Szolnok Megyei Néplap, 1968. november (19. évfolyam, 257-281. szám)
1968-11-02 / 258. szám
2 SZOLNOK MEGYE! NÉPLAP 1968. november Az USA beszüntette a VDK efeni légi, tengeri és tüzérségi támadásokat (Folytatás az 1-es oldalról). A VDK párizsi küldöttségének sajtóközleménye elleni erőszak aikalmazásáJohnson elnök a televízió képernyőjén a VDK elleni bombázások beszüntetésének bejelentése közben Xuan Thuy állammjniszter, a párizsi előzetes megbeszéléseken részvevő VDK-kül- döttség vezetőjének szóvivője pénteken a következő sajtóközleményt tette közzé: „1968. október 30-án Har- riman nagykövet és Vance nagykövet, az Egyesült Államok kormányának képviselői értesítették Xuan Thuy áUaminisztert, a VDK kormányának képviselőjét, hogy Lyndon B. Johnson, az Egyesült Államok elnöke 1968. október 31-én g*»ít éjfélkor, vagy 1968. november 1-én hajnali 1 órákor utasítást ad a légi, tengeri és tüzérségi bombázások és minden más olyan cselekmény megszüntetésére, amely a Vietnami Demokratikus Köztársaság egész területe Harriman nyilatkozata A verein Harriman, a Párizs megbeszéléseken résztvevő amerikai küldöttség vezetője pénteken interjút adott a francia televíziánaiki Az adást az Egyesült Államokba is közvetítették távközlési mesterséges hold segítségévek Harriman kijelentette: re- méli. hogy Dél-Vietnam és a DNFF képviselői részt tudnak venni már a jövő hét szerdájára kitűzött ülésen. Elképzelhető azonban, hogy a saigoni kormány még nem készült fel teljesen a kibővített tárgyalásokra és delegációját nem tud’-» kijelölni szerdáig. Vannak azonban olyan kérdések, amelyeket távóüétükben is fél lehet vetJohnson bejelentésének világ visszhangja val kapcsolatos, és hogy ez az utasítás 12 órával később lép teljes egészében hatályba. A vietnami probléma békés rendezésének keresése céljából 196« november 6-án nem korábban Párizsban sor kerül egy találkozóra, amelyen részt vesznek a Vietnami Demokratikus Köztársaság, a Dél-Vietnami Nemzeti Felszabadítás! Front, az Egyesült Államok és a Vietnami Köztársaság képviselői. Xuan Thuy államminiszter tudomásul vette az Egyesült Államok kormánya képviselőinek fenti közlését és azt továbbította a Vietnami Demokratikus Köztársaság kormányához’’. ni az első ülésen. Ez elsősorban a katonai hadműveletek csökkentésére vonatkozik. Harriman megismételte Johnson elnök nyilatkozatának azt a kitételét, hogy a DNFF bevonása a párizsi tárgyalásokba nem jelenti azt, hogy az Egyesült Államok elismeri ezt a szervezetet. A veterán amerikai diplomata figyelmeztetett arra, nehogy túlságosan gyors eredményeket várjanak a második szakaszukba lépő tárgyalásoktól. Harriman közölte, megállapodás született arra vonatkozóan. hogy a kibővített tárgyalásokon bármelyik fél bármilyen témát felvetheti A világ követelésére De Gaulle elnök az EJysee- palota által közzétett rövid nyilatkozatában „dicséretre méltó” lépésnek nevezte az Egyesült Államok elnökének döntését és hangsúlyozta, hogy ezáltal „megnyílt az út, amely élvezethet az ellenségeskedések beszüntetéséhez, majd az indokínai békéhez”. A francia elnök hangsúlyozza, hogy kormánya különös figyelemmel fogja kísérni « kibővített tárgyalásokat. Hírügyötkségek egybehangzó jelentései szerint Thieu, a dél-vietnami rezsim önöké egészen a Johnson-beszéd elhangzásáig ellenezte a VDK elleni bombatámadások beszüntetését. Annak ellenére, hogy Washingtonban úgy állították be a dolgot, mintha Thieu végülis hozzájárult volna a döntéshez, Saigonban hangsúlyozzák, hogy ilyen megegyezés nem történt. Bunker amerikai nagykövet, aki az utóbbi két hétben 15 ízben tárgyalt Thieu- val, a csütörtökről péntekre virradó éjjel is megbeszéléseket folytatott vele. Thieu főleg azt ellenezte, hogy a párizsi tárgyalásokon részt vehessen a DNFF küldöttségle is. A várható dél-vietnami ellenkezés leszerelését szolgálta Bunker nagykövet pénteken elhangzott nyilatkozata, amelyben az amerikai lépés jelentőségét méltatva szükségesnek tartotta hozzátenni, hogy „országom minden kétséget kizárólag továbbra is szilárd támogatást nyújt a Vietnami Köztársaság (Dél- Vietnam hivatalos elnevezése) kormányának és népének”. Bunker hangsúlyozta, hogy az amerikai kormány együtt akar működni a saigoni rezsimmel a konfliktus rendezésében. Sharp kanadai külügyminiszter „bátorítónak” nevezte az amerikai kormány lépését és kijelentette, hogy országa kész szerepet játszani a vietnami béketrágyalá- sokban, ha azt mindkét fél óhajtja. (Mint ismeretes, Kanada tagja az 1954-es genfi megállapodások értelmében felállított nemzetközi ellenőrző bizottságnak.) A japán kormány nevében Kimura kabinetfőnök külön- nyilatkozatban jelentette be országa megelégedettségét és kifejezte meggyőződését, — hogy az intézkedés által nagy lépés történt a vietnami béke elérése felé. Dél-Korea sajnálattal fogadta a hírt. A kormány szóvivője azt fejtegette, hogy a döntés kizárólag amerikai belpolitikai meggondolások alapján született, figyelmen kívül hagyva a dél-vietnami nép érdekeit. talos nyilatkozat eddig még nem hangzott el. Az AP hír- ügynökség értékelése szerint megoszlanak a vélemények a túlnyomórészt katonai képviselőkből álló kormányon belül. Ausztráliában óvatosan reagáltak a Johnson-beszéd- re. Gorton miniszterelnök közölte, hogy az Egyesült Államok tájékoztatta kormányát azokról az indokokról, amelyek alapján a döntést meghozták. Reméljük — mondotta —, hogy az elkövetkező események beigazolják e feltevések helyességét. Manilában hasonlóan „féltő” hangnemben jutott kifejezésre a Fülöp-szigeti álláspont. A külügyminisztérium szóvivője szerint kockázatos lépésről van szó, mivel nincs megfelelő biztosíték arra, hogy Hanoi csökkenti a harci tevékenységet. Indira Gandhi rövid nyilatkozatában méltatta Johnson „bölcs és bátor” döntését és kifejezte köszönetét mindazoknak, akik hozzájárultak ehhez a reménytkeltő és és régvárt fejleményhez”. Bonnban a kormány sajtó- hivata nyilatkozatban üdvözölte Johnson beszédét, — amely „ismét bebizonyította, hogy az Egyesült Államok kormánya kész végetvetni a vietnami háborúnak”. — A bonni kormány — hangzik a nyilatkozat — elvárja, hogy a másik fél meg fogja érteni eme fontos döntés jelentőségét. Ha az amerikai elnök megtartja szavát, akkor a tegnapi estével lezárult a vietnami nép ellen viselt háború egyik legszégyenteljesebb szakasza: a Vietnami Demokratikus Köztársaság bombázása és partvidéki településeinek tüzérségi rombolása. Négy esztendőn át, néha napi 120—130 bevetésben zúdították rettenetes terhüket a legkorszerűbb amerikai repülőgépek egy szuverén, velük hadiállapotban nem álló ország városaira, közúti berendezéseire, szalmatetős falvaira, s óriási áldozatokkal létesített, új ipari központjaira. Négy esztendőn át golyósbombákkal, repeszekkel, izzó napalmmal gyilkolták, pusztították ennek az országnak a lakóit, nem kímélve gyerekeket, asszonyokat, senkit... Óhatatlanul erre kell gondolnunk most, amikor Johnson rendelkezésére az Egyesült Államok hadigépezete feltétel nélkül beszünteti a VDK elleni támadásait. Az amerikai elnököt — ugyanazt az embert, aki nemrég még támadásokra küldte repülőit — aligha a lelkiismeret késztette arra, hogy ma mást tegyen, mint amit négy esztendőn át művelt. 0 most „kölcsönös engedmények” eredményének tünteti fel lépését, holott mindenki tudja, hogy a VDK nem tett, nem is tehetett semmiféle engedményt, hiszen az Egyesült Államok egyoldalú agresszív cselekedeteiről volt szó. A VDK négy éven át csak egyet tehetett, megszervezte az agresszorral szembeni népi ellenállást, a katonák és a lakosság hősiességére, fegyelmére, lelki erejére. s a testvérországok segítségére támaszkodva sikeresen megvívta a harcot az amerikai légierő és haditengerészet ellen. Még az Egyesült Államok szövetségesei is megállapítják ma a sajtójukban, hogy Johnson „túlságosan nagy árat” fizetettetett az amerikaiakkal ezért a barbár légi- háborúért: repülőgépek ezrei, pilóták sokasága pusztult el Észak-Vietnam felett. Minden jóérzésű emberből világA CSKP KB elnöksége pénteki ülésén — amelyen Alexander Dubcek, a CSKP KB első titkára elnökölt — úgy döntött, hogy a Központi Bizottság plenáris ülését november közepére hívja össze. szerte csodálatot váltott H a VDK népének nagyszerű helytállása, s megvetést a leghatalmasabb kapitalista ország terrorháborúja. Az árba ez is beletartozott tehát: az Egyesült Államok politikájának példátlan méretű nemzetközi elszigetelődése. illetve bírálata. Soha még kormányra ily nagy nemzetközi nyomás nem nehezedett, mint Johnson kormányára. A bombázások beszüntetése világköveteléssé nőtt. Az ENSZ-ben a mi hazánk küldöttsége például már 1965 októberében kijelentette: ha az Egyesült Államok azt akarja, hogy a békés rendezés tekintetében komolyan vegyék, akkor első lépésként feltétel nélkül le kell mondania a VDK elleni valamennyi háborús cselekedetéről. Ennek a most megtett első komoly lépésnek a kierőszakolásában fontos szerepe van annak is,, hogy az amerikai tömegek nagy része kiábrándult ebből a háborúból, s szembefordult vele. Lehetséges, hogy a Johnson bejelentés időzítésében része van az elnökválasztás közelségének is. de ez csak mégin- kább aláhúzza a lényeget: azt, hogy a vietnami hadszíntéren elszenvedett kudarcokhoz, a nemzetközi felháborodáshoz otthoni tömegnyomás is járult, s mindez együttesen kényszerítette ki a Johnson-féle vietnami politika felülvizsgálatának kezdetét. Mert ami eddig történt* azt valójában csak kezdetként értékelhetjük. Most megnyílik az út. hogy a párizsi tárgyalásokon megkezdődjék a vietnami probié- ra érdemi megvitatása. A harc még nem ért véget, a bombázás beszüntetése nem jelent még általános fegyverszünetet Vietnamban, s az út a békéhez még hosszú és rögös lesz, de ma már azt mondhatjuk: nem járhatatlan. Ha valaha, akkor most van igazán szükség arra, hogy a haladó világ fokozza az Egyesült Államokra gyakorolt nyomását, s a vietnami népnek adott támogatását KB novemberi plénuma szervezeti rendjét. A pártszervek tevékenységüket a párt, állami, gazdasági és társadalmi irányítás problémáinak gyors, aktív megoldására összpontosítják, következetesen szocialista alapon, kiindulva a jövő biztonsága megszilárdításából. Az elnökség jóváhagyta a RÉTI ERVIIKi A CSKP KB einö^sécténeV ülése Beregovoj ünnepélyes fogadása Moszkvában elnökjelöltek A SZORÍTÓBAN (II.) HÜMPHREY ÉS ÁRNYÉKA Georg?) Beregovoj ezredes, a Szojuz—3 űrpilótája pénteken többórás repülőút után Bajkonurból megérkezett a szovjet fővárosba. A különgép magyar idő szerint déli 12 óra előtt szállt le a kozmosz hőse tiszteletére zászló és virágdíszbe öltözött vnukovói repülőtéren; Itt a tizenkettedik űrhajóst, Leonyid Brezsnyev, Nyiko- laj Podgomij, Alekszej Koszigin, valamint a szovjet párt és állam más vezető személyiségei, Leonov, Nyikola- jev, Tyereskova és más űrhajóstársai, Beregovoj 70 éves édesanyja. Marija Szemjanov- na és felesége, Ligyija fogadták. Az ünnepélyes eseményt egyenesből közvetítette a moszíkvai rádió és televízió. Kint voltak a repülőtéren a Moszkvában működő külföldi tudósítók, a világsajtó képviselői; Georgij Beregovoj, a szovjet hadsereg repülő ezredesi egyenruhájában lépett ki a négymotoros IL—18-as különgépből. A megjelentek „hurrá!” és féljen” kiáltásokkal üdvözölték a kozmosz hősét, aki a repülőtérre leterített vörös szőnyegen határozott léptekkel haladt a díszemelvényhez és ott Jelentést tett a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének és a szovjet kormánynak. Jelentette, hogy a Szojuz—3 űrhajó feladatát sikeresen telejsített a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 51. évfordulójának előestéjén. az űrhajó berendezései kifogástalanul működtek. Ezután a repülőtéren felállított lövegek 21 díszlövést adtak le Georgij Beregovoj tiszteletére, miközben a zenekar a szovjet himnuszt játszotta. A repülőtéri fogadtatás után Georgij Beregovoj útja a Kreml kongresszusi palotájába vezetett,- ahol forró hangulatú nagygyűlésen találkozott a moszkvaiakkal. A nagygyűlésen Nyikolaj Podgornij, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének elnöke taps és éljen kiáltások közepette nyújtotta át Georgij Beregovojnak, a legmagasabb szovjet kitüntetést, a Lenin-rendet és egyben átadta a Szovjetunió Hőse címmel járó aranycsillagot, valamint az űrhajós jelvényt is. A Legfelső Tanács elnökségének elnöke azt is bejelentette, hogv az űrhajósok fasorában felállítják a 12. űrhajós bronzból készült mellszobrán A thaiföldi kabinet rendkívüli ülést tartott, de hivaMeghalt Papandreu Pénteken hajnalban súlyos gyomorműtétet követően meghalt a 80 éves Georgiosz Papandreu, a görög politikai élet egyik legnépszerűbb alakja. Papandreu az 1930-as évek elején kapta első miniszteri megbízatását, előbb a gazdaságügyi, majd az oktatásügyi tárcát. Élete folyamán többször is volt börtönben, így a húszas évek elején, amikor egy királyellenes cikke miatt katonai bíróság ítélte el, 1942-ben Mussolini fekete- ingesei börtönözték be ellenállási tevékenysége miatt. 1967. április 21-én, a katonai puccs éjszakáján ismét letartóztatták. Megválasztott miniszterelnök csak 1963-ban lett, amikor pártja győzött Karaman- lisz nemzeti radikális uniójával szemben. 1965-ben, amikor Konstantin király megakadályozta Papandreut abban, hogy a hadseregből kizárja a joboldali tiszteket, politikai válság tört ki, amelynek következtében a miniszterelnök lemondott. 1967 áprilisa óta kasztri házában élt kényszerű visszavonultság- tar *,Hubert Horatio Hum- phrey november 6-án úgy fog felébredni, mint az Egyesült Államok elnöke” — mondotta Johnson elnök nemrégiben tartott kortesbeszédében. H. H. H-nak azonban egyelőre nehéz éjszakái vannak. A közvéleménykutatások csaknem bizonyosra veszik vereségét. Pedig, ha igaz az amerikai mondás, hogy az alelnök csupán egy szívdobbanásnyi- ra van a Fehér Háztól, Hum- phrey esetében ez kölcsönösen így volt. 1911. május 27- én a dél-dakotai prériken született. Apjának, drugste- re-je volt, az amerikai életformának ebben a sajátságos vegyeskereskedésében töltötte ifjúkorát a kis Hubert. Visszaemlékezve gyermekkorára egyszer elmondotta: arról álmodott, hogy valamikor egy nagy szupermarketja lesz. Ellenfelei szerint ezekből az időkből maradt meg arcán a soha el nem fogyó, a vevőket mindig készségesen kiszolgáló mosoly. Először gyógyszerészeti tanulmányokat végzett, majd feleségének tanácsára folytatta tanulmányait az állam- tudományi szakon. A tehetséges fiatalember gyorsan emelkedett felfelé, 34 éves korában Minneapolis polgár- mestere, majd a hagyományosan köztársasági Minnesota államnak első demokrata párti szenátora. (Jelenleg McCarthy ugyanennek az államnak szenátora). Az 1940- es évek végén szenvedélyesen liberális nézeteiről híres, s igen élesen bírálja a koreai háborút. Johnson azért választja maga mellé alelnö- kül később, mert Humphrey feje felett ennek a liberális múltnak glóriája sugárzik. (Ahogyan Kennedynek a déli konzervatív Johnsont kellett választania a demokrata apparátus támogatásának biztosítására). A Johnson mellett eltöltött négy év azonban elegendő volt népszerűségének és erkölcsi tartalékának teljes elvesztéséhez. Ebben a helyzetben érte Humphreyt Johnson visszavonulásának bejelentése. Elvben megnyílt előtte az elnökjelöltséghez vezető út, de olyan körülmények közöttj amikor tekintélye mélypontra süllyedt. Megpróbálta magát óvatosan elhatárolni Johnsontól. („Ha majd elnök leszek, nem leszek többé alelnök...”), de ugyanakkor mégis csak főnöke támogatásától függött a demokrata pártgépezet segítsége. Humphrey megkezdte kínos tojástáncát, amelyre mindvégig rányomta bélyegét: az árnyék, a johnsoni politika. Amerikai megfigyelőknek az a véleménye, hogy Johnson tulajdonképpen nem kívánja alelnökének győzelmét. Hiszen, ha továbbra is demokrata adminisztráció maradna, el kellene ismernie személyes politikájának kizárólagos csődjét. Ezért a kompány sorsdöntő időszakában többször meghazudtolta, szinte kinevettette al- elnökét, s csak 12 óra előtt 1 perccel mondta el kincstári optimizmustól telített kortesbeszédeit. H. H. H. küszködését a Washington Post ahhoz hasonlította, mint amikor egy zsoké úgy akarja megnyerni a lóversenyt, hogy magfi rohan, hátán a lovait
