Szolnok Megyei Néplap, 1968. november (19. évfolyam, 257-281. szám)

1968-11-06 / 261. szám

1968. november 6. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 KÉPERNYŐJE ELŐTT Mintha csak arra várt vol­na a televízió, hogy az olim­piai közvetítések véget érje­nek; máris színes és gazdag programmal lepte meg néző­it. Új típusú műsorokat indí­tott útjukra és a Péntekesti- Színházban eredeti tévéfilm bemutatójára is sor került; vasárnap pedig Hunyady Sándor legjobb novelláiból láthattunk színvonalas televí­ziós műsort. És ha ehhez hozzávesszük, hogy újabb le­hetőségekkel bővült a néző és a televízió egyre intenzí­vebbé váló közvetlen kap­csolata — lásd a Találkozás a 3-as stúdióban-t — a képer­nyő előtt bőséges élmény-al­kalom nyílott a néző számá­ra. Sőt, akinek kedve tartotta, kényelmes néző foteljét ideig­lenesen és képzeletében akár fel is cserélhette a „szerkesz­tői iasztallal”. A továbbiak­ban még inkább lehetőség Rangos örsi Ferne nevéhez fűződik, akit ezúttal legjobb írói ol­daláról láthattunk viszont. A most bemutatott Holtágban erőteljes drámaiságát, kiéle­zett konfliktusokat teremtő készségét, mesteri feszültség­teremtő képességét csodálhat­tuk meg. A téma ugyanis, amelyről tévéfilmje szól, egyáltalán nem ismeretlen. A tragikus végű szerelmi történetnek — Marko és Veronika tragédiá­jának — Shakespeare Rómeó és Júliája éppúgy lehet mo­dellje, mint a felszabadulás után született Talpalatnyi föld, vagy akár a Körhinta; Legfeljebb míg Mari és Máté boldogságának útjába „csak” a ,,főd a főddel házasodik” jól ismert falusi gyakorlata áll, a^Jdig Marko é® Veronika tra­gédiáját a faluban élő nem­zetiségiek- gyűlölködése -is okozza, örsi „újítása” épp aBDän van. hogy az esztelen, talán évszázadok óta alatto­mosan munkálkodó és olykor nyíltan kirobbanó szenvedé­lyekben keresi a szerelmesek tragédiájának okát. Drámai szuggesztivitásával azt kí­vánja felmutatni, hogy mi­lyen szörnyű és borzasztó tragédiákat produkált a faji gyűlölködés mindent megron­tó gyilkos szenvedélye; Sokác csak sokáccal háza­sodhat. a magyar csak ma­gyarral köthet házasságot! — íratlan törvény, aki nem tart­ja be — pusztulnia kell. Két­szeresen kell pusztulnia, ha egy szegény sokác legény egy gazdag magyar lányt szeret, örsi balladás hangvételű drá­májában így alkot végül egy­séget az osztályellentétből fakadó és nemzetiségi kü­lönbségből származó konflik­tus. Balatinácz Marko és Mol­nár Veronika szerelme ta­Hunyadi képernyőn — nem könnyű vállalkozás. Horváth Adám rendező azonban sikerrel bir­kózott meg a feladattal: hű­en visszaadni az író gondola­tait, s megéreztetni azt az ele­gáns humort, máskor köny- nyed szatírát, amellyel írójuk elmondja őket. Sikerült, ke­vés kivétellel. A Családi al­bumból vett részletek jól ké­szítették fel a nézőt a várható élményre, s a csattanós kezdő apró jelenettel a néző máris bent találhatta magát a Hu­nyady novellák világában. Maradéktalanul sikerült át­18 év feletti férfi és női segéd­munkásokat kampány­időszakra felveszünk. Jelentkezés: Szolnoki Cukorgyár, munkaügyi csoporti i. nyílik majd rá. Hiszen a most még csak a meghívott újságírók beszélgetésére szo­rítkozó Találkozás a követke­zőkben teljesen azon áll, vagy bukik, hogy a néző-szerkesz­tők milyen módon tudják az életből vett példákkal és ügyes ötletekkel táplálni. Mert annak ugyanis nem lenne túlságosan sok értelme, ha úgy, mint a közgazdasági vetélkedőn tette egy MÉH- ügyben reklamáló soproni né­ző, apró-cseprő ügyecskékkel hozakodnának elő az alkalmi szerkesztők. Megmozdult tehát a néiő, egyre gyakrabban nyúl a te­lefonhoz, vagy vesz tollat a kezébe — „szerkeszt” —; a televíziónak most már csak arra kellene ügyelnie, hogy a vállalkozó kedvű néző-szer­kesztők. vagy közbeszólók minél kevesebb bosszúságot okozzanak a képernyő előtt csak ülő nézőknek, bemutató vasszal egyben a társadalmi „feltámadás” első napjaiban született, de az újabb tavaszt már nem érhette meg. A templomnál látták meg elő­ször egymást, s a templom mögötti kis utcánál találkoz­tak utoljára. Markóból újföldes gazda lehetett volna, de már nem volt több földre szüksége, mint ahol holtában megpi­henhet. Ide vezetett az eszte­len gyűlölködés! Megrendítő történet, magas művészi szín­vonalon. Nem hibátlan, hi­szen a befejezést, amely tel­jesen a véletlenre épül, nem érezhettük a dráma többi ré­szével egyenértékűnek. A félkegyelmű Carevics szere­pének fokozott előtérbe ke­rülésével és a misztikumba hajló busómaszkok túlságosan hangsúlyos szerepeltetésével a feszültség társadalmi töltése alaposan megcsappant; Mégis teljes élményben le­hetett részünk. Dömölky Já­nos rendező főként egy-egy résziét lírai szépségű megol­dásával, máskor nyugtalanító drámaiságának megteremtésé­vel adott ízelítőt művészeté­ből. Elég utalni Marko és Ve­ronika felejthetetlenül szép Mohács-szigeti szerelmes egy­másra találásának a képek nyelvén elmondott jelenetére. (Jó értelemben az Egy nyáron át táncolt című svéd film szépségeire emlékeztetett.) A tévéfilm szereplői ig vala­mennyien tehetségük javát adva testesítették meg a ke­gyetlenül végződő, de tündé- rien szép szerelem történeté­nek figuráit. Huszti Péter Markója kissé színtelenebb, Goór Nagy Mária Veronikája viszont a lehetőségekhez mér­ten annál egyénibb, színe­sebb volt. Elsősorban rá em­lékezhetünk a szereplőgárdá­ból. ■novellák menteni A két rabló ironikus humorát. Somogyvári Rudolf vonatrablója mesteri alakítás volt. Különösen az a pilla­nat, amikor a milliomosban felismerte a vonaton kirabolt egyik „páciensét”. A cukor­bajból kinőtt tisztviselői kar­rier rajzát is pontosnak érez­hettük. Itt Miklóssy György játékára figyelhettünk fel. A Vörös lámpás háztól, az egyik legsajátosabb hangvé­telű Hunyady írás képernyő­re vitelétől többet vártunk. Az átdolgozás nem tudta visz- szaadni a ház lakóinak lelki­világát; nem jutott túl a fel­szín megmutatásán. A Kati­cához különös körülmények között megtérő gyógyszerész zűrös éjszakája (A figrisisí- kos kutya) — bár humora jól érvényesült — a befejezésé­ben kissé elhamarkodottnak tűnt. Persze nem könnyű a csattanóra siető történetek képi átírása. A fenntartások ellenére kellemes és igényes szórakozást nyújtott a négy novella képernyőre átdolgo­zott formájában is. L : Sí M­jussoié örökös.,. Biztos kézzel fogják a kormányt (Tudósítónktól) Napjainkban gyakran ol­vashatunk a gondatlan veze­tésből származó balesetekről, anyagi károkról. Nem ritka, hogy a baleset a gépkocsi- vezető hibájából történik. Szerencsére több ezer azok­nak a gépkocsivezetőknek a szánna, akik biztonsági szabá­lyokat betartva éveken át százezer kilométereket vezet­nek balesetmentesen. Me­gyénk mezőgazdasági üzemei­ben is sok száz gépkocsive­zető dolgozik, közöttük egyre több az olyanok száma, akik elismerést és dicséretet érde­melnek. Mint minden évben, az idén november 7-ére is a me­zőgazdasági üzemekben — ál­lami gazdaságokban, terme­lőszövetkezetekben, gépjavító állomásoknál — dolgozó gép­kocsivezetők kitüntetésére kerül sor. A miniszteri ren­delet szerint azok a gépko­csivezetők, akik 250.000 — 500.000 — 750.000 kilométert vezettek balesetmentesen, a Mezőgazdasági- és Élelmezés­ügyi Minisztérium, valamint a Közlekedés- és Postaügyi Minisztériumtól oklevelet, emlékplakettet és jelvényt kapnak. A mezőgazdasági, üzemekben az idén harminc­három gépkocsivezető kap ilyen elismerést. Ebből tizen­egy állami gazdasági, ' hét gépiavító állomási. tizenöt gépkocsivezető pedig ter­melőszövetkezeti dolgozó; Külön dicséretet érdemel Horváth András, a cibakhá­zai Vörös Csillag Tsz és Ku­pái Lajos, a Középtiszai Ál­lami Gazdaság gépkocsiveze­tője, akik 750.000 kilométer balesetmentes vezetésért kap­tak oklevelet. Bománcozoitt plakettet és jelvényt. Telje­sítményük i<>en jelentős, hi­szen közel tizenkilencszer kerülhették volna meg a földet 500.000 kilométert ti­zenegy, 250.000 kilométert pedig húsz gépkocsivezető teljesített. Az elismerő oklevelek át­adásával egyidőben több me­zőgazdasági üzemben az er­kölcsi elismerés mellet az anyagiakról sem feledkeznek meg. Ne csak — Üljünk le és beszélges­sünk — kértem néhány kar­cagi gimnazistát. S meg is vigasztaltam őket: — Nem tart sokáig a beszélgetés. Egyetlen kérdésem volt: mit tudnak ők az ötven év előtti történelemről? És mi az, amit tudni szeretnének? Zavart csend és feszengés volt a válasz. Olyan, mint­ha tanárként a naplót vet­tem volna elő: ma felelni fogunk. Azután közel más­fél órát beszélgettünk. Hadd mutassam be hát néhányu- kat: Zsiga, a legfiatalabb elsős, ö az általános iskolában, nem is régen, tanult már er­ről a korról. Pista a negye­dikes érettségi tételként ta­nulja. A harmadikos Jóska születési helye a Tiszafüred melletti Töviskes tanya, ahol hat család élt. Feri szülei a termelőszövetkezetben dol­goznak. Testvérei között van adminisztrátor, könyvelő, gyógyszertári dolgozó, aki most tanul majd tovább, to- vábbszolgálatos katona, aki éppen felsőfokú techniku­mot végez. Tízen vannak, s közös jel­lemzésül talán azt mondhat­nám: az immár több mint félévszázados, nagy történel­mi sorsforduló nélkül aligha beszélgethetnénk itt, a KISZ klubszobájában. De vajon mit tudnak ők a forradalomról, a Tanácsköz­társaságról. az eltelt félév­századról, amelynek — sze­mélyes élményként — csak egy évtizedét ismerhetik? , „A termelőerők és a ter­melési viszonyok közötti el­lentétek kiéleződése...” ,.Amikor az uralkodó osz­tály már nem tud a régi módon uralkodni és az el­nyomott osztályok nem akar­nak „ régi módon élni...” ,, 1918-ban a polgári forra­dalom győzelme után a for­radalmat többé nem lehetett megállítani..." A tankönyvekben is meg­található mondatok szavan­ként és emberenként állnak össze. — Mesélnek-e a szüilők, nagyszülők a Tanácsköztársa­ságról? Tíz csodálkozó szempár nézett rám. Csak B. Edit emlékezett a történetekre: — Nagyanyám mesélte, hogy nagy felfordulás volt. lisi közgyűlésről, hogy azon választották meg Jászapáti Istvánt, a nyolcadik elnököt. Azzal indították útra: „Sen­ki sem volt még itt pró­féta”, megerősödve csonyabb a megyei építő­ipari ktsz-ekénél. (8—10 szá­zalék.) Ettől függetlenül megálla­pítható, hogy a tiszaföldvá- ri építő szövetkezet a hul­lámvölgyből gazdaságilag va­lamelyest megerősödve ke­rült ki a harmadik negyedév végére. Az is tény viszont, hogy Í967 hasonló időszaká­ban a mérleg 6,9 százalékos nyereséget jelzett. Noha a veszteséges gazdálkodás megszűnt Tiszaföldváron, s ma már haszonnal működik a szövetkezet: nincs minden rendben; sei. A munka termelékeny­ségének fokozása nélkül nem remélhetnek tehát na­gyobb nyereséget. De piacot sem, mert elvéreznek az árversenyben. Tagadhatatlan, az anyag- gazdálkodás megjavítása útján is növelhető a nyere­ség. Elsősorban takarékos­sággal. Csakhogy nem mű­szakilag számított anyagnor­mákkal dolgoznak. Enélkül pedig precíz, utólagos anyagelszámolást, számlázást nem lehet elképzelni. Meglőtt katonák futattak az utcán... Azt már, hogy ez mikor volt. negyvenötben, vagy ti­zenkilencben. nem tudja. S hogy miről hallanak mégis otthon? ők idézik a mon­datot: „Éltél volna csak a mi időnkben, majd megtud­nád...” — A könyökünkön jön már ki — mondják — mert min­dig csak ennyit hallunk, hogy nekik nehéz volt. De hogy milyen az „ nehéz... Jóskát a tanyáról kérde­zem. ahol élt. — Jó téesz van, — És azelőtt? — Azelőtt maguk gazdál­kodtak a családok. Csak nehezen derül ki, hogy az a tanya nagybirtok része volt. Jóska szülei is cselédemberek, 1945-ig. Am ez a kor ismerősebb. S nem tananyagként ismerős; Kilencen parasztszülők gyermekei. „Egy ló volt három csa­ládnak..." „Édesanyám mondogatja néha. hogy milyen szegények voltak...” „Meg „ háborút mesélik sokszor. A fogságot^’. Azt már egyikük sem tud­ja pontosan, hogy a szülők, vagy a nagyszülők mennyi földet kaptak negyvenötben. Azt tudják, hogy kaptak. És — ezt már újra történelem­ben tanult anyagként tud­ják, ezt már tanulták — á földosztás nem következhe­tett volna be 1917 és 1919 történelmi fedezete nélkül. S mintha csak ők is érez­nék, hogy kevés az, amit mondanak, kevés az, amit tudnak. — Az a baj. hogy „így" nem szoktunk beszélgetni ró­la sohasem. Zsiga valamire emlékszik és az „kiasz” volt. Úttörő­ként öreg embereket keres­tek fel, összegyűjteni amit elmesélnek. De tízen sem ol­vastak tíz könyvet arról a korról. És most már csak beszél­getünk. S no lám: beszél­getés közben kiderül, hogy van közöttük, aki rendszere­Visszatérve a termelé­kenység alakulására: Annak visszaesése összefügg a mun­kafegyelemmel is. Az elmúlt 9 hónap alatt 841 nap iga­zolt távoliét, negyvenhét igazolatlan. Ez körülbelül 350 ezer forint termeléski­esést jelentett a szövetke­zetnek. A közgyűlésen maga a vezetőség ismerte el, hogy a 841-ből legalább 700 na­pot igazolatlan távolmara­dásnak lehetett volna minő­síteni. Bánjanak a mulasztókkal szigorúan, érdemük szerint — ezt követelték a közgyű­lésen a vezetőségtől a jó­szándékú, becsületes, a szö­vetkezetüket féltő emberek. Joggal! Nem ]ett próféta, de... A közgyűlés hangulatából ítélve az is megállapítható, változtak az erőviszonyok a szövetkezetben. A kommu­nisták vezetésével egyre in­kább a iószándékú, becsüle­tes erők kerekednek felül. Hegedűs Sándor párttitkár ezt így fogalmazta meg: „Az emberek többsége kezdi be­látni, a szövetkezet ügye az elsődleges. Kétségtelen, a szövetkezet tagsága derülátó azóta, amióta megtudta, hogy 1968 első kilenc hónapja nyere­séggel zárult, s osztalékra van kilátás. — És dolgozni akar, jobban mint eddig. Igen, ez az egyetlen záloga a szövetkezet megerősödésé­nek. F. P. sen olvassa Máté György cikksorozatát a Népszabad­ságban. Nyilván olvasna könyvet is, ha kínálnánk, s ha jól kínálnánk. Sz. Pista a tavaly novem­beri műsorra emlékszik. — Igen, akkor eltűnődött, hogy milyen is lehetett a régiek­nek. Szóba kerül egy kép is: egy gránátot dobó katonát ábrázolt a Téli Palota előtt. S most már megkérdezem: — Mi jut eszükbe erről a szóról: forradalom? A válaszök: „sok ember megy, vonul az utcán’’... .,lő­nek’’... „Elfoglalják „ közi­épületeket”... „Az egyik osz­tály nem tud...”­Hiába várom, hogy vala- melyikőjük megfogalmazza: a forradalomról az is eszünk­be juthatna, hogy ml, tanyák­ról induló, volt cselédembe- rek, kétkezi k munkások gyerekei itt a |gimnázáum KISZ szobájában beszélge­tünk. Hogy mi beszélgethe­tünk itt. Az elmúlt félévszázadból nekik egy évtizednyi az em­lék. S ők már e félévszázad történelmének jussolói. Ezt a jusst őrzik a terveik is: — Orvos leszek. — Ügy akarok érettségiz­ni, hogy elmehessek a mű­szakira... — Külkereskedő leszek. Nyelveket tanulok külön... — Televízió szerelőnek me­gyek. Csupa kijelentő mondat, tudatos terv, s beszélgetve könnyen megértik, hogy ter­veik a forradalom folytatá­sai, s hogy ez szó nekünk, itt már könyvet, egyetemet, épülő házakat jelent... S ők mondják: — Jó lenne sokszor beszél­getni. Csak „úgy beszélget­ni”. Nem csak azt hallani mindig hogy „bezzeg az én fiatal koromban” hanem... Maradjon befejezetlen az 6 _ mondatuk. Számunkra, idősebbek számára adósságot jelölő jogos kívánságként. Mert a tanulsága talán ez lehet a beszélgetésnek: nem csak az_a dolgunk, hogy ők kijelentő mondatokkal ter­vezhessenek. hanem az is, hogy néha megkérdezzük őket: mit tudsz róla? Szülő a gyennekétől, tanár a diák­tól, hiszen ez a nemzedék a félévszázadból egy évtizedet ismer, de a félévszázad örökségének lesz a folyta­tója. A mi dolgunk hát, hogy ne csak jussoló, hanem jól gazdálkodó örököse is legyen. Bartha Gábor Szolnok megyei Építő­ipari és Javító Vállalat Szolnok, Kossuth tér — azonnali belépéssel fel­vételre keres lakatos szakmunkáso­kat, villanyszerelő, asz­talos, vízvezeték szeré­lő, bádogos és kőmű­ves mellé állandó munkára segédmunká­sokat szolnoki munkahellyel. Jelentkezni lehet: Szol­nok, I. Irodaház I. em. 12. JÓ KERESETI LEHETŐSÉGGEL ragon kirakó férfi dolgozókat felveszünk. Jelentkezés: TEMPO KSZ Szolnok, Jászkürt u. 17. SZAKKÉPZETT kirakat-rendezőt gyakorlattal felvesz a Borsodi Iparcikk Kiske­reskedelmi Vállalat Mis­kolc, Baross G. u. 13—15 szám. V. K. Tatarozás, házon belül Tizenhárom év alatt Kő­falvi János volt a hetedik elnöke a tiszaföldvári építő­ipari szövetkezetnek. Nem akarjuk a régi sebeket fel­szaggatni, ezért csak annyit említünk meg az 1968 ápri­Gazdaságilag Ezúttal nem arról aka­runk írni, próféta lett-e a nyolcadik elnök, vagy sem. A szövetkezet helyzetének elemzése annál sokkal fon­tosabb. Hogyan áll a széná­ja a tiszaföldvári építőknek alig két hónappal az eszten­dő vége előtt? Elöljáróban annyit: az 1968 első félévi mérlegük 137 ezer forint deficitet mu­tatott. Szeptember 30-án, tehát 9 hónap összességében már 226 ezer forint bruttó nyeresége volt a szövetke­zetnek. Ez a termelési érték 4,5 százaléka, ami jóval ala­Kisebb teljesítmény, több bér?! Ä legutóbbi közgyűlésen ismertetett adatokból vonjuk le ezt a következtetést. Elég, ha például arra utalunk, hogy a termelékenység 10 százalékos csökkenése elle­nére az átlagkeresetek 6 százalékkal emelkedtek. Ez pedig megengedhetetlen, mi több: gazdaságpolitikai ab­szurdum. (Alacsonyabb tel­jesítmény, magasabb jöve­delem?!) A szövetkezet termelési költségvetésében a bérhá­nyad százalékot képvi-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents