Szolnok Megyei Néplap, 1968. november (19. évfolyam, 257-281. szám)

1968-11-13 / 266. szám

4> SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1968. november 13. Befejeződött a röplabda NB II, — FÉRFI — Fürdő igazgatóság—Szolnoki TITÁSZ 3:1. Budapest, v.: Kalász. TITÁSZ; Pirók, Szép, Urbán, Somodi, Surányi, Zombori. Csere; Takács. Ed­ző: Jáger István. Kezdettől úgy alakult a mérkőzés, hogy a hazaiaknak győzni kell a bentmaradás biztosítása érde­kében. Ebben sokat segített a játékvezető, ítéleteivel rendre a szolnoki csapatot sújtotta. A TITÁSZ minden játékosa dicséretesen küzdött, de hiá­ba; EVTK—Martfű 3:0 (13, 5, 14). Budapest, v.: Mészáros. MSE: Vasicsek, Strasszer, En- gárt, Dajka, Orosz L„ Orosz I., csere; Csikós S. Edző; Lu­kács Béia. Az év utolsó baj­noki mérkőzésére a tartalé­kos cipőgyári gárda kevés eséllyel állt ki a bajnokcsa­pat ellen. Ez a körülmény azonban nem látszott meg já­tékukon, mert végig dereka­san helytálltak. Játékvezetői elfogultság gátolta meg, hogy nem értek el szorosabb ered­ményt. A martfűiek jobb játszmaarányukkal elkerülték a kiesést. — ruják — Salgótarjáni Petőfi—Szolno­ki Dózsa 3:0. Salgótarján. Dózsa; Fógel, Csesznok, Pa- locsai, Annus, Bakos, Papp. Edző: Fodor Károly. Szabad­téren, szakadó esőben, irreá­lis játékvezetés mellett ka­pott ki a Dózsa. Ez a mérkő­zés búcsú volt az NB II-től. Jó: Papp; — NŐI — Tatabánya—Jászberényi ESE 3:1. (12, 12, —6, 10.) Ta­tabánya. JESE; Losonczy, Móri, Juhász, Tálas, Borics, Bozsik. Cs.: Fekete. Edző: Mészáros János. A kiesés szempontjából létfontosságú mérkőzésen igen erős bírói segédlettel nyert a hazai csa­pat. A JESE jól játszott, de minden labdaérintése „hibás” volt. Számítások szerint a JESE a bajnokság 3. helyén végzett. — dr. HM — Két vívóverseny sok indulóval November 7. tiszteletére a törökszentmiklósi TS ifjú­sági egyéni és csapat vívó­versenyt rendezett Török- szentmiklóson. Karcag, Cse­pel, a Szolnoki MÁV és a Törökszentmiklósi Vörös Meteor vívói vetélkedtek. Fiú tőrben a 12 induló közül Szántó (SZMÁV) bizo­nyult a legjobbnak, jó pen­gevezetéssel nyerte a ver­senyt, 2. Bállá (Tm; VM). A 3. Dávid és a 4. Gyergyói is jól vívott; A csapatversenyt is a Szolnoki MÁV nyerte a Törökszentmiklósi VM előtt. Kardban 1. Vitális (Csepel), csapatban Csepel győzött, 2. Törökszentmiklós. A női tőrt Berczelly (Csepel) nyerte, 4. i Búzás (Tm.). Csapatban 1: i Csepel, 2. Törökszentmiklós. • örvendetes a törökszentmik- ; lősi sportaktívák kezdemé­nyezése, Tihanyi Lajos edző * hozzáértő munkája máris meglátszik a fiatalok moz­gásán és .versenykészségén. i Vasárnap a megyei vívó szövetség városi úttörő mi­nősítő versenyt rendezett; A Szolnoki MÁV vívóiskolájó­jának 42 különböző korú, kezdő és haladó versenyzője indult. A lábmunka, az isko­lázás és az asszókészség ke­rült elbírálásra. Külön in­dultak a kezdők, a haladó V—VI. és a VII—VIII. osz­tályosok. A verseny célja el­sősorban a felmérés volt, Örvendetes, hogy a ponto­zással a leggyengébbek is elérték a közepes szintet, de voltak kiemelkedő teljesít­mények ÍS; A fiúknál Gyergyói, Sán­dor és Komarovszky, a lá­nyoknál Szentistvány és Dimó mozgása volt sokat- ígérő. A versenyben egyben tájékoztató is volt az év vé­gi budapesti háromnapos ví­vó seregszemlére. Eredmények: Kezdők, fiú tőr: I. Komarovszky, 2. Haj­dú, 3; Demeter. V—VI. osz­tályos fiúk: 1. Kovács, 2. Lipták, 3. Dohanics. Lányok: 1. Tolna, 2. Fehér, 3. Orbán. VII—VIII. o. fiúk: 1; Gyer­gyói, 2. Sándor, 3. Lafferton; Lányok: 1. Szentistvány, 2. Dimó, 3. Németh. — g. kiss “• Sakk NB II. Szolnoki MTE—Tatabányai Bányász 4:7 Az 1968. évi bajnokság utolsó előtti fordulójában a két kiesésre álló csapat igen éles küzdelmet vívott egy­mással. A jó erőket — s kö­zöttük két női mestert felvo­nultató — vendégcsapat meg­érdemelten győzött. Az MTr csapatából Szenes és Kiss Lajos látványos játszmában győzött, míg Ragó, Pete. Schnetter és Garami döntet­lent ért el. Székely játszmája minőségelőnyös állásban, ha­tározott nyerési eséllyel füg­gőben maradt. Az utolsó fordulóra nov. 24-én kerül sor, az MTE csa­pata Aszódra utazik. Törökszentmiklósi eredmények A járási atlétikai szövet­ség által rendezett összetett bajnokságon több jó ered­mény született. Kiemelkedő­en szerepelt a törökszertm’k- lósi Bállá és dicséretes a fegyverneki lányok teljesít­ménye. Serdülő lányoknál L Nádas (Tm. G.) 1460, fiúknál Guth (Fegyv. G.) 2940 pont­tal. Ifjúsági fiúknál Bállá (Tm. Tech.) 2352, leányoknál Kormos (Tm. Techn.) 2137 ponttal lett első. ☆ A járási sportlövő szövet­ség minősítő versenyt rende­zett Törökszentmiklóson. Eredmények. Felnőtt férfi; 1. Orbán 237, á. Dezső 219, 3. Balogh 216 (mind Tm. t MGVLK) Ifjúságiak: 1; Ma- jercsik 170, 2. Polgár 162 (mindkettő Tm.), 3. Zs. Nagy (Kunhegyes) 121 körrel. ☆ Az asztalitenisz szövetség rendezésében sorrákerült fér­fi egyéni versenyen; 1. Bucz- kó (Tm. Kinizsi), 2. Földes (Tiszatenyő), 3. Hinkó (Tm. Alkotmány). Nőknél: 1. Tóth, 2. Juhász, 3. Nagy (mind Tm.) Ifjúsági fiúk; 1. Gyulai, 2. Adamkó, 3. Sándor (mind Tm.). Serdülő fiúknál Tóth győzött Adamkó és Kolláth előtt. Nagysikerű kézilabda vil- lámtomát rendezett a kézi­labda szövetség, 17 csapat in­dult. Férfi felnőtteknél; 1. Törökszentmiklósi Vasas, 2. Törökszentmiklósi Techni­kum, 3. Törökszentmiklósi ITSK. Nők: 1. Törökszentmik­lósi Technikum, 2. Török­szentmiklósi Aranykalász, 3. Tiszatenyői TSZ SK. Úttörő fiúknál a Tm. Hunyadi úti, lányoknál a Tm. Petőfi úti is­kola győzött; A kispályás labdarúgó baj­nokság döntőjét a Török­szentmiklósi Barnevál csapa­ta nyerte, második a Finom- mechanika, 3. a Gyógyszer- raktárj Jól kezdtek a MÁV birkózók Vasárnap Szolnokon, a MÁV sporttelep edzőtermé­ben rendezték meg a birkó­zó NB II csapatbajnokságá­nak első fordulóját. A kis­számú, de lelkes közönség szép küzdelmeknek és Szol­noki MÁV sikereknek lehe­tett szemtanúja. A MÁV első ellenfele a Szamuely SE volt és itt a szolnokiak 5:3 arányban győztek. A MÁV győzelmeit Balogh János, Balogh István, László és Kiss szerezte. Iva- novics és Furcsa döntetlent ért el. Utána következett a BVSC—KTE összecsapás, itt a BVSC 8:0-ra győzött. Él­ményt jelentett az olimpián is részt vett Steer birkó­zása, aki ritkán látható fo­gással fektette kétvállra el­lenfelét. A MÁV következő ellen­fele a Kecskeméti TE volt. Itt 4:4 arányú döntetlen született. A MÁV győzel­meit Balogh J., Balogh I, Ivanovics és László szerez­te. A MÁV versenyzők kö­zül szépen birkóztak a Ba­logh testvérek és kiemelke­dett László Márton munká­ja. Még egy eredmény: BVSC—Szamuely SE 7:1 A versenybíróság elnöke a Magyar Birkózó Szövetség részéről a mexikói olimpián is résztvett Lukács Béla volt. Sajnálattal állapította meg, hogy nem méltó kör­nyezetben került lebonyolí­tásra az első forduló. — munkácsi — Az NB II B-csoportjának állása: 1. BVSC 2 2------15 :1 4 2. Szondy SE 2 2------11.5:4.5 4 3. Szó. MÁV 2 1 1 — 9 :7 3 4. Ü. Dózsa 2 1 — 1 7 :8 2 5. Dunaújv. 2 1 — 1 7 :9 2 6. Kecsk. TE 2 — 1 1 4 :12 1 7. Győri D. 2--------2 5.5:9.5 — 8. Szamuely 2---------2 4 :12 — L abdarúgó NE III. ÉSZAKKELETI CSOPORT 1. Petőfi SE 28 21 5 2 79:25 47 2. H-szoboszló 28 15 7 6 48:27 37 3. Nyírbátor 28 13 7 8 50:36 33 4. DEAC 28 11 9 8 50:32 31 5. Hajd. Ip. 2£ 11 8 9 33:29 30 6. Szó. V 28 10 10 8 39:36 30 7. H-böszörm. 28 10 10 8 35:39 30 8. Mátészalka 28 11 7 10 51:47 29 9. Kilián SE 28 10 8 10 48:38 28 10. Nasykálló 28 10 7 11 39:39 27 11. Debr. Kin 28 10 7 11 27:28 27 12. Szabó SE 28 8 10 10 34:44 26 13 .T-miklós 28 9 7 12 37:54 25 14. Záhony 28 9 6 13 37:55 24 15. Kisvárda 28 3 10 15 18:49 16 16. Debr. Ép. 28 4 — 24 13:65 8 Az Északközép csoportban Martfű 32 ponttal ötödik. Ökö-vívó NB II. 1. Szív. MÁV 11 2. MGM D. 11 3. BVSC 11 4*. Debr. VSC 11 5. Bp. Előre 11 6. Szó. MÁV 11 7. Saig. BTC 11 8. Ózd 11 9 — 2 149: 91 18 8 1 2 144: 94 17 524 122:118 12 5—6 109:131 10 416 107:f3l 9 3 2 6 115:123 8 317 108:132 7 317 102:136 7 MEXIKÓI TÖR I ÉHETEK Pisztoly a személykocsi tartozéka Edzésekre nagy távolságo­kat kellett megtenni min­denkinek. Különböző helye­ken voltak a termek, ará­nyosan elosztva a résztvevő sportolóknak, volt úgy, hogy másfél órát kellett utazni. Egyik alkalommal gyú­rónkkal, Frici bácsival mentünk együtt. Útközben hatalmas Cadillac személy- kocsi fékezett előttünk, s vezetője kedvesen felaján­lotta, hogy bevisz bennün­ket a városba. Teljesen is­meretlen személy volt, ter­mészetesen jelvényt kért, amit tőlem meg is kapott; Beültünk, beszélgettünk, ahogy tudtunk. Egyszer csak meglepve láttam, hogy Frici bácsi a visszafelé tar­togatott saját jelvényét fel­ajánlotta a vezetőnek. Nem tudtam mire vélni ezt a vá­ratlan fordulatot. Gyúrónk kiszállás után ijedten, sá­padtan mesélte, hogy az egyik kanyarban a mellette levő újság megcsúszott és egy hatalmas pisztoly kandi­kált ki alóla. Esélytelenül indultunk Odakint szorgalmasan jár­tunk edzésekre, keményen, az itthoni munkát folytatva készültünk a versenyre. Ví­vásban mindenki a kardo- zóktól várt aranyérmet, a párbajtőrcsapatra talán sen­ki sem gondolt. Így nyugod­tak voltunk, titokban azért reménykedtünk. Vélemé­nyem szerint a kardozók mérsékeltebb szereplése en­nek a túlzott bizakodásnak is tulajdonítható. El kell még mondanom, hogy korábban a párbajtőr csapatot a megnemértés, a viszály, a széthúzás sújtotta. Ennek itt nyoma sem volt. A mostani csapat összetar­tott, meg volt az egyetértés, nyugodtan, az esélytelenek tudatával készültünk. Nagyon örültünk Kulcsár győzelmének, de erőt vett rajtunk bizonyos rossz elő­érzet is. Ugyanis megszokott, s félig-meddig törvényszerű hogy ha egyéniben győzelem születik, akkor a csapatnak nem megy. Srhmitt „kiajánlotta“ magát Csoportunkban az első el­lenfél Ausztrália volt. Kul­csár pihent, erejét későbbre tartogatta. Az ausztrálok nem európai stílusban vív­tak, nagyon megmozgatták az ellenfelet, oda kellett fi­gyelni. Sikerült fölényesen győzni, én minden ellenfe­lem megvertem. Ezután Mexikó következett. Előnyös volt számukra az otthoni környezet, a lelkes hazai közönség, veszélyesek voltak, de győzelmünk nem volt vi­tás. Az osztrákok ellen nem vívtam. Szomszédaink tele voltak sérültekkel, nem je­lentettek akadályt, és már a legjobb nyolc között vol­tunk; Mi a verseny után haza­mentünk, a vezetőink pedig ottmaradtak ellenfélnézőben. A legjobb nyolc között az NDK ellen vívtunk. Várat­lanul jól szerepeltek, a leg­jobb nyolc közül kiverték az olaszokat. Mikor a verseny előtti megbeszélést tartottuk, Vass Imre edző elmondotta, hogy az NDK rendkívül ne­héz ellenfél lesz, kemények, harcosak, figyelmeztetett bennünket, hogy nagyon vi­gyázzunk. Megijedtünk. Ekkor felállt Schmitt. — Ismerem a német vívók stílusát, sokat szerepeltem ellenük. Javaslom, hogy B. Nagy Pali vívjon a csapat­ban, az ő modora érvényesül majd — mondotta. Rövid tanácskozás követ­kezett, végül a szakvezetés úgy döntött, hogy a magyar csapat Nemere, Kulcsár, Fenyvesi, B. Nagy összeállí­tásban áll fel. Schmitt, az idei magyar bajnok „kiajánlotta” önma­gát. (Folytatjuk) — pataki — KÖZLEMÉNY Szolnok. 4. sz. főközleke­dési út, Abonyi vasúti felül­járó mellett létesített nagy­feszültségű vezeték és transz­formátor állomás feszültség alá kerül. Vezeték és beren­dezés érintése életveszélyes és tilos! GYÁSZHtK Ezúton tudatom azokkal, akik szeretett férjemet: Úri Szabó Károlyt ismerték és szerették, hogy éle« tének 84-ik évében folyó hó ll. én elhunyt. — Temetésére 13-án 14.30 órakor kerül sor. A gyászoló család Azon a héten már negyedszer evezett át a folyón. Komótosan me­rítette az evezőt, alig csobbant a víz. A csó­nakot egy fához kötöt­te. felkapaszkodott a töltésre, majd a másik oldalán leereszkedett, s megbújt a csatorna be­toníve tövében. Most már a negyedik alka­lommal leste Béres Gá­bort. Eddig hiába jött minden alkalommal, ha meglátta is Bérest, so­hasem volt egyedül. Mérgelődött, de csilla­pította is magát. „Tü­relem — gondolta. — Az időt nem merheti ki az ember a csizmája szárában”. Korán volt még, de a falu felől szállingóztak az emberek. Kerékpáron jöttek, álmosságtól re­kedtes hangon beszélget­tek. Surrogtak a gumik, s egy-egy döccenőben csilingelve pittyegett a csengő. Már a hango­kat is figyelte, s ha úgy vélte. Béres köze­ledik, felegyenesedett, óvatosan kilesett. Hiá­ba. Kettesével, hárma- gjm kerekeztek; neki pedig négyszemközt kellett Béressel beszél­nie. A köd miatt rosszul látott, ezért még feszül­tebben fülelt. Elhaladt egy nagyobb csoport, utána sokáig senki sem jött. Aztán egy magá­nyos kerékpárost vélt felfedezni. De az egy asszony volt. Arcát, ru­háját belepte a pára, didergett. Végre ismét közeledett valaki. Meg­unta a lapulást, bátran feljebb nyomult. Hirte­len megtorpant. Béres közeledett. Visszafelé szaladt, hogy a kanyart megrövidítse, s jóval előbb ért fel a töltésre, mint Béres. Most már megnyugodott, mélyeket lélegezve csillapította a rohanás okozta ühegést Beállt egy fa mögé, s amikor Béres közelített, rászólt: — Egy szóra, tekinte­tes uram! — Élvezte a hangját, csaknem elne­vette magát. Béres hirtelen megle­petésében lefékezett, s fél lábát letéve meg- áU& — Nekem szóltak? — A másik hallgatott, azért újra kérdezte: — Ki. van itt? — Most már mind a két lábát letette, s a kerékpárt maga elé állította. — Csak egy ember, a túlsó partról! Béres önkéntelenül is SIMON EMIL: a folyó felé nézett, s egyszerre az jutott észé­be: nincs is túlsó part! A köd megszakította a látást, listán hömpöly- gött a víz felett, s alak­ját folyton változtatva kúszott a parti fák kö­zött. — Akárki, ne szóra­kozzon velem! — mér­gelődött Béres. A másik előlépett a fa mögül, s talán két lépésnyire Bérestől, megállt — Jó reggelt — mondta csöndesein. — Maga az? — cso­dálkozott Béres; — Ennyi idő eltelt? — Bizony el. Két és fél esztendő. Letudtam, így a múlt héten ki­engedtek. — Nehéz volt? — Nem mondhatnám; Azt is meg lehet szokni. — Hát persze — mondta Béres. — Most erre járt? — Igen. Magával akartam beszélni. — Velem? Mi értelme van? — Maga volt a döntő tanú. A tárgyalás óta még nem is beszélget­tünk. — Szóval ezért? En az igazságot mondtam! Ma se mondanék mást! Még azt is hozzáteszem: ha egyszer engem kap­nának rajta; veleon szemben is mondják ki az igazságot! — Mit akar ezzel a sok beszéddel? — kér­dezte a másik. — Az igazságot! — Igazság sokféle van! — Bosszulni jött? A másik nem szólt. Valamivel még köze­lebb jött, kinyújtotta a karját. — Csak egyet mond­jon meg: az ítélet után járt-e a feleségemnél, vagy sem? — Jártam — mondta Béres. — Azt kérdez­tem tőle: nem akar-e nálunk dolgozni. — Miért volt az fon­tos? — Gondoltam, segítek rajta. Nem könnyű egy magánvos asszonynak. — Maga mindig ilyen jóságos? — kérdezte a másik — A munkámhoz tar­tozik, hogy gondoskod­jam az emberekről! — Újra megválasztot­ták? — Igen. — Ezek pipogyák! — Tudja? — Aligha! Mindig megmondják, ha va­lami nem tetszik! Csak úgy szikrázik a szavuk! — Most csak ketten vagyunk, ugye? — né­zett körül a másik. — Ügy vélem — vá­laszolta Béres. kissé szorongva. — Akkor megmon­dom, mire kellett a pénz! De csak magának mondom meg! — El­hallgatott, a két kezét a zsebébe süllyesztette. Béres látta, hogyan du­dorodnak ki az öklei. — Volt egy nőm a vá­rosban. Régen nem kellett már a felesé­gem. Elhiszi? — Nem tartozik az énrám! — mondta mér­gesen Béres. — Ha csak ezért iött, minek jött? — Ügy illik, hogy mindent tudjon rólam' — Na. engedjen a dolgomra! — Eddig se tartóztat­tam! — Váratlanul kést rántott elő, s böködött maga elé. — Látja, szurkálom a ködöt! — mondta. — Tegye el azt a szerszámot! — mondta KOD keményen Béres. Maga elé húzta a kerékpárt, s éberen fig. elte a má­sikat. Távolabbról beszéd­foszlányokat lehetett hallani. — Jönnék — mondta Béres. — Aha — mondta a másik. — De még mesz- szire vannak. S amíg ideérnek, sokminden történhet! — Meghajol­va közeledett Béreshez. — Ha megteszi, rög­tön _ magát fogják gya­núsítani! — mondta Bé­res. A másik megtorpant. A töltésen közeledők hangja erősödött. Már alakjuk is kibukkant a ködből. A másik várat­lanul eltette a kést, aztán eltűnt a töltés oldalában. Béres bevárta a töb­bieket. Amikor már közöttük kerekezett, vá- gvat érzett arra. hogy elmondja, kivel találko­zott. De már annyi mindent kérdeztek tőle; s úgy belemerültek a boszgi c*„tó«be. hogy las­san el is felejtette tm egészet.

Next

/
Thumbnails
Contents