Szolnok Megyei Néplap, 1968. november (19. évfolyam, 257-281. szám)

1968-11-24 / 276. szám

1Ő SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1968. november 34. tótét árpád * AZ ÚJ ISTEN ÖJ isten szól hozzátok emberek! Nem templomok setét hajóin úszó Tömjén között ragyog fel tűz-szeme Bámult szentltépek arany keretéböí. Nem oltárok gyertyái közt fehérlik Atabástrom közönnyel hallgatag, Hívők csókjától koptatott szobor, Nem méla, hosszú, vont litániák Cukros hullámát untán szürésöló Egek lakója! Nemi Üj isten ez! űj isten szól hozzátok, emberek! Nem ég szülötte Öl Nem mennyben ét Nagymessze tótünk, titkos ismeretlen, Ki arca elé vonta az eget, Mint egy hűvös, nagy kékselyem palástot. Nem! ö, de nem ti főid bálványa ö­Mint ama Mammon, aki ült hízott Gőggel rajtunk, s szájától millióm Elősdi csáp kígyózott szerteszét, S a szürcsölö, szívó karok befonták A szüzek testét, s feltörték finom Velőért a költő zengő agyát, S a gyárak vak, mély kéményén benyúlva Átkúsztak a robotos termek odván, Átkúsztak a robotos termek odván, S felitatták mind a könnyet és az átkot, Es új éhséggé, bár a telt belek Már a nehéz aranytól eldugultak, S a rothadó nagy testre már kiültek < Félelmes és aranyló hullafoltok- • • Most új isten szól néktek, emberek! A véres földnek vére szülte öt, A sok kiomlott, sűrű. keserű Vér összeállt a fájó földeken. Testté tapadt, alakká tornyosult. Vérszínű, nagy,- mezítelen alakká, Ki országlépő tágra tárja lábát, S Földet rengésre tépő hangja zeng Piros Keletről a sápadt Nyugatnak: „lm eljöttem! Eljött a Vörös Isten Es megy, s dörgő léptére messze reszket A sárga Szajna, s medréből kicsap, Jerichós visszhangot ver vén Westminster, S az Öceán zöld üvegén vörössen Előre rezg ezermérföldes árnya, S átfogja a Fehér Ház vak falát. . • Hozsánna néked, új isten, hozsánna! Ismerj meg minket, tieid vagyunk! A szíved hajtó, élő, drága nedv, A diadalmas vörös lüktetés A mi bús vérünktől is gazdagult, S világra ömlő harsonád sodrába Gyötört torkunk reszkető hang verése Szerényen s mégis segítve simul: A kicsiny, árva magyar jaj-patak A messzezengő nagy moszkvai árba. Mely most tisztára mossa a világot: Hozsánna néked, új isten, hozsánna! legyen szavad teremtés új igéje, Formáld át sáros, bűnös, ócska bolygónk. Mit elrontott sok régi,-úri isten, Te istenek közt új és proletár. Formáld boldoggá pöröiyös kezeddel —, Emeli minket roppant tenyereidre. 9k a magad képére gyúrj át minket • 1 Akik a magot elhintették Történelmi riport a Kommunista Párt szolnoki megalapításáról Két naptár van előttem az asztalon. Az egyik mai, a másik régi, sokat koptatott kalendárium. Csak egy arasznyira vannak egymástól. S köztük egy félévszázad. Mindkettő szabványnaptár. Hétfő, kedd, szer­da... Anna napok, Istvánok, Jánosok, Pálok.-, A Nap kél: óra, perckor, nyugszik:.-. Nézegetem a régi naptárt Kiváncsi vagyok, hogy milyen napra eshetett...? Megvan, szombat volt akkor. ^ 19IS, december 12, szombati A szolnoki városháza sar­kán szél cibálja a csatorna bádogjait. Reggel óta zuhog az eső. Nem lesz rossz ez a nap? Rengeteg embert ott­hon marasztal majd ez a ko­misz zuháré. Nincs ugyan hideg, de mintha dézsából öntenék. Megcsendesedik ta­lán? A városháza előtt emel­vényt ácsolnak. — Rossz időnk van, elv­társak. Az egyik visszakérdez: — Rossz? — kacsint: — Járt már miránk rosszabb is* Magas, vékonybajúszú fia­talember jön át a másik ol­dalról. F. Bede László a MÁV műhelybőL Készen lesztek időre, elv­társak? — kérdezi, — Megleszünk! Az állomás felől rossz bi­cikli zörög. Gyerekember ug­rik le a nyeregbőL Szakad róla a víz. __Laci bácsi, a főorvos e lvtársat be akarják vinni a rendőrök. Ha kijön a házá­ból, rögtön lefogják! Apám mondta. Eridj gyorsan a katonákért? Mészáros Pistáékért! A híd­nál vannak... A gyerek elhajt, F. Bede, meg a négy munkás a szín­ház felé szalad. Jobbra lakik Dr. Guth Antal. Két rendőr ólálkodik a hás előtt. F. Bedéék megállíjak, várják a katonákat A Tisza- parton szaladnak. Dr. Guth kilép a kapun. A rendőrök közrefogják, hado­násznak, kiabálnak. _ parancsunk van! Jön, vagy nem...? __Majd a 68-ások elinté­zik, — mondja F. Bede. A főorvos észrevette a kar tonákat Magyaráz valamit a rendőröknek, húzza az időt — Kövessen! — marko- lásszák azok a kardjukat A katonák közben oda­érnek: — Várjál, pajtás! Várjál, nem úgy megy az... Az egyik levágott tusál« karabélyt húz elő a köpeny áléi. Ráfogja a rendőrökre. _ Elikotródjatok. mert teli­raklak ólommal benneteket! A rendőrök hátrálnak az őr­szoba felé. — Hát Így, fiüfc! — mond­ja dr. Guth, a központi párt- szervező a katonáknak. — így, főorvos elvtál»! — bólint rá Mészáros káplár. — Ki kellene menni, Vágó elvtárs élé. — Megyünk. —•A karabély esaifc • kft­perty alatt™ — Mehetünk; F. Bede a munkásodhoz fordul: — Csináljuk meg az emel­vényt. Majd jönnek Guth élvtársék, ha bejött a pesti vonat r. Bede. Boksán, Balta, pintér, Tisza, Viktor.-: Balázs Béla dalai bennem: ^Magyarok voltatok. Ál­modó pusztát keltve riasztók.” Levéltárakat, újságok százait, könyvek garmadát val­lattam értük. Milyen keveset tudunk róluk! Az „árva legelsőkről*, s kommunista párt szolnoki alapítóiról. "ér Mintha lanyhult volna « eső. Márcsak szemerkél. A boltosok zárnak. Az a hír járja, hogy szabadrablás lesz. Á gyűlésük után a kommunisták hatórás foszto­gatást rendeznek. Így beszé­lik a városban. A polgárság között futótűzként terjedt a jó tanács: elásni az ék­szert, aranyat Jönnek * kommunisták! A városházával szemben már nagy a csoportosulás. Elől a famunkások, föld­munkások. Ismerős arcok. A vezetőjük Tisza Antal. Az 1912-ben készült vörös zász­lóval Uri-Szabó József. Ara­nyozott hímzés a zászlón: Világ proletárjai egyesülje­tek! A műhelyisták jönnek. Az ablakokon félrelibbennek a függönyök. Akik félnek a kommunisták nagygyűlésétől, azok is kíváncsiak... A vasutasok beállnak a tér­re, szemben az emelvénnyel. Hatalmas termetű fiatal­ember beszél hozzájuk, Pin­tér László: — Elvtársak, szé- ledjenek szét, kettesével, hármasával! Vigyázzanak, nehogy baj legyen. A leg­fontosabb. hogy rendben menjen minden. Ha appre- hemdálnák magukat, ne fi­gyeljenek oda. Vigyázzanak, nehogy verekedés legyen. A vasutasok elvegyülnek a tömegben. A mellékutcák még mindig ontják az em­bereket. Valaki a Mária szobor lépesűte-ről kiabál: — Rabolni akartok?! A fűrésztelepek körbefog­ták. Az esernvős. keménv- kalapos úr elhallgat. Űgv tesz. mintha nem is ő tépte volna a száját. Cseoereg az eső, de a tér A tribün lépcsőjén dr. Guth Antal áJL Mellette Ti­sza Antal, Virágh János és másofc. A szónokok várnak, figyel­nek. A tömeg elcsendesedik. Lehetnek öt-hatezren. Szabó Károly beszélni kezd: — A törvényes keretek kö­pött engedélyezett nép gyű­lést, mint kijelölt elnök, megnyitom. Felhívom a pol­gártársak figyelmét, hogy minden rendzavarástól tar­tózkodjanak, és fegyelmezet­tem hallgassák végig a szó­nokokat. Vágó Béla, a kom­munisták budapesti vezetője akar beszélni* Vágó előre lép. Hajadon­fővel áll Bőrkabátját leg­fel ól ja begombolja. Barna, erős, kunarcú ember, tömör fekete bejuss van. Papír nélkül mondja: — Szolnokiak; «ávtáisak! Azért állok itt, hogy elmond­jam programunkat. Hogy mit akarunk mi kommunis­ták. Egy mondatban: Marx Károly birodalmát Mert az a szegény népnek is emberi világ... Ti, szolnokiak; akik itt vagytok, tímentetek a frontra. Hogy mentetek «3? Szegényen. És hogy jöttetek vissza? Koldusán. A kom­munisták azt akarják, hogy háború Se legyen többé... hogy a népek lerázzák a burzsoázia bilincseit Harcol­nunk kell azért, küzdeni. — Mit veszíthetünk. proletár testvéreink, mit? Csak a bi­lincseinket! A tömeg sűrűn felkiált: — Ügy van, jól mondja! <*— Igaz! 7— Lenin! — kiáltják az oroszok. A szónok folytatja: — Még egy hónapja tincs, hogy Pesten megalakult a mi pártunk, a proletároké: a kommunista párt Szolnokiak csatlakozzatok ehhez a párt­hoz, ez az új világ pártjai Veletek együtt akarunk el­jutni a szocializmusba™. Lövés dörren. A tömegben a riadalom fut végig, de a szakmák állnak. Figyelik a szónokot A 68-asok keresik a provokátort Nem találják meft Vágó Béla Jő másra óráig beszéL A nagygyűlés tapsol Az éljen hangjai elnyomják a füttyöket Dr. Vincxe, S saorfáMe­mokraták küldötte, nagyhir> felen szót kén — A kommunisták m ami dáldemokraták 30 éves bmbw Icájának gyümölcsét akarják learatni. A célunk közős, de harcban állunk. Ml a cél­jainkért való küzdelmet el­halasztjuk: addig; *mfg ^ rend helyreáll™. Néhányan megtapsolják. X. szakmák hallgatnak. Dr. Vlo- eze legyint Lejön az emel­vényről: F. Bede lép fel Vágó B<Bm mellé A kalapjával integet» — Csendet! Csendet! A tömeg elcsitul: — Elvtársak! Azoknak a szakmáknak a bizalmi em­berei, amelyek csatlakozni kívánnak a kommunista esz­mékhez, a gyűlés után jöj­jenek fel a Balaton kávéház * emeletére. Vágó Béla is mond még néhány mondatot: — Proletár testvéreim! Hív benneteket a Kommunisták Magyarországi Pártja! & zsúfolt. A beszélgető csopor­tok között katonák sétálnak; A 68-asok... Jasso István őr­mester, Szalai László, Ko­vács István. Mészáros István káplárok és meg többen. A köpenyük baloldala kidom­borodik. A karabély nyoma... . Szervezetten jönnek a szakmák. Zászlókat, táblákat hoznak. — Éljen az osztályharc! — November 24! — Vezérünk: Kun Béla! — Éljen a proletárforra­dalom! Lágy melódia száll végig a Baross utcán. A Bunkócs- ka. oroszul. F. Bede integet Hoksári Jánosnak: — János, fogadd az orosz elvtársakat. Hoksári, aki nemrégen lé­pett ki F. Bedével együtt a szociáldemokrata pártból, mosolyogva megy a volt ha­difoglyok elé. Az oroszok közül — több százan vannak — nagyon sokan beszélnek már ma­gyarul. — Meg lesz, gvűlés? . — Kell csinálni valamit?... Viktór József is odamegy hozzájuk. Ügy döntenek, hogy az orosz elvtársak ma­radjanak zárt egységben, közvetlenül az emelvény mel­lett. Zászlók és esernyők maga­sodnak a tömeg fölé. Végig­fut a moraj: — Kezdődik, megjöttek! Három ember megy föl az emelvényre. Középen Szabó Károly. Baloldali érzelmű szociáldemokrata, ö az el­nök. Mellette bőrkabátban Vágó Béla a Kommunisták Magyarországi Pártia Köz­ponti Bizottságának tagja. A másik oldalon, utcai zsakétt- ban, dr. Vincze Sándor, a szociáldemokraták küldötte. 'A fényes csillagok akkor is ragyognák, ha nem lát­juk őket, ha megütik szemünk útját a felhők. Férfivé serdült egy másik generáció, amíg újra emlit- hettük a nevüket. Pedig kezdettől fogva fényes csillagok voltak. A történelem útját világították. Tisztuló ég alatt, de még szemerkélő esőben, kezd­tek fényleni ezek a csillagok. Késó délutánra jár. A Ba­laton kávéház szűk bejárata alig győzi fogadni az érke­zőket. A környéken, a kapunál és a lépcsőházban ifjúmunká­sok vigyáznak a rendre. Bar- tha István, Csiznyán Kál­mán. Sós Imre. Fazekas Gé­za, Piczman Pál, Jászi Fe­renc és még sokan... A nagyteremben lócák, székek. Foglalt minden hely. A fal mellett is állnak. — - Nemcsak a szakmák bízal- miai jöttek el. Sokkal töb­ben... Űjra Vágó Béla beszél. Is­merteti, hogy mit jelent a kommunista párthoz való tartozás, mik a legközelebbi feladatok. — Vállaliák-e? Súlyos, tömör csend üli meg a nagytermet. Az em­berek magukba néznek. Va­laki feláll, maid egymásután — a szakmák bizalmi em­berei : — A fűrésztelepi munká­sok nevében csatlakozunk... •— A MÁV műhely kom­munistái nevében... — A volt hadifoglyok el­határozása szerint... — A néptanítók megbízása alapján... — A 68-as gyalogezred kar­tonéinak akarata szerint... Minden úgy történik, — ahogy azt előzőleg megbe­széltek a „sárga házban”. A Vágóhíd utca eleién lévő ház. Palla István alapítótag lakása volt az első szolnoki kommunista szervezkedések színhelve. A „sárga ház”. — Ott határozták el a nagygyű­lés szervezését, a pártszer­vezet megalakítását. Vágó Béla feláll: — Elvtársak, nmletár test­véreim! Ezennel ünnepélye­sen betelontem a Kommu­nisták Magyarországi Pártja / szolnoki szervezetének meg­alakulását. Megviszem a hírt Pestre, a Közoonti Bizottsá­gunknak Kisérje az elvtár­sak munkáját... F. Bede László, Hoksári János, Pintér Zászló, Viktor József elvtárs és sok más alapítótag utolsó jajszavát az abonyi Vigyázó kastély falai hallották. Tisza Antal később halt mártírhalált. A többieknek is már csak a kegyeletünkkel adó-hatunk. Kertészek voltak ők. A. kertész meaporhanyósltja t földet helyet csinál a magnak, elülteti. Kinő a virág, magot érlel... Jégverés jön, vihar. Letördeli a virágokat, elszáll be­lőlük az élet. Aztán, amikor egy kicsit is szűnik az idők mdarsága, ugyanolyan virágok nőnek... Tiszai Laioa \

Next

/
Thumbnails
Contents