Szolnok Megyei Néplap, 1968. november (19. évfolyam, 257-281. szám)
1968-11-24 / 276. szám
/ IMI. november ML MOE.NOK MEGYEI NEKAP 1 ................... ■ ■■■■ ■ " ■■ 1 1 Városmajor utca 42. £ házban alakult meg Stven esztendővel ezelőtt a Kommunisták Magyarországi Pártja. Ők már ismerték az orosz forradalmat Részletek Buchinger Manó emlékiratából Október első hetei után úgy jelentkezett a belső harc, hogy kezdetben alig volt lehetséges belőle valami értelmes magot és kihámozni. A ,,Visegrádi utca” a magyar kommunisták akkori központja, az első időkben egyáltalán nem látszott komoly ügynek. .. s. .Ott láttam a kommunista elvtársak között olyanokat, akik a mi pártunkban már a korábbi esztendőkben is az úgynevezett „ellenzékhez” tartoztak. Azt hittem egy ideig, hogy most sincsen lényegesebb és nagyobb dologról szó. Temperamentumosak, hangosak, vérmesebb emberek, gondoltam másképp nézik a problémákat. Valahol és valahogy, gondoltam, majdcsak adódik a kiegyenlítődés. Láttam, hogy velük van például az én régi jó bajtársam, a fiatalos és tüzes vérű Vágó Béla elvtárs. Mit gondolhattam róla? Emlékez, tem egy régi pártkongresz- szusunkra, amelyet még a város-ligeti Hermina-kertben tartottunk vagy negyven esztendővel ezelőtt. Ott, akkor, ugyancsak olyan hevesen el- lenzékieskedett., Ott volt azután a Kun Béla. Minden régebbi pártkongresszusunknak, hogy úgy mondjam, született ellenzéke. Rajongott a német marxista tudományért és irodalomért. Semmivel nem tudtam őt annyira boldoggá tenni, mint ha Nagyváradra vagy Kolozsvárra levittem jó sokat ezekből a szellemi termékekből. .. És a többiekkel is így voltam. De hajlandó vagyok elismerni, hogy ez kizárólag az én fantáziám fogyatékosságának tudható be, csakis az én hibám, ha nem fogtam fel elég gyorsan, hogy hányadán is vagyok ezekkel az én régi jó bajtársaimmal. Mert igenis, gondolnom kellett volna arra, hogy ezeknek a szívét már megfogta az a grandiózus érzés, amely a nagy és győzelmes orosz forradalom hírére akkor a világ szocialistáinak igen nagy részét ragadta magával!... Mai szemmel nézve az akkori helyzetet, a közöttünk alakuló viszonyt úgy tudnám meghatározni és jellemezni, hogy nekik velünk szemben már a startolásnál i,. hatalmas fölényük, bizonyos hatalmas erőtényezőjük volt, ami szerintem abból állt, hogy volt egy nagy titkuk: ők mái' Ismerték az orosz forradalmat *. Küzdelmes és dicsőséges út írta: Vass Henrik, az MSZMP KB Párttörténeti Intézetének igazgatója A% 1918. november 24-én megalakult Kommunisták Magyarországi Pártja új fejezetet nyitott a magyar munkásmozgalom és egész népünk történetében. A KMP létrejöttével lehetővé vált, hogy a magyar munkásosztály történelmi hivatásának magaslatára emelkedjék, a nemzet vezetésére képes osztállyá váljék, olyan vezető erővé, amely a nem proletár dolgozókkal baráti szövetségben meg tudja oldani a magyar nép, az ország problémáit. A Magyar- Tanácsköztársaság győzelme a kommunista párt vezette magyar munkásosztály első nagyszerű forradalmi alkotása volt, amelyet az antant intervenciója a belső ellenség közreműködésével vérbefojtott. Utána népünk történetének leggyászosabb korszaka, a Horthy-fasizmus 25 esztendeje következett. A pártot illegalitásba szorították, legkiválóbb vezetőit kivégezték, börtönbe vetették vagy emigrációba kényszerítették. Pártunkat azonban nem lehetett kiirtani, mert nem lehetett megölni a magyar nép szabadságszeretetét és a munkásosztály törekvését a felszabadulásra. Nem lehet elpusztítani az olyan pártot, amely az eszméért, a nép ügyéért mindenre kész hősöket nevel, amelyet ezer szál köt a munkásosztályhoz és a dolgozó néphez. A magyar népnek és az országos politikának egyetlen olyan kérdése sem volt ez alatt a 25 esztendő alatt, amelyben az üldözött kommunista párt ne foglalt volna állást, és amelyre ne kísérelt volna meg a magyar nép érdekében választ adni. Pártunk nemcsak forradalmi perspektívát adott a magyar népnek. Vezette a harcot a munkásság, a parasztság, a dolgozó értelmiség napi követeléseiért is, s bátran védelmezte érdekeit. Az illegalitás nehéz viszonyai között is sztrájkokat, gyűléseket, tüntetéseket szervezett. A feledhetetlen 1930. szeptember 1-i tüntetés, amikor csak Budapesten mintegy 150 000 dolgozó vonult az utcára, az építőmunkások 1933 és 1935-ös nagy sztrájkrriozgalma, a pécsi bányászok 1937-es éhségsztrájkja, az 1942 március 15-i tüntetés, mind egy-egy állomása annak a harcnak, amelyet a föld alá szorított KMP szervezett a baloldali szociáldemokratákkal, szakszervezeti vezetőkkel a dolgozók jogaiért, a fasiszta és háborús politika ellen. A marxizmus—leninizmus magasrendű eszmeisége és erkölcsisége nagy számban vonzotta a párthoz a szellem embereit, az alkotó tudomány és művészet reprezentánsait is. Születése percétől fél évszázadon át küzdöttek ég küzdenek soraiban vagy szimpatizánsként körülötte kiváló költők és írók, mint József Attila, képzőművészek, mint Der- kovits és Dósi Huber, orvosok, mérnökök és jogászok, akik felismerve e társadalmi haladás korszerű igényeit, önként odaálltak a nagy ügy szolgálatába. A kommunista mozgalom kezdettől fogva harcra és áldozatra kész embereket toborzott lobogója alá. Kemény küzdelemre, sokszor súlyos megpróbáltatásokra hívta őket. Közülük senki sem tudhatta, hogy mikor jut a mártírok sorsára. Talán mindez azt jelenti, hogy a kommunisták e nehéz harcok idején lemondtak az élet örömeiről, nem szerették az életet? Nem. A kommunisták azonban tudták és tudják, hogy a boldog életet csakis a szocialista társadalom képes megvalósítani, s a dolgozókénak, valamint az ő boldogságuknak más útja nincsen csak a társadalmi haladás. Ezért vállalták mindenkor az önfeláldozó harcot a közösség ügyéért. Ezért, és csakis ezért tudtak annyit szenvedni a Horthy-fasizmus kínzókamráiban, ezért tartottak ki végsőkig meggyőződésük és a párt ügye mellett: ezért mentek halált megvető bátorsággal még a bitófa alá is. Az élet mélységes szeretete, az emberiség jövőjébe vetett hit adta Fürst Sándor ajkára a szót, amikor a bitófa alatt odakiáltotta hóhérjainak: ..A proletariá. tus bosszút fog állni értünk”. Ezért tanította Rózsa Ferenc arra a kommunistákat, hogy; ,,Ha elfognak, inkább válaszd a halált, minthogy árulóvá légy. Ha gyötörnek, ha akármilyen kínzásokat al Icai maznak, árrá gondolj, hogy a pártnak élnie kell.” Az élet mélységes sze- retete, a kommunista eszmei meggyőződés vezette Schőnherz Zoltán tollát, amikor életének utolsó óráiban ezeket a megrázó sorokat írta kisfiának és feleségének: ,,Kedves Kisfiam, amikor e sorokat kézhez kapod, én már nem leszek. Épp azon a napon halok meg, amikor téged édesanyád kínban megszült. Születésnapodon halok meg. A természet, az élet örök törvénye ez. Minden, ami keletkezik, elmúlik. Én meghalok, és benned új erő keletkezik, mely tovább viszi az életet.” lerv hallak meg idehaza a Horthy-pribékek karmai közé került kommunisták közül sokan, így éltek és haltak meg azok a magyar forradalmárok, akik Spanyolországban harcoltak a magyar szabadságért, akiknek teste ott nyugszik a madridi romok alatt, az ara- goniai olajligetekben. Esztremadura hegyeiben spanyolokkal és a többi nemzet fiaival együtt, A párt és a nép ügyéhez való hűség, az élet, a szabadság nagy szeretete adta a fegyvert azoknak a magyar partizánoknak a kezébe, akik a fasizmus ellen harcolva estek el a II. világháború partizánharcaiban, Franciaországban, Belgiumban, Csehszlovákiában és a Szovjetunióban^ A kommunistáknak jutott az a történelmi feladat, hogy népünket, hazánkat a népi demokrácia útján a szocializmushoz vezessék, valóra váltói legyenek mindannak a reménynek, amelyért a szocialista forradalmár elődök, Frankel Leó, Szabó Ervin és sokan mások annyit küzdöttek, amit Ady Endre és József Attila megénekelt. A szovjet hadsereg győzelme, felszabadító harca lehetővé tette, hogy a magyar nép saját kezébe vegye sorsának irányítását, hozzákezdjen a szocializmus felépítéséhez. A feladat nem volt köny- nyű. Meg kellett küzdeni nemcsak ellenségeinkkel, hanem saját gyengeségeinkkel, tapasztalatlanságunkkal és hibáinkkal is. A Magyar Kommunista Pártnak meg kellett tanulnia milliókban számolni, el kellett sajátítania a politika tudományát. ,,A szociaizmus építését — figyelmeztetett bennünket Lenin — nem fantasztikus ég nem speciálisan általunk teremtett emberanyagból lehet (és kell) mekezdeni, hanem abból az anyagból, amelyet a kapitalizmus hagyott ránk örökül.” Ez kétségkívül nehéz dolog. Pártunk, — ha botladozásokkal, időközben elkövetett kisebb és egyidőben súlyos hibákkal is — megvalósította Lenin tanítását. A felszabadulás óta nagy segítséget jelentett számunkra, hogy harcunkban egy pillanatra sem voltunk egyedül, támaszkodhattunk — és támaszkodhatunk — a szocializmust építő népek nagy táborára, mindenekelőtt az első győztes szocialista forradalom országára, népünk nagy barátjára, a Szovjetunióra. ix MSZMP azt vallja, hogy a párt nem önmagáért van. A történelmi szükségszerűség szülte, létének értelme a nép szolgálata. Azért volt képes minden vér- veszteség után újra és újra rendezni sorait, azért tudta leküzdeni, saját gyengeségeit, mert pártunk hű maradt a kommunizmus eszméihez, a munkás nemzetköziség elveihez és tevékenységében sohasem feledkezett meg a népről, a haza érdekeiről. A zászló, amelyet ötven évvel ezelőtt maroknyi forradalmár bontott ki, ma egy szabad, jövőjét formáló szocialista ország felett leng, n® SMm ' ' tnW - Jk ‘November rj-én megérkeztünk. Moszkvában elhatároztuk már, bogy a pártot haladéktalanul megalapítjuk. Azt is elhatároztuk még Moszkvában, bogy a párt neve: Kommunisták Magyarországi Pártja lesz. Ha nem csal az. emlékezetem, így a mi pártunk volt a második Kommunista Párt. Naponta húsz-harminc emberrel beszéltem, egyenként igyekezve őket meggyőzni arról, bogy a párt megalakítása elengedhetetlen föltétele a forradalom továbbbajtásának, s így a proletárdiktatúrának. Csodálatos volt a fogékonyság a proletárdiktatúra a tanácshatalom szükségességével szemben.. . Elhatároztuk, hogy 24-én összejövünk megtárgyalni a pártalakítás kéidését, most már szélesebb körben és többé-ke- vesbe hivatalos formában. Korvin Ottót bíztuk meg azzal, hogy kerítsen helyiséget, s ö a bátyjának, Kelen Józsefnek lakását ajánlotta erre a célra, amely, ba jól emlékszem, a Városmajor utcában volt Budán... Bár volt még némi ingadozás, de azok. is, akik kissé ingadoztak, érezték, tudták, bogy 24-re a Városmajor utcában a Kommunisták Magyarországi Pártjának alakuló értekezletét hívtuk egybe. Meg is alakult a párt, küzdött, győzött, elbukott, újra és újra győzni fog. (Kun Béla tg26-ban kelt visszaemlékezéséből.) UITZ BÉLA: ELŐRE PROLETASJ
