Szolnok Megyei Néplap, 1968. november (19. évfolyam, 257-281. szám)
1968-11-28 / 279. szám
1*68. november 28. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP s Próbatétel 1968 Utolsó búcsú Dobi Istvántól Tudósítás a gyászszertartásról Elekes Imre, Ráczi Imre, Pásztor József, Ferge János munkások, és még sokan mások a törökszentmiklósi mezőgazdasági gépgyárból, egy alkalommal főszerepet játszottak a televízióban. Az „Ebédszünet” műsorban láthattuk őket a képernyőn, júniusban. □ Több millió néző szeme láttára, füle hallatára beszéltek problémáikról. Szépítés nélkül, higgadtan tárták fel a munkásgondokat. Valahogy így: Elekes Imre: „Nem kapunk folyamatosan munkát Sokat állunk”. Pásztor József: „Ttizonyta- lan emiatt a kereslet”. Ráczi Imre: „Kooperációs partnereink pontatlanul szállítanak”. Nem vállaikozhatom arra, hogy szó szerint idézzem őket. Annál is inkább, mert néhány nappal ezelőtt beszélgetve velük kitűnt, saját maguk is csak akkori gondolataik lényegére emlékeznek pontosan. Azt viszont megerősítették, annak idején B fenti három problémáról „vallottak’’ a kamerák kereszttüzében. H Á bírálat jogosságát nem vitatták a gyár gazdasági vezetői. Inkább azt nehezményezték egy kicsit, hogy a bajok hátterét a televízió többé kevésbé elhallgatta. Ezt a mulasztást utólagosan helyrehozhatjuk. A gyár az Idén mintegy 180 ezer normaórát kitevő kooperációs munkát helyezett el különböző vállalatoknál. A kardánvillákat — azokat szinte valamennyi gyártmányuknál felhasználják — tavaly még a Magyar Acélárugyár szállította. Ebben az évben a törökszentmiklósi gépgyár vezetőinek tudta nélkül az öntés kivételével B kardánvillák további megmunkálását az acélárugyára vámospércsi gépjavítóra bízta. (Üregelés, forgácsolás.) Annak felkészületlenségére jellemző volt, hogy kezdetben csaknem négyezer kardánvillát selejtesen gyártott. A pótlólagos szállításig a gépgyárban munkaellátottsági zavarok jelel mutatkoztak. Elsősorban a végszereidében és a festőműhelyben. A gépek kiszállítása szintén akadozott Júniusban — a tv-adás idején — kulmináltak a termelési gondok. A szerelő és a festő brigád dolgozói erről beszéltek a televízióban. Mint ismeretes, az idén költözködött ki a gépgyár az új telephelyére, a mezőtúri útra. Sajnos, ezzel valósággal ketté szakadt a gépgyártás pályája. A félkész gyártmányokat a külső telepen készítik el, majd beszállítják a régi üzembe, ott szerelik össze és festik a gépeket. Ez a tchnológiai szakadék nemcsak lelassítja, hanem meg is drágítja a termelést 1968-ban kb. 2,5 millió forintba kerül a „két- lakiság”. A dolgozóknak ilyen körülmények között folyamatos munkát roppant nehéz biztosítani. Az idei első félévben az eddig említetteken felül súlyosan érintette a gyárat a munkaerő-áramlás. Jól begyakorlott, betanított, segéd- és szakmunkások mentek el. A munkáslétszám átlagosan 596. Az év első kilenc hónapja alatt 266-an léptek ki, 348-án álltak munkába. Amíg az új emberekből teljes értékű munkás lett, bizony sok idő telt el. Egyébként ez a termelékenységre nézve sem volt kedvező. Végül. Ebben az évben tértek ■ át a rövidített munkahétre. Heti 44 órában kellett mindazt megtermelni, amit tavaly 48 óra alatt, A normaóra kieséseket pótolni hivatott műszaki és szervezési intézkedések bevezetését, azok hatékonyságát fékezték, illetve csökkentették az eddig vázolt akadályok. A gyár gazdasági és társadalmi vezetői a munkásgondok hátterének ismeretében sem szálltak vitába az .Ebédszünet” főszereplőivel. Nem magyarázgatták a bizonyítványt. hanem javítani akartak a félévi osztályzatokon. Es sikerült. A mérleg most így fest. Az 1968-ra tervezett nyereség 15,4 millió forint. Tíz hónap elteltével a gyáregység termelésének jövedelmezősége meghaladta a 14 millió forintot. Reális számítások szerint december 31-én 16.9 millió forint lesz a nyereség. A munkások átlagkeresete 1968 első félévében 1771 forint volt. Októberben már 1946. A teljesítmény-százalék így alakult; első félév 103,8, október 109,7. Minek köszönhető mindez? Részint annak is, hogy a tv-adás hatására a kooperációs partnerek megemberelték magukat és sokkal pontosabban, megbízhatóbban szállítottak, mint korábban. Másfelől a gyár vezetőségének sikerült kiegyeznie néhány megrendelővel abban, hogy bizonyos tételeket 1969-ben szállíthassanak le. Ezek helyett Jól jövedelmező termékeket kezdtek gyártani. És hogyan kerestek a „főszereplők”? Ráczi Imre júniusban 1522, augusztusban 1918, októberben 2863 forintot vitt haza. Elekes Imre (a hónapok előző sorrendjében) 2614, 3021, 3220, Pásztor József 2539, 2294, 2855 forintot kapott A gyár munkásainak átlagos keresete a teljesítmények emelkedésének arányában júniustól napjainkig egyenletesen emelkedett Ennek bizonyságául megemlítjük, hogy a gépgyári dolgozók 1968. évi ossz jövedelme 4—5 százalékkal haladja majd meg a tavalyit 0 Vajon hogyan vélekednek a jelenlegi helyzetről az „Ebédszünet” műsorában a munkások jogos sérelmeinek, gondjainak hangot adó emberek? Erről beszélgettem velük. Pásztor József: „Minden a legnagyobb rendben van”. Rácz Imre: „Bőven van munkánk és nagyon jól keresünk”. Ferge János: „Elégedettek az emberek, jó magam is”. Elekes Imre; „A gazdasági vezetők mindent elkövettek a munkáskollektíváért”. 0 A gépgyár vezetői az év elején megtartott termelési tanácskozáson, taggyűléseken előre megmondták a munkásoknak: 1968, az új gazdasági mechanizmus első éve nagyon nehéznek ígérkezik. Kritikus esztendő vár a gépgyárra. Próbatétel előtt áll a kollektíva. Amit akkor „megjósoltak”, bekövetkezett. De a gépgyár kollektívája kiállta a nehéz próbát. Fábián Pétét Új finomhengermű épül Diósgyőrött Üj finomhengerművet kap a diósgyőri Lenin Kohászati Művek. A jelenlegi finomhengermű, amelynek egyikmásik sorozata csaknem 100 éves. már nem tudja kielégíteni a felhasználó ipar igényeit, s kapacitása nem ad módot a kínálkozó exportlehetőségek kihasználására. A nagyszabású építkezés költsége az előzetes tervek szerint egymdlliárd 761 mill'ó forint lesz. Az óriási összeg nagyobb részét a gazdaság- irányítás új rendje elveinek megfelelően az állam újfajta hitelművelet formájában bocsátja a beruházó és fővállalkozó a Lenin Kohászati Művek rendelkezésére. A kölcsön 10 éves lejáratra szól. Az új finomhengermű évi termelése 220 ezer tonna nemesacél lesz mintegy három milliárd foriint értékben. Bort csaposak az olajtartályból Az algyői szénhidrogén-medencében egy 20 000 hektoliteres, eddig még nem használt olajtartályt bérelt a Magyar Állami Pincegazdaság Csongrád—Szolnok-vidé- ki üzeme, mert az idei bőséges bortermés miatt 18 000 hektoliter bort nem tudtak elhelyezni a pincészetek. Az utóbbi hetekben fokozatosan felszabadultak a hordók, ezért megkezdték az óriástároló csapolását. Szerdán délután a Kerepesi temetőben sok ezer gyászoló állta körül Dobi István, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága tagja, az Elnöki Tanács tagja és nyugalmazott elnöke, országgyűlési képviselő, Le- nin-békedíjjal kitüntetett kiváló államférfiú és békeharcos ravatalát a magyar munkásmozgalom nagy halottainak panteonjában. A ravatalt a gyász és a kegyelet koszorúi övezték, a koporsót vörös szemfedél borította. Körülötte kilenc bordó selyampámán az elhunyt államférfi kitüntetései sorakoztak. köztük a nemzetközi Lenin-békedíj és a legnagyobb magyar kitüntetés, a Szocialista Munka Hőse aranycsillaga. A gyászszertartáson a családtagokon és hozzátartozókon kívül részt vettek és díszőrséget álltak párt- és állami vezetők, a Központi Bizottság, az Elnöki Tanács, a kormány tagjai, a munkásmozgalom régi harcosai, s a közélet, a társadalmi és tömegszervezetek képviselői. Ott voltak a végtisztessé gátláson az elhunyt barátai, tisztelői, ismerősei, közöttük sok százan Komárom megyéből és szülőfalujából, Szőnyből. Elment végső búcsút venni a budapesti diplomáciai képviseleteik számos vezetője és tagja is. A gyászbeszéd eket megelőzően díszőrséget állt Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, Losoncai Pál, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, Fock Jenő, a Minisztertanács elnöke, Biszku Béla, Fehér Lajos, Gáspár Sándor, Kállai Gyula, Nyers Rezső, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai. Czinege Lajos és Németh Károly, a Politikai Bizottság póttagjai, dr. Tímár Mátyás, a kormány elnök- helyettese. Havasi Ferenc, a Komárom megyei pártbizottság első titkára, Kroszner László, a Komárom megyei Tanács Végrehajtó Bizottságának elnöke, Vasvári Pál, az MSZMP szőnyi csúcsvezetőségének titkára, Vizur László, a szőnyi községi tanács végrehajtó bizottságának elnöke. A gyászinduló dallamai után az MSZMP Központi Bizottsága, az Elnöki Tanács és a Hazafias Népfront nevében Cseterki Lajos, a Központi Bizottság tagja, az Elnöki Tanács titkára mondott búcsúbeszédet, aki a többi között ezeket mondotta: Dobi István elvtárs életével, a haza szolgálatával beírta nevét népünk igaz történelmébe. Életútja a szőnyi parasztháztól az Országházig jelképesen is példázza drága hazánk történelmét, amely elvezetett az első proletárállamtól a virágzó Magyar Népköztársaságig; a munkáért, kenyérért, földért, szabadságért folytatott harctól a szocializmus alapjainak lerakásáig Dobi István elvtárs a 70. életévét már nem érhette meg A pártalapítás 50 éves jubileumának hajnalán távozott el tőlünk, mintegy emlékeztetőiül számunkra, hogy hozzá hasonló sóik áldozatkész, hűséges harcosnak köszönhetjük pártunk és népünk eddigi győzelmeit. Kedves Dobi elvtárs! Ügy búcsúzunk tőled, minit győztes ügy győztes harcosátóL Az úton, amelyen jártál, sokan- járunk, millióan és millióan. Pártunk és népünk szent ügyét, a szocialista társadalom teljes felépítését tovább visszük. Családoddal, szeretteiddel együtt érzünk és együtt gyászolunk. Életed tanúságtétele elevenen Köztünk marad. Ravatalodat most körülveszi osztálytestvéreid, elvtársaid, barátaid tisztelete és kegyelete. Velünk együtt búcsúzik tőled egész népünk, melynek emlékezetében élni fogsz. Cseterki Lajos beszéde után az Országos Szövetkezeti Tanács és az Országos Béketanács nevében Szabó István, a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsának el-v nőké búcsúzott Dobi Istvántól. A család, a barátok, a régi harcostársak nevében Ortutay Gyula. az Elnöki Tanács tagja, országgyűlési képviselő mondott búcsúbeszédet. A gyászszertartás az Inter- nacionálé hangjaival ért véget. TOVÁBB TANULNAK Sok szó esett mostanában a fizikai dolgozók jóképességű gyermekeinek továbbtanu- LásáróL Vitánkban különféle nézetek csaptak össze, pedagógusok és a kérdéssel foglalkozó, más területeken dolgozó hozzászólóink is elmondták a véleményüket. A munkásszülők közül senki sem szólt hozzá, nézeteik csak áttételesen és nem is mindig a legjobb tolmácsolásban jutottak él az olvasókhoz. Két munikáscsaládot kerestem meg, olyanokat, amelyeknek gyermekei egyetemen, főiskolán tanulnak. — Mindketten a szolnoki Varga Katalin Gimnázium tanulói voltak. A szülőkkel folytatott beszélgetés közreadásával nem vitacikket szándékozom írni, csúpán adalékokat a kérdés jobb megismerése érdekében. Kisgyerek korától tanítani akart..* Molnár Anikó Debrecenben, a Kossuth Lajos Tudományegyetemen tanul matematika-fizika szakom; Az érettségije jelesre sikerült, csak történeTemből kapott négyest. •— Kisgyerek korától tanítani akart — kezdi az édesanyja. — Amikor óvodába járt. akkor óvó néni, azután tanító néni akart lenni. A gimnáziumban határozta el, hogy egyetemre megy és tanárnő lesz. — Hogyan fogadták az elhatározását? — Én először vitatkoztam vele. Nem is most, hanem még amikor gimnáziumba akart menni. Azt szerettem volna, ha a közgazdasági technikumba megy. Az mégis, rögtön szakképzettséget ad. Nem akart oda menni. Megkérdeztem, hogy mit tud csinálni az érettségivel, ha nem veszik fel az egyetemre. Azt mondta. hogy inkább újra meg újra megpróbálja, egyszer csak fölveszik, ö az egyetlen gyerekünk, nem szívesen engedtem él. Azért is akartam, hogy a közgazda- ságiba menjen, mert akkor itthon maradhatott volna azután is. Kitartott elhatározása mellett — Most már elégedettek? — Nagyon örülünk, hogy felvették az egyetemre. Az apja ugyan mondta neki, hogy ha olyan jól tudja a matematikát, menjen inkább mérnöknek, de csak kitartott a tanári pálya mellett. — Az iskola segített a felkészülésben? — Volt külön korrepetálás matematikából és fizikából azoknak, akik tovább akartak tanulni. Több iskolából gyűjtötték össze őket, voltak vagy harmincán. Főleg olyanok. akik egyetemre akartak menni, de ahogy hallottam, eljárt oda egy fiú is, aki ipari tanulónak jelentkezett. Ügy gondolta, nem árt, ha többet tanul. — Sokat számított ez a korrepetálás? — Pontosan nem tudom, hogy mennyit, de biztosan számított, különben nem járt volna el a lányom olyan szorgalmasan. Egyébként könnyen tanult, zene mellett, beszélgetés mellett.. is elkészült nyolcra, fél kilencre a feladataival. — Véleménye szerint hátrányos helyzetben volt, vagy van-e most olyanokkal szemben, akik értelmiségi családból kerültek az egyetemre. — Az biztos, hogy különösen a gimnáziumban, nem tudtunk neki segíteni, de annyira szerette a matematikát és olyan szorgalmasan tanult, hogy ilyen segítségre nem is volt szüksége. Solti István az Egyesített Tisztiiskola hallgatójaj Három lehetőség közül választott. Az AKOV már felvette motorszerelőnek és tévészerelőnek is mehetett volna. — Váratlanul jött erre a gondolatra — mondja az édesapja. — Matematikából nem voltak jó jegyei, de sokáig azt mondta, hogy motorszerelőnek így is elmehet. Elég későn gondolta naeg magát, de akkor nagyon szorgalmasan kezdte tanulni. — Az osztályfőnöke nagyon sokat segített neki, foglalkozott vele — jegyzi meg az édesanyja. — Sokat köszönhetünk neki. — Mit szóltak, amikor bejelentette, hogy tovább akar tanulni? — Ketten dolgozunk, egy kislány van rajta kívül, de ez az iskola nem is kerül semmibe. Ha akar. hadd tanuljon. Diplomát kap. — Könnyen átment a felvételin? — Jól megfelelt. Az egyik tiszt azt mondta, büszke lehetek rá. Amit otthonról kaphatnak Két példa, még ha eléggé tipikusak is, kevés ahhoz, hogy általános érvényű következtetéseket vonjunk le belőlük. Néhány dolog azonban, kiegészítve az általános tapasztalattal, mégis megjegyzésre méltó. A fizikai dolgozók gyermekei esetében különös, talán az eddigieknél is nagyobb gondot kell fordítani a szülők meggyőzésére, hogy jó képességű gyermekeikre szükség van az egyetemeken és a főiskolákon. A tárgyi tudást, amely a felvételhez szükséges, megadja az iskola, de a hajlamot, kedvet, ambíciót elsősorban otthonról kaphatják meg. Blstey András Napi nosiánhbál Vasárnapi bevásárlás... Napi postánkban érkezett ez a levél, amelyet az alábbiakban közreadunk: „Kedves Szolnok megyei Néplap! Második alkalommal jelent meg újságcikk a kereskedelmi dolgozók vasárnapi munkájával kapcsolatban. Az én feleségem a 34. sz. tejboltban dolgozik. Vasárnap, ha műszakba megy, reggel 5-kor kel, hogy negyed 7-re az üzletben legyen. És csak 11 órakor jön haza. Három műszakban dolgozom. Kis gyermekem és beteg édesanyám van. Egyszer egy héten lenne együtt a család, ülne le együtt a vasárnapi ebédhez. Sajnos évek óta nem ismerem a friss, meleg ebédet, mert azt vagy előre készíti el a feleségem, vagy délután 3—4 óra között. A kereskedelemben dolgozó nők is emberek, s ők is szeretnének vasárnap szabadok lenni. — Csodálkozom azon, hogy amikor az ipari vállalatok és a nagyüzemek is áttértek a rövidített munkahétre, akkor a cikk szerzője a vasárnapi nyitvatartást kéri, ami növelné a kereskedelmi dolgozók munkáját. Mondok Gyula Szolnok, Véső u. 19.” Nem osztjuk levélírónk álláspontját. Véleményünk változatlanul az: hogy nem a kereskedelmi dolgozók rovására, hanem törvényes keretek között kell megoldani Szolnokon a vegyesélelmiszer üzletek vasárnapi nyitvatartásának problémáját. Meggyőződésünk, hogy megfelelő munkaszervezéssel, és a kereskedelmi dolgozók vasárnapi munkáját az eddiginél sokkal jobban honoráló bérezéssel elérhető: annyi vegyes-élelmiszer üzlet tartson nyitva a városban, amennyit a közérdek diktál. És hadd kérdjük meg Mondok Gyulától: mit szólna ahhoz, ha vasárnap nem közlekednének a vonatok, az autóbuszok? Ha zárva találná a szórakozóhelyeket, éttermekéi? Ha az orvosok nem volnának hajlandók kimenni a betegekhez? Bizonyára felháborodna, és és joggal. Tíi és tízezrek dolgoznak a közérdeket szolgálva vasárnap is. Miért éppen a kereskedelem lenne tabu? r. r.
