Szolnok Megyei Néplap, 1968. november (19. évfolyam, 257-281. szám)
1968-11-09 / 263. szám
1968. november 9. SZOLNOK MEGTEI NÉPLAP $ Könyv a könyvvásárlásról és könyvolvasásról o Újszerűén elemzi Mándi Péter a könyvolvasás és vásárlás hazánkban kialakult szokásait. Évente országosan 800 millió forint körüli a hazai könyvforgalom volumene, ez pedig felér a televíziókészülékek belföldi forgalmával, s csaknem hatszorosa a rádió- készülékek forgalmának. ,,Érdemes tehát vizsgálni a könyvkereslet és kínálat sajátos világát, a közgazdasági és kulturális jelenségek ezen együttesét” — állapítja meg a szerző. Hiszen ha elhanyagoljuk a kereskedelmi, gazdaságossági, szervezési szem-, pontokat a könyvterjesztési, vagy esetleg olykor a könyvtári munkában, ezt a kulturális eredmény is megsínyli. Ha pedig elfeledkezünk a a könyv kultúrát hordozó s közvetítő szerepéről, a gazdasági eredményeket, sikereket is veszélyeztetjük. Ez a komplex szemlélet vonul végig ezen az ilyen szempontból úttörő jelentőségű tanulmányon. A könyv szerzője — egy reprezentatív felmérés nyomán kimutatja, hogy hazánkban az olvasott könyvek 21.8 százaléka a közkönyvtárból kölcsönzött, s ugyanannyi a barátoktól, ismerősöktől olvasásra kölcsönkért könyvek aránya is. Szembetűnő tehát az önálló olvasásra vagy ajándékba vásárolt könyvek mellett a baráttól, ismerőstől kölcsönkért könyveknek a szerepe is. A kevesebbet olvasó rétegekre éppen az ismerősöktől való kölcsönzés a jellemző. Hozzávetőleges számítások szerint Magyarország 7,5 millió felnőtt lakosságából körülbelül 1,8 millió olvas rendszeresen, 2,7 millió időnként, a könyvet nem olvasók száma pedig 2,9. millió. De a könyvet nem olvasók, csoportja' 'kém ‘é’gjFséghá, — " j mutatja ki Mándi Péter; Legalább két csoportra oszthatók ugyanis a nem olvasók. Az újságot sem olvasókra s az újságolvasókra. S az újságot nem olvasók sem analfabéták feltétlenül. Hiszen közülük sokan tudnak olvasni, egy-egy iratot, levelet el is olvasnak. De sokan már idősek közülük. S ők újságolvasókká még válhatnak, de könyvolvasókká már nem valószínű. Így — állapítja meg Mándi — valójában öt jellegzetes érdeklődési szintet lehet felvázolni az olvasás terén. Vannak újságot sem olvasók, újságot időnként olvasók, újságot rendszeresen, de könyvet, folyóiratot nem olvasók, az időnkénti könyvolvasók, s a rendszeres könyvolvasók. Mindez, —mutat rá a könyv szerzője — a sajtónak nagy szerepét bizonyítja. A sajtó résztvállalása a közművelődésben rendkívül jelentős. E kitűnő tanulmány elemzi azt is, hogy Magyarországon 1 lakosra 50 Ft körüli értékű könyvvásárlás jut átlagosan. Az értelmiség és az alkalmazottak együttesen a lakosság könyvforgalmának mintegy felét vásárolják. A munkás- osztály ma már arányának megfelelően vesz könyvet. A mezőgazdaságban dolgozók viszont, jóllehet a keresők egyötödét alkotják, csak 6,1 százalékban veszik ki részüket a könyvforgalombólj Mándi Péter vizsgálja az olvasmányok műfaji megoszlásának törvényeit is. Kimutatja, hogy a magasabb iskolai végzettségű, s műveltebb olvasók több mai szép- irodalmat, külföldi irodalmat; ismeretterjesztő és szakirodalmat olvasnak, s kevesebb klasszikust. Az alacsonyabb iskolázottságú rétegek körében viszont mindennek az ellenkezője figyelhető meg. Külön fejezet foglalkozik Mándi Péter könyvében a közönség tájékoztatásának helyzetével, ,,Alig van még egy szakma, ahol a közönség tájékoztatása olyan elengedhetetlen lenne, mint a könyvkiadásban, kereskedelemben” -r~ állapítja meg a szerző.,,Pedig nincs olyan szakma, mely ^áhnyí' új cikkel jelenné fneg‘ hapontá a piacon, mint éppen a könyvkiadás. Az új könyv sokkal inkább új, eredeti ég egyéni, mint ameny- nyire egy — akár exclusiv termékként gyártott — új harisnya, kesztyű, vagy cipőtípus. Különösen szembetűnő, — írja Mándi, — hogy az olvasóknak a bolti eladókkal Kevesebb lesz a kilós fehér Ä szolnoki Sütőipari Vállalat nem a legkellemesebb meglepetéssel szolgált a város élelmiszer kereskedelmének és a kenyérfogyasztóknak. Mivel Szolnok minden egy éven felüli lakosa kenyérfogyasztó (!), így kivétel nélkül mindenkit érdekel mivel „lepte meg” a sütőipar a várost. A vállalat igazgatója bejelentette minden érdekeltnek, hogy november 11-től a korábbi 80 mázsa helyett csak 50 q egy kilogrammos fehér kenyeret fognak sütni. Szándékukat a Ság- vári út 9 szám alatti 1-es számú sütőüzem leállítása indokolja. — Munkavédelmi szempontból tűrhetetlen állapotok uralkodtak a pékségben. Ez az intézkedés nem jelenti egyben azt is, hogy Szolnok lakosságának 30 mázsa kenyérrel kevesebb fog jutni naponta. Kétkilogram- mos fehér kenyérből annyival többet kapnak az üzletek, mint amennyi a kilogrammosból hiányozni fog. Nem kapnak kilós fehéret a Szolnok környéki helységek sem. Helyette ott is kétkilo- grammosból elégítik ki az igényeket. Ez az állapot az üzem rekonstrukciójának a befejezéséig, előreláthatólag áprilisig fog tartani. Biztosan sok olvasóban felmerül a kérdés, miért nem oldja meg valamiképpen a sütőipar és a tanács kereskedelmi osztálya ezt a problémát? Miért nem lehet átmeneti megoldást találni (munkaszervezéssel, vagy egyéb intézkedéssé1), ne csökkenjen a közkedvelt kilós fehér kenyér mennyisége, ne legyen kisebb a nagy nehézségek árán eddig megteremtett pékáru választék? Kiderült, a legfőbb gondot nem is az említett sütőüzem leállítása okozta. Munkaerő átcsoportosítással a József Attila úton lévő két sütődében is be lehetne indítani még egy-egy műszakot. Ti- szaföldváron is lenne ilyen lehetőség. De nincs munkaerő. A szolnoki Sütőipari Vállalatot rövid idő alatt huszonkét szak- és betanított munkás hagyta ott. A baj, ahogyan mondani szokták nem jár egyedül. Most azonban még nem any- nyira nagy. „Csupán” a fogyasztókat állították kényszerhelyzet elé. „Ha nincs elég kilós, vásárolnak a két- kilósból.” Végre fel kellene azonban figyelni mindazoknak, akiket érint, a levegőben lógó nagyobb bajokra is. Történetesen arra. hogy a sütőipar Szolnokon nagyon rossz körülmények között dolgozik. Több üzeme teljesen elavult, maga a központi üzem. a kenyérgyár, hat, vagy nyolc éve nem állt le nagyjavítás céljából. Azután itt van a szakmunkás probléma is. A pékek száma — talán a bérezés. talán a rossz munka- körülmények miatt — rohamosan fogy, utánpótlás alig van. Ezek a legsúlyosabbak, de elegendők ahhoz, hogy a jelenleginél sokkal nagyobb gondokat okozzanak azoknak, akik a város kenyérellátásáért felelősök. bj — való kapcsolata sem kielégítő. Érdekes az is, hogy hazánkban a munkás vásárlóknak fele az üzemben vásárol könyvet, az üzemben működő könyvterjesztőktől. Egy- harmada üzemben és üzletekben egyaránt. Az értelmiség körében viszont éppen fordított a helyzet. Rendkívül hasznos, tanulságos munka ,,A könyv és közönsége”, Mándi Péter csaknem háromszáz oldalas elemző tanulmánya. Dicséret illeti a kiadót is a munka megjelentetéséért. Ezernyolcszáz példányban jelent meg a tanulmány. Könyvtárosoknak s a könyvterjesztésben tevékenykedőknek egyaránt elengedhetetlenül szükséges, állandóan használandó, igényes kézikönyv is egyben ez a munka. Cs. (*) Mándi Péter: A könyv és közönsége. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Bp. 1968. Kitüntetések A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 51. évfordulója alkalmából a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa munkájuk elismeréseként a M u rikac rdemren d ezüst fokozatával tüntette ki Pompor Istvánnét, az MSZMP Szolnok megyei Oktatási Igazgatóságának tanszékvezetőjét. A Munkaérdemrend bronz fokozatát Kovács Istvánná, a kunszentmártoni járási pártbizottság szakelőadója. valamint Budai Mihály. a Szolnok megyei Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat igazgatója kapta. Az ünnep alkalmából több munkásőrt is kitüntettek. A Haza Szolgálatáért Érdemérmét kilencen. 'g- Közbiztonsági Érmet hárman kapták még. Rajtuk kívül több mint hatvan munkásőr részesült országos és megyei parancsnoki dicséretben, oklevél és tárgyjutalomban. Közelharc az ép fogakért Dr. Balogh Károly fogorvos professzor nyilatkozata Az Egészségügyi Világszervezet megállapítása szerint a fogszuvasodás a legelterjedtebb betegség a világon; A fogszuvasodás ég a fogágy- betegség gyógyítása és a bekövetkező foghiányok pótlása nemzetgazdasági szempontból mindenütt nagy terhet jelent. Hazai állami betegellátásunk rendelési óráinak mintegy harmadrészét a' fogászat veszi igénybe és még ez sem elégíti ki az igényeket. Ez is igazolja, hogy a fog- és száj- betegségek megelőzésének milyen nagy a jelentősége. A fogbetegségek megelőzése egyszerűbb és olcsóbb eljárás lenne, mint a munka- és az időigényes gyógyításuk. Sajnos azonban világszerte kevés a fogorvos és ezek munkaidejét a gyógyítás szinte teljesein lefoglalja. November fogászati hónap. Fő célkitűzése az úgynevezett dentalis edukátio, ami fogászati oktatást, nevelést jelent, aminek keretében megismertetjük a fogazat biológiai értékét és közegészségtani jelentőségét. Miért van szükség a fiatalok és öregek dentalis eduka- tiójára? Azért, mert minél többet tud valaki a fogás szájbetegségekről, illetve ezeknek az egész szervezettel való kapcsolatáról, annál inkább meg fogja érteni a fogazat épségének az értékét. Célunk az is, hogy a helyes táplálkozással és száj hygié- nével nemcsak a fogazatot; mint rágószervet tartsuk meg épségben, az egész életen át, hanem tudatában kell lennünk annak is, hogy a tisz- tántartott, dohányzástól és alkoholtól nem irritált szájban a rákos betegségek sokkal ritkábban szoktak előfordulni; Ez időszerint az összes rákos megbetegedések kb. öt százaléka fordul élő a' szájban, ma még főképpen férfiaknál, de mivel a dohányzás és alkoholfogyasztás a nők körében is mindinkább elterjed, már mutatkozik ennek a hatása és gyakoribb lett a száj- rák a nőknél is. Sajnálattal kell megállapítani, hogy a tejfogak kezelését, gondozását nagyon elhanyagolják, mert legtöbben úgy vélekednek, hogy a tej- fogat maradó fogak váltják fel. Ez igaz, de tapasztalat azt is mutatja, hogy az olyan gyermekeknek, akiknek a tejfogai rosszak, a maradó fogai is korán elromlanák, mert az édességek tűzött fogyasztása, a kiadós rágás hiánya, valamint a fogak ápolatlansága, mint helytelen rossz szokások megmaradnak ugyanannál a gyermeknél a vegyes fogazat, majd a maradó fogazat időszakában ÍS; Bízunk abban, hogy a Fogászati Hónap, ez a közösség egészségvédelme érdekében tett újabb akció jelentősen hozzájárul a jó és szép fogaival többet mosolygó nemzedék életéhez. Hogyan fűtöttek elődeink Régi okleveleinkben már 1222-ben találkozunk n Szén- égethö névvel, 1285-ben Szén- égethő-pathikát említik, 1347- ben pedig bizonyos Péter mester viseli n Szénégethő (Zenegethew) vezetéknevet. Hyppolit esztergomi érsek (1486—96) számadáskönyvei szerint óriási összegeket fordít szén beszerzésére. Azonban korántsem a kőszénről, fontos modern energiaforrásunkról van itt szó, hanem a fából égetett faszénről. A fából égetéssel előállított szenet nálunk a középkorban a Pilis, a Gerecse s a budai hegyek szénégetői kas-számra mérték Nagy előnye a tűzifával szemben az, hogy nem volt kürtöteltömitő korma, hamuja is alig. Régészeink az Árpád-kori esztergomi királyi palotának és az óbudai (Kálvin utcai) királynéi kastélynak falaiban olyan kürtőjáratokat találtak, amelyek egy-egy ú. n. .,tüzes- házból” táplálkozó faszénfűtésnek a falakat átmele- gítö csatornái voltak. Legutóbb a margitszigeti apáca- kolostor és a budavári domonkoskolostor középkori falai között kerültek felszínre olyan fűtésberendezési maradványok, amelyek azt mutatják: nagyobb termek alatt — n régi rómaiak ún. hypo- caustumainak mintájára — padlófűtést alkalmaztak, a pince tűztere melegített& a földszint padlóját. Ennek üzemanyaga szintén a korom és hamu nélküli faszén volt. Faszénnel fűtötték a XIV. századtól a cserépkályhákat is. Füstjükre panaszkodik 1509-ben írt magyarországi versében Ariosto, a nagy olasz költő. Nálunk a kőszén termelését csak a XIX. század elején kezdték meg. Anglia híres kőszene is nehezen vált divatossá! 1307-ben 1. Edward király meg is tiltotta az akkoriban feltalált kőszén használatát — füstje miatt! Képzelt portré a főnökökről Egy pillanat! Még ne tegyék le a cikket. A cím senkit se riasszon, nem egészen portré ez, s nem is egészen képzelt. No! Én nem tudom, hogy Önök tudják-e hogyan készül egy cikk? Kimegyünk, valamiről valamit kérdezünk, valamiről valamit mondanak, s ebből a valamiből, valameny- nyit megírunk. Nekem is volt ilyen kérdésem; mondják már, milyen a főnök? S, hogy miért portrét írok? Mert hiszem, hogy a sok kifogás, egyben kívánság is. És akkor megszülethet az elképzelt főnök. A véletlen — (így kezdődött) — Sorban álltam egy pult előtt, ahol éppen nem tejet mértek: — Amíg ml nem csináltunk belőle brigádvezetőt, ember volt az.: . — Hagyd el, kitüntetést akar az is..* — Kutyába se néz. Csak melózzunk, köpjük ki a lelkünk. .: — Ne félj egyszer megmondom neki.;. — Egészségedre testvér. — Egészségedre, hogy az a.^ A szándék — (így folytatódott) — Kezdődjék ez a rész aforizmával; a rövid itallal öntözött barátság, ritkán hosszúéletű. Megvallom öntöztem. Ezek után már nem volt nehéz megtalálnom az említett brigádvezetőt: •— Hát nézze — mondta —•, s letörölte homlokáról a verejtéket — nem lenne rossz helyem, a kétezer összejön, mindenkinek; A brigádban szeretnek. Egyetlen baj van..: tudja a főnök..; A főnök, a művezető. — Miért? Milyen a főnök? — Kérem a pénz, mindenkinek pénz. Ha nincs meg, engem szidnak. A brigádvezető ütközőpont a művezető és az emberek között. Olyan brigádvezető volt a művezetőm is mint én. Kiemelték: Azelőtt együtt ittunk, most meg csak a főnökség érdekeit nézi. Ül az irodán magának, pedig az emberek között kellene neki lenni.:. No, persze: a művezető is sóhajjal kezdi. — Ütközőpont kérem a művezető, a brigádok meg az építésvezető között. Odafönt a határidőt nyomják, lent meg keresni akarnak. Vagy lentről haragszanak, vagy fent- ről. Ha nem káromkodik az ember az is baj, ha elkárom- kodja magát, az a baj. Vagy innen, vagy onnan, de mindig engem szidnak. Nem élet ez kérem.:. Megvallom, most zavarban vagyok. Megkerestem ugyanis az építésvezetőt. És az építésvezető ugyanígy kezdte: — Nem élet ez! Mindig rajtam csattan az ostor; Mindig rám haragszanak, vagy a határidőiért, vagy a keresetért: A főépítésvezető szigorú. Az én főnököm úgy elistemeli magát néha, hogy azt nem lehet nem továbbadni. Én is ember vagyok kérem. Meg aztán, ha kevés a pénz; Hát azt látni kéne! Amikor kineveztek, azt mondták: felelj meg a várakozásnak. Dehát hol,feleljek meg? A főnököm előtt, vagy az emberek előtt? Tudja maga mi az a homok? — Tudom — mondtam. — Dehogy is tudja — mondta, s én tudtam, hogy ő jól tudja, hogy én nem tudom. — A homok az kérem ,,segédanyag”; Ha rossz a norma, akkor jön a homok, hogy meg legyen a kereset, ha túl jó a norma, kell a homok, hogy... De ezt ne írja meg. A homok az, ami felett a brigádvezető szemeihuny, a művezető elfogad és az építés- vezető is aláír. Mert különben rossz a főnök.:* Hát lehet ezt abbahagyni? — (így folytatódik) — Megkérdeztem még húsz embert. Sajnos egyiküknek sem volt igazán jó főnöke, s közülük a főnököknek sem voltak igazán jó beosztottjai. Ezekután már elkészíthettem a képzelt portrét; a jó főnöknél sokat keresünk, de a jó főnök ezért nem követel. A jó főnök közülünk lesz főnök, de velünk iszik féldecit, sohasem a haragosainkkal. És a főnök a főnökével is iszik, mert ugyebár a homok, az homok, s mi is jól keresünk. A jó főnök lefelé alázatos, felfelé szigorú és következetes, a jó főnök.:. Belebuktam a vállalkozásba. Rájöttem: ebben a hazában jó főnök, — ha hihetek a beszélgetéseknek, — nincsen. A házigazdái, a sportolói, a viccteremtő magyar erényekhez, a főnökszidás mindenkor kötelező erénye is társul. Mert főnököket szidni természetes, főnököt szidni divat, beosztotti kötelesség, biztonsági szelep, hétköznapi kielégülés. .. — Egészségedre! — Egészségedre, hogy az a.: i Most megkérdezhetnék tőlem, hogy az én főnököm milyen? Mert hiszen nekem is van főnököm, de még a főnököm főnöke is elmondhatná, hogy milyen a főnök.. 1 De ennél én jobbat ajánlok. Ne mondjuk el! Itt ne mondjuk el. De ha egyszer úgy igazán magunkban maradunk, akkor képzelje ki-ki magának a főnöki portrét. No persze, úgy mintha maga is főnök lenne.:. mintha ő maga csak főnök lenne, .. a maga főnöke lenne..; És ha sikerül, hát akkor; — Egészségünkre. B. G. Űj üzemek, intézmények egész sorát avatták fel november 7-én. Kecskeméten a Szerszám- és Gépelemgyár új üzemét adták át ünnepélyesen az épülő lakónegyedekben pedig boldog lakók találtak új otthonra ezen a napon. Tiszakécske orvosi rendelővel, Ladánybene pedig óvodával gazdagodott. A Vas megyei Gencsapátiban és örimagyarósdon, továbbá Pásztón és Békés megye legfiatalabb falujában, Kertészszigeten, amely mindösz- sze 17 éve vált tanyavilág- ból községgé, művelődési házat avattak. Űj háromezer kötetes üzemi könyvtárat adtak át Hódmezővásárhelyen, a Csongrád megyei Mezőgazdasági Gépjavító Vállalatnál. Egerben két ABC-áruházat. Hatvanban szövetkezeti áruházat, Adá- cson új könyvtárat, Hevesen szolgáltatóházat adtak át rendeltetésének, Párádon pedig üzembe helyezték az új vízmüvet. Nyíregyháza- Antalbokorban pedig a fény ünnepe esett november 7-re: ezen az estén ünnepelt először villanyfénynél a tanya lakossága.
