Szolnok Megyei Néplap, 1968. november (19. évfolyam, 257-281. szám)
1968-11-14 / 267. szám
»68. november 14. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP s Az idei ősz divatja sok olyan praktikus és könnyen megvalósítható kiegészítőt hozott, amelyeket maradékból, vagy megunt ruhából átalakítva, mindenki köny- nyen megvalósíthat magának. 1—2. Nagyon praktikus és szinte egész nap viselhető a különböző anyagokból elkészíthető mellény. Ha egyszínű szövetből, düftinből, vagy kordbársonyból készül, mintás szövet, vagy kasmir- szerű ruhákhoz viselhető. Ha tweedből, halszálkás, vagy kockás szövetből készült, sportos, kiránduló ősszállítások, nadrágok és szoknyanadrágok kiegészítője lehet. A csípőig érő és ennél hosz- szabb változatai egyaránt, divatosakj 3—4. A kétféle anyagból készült ruha még mindig kedvelt. Jó lehetőség az átalakításra. Vastag, mintás és sima szövet kombinációjából kényelmes délelőtti ruha készíthető. A mellényformára szabott felsőrész enyhén karcsúsított. A ruhát fémgombok díszítik. Ha kicsi a maradék, vagy a régi ruhából használható rész, széles övét és sapkát lehet belőle készíteni, amit pulóverhez, szoknyablúzhoz, vagy egyszínű szövetruhához lehet viselni. 5—6. Alkalmi ruhák felújításához is egy-két ötlet: kivágott jersey ruhához például másszínű jerseyből, hosszúujjú, rövid boleró készíthető, elől nagy ékszertűvel összefogva. A kivágott ruha ífgr színházba és szerényebb alkalmakra is felvehető. A sima bársony, vagy finom szövetruhát felújíthatjuk a romantikus stílus jegyében, ha organzából, ba- tisztból, vagy vékony selyemből divatos formájú njjat és széles gallért teszünk rá, szélein széles, vastag csipkével. (A csipkét nem szabad behúzni.) Csak néhány ötletet soroltunk fel a számosból, de kis .változtatással, a saját adottságainknak megfelelően még ezek a tervek is tovább variálhatók. Mészáros Éva divattervező A trónörökös korán érkezett... A koraf »ütés és a művi vetélések — Minden okét szolgaija — kjiszázan egy kilón alul — Ha tudtam volna. .. Sűrűn elhangzik a fájdalommal teli félmondat a Schöpf Merei Ágost Koraszii- lő-Koraszülött Kórház ambulanciáján, amikor a gyermekre vágyakozó fiatalasz- szonyokkal a vizsgálat eredményét közli az orvos. Így sóhajtott fel az a kismama is, aki megannyi próbálkozás után, tizenegyedik terhességének megszakítását követően, 29 éves korában, itt a kórházban hozta világra — jóval előbb a szokásos időpontnál — 1600 grammos gyermekét. A reményt nem szabad feladni, ezt hangsúlyozza újra és újra dr. Gergely Károly főorvos. A koraszülöttek közül azok életbenmaradásának lehetősége természetesen lényegesen nagyobb, akik a kórházban születtek, s akik fejlődését már a terhesség idején figyelemmel kísérhetik az orvosok. Az intézményben ugyanis nemcsak a koraszülöttek ún. életreneve- lésével, hanem a terhesség idején az anyákkal is foglalkoznak, s a koraszülés megakadályozása érdekében gyógykezelésben részesítik őket. Az orvosok tudományosan kutatják a biológiailag éretlen gyermekek születésének indító okait, illetve a koraszülés megelőzésének a módját, de az már bebizonyosodott, hogy "a koraszülések gyakorisága és az újszülöttek elhalálozása jóval nagyobb olyan esetekben, amikor a terhességet művi beavatkozások előzték meg. A kórházban többségükben kissúlyú koraszülötteket nevelnek, közülük sokan az egy kilogrammot sem érték el születésükkor. Az intézet fennállása óta mintegy 500 olyan esetet jegyeztek fel, amikor kivételesen alacsony súlyú újszülötteket — volt közöttük 56 dekás is — életképes csecsemőkké neveltek, ám a küzdelem az életükért a tudomány jelenlegi vívmányainak felhasználásával, a leggondosabb orvosi felügyelet mellett is, nagy erőfeszítéseket kíván, jóllehet az újszülöttek fogadására egész apparátus mozdul, A műtőből percek alatt légkondicionált fülkébe viszik a kicsinyeket. Komplikált berendezések egész sora szolgálja őket. Gyakran lépnek közbe életmentő műtétekkel is. A mesterséges táplálásnak az az első foka, amikor a nővér vékony műanyagcsövet vezet a csecsemő orrán át a gyomorba és az anyatejet injekciós tűvel fecskendezi a csőbe. Sokszor csak hosszú hetek múlva váltja fel ezt a dudlis üveg. Amikor az apróság már jó étvággyal fogyasztja el ételét, s a fülke kondicionált levegőjében nyugtalankodni kezd bizonyos érettségi fokhoz érkezett. Édesanyjukhoz általában akkor kerülnek vissza, ha elérik a normális körülmények között született csecsemők súlyát, de csak abban az esetben, ha megvan a biztosíték, hogy egészséges körülmények között, gondos bánásmóddal nevelik tovább. E. M. Novemberi folyóiratokban olvastuk A NAGYVILÁG két nagylélegzetű művet közöl teljes terjedelmében. John Updike amerikai író: „A várakozás” című kisregényét és Victor Háim háromfelvonásos drámáját, „A keselyű”-t. — A francia szerző darabja megdöbbentő tiltakozás a háború ellen, azt mutatja be, hogy az ember hogyan em- bertelenedik el szükségszerűen az igazságtalan háborúban. Peter Handke fiatal osztrák író „önbecsmérlés” című „beszéd-játéka” tulaj- donkéopen dialógus. A nyugati lázadó ifjúság hangját idézi. Több novellista is helyet kapott a folyóirat legutóbbi számában, így Christa Wolf, az NDK-ban élő német írónő „Júniusi délután” és Julio Cortazar argentin novellista „Az eltorlaszolt ajtó” című művével. A költészetet a szovjet költők verseiből válogatott összeállítás képviseli a legrangosabban. A szerzők reprezentatív névsorában Edu- ardas Miezelaitis, Bulat Okudzsava, Raszul Hamza- íov, Vinokurov, Rozsgyeszt- venszkij, Jevtusenko, Voz- nyeszenszkii és Tvan Seszta- lov szerepel, A „Tájékozódás” rovatban Domokos Péter érdekes ismertetőt irt a rokon udmurt nép alig félévszázados, de egyre erőteljesebben fejlődő regényirodalmáról „Az udmurt regényről” címmel. A „Krónika” „A néma levente” legújabb angol fordításáról számol be és közli a fordító, az Ausztráliában élő Sándor György prológusát, amelyet fordításában a darab elé írt. A TISZATÁJ ebben a hónapban kezdte közölni Fená- kel Judit „Széli Margit” című kisregényét. Öt romániai magyar költőt mutat be a lap és gazdag válogatást közöl novoszibirszki költők verseiből a „Kilátó” rovatban. Az összeállítást And- rássy Lajos két verse vezeti be, az igényes, szép fordítás Veress Miklós munkája. A „Fórum” tovább folytatja a vidéki könyvkiadásról megkezdett vitát. And- rássv Lajos mostani hozzászólása arra enged következtetni, hogy Szegeden hamarosan újra megindul a könyvkiadás. Bárány László ugyanebben a rovatban összefoglalja a folyóirat történelmi regényvitáját. Az ALFÖLD három prózai művet közöl, Szabó Pál regényrészletét „Álom és valóság” címmel, Fábián Zoltán „Odafent a hegyen” és Taar Ferenc ..A mészégető” című novelláját. Papp Lajos verse, a „Pantomim” emelkedik ki a folyóirat lírai anyagából. Az „Eszmecsere” rovat ismét izgalmas tanulmánnyal lepi meg az olvasót. Az írás címe: „Üj vonások a marxista valláskritikában — a szociológus szemével”, szerzője Molnár László. Kun András — Moldava Györgyről ír a „Tanulmány” rovatban, a „Népművelés”- ben pedig Tar Károly az érettségiző debreceni tanulók színházi kultúráját elemzi. Bistey András ÖRVÉNYBEN rA nyárfák évszázados tölgyekkel vetekedtek. Lombkorcmájuk alatt parányi ház lapult. A kert végében húzódott a gát, amögött a Duna súgott. — Az a jó, hogy nem kell mesz- szire menni, — jutottak eszébe az apja szavai. — Utóvégre a gyaloglást nem, halásznak találták ki. A halász arra termett, hogy beüljön n ladikba, s ott a folyam hullámain ringassa magát. Gyalogoljon az, aki rohanásban, a látás-futásban leli örömét. De eljött az idő, amikor a halásznak is gyalogolni kéllett. Féllábbal leszerelt bajtársa hozta a hírt: gyalog masíroztak a Kárpátoktól a Donig, s százkilométereket futottak visszafelé. Már akinek sikerült. A hófödte síkságon úgy feketélledtek a holtak, mint varjak a deres mezőn. A fiú megborzongott, és reménykedett. Erős ember az apja, kibír az minden csapást, — biztatgatta önmagát. Cammogtak „ napok, teltek a hónapok. Újabb hír nem érkezett a frontról. Makacs erős hittel várta az apját. A csípős, hideg őszt kemény tél váltotta. Pest alatt dörögtek már az ágyúk. A fiút egyre többet foglalkoztatta az apja sorsa. Ki-Jci ült a ködfátyolos víz mellé, s órákig nézte a másik, partot Valami azt súgta neki: onnan kell jönni az apjának. Sokszor álmodott is róla. Azt, hogy jönne, nagyon jönne haza, de nem engedik. Lövöldöznek rá, ha szökni próbál. Az újság, a rádió katonaszökevények kivégzéséről adott hírt. Egyszer egy embert pillantott meg a jéghideg habokban. Pillanatnyi időre fel-fel dobta n folyó. — Hátha az apám akarta átúszni a folyót? — gondolta. — Fuldoklik, segítenem kell neki. Amikor partra húzta, észrevette a géppisztoly-sorozatot a tetemen. Másnap már tudta: nincs abban élet, akit visz n folyó. Mégis beúszott érte, hátára fordította, megnézte; nem az apja-e, vagy valamelyik rokon, falubeli jóismerős. Bizonyosat akart, t nemcsak a rnaga számára. Az első nap katonákat hozott a folyó. Néhány nappal azelőtt még mé- lyenülQ szemük meredten bámult a világba. Agyonéhezett, sovány testük felpuffadt, mintha azonnal ható jólét köszöntött volna rájuk. A folyó nem volt válogatós. Másnap már a kora reggeli órákban civileket is forgatott. — Tömegesen bukkanták fel, mintha süllyedő bajóról menekülő, úszni nem tudó emberek lennének a habokban. A fiú iszonyattal nézte a folyót. Megborzongott, rosszullét környékezte, de aztán mégis beugrott a vízbe. Egymásután megnézte az eltorzult arcokat. Gyerekszámba menők is voltak köztük. Arcuk színe mellük sárga csillagával vetekedett. — Zsidók voltak. — tűnődött. — Vajon miért végezték ki őket? Nem sokat tudott a világról. A zsidókról is keveset. Falujukban csak egy zsidó család élt. Ok is mindig azoknál vásároltak, mert néhány fillérrel olcsóbban adták az árut. mint a többi kereskedő. Ennyit tudott róluk mindössze. A csoportot tovább sodorta a víz. Gyorsan, sietősen, mintha meghatározott időre kellene megjelenniük valahol. Teltek a napok, de a halottak csak nem akartak kifogyni a folyóból. S a fiú gyors karcsapásokkal odaúszott mindegyikhez. De az apja nem volt köztük. A végén ágynak esett. Lázálmában is az apját szólongatta. Később, amikor a jégtáblák már eltűntek a zajló folyóról, megjött az apja is. A gát melleni temető sarkán fia helyett frissen faragott kopjafa köszöntötte. Simon Béla
