Szolnok Megyei Néplap, 1968. november (19. évfolyam, 257-281. szám)
1968-11-12 / 265. szám
i® Es abross Nebuló I. Nebuló II, A nyáron Firenzében jártunk és kószálás közben megéheztünk. Délfelé járt az idő, ebédelni kellene. Az ismerősök jó előre figyelmeztettek, hogy ne fehér abrosszal terített vendéglőben étkezzünk, mert ott a teríték árát is felszámítják. A feleségem, aki kardigánvalutában számolt, egyre bíztatott, hogy menjünk be a mellékutcákba, ott majd találunk tarkaabroszos vendéglőt. Így is lett. Leültünk a zöldkockás abroszú asztalhoz, jött a piniér és mondtuk. hogy ebédelni akarunk. Abban a pillanatban a pincér lekapta az asztalról a tarka abroszt és kicserélte fehérre. í\eveién Erzsébet néném büszke fiatalos külsejére és nagyon nem szereti, ha néninek szólítják. A napokban dolga volt egyik boltban, ahol egy bizonyos kartársat keresett. Az üzletben egy fiatalember fogadta és megkérdezte: — Mit óhajt a néni? Több sem kellett Erzsébetemnek. Jól megmosta a fiú fejét. Kikérte magának a nénizést és szenvedélyes kiselőadás keretében magyarázta meg a fiatalembernek, milyen felháborító tapintatlanság, minősíthetetlen neveletlenség, megengedhetetlen bizalmaskodás egy vadidegen hölgyet, vevőt egyszerűen néninek nevezni. Majd kifulladva, a méregtől pirosán közölte, hogy kit keres. A fiatalember a szózáportól megijedve, riadtan szólt oda nem messze álló kollégájának: — Téged keres a nő! Próbafűtés — Vegye ezt le Mancika! Gyengéd célzás Éppen végeztünk a vacsorával és a teánál tartottunk, amikor beállított a barátom két kamasz fia. Leültettük őket, a lányom csészékért szaladt, és a feleségem a fiúknak is töltött teát. — Bizonyára otthon is citrommal szoktátok inni a teát — mondtam, a citromprést feléjük nyújtva. — Persze, csakis — válaszolt az egyik fiú a tálalóra sandítva —, de nálunk egy kis sonkát és kolbászt H bele aprítanak. Kép szöveg nélkül IMPORT-HUMOR A vadász dicsekszik ismerőseinek: — Tigrisre vadászni nagyon egyszerű. Ügy égnek a szemei, mint két fáklya. Már 50 lépésnyi távolságból is látni. Csak a szeme közé kell célozni — és kész. Egy idő múlva a dicsekvő vadász zsákmány nélkül tér vissza. Ismerősei megkérdezik: — Hol a tigris? — El sem hiszitek, milyen ravaszak ezek a bestiák! Mostanában kettesével járnak és mindegyik behunyja az egyik szemét; Az ember lő, mire a tigrisek szétszaladnak. ☆ Egy képzőművészeti kiállításon egy asszony, figyelemmel tanulmányoz egy képet, amely kép egy tájat ábrázol nyáron. Azután előveszi noteszét és feljegyzi a festő nevét és a kép címét. — Meg akarja vásárolni a festményt — kérdezi a kiállítás titkára? — Nem, hanem meg akarom kérdezni a művészt: hol festette ezt a képet. Szívesen elmennék oda nyaralni. E. R. A Kakas feladványa Hivatali csoportkép. Kérjük olvasóinkat, fejtsék meg, hogy melyik közülük a főnök. Klipbe a divat — (Zsoldos Sándor rajza) Az ebadta — (A Schweizer Illustrierte karikatúrája) Amíg az olimpia résztvevői kétezer méter magasban futnak, ugranak, dobivikvi- lágcsú-sokat, addig az Apolló űrhajó utasai több ezer kilométemui magas-ágban lebegnek súlytalanul és náthásán. Ez ma a főtéma; ma- tízes náthával küszködnek szegények mind a hárman. És ráadásul az űrhajózási hivatal ahelyett, hogy intézkedne, napokon keresztül csak tanácsokat ad a három árva Jebeaő embernek, hogy hogyan fújják az orrukat, milyen orvosságot szedjenek. Hiába meglátszik, hogy nem magvarok keringenek odafenn. A mi szociális és egészségügyi ellátásunk ilyen hanyagságot nem tűrne. A szakszervezet azonnal a körzeti orvoshoz küldené őket. Az SZTK megállapítaná, hogy lázasak és kiírná őket betegállományba. Akkor pedig nem lehet házonkivill, pláne Földön kívül tartózkodni, mert bármelyik percben jöhet a beteplátogaló. Aztán az illetékesek megvizsgálnák, hogy mitől is. fáztak mén odafent. Lehet, hogkinyitották az űrkabin ablakát? Szándékosan csináltak huzatot’! Nehéz kérdések és lejövetelük után álmosán megizzasztaná majd őket. Persze az is lehet, ho^y a magyar űrhajósok nem jönnének le onnan föntről, inkább náthásán, ürzsebken- dőbe trombitálva keringenének. Ismerik ők a beteg- állományt. Inkább 11 napig a Föld körül megfázva, köhögve, mint végigjárni az SZTK-t, különféle igazolásokért, beteglapokért, orvosságért. Ráadásul még a fizetésük egynegyedét is levonnák. Hát nem egyszerűbb náthásán lebegni, távol az SZTK-tól, beteglátogatótól? És az sem közömbös, hogy amíg Földön kívül vannak, a 31 forintos napidíj is jár. e. Egy, s más DÖNTÖ ÉRV — Kérek egy jegyet « halnap esti filmhez. — Milyet? — Ha lehet középre. — Lehet tíz forintos? — Igen. — A tizennegyedik sort ajánlanám. Az a nézőtér két oldala közötti átjáró utáni sor. Ott kényelmesen kinyújthatja a lábait. — Nagyszerű, de árulja el, hogy miért jó, ha kinyújthatom a lábam? — Tetszik tudni mostanában sűrűn játszunk magyar filmet. — Na és? — Hát mégiscsak kényelmesebb kinyújtózva szundikálni. Nem igaz? — De. Kérem a jegyet a tizennegyedik sorba. MÉGEGYSZER BUSZ Pontosan egy hónappal ezelőtt tettem szóvá, hogy a szolnoki autóbuszok a késő esti órákban meglepően fürgék, a menetrend szerinti időnél 5—6 perccel korábban járnak. Vártam, hogy a buszvezetők, vagy az AKÖV illetékesei majd jelentkeznek valamiféle magyarázattal, vagy jó szolnoki szokás szerint erélyes tiltakozással. Az elmúlt egy hónap alatt azonban senki a füle botját sem mozdította. Ez persze még nem lenne baj, ha a buszok azóta pontosan, menetrend szerint járnának, vagyis, ha szóban nem is, de tettekben történt volna valami. Nos, történt is: az elmúlt héten a várost átszelő késő esti járatok a korábbi 5—6 perc helyett 8—10 perccel korábban indulnak a megállóból. Mentségükre szolgáljon, hogy azért a várakozó utasokat felveszik. Lehet ennél többet kívánni? — egy —. Érdeklődési „körök”
