Szolnok Megyei Néplap, 1968. november (19. évfolyam, 257-281. szám)

1968-11-24 / 276. szám

1988. november 24. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 9 KORTÁRSAINK Sxovjet film KORSZERŰSÉG VAGY ERETNEKSÉG Parázs vita egyházi körökben a legújabb katolikus hittankönyv körül Alig három órában bemu­tatni a mai szovjet társada­lom szinte teljes keresztmet­szetét, a legfontosabb állam­ügyekben döntésekre jogo­sult szervektől az egyetemen keresztül a munkásszállások lakóiig, egy átlag család hét­köznapi életében jelentkező legégetőbb problémákig, tisz­teletreméltó vállalkozás. Témaválasztása és újszerű szemléletmódja egyaránt fi­gyelmet érdemlő alkotássá teszik Julij Rajzman filmjét. Ha elődeit, vagy rokonait keressük a kortárs filmművé­szetben. a magyar ^Meg­szállottak”, vagy az emléke­zetes szovjet „Mi húszéve- aek" kínálkozik említésre. A történet két szálon fut, 8 ezek Gubanov mérnök alak­jában kapcsolódnak össze. Már két éve építik a tervei •lapján készülő vegyiüzemet, amelynek termékére égetően szüksége van a szovjet gaz­daságnak Két év után Gu­banov rájön, hogy tervei el­avultak és sokkal egyszerűbb gazdaságosabb módszer is van; a szóbanforgó termék előállítására. Moszkvába megy. hogy végleg leállíttas­sa az építkezést; Itt azonban beleütközik a kényelmesség, a kicsinyesség, a hozzámem- értés és a szakmai elmara­dottság falába. Nem adja fel a harcot, s a film azt sugall­ja, hogy társával a kedvesen gyámoltalan, de mindig min­den helyzetben őszinte Nyi- tocskinnal az oldalán győzel­met arat. A történet másik szála Gu­banov magánéletét érinti. Megtudjuk, hogy feleségétől már régebben elvált és fiát az asszony neveli Moszkvá­ban. Apa és fia találkoznak s Gubanov véletlenül tudja meg, hogy Misa otthagyta az egyetemet, dolgozni ment és Üdülés Zeintben Három esztendeje már, hogy nyaráéiként a jászbe­rényi Hűtőgépgyár munkásai az NDK-ban üdülhetnek. — Ugyanakkor a wildaui Schwermaschinen Bau Hein­rich Rauoh cég munkásai Magyarországon töltenek kel­lemes napokat. A héten szer­dán megérkeztek Jászberény­be a német cég szakszerve­zeti bizottságának vezetői, hogy megkössék a hűtőgép- gyáriakkal az 1969 évre szó­ló csereüdültetési szerződést. Eszerint jövőre ismét hat­van hűtőgépgyári munkás tölthet két hetet Berlin szomszédságában, a zeinti üdülőben. A munkásoknak személyenként az üdülés 1850 forintba kerül, ebben az összegben az utazáson, az ellátáson kívül még 220 márka költőpénz is benne van. A (Hűtőgépgyár szakszer­vezeti bizottsága most újabb külföldi csereüdülések szerve­zését tervezi. Így elképze­léseik szerint egy csehszlo­vákiai céggel szeretnének jö- vű évr* megállapodást kötni. titokban összeházasodott Ká- tyával, aki egy munkásszál­láson lakik, négyéves kisfiá­val; Az apa első gondolata, hogy lebeszélje a fiút, ami­kor ez nem sikerül, rájön, hogy nem lehet kétféle néze­tet vallani, egyet a köz- és egy másikat a magánéletben. Amikor volt felesége tőle is számon kéri Misával kap­csolatos korábbi terveinek összeomlását, már szilárdan a fiú pártján van. A két szál külön-külön is elegendő témát adott volna egy film elkészítéséhez. A mindent megmutatni akarás szándéka okozza, hogy vé- gülis a cselekmény egyik szá­la sem bomlik ki igazán. Be­mutatás helyett gyakran csak jelzéseket kapunk. Drama­turgiai szempontból ez az utolsó jelenetben mutatkozik meg leginkább, ahol az ame­rikai szakemberek kérdés­pergőtűzzel árasztják el Gu- banovot, s a válaszokból ér­tesülünk sok olyan dologról, amely szorosan a cselek­ményhez tartozik, s amelyet az ilyesféle közlés helyett be kellett volna mutatnia a filmnek. Az említett hibákkal együtt is érdekes gondolat gazdag film a Kortársaink, s ha nem is tartozik a legnagyobbak közé. előkelő helyet foglal el a kortárs filmművészetben: Nem kis része van ebben a nagyszerű színészeknek, el­sősorban a Gubanovot alakí­tó Igor Vlagyimirovnak és Nyikoláj Plotnyikovnak, aki Nyitocskin mérnököt játssza, ízlésesen mértéktartó humor­ral. B. A. *A szerzetesek és az asz- szonyok festője”, így nevez­ték háromszáz esztendeje és a bájos gyerekekre napja­inkban is gyakran mondják: ..Ohinn. min? eoy Murillo-an- gyalka”. Bartolomé Esteban Murillo, az 1618-ban szüle­tett szevillai mester évszá­zadok múltán is megőrizte népszerűségét, s híveinek száma a világon talán most is több, mint a spanyol fes­tészet aranykorának neve­zett XVII. század többi mű­vészének együttvéve. Nem titok e halványulni nem akaró népszerűség oka; aki végignézi a Szépművészeti Múzeum jubileumi kiállítá­sát (a mester születésének 350. évfordulója alkalmából nyílt meg a Murillo és kor­társai című időszaki gyűjte­mény a márványteremben), könnyen leolvashatja a ki­állított művekről, miért lel­kesedik a modem kor kö­zönsége is MurilloérJ. A spanyol barokk meste­reként emlegetjük Murillot, mert működése valóban e gazdag korszakra esik, s mert művészete letagadha- tatlanul magán viseli e stí­lus jegyeit. Ám azt is érez­zük, nem egészen találó, ha kimondjuk: barokk festő, Hi­Ahol Széchenyi István házasságot kötött Buda egyik szép és neveze­tes műemlékét, a krisztinavá-, rosi plébánia templomot, amelyet Havasboldogasszony­ról nevezték el, állványerdő veszi körül: a renoválásán dolgoznak. A barokk szerke­zetű, neoklasszikus díszítésű templom a második világ­háborúban sokat szenvedett. Falait több ezer puska- és géppuskagolyó sebezte meg, s tönkrement az a vörös már­ványtábla is, amely hirdette: ,,Ezen templomban esküdött örök hűséget Széchenyi Ist­ván, a legnagyobb magyar, nejének Seilera Cres^enciá­nak, 1836 február 4-én. A szép templom százhet­venötödik évéhez közeledik. A szőlődombok között állott egykori Kéményseprő-kápol­na helyén épült, amely onnan kapta a nevét, hogy Franzin Péter Pál várbeli kémény­seprő mester építette afeletti örömében, hogy családjával együtt szerencsésen átvészelt egy pestisjárványt; v V / i Az utolsó hód i Hazánk faunája az elmúlt évszázadokban sokat válto­zott ég sajnos jónéhány állat­fajjal szegényebbek lettünk. Az átalakult természeti kö­rülmények kipusztulásra ítélték a vízimadarak egész sorát, de a nagy emlősök kö­zül is csak azok maradtak meg. amelyeknek a megvál­tozott természet megfelelt. Hatalmas vadja volt egykor hazánknak az európai bölény, még az Alföldön is gyakori állat lehetett; A vizek men­tén élő lomha mozgású rág­csáló. a hód is gyakori vad lehetett Magyarországon. Ezt bizonyítja a hód névvel kap­csolatos sok helységnevünk. Az utolsó példányt a Duná­ba ömlő Concó-patakon 1854- ben lőtték le. Az irodalom­ban oly sokat emlegetett ná­di farkas az alföldi náda­sokkal együtt tűnt el Magyar- ország területéről, de a kul­túra kiszorította az Alföld­ről és a Dunántúlról a kö­zönséges farkast is. A ma­napság elejtett farkasok na­gyobb többsége farkaskutyá­nak bizonyult és csak elvét­ve akadt terítékre egy-egy messziföldről idevetődött va­lódi farkas. szén Rubens égbesodró és pompázatos kompozíciótól éppoly távol vannak képei, mint Rembrandt drámai em­berséggel teli mély műveitől; az izzó itáliai barokknak épp­úgy távoli rokona, mint a nehéz valósággal teli spa­nyol kortárs-alkotásoknak. S Murillo elkülönülő életműve még önmagán belül is két különböző ágra válik szét. Mindkét témakörben — az életképben és a vallásos je­lenetben — ugvanazokat a modelleket festi: szépbőrű andalúz parasztasszonyokat, sponvoloknál is feketébb spanyol cigányokat, sevillai egyszerű embereiket, s fő­ként szülővárosa hajóéoítő- és matróznegyedeinek ked­ves és általa híressé vált gyerekfiguráit. Csakhogy az életképeken ezek a népi típusok koldul­nak, dinnyét esznek, csava­rognak. sőt bolháik ódnál?, míg a későbbi vallSsos kom­pozíciókon Madonnává vál­nak a szénbőrű parasztasz- szonyok. Szent Józseffé a mesteremberek, s gyermek- Jézussá, angyalokká a más képeken bolházkodó kisfiúk A néni éleikének precíz áb­rázolása a vallásos kompo­zíciókon puha tónussá, ér­Hittankönyv talán nem szított fél még akkora parazsat, s nem keltett olyan vitát soha sem. mint amilyet az 1966-ban, Hollandiában megjelent „Űj katekizmus”; A katolikus egyházon belül — szerte a világon — a különféle konzervatív irány­zatok s a „modernisták” né­zetei ütköztek meg ismét. Az eredeti terv az lett volna, — erre utal a hol­land püspököknek a katekiz­mushoz írt előszava — hogy az ifjúság idősebb évjáratai s a felnőttek számára vala­miféle .„korszerű”, olvasmá­nyos, a mai ember számára is hihető hittankönyv, világ­nézeti tankönyv készüljön. A katekizmus szerzői s a könyvvel rokonszenvező egy­házi személyek szerint az elkészült könyv valójában „a vatikáni zsinat eszméi­nek közkinccsé tétele”, s egyben „lenyűgözően olvas­mányos”. A közel hatszáz ol­dalas kézikönyv 1967-ben, megjelenésekor érdeklődést váltott ki Hollandiában, az angol kiadás példányai pe­dig Angliában és az Észak- amerikai Egyesült Államok­ban. Ekkor emelték fél szavu­kat az egyházon, belüli kon­zervatív erők, s kinyilvání­tották aggodalmukat. Sze­rintük ez a katekizmus nem a katolikus egyház tanainak kézikönyve, hanem „egzisz- tencialista irányzatú” isme­retterjesztő munka. A könyv — úgy vélik — az egyház történelmi hagyományait tiszteletlenül és érzéketlenül tárgyalja; Nem átallja bí­rálni az egyház egy-egy tör­ténelmi időszakban játszott szerepét. A „Szentháromság egy-istenről’’ csak éppen tes- sék-lássék módon szól a könyv. Mintha a szerzőgárda maga sem tartaná alapvető fontosságúnak e hittételt. A tankönyv valóban azt hir­deti, hogy a katolikus egy­házon belül is szükség van állandóan reformációra. S a reformátorok a történelem során sem ködképek ellen harcoltak. Nagyon érdekes, ahogyan a reformációról ír. ,,Luther mélyen vallásos ér­zésű férfi volt, a próféták hangján szólt, és 1517 táján elindított egy mozgalmai. zékeny színharmóniává ol­dódik. Gyöngédebb, átszel- lemültebb lesz a kép —, de nem annyira, hogy fel ne fedezhetnénk ma is például a Szent Család együttesé­ben az 1660-as évek spanyol kisemberének otthonias han­gulatát. Fölismerte már a korabeli közönség is. Ez a hangulat uralja a ju­bileumi kiállítást a Szépmű­vészeti RÍúzeum márvány- termében, mert a budapesti közgyűjtemény, — amely világhíres gazdag spanyol anyagáról — rangban spa­nyolországi múzeumok után következő bőséges kollekció­járól, — elsősorban a ké­sőbbi, érett képeket őrzi termeiben. Köztük is az egyik legszebb, leghíresebb érett alkotást, a nagyméretű és világszerte főműként szá- montartott A kis Jézus ke­nyeret osztogat a zarándo­koknak című vásznat. A se­villai elaggott papok men- helye számára készült a kép. Ugyancsak sok vitára adott okot a kiállítás talán legis­mertebb képe, a Mária gyer­mekével és zenélő angya­lokkal címen ismert megra­gadó alkotás. A megéjtően szépséges madonnát, finom, kecses gyerek-angyalokat amelynek nem volt maradása az egyházon belül..." Kálvin is — az új katolikus hittan­könyv szerint — „szigorú és nagy realitás érzékű. mély­ségesen át volt hatva Isten fölségének feltétlen tudatá­tól”, és sok megállapítása kétségtelenül igaznak iűnik ma már. AZ UJ hittankönyv nem tudott kitérni a tudományok legújabb eredményei dől sem. Az Ószövetség nagy ré­szét szájhagyománynak, fol- klorisztikus irodalmi érték­nek véli. Tagadja, hogy ezek; az itt előadott sztorik „tör­ténelmi hitelességű ténybe- számolók.” lennének. Az új katolikus hittan- könyv odáig elmegy, hogy kétli Jézus szűztől való szü­letésének lehetőségét is. Eb­ben is jelképes irodalmi megfogalmazást lát csupán. Annak jelképét, hogy a te­hetség, a zseni többre képes, mint amire származás-adta, öröklött képességei alapján születésekor praedestinált Az oltáriszentség mítoszát is inkább csak hagyományként, hiedelemként ismeri el. A felnőtték s az ifjúság idősebb korosztályai számára készült hittankönyv a család- tervezés mellett száll síkra; Azt vallja, hogy a nemi élet­nek nem csupán a fajfenn­tartás a célja, hanem az az egyéniség teljessé válása is egyben. Valami modern „énekek éneke”-ként szól a szerelemről, „a szabadidő a szeretet ideje. Ezek az órák hozzák össze a. férjet a hit­vessel, az ifjút n másnemű leánnyal...” Megtudjuk azt is a könyvből, hogy a szere­tedben — közte a különne- műek tiszta szerelmében — milliók szíve dobban össze, „akár egy sportmérkőzés né­zésekor”, S a születésszabá­lyozás egyetlen törvénye csak az lehet; nem szabad olyan eljárásokhoz folyamodnii amely az egészségnek s az egészséges emberi kapcsola­toknak, érzelmeknek kárára lehet. A magyarországi katolikus sajtó szemmel láthatóan ro­konszenvezni látszik az új hittankönyvvel. Ismerteti az új holland hittankönyv elleni akciókat is. A Vigilia októ­beri számában Medvigy Mi­hály például felsorolja; 1966 változatos kompozícióba ál­lító művön (a jellegzetes ok­ker fényben itt kicsi szár­nyas puttó-kölkök kukucs­kálnak) olvasható „B. E. Murillo 1675” jelzést később festették a nagyszerű alko­tásra. Mindazonáltal a mes­novemiberében nyílt levélben vezető papi személyek s hit­tudósok jelentették fel fe­lettes egyházi hatóságoknál a könyvet készítő vagy vé­delmező vezető egyházi sze­mélyeket s hittudósokat Nyo­mában Angliában le akarták állítani a könyv kiadását, de az .,valahogy mégis kifu­tott” a nyomdából akkorra már. A Német Szövetségi Köztársaságban nem engedé­lyezték terjesztését. Leállt a francia s a portugál nyelvű kiadás munkája is. A Vatikánnak végülis döntenie kellett Előbb kü­lönböző bizottságoknak adta ki tanulmányozásra az ügyet. Ebbe árián már a jezsuiták is bekapcsolódtak. De e bi­zottságokban is tovább dúlt a vita. Egyesek becsületük­re hivatkozva nem vállalták a bizottság munkájában va­ló részvételt. Mindenki más­nak adta át végleges állás­foglalásra : „korszerű” hit­tankönyvről van-e szó, vagy „eretnek” írásról? Végülis átmeneti salamo­ni döntés született; nem eret. n,ekség. de így nem is terjeszt­hető. At kell dolgozni a könyvet. Több pontja így félreérthető — szólt a bi­zottság döntése. Jellemző az Is, — állapítja meg a Vigí­liában Medvigy Mihály —; hogy a hattagú bíboros bi­zottság véleményét hivata­los fejrészes levélpapíron közölték a holland püspöki karral, de aláírások nélkül. Most aztán visszakaptak a szerzők a tankönyvet. Át kell dolgozniok. Ezzel egyelőre si- került lecsillapítani az egy­házon belüli ú.iabb elméleti vitát. Látszólag helyreállt aa egyházi vélemények egysége. De az átdol Hozóknak sincs könnyű dolguk. Az egyházi tanítások * a mai ember világszemlélete egyre nehezebben foglalható egyetlen világnézet keretei.' be. Ez egyre nyilvánvalóbbá válik. S újra és újra fel­lobban az egyházon belül a konzervatív s a „moderni­záló” irányzatok közt a harc. A harcot tükrözi a hittan­könyv körüli vita is. tér lágy, késői stílusának legszebb jegyeit ismerik fel a művészettörténészek a ké­pen, s az értékes remeket — amelynek másodpéldánya egy londoni gyűjteményben, a róla készült másolat per" ~ a cad.zi múzeumban van Császtvai István Háromszáz éves népszerűség Murillo és kortársai a Szépművészeti Múzeumban Mária gyermekével és zenélő angyalokkal. (MTI fotó — Szebellédy Géza felvétele)

Next

/
Thumbnails
Contents