Acapulcóban csak fesztivál-díjas filmek indulhattak a versenyen. A világhírű francia rendező, Alain Resnais a Szeretlek, szeret- lek-et hozta, Warren Beatty a Bonnié and Clyde-et, Collinai a Hosszú nap a megha- lásra című filmjét. Tavaly a Blow up, azelőtt Az algíri csata nyerte az Ezüst istennőt... Ez a fődíj. — Hallhatnánk valamit a verseny lebonyolításáról? — A világ szinte minden részéből ott voltak a kritikusok. A zsűri tizenegy mexikói filmkritikusból állt. Az utolsó pillanatig Resnais filmje, a Szeretlek, szeretlek, a Bonnié and Clyde és a mi filmünk volt a legnagyobb versenytársak. Érezhető volt a zsűri és a közönség hangulatából is. hogy a három film között dől el az Ezüst istennő sorsa. Mi nyertük. — Az előbb említett hét film — A Bonnié and Clyde ugyan rengeteg kritikai megjegyzéssel — világsiker. Resnais neve fogalom. Nem veszi rossz néven ezek után a kérdésemet: ön mivel magyarázza. hogy n mi verseny- filmünk ilyen nagy vetély- társakat is megelőzött? — Először is a fűm témája a siker egyik oka. A mexikóiak rengeteg szirupos monstre filmet látnak. Megkapta őket a Nyár a hegyen mély, politizáló tartalma és mégis könnyed hangvétele. Idéznék az egyik mexikói újságból, nem szó szerint, csak a tratalmát: „...nekünk is filmre keUene már végre vinni ezeket a társadalmi problémákat, a sok kommersz téma helyett.” A másik ok... a másik: Mensáros László zseniális színészi játéka. Biztos már előttünk megjött a hír: hogy a legjobb férfi alakítás díjával tüntették ki Miensá- rost. „Egy eddig ismeretlen magyar színész-zseni a nemzetközi élvonalban...” — ezt írta róla az egyik lap. Talán majd végre itthon is belátják. hogy kicsoda, micsoda nagy színész nemzetközileg is Mensáros. — Nem hinném művésznő, hogy eddig nem tudták volna... — Nem, higgye el! Ezen kár is vitatkozni. Mensárost még mindig nem értékelik itthon eléggé. Egy aktatáskából adták át neki az acapulcói díjat... Ki látott még ilyet. Dühösen legyint. Nagyon meggyőző a haragja. Ami a sajtót illeti, azt nem érheti szemrehányás, hiszen Mén sárossal évek óta az egyik legnagyobb magyar színésznek kijáró megbecsüléssel foglalkozik. — Legnagyobb élménye? — Magamról nem szívesen beszélek. Sikerem volt. Böngészgetem az úti csomagból előkerült mexikói újságokat. Nem kell hozzá spanyolul tudni, hogy megsejtsem, az acapulcói szereplés több volt egyszerű, sima sikernél. A lapok elragadtatással írnak Gyöngyössy Katiról. a fesztivál sztárjáról. Néhány képeslap a címoldalon közli fényképét, és belül kétoldalas interjú... A „leg”- ek táblázatában: „A legszebb színésznő: Katalin Gyöngy ossy.” — Már nagyon hiányzott az itthon, a színház. Megyek próba van, a Vémászra kéA Szolnoki Munkás Horgászegyesület — egyetértésben a Magyar Üttörők Szövetsége Szolnok városi elnökségével — december 24- én 9 órai kezdettel általános iskolai tanulók részére ifjúsági horgász vetélkedőt rendez a Ságvári Endre megyei művelődési ház nagytermében. A versenyzők — a beSzoboszlai Béláné, a karcagi Csokonai Könyvtár dolgozója felfigyelt arra, hogy kevés ipari tanuló található a könyvtár olvasótáborában. Sokat fáradozott azért, hogy e téren változás történjen. Kezdeményezésére megalakult az Ifjúmunkások klubszülök. A menyasszonyt játszom. Kislányosan. félénken ösz- szehúzza a kabátját, didereg a hóesésben, úgy szalad be a színházba. Akár egy diáklány, aki a becsöngetés után érkezik a matek órára. Az Ezüst istennő lánya. Tiszai Lajos nevezett csapatok, őrsök tagjai — a ki mit tud kérdéseire válaszolva többek között a halfajtákat, az alap szabályt és horgászrendet ismertetik. A vetélkedőn mintegy háromezer forint értékű horgászfelszerelést osztanak ki díjként. ja, amelynek máris mintegy húsz fiatal ipari tanuló tagja van. A klubfoglalkozásokon az irodalmi művek színes, érdekes ismertetése mellett saját problémáikat, közös témáikat is megbeszélik a fiatalok. Ki mit tud — ifjúsági horgászvetélkedő Ifjúmunkások klubja a könyvtárban c/tz izqáqa emket m&tiőláqjcL A gázról, a dupla lutzról, meg a rajztábla használati díjáról Jöjjön csak szerkesztőkém Jöjjön. Azt hittem, a sajtó napján annyi dicséretet kaptak, hogy már abból is megélnek, nem kell téma után szaglászni. Jobb is, hogy elkerült, mert tőlem nem sok szépet hallott volna az ünnepükön. Mostanában megint nagyon pipás vagyok. No. azért egy pár csepp alkoholt magunkba dönthetünk. Ha egy kicsit utólag is. az újságírók egészségére És engedje meg, hogy én fizessem. Majd a munkások napján meg maga fizet. Vagy olyan nincs? Szerkesztőkém, mondja csak a munkásokat mikor ünnepelik ebben az országban? Olvasom a lapjukban, hogy gáz van, mert nincs gáz. A fél város fázik, mert nyomáscsökkentő így, új konstrukció úgy, határidő amúgy, ömlesztett sóder. Drága sza- kikám! Azt miért nem írja meg az újságíró, hogy ki a felelős? Nagy dolog ám az, hogy kétezerötszáz család napokig fázik, mert valahol egy ürge valamit rosszul ütemezett be, vagy mit tudom én mit szúrt el. Nem lehetne azt elintézni, hogy alaposan ráfázzon a tag erre a kis „objektív nehézségre”? Ne hagyják, hogy mindent ki lehessen dumálni! Azt is maguknál olvastam — még az ősszel —, hogy a Ságvári körúton hogyan rázták át a lakókat. Kihirdették, hogy szeptemberig bevezetik a gázfűtést Nyomás, lebontani az öreg cserépkályhákat, az idén már tüzelőt sem kell venni. Azután jöttek itt is az objektív nehézségek. Kiderült, hogy jól beléptették a lakókat, mert még nyoma sincs a gázszerelőknek, s lassan már az év is eltelik. Ki palizta be a jó népet? Nem érne meg egy misét, ha megtudhatnánk az ürge nevet? Tessék itt a téma szerkesztőkém, ingyen adom. De van egy fogadásom. Ha megfeszülnek sem találják meg, kik felelősek személyesen a tömegméretű didergésért. Van még egy téli témám. Ez még sikamlós is egy kicsit. A dupla lutzról, axel- ről és hasonlókról van szó. Amit oly szépen ugrálnak ezek a külföldi menők, s amiért a Vitrai Tomi egész télen át utazgathat a világban, hogy elmondja nekünk a tévében, milyen színű az a kis szoknya, ami alól s csipkésszélű kilátszik. Mert mást nem tud mondani. Az ugrások tökegyformák mindig, kivéve, ha egy hazánkfia veselkedik neki. Az többnyire le is ül utána. Mondja szerkesztőkém. olyan sok az a dohány, amit az állam a sportra ad? Mert olvasom, hogy azt a néhány műkorcsolyázót, aki nálunk akad, külföldi trénerek edzik, hónapokig gyakorolnak Londonban, meg mit tudom én hol. Nekünk melósoknak nagyon naív felfogásunk van a dolgokról. Ügy hisszük, hogy a sport a tömegek testedzését szolgálja. Ezek közül a legjobbak versenyeken is indulnak, s a legeslegjobbak pedig nemzetközi versenyen is. De drága pénzen tartani és tanítani néhány ilyen csipkésszélű leánykát csupán azért, hogy a „futottak még” rovatban ott lehessünk? Ja. és még egy kérdés ... Mitől amatőrök ezek. a műkorcsolyázók, mondja? Én mindenesetre döntöttem. Megtagadom az iskolában, ahová a gyerek jár, a tornaszerek használatáért kötelezően kirótt húsz forint befizetését. Megmondom az igazgatónak, hogy csak akkor fizetek, ha megmutatja az erről szóló hatósági rendelkezést. Vagy még akkor sem. Utazzanak egy kicsit kevesebbet nyári edzésre a műkorcsolyázó palánták és több jut a középiskolások sport jára... ...Engedje meg. hogy közbeszóljak, pedig tudja, nem szokásom. A Művelődési Minisztérium rendelete tiltja, hogy a legkülönbözőbb címeken gyűjtsenek pénzt az iskolákban... ... Hánvszor kérdeztem már szerkesztőkém. hogy maga hol él és mitől ilyen aranyosan naív? Megtiltották, vagy nem, azt én nem tudom. De a tornaszer használati díjon felül sportköri tagdíjat is szednek, mert kérdezés nélkül kollektiven minden srácot beírattak az iskolai sportegyesületbe. Pedig én úgy tudom, hogy az is önkéntes lenne. Aztán kapaszkodjon1: kiróttak rajztábla használati díjat is. Arról nem is beszélve, hogy nem először állít be a fiam ilyen szöveggel: Apu kérek három forintot, mert fel kellett ajánlani erre meg erre. Itt jön aztán a begurulás. Nem a három forintért. Hanem , azért, mert fel „kellett” ajánlani. Hát a felajánlás nem önkéntes? Szakikám, maga egy filozofálgató fej. Mit gondol az a gyerek a felnőttek önkéntes társadalmi felajánlásáról, akinek ehhez a fogalomhoz a „kell” szó, a kötelező jelleg is automatikusan hozzákapcsolódik? Nem is kérdeztem még. vannak-e iskolás srácai, mert akkor nem ajánlom, hogy ezt a szövegelést megírja. Tudja, jobb a békesség. Be is fejezem ezzel, mert a békességről eszembe jut. hogy jön a karácsony. Sok a meló ilyenkor maguknál is. Ja és még egy; Ugye megmondtam a múltkor, hogy bunda van a fociban, szerkesztőkém. Nem akarta elhinni. Most már maguk is írtak róla. Igérie meg. hogy legközelebb beszélget velem erről. Meg azt is megmagyarázza majd nekem, naív melósnak. hogy a posta — miután jól felsrófolták a tarifát — egyszerűen bejelenti, hogy az ünnepek idején néhány napig nem kézbesíti ki a levelet ...Megígérem, mert ez-k tényleg izgalmas témák Néhány nap múlva újra felkeresem. Varga Józs«C
