Szolnok Megyei Néplap, 1968. november (19. évfolyam, 257-281. szám)

1968-11-12 / 265. szám

i® Es abross Nebuló I. Nebuló II, A nyáron Firenzében jár­tunk és kószálás közben megéheztünk. Délfelé járt az idő, ebédelni kellene. Az ismerősök jó előre figyel­meztettek, hogy ne fehér abrosszal terített vendéglő­ben étkezzünk, mert ott a teríték árát is felszámítják. A feleségem, aki kardigán­valutában számolt, egyre bíztatott, hogy menjünk be a mellékutcákba, ott majd ta­lálunk tarkaabroszos ven­déglőt. Így is lett. Leültünk a zöldkockás abroszú asztal­hoz, jött a piniér és mond­tuk. hogy ebédelni akarunk. Abban a pillanatban a pincér lekapta az asztalról a tarka abroszt és kicserélte fehérre. í\eveién Erzsébet néném büszke fiatalos külsejére és nagyon nem szereti, ha néninek szólítják. A napokban dol­ga volt egyik boltban, ahol egy bizonyos kartársat kere­sett. Az üzletben egy fiatalem­ber fogadta és megkérdezte: — Mit óhajt a néni? Több sem kellett Erzsé­betemnek. Jól megmosta a fiú fejét. Kikérte magának a nénizést és szenvedélyes kiselőadás keretében magya­rázta meg a fiatalembernek, milyen felháborító tapintat­lanság, minősíthetetlen ne­veletlenség, megengedhetet­len bizalmaskodás egy vad­idegen hölgyet, vevőt egy­szerűen néninek nevezni. Majd kifulladva, a méregtől pirosán közölte, hogy kit keres. A fiatalember a szózápor­tól megijedve, riadtan szólt oda nem messze álló kollé­gájának: — Téged keres a nő! Próbafűtés — Vegye ezt le Mancika! Gyengéd célzás Éppen végeztünk a vacso­rával és a teánál tartottunk, amikor beállított a barátom két kamasz fia. Leültettük őket, a lányom csészékért szaladt, és a feleségem a fiúknak is töltött teát. — Bizonyára otthon is cit­rommal szoktátok inni a teát — mondtam, a citrom­prést feléjük nyújtva. — Persze, csakis — vá­laszolt az egyik fiú a tála­lóra sandítva —, de nálunk egy kis sonkát és kolbászt H bele aprítanak. Kép szöveg nélkül IMPORT-HUMOR A vadász dicsekszik isme­rőseinek: — Tigrisre vadászni na­gyon egyszerű. Ügy égnek a szemei, mint két fáklya. Már 50 lépésnyi távolságból is látni. Csak a szeme közé kell célozni — és kész. Egy idő múlva a dicsekvő vadász zsákmány nélkül tér vissza. Ismerősei megkérdezik: — Hol a tigris? — El sem hiszitek, mi­lyen ravaszak ezek a bes­tiák! Mostanában kettesével járnak és mindegyik be­hunyja az egyik szemét; Az ember lő, mire a tigrisek szétszaladnak. ☆ Egy képzőművészeti kiál­lításon egy asszony, figye­lemmel tanulmányoz egy ké­pet, amely kép egy tájat ábrázol nyáron. Azután elő­veszi noteszét és feljegyzi a festő nevét és a kép címét. — Meg akarja vásárolni a festményt — kérdezi a kiál­lítás titkára? — Nem, hanem meg aka­rom kérdezni a művészt: hol festette ezt a képet. Szí­vesen elmennék oda nya­ralni. E. R. A Kakas feladványa Hivatali csoportkép. Kérjük olvasóinkat, fejtsék meg, hogy melyik közülük a főnök. Klipbe a divat — (Zsoldos Sándor rajza) Az ebadta — (A Schweizer Illustrierte karikatúrája) Amíg az olimpia résztve­vői kétezer méter magasban futnak, ugranak, dobivikvi- lágcsú-sokat, addig az Apol­ló űrhajó utasai több ezer kilométemui magas-ágban lebegnek súlytalanul és nát­hásán. Ez ma a főtéma; ma- tízes náthával küszködnek szegények mind a hárman. És ráadásul az űrhajózási hivatal ahelyett, hogy in­tézkedne, napokon keresztül csak tanácsokat ad a három árva Jebeaő embernek, hogy hogyan fújják az orrukat, milyen orvosságot szedje­nek. Hiába meglátszik, hogy nem magvarok keringenek odafenn. A mi szociális és egészségügyi ellátásunk ilyen hanyagságot nem tűrne. A szakszervezet azonnal a kör­zeti orvoshoz küldené őket. Az SZTK megállapítaná, hogy lázasak és kiírná őket betegállományba. Akkor pe­dig nem lehet házonkivill, pláne Földön kívül tartóz­kodni, mert bármelyik perc­ben jöhet a beteplátogaló. Aztán az illetékesek meg­vizsgálnák, hogy mitől is. fáztak mén odafent. Lehet, hogkinyitották az űrkabin ablakát? Szándékosan csi­náltak huzatot’! Nehéz kér­dések és lejövetelük után álmosán megizzasztaná majd őket. Persze az is lehet, ho^y a magyar űrhajósok nem jönnének le onnan föntről, inkább náthásán, ürzsebken- dőbe trombitálva keringe­nének. Ismerik ők a beteg- állományt. Inkább 11 napig a Föld körül megfázva, kö­högve, mint végigjárni az SZTK-t, különféle igazoláso­kért, beteglapokért, orvos­ságért. Ráadásul még a fi­zetésük egynegyedét is le­vonnák. Hát nem egysze­rűbb náthásán lebegni, tá­vol az SZTK-tól, betegláto­gatótól? És az sem közömbös, hogy amíg Földön kívül vannak, a 31 forintos napidíj is jár. e. Egy, s más DÖNTÖ ÉRV — Kérek egy jegyet « halnap esti filmhez. — Milyet? — Ha lehet középre. — Lehet tíz forintos? — Igen. — A tizennegyedik sort ajánlanám. Az a nézőtér két oldala közötti átjáró utáni sor. Ott kényelmesen ki­nyújthatja a lábait. — Nagyszerű, de árulja el, hogy miért jó, ha ki­nyújthatom a lábam? — Tetszik tudni mostaná­ban sűrűn játszunk magyar filmet. — Na és? — Hát mégiscsak kényel­mesebb kinyújtózva szundi­kálni. Nem igaz? — De. Kérem a jegyet a tizennegyedik sorba. MÉGEGYSZER BUSZ Pontosan egy hónappal ezelőtt tettem szóvá, hogy a szolnoki autóbuszok a késő esti órákban meglepően für­gék, a menetrend szerinti időnél 5—6 perccel koráb­ban járnak. Vártam, hogy a buszvezetők, vagy az AKÖV illetékesei majd je­lentkeznek valamiféle ma­gyarázattal, vagy jó szolnoki szokás szerint erélyes tilta­kozással. Az elmúlt egy hó­nap alatt azonban senki a füle botját sem mozdította. Ez persze még nem lenne baj, ha a buszok azóta pon­tosan, menetrend szerint járnának, vagyis, ha szóban nem is, de tettekben tör­tént volna valami. Nos, tör­tént is: az elmúlt héten a várost átszelő késő esti já­ratok a korábbi 5—6 perc helyett 8—10 perccel ko­rábban indulnak a megálló­ból. Mentségükre szolgáljon, hogy azért a várakozó uta­sokat felveszik. Lehet ennél többet kívánni? — egy —. Érdeklődési „körök”

Next

/
Thumbnails
Contents